Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Forró tea. Imádom. És epres, a kedvencem. Ez az íz emlékeztet az otthonra, ezért már annyira nem szeretem, mint régen, de azért elviselem. Ahányszor végigfolyik a torkomon és megérzem az eper ízét, eszembe jut a gyerekkorom, amikor még határozottan jól éreztem magam a szüleimmel és a bátyámmal. De aztán anyám behülyült, és ennek a korszaknak vége lett. Már az idejét sem tudom, hogy mikor láttam őket utoljára. Ők nem igazán keresnek, mert úgymond kitagadtak az életvitelem miatt. Ez van, el kell fogadni, hiszen én is csak emiatt lettem prosti, mert nem bírom elviselni, ha valaki szabályokat állít nekem fel. Bekapcsolom a tévét, és kapcsolgatni kezdek, de semmi értelmeset nem találok, így megállok egy zene-csatornán, miközben letelepedek a kanapéra. Hirtelen azonban elmegy a kép, a hang, és még a világosság is az egész házban. - Neeeeee. – forgatom a szemeimet. Áramszünet. Utálom a sötétséget, kicsit félek is a sötétben. Nem bírom elviselni, ha nem árad egy kis fénycsóva sem sehonnan. A számba harapok, és tapogatózni kezdek a mobilom után, de az egyik lépésnél belerúgok az asztal lábába. - A picsába. – káromkodom el magam, de végre megtalálom a telefonom, és világítani kezdek vele. Az előszobába igyekszem, magamra kapom a kabátom, és megmarkolom a kocsi kulcsot. Én nem tudom, hogy meddig fog tartani ez a szar áramkimaradás, de én nem maradok egyedül ebben a házban, az biztos. Hova kéne mennem? Törd a fejed, Dasie, valaki biztosan szívesen lát. Tate… Ajj nem. Nem mehetek oda, hiszen akkor megint én lennék az az idióta, aki odamegy hozzá. Na nem. Más. Más kell. Ki lakik viszonylag közel? Ki lehet az?
Megvan! Wade Rochett. Cheryl vőlegénye, aki az unokatestvérem volt, és meghalt. Tragédia, én nagyon bírtam a csajt, és a mai napig elszorul a torkom, ha erre gondolok. Megnézem, otthon van-e, és remélhetőleg szívesen fogad majd. Már régen találkoztam vele, és hát nem is tudom, hogy mi történt az elmúlt időben vele. Talán már túllépett a menyasszonya halálán, és már talált mást. Beindítom a kocsit, bepattanok, és élvezem, hogy végre látok, hisz az autó lámpája világít. Ez igazán felemelő érzés, úgy tűnik, az egész városban kiment a villany, mert korom sötét van. Pár utca és végre nem kell egyedül lennem. Nem kell sok idő, és odaérek a luxuskörzetbe, ahol Wade is lakik. Leparkolok a ház előtt, és dudálok egyet, majd kipattanok és a mobillal világítva igyekszem a bejárat felé. Csengetek, és megvilágítom az ajtót. Türelmetlen vagyok, kopogok, csengetek. - Jaj Wade, nyisd már ki, mert még a végén jön valaki és megtámad… Féleek a sötétben!– kezdem el halkabban, és a végére felerősödik a hangom. Remélem nem zavarom, és beenged, mert nagyon bizarr, hogy nem látok az orrom hegyéig sem. - Wade Rochett! – kiáltom, majd tárcsázom a telefonommal a számát. Hol a francban van? Ilyen nincs. Biztos, hogy nem megyek Tate-hez, más meg… Jaj, az összes barátomat elmartam már magam mellől, máshoz nem tudok menni. Könyörgöm nyisd ki, a kurva életbe már…
• TAG: Wade (: • SZAVAK: 493 • NOTE: rövid lett, sorry :$
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Szer. Feb. 27, 2013 7:23 pm
[You must be registered and logged in to see this image.] TURN THE LIGHTS ON!!
Péntek este van. Szeretem a péntek estéket. Az egész heti munka után ilyenkor az ember hazaér, vesz egy forró fürdőt, elkészíti a kedvenc ételét, és lefekszik aludni, hogy kipihenje a fáradalmakat, melyeket a hét folyamán összeszedett. Ilyenkor van idő végiggondolni az elmúlt hét történéseit, és megtervezni a következő hetet. Persze az én szakmám átka, hogy gyakran hétvégén is be kell menni dolgozni, annak ellenére, hogy végülis mégiscsak egy milliárdos üzletember vagyok, aki a világhírnévig futtatott egy kaszinót. Természetes dolog tehát, hogy a túristák, és helyi lakosok, szerencsejátékosok a hét minden napján, a nap minden órájában, az óra minden percében betöltik a termeket. Az elmúlt pár hónapban rá kellett térnünk a 0-24 órás nyitvatartásra, és még így is tömött sorok állnak a rulett, póker, blackjak és egyéb asztalok előtt. Éppen ezért az utóbbi időben bokros teendőim miatt nem nagyon tudtam elhagyni Las Vegas bűnös városát. Még szerencse, hogy a drágalátos testvéremmel több ingatlant is birtoklunk a városban, és környékén. Van egy aranyos kis kertesház pár mérföldre LV belvárosától, egy penthouse ahol azokat az ügyfeleinket szoktuk elszállásolni, akiket el lehet csábítani néhány szemrevaló hölgyeménnyel, és néhány üveg alkohollal. Ahhoz nem sok kedvem volt, ráadásul szinte biztos voltam benne,hogy Bentley ma is egy nagy bulit tart ott. Így végül egy az elit negyedben elterülő kis kétszintes házra esett a választásom. Immáron túl a zuhanyzáson, mindössze egy boxerben és fürdőköpenyben hallgatom, ahogy a készülő tea zajának utolsó taktusai is elhalkulnak, és az utolsó csepp is lecsepeg. Ilyenkor vacsora mellé alkohol helyett sokkal jobban szeretek teát inni. Kedvelem a kellemes egzotikus ízvilágot, és rendkívül jó nyugtató hatása van. Nem véletlenül található meg a készleteim között rengetek különböző fajta. Maga az étkezés talán picit lassabban telik a megszokottnál, közben unalmasan lapozgatom végig a pletykamagazinokat. Természetesen nem azért, mert hű de nagy rajongójuk lennék, viszont rengeteg apró kis információmorzsát meg lehet találni elrejtve a hazugságok között, melyeket később esetlegesen fel tudunk használni az üzletfelekkel szemben, jobb alkupozíció kiharcolása érdekében.Vacsora után viszont már viszont nem is foglalkozok ilyen szemetek olvasásával, helyette inkább feltúrom a könyvtáram valami eredetibb könyvért. Elégedetten mosolyodok el, mikor a kezembe bukkan egy régi, kicsit szakadt könyv, Coelho - Manual of the Warrior of Light-ja az. Elégedetten dobom le magam a kedvenc kanapémra, és, hogy még izgalmasabbá tegyem az olvasást, elindítom az egyik kedvenc albumom Mozarttól. Lehunyom a szemem, és néhány pillanatig élvezem, ahogy a halk taktusok betöltik a teret, majd nekiállok olvasni. Szeretek olvasni ez tény. Ilyenkor nem gondolok semmi másra, szinte annyira le tud kötni egy-egy érdekesebb könyv, hogy az időérzékelő képességem gyakran teljesen leállítja magát. Most is közelítek ezen állapot felé, ám mielőtt elérhetném sajnálatos módon teljes sötétségbe borul a szoba. - Remek áramszünet, ez nagyon hiányzott most.. – mormogom a bajszom alatt, miközben a polcon álló órámra pillantok. Milyen szerencse, hogy anno hagytam magam rábeszélni a fluoreszkáló számlapra. Így legalább valami fény világít addig is, míg a tartalék generátor be nem kapcsol. Hát igen, azért a gazdaglétnek is megvannak az előnyei, a lakás pontosan az ilyen esetek miatt fel van szerelve egy tartalék generátorral, mely ugyan nem ad annyi fényt, mint a rendes világítás, de legalább el lehet karistolni vele addig, míg a szerelők helyre nem pofozzák. Elégedett mosoly tör elő belőlem, mikor a tartalék bekapcsol. Így legalább az ágyat megtalálom, anélkül, hogy jópár kék és zöld foltot összeszednék. Szinte abban a pillanatban, ahogy fejem az ágyat érinti, már alszom is. Azonban pár perc vagy pár óra múlva, ezt sosem tudom igazán eldönteni, valahogy ilyenkor mindig összemosódik az idő múlása, hangos dörömbölés ébreszt fel mélynek nem nevezhető álmomból. Nyújtózkodok egyet, és megdörzsölöm elnyúlt arcom, majd az ablakhoz lépek, és miután kitártam kihajolok rajta. Természetesen a mobilom is ebben a pillanatban kezd el csörögni. De azzal majd később foglalkozok, először nézzük meg ki az a kedves érdeklődő. Mivel kint jelenleg koromsötét van, és mindössze egy autó fényszórója világítja meg a kedves kopogót, így pislognom kell, hogy a félhomályba felismerhessem. - Dasie? Tényleg te vagy az? – Ahogy szemem alkalmazkodik ehhez a képtelen állapothoz, lassan kezdem felismerni, hogy az éppen felpillantó személy tényleg Dasie az Cherly unokatestvére. A baleset előtt gyakran találkoztunk vele, sőt még azt is beszéltük a kedvesemmel, hogy esetlegesen lehetne az esküvőn az egyik tanú. - Várj egy percet mindjárt megyek - mosolyodok el, gyorsan magamra kapok némi ruhát, és lesietek a lépcsőn. - Szia- tárom szélesre az ajtót, és puszilom meg orcájának mindkét felén. – Valami baj történt? – Érdeklődöm meg, miközben átkarolom, bevezetem.
