KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Gary & Carley Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Gary & Carley Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Gary & Carley Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Gary & Carley Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Gary & Carley Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Gary & Carley Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Gary & Carley Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Gary & Carley Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Gary & Carley Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Gary & Carley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Gary & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Gary & Carley   Gary & Carley Icon_minitimeHétf. Okt. 14, 2013 9:34 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szociológia jegyzetekkel az ölemben igyekeztem csak arra koncentrálni, hogy egy hét múlva szigorlatozom. Nem sok időm volt tanulni az utóbbi hetekben, mert szerettem dolgozni, bármilyen furcsa is legyen ezt hallani egy luxus prosti szájából, de így volt. Felhasználhattam a tanulmányaim, és akarva-akaratlanul is áldozataimmá váltak az ügyfelek, akik engem kértek Joey-tól, vagy Gareth-től, ha éppen Mr. Saintwood nem volt jelen. Megannyi kimondatlan kérdés foglalkoztatott a férfiaknál; a szociális helyzetük, humánusságuk, és a szociális érzékenységük is. Legtöbbször csak konkrétan a szex közben nem figyeltem a gesztikulációjukat, azt, hogy mit és hogyan mondtak.
- Craig, nem tudsz valami konkrét dolgot, hogy Mr. Saintwood - a fiatalabbikra céloztam, és csak annyi időre álltam meg a beszédben a kocsi általam csak gyereküléseinek becézett hátsó ülések egyikén terpeszkedve, körülöttem a papírhegynek álcázott tételekkel, hogy megnyalhassam lassan az alsó ajkamat benedvesítve azt. -.. miért hívat? - pillantottam fel a visszapillantó tükörbe, hogy a férfi szemeit láthassam, aki nagyban arra koncentrált, hogy az úton egy hangyányit se térjünk le középről. Volt, amiben precíz volt, és ha autókról volt szó, teljesen rábíztam magam. Vezetni mindenképpen tudott, de mindig az engedetlen kölykének képzeltem magam, mert az volt az egyetlen feltétele, mielőtt elindult volna, hogy "Biztonsági öveket bekapcsolni!" Néha igazán idegesítő volt, de tény, hogy eddig még sosem volt balesete a fickónak.
- Azt hittem, hogy neked elmondta. De ezek szerint zsákbamacska lesz. Fogalmam sincs, mi a helyzet ott, Babydoll - vigyorgott egyet, láttam én rajta. Mindig így hívott, soha, sehol nem rejtette véka alá a hülye becézéseit. Voltam én már Pumpkin, Ladybird, és bármi, ami éppen akkor és ott eszébe jutott. Nem javítottam ki sosem, tudta, hogy mivel foglalkoztam, de arra nagyon is ügyelt, hogy még véletlenül se legyek neki Carley. Valahogy allergiás volt a nevemre. Sóhajtva mélyedtem el a jegyzeteimbe az út során és próbáltam kiverni a fejemből a kételkedéssel teli gondolatokat, és a kérdést, hogy vajon mit csináltam, amiért Gareth berendelt. Nem dolgoztam volna ma, és ha jól is fizetett munka volt ez, néha jól esett pihenni a sok farok között és után. Néha jó volt elmélyedni a saját életemben és abban, ami érdekelt is.
- Megjöttünk. Kiszállás, Csőrike, más dolgom is van még - ahogy felnéztem, Craig egészen közelről nézett bambán bele az arcomba, amitől rossz érzés fogott el, pillanatok alatt összekapkodtam a jegyzeteket és úgy lőttem ki a kocsiból, mintha lángnyelvek nyaldosták volna. Magas sarkúban, gyors léptekkel tettem meg az étteremig azt a pár métert, és ahogy beléptem a helyiségbe, Mary, az egyik pincérnő futólag rám mosolyogva csak egy gyors iránymutatással már tessékelt is az iroda felé. Nem szólt, nem mondott semmit, de tudta, hogy kit keresek. Dühítő és egyben rémes volt tudni, hogy mi várhat rám.
Bekopogtam a nyitott ajtón, mert anélkül sosem léptem be sehova, hogy nem kaptam rá engedélyt, ez még apám hagyatéka volt, a tisztelet megadása a részemről. A férfi ott ült a hatalmas, királyi méretű íróasztala mögött, én pedig egy újabb halk tételgyűrögetéssel adtam tudtára, hogy tényleg ott vagyok.
