Nem is volt annyira rossz ez a néhány hét. Pedig azt gondoltam volna, hogy nem lesz vele egyszerű. De szerettem vele veszekedni, még jobban szerettem magam mellett tudni. Ilyen volt ő, az őrületbe kergetett, az idegeimre ment, de még is kívántam minden egyes pillanatban. S bizony a lakás minden pontját felavattuk már azóta... És mutattam neki pár olyan dolgot, amiről sosem gondolta volna, hogy élvezni fogja s még is...
Persze azt nem engedtem neki, hogy dolgozzon, legalábbis kurválkodást innentől kezdve elfelejtheti. Adtam neki kisebb nagyobb feladatokat, hogy lefoglaljam, de így is volt jó néhány veszekedésünk ezzel kapcsolatban.
Ma reggel korábban keltem nála, mondjuk nem vagyok egy koránkelős típus, mostanában Franny még is tovább nyomja az ágyat, mint én...
Tehát dolgom volt, kellenek új lányok, itt az idő, hogy bővítsem egy kicsit az üzletet, már nem elég az a pénz amit ezzel a pár lánnyal keresek. Főleg mert Franny kiesett a sorból. Szóval ma jártam modell ügynökségeknél, különböző hotelekben és ehhez hasonló helyeken. Az ember mindenhol találhat friss húsit. A legtöbben escortként kezdik aztán bevállalnak egy kicsit többet is hiszen rájönnek, hogy az jobban fizet ... az erkölcseik lazulnak nekem megy egyre csak dagad a tárcám. Ezért van az, hogy escortokkal is foglalkozom, hogy a végén prosti legyen belőlük. Nem mindegyikből lesz az és az escort lányok sem hoznak kevés pénzt.
Szóval a prostik meg a drogok, nem hoznak rosszul a konyhára.
S mire haza esek már hallom Franny motoszkálását, majd egy kecses női test robog felém. Széttárom reflexszerűen a karjaimat arra számítva, hogy majd rám vetődik, hozzám bújik és hagyja, hogy jó alaposan megcsókoljam. De lelassít, s csupán egy gyors csókot kapok már megy is tovább.
Enyhén felvonom a szemöldökömet, s kérdőn nézek rá miközben leteszem a táskámat. Figyelem, ahogyan felül a pultra, közelebb sétálok hozzá és az arcát tanulmányozom. Tenyerem a combjára siklik és egy hirtelen mozdulattal széttárom a lábát, hogy beálljak közé. Tenyeremet az arcára simítom.
- Mi baj? Beteg vagy?- Gyanakodva méregetem falfehér arcát, karikás szemeit melyekben a szokásostól eltérően most csak tompán csillog az élet fénye. Tenyeremet a homlokára simítom, de nem érzek semmit. Még inkább összeráncolom a homlokomat.
- Rohadt sápadt az arcod.- Bár lázat nem éreztem, ahogyan a homlokához értem. Könnyed mosolya nem téveszt meg, valami nem stimmel. Mondjuk lehet, hogy csak meg van neki a csajok olyankor is lesápadnak, meg nincsenek formában...De akkor maximum majd leharapja a fejem, hogy mekkora egy pofátlan seggfej vagyok. Túlélem...