Dasie : ) 742 Lenyúltam a teát, remélem nem baj : )
A hozzászólást Wade Rochett összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 01, 2013 11:43 pm-kor.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Szer. Feb. 27, 2013 10:00 pm
Szememmel próbálok alkalmazkodni a sötétséghez, hunyorítok, amikor fentről megszólal egy hang. - Az Isten szerelmére, Wade, nyisd már ki, sötétség-fóbiám van. – csúszik a hangom egy oktávval feljebb, és már majdhogynem toporzékolni kezdek, de nem sokkal később Wade végre leér az ajtóhoz, én pedig úgy iramodok befelé, mint valami kisgyerek, akit megijesztettek. Szinte a nyakába ugrom, puszi-puszi, és végigmérem. - Hm, még mindig ugyanolyan jól nézel ki. – állapítom meg abban a kevés fényben, ami kiszűrődik a házból. Gazdag, tele van pénzzel, gondolom generátor van a házban. Jobb „hőst” nem is választhattam volna magamnak. - Baj? Elég nagy baj van, Wade. Áramszünet. Nem bírom a sötétséget. – nézek rá úgy, mint valami ártatlan kislány, és máris eltölt a nyugalom, hogy végre biztonságban érezhetem magam. Körbepillantok a házban, és megbizonyosodom róla, hogy nem sokat változott azóta, amióta utoljára itt jártam. Abban is biztos vagyok, hogy néhol még előfordul egy-egy közös kép, amin a boldog Cheryl és Wade pózol, de… nem szeretném ezeket inkább látni, mert még a végén elönt a szomorúság. - Ja… amúgy zavarhatok? Tényleg nincs kedvem egyedül otthon ülni, és jelenleg más nem lát szívesen. De remélem te igen, mert ha nem… - nézek rá fenyegető pillantással, és leveszem a kabátomat, hogy felakaszthassam a fogasra. Ezután újra ránézek a mellettem álló srácra, aki kissé álmosnak tűnik. - Ugye nem ébresztettelek fel? – kérdezem megbánó tekintettel. Én mindig, mindenkinek csak púp vagyok a hátán. Úgy tudok időzíteni, ahogy senki más, mindig megzavarom az illetőket, vagy felébresztem, vagy franc se tudja, de valahogy megérzem az ilyeneket, és kényszert érzek arra, hogy ilyenkor keressem fel az illetőt. Szánalom. Lehet, ki kéne vonnom magam kicsit a forgalomból, és talán el kéne utaznom valahová. Mondjuk Barcelonába. Mindig is vágytam arra a városra, egyrészt azért, mert odavaló a kedvenc focicsapatom –igen, jól látod, szeretem a focit-, másrészt pedig már annyian meséltek róla, hogy mennyire állati hely, hogy vonz.
- Mesélj, mi újság veled? – kérdezem, és mint általában mindenhol, otthonosan mozogva indulok meg a nappali felé, ha azt válaszolja, hogy nem zavarok. Leheveredek a hívogató bőrkanapéra, és feldobom a lábaimat is. - Milyen hely ez, hogy itt még akkor is van világítás, amikor az egész városban nincs áram? – mosolyodok el. – Csak nehogy az egész város idecsődüljön. – kacsintok rá, és nyújtózkodom egyet. Remélem, nem bánja, hogy ilyen otthonosan érzem magam nála, ez valami szakmai ártalom lehet. Ha valami faszival a lakására kell mennem, akkor már rögtön úgy mozgok, mint valami igazi nő, aki ott lakik. Nő… Már lassan nem is vagyok méltó ahhoz, hogy nőnek nevezzenek. Kurva. Ez a megfelelő szó rám. Wade vajon tudja, hogy miként is keresem most a kenyeremet? Mert amíg Cheryl köztünk volt, addig még eszemben sem volt ez a dolog, hogy nemsokára prostiként fogok dolgozni. Nem is vagyok rá büszke, egyáltalán… De felemel a tudat, hogy ezzel bosszanthatom az anyámat. Biztos vagyok benne, hogy van, aki már az orra alá dörgölte a lánya munkáját, és szégyenkezve csak annyit mondott: „Már nem tartozik a családhoz.” Hát persze… Ismerem anyámat, simán letagad, ha úgy tartja kedve, csak azért, hogy ne alkossanak róla negatív véleményt. De ha ezen múlik, én szívesen megteszem. Bármit megteszek, hogy bosszút álljak a bánásmódja miatt!
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Szomb. Márc. 02, 2013 1:58 am
[You must be registered and logged in to see this image.] TURN THE LIGHTS ON!!
Ahogy kinyitom az ajtót, és lelépek, hogy megöleljem, Dasie szinte a nyakamba ugrik. Olyan izgága a viselkedése, mintha egy nikkelbolha csípett volna a fenekébe, vagy a buliban megivott egy karton energiaitalt, és most nem tud leállni, annyira felpörgött. - Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy. De azért te se panaszkodhatsz ahogy elnézem- Szinte szakértő tekintettel mérem végig, ha strici lennék nevezhetnénk úgy is, hogy benne vagyok a bizniszben, és tudom mi a dörgés a csajok terén. Azonban én sokkal inkább szerető tekintettel mérem végig, hiszen D olyan mintha családtag lenne, bár tény, hogy már jópár év eltelt az utolsó találkozásunk óta. Ettől függetlenül természetesen az ember elgondolkozik, hogy mi lenne ha mondjuk egy éjszaka részegen összekerülnénk, és úgy alakulna a folytatása, hogy reggel egymás ölelő karjaiban ébredünk fel, ruha nélkül, hogy finoman fogalmazzak. De ez az egész betudható férfiúi mivoltomnak, nem hiszem, hogy sok társam lenne, aki ellenállna az ilyen gondolatok elburjánzásának. - Jaj tényleg, az áramszünet. El is felejtettem, hogy félsz a sötétben. Látszik, hogy régen találkoztunk. Úgy érzem a közeljövőben ezen változtatni kellene - Mielőtt mozdulhatnék, hogy segítsek levenni a kabátját, már megteszi és úgy dobja fel a fogasra, mintha ezer éve ezt gyakorolná. A dobás röppályája olyan pontos, hogy a kabát tökéletesen eséssel landol a fogason. Ebben a pillanatban hirtelen csak annyi jut eszembe, hogy alapítani kellene egy kabátdobáló csapatot, és benevezni vagy egy tehetségkutatóba, vagy a cirkuszba. A csapatkapitány, és első számú játékos pedig lehetne D. - Ugyan… dehogy zavarsz, tudod, hogy nálam mindig meghúzhatod magad. Bármi történjék is. Maximum én elmegyek aludni az egyik másik házamba. Egyébként felébresztettél, de elnézem neked ne aggódj, csak elszunyáltam az áramszünet hatására. Szóval adj nekem két percet – Gyorsan kiszaladok a mosdóba, és megmosakszom, hogy a képem ne legyen annyira szörnyű mint amilyennek kinéz. Mire visszamegyek Dasie már a kanapén fekszik, a lábait feldobva. Onnan pillant rám érdeklődve, és bombáz a kérdéseivel. - Hát tudod kaptam egy kaszinót az öregtől, és azt irányítgatom Benttel. Bár igazából én irányítom, ő csak szórakozik az ügyfelekkel, és csajozik. – Miközben válaszolok lekapok egy takarót az egyik fotel karfájáról, és szépen betakargatom vele a lányt. Igazából nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, és miért teszem. Nem vagyok az a nagyon gondolkodó típus. Talán valahol mélyen Cherylt látom benne, és ez az oka, hogy próbálok kicsit úgy viselkedni, mintha helyette a kedvesem feküdne a kanapén. Következő kérdésén elnevetem magam. - Nos mint tudod én egy nagyon gazdag ember vagyok, ami ugye sokszor átok, azonban megvannak az előnyei is. Mint például az, hogy fel tudtam szereltetni a házat egy külön tartalék generátorral, pontosan az ilyen esetek miatt. Ugyan nem ad annyi fényt, hogy olvashassak, mert éppen azt csináltam mielőtt az áram elment volna eprészni, de arra tökéletes, hogy ilyenkor lássunk valamit, illetve, hogy a gépek alapfunkción működhessenek. Amiatt pedig ne aggódj, hogy idecsődülnek az emberek, nem látszik ki a fény az ablakokon, ugyanis sötétítettek. – Bár errefelé nem nagyon járnak az átlagos emberek, hiszen ez a gazadagnegyed, sőt a legtöbb embernek itt hozzám hasonlóan van ilyen kis generátora, csak ők ilyenkor még vagy buliznak, vagy éppen valami kurvával vannak, amihez nem kell semmiféle világítás. Leülök a kanapé végébe, lábait az ölembe dobom, s néhány pillanatig csak mosolyogva figyelem. - Jajj egyébként el is felejtettem megkérdezni, hogy veled mi történt az utóbbi időben. Mesélj valamit, mivel foglalkozol? – Kicsit lassan veszem fel a beszélgetés fonalát, de aztán szépen lassan fokozatosan bemelegszem, és a nyelvemben is olajozottan indul meg. Egyébként tényleg kíváncsi vagyok, hogy mivel foglalkozhat, mert a legutolsó találkozásunkkor még úgy volt, hogy főiskolai tanulmányokat szeretne folytatni. - Egyébként kérsz valamit inni? Kávét, üdítőt? Esetleg van lefőzve tea, bár az már kihűlt, de ha szeretnéd, akkor főzök neked egy újabb adagot. – Azáltal, hogy esetlegesen kér valamit, néhány pillanatig magára hagyom, hogy összeszedhesse a gondolatait, ha mesélni szeretne.
