Egyre kilátástalanabb a helyzetem. Ahogyan itt rostokolok már egy jó ide ebben a városban, kezdek rá döbbenni, nincs számomra remény. Vagy ha van is, akkor valahol jó mélyen eldugva van a föld alatt, ahonnan még véletlenül sem fogom tudni kikaparni. Apám özvegye úgy félti a vagyonát, aminek egy része engem illetne, hogy még külön biztonsági őröket is fogadott fel. Nem tudom, honnan pattant ki a fejéből az a gondolat, hogy én, a vak férfi majd jól kifosztom. Arról pedig nem feltétlenül kell tudnia, hogy a nagyit ráuszítottam. A letargia ideje lejárt, ideje valahogyan a tettek mezejére lépnem. Épp elég időt töltöttem önsajnálattal és önmarcangolással.
A nagyival kivitetem magamat a város szélére, szegényt már megint taxisofőrnek nézem. Nem nagyon tetszik neki, egész út alatt az orra alatt bosszúsan motyog. Persze, nem gondolja komolyan, vagyis remélem. A végén még kitesz egy kis tanyán vagy hol és magamra hagy. Nagyapát is hányszor az őrületbe kergette, de azért szeretem. És már csak ő maradt nekem.
Végül, szerencsémre, nagyi nem tesz semmiféle meggondolatlan dolgok. Kitesz- állítása szerint- egy parkban, a kezembe nyomja a telefonját, amin már beállította az időzítőt. Az majd jelez nekem, mikorra fog visszajönni értem. Bár szerintem úgyis a közelbe lesz, nem igen szeret magamra hagyni. Pláne, hogy milyen volt eddig a hangulatom. Jó, hogy nem végeztem magammal. Ilyet azért még sem tettem volna, vagy igen? Lehetséges.
Elgondolkodva grasszálok fel s alá. A hűvös szellő belekap a dzsekimbe, fázósan összehúzom magamon. Lehet, hogy komolyabban fel kellett volna öltöznöm. Összedörzsölöm a kezeimet, hátha attól felmelegszem. Nem sikerül, ilyen hidegben viszont nem szívesen akarok kint maradni.
Már épp hívnám fel a nagyanyámat, mikor az az átkozott mobil pittyeg egyet és megadja magát, lemerül.
- Az a rohadt...- kezdek bele egy hosszas káromkodás folyamba.
Tanácstalanul forgolászok körbe, míg meg nem hallok valami bizonytalan lépések hangját. A zaj felé fordulok:
- Elnézést, nem tudná kölcsönadni a mobilját? Az enyém éppen lemerült- próbálok normálisan beszélni, és megigazítom az orrnyergemen a napszemüvegemet.