- Szép napot, Mr. Saintwood - rámosolyogtam, ahogy felpillantott, és ha megkaptam a bólintást, belépve a szobába lepakoltam magam az egyik székre, ölembe engedve a súlyos papírköteget. - Mit tehetek Önért? - érdeklődtem tőle könnyedén, tenyereimet rápakolva a papírokra.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Gareth Ray Saintwood
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 47
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Gary & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gary & Carley   Gary & Carley Icon_minitimeHétf. Okt. 14, 2013 10:52 pm

Újabb nap, újabb kivizsgálás. Végignézek a naptáramon, és arcom komorrá válik. Egy újabb nap, amikor örülök, hogy fellélegezhetek. Már ha sikerül, és minden úgy megy, ahogy szeretném, hogy menjen. De ez sosincs így. Hiszen ma vagy négy tárgyalásom lesz, utána talán van pár órám, hiszen be kell mennem a rendőrségre, és ráadásul még Joe üzletét is meg kell látogatnom, van-e esetleg fennakadás. Estére pedig valami pocsék megnyitó. Gyűlölöm a megnyitókat. Legalább a holnapi nap folyamán lesz időm pihenni. Ma még a reggeli edzésemet is kihagyom, néha gyengébbnek érzem magam, mint egy nyugdíjas, ahogy most is, nem tudom, mit fogok tenni ismét, ha rosszabbak a leleteim. Nem menekülhetek a drog adta mámorba, rossz hatással van rám. Ráadásul egy olyan énem tör felszínre, aminek nem kellene, elég volt ez a pár nap messze mindentől. Átgondoltam az eddigi életemet, bár a folytatás még nem tiszta. Azt tudom, hogy az üzletet irányítanom kell, és azt is, hogy Joe mellett kell lennem, de mégsem érzem azt, hogy ez nekem így jó. Ahogy idősebb leszek, gyanakvásom is egyre nagyobb, és az érzéseim... A kételyek, melyek hatalmukba kerítenek a nagybátyámmal kapcsolatban... Megcsóválom a fejem, és igyekszem nem gondolni erre, mégis a képet figyelem az asztalomon. Ő van rajta és én. Még gyerek voltam, talán 20 éves. Őszinte mosoly az arcomon, akkor még semmiről sem tudtam. Bár így maradt volna. Bár ne avatott volna be. Bár akkoriban nem tudott volna más segíteni neki, mikor elkapták. szerencséje volt, hogy értek a korrupcióhoz... Az órám szerint már fél tíz múlt. Ideje átsétálnom a tárgyalóba. Lemondó sóhajjal nyugtázom, hogy Dan sehol, tehát nem jön be ma sem. Felesleges erőltetni ezt a barátságot is. Ennyit bírt.

Három órával később már túl vagyok három tárgyaláson, egyet pedig lemondtak, szóval le tudok egy kicsit pihenni, mielőtt felmérem a terepet a megnyitóval kapcsolatban, és még utána be is tudok nézni az étterembe, hogy átnézzem a könyvelést. Ha Joe nem vett volna magához, akkor étteremláncom lenne, de így mindent felvásárolok, amiben egy kis lehetőséget látok arra, hogy jövedelmező legyen. De a pihenésre képtelen vagyok, így első utam az étterembe vezet, mert már napok óta nem jártam itt, de hogyan is várhatják el tőlem, ha szinte ezer felé szakadok? Néha a végkimerülés határán vagyok, s ez most sincs másképp. Tulajdonképpen nem is emlékszem, milyen érzés kipihentnek lenni, s néha vágyom rá. Piszkosul vágyom arra, hogy aludhassak végre. Feszült és hűvös tekintettel lépek be, szinte minden szem rám szegeződik, az alkalmazottak meglepetten, de egyben tisztelettel köszönnek nekem, az az újonc még most is itt van, aki a múltkor leöltött a kávéjával. Ő a szemembe sem mer nézni, mégis felém közeledik, de megnyugtat a tudat, hogy üres a keze.
- Mr. Saintwood egy kávét esetleg? - Kérdezi meg, mire csak bólintok, hogy hozza az irodába, majd el is tűnök az ajtó mögött. Craig az ajtó elé áll, tudja mi a dolga, bár nem kértem tőle, remélem nem fog ott toporogni, hanem megy és intézi a dolgát. Ő tudja, mit kell tennie, én pedig örülök, hogy legalább van egy rendezett ember ebben a kócerájban. Unottan nézegetem a halom legtetejéről elvett papírt, de épphogy belemerülhetnék, nyílik az ajtó, Craig jön be a kávémmal, és örülök, hogy nem engedte be azt a kis nyikhaj gyereket ide. Semmi keresnivalója itt. Persze nem távozik azonnal.
- Egy cseppet sem nyugodt férfi keresi Önt... Beküldjem? - Kérdezi monoton hangon, én csak intek neki, ma nem vagyok beszédes kedvemben, fel sem figyelek addig, amíg a férfi mögött be nem vágódik az ajtó. Szeme szikrákat szór. Ismerem őt, Joe lányai érdeklik, pontosabban csak egy-két igényesebb, egzotikusabb.
- Mit tehetek Önért? - Pillantok fel, félvállról veszem a dolgot.
- Elegem van abból a kis ribancból, hogy jön ő ahhoz, hogy engem kioktasson, vagy utasítson? Mi a franc baja van? Nem tűröm ezt a bánásmódot, ha kell, romba döntöm ezt az egész kuplerájt... - Hergeli fel magát, és meg kell mondjam semmit nem értek így egyből.
- Befejezte? Fenyegetőzni jött ide? - Mordulok fel komoran, s már tudom, hogy ez a nap sem lesz a legjobb.
- Maga meg mi a francot képzel, a legkevesebb, hogy megveri azt a mocskos szájú némbert, és visszaadja a pénzemet! - Magasba szalad a szemöldököm, és egy gúnyos mosoly kíséretében szólalok meg ismét.
- Na ide figyeljen. Nem tudom, magánál ez hogy működik, de nálam a következő lesz. Választ egy lányt, bármelyiket, és egy éjszakára megkapja... A ház vendége, de cserébe befejezi a balhét! - Vázolom fel neki a helyzetet, mire kicsit lenyugszik a középkorú tisztviselő. Láttam már pár rendezvényen, találkoztunk párszor, és megéri a kenőpénz az ő zsebébe is, hiszen elég mély, hogy hallgatásra bírhassam.