Dasie : ) 627 Egyáltalán nem probléma : )
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Hétf. Márc. 04, 2013 6:43 pm
Nem tudom mi az, ami ekkora adrenalin löketet adott, mert alapjáraton nem szoktam ilyen pörgős lenni. Talán az az oka, hogy ma végre nem kell dugnom minden jött-menttel, akik fizetnek értem. Végre szabadnapos vagyok, és ezt határozottan élvezem. Lehet, hogy tényleg fel kéne hagynom a prostiskodással. Ám ha ezt egyszer elkezdi az ember, akkor abból nem lehet egykönnyen kikerülni. Az utcán már jó pár faszi úgy megy el melletted, hogy keze súrolja a feneked, és nem mehetsz el úgy szórakozni, hogy ne jöjjenek oda, és kérdezzenek a tarifákról. Lehetetlen. És ha életstílust váltasz, akkor azzal számolnod kell, hogy szégyenkezni fogsz a múltad miatt. Én pedig ezt teljes mértékig elkerülöm, amíg csak lehet. Wade megjegyzésére lelkesen bólogatok. - Abszolút jó lenne, Wade. Mostanában úgy sincs sok rajongóm. – forgatom a szemeimet, de mikor kimondom, már megbánom, hogy ez kicsusszant a számon. Holt biztos, hogy rákérdez, hogy miért, és most erre nem válaszolhatom azt, hogy azért, mert kurva vagyok, és a létező összes haveromat és rokonomat elmartam magam mellől. Így van, de ezt most nem fogom kiteregetni elé. Bár ki tudja, lehet, hogy tudatában áll annak, hogy miként foglalkozom. - Talán nincs szükség rá, hogy az ötödik házadban meghúzd magad. Hacsak nem bírsz megmaradni velem együtt egy légtérben. – vonok vállat és belebokszolok az oldalába. Történetesen én akár egy ágyban is szívesen meghúzódzkodnék vele, semmi kifogásom nem lenne ellene. Mialatt eltűnik, leheveredek az egyik kanapéra, ami igazán kényelmes. Nem is lepődök meg rajta, és bele sem akarok gondolni, hogy mennyibe került ez a bőrkanapé, meg úgy egyáltalán, hány millióba fájt, ami most per pillanat körülvesz. Mikor visszatér, és elkezdi mondani a kaszinós sztorit, elkerekednek a szemeim. Egyrészt ezért, másrészt az miatt, mert betakar. De aranyos, istenem. És egyedül maradt… Cheryl megfogta az Isten lábát ezzel a palival, de a sors elszakította őket egymástól, hamarabb, mint szerették volna.
- Egy kaszinó? Ne csináááld. Ígérd meg, hogy egyszer elviszel. – mondom kérlelő tekintettel. Imádom a kaszinókat, és eddig még csak kétszer tévedtem be ilyen helyre, és akkor is alig bírtak kiráncigálni onnan. Az egyik alkalommal muszáj volt mennem, mivel az egyik kuncsaftommal ott találkoztam, a másik pedig… még a bátyámmal, de… hagyjuk is, mert csak ideges leszek, ha már rá is gondolok. Magyarázatára okosan bólogatok. Sosem értettem az ilyen gépekhez, meg franc sem tudja mikhez, de azért jobb fenntartani a látszatot. Mikor leül mellém, és lábaimat az övére pakolja, megmosolygom. Hogy törődik velem. Nem úgy, mint egyesek. Bár, nem hiszem, hogy tudja, hogy kurva vagyok. Akkor már biztos ő is másként viszonyulna hozzám, és nem lenne ilyen jófej. Ha esetlegesen tudja, akkor pedig félretudja rakni magában, és ezt értékelem. A következő kérdése azonban bizonyosságot ad, hogy nem sejt semmit a foglalkozásomat illetőleg. - Őőőő… - kezdek bele, és erősen agyalni kezdek, hogy most mégis mit kéne mondanom. Utálok hazudni, de most kénytelen leszek. – Újságírónak tanulok. – kezdek bele. Tulajdonképpen a régi terveimet mondom. Az volt az álmom, hogy híres újságíró legyek, hát ahhoz képest, sikerült kissé távol esni a dologtól. – Még egy évem van hátra. – nyelek nagyot, és szemeim körbepillantanak a szobán. Sosem tudtam normálisan hazudni, de egy olyan embernek, akit bírok, és normálisan bánik velem, még nehezebb. - Vodka nincs? – kérdezem, és megkönnyebbülök, hogy nem kell ránéznem, miközben úgy hazudok, mint a vízfolyás. Lehet, most kicsit udvariatlan voltam, de sosem voltam egy illedelmes kislány, aki megszólalni sem mer. A következő kérdésemm kicsit elterelem a témát az én munkámról. - Hé Wade. Amúgy… jól vagy? Vagyis… - célzom arra, hogy már kilábalt-e a gyászból. Amikor legutóbb találkoztunk a temetés után, akkor nagyon le volt törve, amit persze egyáltalán nem csodálok. Nem akarom kiejteni Cheryl nevét a számon, mert az valószínűleg mindkettőnket rosszul érintene.
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Kedd Márc. 05, 2013 7:51 pm
[You must be registered and logged in to see this image.] TURN THE LIGHTS ON!!