Frannie soha nem gondolta volna, hogy lehet Alexxel ennyire felhőtlen a viszonya. Már amikor, de úgy látszik az ő kapcsolatuk mindig is heves lesz. De mostanában a veszekedések is mások olyanok mintha a szex előjátéka lenne, ami szintén fura. Máskor a veszekedések tényleg idegesítőek voltak, de mostanában nem… és amit ez idő alatt átélt. Sosem gondolta volna, hogy vannak dolgok amiket a nők élvezhetnek, amiket ő élvezhet. És a tetejében… nos kipróbálták az összes helyiséget és minden lehetséges… pózban. Most már érti, hogy miért veri a nyálát fél… mit fél talán egész Vegas. Annak idején meg volt az oka arra, hogy miért nem mert bele bonyolódni jobban ebbe az egészbe, de amikor az étteremben találkoztak és végül a kocsiban valahogy úgy alakultak a dolgok ahogyan… nem bírt ellenállni neki. Azt hitte minden rosszabb lesz, de épp ellenkezőleg sokkal jobb lett, már ami az ő helyzetükben ez lehetséges. Általában Alex lakásán voltak, de előfordult, hogy Frannel is megfordultak… leginkább ha Chia éppen melózott valahol. Viszont nem minden volt fenékig tejfel, pláne a munkájával kapcsolatos vitatkozások. Nem konkrétan, de néha amikor felmerült a téma veszekedésbe fulladt, de valahogy mindig szóba került. De Frannienek nem igen volt alkalma igazából ezen agyalnia mert igazából… nem nagyon ért rá. Alex mindennap kitalált valamit amivel leköthette a lány figyelmét. És ha szóba került az, hogy hogy hogy neki nincs munkája, egyszerűen csak legyintett, majd rögtön másik témára is tért. Először igazából nem tűnt gyanúsnak, csak ahogy lassan telt az idő. Egyszerűen nem érti meg, hogy neki kell a pénz, nem fogja hagyni, hogy a nagybátyja irányítsa az életét és ha már idáig eljutott és nem remeg az olasz férfitől egy nyárfa levél. Na nem mintha valaha ilyen lett volna, de volt oka a menekülésre. Viszont… nem fog egész életében futni előle, és azt sem fogja hagyni, hogy a húgának baja essen. Már ha magán nem tudta megelőzni, viszont… ennyi, ideje ráébrednie a maffiavezérnek, hogy a világ nem körülötte forog és nem kaphat meg mindent amit akar… jó lenne végre ezt észben tartania, de ha nem sikerül neki akkor Frannie szívesen rávilágít a tényre. Mondjuk azzal, hogy elüldözi innen, de ahhoz pénz kell…. ami csak munkával lehet elérni. És szerencsére Frannienek akadt pár vissza járó kuncsaft, így az egyik épp ma délelőtt küldött neki sms-t, hogy nagyon el van veszve. tehát ha tetszik neki, ha nem neki akkor is dolgoznia kell.
Mire Alex haza ér, ahh már a gondolat, hogy azt mondja haza olyan… természetesnek tűnik… Szóval éppen haza ér, és a lány szokás szerint rohanna, hogy a nyakába ugorjon, de hirtelen újból rosszullét kerülgeti. Ezért inkább a konyhába menekül, feltelepszik a pultra, de a férfi azonnal követi is. Bizonyára fura neki is a helyzet, Halvány pír lepi el vizslató tekintete nyomán, ibolya színű íriszei kerülik a pillantását, nem tudja, hogyan kellene kiböknie, hogy ma nem ér rá. Mert szinte biztos benne, hogy megint kitalált valami mondvacsinált dolgot, ami köbö egész napra lefoglalja az idejét. Kell pénz, és jobb lesz, ha megérti Alex is.
Hasa tájékán kellemes bizsergés kezd kialakulni, mikor egy hirtelen mozdulattal ketté nyitja a combját, majd beáll közéjük. De ahogy csavarja orrát a férfi arcszeszének illata, ismét görcsbe rántja a gyomrát. Lassan szívja be a levegőt orrán keresztül, majd félig szét nyílt, szirom formájú ajkain keresztül engedi ki.
-Más arcszeszt használsz, mint szoktál?- zavartan vonja össze szemöldökét, biztos hogy csak arról van szó, semmi másról, majd megvonja a vállait,- hát egy… kicsit émelygek, izé leginkább a te arcszeszedtől,- bocsánatkérő mosoly suhan át krétafehér arcán. Egy pillanatra kinyitja a száját, hogy jól megmondja a véleményét, de összezárja, majd hűvös kezeivel tenyere után kap, Nefelejcs szembogarait bele fúrják az ő tenger színű, perzselő íriszekbe.
- Talán a tegnapi pizzától lehet… nem tudom… De beszélnünk kell, sajnos délután nem érek rá… mert dolgoznom kell… - ajak harapdálva böki ki, majd várja, hogy mi lesz a fejlemény, előre felkészülve az Armageddonra.

