KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Empty
TémanyitásTárgy: Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub   Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeKedd Jún. 25, 2013 6:29 pm


[You must be registered and logged in to see this image.]

Pap vagyok. Nem is akármilyen. Egy romlott pap. Persze, mikor beléptem a papneveldébe, még szűz voltam. Huszonkét évesen még tiszta voltam, nem esett szégyenfolt a lelkemen, és a főpap azonnal befogadott ártatlan múltamat nézegetvén.
De most… minden egyes éjszakát átmulatok, amint leveszem a reverendát. A házasságról elvből hallani sem akarok, hiszen, mint említettem, pap vagyok… és ők cölibátust fogadtak. Nem köthetnek házasságot. A szüzességük Istené, és senki másé. Tudjuk, hogy Isten senki szüzességét nem veszi el, hiszen a szüzesség erény.
Erény, ami csak a tiéd, senki másé, és ha elveszíted, a lelkedből szakítasz ki egy darabot.
De én ezt ostobaságnak tartom. Minek lett feltalálva akkor az emberi gyönyör? Az élvezés? A semmiért csak úgy nem találják fel. Ki kell használnunk. A férfiak azért nemzőképesek, hogy szaporodjunk. A nők azért termékenyíthetők, hogy szaporodjunk.
Persze, az már egészen más tészta, hogy én vigyázok, nehogy szertehintsem magvaimat. Ha véletlenül elszakadna a gumi… nekem végem lenne. Maga lenne a káosz. Rengeteg olyan ember van, aki felelőtlenül megfektet nőket, nem használ semmit, utána pedig fogja a fejét, mert kapja a hívásokat sok-sok terhes nőtől. Én vigyázok saját magamra, és másokra. Milyen cifra betegségeket lehet ma már elkapni, igaz? Szörnyűeket.
Én vigyázok mindenre és mindenkire, senkiben nem teszek kárt, és amint felkel a nap, én továbbállok. Minek is maradjak egyhelyben? Hogy a végére lecövekeljek, és hivatásomat feladva családot alapítsak?
Nem, köszönöm!
Most viszont, a szokásos napi szex és bulik helyett egy egyszerű szórakozóhelyre térek be, némi italért. Nincs kedvem nők kéjsikolyait hallgatni. Rossz napom volt, egy meglehetősen erőszakos hívő baromságait kellett hallgatnom. Hiába vagyok az emberekért, ez a férfi teljességgel azt hitte, hogy az angyalok prófétának jelölték ki, és az Apokalipszisről habogott, így hát egy idő után kitessékeltem Isten házából.
Az Apokalipszis közeleg, árvizek pusztítanak!, és a többi, és a többi. Alig bírtam őt leszerelni… hiszek Istenben és a szolgáiban, de az ilyen futóbolondoknak melegen ajánlom, hogy kerüljék el a templomot. Isten háza nem arra van, hogy ijesztgessék a hívőket.
Berohant, és sikoltozott az Apokalipszisről, és többen megijedtek tőle. Nem lehetett lecsitítani, dőlt a piaszag a szájából, és összevissza zagyvált a világvégéről, Lucifer végítéletéről, Isten haláláról, Jézus feltámadásáról. A hívők elhagyták a templomot, és ez a bolond, mint aki jól végezte dolgát, otthagyott. Egyedül.
Senki nem jött utána a templomba. Amikor kimerészkedtem, az emberek összesúgtak a hátam mögött, és szúrós pillantásokat kaptam, mintha én tehettem volna a jelenetről.
Hát csodálkozik az ember, hogy harapós vagyok ma?
- Egy whiskyt jéggel, ha lehet – mondom, mikor leülök a pulthoz. Már régen levettem a reverendámat, egyszerű farmerben és ingben vagyok, bakanccsal, amivel akkorát tudok rúgni, hogy a kötözködő egyén zokogva rogy össze.
Ma igencsak paprikás hangulatomban vagyok… nem igazán lenne érdemes kötekedni velem. Csak hagyjanak békén, hadd igyak magányomban, utána hazamegyek, és alszom holnap délig.
Holnap nem én tartom a miséket, szabadnapom van… szerencsére. Alig várom, hogy aludhassak.
Kimerült vagyok, ingerlékeny, és szerintem hanyagolom a nőket – vagy férfiakat – egy darabig. Fáj a fejem, éhes vagyok… napok óta nem ettem egy egészségeset, mert lehet, hogy beteg is vagyok.
Minden bajom van már, csodálkozom, hogy az AIDS jelei nem kezdtek megmutatkozni rajtam.
Amint megkapom a rendelt italt, inni kezdek. A jég nekikoccan a fogamnak, az alkohol pedig kellemesen hűti a torkomat. Érzem, ahogy szép lassan kezdek lenyugodni.
A jeget a számba veszem, a nyelvemmel forgatom, és gondolkodom.
Mi értelme volt papnak mennem? Talán, mert a szüleim erősen hívők voltak? Nem. Egyáltalán nem hittek Istenben. Lehet, hogy a magyartanár vallásossága miatt kezdtem el hinni Istenben. És mi vett rá, hogy ilyen csapongó életmódot éljek?
Talán tényleg igaz, hogy a szexualitásba menekültem apám erőszakossága miatt. És anyám jó példa volt számomra. A szexben érzem azt, hogy valami értelme is van, hogy élek.
Az érzés, mikor kielégülök, és a ziháló szavak, melyek elhagyják partnerem száját. Azok a hazug, mégis édeskedő mondatok.
Imádlak. Szeretlek. Soha ne hagyj el. Éreztetik velem, hogy fontos vagyok. Tudom, hogy hazugság. Mind. De… jólesik hallani őket. Jólesik a szívemnek, a fülemnek, a lelkemnek. Talán itt a nyitja annak, hogy miért is léptem erre az útra.
A jég elolvadt a számban, hát rendelek egy újabb kört. Fojtsuk italba a bánatunkat, gyermekeim!
 
from: Freddie; to: Israel

by [You must be registered and logged in to see this link.]