- Az igazat megvallva nem nagyon bírok megmaradni veled egy légtérben. Félek, hogy elkapom a Dasie kórt, úgyhogy talán mégiscsak jobb lesz, ha felkeresem azt a házat, amíg elvagy itt – Vidáman nevetem el magam, és már azt sem bánom, hogy az a fránya áramszünet félbeszakította a randevúmat a könyvvel. Kivételesen jól érzem magam társaságban, már ha egy ember társaságát annak lehet nevezni, ami ugyebár elég fura tekintve, hogy az utóbbi időben mennyire kerültem minden emberi lénynek nevezett izét, és az érintkezést is próbáltam a lehető legminimálisabbra, és legszükségesebbre korlátozni. Bevásárlás, ügyfelek, néha mikor az ügyfeleket el kell kísérni valahova, hogy meggyőzhesd őket arról, igazad van, és jól teszik, ha befektetik a pénzüket nálad. Na lépjünk tovább. Lelkesedése a kaszinóm iránt szinte lenyűgöz. Érdekes, és szeretnivaló, szinte már-már gyermeki lelkesedés, melynek ha akarnék se tudnék nekem mondani. Persze megpróbálhatnám, de nem lenne sok értelme. - Igen egy kaszinó, tudod olyan rendes igazi, ahol az emberik elverik a pénzüket. Szívesen elviszlek, de egyébként erre semmi szükség sincs. Elég ha csak bejössz valamelyik nap, és megmondod, valamelyik alkalmazottunknak, hogy Wadet a tulajt keresed. Ja és majd tedd hozzá, hogy csirke323trapista. – Igazából teljesen felesleges hozzátennie, hiszen anélkül is felvezetnék hozzám, főleg, ha előtte tájékoztatom az alkalmazottakat, hogy vendégem várható. De azért vicces lenne hallani, és látni az adott fizetett munkaerő arcán a meglepetés árnyékát. Kérdésemre talán pont azt az egyetlen választ válaszolja, melyet lehetetlen lenne teljesítenem. Hiszen alkoholt errefelé nem tartok, ha szeretnék inni valamit, akkor csak rendelek egy üveggel, és egy futár szépen kihozza nekem. Na nem mintha ilyen nagyon szeretnék rendelgetni, hiszen vehettem volna olyan hűtőt is ami „ elvégzi ’ helyettem a feladatot, úgy hogy még csak ki se kell tennem a lábam a házból, de az véleményem szerint ez egyedül olyan emberek számára hasznos, akik valami rajtuk kívülálló ok nélkül nem tudják elhagyni a házat például műtét után, vagy rokkantak. Minden olyan egészséges ember aki megtehetné, de helyette ilyen baromságot használ, az egy lusta disznó a szememben. - Vodkát? Vodkát Vodkááááát? Nem vagy te még egy kicsit túl fiatal az italozáshoz? – Hangomba egy árnyalatnyi szörnyülködés kerül, persze az egész csak szimpla játék – Nos nem tudom, itt nem igazán tartok, de megnézem neked azért. Néhány lépés választ el mindössze a konyhától, nem arra terveztem ezt a lakást (igen, én terveztem, néha vannak ilyen napjaim, mikor szeretek saját kezűleg alkotni, és még ha nem is én építettem fel az egészet, az alapkő letétele az én munkám volt. Még ha „nagy álmom” hogy lebontassam Barcelonában a stadiont és hajléktalanná tegyem az ott focizó, de focistának nem nevezhető muksókat, nem jött össze. Sajnos. ) úgyhogy a távolság nem egy óriási, de amint belépek rögtön takarásba kerülök. Itt ér a lány kérdése. Egy pillanatra nekitámasztom a fejem a hideg csempének, és elmorzsolok egy könnycseppet a szememben. Bár már két éve volt az eset, még nem sikerült tökéletesen túltennem magam Cheryl autóbalesetén. Főleg, ha még fel is emlegetik nekem. Ami itt nem történt meg, mert még idejében el lett harapva a mondat, de értem miről van szó. Mérgesen rázom meg a fejem, és beleütök egyet a falba, hogy visszatérjek a valóságba. Ez most nem az álmodozások időszaka. Feltúrom a konyha nagy részét, és a kezembe akad egy üveg, amiben még lötyög valami. Felmarkolom egy pohárral együtt és elindulok visszafele. - Szerencséd van – mosolygok rá Dasiere, ahogy belépek az ajtón - találtam valamit. Bár nem idei termés, és nem is tavalyi, de alkoholból van, az meg eláll egy jódarabig. - Visszaülök az előző helyemre, pontosan oda, hiszen azt már sikerült átmelegítenem, töltök egy pohárkával az italból, és átnyújtom neki. - Egyébként igen jól vagyok köszönöm. Bár őszintén megvallva nem nagyon hallottam még olyanról, hogy az újságírótanoncok lefekszenek az interjúalanyaikkal, aztán pedig pénzt is kapnak értük. Ráadásul többször is. – Hangomban a gúny és a szarkazmus keveredik egymással, s valószínűleg az arcomon elégedett kifejezés ülhet, hiszen lelepleztem egy hazugságot. Ám a következő pillanatban ráébredek arra, hogy mi is csúszott ki a számon, s az örömöt felváltja a szégyenkezés. Magamhoz húzom, egyik kezemmel gyengéden végigsimítok az arcán, és úgy suttogok. - Bocsáss meg, nem kellett volna ezt mondanom, nem akartalak megbántani. – szomorúan lehajtom a fejem – Az az igazság, hogy már régóta tudom, csak vártam, hátha elmondod nekem, mert abban az esetben megbíznál bennem. Figyelj, az igazság az, hogy engem nem érdekel, vagyis igen, mert hibás vagyok abban, hogy ilyen helyzetbe kerültél.
Dasie : ) 720 Lelepleztelek, aztán majd meglátjuk : )
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Szomb. Márc. 09, 2013 11:08 pm
-Tudod mit? Akkor menj és húzódj meg egyedül abban a házban, ezt meg hagyd meg nekem. – kacsintok rá, és felnevetek. – Az igazat megvallva, ellennék itt nélküled is. – forgatom a szemem, de természetesen csak viccelek. Történetesen jól érzem magam a társaságában, és ezt meg is becsülheti, hisz köztudott, hogy nem sok olyan ember van, akivel együtt tudok nevetni. Ő pont ilyen, szóval mázlija van, vagyis… nekem van mázlim, inkább. A kaszinó gondolata teljesen lázba hoz, és gyermeki kíváncsisággal hallgatom, amit mond. - Csirke… mi? Már most elfelejtettem. Mért szükséges ez? Ezt csak a kiváltságosok kapják meg? – fordul arcom értetlen fintorba, majd két pillanat múlva rájövök, hogy lehet, ezt nem is gondolta komolyan, és inkább vállat vonok, s most hagyom ezt a témát. Kicsit tolakodó voltam a vodkával kapcsolatban, de hát tudja, hogy ilyen vagyok, ilyen a természetem, és így szeret. Na jó, ez lehet, hogy egy kicsit túlzás volt, de hát… mindegy is. - Fiatal? – elfojtok magamban egy hangos kacajt. Még hogy fiatal az alkoholhoz? Nem hinném éppenséggel, hogy két pohár vodka gondot jelentene azután, hogy naponta öten dugnak meg. Ahhoz hamarabb lennék fiatal, mint az alkoholfogyasztáshoz. – Nem hinném, hogy az lennék, de ne fáradj, ha nincs, megelégszem a bambival is. – mosolyodom el, de aztán megpillantom Wade-t az ajtóban, kezében egy poros üveggel. - Mióta áll az ott? – vonom fel a szemöldököm, de nem igazán érdekel, hiszen az alkoholnak évek múltán sem lesz baja. Jó az öt év után is, sőt, van olyan, amelyiknek a zamatát csak egy idő elteltével lehet igazán érezni. Nem tudom, hogy mi ez, most nem is izgat tulajdonképp, csak elveszem Wade kezéből a poharat, és belekortyolok, aztán Wade következő megszólalásakor, majdhogynem kiköpöm az italt, de nagyot nyelek. Szemeim elkerekednek, én pedig lassan elemelem a szám elől a poharat, és lesütöm a szememet és egy pillanatra lefagyok. Olyan gúnnyal mondja, hogy nem tudom elhinni. Hirtelen, mintha nem is ő lenne. - Honnan tudsz te erről? – kérdezem, bár teljesen nyilvánvaló, hogy valami más férfitól hallotta, akinek az ágyában már megfordultam egyszer, vagy éppenséggel többször. Bár nem igazán tudom elképzelni róla, hogy ilyenekről csevegjen bárkivel is, de hát: miből lesz a cserebogár?
- Te büszke lennél rá, Wade? Nyilvánvalóan azért nem mondtam azt, hogy: „Kurva vagyok és élvezem!”… – játszom el kellő lelkesedéssel a szerepet, de aztán egy pillanat alatt lecserélődik ez közömbös tekintetre. - …mert nem vagyok rá éppenséggel büszke. - Most jól elcseszte itt a hangulatot, mit ne mondjak. Kis surmó, és még megkérdezi, megvárja, amíg hazudok neki. Nem ám egyből a lényegre térne, még az is jobb lett volna ennél, minthogy rajtakapjon, hogy épp a szemébe hazudok. Kicsit meglepődöm, amikor magához húz, és végigsimít az arcomon, de aztán magához térít a bocsánatkérése. - Nem bántottál meg egyáltalán. Ne érezd magad szarul, én vagyok a hülye, hogy nem mondtam meg egyből. – vonok vállat, majd amikor azt mondja, ő is hibás benne, érdekes tekintettel pillantok fel rá. – Már mért lennél te hibás? Itt senki sem hibás, én választottam ezt az életformát, az én döntésem… - hangsúlyozom ki, hiszen ő is tudja, hogy nem szeretem, ha szabályokat állítanak elém. Nem értem, miért lenne ő is hibás benne. Itt egyetlenegy emberen múlt a dolog, és az nem más volt, mint én. Ha akartam volna, simán otthon maradok, és eltűröm a szabályokat, amiket anyám felállított, és szót fogadok, betartom őket. Sosem voltam ilyen… - De talán inkább ejthetnénk ezt a témát. Inkább találjunk ki valamit, amit lehet sötétben csinálni, és jó unaloműző. – sandítok rá oldalra és csak ez után döbbenek rá, hogy mekkora baromságot mondtam, és kitör belőlem a nevetés, de most már mindegy, Wade-re bízom, hogy ebből mit vesz le.
