KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Deep in your...heart. Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Deep in your...heart. Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Deep in your...heart. Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Deep in your...heart. Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Deep in your...heart. Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Deep in your...heart. Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Deep in your...heart. Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Deep in your...heart. Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Deep in your...heart. Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Deep in your...heart.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Deep in your...heart. Empty


A hozzászólást Maximilian Brahm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 02, 2014 8:12 pm-kor.
TémanyitásTárgy: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitimePént. Okt. 31, 2014 11:05 pm


Amanda & Maximilian

The heartbeat of this night is made to lose control...And there is something in your eyes that's longing for some more.

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Egy hatalmas körasztalnál ülök, körülbelül hét másik kujonnal, kik épp a nekünk táncoló lányra próbálnak begerjedni. Eközben én csak ülök, nézek előre a nagyvilágba, még a két csípőkörzés során elővillanó fehérnemű látványa sem tudja felpörgetni a fantáziám. Nagy pislogások közepette meghúzom sörösüvegem, miközben egy-két ismerős arc suhan el mellettem, megborzolva hajam. Kacsintva intek feléjük, majd tekintetem az előttem táncoló, vagyis sokkal inkább vonagló lányra siklik vissza. Úgy mozog, mint aki műtve van...és Őt próbálják ma eladni. Egy árva dollárt sem tűznék bugyijába, mert előbb tudnám én összeriszálni a napi minimumot.

  Az utolsó csepp söröm most csusszant le torkomon…kell az utánpótlás! Ugyan nem részegedni jöttem, de két üvegtől még nem lesz semmi bajom.
Egy hatalmas sóhaj hagyja el a számat, én pedig az asztalt. Hiába az erotikától fűtött hangulat, a halovány fények, egy gyönyörű szőke lány, ki próbálkozik a rúdtánccal...valahogy ez nem az én estém. Akit ma szerettem volna társaságomnak, jelenleg otthon lábadozik. Az a legfelháborítóbb ebben az egészben, hogy még csak nem is szólt arról, hogy megbetegedett. Szívesen mentem volna ápolni Őt...mintsem itt unjam halálra magam.
  A bárpulthoz lépkedek, közben mindvégig felmérve a terepet, s szomorúan fogadom, hogy a helyzet változatlan. Sőt! Egyre rosszabbodik. A lányok fogynak, miközben a nagy hasú, perverz, s kiéhezett férfiak száma egyre csak nő.
Egy újabb sört rendelve magamnak támasztom meg a pultot, miközben azon tankodom, hogy az után lehet távoznom kellene. Ma nagyon mellélőttem ezzel a hellyel…ám eközben szemem sarkából megpillantom azt, akit ha valamikor, akkor pont ma nem szerettem volna látni.
Vagy mégis?
Nincs hozzá hangulatom. - Ezt szeretném hinni, ám a valóság valójában pont ennek az ellenkezője. Őrülten vágyom rá, ahogy az esetek kilencvenhét százalékában...kívánom, s akarom őt, de érzem, hogy nekünk valójában nemigen kéne egymás karjai közt lenni. Néha megbánom, hogy elhívom egy étterembe, vagy éppenséggel hozzám, viszont utólag aztán hiába ,,bánkódik” az ember.
Utálom, hogy állandóan kételyek közt tart ez a nő!

  Mikor egy fehérneműben flangáló lány halad el a pult előtt, keze után nyúlok, s magamhoz húzom. Halkan felsikkant, majd elbűvölő mosolyával tekint rám. Mutatóujjammal jelzem neki, hogy hajoljon közelebb, s Ő így is tesz, mire balomból az üveget lerakom az asztalra.
- Kapsz egy ötvenest, ha úgy teszel, mint aki próbál elcsábítani. - súgom fülébe, majd egy kisebb csókot hintek nyakára.
- Naaaagyon rossz fiú vagy Te... - hangja szenvedéllyel fűtött, tekintete csábító, ám nem igazán tudok rá koncentrálni. Tiffany reakciója sokkal jobban érdekel, ám muszáj vagyok elérni azt, hogy Ő hergelje fel magát azon - már megint -, hogy valaki rajtam csüng.
  Az ismeretlen leányzó nyakkendőmet kezdi el meglazítani, s miután sikeresen kitudta bontani a csomót, kisebb sálként hagyja azt rajtam, s kigombolja legeslő inggombomat.
- Ne dícsérj ennyire, hiszen még nem is ismersz. - egy komisz vigyor kíséretében csípőjére csusszan bal kezem, s úgy húzom közelebb magamhoz, míg jobbommal eltűröm a rakoncátlan tincseit arcából.
- Akkor lehet épp itt az ideje. - ajkaimra hajol, mire mutatóujjam szájára teszem, ezzel meggátolva, hogy megcsókolhasson.
- Csak ne ilyen sietősen, kislány… - álla alá nyúlva emelem meg fejét, s úgy fürkészem tovább tekintetét, majd mikor kis praclijait mellkasomon érzem, egy elégedett mosollyal nyugtázom azt, majd félrepillantok, hogy láthassam Tiffany reakcióját...

Let us find together the beat we are looking for.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Deep in your...heart. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitimeSzomb. Nov. 01, 2014 12:01 am


