Ez az este egészen jól alakul. A környék ismerős, nemsokára hazaérek, szóval nem rabolt el mégsem. Mondjuk az csak egy pillanatnyi pánik volt, és hála a jó égnek teljesen alaptalan.
Szóval szereztem megint egy új munkát, és ezt még élvezni is fogom talán. Bicajozni is szeretek, szóval a futárkodás se rossz, de a fűnyírást pl. kifejezetten utálom. Viszont mivel más is így van vele, ezt gyakran adják ki bérbe a háztulajdonosok.
A mozdulata, ahogy odahajol az én felemre meglep, de aztán megértem az okát, és átveszem a címet.
- Ott leszek. - felelem határozottan.
Mi az, hogy ne verjem át? Hát még nem fizetett ...
Mindenesetre a címet gondosan elrakom zsebre, és aztán körbepillantok, hogy kinyithatom-e a kocsi ajtaját. Nem akarok vele eltrafálni senkit, kínos lenne leamortizálni az autót, amivel hazahoztak. Kiszállok, és hátraballagok, hogy kivegyük a bicajt is.

Azért megkönnyebbülés, hogy ma valóban baj nélkül hazaértem. Amióta elhatároztam, hogy riadóztatom a munkaadóm lányát, nem sok időm volt gondolkodni. Az események csak úgy jöttek egymás után. Hirtelen kellett mindenfajta döntéseket hoznom, váratlan események jöttek közbe. Lehetett volna ennek sokkal rosszabb vége is, de most még nem akarok ebbe belegondolni, csak majd ha felértem a szobámba. Nem, igazából akkor sem, de már most érzem, hogy a gondolatok megrohannak. Eddig csak az éppen adott pillanatra koncentráltam, arra, hogyan volt, és arra, én merre szeretném folytatni, ha volt lehetőségem választani. Most majd jönnek a "mi lett volna, ha" variációk.
- Igen, köszönöm, innentől már boldogulok.
Átveszem a bicajt, a garázsig akkor is el tudnám vinni, ha nem lehetne tolni, innentől már tényleg boldogulok.
- Igen, pénteken. - bólintok még egyszer magabiztosan.
Egy szerelőműhely? Hat lóval sem tudnának tőle távol tartani!

- Jólvanakkor...  - bólintom rá egyszerűen mert úgy néz ki ez rendezve.
Kezem a kilincsen és amint megerősítést nyer a dolog, újabb biccentés és már rántom is ki az ajtót, hogy bevágódva az ülésbe újra munkára bírjam a motort.
Aztán mégis csak leengedem a szemközti ablakot.

- Kösd föl a gatyát kölyök, mert kemény meló lesssz! - vigyorgom azzal nem vesződve a további felhúzással a gázba taposok, és ahogy felmorog a motor, csak úgy a környéknek a hangját is rendesen megküldve felengedem a kuplungot és csikorgó kerekekkel kilövök az útra.
Ideje lesz már visszamennem.



Köszöntem a játékot!