• TAG: Wade (: • SZAVAK: 600 • NOTE: xDD
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Vas. Márc. 31, 2013 5:34 pm
[You must be registered and logged in to see this image.] TURN THE LIGHTS ON!!
Érdekes kérdést vet fel, Dasie ellenséges pillantása az üvegre. Tényleg fogalmam sincs hány éves, vagy hogy mikor került oda. Csak annyit tudok, hogy már egy ideje ott áll, az alkoholnak köztudomás szerint nem lesz baja. De ha mégis, akkor hát így jártunk . - Igazából? Fogalmam sincs, csak úgy állt aztán gondoltam, hogy mivel más tömény nincs amivel megkínálhatnálak, te pedig szeretsz inni, ráadásul ilyet kértél, így hát csak ezt találtam. De ha gondolod visszavihetem. – Látszólag azonban nem érdekli a kora, hiszen az csak nemesít, legalábbis a boroknál ez így szokott lenni. Laza egyszerű mozdulattal veszi el tőlem a poharat, és kortyolgat belőle, egészen addig míg megnyilvánulásommal meg nem töröm a csendet, melynek hatására majdnem ki is köpi a pohár tartalmát, és mivel szemben ülök vele, így majdnem az én szereposztásom alá kerül a szenvedő fél kijátszása, akit leköptek. - Azért ne fulladj meg drágám – szólok neki, bár nem sokat jelent, de ha kellene akkor ugranék, hogy megmentsem, szerencsére erre nincs szükség. Mindenesetre, ha nem ilyen kényes témáról lenne szó, hanem csak valami ócska kis meglepetésről, akkor öröm lenne nézni a meglepettséget az arcán. Érdekes, hogy az emberi arcon milyen változatos módon lehet kifejezni az érzéseinket. Mégis milyen nehéz a tökéletesen, kifejezően játszani a mimikával. Talán ezért is voltak anno olyan hatalmas színészek a pantomimesek. Mindenesetre már sajnálom, hogy felhoztam az egészet. Egyszerűen csak nem szeretem ha nem mondják el az igazat, mert nem olyan embernek ismertem meg magam, aki rögtön kiteregeti a szennyest. De a gúnyos hangnem talán tényleg teljesen felesleges volt. - Az egyik ügyfelem mesélte az egyik közös ebéd alkalmával, hogy milyen jó kis prostituáltat szedett fel magának, és a leírásából rád ismertem. – Az ebéd után elgondolkoztam, hogy felkeresem Dasiet és megbeszélem vele a dolgokat, de valahogy, valamiért nem mertem bevállalni, vagy nem tudom. Kezeim még mindig derekán pihennek, ahogy dühös kifakadásán gondolkozok, nem tudom mit mondjak, mi lenne a legjobb, vagy a legegyszerűbb. - Nem, nem hiszem, hogy büszke lennék rá ez tény. Tudom, hogy nem élvezed, hiszen ez nem olyan dolog, amit csak úgy élvez az ember, és azt is tudom, hogy nem mindenki lehet olyan szerencsés mint én. Még akár az is előfordulhatott volna, abban az esetben ha nem ilyen gazdag családba születek, hogy most én állok az utcán hímringyóként – Érdekes egy gondolat az tény, egy apró mosolyt varázsol az arcomra, de teljesen igaz. Ha nem lett volna ilyen szerencsém, és nem lennék ennyire gazdag, vagy még annyi pénzünk sem lett volna, hogy az egyetemet fizessük, akkor most lehet nekem kellene az utcán állnom. Ellenkezik velem, kihangsúlyozva, hogy én ebben az egész dologban ártatlan vagyok, mégis máshogy érzem. - Nem, hibás vagyok a dologban, ugyanis ha Cheryl halála után nem lettem volna olyan önző, és foglalkozom veled, akkor most még mindig az egyetemen csücsülnél valami unalmas órán, de legalább „biztonságban” lennél. – Az a nagy igazság, hogy tényleg elhanyagoltam, a temetés után önző módon csak magammal foglalkoztam, és elfelejtettem, hogy ő is ugyanúgy meggyászolta, hiszen a rokona volt. Ráadásul korábban sokat beszéltünk róla Cheryllel, hogy egyengetjük majd az útját, hiszen mindkettőnk számára fontos volt. Én pedig teljesen elfelejtettem az egészet, és most lám itt „áll az utcán egyedül, magányosan”. Az is teljesen rendben lenne ha megharagudna rám, és most rögtön elmenne, helyette megbocsájt nekem. Ajánlata pedig egyenesen vicces is, ha jobban belegondolunk, hiszen a sötétben nem lehet olyan sokmindent csinálni. Vele nevetek én is, közben agyam vadul jár, valamin. Filmet nem tudunk nézni, a generátor annyit már nem bírna el, és ismét sötétbe borulna a ház. Aludni szerintem nincs kedve, esetleg felajánlhatnám neki, hogy megmasszírozom, és utána esetleg ő engem. Igen, ez talán jó lenne. Ujjaimat nyaka alá csúsztatva húzom magamhoz, ajakim vágyakozva tapadnak övéire, és lágy csókokkal borítják be. Lehunyt szemeim felpattannak, és gyors mozdulattal húzódok el, melynek következtében szépen lebucskázom az ágyról. - Sajnálom – nézek rá egy pillanatra, és már rohanok is a fürdő felé. Megnyitom a jéghidegre állított csapot, és alá dugom a fejem, hogy kitisztuljon. Mit csinálsz te MARHA?
Dasie : ) 658 [You must be registered and logged in to see this link.] sajnálom, hogy megvárakoztattalak ):
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Pént. Ápr. 19, 2013 6:40 pm
Utálom magam, amiért Wade tudja, hogy egy egyszerű kis kurva vagyok. Az utolsó olyan emberek, akik eddig mellettem álltak, és normálisnak tartottak, majd szépen lassan rájönnek, hogy nem vagyok több egy sarki ribancnál, és majd szépen lassan elpártolnak mellettem, és elsiklanak az arcom felett. Ez így lesz. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan vannak, akik még annak ellenére is emberként tekintenek rám, és a Dasie Rogers névről nem egyből a kurva szó jut eszükbe. Talán a temetésemen is majd húsz év múlva –vagy harminc- lesznek vagy öten, aztán adios. Még jó, hogy akkor már majd nem látom, mert lehet, bőgőroham kerülgetne, ha azt látnám, hogy milyen kevés embernek számítottam bármit is. Na, de mindegy is. Lényeg a lényeg, hogy Wade elég fontos számomra ahhoz, hogy ne egy olcsó ribancnak tartson. Magyarázatára felvonom a szemöldököm, és biccentek. - Igazán jó témátok van ebéd közben. Esetleg azt is elárulta, hogy milyen volt? Kell a visszajelzés… - csóválom meg a fejem, de természetesen végig csak ironikus hangnemben mondom a dolgokat. Hol nem szarom le, hogy mit gondolnak rólam az ügyfeleim? Jó, tulajdonképp le nem szarom, de abból, hogy jó páran visszajárnak, és nem választanak más prostit, tudom, hogy nem lehetek olyan rossz. Nagyon jól tudom, hogy a faszik kitárgyalják a felbérelt nőket, ajánlgatják, vagy épp jól lehúzzák az illetőt, hogy még véletlen se őt találják meg. Lehet, hogy kicsit túlreagáltam az előbbi helyzetet, és a kellőnél jobban felemeltem a hangom vele szemben, de megérdemelte. Bunkó volt. Wade bunkó volt. Ez furcsa, de hát előfordul ez is, úgy tűnik. A következő mondatán akaratlanul is felnevetek. - Hiába mondod ezt, sajnos nem vígasztal, Wade. – mondom nevetve, miközben megvonom a vállam. Persze, hogy el tudja ütni egy apró viccel az egész kellemetlen helyzetet, mint ahogy mindig is. Nincs is nagyon kedvem ezen rágódni tovább, ha már tudja, tudja, ha elfogadja, elfogadja, ha nem, hát nem. Bár jobban örülnék neki, ha inkább egyszerűen csak eltekintene attól, hogy miként dolgozom. - Nem Wade, ha nem lettél volna ilyen önző, ami mellesleg nem is voltál, mert teljesen érthető, ahogy viselkedtél, akkor is ugyanebben a helyzetben lennék, hidd el, szóval ne is hibáztasd magad, mert azt utálom. – bökök a mellkasára az egyik ujjammal „fenyegetésképp”, aztán kitűröm a hajam az arcomból.