Max & Tiff

[You must be registered and logged in to see this image.]
► to; Mr. Heartthrob


Cipőim sarka kellemesen koppannak újra és újra, ahogy normál tempóban lépkedek a Munkahelyem felé. Így tekintek arra  helyre, munkahely. Már régen kiszállhattam volna, de utána mihez kezdjek? Megszoktam egy életstílust, szeretek vásárolni – Jimmy Choo és Louboutin nagy kedvenceim, de Chanel és Yves Saint Laurent is a nyomukban jár közvetlenül – és közel a harminchoz, felvállalható önéletrajz híján, mégis hová vennének fel? A picikét költséges szenvedélyem mellé meg elég lenne egy saját kis üzletre sprólolni. És még ha menne is, mégis milyen üzletet tudnék én beindítani?! Így jobb híján maradtam és meg kell mondjam, azért annyira nem rossz. Azzal már régen megbékéltem, hogy az vagyok ami, nem szégyellem, mindenkinek meg kell élnie valamiből. Sőt most még az is ott van, hogyha okosan forgatom a lapjaimat, akkor megvan a kiutam ebből az életből, méghozzá vele.
Csakhogy. A komplikáció eleve vele kezdődik. Mi ketten ugyanis olyanok vagyunk, mint hét természeti csapás egy időben. Mert a szex az jó. Mi több, fergeteges, eszméletlen, fantasztikus, utolérhetetlen. De. Mert mindig van egy „de” is… ugyanígy képesek vagyunk földrészeket megmozgatni, amikor összekapunk. Mert mindig van min veszekedni. Egy másik nő, egy másik kurva, egy másik férfi, egy másik kliens miatt. Néha csak szimplán a másik agyára megyünk, néha csak túl sok az együtt töltött idő. Néha lenyúlja az egész takarót éjszaka, amit nagyon utálok… Nesze neked együtt alvás! Mindenkinek biztonságosabb, ha nem alszunk együtt. És mégis megtesszük újra és újra, mert olyan ő nekem, mint egy mágnes vagy mint lepkének a gyertyaláng. Nem bírom ki, hogy ne legyek a közelében, nem bírja ki, hogy ne legyen a közelemben. Szívás az ilyen mi?! Én már csak tudom.
Beérek és az első, hogy meglátom. Persze, hogy azonnal kiszúrom őt, nem is lehetne másként. Mondom, hogy van valami ebben a vonzás dologban. Látom, ahogy az asztalnál unja magát, azt is, hogy a pulthoz megy. Beljebb megyek én is, legszívesebben már suhannék is felé, de adja meg a rák azt neki, hogy lássa rajtam, vágyom rá. Nincs azaz isten, azt akarom, hogy ő lángoljon értem. Nekem is van tartásom, hiába vagyok prosti.
És elkapja Miát. Hát az eszem megáll, de komolyan mondom. Még a számat is eltátanám, ha nem kapnék észbe. Tehát ma ilyen kedve van… Oké nagyfiú, ha játszunk, hát játsszunk!
Áthajolok a pulton, intek Joshnak, beteszem a táskám, hogy ne keljen lába, közben pedig egy férfi lép oda hozzám. Ezt a véletlent?! Mintha csak megrendezték volna. Meg akar hívni egy italra. Könnyedén belemegyek. És amíg bemutatkozik és kap tőlem egy nagyon őszintének tűnő, de annál hamisabb mosolyt, Max felé pillantok, hogy ehhez vajon mit is szól majd. Ó tudom én, hogy a műsort nekem szánja és képes lesz lelépni Miával, én meg legszívesebben a hajukat tépném – semmiképpen sem az enyémet, ahhoz túlságosan is szeretem a vöröses szőke tincseimet – és mégsem tehetem. Nem kellene féltékenynek lennem. De az vagyok, mert Mia nem tölti nála az éjszakáit és nem találkozik vele nappal is és nem megy a lakására. Kész agybajos leszek itt mindjárt.
Összébb hajolnak, borzasztóak. Vagyis nem. Vagyis de. Arghhh….
- Mit is mondtál? – bájolgok a pasival, mert dunsztom sincs, hogy miről is vakerál itt nekem, de nagyon szépen pislogok rá, megérintem a karját, ő meg a derekamat. Kezemben egy pohár ital, a fickótól kaptam, de nem iszom bele. Munka közben nem szoktam. Már ha ezt most itt munkának lehet nevezni, mert ahelyett, hogy a dolgommal foglalkoznék, Maxet sasolom, hogy majd kiesik a szemem, de persze azért annyira diszkréten, hogy ne legyek feltűnő.
- Aham… és mit is mondtál, mi a neved? – kérdezek vissza kedvesen, de erre mérges lesz és lelép. Én meg széttárom a kezeimet, nagyon döbbent képet vágok, még az ajkaim is elnyílnak csodálkozásomban és a pasas hátát látom már csak. Nem volt egy helyes egyed, szóval nem kár érte, de így 1:0 Max javára. A francba!
Még mindig enyelegnek – na jó nem, de innen úgy tűnik – és elunom. Hajjaj, ezt nem kéne, de az eszem cserben hagy, pontosabban nem hallgatok rá és odatipegek melléjük, a pultra könyökölök.
- Josh, ezt visszaadom. – tolom felé a poharat, amibe bele sem ittam. Nem is fogom meginni. Josh jön és elviszi.
- A szobám szabad, ha Mia a tiédben még van valaki. – nem nézek rájuk, de arcomon ott egy angyali mosoly és úgy teszek, mintha ezt korántsem inkább a hímnemű egyednek címezném, hanem a lánynak. Aki nem mellesleg a „munkatársam”.
- Ó, Max… hát te is itt vagy?! – oké, ez kicsit béna volt, de akkor sem adom meg neki azt az örömöt, hogy beismerjem, ebben a körben én vesztettem. Helyette inkább ő is kap egy bájosan őszintétlen, de annál is szélesebb és angyalibb mosolyt. Na meg persze szempilla rebegtetést is.

zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: | szószám: ide | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Deep in your...heart. Empty


A hozzászólást Maximilian Brahm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 02, 2014 8:12 pm-kor.
TémanyitásTárgy: Re: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitimeSzomb. Nov. 01, 2014 2:04 am


Amanda & Maximilian

The heartbeat of this night is made to lose control...And there is something in your eyes that's longing for some more.

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Pont ahogy sejtettem, Tiffany szerintem legbelül forr a dühtől. Még ha ezt nem igazán mutatja ki, pillantása mindent elárul. Ki merem jelenteni, hogy szinte teljesen ki-, és megismertem Őt a hónapok során. Minden egyes kis rezzenését figyeltem, s próbáltam elraktározni magamban, hogy a későbbiek során tudjam, hogy mi miért van...elővigyázatosságból, mondhatnám úgy is.
  Nem tudja hova rakni a dolgot. Zavarja, hogy mással lát, én pedig roppantmód élvezem a helyzetet. Kerüljön amibe kerül, kíváncsi vagyok mikor jön el az a pillanat, mikor végleg betelik nála az a bizonyos pohár. És hogy mindez hogyan fog megnyilvánulni.

