Hunter Elizabeth Sky

Személyiségem, vagy még sem?!

◆ Pozitív: Ez egy nehéz eset, lehet, hogy másokat kellene kérdezni, de szerintem:
1. Jó hallgatóság vagyok
2. Jó tanácsakotat tudok adni (de csak ha másoknak kell, magamnak mindig elbaltázom)
3. Kutya mániás vagyok
4. Jó ember ismerő vagyok
5. Az emberek elmondják a titkaikat nekem, még akkor is ha nem kérdezem. Lelki szemetes láda? PIPA! (akik közel állnak hozzám azokét megtartom magamnak, a többieknek szívás, mert tuti olvashatnak majd róla az újságban) ; )

◆ Negatív: Ebből sok van, de inkább csak ötöt mondog, nem akarok túlzásokba esni:
1. Nagyszájú vagyok
2. Gyorsan elborul az agyam, ha piszkálnak
3. Amit akarok azt egyből, tehát a türelem nem az én emberem
4. Késős vagyok, az univerzum felesküdött ellenem, egyszerűen képtelen vagyok időben érkezni bárhova is
5. A negyedikből jön az ötödik, szétszort vagyok.

◆ Egyéb: Imádok mások életével foglalkozni, nem azért, mert unalmas az enyém, hanem csak szimplán érdekel az emberi faj viselkedése és reakciója bizonyos helyzetekben.

Rakd el a zsepit, edd a pop cornt, vagy a fagyit ; )

Nos, a nevem elméletileg Elizabeth Smith, de kíméljetek meg a beskatujázástól. Mikor az árvaház rátalál egy gyerekre a küszöbön és nincs neve, akkor az ilyen egyszerű mindentizedikember névvel ruházzák fel. Nem veszik a fáradtságot, hogy kreatívoskodjanak egy kicsit, ami azért fáj az ember lányának. Na de a lényeg, engem örökbe fogadtak nyolc éves koromban. Egy igazán kedves kis párocska, akiknek nem lehetett gyerekük, viszont nem akartak pelenkásat sem, így választottak engem.
Felvettem a vezeték nevüket, és megkérdeztem Hollyt, hogy kaphatnék e egy másik keresztnevet is? Ezen csak mosolyogtak, de végül rábólintottak, azt mondták, amint megtaláltam azt amit szeretnék lehet. Először bevallom az őszintét Cookie akartam lenni. Tipikus gyerek agy, mi a legjobb a világon? Na? Hát a süti, sütisüti, igen, az a legjobb. De Landon azt mondta válasszak valami kevésbé ehetőt.
Így hát megtettem. A Hunter az én választásom volt, teljesen száz százalékosan. Ne kérdezzétek, hogy miért, biztos hallottam valahol, vagy a fene tudja, de nagyon megtetszett.
Azóta is tartom magam a nevemhez. Vadászok... lévén, hogy oknyomozó riporter palánta vagyok, ez nem is olyan meglepő.
Las Vegas helyi újságának dolgozom, tudjátok, kinyitjátok azt a papír fecnit, és a hatodik lap, bal oldalán, lent a sarokban van egy alig látható kis rublika. Na az az enyém, plusz a nyolcadik lap közepén még egy kis helyecske. És büszke vagyok rá, már csak az lenne az igazán ász, ha egyszer az én kis fikarcnyi hírecském kikötne végre a címlapon.
Oh... igen, istenem, az egy gigászi orgazmus lenne, nem csak nekem, mindenkinek, kivéve annak akiről szólna, neki szar lenne.
Olykor megesik, hogy kritikát is írok, legyen az, bár, szórakozóhely, néha napján még étterem is. Én már csak ilyen kegyetlen típus vagyok, ha nem az emberekből szedem ki a részleteket, akkor leszólok valamilyen helyet. Oké, néha dícsérek is, annyira azért nem vagyok gonosz boszorkány, hogy csak szarozzak másokat.
Tehát az életem nem unalmas, mindig megyek valamerre hétvégén, nagyrészt egyedül. Nincs túl sok barátom... jobban mondva csak egy van Aqua, a többiek mind csak olyan... hmm... talon emberek? Tudod, amikor nagyon nem ér rá senki így már csak a talon emberek maradnak, hogy elkísérjenek, mert rohadtul nincs semmi kedved egyedül elmenni vásárolni, vagy bármi.
Szóval ez vagyok én, egy szeleburdi, olykor hiperaktív kis furkász írkász. Tudok én nyugodt lenni is, néha, mikor alszok, de Aqua azt mondja, hogy volt már, hogy arra kelt fel, hogy beszélek, és ahogy befejeztem, superman pózba emeltem a kezem, ezzel jól orrba vágva őt. Nálunk ilyenek az ottalvós bulik, dumálok és őt verem. Tökéletes kombó, velem nem lehet unatkozni, mikor azt hiszed, hogy már nem tudok mit mondani, vagy tenni, na az csak azért van mert levegőt veszek, vagy mert választ várok.
Most jelenleg ugye bár Las Vegasban élek, annak is a belvárosában, ami csak azért rossz, mert ha esetleg aludni szeretnék akkor is egy kicseszett reflektor van a képemben. Reklám táblák, imádom őket, ha ezt láttam volna fényes nappal amikor megvettem a lakást, jó lett volna. De már kezdek hozzá szokni. Ennek is van van előnye... valami biztosan, csak még nem jöttem rá, hogy mi.
Élem a kis életemet a kis lakásomban, a kutyámmal Vinnie-vel, akit imádok. Amúgy szingliként, de ez már így megy egy ideje - mintha taszító pulusú mágnes lenne rajtam. Elgondolkodtató, na de a lényeg, ez lennék én.
Kérdés?
Nincs?
Biztos, először.... másodszor... harmadszor... oké, akkor téma lezárva.
Ágyő drágáim.