Az ajánlatom nagyon is elhamarkodott volt, de hát ez jellemző rám. Mielőtt átgondolnám a dolgokat, már ki is mondtam őket… Szívás. Ez esetben mondjuk annyira nem, vagyis… Amikor Wade magához húz, és megcsókol, kezdetben kicsit vonakodok, ám elég hamar reagálni kezd a nyelvem az övére. Megszokás? Lehet. Fogalmam sincs, miért csinálja ezt, de nem akarom eltolni magamtól, miért is ne? Wade kibaszott helyes, hát akkor miért ne engedhetnék meg magamnak egy numerát? Ám úgy tűnik, ő ezt nem így gondolja, ugyanis hirtelen elhúzódik, és kirohan a mosdóba. Összeráncolt homlokkal nézek utána, és igazán nem értem, hogy miért csinálta ezt. Felállok a kanapéról, és lassú léptekkel indulok meg a fürdőszoba felé, majd megállok a nyitott ajtóban, és ujjaim kopogtatnak a fán. Nekidőlök a keretnek, és szemlélni kezdem az éppen fejét kitisztító Wade-t, és apró mosoly tűnik fel a szám sarkában. Túl merev. - Wade? – szólalok meg halkan, és közelebb megyek hozzá. – Hé, engedd el magad egy kicsit. – ragadom meg a kezénél fogva, és elhúzom a folyó csap mellől, egészen a falig, ahol nekidőlök a csempének. - Nem lesz ennek semmi következménye. – nézek fel rá, és tekintetem mélyen az övébe fúrom. Lehet, hogy most azt gondolja, hogy átkapcsoltam a kurva üzemmódba, és valamilyen szinten így is van, a különbség azonban az, hogy ezúttal nem pénzért akarok szexelni, egyszerűen csak élvezetből. – Persze azt is megértem, ha inkább azt mondod, menjek haza. A te döntésed. – vonok vállat, és közben a kezeim egyesével bújtatják ki az ingjének gombjait. Tekintetem kérdőn mered rá, és várom, hogy mit szeretne, mert ugyan, én semmit sem szeretnék ráerőltetni, de véleményem szerint ráférne egy kiadós szex.
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Hétf. Júl. 29, 2013 11:45 pm
[You must be registered and logged in to see this image.] TURN THE LIGHTS ON!!
Őszintén be kell vallanom a jéghideg vízsugár, mely végigcsap a fejemen baromi jól esik, ráadásul sikeresen lehűti a gondolataimat is valamennyire. Nem is húzom ki sokáig, csak állok ott és hagyom hogy a csapból ömlő jéghideg folyadék hatására lassan teljesen lefagyjon az agyam, és újrainduljon az egész rendszer. Fogalmam sincs ki vagyok, és mit képzeltem magamról így, hogy csak úgy letámadtam Dasiet. Hiszen kettőnk között tilos bármilyen kapcsolat létesítése, ráadásul nem hiszem, hogy lenne kedve hozzám azok után, hogy csak így nemes egyszerűséggel lekurváztam. Nem volt szándékos, egyszerűen csak úgy kiugrott a számon azok után, hogy nem vallotta be. Valahogy eddig abban a hitben éltem, hogy mindent megoszt velem, mert tudja, hogy bízhat bennem, de sajnos tévedtem, és ezért elszállt az agyam. Pedig nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy így viselkedjek. Ez egyszerűen annyira távol áll tőlem. Itt akarok maradni örökké ebben a pózban, hogy ne csak a fejem, hanem az egész testem lefagyjon. Hibernálódjak, és talán soha többé ne ébredjek fel ebből a rémálomból, mely az egész életemet jellemzi. Mégsem tehetem, hiszen dolgom van még, ráadásul Dasie nem is hagyja. Értem nyúl, és gyengéden elhúz a víz alól. Értékelem gesztusát, de nem merek ránézni úgy nyúlok egy törülközőért, hogy víztől csöpögő fejem megpróbáljam egy picit szárazabbra törölni. - Persze próbálom de mégsem olyan könnyű azt csinálni. Nem gondolod? Hiszen mégiscsak valamilyen szinten rokon vagy. Meg… én az utóbbi időben nem nagyon voltam nővel.- Válaszolok kijelentésére és most először nézek a szemébe a csók óta. Egyébként meg tényleg így van, az utóbbi időszakban, Cher halála óta a nőkkel való kapcsolatom nagyjából csak a munka szintjére korlátozódott le. Valahogy egyszerűen nem igazán tudtam randizni annak a tudatában, hogy ő valahol fentről figyel. Most pedig a saját unokatestvérével kerültem majdnem testi kapcsolatba. Abszurdum. - Honnan tudod? Honnan tudod, hogy nem lesz semmi következménye? Én nem vagyok olyan biztos benne, éppen ezért irigylem, hogy te tudod.- Közelebb lép hozzám, a fejem üvölt, hogy hátráljak előle, de a testem nem engedelmeskedik, egy tapodtat sem mozdulok arrébb, csak úgy bámulok rá mint borjú az új kapura. - Tudod jól, hogy nem foglak elküldeni. Még akkor sem tenném meg ha…- szavaim elakadnak, ahogy nekiáll kigombolni az ingem. Sajátjaim mintha önálló életre kelnének simítanak végig arcán, formás keblein, hogy végül megállapodjanak egy pillanatra a fenekén. - Én.. én.. én kívánlak…- Dadogom és magam is meglepődöm a gondolattól, hogy mi mindent tudnánk egymással csinálni mi ketten. De nem merek kezdeményezni az még túlságosan nehéz nekem.
Dasie : ) 406 [You must be registered and logged in to see this link.] elnézést a késésért, és hogy ilyen rövid lett :S
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Kedd Aug. 06, 2013 6:37 pm
Őszintén megvallva, nem sok olyan emberrel találkoztam életemben, aki visszautasított volna és kihagyta a kínálkozó alkalmat, de úgy tűnik, Wade most nagyon makacs. Nem tudom, mióta nem lehetett nővel. Talán Cheryl halála óta? Én megértem, hogy nehéz túllépni ezen, de meg kell tennie, mert ha nem… az komoly problémákhoz vezethet. - Tudom Wade, de ha nem léped át a gátlásaidat… meddig akarod ezt csinálni? – érdeklődöm, követve a tevékenységet, amint törölköző után nyúl. – És amúgy is… annyira nem kell komolyan venni ezt a rokoni kapcsolatot. Simán el lehet felette tekinteni. A kérdés csak az, hogy meg akarod-e tenni?! – fejtem ki a nézőpontomat, és kissé már úgy érzem magam, mintha pszichológus lennék. Ha nem róla lenne szó, akkor nagy valószínűséggel már nem lennék itt, és nem jártatnám a számat, mert hát ha nem, akkor nem. Túl sokat aggódik, de ez bele van kódolva a gyerekbe. Pedig tényleg nem kéne ennyit gondolkodnia, hogy mi lesz; mi lesz ha; mi lenne ha?! Semmi! Én már megtanultam, hogy ilyen helyzetben nem szabad túlgondolni a dolgokat. Jobb, ha csak az adott pillanatra koncentrálsz, és ráérsz majd utána törődni a többivel, ha kell. - Ha? – kérdezem, miközben lassan haladok lefelé a kezeimmel, egyesével kioldva ingének gombjait. Apró mosollyal az arcomon nézek fel rá, majd ajkamba harapva végig a felsőtestén, s egyik ujjamat végighúzom a mellkasától a nadrágja tetejéig. Örömmel konstatálom, hogy az ő kezei és életre kelnek, és kicsit felbátorodva simítanak végig rajtam. - Akkor mi akadályoz meg benne, hogy bármit is tegyünk? – teszem fel a kérdést mosolyogva a megjegyzésére, és abban a pillanatban kezeim elkezdik kicsatolni farmerjának övét. - Ugyan már Rochett. Mégis mi lenne a következménye? Cher visszatér szellemként és kísérteni fog vagy mi? – mondom halkan felnevetve, de amint kimondom, rájövök, hogy ez nem volt éppen egy jó poén. Pedig annak szántam, de… nem.
Ez abszolút kibaszottul de nagy hiba volt részemről! Hozzá egyértelműen közelebb állt az unokanővérem, mint hozzám, és természetesen engem is megtört, hogy elveszítettük, de Wade-nek gondolom még jobban fáj. - Ne haragudj. – mondom halkan, lesütve a szemeimet, kezeimet elvéve az előbb megkezdett tevékenység közeléből, mint aki elszégyelli magát. Még ekkora idiótát, mint én, komolyan mondom! Végre sikerült már majdnem rászednem a dologra, erre ilyen komoly dologgal kell nekem is viccelődni? Dasie! Jó, ha úgy nézzük, egy-egy az állás, mert ő is előbb viccet csinált belőlem, de… akkor is. Ez mégsem ugyanaz. - Nem akartam ezzel viccelni, csak véletlenül csúszott ki ilyen hülyeség a számon. Ugye nem haragszol? – sandítok rá fel, mint egy kislány, aki rosszat tett. Annyira távol nem is állunk az igazságtól, éppenséggel csak a kislány jelző nem illik már rám… egy cseppet.