A hozzászólást Frederic P. Congrand összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 11, 2013 12:24 am-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Empty
TémanyitásTárgy: Re: Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub   Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeSzer. Jún. 26, 2013 3:17 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]

If you see me when i am drinking..
please don’t forget that
you’re doing the same thing...

Már az ajtóban állok. Veszem a kabátom, és belenézek a tükörbe ami az ajtó melletti apró falon van. A szemeim alatt apró karikák vannak, a szarkalábakat szinte lehetetlen nem észrevenni, és a beesett arc. A bőröm amely sápadt a pofacsontomra tapad. Beesett. Fáradt vagyok, nagyon fáradt. A napjaim ugyan úgy teltek a héten. Munka, dolgozatok javítása, felkészülés, házimunka, alvás, buli. Nem tudom, hogy miért viselkedek úgy, mint egy húszon pár éves gondtalan fiatalember. Nekem vannak gondjaim.  Például fogalmam sincsen, hogy hogyan fogom kifizetni a jelzálog hitelt abból a kevés pénzből amink van. A feleségem és én is tanárok vagyunk, ami valljuk be nem keres olyan sokat, mint a tőzsdéző emberek. Ha negyed annyi pénzem lenne, mint a  város nagy „agglegényének” Noah Holloway-nak, akkor két kezemmel ölelném a földet, és esküszöm a kisebbik lányom életére, hogy nem herdálnám így a pénzt.
- Megint menned kell a korházba drágám? – A feleségem áll meg mögöttem. A kedvenc köntöse van rajta, ami kicsit sem szexi. Úgy áll rajta, mint tehénen a gatya. Nem bírom tovább nézni, elfordítom a tekintetemet róla, a kulcscsomómat pedig már emelem is le a polcról. Lassan bólintok, nem méltatom válaszra. Nem szeretem már úgy, mint egy igazi szerelmet. Már nem ébreszt bennem vágyat, nem vonzódom úgy hozzá, mint férfi a nőhöz.
- Majd köszönj el helyette… - Nem bírom befejezni a mondatot, kisebbik és egyben ördögibb lányom már a derekamnak is ütközik, karjait erőszakosan a derekam köré fonja.
– Ne menj el apaaaaaaaa! – Könyörög, nyüszög és csimpaszkodik. Apró arcát szépen vasalt ingemnek szorítja, nem akar elengedni. Mindig ezt csinálja. Világos haja egy kontyban áll a feje tetején, nem bírok rajta végig simítani. A kezem a hátára csúszik, simogatom a pólón keresztül.
- Lexi tudod, hogy el kell mennem - Halkan ejtem ki a szavakat, nem akarom még jobban fölzaklatni a lelkét. Talán meg kellene várnom míg elalszik, de akkor sosem indulnék el. Mármint Alexis alszik az éjszaka, egy idő után, amikor sikerül kimeríteni, de akkor meg már nekem nem lesz erőm elmenni. Most nem, túl fáradt vagyok.  A másik lányom bezzeg nem ilyen. Hannah itthon sincsen, a barátnőjénél alszik a többi lánnyal akikkel jóban van.  Nyugodt természet, olyan akit az ember rögtön megkedvel.
– Neeeeeeeee… - Sikít. Olyna hangosan ahogy kifér a torkán. Ha a szomszédaink nem ismernék a gyereket, lobbanékony , kibírhatatlan természetét, akkor azt hinnék, hogy bántjuk, nyúzzuk vagy öljük őt. De erről szó sincs. Én azt szoktam mondani, hogy Alexis-t maga az ördög szállta meg, hogy nincs benne egy cseppnyi jó érzés nem, csak magának akar jót, másoknak nem.
Érzem a könnyeit, ahogy átáztatják az ingemet, a keze pedig összegyűri. Sikít ahogy tud, toporzékol, szinte lehetetlen megnyugtatni. Ez már beteges, agyturkászhoz jár a gyerek, a dühkitörései miatt.
Nagyot sóhajtok, de Judith már ott is van. Erőszakosan, együttes erővel szedjük le rólam Lexit, aki sikít, könnyezik és hisztizik. A doki azt mondja, hogy a legjobb ha figyelmen kívül hagyjuk, de igazán nehéz ezt tenni. Főleg ilyen helyzetekben.
Judith az ölébe emeli a kilenc éves kislányt, egészen biztos, hogy el van kényeztetve a gyerek.
- Sok sikert drágám! Ma ne felejts el elmondani négy imát Lexi lelkéért, ha netán ez a dühroham vinné el.. - Kinyitom az ajtót, és komolyan beszélek. Judith elsápad, és könnyek szöknek a szemébe. Utálja, ha ezt teszem, ha tényleg úgy viselkedek, mintha Lex nem lenne normális. De nem az..

A kertvárosból egészen a belvárosig hajtottam, és betértem egy nem olyan drága helyre. Ahogy beléptem megcsapott a füst, és az olcsó szesz szaga. Most, hogy itt ülök nem lettem immúnis iránta, még mindig érzem.
- Egy vodka szódát! - Intek a pultos felé, és megtámaszkodom a könyökömön. - Tudja mit? Legyen kettő! - Csapok le az asztalra, aztán megtámasztom a fejem a kezemen. Az italokat hamar megkapom. Kocognak benne a jégkockák. Forgatom a kezem között az egyiket, aztán lehúzom az egészet. A pillantásom oldalra téved és észreveszek egy ismeretlen, mégis ismerős arcot. A pia ami lecsúszott a torkomon máris bátrabbá tett, pedig még nem is kezdett hatni.
- Maga nem az új pap? - Ülök egy bárszékkel közelebb, és hozom magammal a még teli poharamat.
- Israel vagyok a Lincoln Hill középiskola irodalom tanára! - nyújtok kezet, és ha elfogadja, hosszú pillanatokig rázom, de ha nem fogadja el akkor pedig visszahelyezem az asztalra.
- A diákok, sőt mindenki azt suttogja, hogy érdemes templomba járni, most, hogy lecserélték az öreg tiszteletest. Azt is mondják, hogy az asszonyok többet járnak gyónni, és hogy a diákok is nap, mint nap betévednek! -  Kuncogok, az ujjaimmal pedig dobolok a fán. Ledöntöm a második poharat, a pincér pedig hozza a második kört is.
- Lehet, hogy az egyik délután én is beülök a fülkébe, ha már ilyen helyes az új pap.. - Teli szájjal vigyorgok, és nem feltétlenül iróniának mondom a szavakat. Úgy értelmezi ahogyan akarja. Én a magam részéről biszexuális vagyok.
- És természetesen viszem a lányomat, hátha a templom kiűzi belőle a gonoszt.. – Fintorgok egy sort. Nem akarok most Lexire gondolni.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Empty
TémanyitásTárgy: Re: Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub   Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimePént. Jún. 28, 2013 3:48 pm


[You must be registered and logged in to see this image.]