Persze, hogy furcsálltam ezt a viselkedést, hiszen az elmúlt napok remekül alakultak. Meglepően könnyedén. S habár voltak veszekedések, mind szexben végződött és nekem ez így tökéletes volt. Hiszen ezzel mindig sikerült elterelni a figyelmét az aktuális problémákról. Mint például arról, hogy nem dolgozik. Ő volt a második nő az életemben akit nem akartam egyetlen férfival sem megosztani még úgy sem, hogy én is ott vagyok. És az egyetlen akinek legszívesebben még a nőket sem engedném a közelébe. Habár lehet, hogy tudna elég jó ajánlatot tenni, de sosem kérném a hármasra vagy négyesre.
Tehát ezek után ésszerű, hogy nem akarom, hogy ismét prosti legyen. Csak még nem találtam ki, hogy mi mással tudnám lekötni a figyelmét, ugyanis az már egyértelművé vált a számomra, hogy az eltartott csaj szerepéért nem rajong. Éppen ezért ki kellett találnom valami mást. Kapott néhány munkát melyeket nekem kellett volna megcsinálnom, de egyrészt ezer más dolgom akadt, másrészről pedig kiderült, hogy ő sokkal precízebb benne.
Szóval mindezek fényében, meglepett, hogy nem ugrik a nyakamba, rögtön rossz sejtelmem támadt. Utána mentem, s kezeim azonnal a lábára siklottak, figyelem, ahogyan vörös pír kerül az arcára mire én felvonom a szemöldökömet. Habár iszonyatosan szexi ahogyan elpirul, egy nőnek mindig jól áll a pír, legyen szó az arcáról, mert zavarba jön, vagy éppen a fenekéről egészen más okból. Hirtelen megragadom a combját és szétfeszítem a lábait, hogy közé tudjak lépni.
- Nem, ugyan azt…- Nézek rá kissé zavartan. Hiszen valóban nem használok mást, mint szoktam. Mikor folytatja egy lépéssel hátrébb lépek, miközben gyanakodva vizsgálom az arcát. Rosszul van az arcszeszem szagától…
- Hmm, elviszlek orvoshoz…- Ráncolom a homlokomat. Nem vagyok egy gondoskodó típus egyébként, de a lányaimat mindig el szoktam vinni dokihoz ha valami van. Szóval ha nem Franniről lenne szó akkor is ugornék. Jobb hamarabb megtudni, hogy mi a helyzet mint később amikor már mindenki szét van fertőzve. A fenének sem kéne egy ilyen láncreakció. És itt még közre is játszott az, hogy aggódtam ezért a nőért. Sikerült elérnie, hogy ne csak akarjam, de aggódjak is érte. Hihetetlen…
- Nem lehet attól, nekem semmi bajom. - Ellenkezek homlokráncolva, ami azt hiszem állandósult az arcomon amióta csak ránéztem sápadt arcára. Nem tetszett nekem az a bőrszín amit produkált, ahogyan az sem amilyen mozdulattal a kezem után nyúlt. Őszintén ez az egész rohadt gyanús lett hirtelen. S mikor kiderült, hogy miért, a ráncok azonnal eltűntek, s helyette megmerevednek a vonásaim. A szemeim elsötétedve szegeztem Franniere.
- Még is hova mennél dolgozni?- Kérdem ridegen ezzel is megadva neki az esélyt, hogy azt mondja titkárnősködni megy valahova mert talált egy ilyen munkát. Valószínűleg szó nélkül beleegyeznék a dologba. De van egy olyan sejtésem, hogy nem erről van szó. Mert akkor nem ilyen félve közölte volna. Viszont ezt már ezerszer megbeszéltük. Mondtam már neki, hogy nem, nem akarom. Jó az igazi indokot még sosem kötöttem az orrára, de minden apró kis indok megfelelő volt azt hiszem. Legalábbis a határozott „nem”-nek elégnek kéne lennie ahhoz, hogy a jó asszony ne akarjon menni. De hát Frannienek úgy tűnik, hogy az nem az igent jelent… vagy nem is tudom miért próbálkozik. Mit gondolt? Hogy majd kiengedem a lakásból azért, hogy menjen más férfival henteregni? Nevetséges.