- Bármelyiket? Átgondolom! - Vágja rá, mint aki nehezen kapható, de tudom, hogy belemegy. A kaján vigyor az arcán erről árulkodik. Az én arcomról semmi nem olvasható le, de belül dühös vagyok, hiszen tudom kiről beszél. Carley, a nagybátyám féltett kincse. Nem tudom, mitől ennyire nagy érték, hiszen bennem eddig nem keltett fel semmiféle vágyat, de nem is ez a lényeg, hanem meg akarom tudni, mi folyik itt. Így hamar kitessékelem a házas tisztviselőt, és már hívom is Craiget.
- Hozd ide nekem Carley-t, amilyen gyorsan csak tudod! - Hangom rideg, Craig nem kérdez, csak bólint, és az ajtó már zárul is.
Talán egy órát várhattam, nem többet, mikor hallom a kopogást az ajtón, s tudom, hogy Carley érkezett meg.
- Tessék! - Emelem meg a hangomat, mert bár a szoba valamennyire hangszigetelt, azért valamennyi hang kihallatszik. Megvárom, amíg feltűnik a nő alakja, helyet foglal, közben cigarettát veszek a számba és gyújtom meg, jól letüdőzve a füstöt. Arcom sápadt, szemem karikás, de semmi érzelmet nem árul el.
- Elárulnád mi volt Mr. Taylors-szal? Évek óta ide jár, most pedig kikelve rontott be... Tisztában vagy vele, hogy ezzel csak a nagybátyám üzletét rontod? - Fújom a magasba a füstöt, és hol tartom a szemkontaktust, hol nem. Hangom rideg, de még nem érződik benne a harag. Egyenlőre tudni akarom, mi a fene volt ez a jelenet, amit ez az idióta szexmániás fazon itt levágott nekem. Feszülten pöccintem a hamut a tartóba, miközben kihűlt kávémból kortyolok. Várom a fiatal hölgy válaszát...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Gary & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gary & Carley   Gary & Carley Icon_minitimeKedd Okt. 15, 2013 12:38 am

[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak egy kósza pillantást engedtem meg magamnak, amivel a férfit néztem meg alaposan, mégsem annyira feltűnően, hogy észrevegye. Nem szóltam. Pontosabban nem tisztem szólni a kinézete miatt, ahogy Gareth nagybátyjának sem mondtam még soha, hogy túl sok szivarfüst keringett a szobájában állandó jelleggel. Van, akinek a cigi okoz némi kielégülést, én mindig is másban hittem. Nem szólaltam meg, csupán a kérdésemre kapott reakciót vártam, ami nagy sokára meg is érkezett, addig pedig nyugodtan, mégis kíváncsian figyeltem az iroda bútorzatát is. Hatalmas íróasztal, királyok hátsója alá is trónusként szolgáló szék, és minden olyan kellék, ami azt tudatja, hogy velük aztán nem lehet szarozni. Tudnak élni ezek a Saintwood-ék, annyi szent.
Amikor megszólalt ismét Gareth, a szájából felszálló apró, haloványszürke füstfelhőt néztem, ahogy a mennyezet felé igyekezett, miközben az a név csúszott be a gondolataim közé, akit ő is említett. Mr. Taylors... vontam össze egy röpke pillanatra a szemöldökeimet nem tetszően, de aztán vonásaim kisimultak, a jegyzeteket pedig megigazítottam az ölemben, holott egy picit sem mozdultak el eredeti helyükről.
- Az úr is tisztában volt azzal, hogy mit vállalok és mit utasítok el - néztem Mr. Saintwood szemeibe nyugodtan. - Tudja, hiszen nem egyszer és nem kétszer volt már vele találkozóm - fejeztem be a mondandómat ugyanolyan higgadtan. Nem kenyerem másokat bemártani, mert ameddig én magam el tudom intézni a probléma forrását, addig sosem szoktam másokhoz fordulni. Mert azzal nem megyek semmire, ha mások szoknyája alá rejtőzöm. Csak ártanék magamnak és az üzletnek egyaránt, ahogy Gareth is mondta. A szemeim levándoroltak a jegyzeteimen nyugvó kezeimre, s az alatta nyugvó papírköteget simítottam meg egészen mélyrehatóan figyelve ujjaim mozgását azon. Újra megnyalintottam az alsó ajkamat, ahogy a kocsiban is tettem korábban Craig jelenlétében, de már tudtam, hogy ennyivel nem fogom megúszni.
- Az utóbbi időben nem a megszokott dolgokat kérte tőlem, és eddig sikerült is visszaterelgetnem az előzőleg megbeszélt folyamathoz, de egyre többet követelt - csúsztattam előrébb az egyik lábamat, csak hogy a cipőben elrejtett lábfejemet vizslathassam egy ideig, ameddig össze nem szedtem magam annyira, hogy folytathassam. - Nem tartottam fontosnak mindezt közölni Önökkel, mert Mr. Taylors tényleg jó ügyfél, mindig tiszta haszonra tesz vele szert minden lány. És eddig valóban minden alkalommal sikerült vele megértetnem, hogy mit kérhet - folytattam lassan, átgondolva minden egyes szavam, nem megsértve az ügyfelet, ugyanakkor nem is teljes igazat adva magamnak sem, mert minden esetben kettőn állt a vásár. Amennyire ő hibás volt, ugyanannyira én is ludas voltam abban, hogy idáig fajult a kívánsága és a nemet mondásom, amit sajnáltam.
