North Dacota 1978.11.14. 35 DEA agent Cops Josh Duhamel

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: 1) véletlenül még soha nem lőttem le senkit 2) lojalitás és hazaszeretet 3) a város összes fánkosánál van kedvezményem 4) híresen állatbarát vagyok 5) maximalizmus

◆ negatív tulajdonságok: 1) lobbanékonyság 2) kisebb kihágások esetében hajlandó vagyok szemet hunyni, de soha nem ingyen 3) rossz humor 4) nem okoz lelkiismeret furdalást, ha meg kell ütnöm egy nőt 5) rendőri hatalommal való rendszeres visszaélés

◆ egyebek: Anyagi jólétben, két munkahely fizetéséből élek - egyik a rendőrség, másik a maffia. Gyengéim a gyors autók, az okos nők.

Történet vagy szerepes példa

- Hey Baby! - A raktárépület bádoglemezekkel elszeparált helyiségei közt visszhangzik édes nevetése, miközben a betonon kopognak sietős ütemet a cipősarkai: kecsesen ugrik fel az ölembe, alig van időm a feneke alá nyúlni hogy megtartsam, egyúttal megőrizzem az egyensúlyomat. Csókja füst és talán kávélikőr ízű, sajátjáról az én nyelvemre tereli az extasy tablettát - nincs olyan, amit ne fogadnék el a szájából, az pedig már más kérdés, hogy nem fogom lenyelni ezt a szart. Szám arcán, állán, torkán jár, elragadtatottan nyögi vágyát a mennyezet felé mitől rögtön kemény leszek a combjai közt - nem veszi észre, amikor a szeretetbogyót kettőnk közé köpöm ki, és egy simogatással később már a zsebemben van. Négy hónapja járunk, cirka egy éve dolgozom az apjának - amikor megtudta, hogy megfektettem a lányát, a városhatárban térdeltem zsákkal a fejemen míg ő ordítozott: ha Chanel öt perccel később telefonál, hogy hisztizve követelje az életben maradásomat és a sértetlenségemet...
- Imádom, amikor így felbukkansz. – Mormolom a kulcscsontjára és mert mocorogni kezd a karjaim közt, talpra állítom ismét: tűsarkain velem egy magasságú. Karcsú, jólétben nevelt, elkényeztetett de nem hülye, valóságos istennő – könnyű szeretnem, pont ezért dolgozik bennem most a spontán pánik. Hamarosan érkezik egy szállítmány, idén a  legnagyobb és vele együtt rendeltem egy rajtaütést is – Chanel nem lehet itt, főleg nem narkótól kitágult pupillákkal, fegyveresek közt!
Arca mellé emeli kezét, gyűrűsujján ott ragyog anyám gyűrűje – ennyit örököltem én, ennyi kellett anyám hagyatékából, minden mást a húgom és az üdvhadsereg kapott. Arcomra fagy a mosolyom, szerencsére nem veszi észre – ezek szerint áttúrta a cuccaimat megint, és noha volt már ebből volt már egy szexbe torkolló veszekedésünk… Ha most megmondom neki, hogy eszem ágában sincs feleségül venni, egy órán belül golyót eresztenek a fejembe – magamhoz húzom hát, csókunk csupa bujaság és tűz: ő a boldogságtól lángol, bennem a harag forr, nem tudom hogy pofon vágjam, vagy a ruhát tépjem le róla.
- Látni akartam volna az arcodat Kicsim, most pedig oda a meglepetés. Hogy tehetted ezt velem? – Neki persze esze ágában sincs mentegetőzni, vagy megbánást tanúsítani, búgó hangján suttog a fülembe, ezernyi jóvátételről regél: beadom a derekamat mint mindig, van az a nőtípus, aki úgy teker az ujjai köré mint a rongyot, pláne ha szexszel motivál – férfi vagyok, gyarló egy életen át. Nem engedem a sliccemre tévedni a kezét, elmarom lágyan és csókot lehelek rá.
- Menj haza, és készülődj. Este elviszlek vacsorázni. – Szót fogad, amivel saját magát, a minket figyelő apját is pont úgy meglep, mint engem: egy percig megint copfos kislány, aki a papához szalad megmutatni a kincsét – ekkor emelkedik fel zörögve a garázskapu, amin begördül a várva várt két teherautó, az adrenalinfröccs től hevesen dobogó szívem szinte kiszakadni tetszik a bordaketrecből…
Ami utána történik pár mondatban elmesélhető. Az akció sikeres volt, a rendőri oldalról nem estek áldozatok – Chanel a mentőben halt meg, gyűlölködő pillantását egy percre sem véve le a nyakamban lógó jelvényről: utolsó erejével lehúzta az ujjáról anyám gyűrűjét, aztán kihunyt belőle az élet szikrája. Engem mindig faképnél hagynak a nők…