Cher & Seb

Vendég

Cher & Seb

Listavezető a szex azon dolgok között, amelyekért sosem kellett fizetnem. Tulajdonképpen ezúttal is szükségtelen, csakhogy pillanatnyilag még csak alkalmi barátnőm sincs... A legutóbbi, ha jól emlékszem két hónappal ezelőtt képelt fel, nem hiszem, hogy pusztán szeretetből, mivel azóta sem keresett, viszont ha engem várt volna, akkor biztosan csúnyán csalódott. Szóval, ez tárgytalan.
Őrültség, amit teszek, de pénzem van elég... Ugyanakkor mi a francnak, ha sosem használom ki az ezzel járó előnyeimet. Különös, hogy tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy bármikor megkaphatnék bármit és bárkit jóval kevesebbért is, de megint csak mi a francnak... Számomra költőpénz, ami másoknak nagy valószínűséggel egy kisebb vagyon, egyesek megkockáztatom, hogy öltek is már egy ilyen 'kisebb" összegért is, ami ebben a városban nem meglepő, hiszen adósságokból, kamatokból, hitelekből él az egész város. Tudom furcsa módját választottam a szórakozásnak...
De nem tehetek róla. Szeretek irányítani, amikor hajszálpontosan az elképzeléseimnek megfelelően alakulnak a dolgaim.
Van az az időszak, amikor külön kikötöm, hogy senkire sem vagyok kíváncsi, de ez most nem az antiszociális időszakom. Az legfőképp olyankor jellemző rám, amikor dolgozom. De mivel most valahogy nincs kedvem végigvezetni az egész éjszakát úgy döntöttem, hogy csak reggel indulok, viszont addig is szórakozni szeretnék... Nem, sokkal inkább akarok.
Épp italt töltöttem magamnak, amikor finom kopogtatást hallottam, szóval meglehet egyből kettővel kellett volna, de talán a hölgy valami egészen mást kedvel... A pohárral a kezemben indultam meg az ajtó irányába, csakhogy ne tűnjek már olyan faragatlannak, hogy még ajtót nyitni is lusta vagyok, pedig olykor eluralkodik rajtam a kényelem. Azt hiszem egy pillanatra a szavam is elállt, amikor kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam a szőke hölgyeménnyel. Igen... Pontosan valami szépre számítottam, de a látvány kétségtelenül felülmúlta minden várakozásomat.
- Szép estét. Kerülj beljebb... - Álltam el az ajtóból, hogy betudjon fáradni. Én pedig addig is jól esően legeltettem rajta a tekintetem. El kell ismernem eddig nem sok olyan nővel találkoztam, volt dolgom, akit amikor megpillantottam a döbbenettől gondolkodni sem tudtam, mint aki abban a pillanatban veszítette el tudata felett az önkontrollt, a gondolatok pedig őrültek módjára cikáztak az elméjében.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

Seb & Cher

- A ma este más lesz! - suttogom magamnak, a tükörképemnek. Mindig így biztatom magam, mielőtt elindulnék az adott címre, de valahogy sosem más. Mindig a gazdag férfiakat kell kényeztetnem undorító módon és cseppet sem élvezem. Miért is élvezném? Nekem a szex mindig is azt jelentette, hogy valaki olyannal vagyok, akit szeretek. Ezeket az embereket nem szeretem. Sőt... mondhatni elítélem azokat, akik szánalmas módon fizetnek egy lányért, fizetnek azért, hogy valaki örömet okozzon nekik. Ők örülnek, én meg telesírom a kispárnámat. Mély levegőt veszek, és abban a tudatban akarok élni, hogy a ma este tényleg más lesz, hogy egy kicsit én is élvezni fogom, egy év után először. Végigsimítok a ruhámon, még új, kicsit rövid, de ez szinte követelmény. Legyél szexi, én mégis kicsit visszafogom magam. Magassarkúmba bújva, bátyámra rá se nézve, köszönés nélkül indulok el.
Sokszor gondolkoztam, hogy egyszerűen csak lelépek, de valamiért képtelen vagyok megtenni. Úgy egy fél éve kiérdemeltem azt a bizalmat, hogy már nem furikáznak engem, hogy biztosan odamenjek, ahova kell. Most itt van a lehetőség, hogy felszálljak egy buszra vagy vonatra és elmenjek, mégsem teszem. De miért? Talán hiányozna innen bármi is? Igen. Biztos vagyok benne, hogy a bátyám, akármennyire is utálom, hiányozna. Erős kifejezés, hogy utálom, inkább csak haragszom rá, amiért erre kényszerített.
A címre érve megtorpanok az ajtóban. Mindig megtorpanok és nagy erőfeszítések árán kopogok, hogy aztán átlépjem a küszöböt. Kezemet kopogásra emelem, majd leejtem magam mellé. Lehet, hogy figyelnek? Körbenézek az üres utcán, majd félve, kopogás helyett, megnyomom a csengőt. Nem hosszan, de nem is csak egy pillanatig tartom rajta frissen manikűrözött ujjamat. A földet bámulva várom, hogy ajtót nyisson a ma esti partnerem, és közben azon imádkozom, hogy ő más legyen. Legyen velem gyengéd, ne kényszerítsen térdre és ne tépje le rólam a ruháimat. Szépen, óvatosan haladjon és ha lehet, ne legyen olyan igénytelen, mint sok más ember.
Lépteket hallva felnézek, majd ahogy az ajtó kinyílik elmosolyodok. Mindig elmosolyodok, hisz az ügyfélnek azt kell hinnie, hogy szívesen teszem azt, amit teszek. Mit ne mondjak jól néz ki. De tipikusan az a férfi, aki kihasználja a nőket, aki iszik egy pohárkával, és a másikkal nem törődve jut el a csúcsra. Elvárja, hogy kényeztessék, hogy adjanak neki, miközben ő semmit nem ad cserébe. Remélem a látszat csal és ő... ő más lesz. A ma este más lesz, és ha így lesz akkor remélem többször jövök ide vissza.
Átlépve a küszöböt érzem magamon a tekintetét. Ő sem különbözik a többiektől, már az első pillanatban vetkőztet és azt gondolja ki, hogy milyen pózban vagy pózokban fektessen meg. Szép estét? Köszönöm, remélem szép is lesz.
- Önnek is szép estét! - kívánom viszont, majd megállok és felé fordulok. Cipőmet levegyem itt vagy hagyjam magamon? Esetleg a táskámat hova tegyem le? És a kabátomat? Most essünk neki itt, vagy előtte akar esetleg inni valamit? Tehetetlen vagyok, miközben észre sem veszem, hogy mosolyogva mérem végig őt, ahogy ő tette velem az imént.