A magyarázatom során hol Mr. Saintwood-ot, hol pedig az iroda bútorzatát figyeltem, de nem azért, mert szégyelltem volna magam, egyszerűen csak nem gondoltam úgy, hogy mindig a másik szemeit kellett volna néznem. Az zavaró és túlságosan is figyelemfelkeltő lett volna a részemről, én pedig tiszteltem a családot annyira, hogy egy cseppnyi kihívást sem tükröztek a szemeim, ha éppen a férfire vándorolt a tekintetem, várva, hogy elég volt-e a magyarázatom, vagy többet szeretett volna tudni Joe unokaöccse.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Gareth Ray Saintwood
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 47
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Gary & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gary & Carley   Gary & Carley Icon_minitimeKedd Okt. 15, 2013 7:35 am

Sosem értettem ezt az egészet. Jönnek, panaszkodnak, hogy ez meg ez nem tetszik. Nekem az a dolgom, hogy az üzletet hagyjam futni és elsimítsam az esetleges fennakadásokat, amik adódnak. Mint most. A hátam közepére sem hiányzik. Fáradt vagyok. Elfáradtam. Belefáradtam. Szívem szerint a fickó halántékához szorítottam volna egy fegyvert, de a Saintwood-ok nem így intézik el. Mellesleg ez a Mr. Taylors sokat segített abban is, hogy az adóhivatal felé semmi köze ne legyen az én üzletemnek Joe-éhoz, így a szívemen viselem ezt az "ügyet". Elégedetlenül fújom ki a füstöt. Ez a lány Joe egyik kedvence, bár én nem találtam még benne semmi különlegeset, ami miatt megérné, hogy engedélyt kérjek egy éjjelre. Sosem használom ki a lehetőséget, nem igazán használom Joe lányait arra, hogy a vágyaimat kielégítsem. Csak kipróbálom némelyiküket, mielőtt ide jönne "dolgozni", és osztályzom. Nem tisztem bírálni Joe bizniszét, hiszen nyilvánvalóan az egyik legnagyobb futtató itt Vgas-ban, mindemellett bízik bennem.
- Gyűlölöm a ködösítést. Kikelve rontott rám, hogy te kioktattad és utasítgattad. Ez a "munka" nem erről szól! - Hevesen macskakörmöt imitálok a levegőben, miközben tudom, hogy ideges vagyok. Itt, ebben a történetben a saját üzletemet is féltem, hiszen ez a nyomorult képviselő egy pillanat alatt gyanúba kever, és az üzletem "tisztaságának" búcsút mondhatok. Mindemellett nem egy húzásomról tud, hiszen ezt még Joe-nak sem mondtam el. Pénzelem az ürgét... Akarom mondani pénzeltem. Nem kevés csúszott a zsebébe akkor, mikor Joe-t kihoztam a börtönből, nem egyszer látogatott meg az adóhivatal. És máshonnan. Zavaros időszak volt. De vica versa. Ha Joe nem bízik én sem fogok benne, mégis vállalom, hogy rendet tartsak, amennyire tudok.
- Mr. Taylors annyira jó ügyfél, hogy képes porig rombolni Joe egész kis várát, amit eddig felépített, és csak egy szavába kerül... Tönkretesz téged, Joe-t, engem és mindent, amiben most élsz! - Világosítom fel Carley-t és hangomban megjelent egy cseppnyi harag is. Nem sok, szinte alig észrevehető, és hamar eltüntethetném, ha akarnám, de nem teszem.
Egy pillanatra elgondolkodom, megpihen a papírjain a tekintetem. Egy prosti, aki tanul. Érdekes. Sosem szokott érdekelni, mit tesznek szabadidejükben, nem szoktam berángatni őket. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy Joe hogy viselkedne Carley-vel, bár nyilvánvalóan nem örülne... Megcsóválom a fejem, és mélyen letüdőzöm a mérgező kis rudacska füstjét.
- Tudod az a baj veletek, hogy egy idő után elszálltok magatokkal! Azért mert Joe kedvencei közé tartozol, ugyanolyan prosti vagy, mint a többi! - Hangom feszültebb a kelleténél, de nem érdekel. Elég nekem két vállalkozást üzemeltetni, mellé a kezelések, az intézkedés, hogy Joe visszajöhessen végre... Túl sokat dolgozom, és nem hogy könnyebb lenne, még nehezebbé teszik. Mély levegőt veszek, majd felállok, és az ablakhoz sétálok. Nem elég, hogy ingyen kap egy éjszakát, még fizethetek neki ismételten, pedig azt reméltem, ez a idő elmúlt. Kishalnak látszik a hapsi, mégis túl sok az ismerőse, a bizalmasa, kiépített egy bizalmi kört, és én nem szeretném, ha az üzletem kiesne ebből a körből. Ujjaim között játszom az égő cigarettával, miközben feszültségem nem múlik, mégis felét sem látta annak, mi is uralkodik most bennem. Magam sem értem, bár épp elég ok lenne az, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy én szeretem, és ilyenkor érthető, ha idegesebb vagyok a kelleténél.