  Mintha valaki összebeszélne ellenünk, vagy ellenkezőleg...de máris betámadja őt egy kurafi. Nem mintha ez itt nem lenne természetes, elvégre én is így kezdtem nála. Ám valami miatt mégis zavar a dolog. Néha van egy olyan érzésem, hogy Ő csakis az enyém, és nem adom, illetve nem adhatom másnak. Ellenben sokszor a hátam közepére se kívánom - fogalmam nincs miért.
Két gyengém van; a szőke és a vörös nők. Ő pedig vörösesszőke...tökéletes idomokkal megáldva. Ha kívánhatnék se tudnék Nála jobbat, szebbet kérni...ezt még magamnak se merem igazán bevallani.
  Sokszor sóvárgok érintései után, vágyakozom utána, érezni akarom puha bőrének illatát...csókjait, s ahogy körmével lágyan végigkaristol hátamon, és karomon...az édes remegést, mikor együtt adjuk át magunkat a gyönyörnek…hallani akarom, ahogy a nevemet sóhajtozza, ahogy alattam sikítozik az élvezettől...ahogy hozzám bújik, s cirógatni kezdi mellkasom...
  Már ezek gondolata is arra ösztönöz, hogy most rögtön, itt és helyben nekiessek. De nem, vissza kell fognom magam!
Nem egyszer utasított már el Ő is engem, ami szíven ütött, de mindig megbosszultam. A mostani helyzet csupán egy ócska játék, amit nem hagyhattam ki.
  Tiffany észrevett, s hiába próbál féltékennyé tenni, baromira nem hat meg a dolog. - ismételten csak hinni szeretném ezt.
  Míg a lány csípőjén van a kezem, úgy villantom fel hüvelykujjam Tiffany felé. Mintha örülnék neki, hogy összejön valaki neki...eh!
  Nem akarom végignézni hogy mi folyik ott az asztalnál, s elkezdek játszadozni az előttem levő lány hajával, majd tekintetem két kis kezére terelődik, mikor újabb gombomat gombolta ki. Tenyerébe csúsztatva enyémet kulcsolom össze kezünket, majd mellkasunk között megtartva hintek egy csókot rájuk - persze hogy az ő kezét érjék ajkaim.
- Ha már nem beszélsz...legalább tátogj, mintha csak bájcsevegnénk... - dörmögöm magam elé, kitekintgetve a másik bájcsevegő kis ,,párhoz”.
- Hoho! Az egyik fél meglépett. FAKÉPNÉL HAGYTÁK Tiffany-t. Pont Őt! Hát hogy lehetséges ez? - csodálkozva, mégis egy ördögi vigyorral a képemen szegezem tekintetem Tiffany felé.
- Édes...Te vagy itt az egyedüli, aki… - lágyan alsó ajkába harapva fojtom belé a szót, miközben tarkójához csusszan kezem, s belemarkolok hajába. Magam sem értem mit miért teszek, viszont szemem sarkából mozgolódást vélek felfedezni, s mikor közelebb ér hozzánk a végzetem, szokásához híven magára próbálja vonni a figyelmet. Elég pitiáner módon teszi ezt, de én ezt is tudom értékelni. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy vajon mik a terveim Miával...tudnia kell mindenről.
  A szabad szoba hallatán felcsillan a szemem, ám örömöm nem fejezhetem ki Őfelesége előtt, ennek ellenére szemeimben látni a pillanatnyi boldogságot, fejem felett egy láthatatlan villanykörte kapcsolódik fel. Ötletem van!
- Ó, csak voltam…nem leszek ma a mentsvárad. - egy elégedett vigyorral a képemen ragadom meg Mia kezét, s mint aki jól ismeri a terepet, indulok el vele a szobák felé. Szegény nem érti mi a csuda is folyik itt, s már nyitná a száját, hogy mondjon valamit, ám mégis meggondolja magát, s csendben marad. Bájosan mosolyog, bár ez a halovány mosoly nem túl őszinte.
  Ha Tiffany utánunk jön, akkor az egyik szobához érve behúzom magammal Miát, s Tiffany orra előtt csapom be az ajtót.
- Életmentő voltál, köszönöm. - zsebemből előkapva a kis pénzköteget, kiveszem a beígért ötvendollárost, s nyújtom át azt Neki, egy ajándék csókkal megspékelve azt...s pár perc után elhagyom a szobát, reménykedve abban, hogy Ő nem fog az ajtó előtt várakozni. Mert akkor gúnyos megjegyzések hada fog várni...ismerem már.

  Viszont ha nem jön utánunk Tiffany, akkor a szobáknál, a folyosón adom át a pénzt, eztán Tiffany után kezdek el nézelődni. Ha figyelné lépteim, akkor úgy teszek, mintha a bárhoz mennék, egy üveg pezsgőért, s két pohárért, majd addig járkálok fel-alá, míg mögé nem tudok lopakodni.
  Ám ha nekem háttal van (végre), s nem figyel, akkor lassan odalépek hozzá, majd hátulról átölelve őt simulok hozzá.
- Már majdnem elhitted, hogy másra cserélnélek, nem igaz? - búgom fülébe, nyakát cirógatva leheletemmel.

Let us find together the beat we are looking for.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Deep in your...heart. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitimeSzomb. Nov. 01, 2014 2:45 am


Max & Tiff

[You must be registered and logged in to see this image.]
► to; Mr. Heartthrob


Hogy nekem ezzel a fickóval miért kell mindig játszmákat játszanom?! Nem tudom, talán, mert élvezem, mert szórakoztat – mondjuk inkább akkor szórakoztat, amikor én vagyok nyerő helyzetben, most azért nem annyira – és ezért egyszerűen muszáj ezt tennem, ezt tennünk.
Ó, nagyon is tudom, hogy piti dolog volt tőlem a felbukkanásom és megszólalásom, de nem érdekel. Időm is van, kedvem is van, hát megzavarom a kis párost, na nehogy már jó legyen nekik. Vagy ne teljesen.
- Oh… mily elbűvölő vagy ma is. – villantok egy széles mosolyt Maxre, aztán nézem, ahogy elvonul Miával. A háta mögött a mosolyból egy grimasz lesz, még nyelvet is öltök rá és a szemeim is összeszűkülnek. Megfordul a fejemben, hogy utána menjek, de ha megteszem, csak még olajat locsolok arra tűzre, ami most engem égetne és azt nem akarom. Helyette inkább rendezem arcvonásaimat és a grimasz helyét némi sértettség váltja fel.
- Mégiscsak kérem azt az italt, Josh. – pedig nem akartam inni, de belül esz a méreg. Pontosabban a féltékenység mar, mint a sav, ahogy élesen látom magam előtt őket, igencsak nagy lelkesedéssel örömüket lelni egymásban. Ajkaimat összepréselem és visszanyelem azt a nagy adagnyi keserű ízt, ami a torkomig mászott fel.
Josh ideadja azt a felest, amit alig két perccel ezelőtt adtam neki vissza és egy húzóra kiiszom a tartalmát. Összehúzza az arcomat a tömény alkohol, még pislognom is kell néhányat, no meg persze visszafojtani a köhögési ingert, de amikor mindez sikerül, akkor már érzem is a jótékony hatást, miszerint bizsereg a fejbőröm. Intek Joshnak, hogy nem kérek többet – ezt sem kellett volna lehúznom – aztán gondolok egyet és elindulok utánuk, dühösen és megbántottan, de nagyjából mire a lépcsőhöz vezető út feléhez érek, megtorpanok. Mégsem ronthatok rájuk valami idióta picsa hisztivel, így idegesen toppantok egyet a lábammal, a mennyezetre emelem a tekintetem és dühödten szorulnak ökölbe a tenyereim.
- Basszátok meg! Főleg te, Max! – morogom az orrom alatt, hogy azért más ezt ne hallja, aztán visszafordulok és visszatrappolok a pulthoz. Veszek egy mély levegőt, mutató és hüvelykujjam közé fogom az orrnyergemet és pár pillanatig nyomás gyakorolok ide, így sikerül valamelyest lenyugodnom, de attól még rosszul esik. Persze, hogy rosszul esik. És ekkor lép oda hozzám egy másik fickó. A legbájosabb énemet veszem elő és próbálom elterelni a gondolataimat arról, ami az épp az emeleten folyik.
A fickó kedves és helyes és szép a mosolya. Elmennék vele – már csak azért is – de mielőtt még erre kerülne a sor, megszólal a telefonja és közli, hogy kint akarja felvenni. Intek neki, hogy csak nyugodtan, és emiatt nem figyeltem magam mögé, a lépcső felé, így teljesen váratlanul ér, amikor valaki átölel, akinek az illatát ezer közül is felismerném és akinek a karjaiba úgy simul a testem, mintha más dolga sem lenne. Áruló dög! Mármint a testem, ami vágyik erre és még ki is mutatja, miközben én meg mérges vagyok és csalódott és féltékeny és megbántott.
Hangja, lehelete a fülem, nyakam birizgája, jól esik, ohó! de még milyen jól! Mégsem fordulok felé, nem adom meg ezt még. Csúnya dolog volt, amit tett. Eszembe jut három epés és csípős megjegyzés is és csak azért nem vágom oda neki az elsőt, ami eszembe jutott, mert nem tudok dönteni, hogy melyiket is mondjam neki.
- Á, hát már vissza is jöttél? Áttértél gyorstüzelőbe? – tisztában vagyok azzal, hogy ez övön aluli volt – szó szerint is – de megbántott és azt akarom, hogy tudja mit tett és azt is, hogy ilyet nem lehet csakúgy tenni. Velem nem.
Persze azért ezután a mondat után diszkréten hátra nyúlok és gyengéden rámarkolok legbecsesebb ékszerére.
- Vagy csak rájöttél, hogy Miánál van itt jobb is… – hát ez viszont már halkra és gyengédre sikerül, az eszem megáll, hogy milyen hatással van rám. Egy pillanat alatt képes vagyok doromboló kiscica lenni, pedig még tényleg nem hevertem ki az iménti kis akcióját.
- Tehát… mi is van ezzel a mentsvár dologgal? – kérdezek rá miután megköszörültem a torkomat, hogy azért ne tűnjön úgy, mennyire is ki vagyok rá éhezve. Nem kell, hogy még jobban elszálljon magától. Sokkal inkább tőlem…

zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: | szószám: ide | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Deep in your...heart. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitimeVas. Nov. 02, 2014 11:28 pm


Amanda & Maximilian

The heartbeat of this night is made to lose control...And there is something in your eyes that's longing for some more.

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Fogadni mertem volna az asztalnál ülő szoknyalesőkkel - akik ugye ott rögtön remek cimboráimmá váltak volna, ugyanis akik egy asztalnál ülnek, s alkoholt isznak, azok máris jó barátokká válnak, ez amolyan íratlan, mégis köztudott dolog -, hogy Tiffany ki fog akadni, ha mással lát meg, s máris bosszúhadjáraton töri fejét. Persze ezt megelőzően, felkészítve engem a féltékennyé tevés háborújára próbálkozik meg bájologni egy pasassal, ki otthagyja őt. Már ezért a látványért megérte eljönnöm! Talán...most indul csak be ez az este igazán.

  Mikor megjelenik Tiffany mellettünk, gyengécskének mutatkozó figyelemfelhívását teljesen nyugodtan, s kissé nemtörődöm módon fogadom. Nem fejezhetem ki mennyire örülök is annak, hogy ennyire érdeklődik felőlem, s féltékeny lesz. Mert nyilvánvaló, hogy az, különben fittyet hányva az egészre hagyná, hogy tovább műenyelegjünk itt Miával.
- Akárcsak Te, Tündérem. Most viszont ha nem haragszol...mennem, pontosabban mennünk kell. - rákacsintok, s Miával együtt távozom el Tiffany mellől (ha már így elbűvölt), hogy lerendezhessem a lánnyal piszkos pénzügyünket.
Ha saját vagyonomról lenne szó, nem szórnám ennyire a bankjegyeket, de így, hogy a húgom, s cége pénze, addig nem kár érte. Pláne akkor, ha ilyen szórakozásban lehet részem.

  A szobáknál jobbra-balra elnézek, nehogy megláthasson minket Tiffany, ugyanis akkor rögtön beindulnának a fogaskerekek fejében, s kombinálni kezdene. A látottakat pedig jó ideig hallgathatnám Tőle. Kapok elég szemrehányást, dorgálást testvéreimtől, nem hiányzik egy harmadik nőszemély e téren. Nyilvánvaló, hogy Ő élvezné a helyzetet, mikor a múltban elkövetett egyik rosszaságom vághatja fejemhez, de nem engedhetem, hogy mindez megtörténjen.

  Persze nem hagy nyugodni a gondolat, miszerint Tiffany itt teng-leng a mocskos  élvhajhászok között. Ezek a férfiak csupán egy-egy trófeaként tekintenek a lányokra, s nem törődnek egy percet sem az ők érzéseivel. - És az ilyenek miatt vagyunk mi, jószívű, rendes kanok elhordva gazfickóknak.
  Megkeresem Őt a tömegben, s amint megpillantom, közelebb lépve hozzá, dereka köré fonom kezeimet, közelebb húzva Őt magamhoz, hogy testünk összesimuljon.
Nem hiszem, hogy számított arra, hogy ilyen hamar fogom felkeresni, s ezt nem is rest kifejezni szurkálódó kérdéseivel. Akarva-akaratlanul is félreértem az egyiket, s hümmögve nevetek fel azon.
Gyorstüzelő, hát hogyne! Nagyon összetéveszt valamelyik kuncsaftjával - mire gondolatban ökölbe szorítom kezem, s lehunyva szemem veszek egy mély levegőt, s lassan fújom ki azt.
Nem vagyok az a kétperces fazon...szeretem kiélvezni az együttlétek minden egyes másodpercét. Főleg ha már fizetek érte. És ilyenkor jönne a hegyi beszéd, hogy spórolhatnék is, ha megállapodnék egy nő mellett - végre valahára, így harminc felett. Meg a francokat! A szokásosnál gyorsabban üresedne pénztárcám - jelen esetben a zsebem -, és egyébként is szeretem a változatosságot. Régebben tartottam olyan hetet, hogy minden nap más kritérium szerint válogattam meg partnerem. Hétfő szőke, kedden barna, szerdán fekete, csütörtökön szőkésbarna, pénteken kék szemű, szombaton zöld szemű, vasárnap pihenés - ugyanis a barna szemű lányokért nem igazán rajongok, és az energiám is véges...
- Hát olyannak ismersz engem? - kérdezem némi felháborodással hangomon, persze játékosan, s haját eltűröm füle mögött, majd gyengén, érzékien fülcimpájába harapok, mikor megérzem kezének érintését délvidéken.
- Vaaan? - kérdem döbbenten, mintha nem tudnám, hogy magára célzott, s kezét összekulcsolva az enyémmel, teszem hasához.
- Akkor mutasd be nekem, kérlek. - egy végtelenül pimasz mosoly húzódik arcomra. Élvezettel tölt el, hogy így szórakozhatom vele.
- Csupán megkönyörült rajtad az a hatalmas szívem. - enyhe pimaszsággal megfűszerezve suttogom fülébe a szavakat, amik tudom, hogy provokálóan fognak rá hatni. Én pedig már várom a pillanatot, hogy mikor fog rám tomboló szélviharként lecsapni.