Bele se merek gondolni, hány templomba járó úriember vagy tiszteletbeli hölgy tartózkodhat most itt, ebben a szent pillanatban. Láthatják, ahogy tropára teszem magam az alkohollal, ahogy a rosszabbnál is rosszabb napomat megpróbálom elfelejteni a whisky jótékony neutralizáló képességével. Bevallom, szégyellem magam, hogy gyalázom a májamat az itallal, de mégsem teszek le róla, hogy ma részegen tántorogjak haza, minden sarkot összehányjak, és holnap másnaposan ébredjek.
Pihenni akarok, egy kicsit felejteni. Az az idióta hívő a tudtán kívül tette tönkre a napomat, és még élvezte is! Ha meglátom az utcán, első dolgom lesz feljelenteni… vagy megverni.
Valaki pár székkel odébb rendel valamit, majd az asztalra csap. Összerezzenek egy pillanatra, de csak abból vehetik ezt észre az emberek, ha megfigyelik a jegek humoros koccanását a pohárban. Sorakoznak már mellettem a poharak, meglepően jól bírom… pedig éhgyomorra iszom, gátlástalanul, nem gondolva a következményekre.
Azután mellém ülnek, én pedig megpróbálom figyelmen kívül hagyni. De a hangja maga felé kényszeríti a figyelmemet.
- De igen, én – felelem alkoholízű hangon. Mindenki meg fogja ezt tőlem kérdezni? Nem hagyhatják ki a lehetőséget, igaz? Mindenkinek meg kell kérdeznie, hogy én vagyok-e az újonc, és pláne az akcentusom is felkelti mások figyelmét…
Maga francia, igaz? Idegesít. Tépkedi az idegeimet, mert nem nyilvánvaló a származásom? Nem túl feltűnően, de ropogtatom az r betűt, azonban a raccsolást elfelejthetik. Nem raccsolok, nem is tervezem, csak kicsit nyomatékosítom azt a bizonyos r betűt. Igyekszem leszokni róla, mert két éve már itt vagyok, de még mindig… még mindig néha kicsusszan a számon, ha nem figyelek rá.
És ez az idegen úriember is nyilván rá fog kérdezni francia mivoltomra, biztos vagyok benne.
Lepillantok a felém nyújtott kézre, majd vonakodva megfogom, és megrázom. Erős szorítású férfikéz ez, amit mindig is szerettem, bár most nem igazán tud jobb kedvre deríteni.
- Frederic vagyok, a helyi templom újdonsült papja, örvendek – mutatkozom be erőltetett mosollyal. Miért jópofiskodok? Mi értelme? Sosem fogunk többé találkozni, mert nem nézem ki belőle, hogy esetleg betérne a templomba gyónni. Egyáltalán, inkább ateistának nézem, mintsem hogy hívő legyen. Az erős arcvonások inkább az örökös cinizmusra vallanak. A kék szemek viszont… azok rabul ejtenek.
A kék szemű nők azok, akik engem elgyengítenek. Azok a vakítóan, szikrázóan kék pillantások beleégnek az emlékeimbe, új kategóriát hoznak létre a lelkemben, és egy életre nem hagynak szabadulni.
Ennél a férfinál is így vagyok. Egy pillanatra elveszek a tekintetében, azután gyorsan összeszedem magam. Torkot köszörülök, majd a félig már üres pohárból újabbat kortyolok. A jég ismét a fogaimnak koccan, aprót szisszenek.
- Ami tény, az tény… tényleg több nő jár manapság gyónni, és a diákok is egyre többen vannak, amit őszintén nem értek. Talán az előző tiszteletes miseszokásai merőben eltértek az enyémtől – mormogom elgondolkodva. Azt semmiképpen sem mondhatom el, hogy az imák meghallgatásán kívül más egyebekkel is szolgálhatok a betérő lelkeknek… Még a végén megbélyegezne romlottsággal, és elterjedne a hír egész Las Vegasban. Akkor engem meglincselnének, és a határig rugdosnának. Semmi szükségem arra, hogy ennél is többen súgjanak össze a hátam mögött.
Nem rontok meg ministráns fiúkat, bármennyire is szeretnék a közelségemet… manapság el sem hiszi az ember, mennyire romlottak már a gyerekek is. Azt hiszik, pedofil vagyok. Pedig az a felfogás, amit én tisztaszívemből megvetek… A pedofíliát be kéne tiltatni. Undorító! Talán ezért is óvtak engem anyámék ettől a hivatástól. Féltek, hogy én is azzá válok. De… fölöslegesen.
Épeszű ember nem húz magára kisgyerekeket.
A férfi megszólalására egy pillanatra minden elhalkul körülöttem. Flörtöl? Velem? Erre nem tudok mit lépni… szokatlan ez számomra. Eddig mindig én voltam az, aki nyit… eddig mindig én voltam az, aki kezdeményez. Fordult a kocka talán?
- Isten háza mindenkinek nyitva áll, uram. Örömmel fogadom jelenlétét. – A stílusom talán rideg és elutasító lehet, holott a szavak mögött megbúvó jelentés… mindent elárul. Elárulja, mennyire… kívánom azt, hogy megjelenjen, és a segítségemet kérje. Örömmel segítek neki.
A kék tekintete még mindig mély benyomást tesz rám, így nem nézek a szemeibe. Kerülöm a szemkontaktust, és egyre gyülekező poharaimat számlálom. Eddig hat adagnál tartok, és már jelentősen forog körülöttem a világ.
- Mellékállásban ördögűző vagyok, örömmel segítek – vigyorodom el, elfeledve korábbi mogorva stílemet. A fintorgása szélesíti a vigyoromat. Felé fordulok ültömben, és egy jégkockát a fogaim közé harapok. Elgondolkozva fürkészem az arcát, latolgatom a lehetőséget, hogy mit hozhatnánk ki ebből a találkozásból… hiszen egyértelmű jeleket küld. Vagy csak beképzelem magamnak?
Összeroppantom a jeget, és lenyelem. Összerázkódom a hirtelen hidegtől, azonban a vigyorom még mindig nem hervad le.
- Meséljen a munkájáról… Israel – kérem, és a nevet ízlelgetem. Kellemes csengése van, és… milyen ismételgetni, halkan, bizalmasan… vágytól fülledten? Kiráz a hideg a gondolattól.