• TAG: Wade (: • SONG: [You must be registered and logged in to see this link.] • NOTE: muhaha (:
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Csüt. Aug. 15, 2013 12:00 am
[You must be registered and logged in to see this image.] TURN THE LIGHTS ON!!
Nem tudom kívülről mennyire tűnik ez az egész bénázásnak egy kívülálló szemében részemről, vagy mennyire tűnik nyomulósnak Dasie. Nem tudom eldönteni, és ez egyszerűen zavar. Mint ahogy ez az egész szituáció, amibe belekeveredtünk. Hiszen látszik, s érzem magamon is, hogy kívánom Dasiet, nem is akármennyire. Mégsem tudok, s merek egy lépést sem kezdeményezni, hiszen ha jobban belegondolunk csak az elhunyt menyasszonyom unokatestvéréről van szó, én pedig már azon nap óta nem voltam nővel, ki tudja mennyit rozsdásodtam az évek alatt, mennyire nem tudnék most jól teljesíteni. Nem ismerem a határaim, nem tudom hol helyezkednek el a korlátaim. A végén pedig simán hibázhatnék, akkor meg akár ki is nevethetne. - Nem tudom meddig akarom csinálni. Amíg úgy nem érzem, hogy biztos nem vagyok a dologban. Nem tudom. Ráadásul mi van akkor ha valamit rosszul csinálok, mert kijöttem a tapasztalatból, az pedig neked nem jó, és mondjuk kinevetsz? Azt nem biztos, hogy fel tudnám még dolgozni plusszban.- Figyelem, belemélyedek íriszének varázsába, miközben a nézőpontját hallgatom a történtekről. Valahol mélyen magamban tudom, hogy igaza van, s egyet is értek vele, azonban az agyam egyszerűen képtelen úgy cselekedni, úgy állítani be azt az apró kis kapcsolót, hogy minden tökéletesen működjön bennem, és ne vesződjön el a káosz fekete lyukában a lelkem és vele együtt a személyiségem. Nem mozdulok miközben az ingem gombolja, kezem is elemelem róla, hagyom, hogy dolgozzon. Kíváncsi vagyok mihez kezd velem, hogy fogja folytatni. Egyedül akkor lépek közbe, mikor az utolsó gombot is kigombolja ingemen, így hát kibújtatom magam belőle, és a szennyeskosárra hajítom, hogy még véletlenül se legyen útban. - Ha olyan dolgot próbálnál tenni velem, amit egyikünk se szeretne. Tudod, hogy nálam bármikor otthonra találsz, és ez így is van.- talán úgy tűnik, hogy csak úgy a vakvilágba beszélek, de a nagy igazság tényleg az, hogy így állok vele, hiába nem vagyunk vér szerinti rokonok, sőt igazából rokonok se lettünk, hiszen Cheryl meghalt mielőtt összeházasodhattunk volna. Ebből a szempontból tényleg nincs akadálya annak, hogy Dasie és közöttem szexuális kapcsolat létesüljön. Bár jelen helyzetben ez a szó meglehetősen furán hangzik, jobban illik a helyzetünkre a talán a spontán szex kifejezés. - Nem tudom mi az akadálya. Talán… csak az, hogy közöttünk sose volt még ilyen kapcsolat, és így nem is tudom, egyszerűen fura.- Ahogy lassan nekiáll a nadrágom kigombolásának, egy halk apró sóhaj hagyja el a számat, amellyel próbálom leplezni remegésem. Igen, úgy izgulok mint egy óvodás, aki először nem pisil az ágyába a déli szundi alatt. Kezem ismét önálló életre kel, nem én irányítom, magától indul el, hogy tovább fedezze fel a lány testét. Azonban Dasie következő szavai teljesen kiverik nálam a biztosítékot, még akkor is ha rögtön utána bocsánatot kér, és közli, hogy nem direkt szánta. Szerencsére nem az a típusú ember vagyok, aki hírtelen haragból támad, mert akkor most tuti felpattannék, és megpofoznám, utána meg úgy rúgnám ki páros lábbal a lakásból, hogy sose fogna talajt, dacára annak, hogy az előbb mondtam neki, nálam bármikor otthonra lel. Ehelyett azonban csak ülök lefagyva, mint egy réges régi számítógép, s csak meredek magam elé, miközben elmémet ellepik régi emlékképek amiket még a kedvesemmel együtt töltöttünk.- Nem, egyáltalán nem haragszom, tudom, hogy nem akartál viccet csinálni belőle, csak…- Itt elakad a szavam, nem tudok mit mondani, s még egy apró gondolat is szövet üt a fejemben, mintha csők ő küldené fentről, hogy lépjek tovább, járjam végre a saját utam. Kezeim bátortalanul, mégis határozottan csapnak le Dasie fenekére, hogy magamhoz húzva az ölembe ültethessem. - Felejtettesd el velem őt. Nem tudom hogy, csak csináld. Kérlek..- Nézek fel rá, kicsit kérlelve, kicsit határozottan, s nyakán végigsimítva húzom magamhoz közelebb, hogy ajkaink forró csókban forrhassanak össze.
Dasie : ) 603 [You must be registered and logged in to see this link.] hmmm...
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Csüt. Aug. 22, 2013 9:07 pm
A sötét és az áramszünet tulajdonképp már nem is idegesített annyira. Nem csak azért, mert Wade házában van tartalék fény, ami igaz, nem olyan erős, mintha rendesen égnének a lámpák, de éppen elég ahhoz, hogy lássunk. Bár tulajdonképp nem tudom, hogy jobb lenne-e, ha sötétség lenne, talán akkor még ő is felbátorodna, és nem lenne ekkora nyámnyila. Na mindegy, ugyanis már nem vagyok annyira messze attól, hogy elérjem a „célom”, amivel már vagy negyed órája próbálkozom. - Ugyan már, miért nevetnélek ki? Olyannak ismersz? És egyébként is… Férfiból vagy Wade! Ne aggódj már ilyenen, az istenért! – forgatom meg a szemeimet, mert már kezd kicsit sok lenni, hogy túlaggódja az egészet. Nem tudom, minek gondolkozik egyáltalán ilyenen, és egyébként is… Az én kezeim alatt nem igazán volt még olyan, hogy nem tudott jól teljesíteni a másik, szóval semmi ok az aggodalomra. Tetszik, amikor felbátorodik végre kicsit, és kezei elkezdik felfedezni a testemet, közben mondandójára halkan felnevetek. - Azt nem kell nekem elmagyaráznod, hogy még soha nem volt úgy szexuális kapcsolatod nővel, hogy nem ismerted az illetőt. Mellesleg engem meg ismersz… na jó, lehet, hogy ezért tűnik kicsit furcsának az egész, de hidd el, hogy semmi nincs benne. – mondom, bár pont én beszélek, aki nagyon is benne van a dolgokban ilyen téren, mert én körülbelül hetente minimum két olyan emberrel fekszem össze, akivel odáig még életemben nem is találkoztam. Igaz, már elég sok olyan kuncsaftom van, aki visszajár, és szinte csak engem vesz igénybe, de nem tudom, hogy ez rossz vagy jó. Sosem tudom eldönteni. Mindennek megvan a saját jó és rossz oldala, ez mellett is tudnék érvelni, de ugyanúgy rácáfolni is tudnék. A szavak, amik az előbb elhagyták a számat, nem voltak reálisak. Nem is tudom, hogy miért csúsztak ki a beszélőkémen, mert tényleg nem akartam megbántani ezzel őt, de ahogy elnézem egy-két pillanatig, úgy látom, sikerült. - Tovább kell lépned Wade. Nem sirathatod örökké… - mondom elhúzva a szám, miközben közelebb lépek hozzá. Tényleg nem oké, ha örökké ezen agyal majd, ha nővel kerül kapcsolatba, hogy Cheryl, Cheryl. Tudomásul kell vennie, hogy ő nincs többé, és neki is, meg mindenkinek jobb, ha megpróbálja elfelejteni, és keresni egy újat.