Let us find together the beat we are looking for.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Deep in your...heart. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitimeHétf. Nov. 03, 2014 1:30 am


Max & Tiff

[You must be registered and logged in to see this image.]
► to; Mr. Heartthrob


Nem mondom, hogy nem akad bennem a levegő egy pillanatra, amikor magához húz. Elképesztő hatással van rám és ez… ez borzasztó. És egyben lenyűgöző is. És fantasztikus. És utálom, hogy ilyen hatással van rám. Akkor követtem el a legnagyobb hibát, amikor először nála aludtam. Nem kellett volna, mert az, hogy a magánéletben is találkozunk, túlságosan is közel sodort hozzá érzelmileg. Ami egyszerre bosszant és tölt el izgalommal.
- Nem tudhatom mikor térsz át valami másra. Lányok terén például szeszélyesebb vagy, mint az április. – még ott állok előtte, háttal neki, érzem a bőréből áradó meleget, fürdöm az illatában és bizsergek tőle minden egyes porcikámban.
- Szóval… miért is jöttél vissza? – fordítom el kicsit oldalra a fejem, de még sem látom valójában, ahogy mögöttem áll. Rámarkolok, de el is engedem hamarosan és a kezem az előttem lévő üres feles pohárra siklik. Ujjaim végigszaladnak rajta lassan, fentről lefelé.
Izgató és kellemes bizsegés szalad végig a gerincem mentén, amikor a hajamat a fülem mögé igazítja és a fülcimpámba harap. Azonnal megfeszül ölem minden izma és önkéntelenül is összeszorítom a combjaimat.
- Ha úgy véled, hogy nincs, tudod merre a lépcső és nyilván még arra is emlékszel, melyik szobában hagytad Miát. – most viszont már megfordulok, szándékosan úgy, hogy a fenekem neki dörgölöm az ágyékának. Szemben állok meg vele és egy nem létező pöszt simítok le a mellkasáról.
- Ugye tudod, hogy ezzel a mosollyal nem éred el célod. – ja persze, csak olyan nedves leszek tőle, hogy lassan egy törölköző kell alám, de forduljak fel, ha ezt bevallanám neki. Na azt már nem. Helyette inkább tőlem is kap egy mosolyt, pimasz helyett elbűvölőt és hosszú szempilláim alól nézek fel rá, mert hát ugye magasabb nálam.
Oké, még a szám is eltátom azon, amit mond és roppantmód színpadias döbbenetet mutatok neki. Ha már játszani akart, meg műsort, akkor legyen kerek az egész, nemde?! Szerintem is!
- Sejtem mennyire a szíved lehetett az. – látványosan sliccére téved a tekintetem és már a nyelvemen van, hogy megkérdőjelezzem azt a hatalmasságát, de nem akarok túllőni a célon. Különbség van játék és taplóság között és utóbbit igyekszem elkerülni több okból is kifolyólag.
- És halljam mit is szeretne az a hatalmas szíved cserébe a mentőakcióért! – lassan, rajta legeltetve a tekintetem – és közben élesen látom magam előtt, hogyan is fest a ruhái nélkül… wohááá… - végül pedig a tekintetébe kapcsolódik az enyém és kis sunyi mosolyra húzódnak ajkaim.
- Vagy pusztán önzetlenségből és szívjóságból könyörülsz meg rajtam? – ujjaim a mellkasát érintik megint és lassan felfelé simítok rajta.
- Hmm… hogyan is hálálhatnám ezt meg neked? – hangom suttogóvá és búgóvá válik, míg játékosra és egy hangyányit talán cinikusra is veszem a figurát. Ha már lúd, legyen kövér.
- Vagy netán már kitaláltad mire is vágysz? – mert valamit akar, ha visszajött hozzám. Ő is tudja, én is tudom, a változatosság kedvéért csinálhatnánk úgy, hogy mindketten tudjuk.
Most rajtam a sor, hogy közelebb lépjek és hozzásimuljak, majd íriszeibe fúrom a sajátjaimat és olyan közel hajolok hozzá, hogy joggal hiheti, megcsókolom. De nem fogom. Orrunk szinte összeér és én a lehető legártatlanabbul pillogok rá, kíváncsian várva a válaszára, mintha valami ostoba liba lennék.

zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: | szószám: ide | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Deep in your...heart. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitimeKedd Nov. 04, 2014 12:32 am


Amanda & Maximilian

The heartbeat of this night is made to lose control...And there is something in your eyes that's longing for some more.

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Nem vagyok hűséges, ezzel teljesen tisztában vagyok. Ha nem is tudnám, testvéreim állandóan ezt vágják a fejemhez, úgyhogy még ha akarnám se tudnám elfelejteni ezt a tényt.
- Hát, ha megtehetem, hogy válogassak, akkor miért is ne használjam ki a lehetőséget? - hangomon parányi közönyösség hallatszódat, és most meg is pofoznám magam, amiért előtört belőlem a kérdés. Mondjuk lehet Tiffany megteszi ezt a lépést helyettem - ha mégsem, akkor gondolatban lekeverek magamnak egyet.
De sebaj, legalább lesz egy újabb(?) okom kiengesztelni Őt, hogy már csak azért is Vele lehessek. Hiába játszaná meg a sértődöttet, nem hinném, hogy bármelyik itt levő idősödő koraiban járó kujon karjai közt lenne. Akkor már inkább én, ha nincs ló, jó a szamár alapon…

  - Mintha nem lenne nyilvánvaló...- mikor elfordítja fejét, egy puszit lehelek arcára, majd orrom hegyével végigcirógatva nyakán, szívom be finom illatát, mi szinte bódító hatással van rám, eztán eltűrve haját  lágyan fülcimpájába harapok.
- Érted...illetve Hozzád jöttem. - jelentem ki a nyilvánvalót fülébe suttogva.
Noha sejtettem, hogy visszaküldene Miához, ám ezt a lelke mélyén Ő sem akarja. Fűtené a düh, nem hagyná nyugodni a gondolat, hogy éppen egyik munkatársát repítem el a csúcsra. Talán még dörömbölne is az ajtón, berúgná azt...bár nem. Túlzok.
Sokkal inkább megszerezné valahonnan a szoba kulcsának másolatát, s ,,úrinő” módjára, kopogás nélkül rontana ránk.
- A szobáig se jutottam vele… - vallom be félig-meddig őszintén, és nem tudom hogy ez most számomra kínos, vagy Miát hozom ezzel cikibe, de az igenis dicséretre méltó, hogy ezt elmondtam Tiffany-nak. Ígyis elég nagy a mája, ennek ellenére mégis remélem, hogy egy picit sikerült dagasztani azt…
- És mielőtt bármit is mondanál, nem...nem Ő dobott engem. - nem is tudom miért próbálok mentegetőzni, de jobb megelőzni egy pimasz megjegyzést Tiffany részéről.
- Nem? - kérdezek vissza, mikor megfordul, s mosolyom fogvillantósba megy át. Persze ezzel sem az a célom, hogy egy másik lányt mutasson be nekem, sokkal inkább azt akarom elérni, hogy valami megmozduljon benne, hogy már szívdöglesztő mosolyomtól borzolódjanak össze érzékei és nedvesedni kezdjen odalent.
Ahogy ágyékomhoz dörgölődött egy nagyot nyelve figyelmen kívül hagyom a dolgot...s érzem, hogy ha iszonyúan lassan is, de vérem agyamból délfelé kezd áramolni...
Amikor sliccemhez vándorol tekintete, álla alá nyúlva emelem meg fejét, majd egyik kézfejét megragadva teszem azt szívemhez, hogy érezhesse, hogy pulzusom jóval a normál fölött van.
- Khm...az hozott el idáig, ha hiszed, ha nem. - rávigyorgok, majd következő kérédésnél végigsimítok arcán.
- Téged szeretne... - ha a fenti szívem annyira nem is, a lenti annál inkább…
Hihetetlen, hogy ez a nő képes arra, hogy csak egy sunyi mosollyal, egy piszkálódó megjegyzéssel levegyen a lábamról, s megfeledkezzem arról, hogy valójában hol is vagyok, és ő mivel is foglalkozik...

