Elcsigázott tekintete éhesen falta a mellette álló fiatal nő kilátásba helyezett kerekded adottságait.
Többször is megdörzsölte fáradtságtól kipirult szemgödreit, hogy a testére ereszkedett bágyadtságot egy pillanatnyi éles látásra cserélje fel. Igazán nehézkesen valósult meg az egyenes, kihúzott tartás meggörnyedt gerincének, melyet a fekete viszkóz anyagú, laza öltöny csak még inkább kihangsúlyozott. A fehér ing puha, könnyed gallérja hanyag eleganciával terült rá a puha fekete anyagra, megkövetelve, hogy a felső gombok nyakkendő takarása nélkül szabadon simulhassanak a mellkas ívét követő duplán hajtott fehér szövetre.
A pezsgős pohár vékony falát csak összenyalogatta a francia champagne. Az elfelejthető mennyiségnél már csak a kecsesen nyújtózó üvegpohár súlya okozott nagyobb nyűgöt heroin-tűvel összeszurkált alkarjának.

Nem kívánt mást jobban ennél a puccos galériai kiállításnál, mint tulajdon ágyát a félhomályba bukó hálószobában, melyen átsuhan a lágy esti szellő, hogy felborzolja az ágyékán érzékien hintázó szőke nő amúgy is bohókás kócba rendeződött göndör fürtjeit. Az éles fény, mely átfogta a helyiséget bosszantotta, szemeiből újabb elgyengült könnycseppet facsart ki, ezzel megszakítva kéjes képzelgéseit.
Miközben partnere újabb és újabb nagyszerű gondolatokkal tarkította a kettőjük közé terpeszkedett csendet a kiállításra került Leondaro Da Vinci keze alól kiszivárgott anatómiai rajzokról, kizárólag arra tudott gondolni, vajon milyen lenne nyelvével áttörni a piros rúzzsal kikent vékony ajakíveket, közéjük férkőzni és birtokba venni azokat, hogy ráerőszakolt kéjes csókját élvezhesse. Magában újra csak fogadkozni kezdett elhalasztott esélye miatt, mikor még nappalija kényelmes kanapéján foglalt helyet a szőke tünemény, ő maga pedig mellőle itta magába a fiatal nő testének érzéki látványát. Visszatekerte volna az időt, hogy újra ott legyenek pihegő lakásán, hogy még a nyűgös - de illemhez mérten beígért - randevú előtt kielégítse állati ösztönei által kivívott testi igényeit.
Az elfogadott női öltözködés legfőbb szabályát hágta meg partnernőjének viselete, ugyanis a koktélruha mélyen dekoltált, csipkés felsőrésze nem engedte el a férfifantáziát, a sokat sejtető, felsliccelt szabásminta a bársonypuhaságú combokat is szem előtt hagyta, megzavarva a hímegyed koncentrációs képességét. Ha a nő nem mellette illegeti magát, nem neki kelleti testét, feltehetőleg már közönségesnek titulálta volna ruhájának előtérbe helyezése végett.
Volt idő, mikor bedőlt ama mondásnak, hogy a nő a nappaliban cseléd, a hálószobában cemende, a konyhában díjnyertes szakácsnő. Egy lény, akiben megtalálható volt a legősibb szakma mesterkélt csírája, várható volt, hogy egy idő után elburjánzik, eltelik, a kívánatos fehérnemű áttöri a hálószoba falait, s az utcán lehelt kokett kifejezés beleég önkritikájának elfogadott részébe. Többé nem lesz már határa az illetlenségnek, mindent alávetnek egyetlen örömforrásnak. A férfinak...
A szülői háztól való könnyed búcsúval eleresztette az apja által rászabott közéleti protokollt is, saját maga véste illemtankönyvébe a paragrafusokat és bekezdéseket.
Így lehet, hogy két év alatt maga mögött sikerült hagynia minden belénevelt prűd szokást. A társadalom által elfogadott normákat. Az erkölcs megtörten bújt meg a mocskos aktusok mögött, valahol az ágyra terített gumis lepedő alatt.

Nem bírt másra gondolni. Megfáradt eszméje egyre visszatalált a vékony combok öblébe.
