Van úgy, hogy az emberek véleményei nem egyeznek. Ilyen helyzetben vagyok jelenleg, és nagyon nem úgy tűnik, hogy én fogok nyerni, pláne, hogy a másik fél rendelkezik egy olyan varázs szerrel, mint egy injekciós tű, meg némi adag nyugtató. Utálom, mikor beadják nekem, és nem értik meg azt, hogy én tökéletesen jól vagyok, nincsen semmilyen belső vérzésem, és majd az otthonom lágy ölében rendbe jönnek azok a dolgok rajtam, amiket mások galád módon tönkre tettek.
Utálom a kórházakat amúgy is, hidegek és kellemetlenek, az orvosok egytől egyig undokok, és egészen biztos vagyok abban, hogy csak azért vannak itt, hogy kínozzák a szegény embereket. Ráadásul fázok is, mert egy olyan hálóinget adtak, amibe bele kell bújni, majd összekötni, de nem úgy néz ki, mint egy köntös, hogy bőven marad anyag arra, hogy hatszor körbetekerd magadon, hogy ne látszódjon ki semmid se. Nem, ez éppen, hogy összeér és még használati utasítást se adnak, hogy mégis melyik a hálóing eleje vagy éppen hátulja. Megadják nekem azt a luxust, hogy eldönthetem, vagy a farkamat mutogatom a nagyvilágnak vagy a seggemet. Inkább az utóbbit választottam, hisz azért vannak oda jó páran, és ki tudja, talán itt szert teszek néhány új vendégre.
De... ha már itt vagyok, és nincsen semmi dolgom megpróbálok megszökni, az ágyból kikelve elkommandóztam az ajtóig, majd ki a folyosóra, onnan pedig egy gyors sprinttel célba vettem a bejárati ajtót. Csak kissé elszámoltam magam... ugyan is nem csak szórakozásból vagyok itt, hanem azért mert egy kést belevágtak az oldalamba, és az a seb még hajlamos fölszakadni, valamint a kórházi ajtó fotocellás, és ha rohanva közelítjük meg, akkor az nem biztos hogy gyorsan ki is fog nyílni. Felkenődtem az üvegajtóra, mint bogár a kocsi ablakára. A nővérek gyorsan hozzám siettek, majd megjelent egy fehér köpenyes alak is és valamit beledöfött a karomba, hogy mit azt nem tudom.
Pár órával később már ismét a kényelmesnek nem nevezhető ágyamban feküdtem, éhesen. Valahol láttam itt egy automatát... hmm fel is kelek és kivánszorgok oda, közben majd meghalok a fájdalomtól, ami az oldalamba nyilall. Felvásárolom az automata csoki készletet, majd visszaindultam a szobába. Nem tudom milyen nyugtatót adhattak, de újra elkezdett kiütni, és nem, ki van zárva az, hogy én visszamenjek a szobámig. Az első szobába betértem, ami az utamba esett, és bemásztam az a legközelebbi ágyba. Egy gyönyörűséges nő mellé.
-Adok csokit, ha nem kezdesz el sikítani és itt maradhatok. - Bújok hozzá, már ha engedi, és nem lök ki azonnal az ágyból.