- Inkább öltözz, elviszlek orvoshoz- Ellépek tőle, na ennyit az idilli hangulatról azt hiszem. Viszont orvoshoz mindenképpen el kell vinnem, ugyanis nem néz ki túl jól. Gyerekes lenne az arcszeszemmel mászkálni utána, de ha sokat hisztizik…

Az elmúlt napok, hetek klassz hangulatai percek alatt törnek darabokra, ahogy Alexander, de attól hogy még a lány nem szólt neki, még nem most jött le a falvédőről. És csak azért, mert azt hitte, hogy bizony egyszer felhagy ezzel a gyerekes viselkedéssel, majd minden megoldódik. Csak, hogy nem oldódott, és szép és jó volt, hogy a nap huszonnégy órájából húszat itt töltött. De van egy húga akit el kell látnia, valamint van egy lakás amit bérelnek és fent kell tartaniuk, nem mellesleg a legfontosabb hogy végre kipuccolja az életükből a nagybátyjukat. És az egyszer holt biztos, hogy nem fogja hagyni, hogy eltartsa őt, mert ha valami balul sül el és szét mennek vagy valami? Akkor biztos, hogy ő húzná a rövidebbet. Na meg, az is elég sokat számít, hogy olasz lévén már a gondolatra is rosszul van, hogy más tartsa el, na azt már nem, még azért sem.
Biztos benne, hogy nem fog tetszeni neki, de hát kell a pénz és nem hajlandó tovább rajta élőskődni, jobb ha felfogja. Arról már nem is beszélve, hogy nem tudja milyen érzés a tudattal élni, hogy Alessandro is a városban van és hogy bármikor gondol egyet átugrik és elviszi magához, mert képes rá. Egyszer megtette… és ráadásul fényes nappal raboltatta el egy tele parkból. Bár nem tudja hogyan tett szert ilyen hatalomra ilyen rövid idő alatt a férfi itt, Amerikában, és mindenki a talpát nyalja. Hát ezért kell innen, meg az életéből is eltakarítania. Bár ezt ő nem értheti, ő csak annyit tud, hogy kemény fickó a nagybátyja arról nem, hogy mi az amit olyan nagyon el akar érni…
Zavartan nézi ahogy hátrál, mikor közli vele, hogy délután nem ér rá. Vesz egy mély levegőt, idegesen túr bele kócos fürtjeibe, miközben nefelejcskék íriszei a férfi megkeményedett arcvonásait vizslatják.
-Akkor… nem tudom, reggel óta mintha kissé érzékeny lennék a szagokra,- feleli ahogy, egy húzásra lehúzza a kávét és poharát a mosogatóba helyezi. Még mindig nem tudja hogyan kellene kiböknie, olyan jól megvoltak eddig, de biztos benne, hogy őrületes balhé fog ebből lenni. Mindegy. A pénz akkor is kell és ha más nem is, de Alex megérthetné.
-Mi?- meglepődve fordul felé,- Nem, nem fogok orvoshoz rohangálni, csak mert egyszer hányok és mert rosszul vagyok. Ti, amerikaiak, komolyan még egy kis megfázással is orvoshoz rohantok. Beveszek valami gyógyszert és semmi bajom nem lesz, plusz egy forró fürdő is jót fog tenni.- nem fogja ezt csinálni, biztos benne, hogy sejti, hogy mit akar mondani. A szokottnál mintha ingerlékenyebb lenne, pedig az igazán nagy szó nála. Arcára minden érzelem ki van írva, és most még ha hazudni akarna, sem menne.
-Ne felejtsd el, Édes, hogy az én gyomrom nem az ilyen műkajákhoz van szokva,- próbál kinyomni egy mosolyt magából, de egyszerűen nem megy neki,- Hívott ma… egy régi kuncsaftom, hogy rég nem hallott rólam, és mivel te, mint a főnököm képtelen vagy melót keresni nekem, akkor magamnak kell. És kell a pénz, éhen nem halhatok, és mielőtt elkezdenéd nem fogom, hagyni hogy továbbra is eltarts!-csattan fel mérgesen. Pár pillanatig farkasszemet néznek, majd a következő pillanatban elindul a hálószoba felé, hogy lefürödjön végre.
-Igen, megyek fürdeni, de nem azért, hogy orvoshoz menjek nem vagyok halálos beteg, és mint mondtam pénzt kell keresnem, tudod van egy húgom is. – ezzel már bent is van a szobában.

