Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Alig hallgattam el, amikor a férfi szinte felcsattant, én pedig érdeklődve figyeltem az arcát, a rezdüléseit. Ha ki akartak volna lőni, már megtehették volna, így nem igen volt kedvem nézelődni, de leginkább amiatt, mert ha valami balul sült volna el, arról Sean bizonyára értesített volna egy afféle zsarus jelzéssel, ehhez kétség sem férhetett. Ahogy megadta magát, el kellett volna mosolyodnom, mintha éppen megnyertem volna a maratoni futást, de helyette csak figyeltem a szemeit, ami egészen közel volt már. Mikor maradt ki, hogy lecsökkentette a távolságot köztünk? Pislantottam egyet, zavaromban pedig majdnem el is ejtettem a tárakat, amiket aztán inkább magamhoz szorítva csak, de a fegyverem mellé engedtem őket az ölemben. Megköszörültem a torkom. Várt valamire, az egészen biztos. - Ott fogok maradni - jött az automatikus válasz, én meg még mindig ott ragadtam le, hogy közel volt. Túl közel, és ezért is húzódtam egészen hátra csak az ülésemben. Miért kellett zavarba jönnöm? Volt értelme egyáltalán ennek? Igen... A következő szavai viszont leginkább csak felháborítottak, de már ki is szállt az autóból, nekem pedig csak az maradt, hogy csúnyán nézzek az ülésére, a hűlt helyére. De aztán a büszkeségemen felülkerekedett az az érzés, hogy való igaz. Tudhattam akármit, tehettem bármit, akkor is csak egy civil voltam, akinél éppen ott rejtőzött a fegyverén kívül a fojtózsinórja is... amiről Sean nem tudhatott. Felsóhajtva csak szusszantam alig egy pillanatot, és a lehető leghalkabban hagytam el az autót, becsukva az ajtaját is magam mögött, elrakva az egyik zsebembe előtte még a kulcsokat is. Az egy dolog, hogy nem zártam be az ajtót - pittyegéssel jelezve, hogy itt vagyunk - de legalább nem fogják meglovasítani az autót. Feltűnésmentesen, halk léptekkel kerültem meg aztán az autót, és Sean jelzéseit követve tényleg azt tettem, amit mondott. A háta mögött maradva osontam utána, egészen hozzásimulva az oszlophoz, hagyva, hogy ő kukucskáljon. Valakinek mindig fel kellett áldoznia a szemeit, a fejét, és olykor elmaradt a headshot. Mint ahogy most is. Valami legalább a mi malmunkra hajtotta a vizet. Nem mozdultam és nem beszéltem. Egyelőre. Hiszen a férfi azt mondta, ne tegyem. Én pedig igyekeztem, és csak egészen halkan zizegve meg mellette csúsztattam el mindkét tárat az egyik zsebembe.
12 óránál áll az autó. 9-nél egy elhagyatott őrbódé romjai figyelnek, elég szakadt, de akár még lehetne is benne ember ha tényleg valami fontosat őriznek, ezért tökéletesen tapadok már csak háttal az oszlopon és előre figyelek. De nem látok. Semmit sem nézek, inkább a fejemben rendezem a tényeket.
- Nyílt a terep. Rizikós, és balra még egy beláthatatlan épület is áll. - magyarázom csak előre, habár jól tudom a nő ott áll mellettem, mégis jobb ha tudja mi az ami vár. - A kocsi olyan 10 méterre előre, mellette gyárépület, első ránézésre elhagyatott, de valószínű nem egyedül találjuk az érintettet. - hogy ezt honnan gondolom?? Megérzés. James a kocsiban egyedül ült. Ez biztos. Egy szerelmi, esetleg fizetett légyottra nemigen alkalmas a hely, ahhoz túl bonyolult és eldugott, biztos hogy valami van a levesben. És a legidegesítőbb az hogy fogalmam sincs mi az. Teljesen vakon futunk bele! Óriási a kockázat... És ez a első alkalom hogy megingok. Nem magamat féltem, a levakarhatatlan nő az akit nem rántanék ismeretlen terepre. És nem csak azért mert gyereke van...
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Re: LVPD 12. körzet... 