from: Freddie; to: Israel

by [You must be registered and logged in to see this link.]



A hozzászólást Frederic P. Congrand összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 11, 2013 12:25 am-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Empty
TémanyitásTárgy: Re: Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub   Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeSzer. Júl. 31, 2013 3:51 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]

If you see me when i am drinking..
please don’t forget that
you’re doing the same thing...

– Felismertem ám az elmondások alapján tiszteletes úr! - Kacsintok. Az alkohol már megtette a hatását, hiszen éppen egy pappal flörtölök! Biszexuális vagyok, nem okoz gondot az, hogy ő egy pap, de nem hiszem, hogy az ő identitása hasonlítana ez enyémhez. Belekortyolok újra az italomba, és türelmesen hallgatom. Van némi akcentusa.
- Francia ugye? - Mosolyodom el. Mindig is kedveltem a franciákat, szeretem mikor franciául beszélnek. - Ne haragudjon! Olyan tapintatlan vagyok, biztosan mindenki ezt kérdezi magától ! Sajnálkozóra fogom a dolgot, nem akarom kiborítani vagy ilyesmi. Biztosan mindenki ilyeneket kérdezget tőle. Utálnám ha velem mindenki így viselkedne..
- Örvendek és köszöntöm a helyi közösség nevében is!- Na nem mintha én tagja lennék a helyi templomi közösségnek, de az új nagyon is helyes tiszteletes miatt majd elmegyek és énekelek is. Mert, hogy tudok ám dalokat. Lexi folyton ezeket énekli, a kedvencem a „will the circle be unbroken?” ezt már tudom kívülről. Foylton ezt énekli amikor vasárnap hazajönnek az isten tiszteletről.
- Nyugtasson meg, hogy most nem fognak énekelni! AZ előző tiszteletes minden misén vagy háromszor énekeltetett, és egyszerűen a töretlen marad-e a kör-től már a hideg is kiráz! - Nevetve fintorgok. Ez nem igaz, de már halálosan unom, hogy vasárnap mást sem hallok csak ezt.
- Higgye el, hogy nagyon eltértek! Az előző tiszteletest senki sem szerette! Csak azért járt el mindenki a templomba, mert nagyon hívő itt a nép! Félnek, hogy esetleg Isten a pokolba száműzi őket, hogyha nem jelennek meg. Most, hogy jött maga, többé nincs ilyen gond, mindenki ott lesz a templomban! - Kuncogok. Sosem értettem, hogy az embereknek mitől függ ez a templomosdi. Emlékszem, hogy egy hónapja, Alexis is olyan arccal ment befelé a hatalmas épületbe, mintha épp megölni készülnék, múlthéten pedig olyan hatalmas vigyorral, hogy azt hittem az anyja egy ugráló várba viszi!
- Értem. - Bólintok. Elhatározom magamban, hogy a következő héten ott fogok ülni a templomban a családom mellett, és imádkozni si fogom. Nem is emlékszem, hogy mikor hagytam abba. Talán mikor elkezdtem élni a kettős életemet. Tudom, hogy ez mennyire rossz, undorító dolog. Talán meg kellene gyónni minden bűnömet és a szívem is könnyebb lenne.
- Elfogadom a segítségét, hogyha a kislányt angyallá tudja változtatni! - Nevetek fel hangosan, mire több szem felénk fordul. Ez szinte lehetetlen. Alexis maga az ördög, és nem lehet rajta segíteni. Bárcsak lehetne, én lennék a legboldogabb ezen a Földön!
- Mit meséljek Uram? - Húzom föl a szemöldököm. - Az én munkám fele annyira sem érdekes, mint a magáé! Naphosszat az iskolában vagyok, és irodalmat tanítok a diákok seregének. Tudja mióta az eszemet tudom tanárként szerettem volna dolgozni, és most hogy ez sikerült is boldog vagyok! - Ennyivel le is tudom az egészet. Az én munkámról nem nagyon lehet mit mesélni. Mellesleg mesélgetésen kívül én mást is szeretnék.
Kék szemeimet rászegezem, és egy pillanatra elkapom a pillantását. Elmosolyodom és szememet alkoholtól nedves ajkaira szegezem. Le akarom róla csókolni az alkoholt! Megrázom a fejemet, de nem sikerül kizárnom a piszkos gondolatokat, amik a tiszteletes úrról szólnak.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Empty
TémanyitásTárgy: Re: Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub   Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimePént. Aug. 02, 2013 4:18 pm


[You must be registered and logged in to see this image.]

A pultot kocogtatom az ujjaimmal, valamiféle furcsa ritmusra dobolok, miközben újdonsült ivótársammal múlatom az időt. A kéklő íriszeket figyelem, ahogy a mennyezeti lámpa megtörik rajtuk; nyelek egy nagyot az italomból, és ezzel ki is ürül a poharam. Jelentékenyen forog körülöttem a világ. Ha nem figyelek, az ölébe fogok borulni, és nézhet egyet. Hazafurikáztatom magam vele, és holnap délután kettőig magamhoz sem fogok térni az alvásból.
- Nem nehéz ezt itt – mutatok végig magamon leplezetlenül vigyorogva – felismerni. – Kacsint egyet. Érzem, ahogy a szívem ritmusa eszeveszett kalimpálásba vált át. Mi a franc? Ez biztos Lucifer műve.
Kicsit előrébb dőlök, és lassan forgó nyelvvel válaszolok:
- Há’ de még mennyire, hogy francia vagyok. – Valahogy éreztem, tudtam, hogy rá fog kérdezni. A franciák errefelé nagy kuriózumnak számítanak. Mintha ruszkik lennénk a magyar ostrom idején, vagy mi. Szabadkozni kezd. Elnevetem magam, és rácsapok a térdére.
Payn, nem szabad innod, mert marhára megárt, az Isten verjen meg!
- Ugyan már, hagyja csak! Egy kérdéssel több vagy kevesebb, igazából nem oszt, nem szoroz – mondom. – Ha letagadom, úgyse lesz jobb. – Tény, ami tény, nem tagadhatom le a származásomat. Ha nem lennék betintázva kenyérre kenhető fazonú fickó, most leborítanám őt a székről, és addig ütném a saját cipőjével, míg ki nem hullik az összes foga, de ez egy teljesen más eset… Flörtöl. Észre sem veszi vajon? És azt se, hogy a hiúságomat legyezi? Méghozzá két bazinagy pálmalevéllel? Mert, hogy azt csinálja. Jóképű az istenadta. És velem általában a fiatalabbik korosztályba tartozó (18-23 év közöttiek) fiatalok szoktak kikezdeni, nem pedig a látszatra velem egykorúak. Egy pillanatra megszédülök, és még előrébb dőlök. A mellkasának nyomom a homlokomat.
- Hoppá – nyögök fel. – Bocsásson meg. – Kihúzom magam, és a szégyenkezők vigyorával az arcomon, torkot köszörülök. Mintha semmi sem történt volna, így szólok:
- Köszönöm szépen a közösségnek. – Kezdem elveszíteni a józan eszemet. Minden egybefolyik. Megártott volna a whisky? Jaj, nekem… haza akarok menni. Megbántam, Uram, hogy ittam. Ne büntess meg… Rosszul bírom mégis az alkoholt, talán? Túlságosan is. A körülöttünk ülők elővigyázatosan elhúzódnak tőlünk, mintha bizony a haverkodás fertőző lenne. Túlságosan naiv vagyok? Mert ez első blikkre nem tűnik haverkodásnak… de én annak érzem. Egy mélyenszántó haverkodásnak. Bizony. Jaj.
- Megnyugtatom: nem fogunk énekelni mindig, mert egy: fahangom van – nevetek fel újra, ami inkább beillik sötét kuncogásnak. – Kettő pedig: nem ismerek annyi gospelt, hogy énekelgethessünk. Majd kölcsön veszem Whoopy Goldberg Apácashowjából a dalokat, havonta egyszer. Mer’ hogy annyit fogunk maximum énekelni. A misénkénti három adag kicsit brutál, érzéseim szerint.[/b] – Csuklom egyet, mintha bizony az előző tiszteletes emlegetne, nem baráti célzattal. Szinte magam előtt látom, ahogy a vén fószer bosszúsan járkálgat le s föl, és változatos módszereket talál ki arra a célra, hogy engem megkínozzon, „Eretnek, buja, istenkáromló!” felkiáltással.
- Ha valóban így vélekedtek, akkor velem együtt a Mennyországba fognak kerülni! – vágom ki jókedvűen, kétértelműen. Ha a szolgálataimat igénybe veszik, ha kell, mindannyiukat a Mennyekbe juttatom… kivéve a gyerekeket. Ők, majd ha idősebbek lesznek. Nemtől függetlenül, mindenkinek segíteni fogok, hogy eljuthassanak az Aranykapukon túlra. A szolgálataimmal… jaj… mit akartam mondani? Gondolni? Bakker. Az a rohadt alkohol. Vágok egy fintort, ahogy a gyomrom dob egy bukfencet. Azután még egyet. Még egyet. Taccsolni fogok.
A beálló kíntól nehéz csöndet arra használom ki, hogy rendeljek még egy adag italt. Mikor megkapom a whiskys poharamat, gyorsan le is hajtom, hogy megnyugtassam a gyomromat. Lehunyom a szemeimet, hogy a röpke szédülés is elmúljon. Remek. Nem remek. Nem múlt el. Még mindig szédülök.
- Remélem, van kocsija – nyögöm halkan. – Lehet, megkérem rá, hogy fuvarozzon haza. Persze, csak ha nem bánja. – Érzem, ahogy ólmos zsibbadtság telepszik a lábaimra. Ha most megpróbálnék leszállni a székről, a fejem nehezebb lenne, mint eredetileg, és előrerántana. Dobnék egy gyönyörű hasast, és azt hiszem, ott maradnék. De ha Israel hazavisz… még van esélyem arra, hogy nem egy bár elé kidobva töltöm az éjszakát. Mekkora pech lenne… másnap reggelre lecsupaszítva ébrednék, semmi pénzem nem lenne, és a fél város arról pusmogna, hogy az új pap teljesen benyomva motyogott a járda közepén, egy szál fogtömésben. Erre a gondolatra összerezzenek. Nem is akarom, hogy eszembe jusson.
- Hosszú… hosszla.. izé, na – kezdek bele, és a nyelvem össze is gabalyodik. A fene egye meg. – Hosszadalmas időszak lesz, na. Nehéz ördögöt űzni, ragaszkodós kis dögök. – Ha csak erről lenne szó… szívesen segítek megnevelni a lányát, mert sokszor rám bíztak kis méregzsákokat, és általában angyali mosollyal az arcukon tértek haza. Legtöbbször csak egy kis odaadás, figyelem és szeretet kellett számukra, de gyakran azzal is összetalálkoztam, ahol a neveletlenség és a hiperaktivitás a következő szintre lépett. Olyankor vetettem be a „sötét énemet”. Ami most nem tudom mi. Majd, ha kijózanodtam, eszembe jut.
Mesél. Mesél, mesél, mesél. Sikerül összeszednem a gondolataimat, mire a végére ér. Mély levegőt veszek, feltartom a mutatóujjamat, jelezvén: közölni akarok valamit. De egyelőre nem jön szó a számra. Végül:
- Az én munkám se túl… túl… túl… érdekes. Nem mondom, szeretem… jó beszélni a Teremtés történetéről – motyogom, majd megtörlöm a számat. A francba. Kezd hányingerem lenni. Nem is kicsi. – Mindig is szerettem az irodalmat. Főleg, mikor a Bibliát tanultuk. Meg amikor sorra vettük Dante Isteni színjátékát – mondom. Imádtam kölyökként az irodalmat. Az irodalomtanár folyton felült az asztalra, a lábát lóbálva mesélt nekünk, és gyakran azt se vettük észre, mikor kicsengettek. Sokszor az igazgató is már tíz perce álldogált az ajtóban, mire felfedeztük, hogy ott van. Az irodalomtanárunk piszok jól tudott mesélni, mindenféle sallang nélkül, nem pazarolta az időt fölösleges kitérőkre, és mindig lényegre törően beszélt. Talán tőle lestem el a prédikáció csínját-bínját. Ha mesélek, az ő stílusát használom, színes orgánumú beszédet mondok, és nem kalimpálok, miközben mondok bármit is. A kezeim nyugodtan pihennek az ölemben – igen, a pulpitusra szoktam felhelyezkedni –, és csak néha veszem elő a könyvet, hogy felvegyem a történet fonalát, mikor túlságosan belelendülök.
- Atyaég! – sóhajtok fel, mikor olyasmit látok, amit nem akarok.
Vízióim vannak az alkoholtól. Durva víziók. Méghozzá a velem szemben ülő férfiról. A képek alapján erőszakkal teper maga alá, minden porcikámat az ajkaival illeti… összeborzongok. Nyelek egy nagyot, és a hajamba túrok.
- Menni kéne – mormogom, homályos tekintettel az órára nézek. Nem tudom… nem állnak össze a számok. Mindig elfolynak, mint egy groteszk Dalí-képen. Eszembe jut Sammy nevű barátnőm. Samantha, aki a szomszédban lakik, és néha ingyen menetre jön át. A francba. Ha most így látna, kiábrándulna belőlem. Lekászálódok a székről, és megpróbálok talpon maradni.
A bár szinte kiürült. Alig pár ember lézeng. Közeleg a záróra.
- Lehet, hogy jobb lenne még maradni? – fordulok Israel felé, de a lendület túl nagy. Majdnem felborulok, de szerencsére épp időben kapaszkodom meg a karjában.

from: Freddie; to: Israel

by [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Empty
TémanyitásTárgy: Re: Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub   Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeKedd Aug. 20, 2013 2:36 pm


[You must be registered and logged in to see this image.]

If you see me when i am drinking..
please don’t forget that
you’re doing the same thing...


Hangosan felnevetek. Nem kicsit részeg az újdonsült papocska. Az már biztos, hogy nem a jófiúk közé tartozik a tiszteletes úr, akinek már a szeme rendesen keresztben áll. Egészen vicces fazon így részegen. Valószínűleg józanon sem utolsó a társasága. Nem tudom mennyi piát gurított le, de azt igen, hogy ő és a józanság nem ismeri most egymást. Elvigyorodom, igazán vicces, ahogy dülöngél, és a szeme próbál rám fókuszálni. Nem megy valami könnyen neki, meg a beszéd sem. Néha-néha megakad a nyelve, és a hangja rekedtes. Olyan izgató. Megnyalom az alsó ajkamat, félredöntöm a fejemet, és a szavaira koncentrálok. Nem tudná letagadni azt, hogy francia. Túl egyértelmű. A kiejtése gyönyörű, de benne van az a bizonyos csavar, ahogy csak a franciák tudnak beszélni. Simogatja az ember fülét, jó érzést kelt. Errefelé az emberke örülnek, hogyha végre találkoznak olyas valakivel aki nem idevalósi, máshonnan jött, és más dolgokat ismer. A kertvárosban már unjuk, hogy ugyan azokat az embereket bámuljuk évek óta. Mindenki ismer mindenkit, nincs semmi változás, begyepesedünk, beépülünk a házakba, megunjuk a saját életünket. Ezért a nagy felhajtás Frederic körül. Végre lelépett az öreg tiszteletes, friss hús került helyére, - egy igazán helyes hús – akit senki sem ismer, de mindenki ismerni akarja. Valószínűleg a jövő héten már nálunk fogja eltölteni a vasárnapi ebédet. Mert így szokás. Az új embereket a környéken mindenki meghívja magához, hogy jobban megismerhesse, hogy új barátot szerezzen, majd a szomszédokkal kipletykálja, hogy milyen volt a vendég.
Érzem, hogy dől, és dől, aztán a homloka a mellkasomnak csapódik. Nem tudom feltolni, már fel is ült, mintha az előbbi egyensúlyvesztés meg sem történt volna.
- Nem történt semmi. Legalább nem hányt bele az ölembe! - Vigyorodom el elégedetten. Ha telibe hányt volna, valószínűleg nem így reagáltam volna. Káromkodás közepette itt hagytam volna, de szerencsére ez nem történt meg, nem kell lemondanom egy tökéletes partiról.
Felnevetek. Nem tehetek róla, vicces részeg az már biztos. Megered a nyelve, és beszél, hosszan. Megnyugtat, én pedig hátba veregetem.
- Most már teljesen nyugodt vagyok! - Megszorítom a vállát, és kicsit hátrább döntöm, hogy ne tudjon leesni. Mert, hogy dülöngél. Basszus ha ez egyszer hányni fog, akkor minden sugárban jön majd ki, és ki fogja majd a fejét, hogy a vécécsészébe, és ne mellé menjen? Persze, hogy én. Nem fogom itt hagyni. Hazaviszem, vagy megengedem, hogy a kocsimban aludjon. Még az hiányzik, hogy otthon a saját hányásába fulladjon bele szerencsétlen. Lehervad a vigyor az arcomról, mikor a következő adag pia is lecsúszik a torkán. Elfintorodok. Nem szabhatom meg neki, hogy mennyit igyon, nem vagyunk rokonok, még csak barátok sem, de nem hagyhatom hogy leigya magát a sárga földig.. vagy igen?
- Azt hittem, már sosem kérdezi meg! Van kocsim, egy furgon, nem messze parkolok. - A fejemmel az ajtó felé bökök, felpattanok, előveszem a pénztárcám, és intek a csaposnak.
- Az úrét is én fizetem! - Dobolok az ujjaimmal türelmetlenül. Biztos nem a legolcsóbb piát itta, és nem csak kettőt. A gatyám nem fog rámenni, de holnap nem fizetem be a számlákat. Rezzenéstelen képpel nyomon a pincér kezébe a bankjegyeket, majd a kisemmizett pénztárcám zsebre vágom. Nem rágódom rajta sokat, nem szabad! Megrázom a fejemet, eltűntetem a gondolatokat. Nézem, ahogy szerencsétlenkedik, próbál lábra állni, és nekem esik. Megkapaszkodik a karomban, majdnem a földre ránt, de sikerül elkapnom.
- Inkább hazaviszem, nem lenne jó, hogyha kiinná a bárt a piából. Akkor holnap mit iszik majd? - Nagy nehezen, a karját áthúzom a nyakamon, átfogom a derekát, és tartom. Felnyögök a súlya alatt, minden rám nehezedik. Lépek előre, nem lép. Ez nem lesz így jó.
- Próbálja meg a lábát egymás elé rakosgatni, különben, a hátamra kell vegyem, és akkor tuti, hogy hányni fog.. - Kérlelem, és az ajtó felé indulok. Szinte húzom magam mellett. Nem könnyű a saját súlyodat vonszolni.
- Kint vagyunk! - Nekitámaszkodom a falnak, és a kocsimra nézek ami mesze van. Túl messze. - Hol is lakik pontosan? - Ha felpofoznám vajon kijózanodna? Nem. Biztos, hogy nem, és vétek lenne egy ilyen csinos arcot elcsúfítani.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Empty
TémanyitásTárgy: Re: Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub   Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub Icon_minitimeSzomb. Aug. 31, 2013 4:23 pm


[You must be registered and logged in to see this image.]

Jézus Kriszus a kereszten kifeszítve... miért is rúgtam be ennyire? Igazából tényleg nem tudom, miért is kellett berúgnom azért, mert az a hívő elszúrta az egész istentiszteletet... gyűlölöm. Igen, azt hiszem, gyűlölöm. Soha többé... soha... mi? Nem jut eszembe. Nem tudom. Mit akartam gondolni? Úristen. Valaki locsoljon meg. Olyan, mintha az egész testem izzana. Olyan, mintha... mintha forró vízben feküdnék. Legszívesebben kibújnék minden ruhámból, és hanyatt dőlnék a bár kellős közepén, szétterpesztett végtagokkal, és letojnám ívesen, mit szól a többi vendég. De ezt nem lehet. Nem szabad, mert... mert mi lesz? Nem tudom, mi lesz. Csak lesz valami. Meg hogy nem fog az nekem tetszeni. Igen. Azt hiszem.
Felfordult a gyomrom. Ha most telibe hányom Israelt, lőttek a haverkodásnak. Nem akarom elijeszteni, mert hát, nem lenne jó ötlet, ha elijeszteném. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezzel az emberrel még lesz dolgom az életem során, és jelentős szerepe lesz benne. Körülbelül, mint egy pornófilmben a férfiszereplőnek. Na, ez erős hasonlat volt. De akkor mihez hasonlíthatnám Israel szerepét az életemben? A férfi, akivel összehaverkodtam egy bárban? Eléggé hülyén hangzik... meg... meg... mindegy. Még mindig csak úristenezni tudok. Semmi más értelmes dolog nem jut eszembe.
Legszívesebben tényleg bedugnám a fejemet a csap alá, és vagy húsz percig ki se húznám, csak levegőt venni. Mert hát, valljuk be: levegő nélkül az ember nem létezik. Hiába mondják azt, hogy a szerelem hiányában az élet szart se ér, nem lehet nélküle élni, ahhoz képest... ha az ember nem szerelmes, simán eléldegél, csak minden perc kínszenvedés számára. Nem vagyok szerelmes... nem tudom, az leszek-e. Kíváncsi vagyok, mikor lép az életembe egy olyan nő, akibe beleszerethetek, és a gyermekeim anyja lehet. Érte feladnám a papságot, és idő előtt nyugalomba vonulva, felnevelnénk együtt a porontyokat, én pedig tuti, valami autószerelő lennék, a feleségem pedig tanár... fekete hajú, kék szemű... magas... vékony... mégis izmos.
Ki ne találdd, hogy cserepes a szája és borostás az arca!
Az már durva húzás lenne a képzeletemtől.
Akit te most szépen körülírtál, az az előtted ülő fiatalember, de mindegy – csendül a fejemben az a gyilkos hangocska. Agresszívan lepisszegem, és talán ennek következtében fejelem be Israel mellkasát.
A bocsánatkérésemre úgy reagál, ahogy nem számítottam. Őszintén meglepődök, mikor azt mondja, nem történt semmi, legalább nem hánytam az ölébe. Végül is... igaza van.
Megpróbálok válaszolni, de nem igazán sikerül. Valami furcsa, vadszerű morranást hallatok, amit akkor szoktam, ha a fogaimmal tépem le másokról a ruhát. Most... most a fogaim közelében sincs a ruhaszegélye, se semmi más, és én mégis ilyen hangot adok ki. Ijesztően idegenszerű, mintha nem is én volnék. Mit tesz az emberrel a rengeteg alkohol, ha nem megváltoztatja? Soha többé... soha nem iszom többé. Ha pisztolyt tartanak a fejemhez, akkor sem. Jézus... le fogom őt teperni. Nem. Ne is gondolj rá!
Tartsd a nadrágodban, amit kell, Payn! – sikkant rám a lelkiismeretem, furcsán ismerős hangon – mintha anyámé lenne. Ne kövessen a szipirtyó!
- Szuper... furgon jó, furgon kényelmes – nyögöm bambán, és a tenyerembe temetem az arcomat. Forog velem a világ, és úgy érzem, mintha minimum két kidobóember rázna engem, mint majom a banánfát. Úgy érzem, ha most felállnék, biztos, hogy padlót fognék, de nem baj, legalább annál lejjebb nem eshetek. Remélem.
Eléggé kikészít az alkohol, ha nagyon belelendülök. Kenyérre vagyok kenhető ugyan, de könnyen ki is zsebelhetnek, kihasználhatnak, és azt hiszem... meg is erőszakolhatnak, nem ellenkeznék ellene. Sőt, még segítenék is a dologban, amilyen kibaszott filantróp vagyok részegen. Soha többé nem rúgok be, és ennyi. Na, jó... Jack Danielst nem hagyom magára. Még véletlenül sem. Még a végén sírna nélkülem.
