Imádlak oda és vissza. A nagybátyám vagy, de inkább tekintek úgy rád, mint egy második (vagy talán első) apára. Veled beszélek meg mindent, hozzád fordulok, ha valamivel gondom van... és igazából te vagy az, aki foglalkozik minden velem kapcsolatos dologgal, nagyjából, amióta megszülettem...
Emellett persze te tartod apa zenekarának a hátát, te miattad vannak ott, ahol... és mindent meg is teszel, hogy népszerűségük ne csökkenjen, azonban csodát te se tudsz tenni ugyebár, akármennyire is szeretnéd.
Természetesen nagyszájú vagy, de messze nem annyira, mint apa, akivel meglepően jó a viszonyod, annak ellenére, hogy naponta csapjátok egymásra az ajtót, amikor éppen összevesztek valamin, ez valahogy mégis feledésbe merül.
Sose voltál a komoly kapcsolatok híve, hiába rágom már jó ideje a füled emiatt, te valahogy mégis inkább a kis kalandjaidba kapaszkodsz. Azt hiszed, családban marad a dolog. Amúgy sincs időd neked romantikára, gyerek se kell, mindig azt mondod, hogy nem elég, hogy én itt vagyok neked, még apu is sokszor egy nagy gyerek... De pont ezért imádlak.(Bővebb infóért 1-2 szó még van az et-mben)