  Tekintetem ajkaira szegeződik, miközben halkan csicsereg, s pusztán a lényeget hallom ki; ,,mire is vágysz?”. Annyi kérdést vágott hozzám nagyhirtelen, hogy csupán csak az utolsó ért el fülemig. Szelektív a hallásom, mindig azt hallom meg, amit én szeretnék. Még akkor is, ha azt nem mondják.
- Talán mindkettő vezérelt. Ám valami azt sugallta, hogy hiányzom  Neked...hogy engem akarsz. - gondolok itt a pár perccel ezelőtt történtekre. Ha csak egy átlag kuncsaft lennék a sok közül, akkor nem jött volna oda hozzánk, annyi szent.
Lepillantok a kis praclijaira, ahogy vékony ujjaival simít végig mellkasomon.

  Nem a szavak, hanem sokkal inkább a tettek embere vagyok. Éppen ezért, mikor cicáskodni kezd - amiért egyébként is odavagyok, Tőle meg aztán pláne szeretem -, bal kezem fenekéhez csusszan, belemarkolok, majd így húzom őt közel magamhoz olyannyira, hogy a köztünk levő távolság mínuszban legyen mérhető. Jobb kezem nyakához vándorol, majd szemeit bűvölve kissé jobbra-balra döntöm fejem, eközben lepillantva vékony ajkaira, majd lassan hajolva azokra csókolom Őt meg. Kezeim újból dereka köré fonódnak, s pár másodperc után ismét tekintete után kutatok.
- Téged szeretnélek.. - mögé pillantva, a lépcsők fele kezdek el lépkedni, vigyázva arra, hogy ne tapossak Tiffany lábára, s ne ütközzünk senkibe.
- ...magam alatt tudni. - suttogom kissé arcátlanul, majd egy újabb csókot hintek ajkára, ahogy lépek egyet.
  Persze nem kizárt (na jó, de), hogy nem akar velem jönni...de akkor majd ő erről gondoskodik a maga módján...

Let us find together the beat we are looking for.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Deep in your...heart. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitimeCsüt. Nov. 06, 2014 12:06 am


Max & Tiff

[You must be registered and logged in to see this image.]
► to; Mr. Heartthrob


A hűség valami olyasmi, amit én még csak hírből sem ismerhetek. És ennek ellenére a féltékenység folyamatosan mardos, amikor valamelyik másik lánnyal megy el. És még csak szóvá sem tehetem nyíltan, mert nekünk még csak ennyi sem jár. Én meg szépen lassan meghibbanok. Ehh…
- Igaz. Nehogy véletlen kimaradjon bárki is a sorból. A végén még lemaradnál valamiről. – upsz. Ez talán egy picit epésebbre sikerült, mint szerettem volna, de legalább a felképelés elmaradt. Nem mintha nem viszketne a parányi kis tenyerem úgy egyébként. De nem hiszem, hogy jót tenne akár az üzletnek, akár a kettőnk kis ügyének – akár annak, amit én akarok elérni – ha fogtam volna magam és szépen felpofoztam volna. Nem, ezt nem tehetem meg.
Hogy a viharba ne lenne nyilvánvaló, hogy miért is jött vissza?! Csakhogy, a női hiúságomnak – meg úgy nekem általánosságban véve – miért ne járna, hogy halljam is, miért is jött vissza. És ami késik nem múlik, pláne, hogy még puszit is kapok – amibe egyébként totál bele is borzongok és jól eső bizsergés rohangál végig a gerincemen, hajjaj – és ha nem lennék eszemnél, akkor ebbe most bele is borzongnék. Csakhogy, ha megteszem, akkor Mr. Egómanó egója még magasabbra szökik. És kell az nekem? Na nem. Én is így gondoltam. És ha ezt már így gyorsba meg is beszéltem magammal, akkor jöhet a következő, miszerint ne nyögjek fel a fülcimpaharapásra. Ez a pasi kikészít, de komolyan.
- Mertem remélni. – azért egy kis sunyi mosoly felszalad az ajkaimra. Értem jött. Most legszívesebben szabadon engedném a milliónyi kis pillangót a hasamból, amik úgy döntöttek, hogy házibulit tartanak. Aztán a sunyiból elégedett mosoly lesz, amiért el sem jutott a szobáig vele. Már épp csípősen szólnék, amikor a szavamba vág – mondjuk még levegőt se vettem – és máris megfoszt attól, hogy picit élcelődjem ezen az egészen. Na jó, ha nem hát nem. Majd legközelebb.
Megfordulok és annyiban hagyom a Mia dolgot, magam és persze Max most sokkal jobban izgat. Szó szerint. Mikor visszakérdez, hogy Nem?, akkor legszívesebben a lábaim közé húznám a kezét, hogy ő is érezze, mennyire igaza van, mert totálisan célt ért, nedves vagyok már most és nem is kicsit. Csakhogy, akkor megint fennállna az egója egészségtelen és túlzott mértékű elhízásának, szóval erről szó sem lehet. Így csak megcsóválom a fejem válasz helyett. Pedig a fenéket nincs rám hatással.
Megkukkantom, hogy az ágyéka tájékán mi is a nagy helyzet, de megfoszt a látványtól. Ez nem szép tőle és így kénytelen vagyok ránézni és a tenyerem alatt érezni gyorsan kalimpáló szívverését. Hűha. Széles mosoly szalad szét az ajkaimon.
- Kezdem elhinni. – pillogok rá, akár egy ártatlan kiscica.
- Nos… ebben az esetben, azt hiszem segíthetek rajtad. – ha engem szeretne, mert éppenséggel én meg őt szeretném. Ördögi egy kör. De annál édesebb.
- Lehet a szíves sugallta, mert Te meg engem akarsz. – nem kérdezem, kijelentem. Mert ez egyértelmű. Én is őt, ő is engem, akár egy mesében lennénk. Csakhogy egy bordélyban vagyunk. Nem mintha számítana lokálisan merre is vagyunk, a végén mindig ugyanott kötünk ki; egymás karjaiban.
Mikor a popsimba mar és magához ránt, akkor közelebb kerülök hozzá, kezeim még mindig a mellkasán pihennek és amikor megcsókol, képes lennék kiugrani a bőrömből. De ehelyett inkább visszacsókolom és elindulok vele a lépcső felé, mintha csak táncolnánk, mert ez olyannak tűnik. Megszólal és úgy érzem a társalgásból kimaradok, mert mintha csak az ölemhez szólna, ami azonnal feszülni kezd, ahogy kijelenti, hogy engem akar maga alatt. Hát én meg magamon – és magamban – akarom őt tudni, szóval…
– Azt hiszem ezen segíthetünk. – jelentem ki nagy komolyan, mégis szélesen és bájosan mosolyogva. Megint megcsókol, megint viszonozom, aztán a keze után nyúlok és mellé lépve indulok meg a lépcső felé, finoman húzva magammal, feltéve ha hagyja magát.
Az emeletre érve a szobám felé fordulok és benyitok. Ahogy belépek, a nyaka köré fonom vékony karjaimat.
- Szóval… engem akarsz… de azt még nem mondtad… hogyan is pontosan… – minden egyes kis szünetben egy újabb finom csókot hintek ajkaira és közben letolom vállairól a zakót (ha visel), majd a gombokat kezdem kigombolni egymás után szépen lassan, nem elkapkodva semmit sem.

zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: nagyon gyengének érzem, bocsi Embarassed | szószám: ide | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Deep in your...heart. Empty
[/b][/color]
TémanyitásTárgy: Re: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitimeHétf. Nov. 24, 2014 1:17 am


Amanda & Maximilian

The heartbeat of this night is made to lose control...And there is something in your eyes that's longing for some more.

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Pofont vártam, ám ennek ellenére ,,csak” csipkelődik - már megint. Vagy még mindig? Próbálnék belőle valami féltékenységi reakciót kihozni továbbra is, de azt kell mondjam egész jól kezeli a helyzetet. Fogalmazhatnék úgy is, hogy kisebb élvezettel tölt el az, ahogy igyekszik nem kimutatni valódi érzését. Átlátok ám rajta.
- Annyira szeretem benned...hogy mindig az én fejemmel gondolkodsz. - ha továbbra is ilyen burkoltan fogja folytatni cukkolásom, akkor a vártnál előbb fogom őt felfalni. Ha kell, akkor itt helyben, a nagy tömeg előtt.
Nagyon ritka az olyan, aki szavaival képes levenni a lábamról...Neki persze sikerül ez (is), ami igazán lehengerlő.

  Hazudtam. Na jó, ez csúnya szó a kis füllentésemre, habár a jó cél érdekében tettem. Fogalmam nem volt arról, hogy Ő ma itt lesz, és mikor megláttam, nemigen szerettem volna ma este vele lenni.
Aztán körülnéztem. Ismét. Tudtam, hogy kell valaki, mert a végén még betalált volna valamelyik hasas fazon, ki eltévesztette a házszámot.
  Mi tagadás, Tiff felkeltette bennem a vágyat már akkor, mikor megpróbált bájcsevegni egy fickóval. Ő sem gondolhatta komolyan, hogy nem az én karjaim közt fog ma kikötni. És én sem képzeltem, hogy ő mással fog elmenni...a szobájába - először.

  Fejcsóválására hirtelen eltűnik a széles, huszonnégy karátos vigyorom, amit a sajnálkozó arckifejezésem követ - némi rájátszással.
- Hazudhatsz magadnak, de engem nem tudsz átverni. - végigsimítok arcán, majd ismételten rákacsintok. És bármennyire is szeretné látni, illetve érezni mi is a helyzet odalent, nem adom meg neki azt az örömöt, s figyelmét azzal próbálom elterelni, hogy érezhesse milyen hevesen ver a szívem az ő társaságában. Ugyan máshol is lüktet egy parányit...mégsem kötöm orrára azonnal.
- Tudod, testvéreim mindig azt mondják, hogy rajtam semmi sem tud segíteni már. - jelentem ki teljesen váratlanul, s még magamat is sikerül ezzel a kijelentéssel meglepnem. Nem azzal van a baj, hogy mit gondolnak rólam, hanem azzal hogy kik állítják ezt a hülyeséget, és miért is árulom én ezt el Tiff-nek.
- De azt hiszem nem ártana bemutatnom Téged nekik. - ezzel is bebizonyítva, hogy csodák márpedig léteznek?
  Mikor megfogja kezem, összekulcsolom ujjainkat, s követem őt, bárhová is visz az útunk. Mia épp ballag lefelé a lépcsőn, s míg Tiffany előre néz, addig Mia felé dobok egy puszit, utólagos, s mégegyszeri köszönetnyilvánítás gyanánt, eztán szabad kezemmel finoman megpaskolom Tiff formás fenekét, ezzel is jelezve, hogy iparkodjon, mert alsóm anyagának nyúlása is véges.
  Belépve a szobába becsapom magam mögött az ajtót, mit sem törődve azzal, hogy mekkora hangzavart is keltett az egy pillanatra. Mikor karjait nyakam köré fonja, s apró csókjaival halmoz el, a falhoz préselem magam, s engedem, hogy szép lassan levegye zakómat. Az lehull a földre, Ő pedig máris azon van, hogy a következő ruharéteg is lekerüljön rólam. Vékony kis ujjaival lágyan csiklandozza mellkasom miközben ügyködik a gombokkal, bár tudnám neki javasolni azt, hogy egy rántással szabadítson meg a zavaró tényezőtől.
- Hmmmm, lássuk csak… - a nagy gondolkodót megjátszva hümmögök fel, miközben kezeim dereka köré fonódnak. - ...alattam, ezt mondtam már. - egy félmosollyal jegyzem meg ezt, s folytatom a kis ,,listát” a legfontosabbakkal.
- Ruhában, ruha nélkül, a nevemet sóhajtozva, az élvezettől sikongatva… - észbe kapok, hogy nem cseverészni vagyunk itt, így hát a kisebbfajta felsorolás folytatását talán legközelebb megtudja. Mert ugye LESZ legközelebb.
- De tudod mit? - kezem ruhájának cipzárjához kúszik, s azt megragadva lassan húzom le azt, miközben fejem az ágy fele fordítom. - Inkább kedvezzen előbb neked ez az este. - tekintetem ismét rászegeződik, a cipzárját felhúzom...aztán csak félig le, majd megint vissza…
Eztán mohón kezdem el falni ajkait egészen addig, míg lassan az ágyhoz nem lépkedek vele, ahol egy határozott mozdulattal lerántom a cipzárt, s ruhája meglazul, lehull a földre. Csípőjénél fogva megragadom, és nekem háttal fordítom.
- Őrülten hiányoztál. - suttogom fülébe, miközben hasát kezdem el cirógatni, nyakára apró kis csókokat adok, eközben felpillantok az ágy felett levő tükörre, hogy láthassam Tiff reakcióját.
Bal kezemmel egy laza mozdulattal csatolom  ki melltartóját, és dobom el azt tőlem balra. Jobbom vénuszdombjához csúszik, s a kis nedvességet érezve egy elégedett mosoly kúszik arcomra, nadrágom pedig egyre feszesebbnek kezdem érezni...
- És úgy vélem én is neked. - jegyzem halkan felnevetve, ismét suttogva, pimasz módon, s egyelőre még csak a lehetvékony anyagon keresztül izgatom őt, míg balommal mellébe markolok, s lágyan markolászni kezdem.
- Nem bírtam volna, ha… - állánál megragadva fordítom fejét felém, hogy ismét ajkaira tapadhassak. - ...ha… - mindkét tenyerem hátára csusszan, s finoman késztetem arra, hogy az ágyra dőljön, eztán felé kerülve nyelvemmel végigsimítok gerince vonalán, s nyakánál ragadok le ismét. - ...ha azzal a másik fickóval lettél volna ma. - gyengéden beleharapok nyakába, s a vágyon kívül fűt a kíváncsiság is, ami a válaszát, reakcióhát illeti.