Felhajtotta a férfias ujjak között forgatott pohár tartalmát, majd az éppen mellette suhanó pincér ezüst tálcájára állította rá a kiürült üvegkészítményt. Felszabadult keze végre rátalálhatott a darázsderékra, hogy égő vágyát legalább a női test közelsége enyhítse valamelyest.
Tudta, hogy tempója gyors, s már éppen rá is parancsolt volna magára, hogy a tanulmányi „kirándulásnak” induló, randevúvá fajult galéria értékeit is szemügyre vegye, ezzel eleget tegyen édesapja kívánalmának, na meg anatómiai előadójának, de akkor egy ismerős női hang húzta keresztbe számításait.
Összetéveszthetetlen volt másokéval a feketébe burkolózott nőszemély látványa. Mámoros éjszaka szülte ismeretségüket, testük többet beszélt azon az éjen, mint az ismeretség kezdetét általában jellemző kommunikáció során a nyelv. A ruhák hamarabb lekerültek róluk, mint másoknál a gátlások.
A piszkos emlékek azonnal pimasz vigyort csaltak a férfiasan telt ajkakra.
Megszokásból szaladtak zsebébe kezei, s végre az „ismerős” látványától megerőltette magát, hogy kihúzza testét. Akaratlanul is végigszaladt égő pillantása a kívánatos testen, melyet egyszer már birtokba vehetett. Mustrálás közben csak arról feledkezett meg, hogy köszönjön, és foglalkozzon az oldalának simuló női egyeddel.
Lenyűgözte a vörös hajú nő kisugárzása, na meg a már első éjszakán is megcsodált tetoválás mellkasán, melyet most feketén sejtető anyag takart. Kivételesen nem az összeszorított dekoltázs ragadta meg tekintetét.
- Helló, kislány… neked bármit – féloldalas mosolya valamiért fent ragadt borostás képén, miközben kibújtatta öltönynadrágjának elülső jobb zsebéből a mutatós gyújtót.
Pimasz megszólításának köszönhetően máris megérezhette a tüdejébe mélyedő nő könyököt. Tulajdonosa jobb ötlet híján így hívta fel magára figyelmét. Végül is sikerrel járt.
- Tate, hogy engedtek be ide egy ilyen nőt? És te még ismered is?!
Heves kis suttogása hiába perzselte a férfi finom bőrét, figyelme egész másra összpontosult. Míg hozzá beszélt, addig is a vele szembenállót fixírozta. Tudta, hogy az előtte álló nő mennyivel inkább kedvére való. Már egyszer megtapasztalhatta. Ez pedig elég meggyőződést adott neki ahhoz, hogy befejezze a szőkére való áhítozást.
- Ismerem.
- Hallod, mit mondott?! – hitetlenkedő hangszíne, természetellenesen magas kurjantásba hajlott át, miközben a férfitől várt szóbeli védelmet.
- Maradj itt, Bryce… akkor a szavai nem tehetnek több kárt benned.
A gúnyos férfihangot egy lenéző fintor is kísérte, majd gyengéden lerázta ujjait alkarjáról, hogy szabad választásának megfelelően a tűzre éhező nővel tartson a továbbiakban. Nem volt lelkiismeret-furdalása a hirtelen váltás miatt, arcán legalábbis ez nem látszott. Új partnerére elégedetten tekintett. Az már nem érdekelte a megaláztatás mekkora könnycseppeket csalt elő a törékeny szőkéből.
Néhány lépésnyi távolság után szembe fordult új partnernőjével és határozottan felé nyújtotta az öngyújtót.
- Nem kell a pezsgőd – jelentett ki egyszerűen, s még nem engedte át az eszközt. – Egész mást akarok. De ezzel nem rohanlak le ilyen gyorsan. Szívjunk csak el egy-egy cigarettát.
Szavai követelőzőek voltak, s pofátlanok. Egy apró szívességért cserébe máris a világot akarta viszonzásként visszakapni. Persze a nő ezt még nem tudhatta, sejtése sem lehetett a perverz férfiképzeleten átsuhanó ötletről.
- Csak utánad – engedte át végül a női ujjak szorításának karcolatos gyújtóját. Ha a nő kisétált a galéria teraszára, kimért léptekkel követte.