Könyörgöm, minden ujjára találna egy nőt, ha akarna! Helyes, sikeres ember, nem szegény, mint a templom egere, sőt… Mi kell még? Ha akarná, sikerülne neki! - Igyekezni fogok. – rándul a szám széle apró mosolyra, mikor magához húz és az ölébe ültet. Egyik kezem megállapodik izmos vállán, s ahogy közelebb húz magához, ajkam összeér az övével, nyelveink pedig rögtön tüzes táncba kezdenek. Idő közben azonban felállok, ujjaimat beakasztom az övtartójába, és állásba húzom, egyenesen a zuhanyfülke felé. - Olyan szexben lesz részed Wade Rochett, hogy azt életed végégig emlegetni fogod. – mosolygok szélesen, miközben áthúzom a fejemen a felsőmet, és lehajítom a földre. – Vetkőzz. – mondom a nadrágom kigombolása közben, majd megengedem a zuhanyfülkében a vizet, hogy tudja, mire készülök. Mikor már csak a fehérnemű van rajtam, közelebb megyek hozzá, és végigsimítok a felsőtestén, majd délnek indul meg a jobb kezem, hogy aztán kezelésbe vehesse Wade férfiasságát, ami meglehetősen nem kicsi. Na, most már végképp nem értem, mitől tart nők terén, de inkább majd az akció végén nyilatkozom erről…
• TAG: Wade (: • SONG: [You must be registered and logged in to see this link.] • NOTE: nesze neked félős Wade
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Csüt. Okt. 17, 2013 10:33 pm
- Pedig így van akár hiszed akár nem, sosem volt igazán olyan kapcsolatom ahol nem ismertem a partnerem, hanem csak úgy felszedtem a buliban. Nem Bentley vagyok, az nem egészen az én asztalom.- Tényleg így van ha mondom, még akkor is, ha egyszerűen nem fogja elhinni az állításom. Valahogy mindig én voltam a jófiú a családban, akit elit iskolákba járattak, és a családi üzlet élére szántak. Persze ez nem jelenti azt, hogy apám többet törődött volna velem mint Bentleyvel, mert az igazság az, hogy egyáltalán nem törődött egyikünkkel sem, az üzleten kívül semmi sem érdekelte, anyám pedig az elválásuk után állandóan csak keféltette magát az aktuális szeretőjével. Csoda hát, hogy elbaszott családban nőttem fel? Hirtelenjében nem mondok mást, csak figyelem Dasiet, ahogy lassan közelebb lép. Nem szándékosan csinálom, de alaposan végigmérem hiszen azért férfiból vagyok vagy mi. - Igen talán tovább kellene, de mi van akkor ha nem megy könnyen?- De tényleg nem hiszen nem olyan könnyű, ráadásul olyan érzésem van, mintha állandóan figyelne fentről és visszatartana mindenkitől akit csak megpillantok. Persze tudom, hogy butaság az egész. Dasie meglepő módon jól fogadja, hogy magamhoz húzom és az ölembe ültetem, persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az előbb is jól fogadta a csókom, sőt egy pillanatra már a vetkőztetésemhez is hozzákezdett. Lehet, hogy tényleg igaza van, de válaszolni nincs idő nyelvünk forró csatája közepette. Mikor egy pillanatra sikerül elszabadulnom nem is húzom sokáig az időt, csak egy szót suttogok oda neki. - Köszönöm- Megköszönve azt, hogy igyekezni fog, és azt is, hogy olyan szexben akar részesíteni amilyenben még nem volt részem, bár nem tudom ez utóbbi mennyire fog neki sikerülni. De azért értékelem az igyekezetét. Észre se veszem, de tátott szájjal bámulom, ahogy lehúzza magáról a felsőjét, azonban nagyon meglepődni nincs időm, mert a következő pillanatban már övemnél fogva húz magához, magával egy olyan helyszínre amire aztán világ életemben nem gondoltam volna. Engedelmeskedek utasításának, és miközben megengedi a vizet, gyorsan ledobom magamról a már kigombolt ingem, nadrágom, s boxerem, hogy egy szál semmiben álljak. Beleborzongok ahogy végigsimít a felsőtestemen, mikor pedig férfiasságomhoz ér egy apró halk nyögés hagyja el ajkaim. Hát igen rég volt már, hogy rajtam kívül más is ott járt volna, persze azért nem sülök el egyből, hiába édesen kényeztető a kézimunkája. Közben megpróbálok nem tétlenkedni, ujjaim végigsiklanak a hátán, és bátortalanul a fenekébe markolnak, miközben apró csókokat hintek a nyakára, s lassan vezetem a zuhanyzó felé, hogy ne pocsékoljunk feleslegesen, ha már megengedte a vizet. Azon nyomban elázunk, de nem zavar, ajkaim visszatalálnak övéire, lassú és ügyetlen mozdulatokkal próbálom megszabadítani melltartójától. Ajkairól nyakára, nyakáról melleire vándorolnak lassan ajkaim, hogy bimbóját bekapva finoman megszívhassam. Mindenesetre ujjacskái kitartó munkájának hatására olyan bizsergés kezd elfogni amit már nagyon régen nem éreztem. - Öhm ez egy picit hülye kérdés lesz – Nézek szemeibe, miközben vállainál megragadva gyengéden eltolom magamtól - de… esetleg nem lennél hajlandó az ajkaiddal esetlegesen tudod.. kielégítenél? Tudod elég régen éreztem és nagyon felizgatsz..- Még a zuhanyból áradó vízcseppek függönyén is látni, hogy mennyire elpirultam, nem is merek a szemeibe nézni, helyette inkább a talpam bámulom, hiszen gáz vagyok, és most biztosan ki fog nevetni, majd felöltözik és elmegy, mert elbénáztam..
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... Vas. Jan. 05, 2014 8:57 pm
Igaz, amit mond, tényleg nem Bentley, hát ő egy igazi faszkalap, Wade meg... Wade meg nem. De ilyen nincs. Akkor sem hiszem el, hogy nem volt még idegen nővel. Hát férfiból van, könyörgöm! - Így görbülj meg? – mosolygok rá, miközben a kisujjam behajlítva mutatom felé. Tényleg az a jó, hogy vele önmagam lehetek, mert ő úgy igazból ismer és tudja, hogy milyen vagyok. Nem a kurvát látja bennem, mint sokan mások, hanem a „real-Dasie”-t és ez akkora feltöltődést jelent számomra, hogy ki sem tudom fejezni. - Ne törődj azzal, hogy mi van, ha nem megy könnyen!? Nyilvánvaló, hogy nem lesz egyszerű, de ki kell lépned abból a burokból, amiben élsz! – kacsintok rá bíztatóan, majd beindul az, amitől most majd tényleg elengedheti magát. Nem tudom, jó öltet-e ez az egész, de jelen pillanatban nem is akarok erre gondolni, mert ezzel csak jót csinálok neki. És... még esetleg magamnak is. Igyekezni fogok most nem a kurva énem adni neki, hanem magam, de ez nem biztos, hogy menni fog. Az utóbbi időben már csak megszokásból szexelek. Egyre bátorodik, és én értékelem a felbátorodását egy-egy apró sóhajjal, főleg a csókjaira, illetve amikor a fenekembe markol. Jobb kezem természetesen nem hagy alább, lassú, de határozott fel-le mozgással kényezteti a férfiasságát, miközben igyekszünk a zuhanyvízesés alá. Kicsit megborzongok, amikor végigfolyik a testemen az inkább hideg, mint meleg víz, de éppen jó lesz ez a hőmérséklet, mert két percen belül úgyis mindkettőnk felforrósodik... Egyáltalán nem ügyetlen a gyerek, teljesen jól tudja, mit kell csinálni, csak éppen kicsit félénk, de nem is biztos, hogy ez akkora baj. Mikor megszólal, megállok egy pillanatra a munkában, és amennyire tudok a víz miatt, a szemébe nézek, majd amikor a mondandója végére érek, halkan felnevetek. - Jólvan Wade, jólvan. Nem rossz, kezdesz feloldódni. De tudod, ez sokkalta jobban hangzott volna úgy, hogy... szopj le. Férfiasabb. – paskolom meg a mellkasát, majd örömet okozva neki, nem tétovázom, térdre ereszkedem, és nyelvemmel és ajkammal felváltva izgatni kezdem az erekcióját.
Felnéznék, hogy lássam az arckifejezését, de sajnos a nyakamba zúduló víz nem engedi. Mivel már nagyjából tudom, mennyi kell átlagosan egy férfinak, hogy elmenjen, szóval nem húzom sokáig, főleg Wade esetében. Mikor felállok, hogy vele egy szintben legyek – már amennyire az alacsony növésem engedi-, rámosolygok. - Még ne menj el, mert azért, hogy életed szexét adhassam, ahhoz még dolgoznod kéne kicsit. – nézek fel rá sűrűn pislogva a vízcseppektől, de aztán gyorsan el is kell kapnom a tekintetem, mert nem igazán bírom, ha a szemembe megy a víz. Végigsimítok az arcán és magamhoz húzom egy újabb csókra, majd megemelem a jobb lábam, a csípőjéhez támasztom a térdem, köré fonom, hogy aztán szorosan magamhoz húzzam. - Felizgatsz. – harapok az alsó ajkamba, miközben jó erősen hozzányomom ágyékom az övéhez. Nem árt neki a bíztatás, de csak az igazságot mondom, szóval csak semmi lódítás...
• TAG: Wade (: • SONG: [You must be registered and logged in to see this link.] • NOTE: szar és rövid, de már úgyis hozzászoktál
The city of sins awaits you
Ajánlott tartalom
Egeret ide és lenyílik!
Tárgy: Re: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark...
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Wade && Dasie ~ I'm afraid of the dark... 