- Szóval esetleg mást is tudsz mondani, ami magyarázattal szolgál arra, amit eddig megtudtam, vagy várjuk meg vele Joe-t? Vajon ő is ilyen nyugodtan kezelné, ahogy te? - Kérdezem visszafordulva felé, és a találkozó alatt először keresem a tekintetét, hogy fogva tartsam amíg beszélek, majd ismét visszaülök a helyemre. Elnyomom a cigarettám, magam sem tudom, mikor égett ki, a dobozból kiveszek egy újabb szálat, de még nem gyújtok rá, csak az ujjaim közt forgatom.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Gary & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gary & Carley   Gary & Carley Icon_minitimeKedd Okt. 15, 2013 8:37 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Feleslegesnek tartottam reagálni Gareth szavaira, mert azt már rég megtanultam, hogy aki felettem áll pozícióját tekintve, nem éri meg mindig az, hogy az asztalt verve bizonygassam az igazamat. Emellett pedig nem volt tisztem bemártani sem az ügyfelet, hiszen eddig mindig elégedetten távozott a kezeim közül, ha engem akart. A problémákat nem mindig a gyökerüknél fogva kell kiiktatni, ha csak a termés férges. De hát ez én voltam, aki így gondolkodott. Felsóhajtottam halkan, érezhető volt Mr. Saintwood idegessége, mégsem igyekeztem őt csillapítani, mert azt tapasztalatból mondom, nálam sem sokat segített, ha plafonon voltam a bennem tomboló idegtől. Hagytam, hogy az idő teljen, Gareth pedig folytathassa, mert úgy gondoltam, még korántsem végzett.
- Mondott bármiféle konkrétumot az úr akkor, amikor panasszal élt? - kérdeztem szorítkozva lehetőleg a lényegre, annak ellenére is, hogy hűséges voltam a Saintwood névhez, de leginkább Joseph-hez. Megvoltak a magam okai, amit nem kötöttem mindenki orrára és ez így volt természetes. Főleg akkor, ha adott esetben egy kurváról volt szó. Mindenki ismert, de valójában csak kevesen tudták ki és mi voltam. A pillantását követtem, majd a szavai voltak azok, amikre a kezeim megfeszültek az ölemben nyugvó tételek halmán, hitetlenkedő mosollyal néztem végig a férfin, az irodán, mert képtelen voltam azt elhinni, amit mondott, de nem akartam magamat mentegetni. Nem kellett ismernie, nem volt az elvásár kvázi főnök-beosztott munkaviszonynál ebben az esetben, hiszen neki(k) csak az számított, hogy jó kurvához méltón profitálhassak az üzletben. Eddig panaszmentesen sikerült is.
- Ugyanúgy is végzem a dolgom, ahogy a többiek, Gareth. Nem szoktam panaszkodni, ha esetleg egy számomra nem tetsző férfivel kell együtt lennem. Tudom, hogy munka és el kell végeznem - fűztem hozzá csak ennyit a munkájához, és tudhatta, hogy igazam volt e téren. Soha, eleddig egyetlen panasz sem érkezett a szolgáltatásaimra. Nem vártam igazából választ minderre, de jogom volt ahhoz, hogy megvédjem magam, vagy azt, amiben hittem. Szótlanul néztem a továbbiakban, ahogy eltávolodott egészen az ablakig, szabad utat engedve nekem abban, hogy leplezetlen pillantással végigmérhessem őt is, valamint az irodát is, újra. Egészen belefeledkeztem a látványba, mert már csak a hangja volt az, ami kirángatott a gondolataimból, és ahogy a kérdést meghallottam, a papírköteget átpakoltam a másik székre, hogy a jobb lábamat átvethessem a bal combomon kényelmesen elhelyezkedve.
- Olyat szeretett volna, amit nem vállalok. Tisztában volt azzal Mr. Taylors, hogy mi az, amire nemet mondok. Mégis azt szerette volna, és ameddig eddig sikerült őt lebeszélnem a dologról mondván, hogy nem arról szólt a megállapodásunk, amit akart, eddig mindig bólintott és ment minden a maga módján. Vannak helyzetek, amikben nem akarom, hogy legyen részem, és most ezt teljes mértékben elutasítottam. Amikor arra hivatkoztam, hogy sajnálom, de nem tudom teljesíteni az igényeit, akkor lett igazán dühös - fejeztem be a mondandómat, mert nem kívántam Gareth elé tárni a részleteket. Mocskos és undorító dolgokat követelt a férfi, amikre nem voltam hajlandó. Még pénzért sem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Gareth Ray Saintwood
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 47
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Gary & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gary & Carley   Gary & Carley Icon_minitimeHétf. Okt. 21, 2013 7:39 am

Néha szeretnék egyszerű, középszerű ember lenni, kinek vállán nem fekszik ekkora felelősség, de rá kell jönnöm, hogy akkor viszont kiszolgáltatott lennék. Mindennek és mindenkinek hagyva, hogy azt tehessenek velem, amit akarnak. Amit a rák tesz velem, pont ugyanez az érzés. Kiszolgáltatottság, tehetetlenség... S az ezek által okozta feszültség mondat velem sokszor olyan dolgokat, amit megbánhatok. Az orvos tudja, milyen vagyok, mégis biztat, hiteget... Szinte már-már áltat. Semmit sem akarok jobban ezen a világon, mint meggyógyulni. Az a rengeteg év, ami előttem lehetne, az a rengeteg teendő, amit még megtehetnék. Néha ólomsúlyként nehezedik rám ez a szörnyű tudat, hogy a rák akár el is ragadhat magával. Akár meg is foszthat az élettől. Félek. Először életemben igazán félek valamitől, ami ellen semmit nem tehetek.
