Los Angeles, CA, 1995. V. 3. 19 év diák, University of Nevada Média Andrey Korovko

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: könnyen lelkesedik, őszinte az érzéseivel kapcsolatban, nyitott gondolkodású és érdeklődő, elszánt, bájos, tanulékony, alkalmazkodókész

◆ negatív tulajdonságok: lusta, hiú, rendetlen, naiv, túl könnyen esik szerelembe, nem tanul a hibáiból, ledér és gyakran perverz gondolatai vannak, mindig a könnyebb utat keresi, befolyásolható

◆ egyebek: Carmin nagyon önállótlan, hiszen eddig teljesen el volt kényeztetve az anyja és a bátyja által. Most kollégiumban lakik, egy diákegylet tagjaként. Kriminológiát tanul a Nevadai Egyetemen, elsőéves. Szabad lélekként aposztrofálja magát, akár a magánéletéről, akár a gondolatvilágáról van szó. Mivel apa nélkül nőtt fel, erősen vonzódik az idősebb, maszkulin férfiakhoz, és került már bajba amiatt, hogy kikezdett a tanárával. Szüksége van némi irányításra, és olyasvalakire, aki mellett fel tud nőni igazán, és meg tud kicsit komolyodni. Az SZJP-ben szereplő incidenst követően blogot indít, melyben szakmai kérdésekről ír, esetekről, tényfeltáró jelleggel. Emellett megtartja persze a fashion blogot is, amelyet gimis kora óta üzemeltetett.

Történet vagy szerepes példa

Az életem történetét kéne most elmesélnem, komolyan? Kifújom a füstöt.
- Azt hittem, egy állásinterjú azért nem egészen így néz ki.
Előttem van egy margarita koktél, és közben a pasas öltönyben mellettem ül a bárpultnál. Könnyű melót kerestem, valamit, ami fedezi a kiadásaimat, mert a bátyám, akinek a zsíros bankszámlájáról megy a tandíjam és az összes kiadásom, rám telefonált, hogy ha nem veszek kicsit vissza, akkor bizony kénytelen lesz letiltani a bankkártyámat és a hitelkártyámat. A bátyám programozó. Kifejlesztettek egy appot a Facebooknak a kis kétszemélyes cégükkel, és most rohadt jól megy neki a szekér. Szerette volna, ha én is IT területen kezdek tanulni, de végül mindketten beláttuk, hogy semmi türelmem ücsörögni naphosszat egy számítógép előtt és kódokat buzerálni. Ha már sziszifuszi munkát csinálok, akkor azt a két kezemmel szeretem, köszönöm. Annak legalább örült, hogy nem valami bölcsész baromságra iratkoztam be az egyetemen, ahol ő is tanult anno. Sajna én pont akkor kezdtem, mikor ő végzett, így nem lehettünk egyszerre diákok, pedig mennyire szerettem volna!
A pasas, aki kíváncsian figyel engem, hogy mikor kezdek már bele a monológomba, tulajdonképpen elég jóképű. A bőre barna, az illata tipikus, négerekre jellemzően férfias, erős illat, amitől reflexből tárom kicsit szét a combjaimat ültömben.
- Milyen interjúra számítottál? - kérdezi. - Leülünk egymással szemben, te elmakogod, miért lennél ideális jelölt, én meg megkérdezem, beszélsz-e idegen nyelveket? - nevet, fehér fogai villognak a szájában, és én érzem, mostantól kezdve akármit mondhatna.
Elmosolyodom és keresztbe teszem a lábam, majd kissé felé billenve kezdek mesélni.
- Hát, olyasmire. De sokat segítene, ha kérdeznél. Sose csináltam még ilyet.
- Sose mutatkoztál be? Sose kellett még eladnod magad? - kérdezi hitetlenül, nagy, sötétbarna szemei szinte felfalnak.
- Van olyan portéka, ami egyszerűen eladja magát - felelem egy frivol mosollyal. - De elmondhatok pár dolgot - kezdek aztán bele, mivel továbbra is csak biztatóan mosolyog rám, tehát mindenképpen választ vár. - Kriminológia szakon tanulok, elsős vagyok a Nevadai Egyetemen. Elég jó vagyok franciában - szövöm bele, mire megvillan a szeme. Jól van, tudom én, hogy mire kíváncsi, szóval folytatom: - Mostanában sok szabadidőm van, ezért ez a host munka pontosan megfelelne az időbeosztásomnak. Dolgoztam már modellként két alkalommal, és egyszer partikísérőként egy céges rendezvényen. Elég jól táncolok, ha arról van szó, bevállalok mixerkedést, meg ilyesmit is, sőt, elég sok mindent.
- Mit jelent, hogy "elég sok mindent"? - kérdez vissza, azt hiszem, pont ez a lényeg.
- Elég sok mindent - ismétlem el elvigyorodva, és a fülem mögé simítom hosszú hajam.
Azt hiszem, pontosan azt mondtam, amit hallani akart, mert elégedettnek tűnik. Bólint és nevet, és a tenyerét a combomra teszi. Örülök, hiszen ezek szerint tetszem neki! Felemeli a poharát, úgyhogy én is felemelem az enyémet, és koccintást indítványoz, szóval összekoccannak az apró üvegkelyhek. Legurítom a koktélt. Beszél arról, hogy ma meg is lenne az első próbanapom, ha készen állok, én pedig lelkesen rávágom, hogy naná. Kiiszom a maradék koktélt.
Ekkor kezd a dolog furcsává válni. Beszélgetünk még egy picit, de szédülni kezdek. Elém tol valami papírt, ez a munkaszerződésem lehet, de már nem igen érdekel a dolog. Zsong és zsibbad a fejem, és összekeverem a szavakat, nevetek. Ki kell jutnom a mosdóba. Jelzem is a fickónak, aki lesegít a székről, sőt azt hiszem, még ki is kísér, legalábbis végig érzem a kezét a fenekemen. És igen, bejön a mosdóba is, mert a következő emlékem az, hogy a csempéhez taszít, a fejem koppan, és próbálom ellökni magamtól, de nemigen sikerül, gyenge vagyok. Betuszkol egy fülkébe, én pedig belé kapaszkodom, mert különben összecsuklanék. Fogdos, és lerángatja a ruháimat, de ekkor valaki lerángatja őt rólam, és igazából ezen kívül semmire se emlékszem.
Órákkal később egy kanapén fekve térek magamhoz. Mindenem fáj, főleg a fejem, a szám pedig annyira ki van száradva, mintha teletömték volna gyapottal. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok.