Moszkva, 1994. 11. 17. 19 (majdnem 20) Prostituált Prostitutes Deborah Ann Woll

Karakter személyisége

◆ tulajdonságok:

- szubmisszív
Minden alkalommal meghajlok az akaratod előtt. Minden alkalommal behódolok neked. Minden alkalommal alárendelt vagyok. Minden alkalommal hagyom, hogy rám kényszerítsd magadat. Minden alkalommal eltörök alattad.

- melankólikus
Gyakran szomorú vagyok miattad. Gyakran szomorú vagyok magam miatt. Gyakran mélabússá leszek. Gyakran befelé fordulok. Gyakran elgondolkozó vagyok. Gyakran elsüppedek saját elmém ingoványában.

- visszahúzódó
Nem szeretem, amikor hosszasan engem nézel. Nem szeretem, amikor azt várod, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok. Nem szeretem, amikor azt akarod, hogy vad legyek. Nem szeretem, amikor a szemeidbe kell néznem.

- naiv
Elhiszem, hogy vár rám egy jobb élet. Elhiszem, hogy létezik az a bizonyos herceg. Elhiszem, hogy jót akarsz nekem, akkor is, amikor bántasz. Elhiszem, hogy azért büntetsz, hogy nekem jobb legyen. Elhiszem, hogy engem akarsz. Elhiszem, hogy fontosnak tartasz.

- álmodozó
Álmodok egy jobb helyről. Álmodok egy könnyebb életről. Álmodok a boldogságról. Álmodok a családomról. Álmodok az otthonomról. Álmodok az életemről. Álmodok a jövőmről. Álmodok rólad. Álmodok magamról. Álmodok az álmokról.

- félénk
Nem merlek megszólítani. Nem merek a szemeidbe nézni. Nem merlek megérinteni. Nem merek ellentmondani. Nem merek egyetérteni. Nem merlek elhagyni. Nem merek veled élni. Nem merlek gyűlölni. Nem merlek szeretni.

- segítőkész
Megteszem, amit akarsz. Megteszem, amit kérsz. Megteszem azt is, amit nem kérsz. Megteszem azt, amire vágysz. Megteszem, mert örömet okoz. Megteszem, mert nem tudok nemet mondani. Megteszem érted, de sosem magamért.

- csendes
Némán figyelem, ahogyan hozzám érsz. Némán figyelem, amikor hozzám beszélsz. Némán hallgatom bánatod. Némán hallgatom boldogságod. Némán engedem, hogy meg tedd, amit akarsz. Némán egyezem bele abba, amit nem akarok.

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről

Szégyellem, ami vagyok. És mégis minden éjjel újra és újra önként megyek ki az utcára és teszem a dolgom. Szeretem azt hinni, hogy önként teszem, könnyebb így elviselni.
Várok valakire. Mindegy, hogy honnan jön és milyen, de várom, hogy egy nap megmentsen és magával vigyen. Talán egy nap valóra válik.

Történet vagy szerepes példa

Ujjai végigsimítanak szinte a már világítóan fehér bőrömön. Érintése nem lenne taszító, ha nem tudnám nagyon jól, hogy mi következik ezután. Minden alkalommal eljátsszuk. Eljátsszuk, mert erre vágyik, mert ezt akarja, mert elhiteti velem, hogy én is ezt akarom.
Fájdalmasan belém mar. Ajkamba harapok, hogy csendben maradjak. Könny szökik a szemembe, de nem csordul ki. Égeti íriszeimet, de nem engedek, visszapislogom őket. Nyakamba liheg, megint cirógatva siklik végig rajtam érintése. Ellazulok, próbálok ellazulni. Dohány és alkohol szaga van. Kesernyés és édes egyszerre. Lehunyom szemeimet és elsüppedek gondolataim tengerében.
Otthon járok. A kis házban, ahol felnőttem. Ahol a húgaim viháncolva, sikongatva hangosan nevetgélnek az udvaron szaladgálva. Fogócskáznak, kérnek, hogy tartsak velük. Szeretnék, de nem lehet. Apám tart maga mellett és az új életemről oktat ki. Azt hiszi jobb élet vár rám, azt hiszi jobb élet vár rájuk a pénzből, amit értem kapnak. Szinte gyerek vagyok még, kamasz. Azt mondja ne aggódjak, el kell mennem, meg kell ezt tennem értük. A húgaimért. Bármit megtennék a lányokért, tudja jól. Feleség leszek, neten rendelt. Meg kell tanulnom a nyelvet, beilleszkedni közéjük. Ha nagykorú leszek, elvesznek. Hogy ki, azt nem tudom, nem ismerem. Apámmal beszélt, túl nyomórészt írásban kommunikáltak, talán egyszer, ha beszéltek telefonon.
Megüt, felnyögök. Fáj. Ég és csíp, megaláz. Rettentően megaláz. Visszanyelem kibuggyanó kövér könnyeim és keményen harapom ajkamat, hogy csendben maradjak. Átfordít, a gerincemen jár a keze. Még mindig érzem az ütés helyét, még mindig nagyon fáj. Azt mondja én akarom, azt hiszem igaza van. Nem figyeltem rá, máshol jártam. Kérdezett és nem válaszoltam. Azt mondja én akartam, hogy bántson. Ha nem akarnám, akkor figyelnék és nem kalandoznék el. Igaza van. Mindig igaza van.
Durván bánik velem. Megint felnyögök. Ő is, de ő az élvezettől, én a fájdalomtól. Mindenhol őt érzem, agyon nyom, megfojt. Bőre az enyémnek feszül, az övé már nem olyan sima. Megereszkedett kissé, sötétebb, mint az enyém. Tág pórusaiban lassan izzadtságcseppek gyűlnek. Szétkenődik rajtam. A hideg futkos a hátamon ettől, na meg a keze, de hamarosan csípőmbe mar és nem ereszt. Testünk ütemes csapódása visszhangot ver a szobában. Kibontott hajam mögé bújok és hallgatok. A szoba fülledtsége, izzadtságának savanykás gőze, a nappal után a betont végigcsókoló forróság kipárolgása megfojt.
Gombóc gyűrűzik a torkomban és míg ő elélvez, addig mélyen vágódik a kötöző zsineg a csuklómba. Megáll és zihál. Kihúzódik, ellép. Meggyötörve hagy ott. Használati tárgy vagyok, annak tekint akként kezel. Nem merek szólni érte, csendben tűröm el. Talán egy nap vége lesz. Talán egy nap én is elmehetek. Talán egy nap… talán egyszer eljön az a nap.