- Biztos azt akarod, hogy kiteregessem a részleteket? - Nézek rá ridegen, habár hangom megfáradt. Költői kérdésemre a szemöldökfelvonásom utal, hiszen nem feltétlen várok rá választ. De piszok nehéz egyedül. Gondolataim soha nem ülnek ki arcomra, de a magány és az egyedüllét ismét rám tör, s próbál ledönteni. Parázslik a csikk a hamutartóban, nem tudom, mikor dobtam bele, csak azt, hogy ismét szükségem vagy egy mérgező kis rudacskára, hogy ne tehessek visszafordíthatatlant. Joe maradt nekem egyedül. Anyám messze van, a húgom meg sem értheti, a felesleges aggódásával kiborít, Dan a nejével van elfoglalva, napok... Talán hetek óta nem hallottam felőle. Az idő csak elsuhan mellettem a rák elleni küzdelemben, s nem tehetek ellene, csak remélhetem, hogy túlélem, és elkerülöm azt a véget, melyben apámnak is része volt.
- Ha tudod, hogy el kell végezned, miért nem tetted? Miért hiszed, hogy nem derül ki, ha valamit nem csinálsz? Nézd... - Fújom a magasba a füstöt, legalábbis amennyire a plafon engedi. Szavai a fülemben csengnek, és még emlékszem a lányra, aki meg akart innen lépni, de persze később kiderült, hogy kém volt, s a húzása majdnem Joe szabadságába került. Carley... Sosem tudtam hova tenni, hogy mitől annyira különleges, mikor én nem látom annak, biztos megvan a kis közös titkuk. Titkok. Ismét egy olyan pont, amit nem tudok hova tenni, csak el kellene fogadnom, de nem megy. Annyi a kétely, ráadásul túl sok homályos folt van, ami csak megerősíti eme érzésemet. Arcom rideg, tekintetem komor, vonásaim megfeszülnek.
- Mégsem vagy annyira tisztában sem Mr. Taylors személyével, sem pedig a kötelességeiddel, azzal pedig végképp nem, hogy mit is óhajt tőled, vagy a másiktól, vagy a harmadiktól... Egyáltalán felfogtad azokat, amiket eddig mondtam, vagy csak meghallottad? - Dőlök hátra a fotelban, Miután a papírhalmokból egyetlen kupacot csináltam. Még ezzel is foglalkoznom kellene, vár rám egy megnyitó, és még ki tudja milyen programjaim vannak... Ja igen a rendőrség holnap. Amikor eldől, hogy visszaadhatom ezt az egész felelősséget a nagybátyámnak, vagy nem... Szívesen segítek neki, miközben tudom, hogy piszok sok felelősség nyomja a vállamat ezáltal. Mégis tisztában vagyok ezzel a felelősséggel. Nagy sóhaj hagyja el ajkaim, majd egy korty kávé után mélyen letüdőzöm a nikotint, hogy érezhessem a hatását, melyet talán csak az emberek beszélnek bele...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Gary & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gary & Carley   Gary & Carley Icon_minitimeHétf. Okt. 21, 2013 8:06 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig is jobban tiszteltem azokat, akik őszinték voltak velem, még abban az esetben is, ha fájó pontra tapintottak azzal bennem. Most sem lett volna másként, egyszerűen csak tudni akartam Mr. Taylors kritikáját is, mert gyanítottam, hogy az ő és az én véleményem szöges ellentétben álltak egymással. És különben is csak azon lehet változtatni, amiről tudunk. A kérdése utáni arcrezdüléseire csak egy leheletnyit bólintottam, mégsem reménykedhettem abban, hogy választ is kapok, de őszintén szólva nem is erőltettem. Nem voltam akaratos, és inkább szerettem megbeszélni a problémákat, mint felhúzni magam olyanon, amivel tulajdonképpen nem voltam tisztában.
Szótlanul követtem a pillantásommal a korábbi még parázsló cigi, majd az új útját Gareth kezébe, onnan az ajkai közé, hogy aztán a tekintetemmel nézzem végig a kifújt füst útját felfelé. A kérdésére csak felvontam a szemöldököm kérdően, azon gondolkodva, hogy tudja-e, hogyan is működnek ezek a megrendelések. Nem voltam pimasz, sokkal inkább tiszteltem őt. Nem amiatt, mert túlzottan ismertem volna, hanem mert Mr. Saintwood unokaöccse volt, és apám nevét utasítanám el, ha a főnökeimet nem tartanám többre másoknál. Mandulaformájú, földszín-barna körmeimet csak egy pillanatra hagytam, hogy végigfussanak a szoknya varrása mentén a combom felett, hagyva, hogy befejezhesse a beszédet, és még akkor is hagytam magamnak pár percnyi néma csendet, ameddig átgondoltam a kérdését, és az esetleges válaszaimat. Amikor döntöttem, egy sóhaj szökött ki ajkaim közül, nem engedve, hogy ezt türelmetlenségnek vélje tőlem, nyílt, de komoly pillantással néztem rá, ahogy a székben ült velem szemben.