Szinte már nevetségesnek találtam, hogy mit le nem tudott velem harcolni ez a nő hülyeségeken. Olyan dolgokon akadt fent, melyek amúgy természetesek lettek volna. Általában élveztem a veszekedésinket, de csak azért mert utána mindig jött a szenvedélyes kibékülős szex és abban Fran kiemelkedően jó volt. Figyelem a húzódozását, hogy fintorog, meg ilyenek. Rosszallóan ráncolom össze a homlokomat, ha reggel óta rosszul van akkor már régen el kellett volna mennie az orvoshoz. És nem pedig itt tengeni lengeni, mintha semmi baja sem lenne...
Most még ingerlékenyebbnek tűnik, mint általában, pedig nem hiszem, hogy olyan rosszat mondtam ezzel az orvos kérdéssel. Még is úgy néz rám, mint akit meg akar ölni. És persze a maga temperamentumos, hadarós módján válaszol, sok gesztikulációval. Mindig ezt csinálja ha ideges és imádtam is benne. Őszintén megmosolyogtatott néha a heves vérmérséklete, és jobb napjaimban, még azt is elfeledtette velem egy-egy ilyen kirohanás, hogy haragszom rá. Nyugodtan felvonom a szemöldökömet.
- Nekem nyolc, hogy mit gondolsz az orvosokról Cicám, de attól még nem normális, hogy reggel hányással töltöd a napot és mindentől rosszul vagy. Arról nem is beszélve, hogy már több,mint egy éve élsz itt, szóval nyilván már hozzászokhatott a gyomrod a műkajákhoz. ÉS legutóbb még a hamburgerrel sem volt bajod. Szóval elviszlek orvoshoz.- Megszokhattam már, hogy ha valamit a fejembe veszek akkor annak úgy kell lennie. Összefonom a mellkasom előtt a karomat és így pillantok rá. Szemeim egészen addig nyugodtan csillognak, de határozottan, amíg meg nem említi a munkát. HOGY MI VAN?
Mert, hogy utána kicsit sem leszek nyugodt, sőt kifejezetten dühösnek érzem magam, főleg mert tulajdonképpen úgy beszél mintha nem lenne beleszólásom. Pedig van, a főnökeként meg a pasijaként is van. Utána megyek, lépteim csak úgy dübörögnek a parkettán, elkapom a könyökét és magam felé pördítem.
- Még is mit képzelsz? Nem gondolod Cica, hogy velem is meg kéne ezt előtte beszélned? És nem csak közölnöd, mintha nem lenne beleszólásom?- Mert persze van beleszólásom. Mindenféleképpen van.
- És ki az a fasz aki engem megkerülve, akar téged elérni?- Vicsorgok, de jogosan hiszen a lányaimat csak rajtam keresztül lehet elérni. Elméletben nem is igen adhatta volna meg senkinek Frann a telefonszámát. Hogy miért van ez a szabály? Hogy véletlenül se kerüljenek meg a lányaim, és szerezzenek saját ügyfeleket az én jutalékomat lecsalva.
- Rohadtul tévedsz ha azt hiszed, hogy ki foglak engedni azon a kibaszott ajtón azért, hogy megugasd magad más pasival.- Morgom dühösen az arcába. Még is mit gondolt? Mikor már annyiszor elmondtam neki, hogy ő már az enyém. Csak is az enyém és nem fogom hagyni, hogy más akár csak egy ujjal is hozzáérjen.
- Szóval menj csak nyugodtan zuhanyozni, de azért, hogy utána elmenjünk az orvoshoz.- Igen, igen még mindig az orvossal jövök. Miközben beljebb lököm finoman a fürdőbe. Nem kell attól tartanom, hogy onnan meglóg, ugyanis olyan parányi ablakok vannak a fürdőben, hogy azon esélytelen kimászni. Ezzel el is engedem, de a szobába vezető utat elállom szóval ha menni akar, akkor előbb valahogy velem kell elbánnia. S mivel sokkal erősebb vagyok nála, ezért nem lesz nagy gond bent tartani a lakásnak. És már ismerem a piszkos kis trükkjeit, itt például a tökön rúgásra gondolok. Nem lennék ennyire ideges, ha előbb megpróbálta volna megbeszélni velem és nem csak a tényeket közli.