Let us find together the beat we are looking for.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Deep in your...heart. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitimeSzer. Nov. 26, 2014 6:13 pm


Max & Tiff

[You must be registered and logged in to see this image.]
► to; Mr. Heartthrob


Végül is… ki ne akarna egy ennyire pofátlanul jó képű férfi fejével gondolkodni?! Egy sokat ígérő és csábos kacsintással, illetve ajkaim mosolyba fordulásával „válaszolok” csak erre. Tudom, hogy piszkál. De sebaj, állok elébe, mert én is őt. Már megint a régi jól bevált lemez ez. Nem is tudom, hogy képesek lennénk-e máshogyan egymáshoz állni egyáltalán. Aligha hiszem.
Szavaira a tekintetébe fúrom a sajátomat, de ahogy az arcomon simít végig a kezére pillantok és kicsit bele is simulok a mozdulatába. Nagyon ártatlan arcot öltök – ami nem esik nehezemre őzike típusú szemeimmel – és teszem a naivát.
- Valóban nem?! – azt hiszem külön kis előadásokat tarthatnánk arról egymásnak, hogy mennyire tudjuk egy mást – és hát persze önmagunkat is – átverni. Van egy olyan érzésem, hogy egyikünknek sem kell a szomszédba mennie, ha arról van, hogy kicsit ferdítsük az igazságot a másik számára.
- Lehet, hogy bölcs testvéreid vannak. – nem hagyja, hogy megnézzem mi is a helyzet az ágyéka tájékán, pedig roppantul érdekelne. Tudom ám én, hogy ez most itt egy éles témaváltás lesz. Ám legyen, állok elébe. És azért kicsit le is kukucskálok, mert muszáj látnom. De végül mégiscsak sikerül a terve, mert amit mond, az nem is kicsit vonja el a figyelmem feszülő nadrágjáról.
- Oh. – hol az egyik, hol a másik szemét nézem és kissé meglepődök, de azért még uralom a helyzetet – vagyis inkább a saját arcvonásaimat.
- Hát már itt tartanánk? – veszem játékosra a figurát, de ettől még ott kattog az agyamban, hogy egy lépéssel megint közelebb kerültem ahhoz, amit akarok. Amit tőle akarok és ettől a gondolattó hevesebben kezd verni a szívem. Na jó, az is benne van, hogy hízeleg a hiúságomnak, eljutottunk arra a szintre, hogy bemutatna a testvéreinek. De vajon, hogyan tenné ezt? Én vagyok a kedvenc… kurvája?!
- Csak szólj, hogy mikor és legyen. – beleegyezek a családdal való találkozásba, aztán majd kiderül, hogy mi lesz.

Szándékosan nem sietem el a vetkőztetését, pontosan azért, mert épp ezt akarná. Látom rajta és hát a lépcsőn kapott fenékre csapás is ezt bizonyította számomra. Na nem addig van ám az, hogy majd mindent úgy kap meg, ahogyan akar. Neeem… kell a játék. Nekünk kell.
- Ó igen, ezt már mondtad. – helyeselek és bólintok is mellé, közben pedig tovább folytatom az ing kigombolását.
- Mmm… azt hiszem mind megoldható. – gondolom ki az utolsó kis haszontalan gombot is, majd szétnyitom rajta az inget olyan módon, hogy a mellkasa felől a vállai felé simítok, így lökve le róla az anyagot.
- Mit? – pillantok a szemeibe, amikor az anyag már a földön végezte. Szélesen – és elégedetten is – mosolyodok el.
- Micsoda gentleman vagy. – nem kell az ágyra néznem, hogy tudjam hová is néz.
Csókját viszonozva hátrálok az ágyig vele együtt. Feltűnik, hogy a ruhám zipzárjával szórakozik, majd amikor hirtelen rántja azt le, az anyag lehull a földre és fordít meg… az valami elmondhatatlanul finom érzést kelt bennem. Különösen a hasamban, ahol az izmok táncot kezdnek el járni. Pontosan tudja hogyan bánjon velem ahhoz, hogy az őrületbe kergessen és most ebben az esetben kifejezetten kellemes őrületre értem ezt.
- Te is nekem… – sóhajtom elfúló hangon és hátravetett fejem a vállán támaszkodik meg. Saját alsó ajkamba harapva, félig lehunyt pillákkal élvezem érintését és csókjait. Tudom, hogy a tükörből figyel engem, mert én is őt.
Fenekemet a férfiasságának nyomom, míg ő a melltartómtól szabadít meg. Melleimet kissé előre tolom, szebb látványt nyújtanak így és ha meg akarja őket érinteni, hát annál inkább tudok majd a tenyerébe simulni.
Persze, hogy hiányzott, és ezt akkor érzem nagyon is elevenen, amikor ujjai a lábaim közé találnak és a csipke bugyin át érint meg. Halk sóhaj szakad fel ajkaim közül, mellkasom pedig egyre szaporábban emelkedik és süllyed.
Amikor megfogja az állam és maga felé fordítja az arcomat, hátranyúlok magam mögött és a férfiasságán simítok végig. Nem okoz nehézséget kigombolni a nadrágját, lehúzni a sliccét és az anyag alá nyúlni, ahol immáron Őt érezhetem teljes pőreségében. A csókját közben viszonozom, aztán ahogy az ágyra dönt, eleresztem, és az ágytakarón könyökölök fel. Fejem előbb előre bukik, amikor megérzem a nyelvét a gerincemen, majd mikor a nyakamhoz ér, lassan emelem fel újra.
- Egyáltalán nem akartam azzal a másik fickóval lenni… – vallom be neki halkan és hagyja/engedi, akkor megfordulok alatta/előtte, hogy a hátamon legyek. Mindkét karom a nyaka köré fonom és megcsókolom, miközben bal lábam felhúzom, hogy a talpammal érintsem az anyagot. És így nem mellesleg a combjaim közé helyezkedhet, ha akar.
- Veled akartam lenni. – súgom neki két csók között és közben ujjaim a hátán simítanak végig úgy, hogy olykor a körmeimmel is végigkarcolom a bőrét.

zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: nagyon gyengének érzem, bocsi Embarassed | szószám: ide | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Deep in your...heart. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Deep in your...heart.   Deep in your...heart. Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Deep in your...heart.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Even psychopaths have emotions if you dig deep enough...
» Heart of Europe
» Dead Memories In My Heart - Luc&Elizabeth

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-