- A férfiak különböző lányokat rendelhetnek maguknak, és eddig nem volt azzal probléma, hogy az óhajaiknak megfelelő lányt válasszanak. Erre való az a profil, ami alapján dönthetnek, különféle igények szerint - kezdtem bele még nyugodtan, nem kioktató hangnemben, csak azt mondtam el, hogy én mit gondolok az itteni munkámról. - Nem egyszerű prostituált vagyok, aki éhbérért bármit megad annak, aki egy kósza körre szeretné. Számos opció alapján választhatóak Mr. Saintwood lányai. Amit én megadhatok és bevállalok, azt sosem szoktam visszautasítani senkitől sem. De olyat, amitől a gyomrom is felfordul, nem fogok megengedni egyik kliensnek sem, legyen az akár Mr. Taylors - ujjaim merültek el hajamban, hogy egy kósza tincset a fülem mögé tűrve végül felálljak, mintha ketrecbe zárt vadként ténferegtem volna az irodában, előbb balra indulva, majd az útban lévő bútor előtt megfordulva visszafelé indultam, megállva amögött a szék mögött, ahol eddig ültem.
- Tisztában vagyok azzal, hogy ahogyan az elégedettség, az elégedetlenség is kiderül, nem is szándékoztam olybá tűnni, mint aki bármit is el akarna tussolni. De akkor is annak a híve vagyok, hogy amit négyszemközt el lehet intézni, azt jobb is úgy megbeszélni. Amiatt érdekelne Mr. Taylors dühöngése, mert ha tudok, és módomban áll, akkor változtathassak, hogy a jövőben ne forduljon mindez elő - fejeztem be megtámaszkodva a szék háttámláján, de tulajdonképpen csak érintettem. A kis mozgás is jót tett nekem, megőrizhettem a nyugalmam, amit reméltem, hogy Gareth is megfogad, még ha nem is tanácsoltam neki, ahogy azt sem említettem meg neki, hogy túl sok cigarettát vesz magához, ami ártalmas az egészségére.
- Mi volt a gond Mr. Taylors-nál? - szegeztem neki a kérdést mindenféle kertelés nélkül, bár olyan hanghordozással, ami sem parancsként, sem sürgetésként nem hangzott, sokkal inkább kíváncsiság volt a részemről.

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Gareth Ray Saintwood
Gareth Ray Saintwood

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 47
◮ tartózkodási hely : Las Vegas... mostly
◮ hozzászólások száma : 311
◮ join date : 2013. Aug. 14.

Gary & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gary & Carley   Gary & Carley Icon_minitimePént. Okt. 25, 2013 8:12 am

Vajon mitől olyan különleges ez a lány? Többször néztem most is végig rajta, elidőzve a haján, vagy a szemén, esetleg a kezein, de még nem jöttem rá... Szépnek tartom, de nem különlegesnek, ahogy egyszer Joe mondta. Bár nagyon nem is lényeg. Sosem keltette fel úgy az érdeklődésemet, hogy többet akarjak tőle. Én vagyok a főnökének az unokaöccse, aki a főnöke lesz, ha Joe éppen elutazik. Őszintén jelen állapotomban, alig napokra a műtéttől a hátam közepére sem hiányzik ez az egész. Megteszem, mert meg kell tennem, mert tartozom ennyivel Joe-nak, ha nem többel.
- Te most ennyire hülyének nézel engem? Azt gondolod, hogy ezeket mind nem tudom? Nyilván azért akart téged, mert te különleges vagy... - Egy pillanatra él kerül hangomba, és gúny, rengeteg gúny. Kérdésem nem fenyegető, mégsem nyugodt, de a feszültség, mely bennem uralkodik nem Carley ellen szól, nem csak ellene, mégis, ha továbbra is idegesít - mivel én ennek fogom fel -, rajta fog csattanni. Amit nem szeretnék. Mivel ő nem közvetlenül az alkalmazottam, csak közvetve, így nem is beszélhetek úgy vele, ahogy, mégis szavai csak fokozzák bennem a haragot, még ha nem is ez a szándéka. Ilyenkor el tudom veszteni a fejem, és a cigaretta lenyugtat, visszatart, hogy a feszültség, mely bennem uralkodik, alább hagyjon, mégis nagy az erőfeszítés, hogy megőrizzem a látszólagos nyugalmam, hiszen arcom nem sok érzelmet mutat. Tekintetem egy pillanatra összeszűkül, nem szeretem, ha olyat magyaráznak meg, amit én magam is tudok. Figyelem minden mozdulatát, miközben én is felállok, s teszek egy utat az ablak felé, hogy résnyire nyithassam azt. A benn gomolygó cigarettafüst türelmetlenül tolul ki az alig 15 cm széles részen, beengedve ezzel a kinti lehűlő, ám még kicsit fülledt levegőt. Egy pillanatra leköti a figyelmem a füst eltűnése, szívok egyet a cigarettámból, és az ablakon fújom ki a füstöt, s most úgy tűnhet, hogy egy szavára sem figyelek a lánynak, pedig minden egyes szó megragad, és a szoba gondterhes levegőjében lebeg kettőnk között, mégsem szólalok meg egyhamar.
- Szerinted képes vagy megbékíteni egy olyan embert mint ő? Nyelni egyet és a töredékét adni annak, amit valóban akar? Mire fel támadt nekem? Mit akart tőled, amiért dühöngve rontott rám? - Számon kérő kérdéseim nyugodtabbnak hangzanak, mikor már nem hallom benne a nő szavaiba a kioktatást, bár feszült és rideg vagyok. Mondhatnám, hogy szeretem ezt a részét is, de félő, hogy azzal meghazudtolnám önmagam. Félő, hogy azzal valamit elvesztenék. Nem ehhez értek, bár Joe-nak örömmel segítek ebben is. Szám bal sarkában gúnyos félmosoly jelenik meg Carley szavaira, de ebből semmit sem láthat, mert még mindig csak a jobb profilomat láthatja, s mikor ráemelem barna kimért tekintetem, mosolyom már rég elsuhant, s nem lelhető fel még a nyoma sem arcomon.
- Nem osztotta meg velem a piszkos részleteket, ha ez érdekel... - Fújok ki még egy füstfelhőt az ablakon szavaim után, miközben beszélek, majd Carley tekintetét keresem, hogy fogva tartsam azt. Ez hazugság, de nem szokásom kiteregetni mit mond nekem az adott illető, még ha az a harmadik fél is érintett akkor sem. Előbb hallanom kell a harmadik fél álláspontját, látnom a reakciókat, hogy dönteni tudjak. Gondolataim távol járnak, sokkal nyugodtabb vagyok, bár mégsem látszik rajtam. Úgy tűnik az egész napom csúszni fog...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Gary & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gary & Carley   Gary & Carley Icon_minitimeCsüt. Okt. 31, 2013 4:02 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Soha nem mentem bele olyan vitába, aminek nem volt értelme. Márpedig most, Gareth esetén is úgy éreztem, hogy felesleges lenne neki elmagyaráznom mindazt, amit és ahogy értettem volna.
- Elnézést, egy percig sem kételkedtem a tudásában - hangomba egy cseppnyi bűntudat, s annál több őszinteség vegyült, mert tényleg úgy gondoltam, ahogy mondtam is, egyszerűen nem tudtam, hogyan mondjam el neki azt, hogy mi volt a probléma. Természetesen megmaradhattam volna a reális és egyenes magyarázatnál is, de az rám nézve lett volna derogáló. Azt pedig nem hagyhattam, a munkám ellenére volt méltóságom és büszkeségem is. Igaz, utóbbi csekélyebb mértékben, mert sosem voltam olyan, aki a mellét verte volna arra, amit tudott. A rengeteg beszéd ellenére is tudtam, hogy végül nem kerülhetem el azt, amit mindenképpen akartam volna. Elárulni önmagamat és az ügyfelet egyaránt.
Szenvtelen pillantással néztem végig Mr. Saintwood dohányzását, de még ebben a szituációban sem kértem volna meg őt, csak hogy egyetlen szippantással teleengedjem a tüdőmet a gyilkos füsttel. A szavait meghallva egy halk sóhajt engedtem ki ajkaim közül, hogy a falat nézhessem vacillálva, sokáig, egyetlen szó nélkül, merev tartással álltam a szék támláján hagyva ujjaimat. Csak egyetlen pillantás a férfira, ami elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem vonhatom ki magam a válaszadás alól. Mégsem őt néztem, akkor sem, amikor az ő tekintete megállapodott rajtam.
- Vért akart volna - elengedve a széket a mellkasom előtt fűztem egymásba a kezeimet, miközben az asztal lapját tanulmányoztam. - Az első pár alkalommal még normális volt, nem követelt semmit, egyszerűen csak azt akarta, hogy valaki szeresse, hogy valaki kielégítse és azt érezze, hogy törődnek vele. Ahogy egyre többször találkozott velem, úgy vált agresszívebbé, eleinte csak az ajkamat harapta véresre, de az egyébként is előfordul, ha kicsit durvább a szex - elmosolyodtam enyhén, nem voltam zavarban, csak eddig nem volt alkalom, amikor ilyenről beszéltem volna az előttem álló férfivel.
- Utána kezdett egyre durvább és nyersebb kéréseket rám erőltetni - sóhajtva kerültem meg a széket, hogy ismét leülhessek rá, miközben alkarjaim a karfákon nyugodtak. - Gyakran beszélt nekem a pengéiről, késeiről, és hogy mennyire szereti, ha nem csak a nő forrósodik és nedvesedik az érintésétől, hanem szereti a vér látványát és ízét is. A legutóbbi alkalomra már egy vadászkéssel jött - néztem fel egyenesen Gareth szemeibe, hogy vajon elég magyarázat lesz-e mindez számára, vagy még mélyebbre kell elsüllyednem a magyarázatban, amit nagyon nem szerettem volna. Megtehettem volna azt is, hogy hatástalanítom, hogy védekezve akár Mr. Taylors-ba állítom a kést, mert nem jelentett volna gondot, de nem az volt a feladatom.
- Nem engedhetem meg, hogy hegekkel borítottá váljon a testem. Veszítenék az értékemből, és Mr. Saintwoodnak sem lennék a továbbiakban ugyanolyan jövedelmező, Gareth - megfontoltan, komolyan ejtettem ki ezeket a szavakat, amivel nem lehetett egyetérteni. Viszont nem tudtam, hogy mit gondolt erről a velem szemben lévő férfi, de nem akartam volna, ha feleslegesen elpanaszolja a nagybátyjának ezt az incidenst. - De mint mondtam, ha a hematofília iránti vágyát másvalakivel éli ki Mr. Taylors, abban az esetben igyekezni fogok, hogy ne járjon el dühvel és hirtelen haraggal Önök ellen.

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Gary & Carley Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gary & Carley   Gary & Carley Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Gary & Carley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Gary & Meg
»  Gary & Nadja
» Dante & Carley
» Emma & Gary~ Váratlan találkozás
» Carley Park vol. 2.

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-