A vállamba markolva hátrébb tol, hogy megmaradhassak ültömben. Hányni fogok, mindent kiadok magamból. Szerintem a múltheti adagomat is, amit annak örömére ittam, hogy sikerült rendes istentiszteletet tartanom anélkül, hogy valaki közbeköhögne, felborulnának a gyertyák, és egy gajdoló homeless pasas berikkantana az ajtón. Mondjuk, az más tény, hogy voltak körülbelül tízen, tizenöten, de hát, kicsi a bors, de erős. Mindegy.
Megpróbálok ellenkezni, mikor fizeti az elfogyasztott alkoholt.
- N... ne fi... fizesse, tudo-tudok én – habogom, de mire kinyögném, már ki is fizette. Rögvest elszégyellem magam, és ajkamat lebiggyesztve, bánatos kutyaszemekkel nézek fel a férfira, bár, lehet, hogy nem hatja meg. Hogy lehetek ekkora barom? Legközelebb nem hagyom, hogy valaki becsapódjon mellém csak úgy. Csak saját felelősségre, és a saját köreit fizetve. Nem fogom hagyni, hogy kifizesse az én whiskymet, az én butítómat, mert eléggé sokat tudok inni, ha nekifekszem a dolognak.
Felállok, és szinte azonnal, kapálózva, ahogy a mesefilmekben szoktak, elveszítem az egyensúlyomat, és Israel karjában kapaszkodom meg. A szégyen vörössége kúszik az arcomra, és úgy érzem, a füleim is tüzet fognak.
- Ezer... meg... áh, bocsánat – csuklom, és ujjaimat a felsőjébe vájom. Erősen kapaszkodom belé, a csípőm az övének nyomódik. Szégyenszemre még inkább elvörösödöm, és szinte öntudatlanul hagyom azt, hogy karomat átvethesse a vállán. Próbálom egyensúlyba hozni magam, bár alig-alig megy. A lépést már inkább meg se kockáztatom. Érzéseim szerint olyan domború a talpam, hogy félgömbnek is elmenne.
Érzem a kezét a derekamon, szinte égeti a tenyere a bőrömet az ing vastag anyagán keresztül, és akarva-akaratlanul is felsóhajtok. Kiráz a hideg az érintésére. Mi a fene történik itt? Valami bűzlik Alaszkában...
A nyögése sokáig visszhangzik még a fejemben, és mire elül, visszavonhatatlan víziók kínozzák lelki szemeimet. Beharapom az alsó ajkamat, hátha ezzel el tudom őket űzni a gondolataim közül, de nem járok sikerrel.
- Várja... várja meg, míg összeszedem... magam... eh – próbálok lépni, és nagy nehezen előrecsusszan a jobb lábam, aztán a bal is, mint valami régen olajozott gépszerkezet.
- Ha a hátára vesz... átkarolo...jaj... átkarolom a nyakát – kezdem el, lehunyva a szemeimet – ... és érezhetem az illatát. – Mi van?! Nem ezt akartam mondani! Hülye állat, dögölj meg májzsugorban!
Megrázom a fejemet.
- Felejtse el... mindegy. – Mire kinyögöm ezt, már kint is vagyunk, a friss levegő pedig megbolondítja a fejemet, ennél is jobban. Figyelem, ahogy nekitámaszkodik a falnak, és legszívesebben eléállnék, hogy nekiszoríthassam őt, és el sem engedném. Az alsó ajkába harapnék, kegyetlenül és vérmesen, és biztos vagyok benne, hogy megeredményeznék magamnak egy gyomrost. Mindegy.
- Ha elvisz a paplakba, nekem az is jó – mormogom a halántékomat masszírozva, és aprót szisszenek, ahogy a gyomromba beleáll a fájdalom. Remek, még ez is! Lehet, hogy ennem kellett volna ma valamit?
Követem a pillantását, megpróbálom kiszúrni a kocsiját, és mit ád Isten, alig van pár autó a parkolóban. Hálásan szusszanok fel, és botladozva elindulok.
- Az a magáé? – mutatok rá az egyikre; a kezem remeg, mint a nyárfa levele, és meglehetősen gyenge vagyok. Talán mégiscsak ennem kellett volna valamit... szinte látom magam előtt, ahogy a pia zabálja a gyomromat belülről.
from: Freddie; to: Israel

by [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
 

Israel & Frederic ~ Two sexgods in one pub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Frederic & Viktor
» Frederic & Nicholas
» Asa & Frederic ~ the wounded eagle
» Frederic & Meagan
»  Maureen & Frederic

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-