Vendég

Cher & Seb

Mivel még mindig nem voltam magamnál, plusz lövésem sem volt mit mondhatnék, így csak odasétáltam hozzá, hogy elvegyem a kabátját, ha megengedi. El kell ismernem, hogy ilyen nő többet is megérdemelne, sőt... A legelső kérdésem az lett volna felé, ha engedem, hogy egyáltalán kibukjon belőlem, hogy mégis mit keres itt. Eszméletlen szép és csinos és prostituált? Könyörgöm... Ez számomra felfoghatatlan, döbbenetes és elfogadhatatlan. Melyik férfinak ne lenne szüksége egy ilyen vonzó nőre? Mégis mi késztette arra, hogy pénzért nyújtson örömet másoknak. Egyértelműen nem kellene ennyit gondolkodnom ezen.
- Gondolom több tucatnyian megjegyezték már előttem, valamint tökéletesen tisztában vagy vele, de... Nagyon csinos vagy. - Még eddig nem nagyon tudtam róla levenni a tekintetem. Sőt, szerintem a ma este folyamán nem fog menni öt másodpercél tovább, hogy ne őt nézzem. De bizonyára nem vagyok egyedül ezen a véleményen sem.
- Ma nincs kedvem semmit sem elhamarkodni... Inkább nem akarom tudni milyen férfinak vagy épp mocskos állatnak gondolsz, de... Nem szeretek lányokat megalázni, ilyen gusztustalanul főleg nem. Szóval, a kérdésedre a válasz. Azért kellesz mert egy jól elengedett pasasnak szórakozni támadt kedve. - Valamint... Mert megtehetem, lazán megengedhetem magamnak, hogy akár egy tucatnyi örömlánnyal vegyem körbe magam, mégsem vágytam rá sosem különösebben. Számomra abban nincs semmi élvezhető. Egyébként is ha már a férfiak állatok, egy állatból pedig nem lehet kiölni a vadászösztönt, valamint elvenni tőlük azt az örömet, amit akkor éreznek, amikor elejtik a prédát, majd belekóstolnak.
- Szóval, most hogy ezt a mellékes apróságot letisztáztuk esetleg helyet is foglalhatnál. A nők általában nem kimondottan vannak oda a whiskyért, vagyis mit tölthetek? - Igen, választékban eléggé gazdag a bárszekrény, sosem lehet tudni, hogy mikor mihez lenne kedvem, viszont iszonyúan feltudom húzni magam, mikor nincs kéznél, amit szeretnék.
Őszintén? Még csak nem is gondoltam rá, hogy ez a helyzet alakulhat ennyire nevetségesen... Mármint, ha megerőltetem magam, hogy tisztességesen akarjak megismerni egy lányt, na jó az első éjszaka lefektetni sehogyan sem tisztességesen, lényegtelen. Szóval, akkor sem hiszem, hogy találkoztam volna csinosabbal.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

Seb & Cher

Kedves. Kedves, mert nem hagyott itt egyedül az előszobában, hogy kezdjek magammal amit akarok, hanem leveszi a kabátomat, amit hagyok neki, mosolyogva élvezem, hogy, mint egy hercegnőt, kibújtat a felesleges, meleg ruhámból. Vajon ez csak az elején van? Utána, mint egy vadállat esik nekem? Nem tudom mit gondoljak róla, a külseje és ez a kedves gesztus ellent mond egymásnak. Ő lesz rá az élő példa, hogy külső alapján nem szabad elítélni senkit sem.
- Köszönöm. - nincs igaza, nem mondták sokan még, hogy csinos vagyok, talán emiatt is pirultam el bókja hallatán. Úgy festhetek, mint egy tizenéves lány, aki épp arra készül, hogy elveszítse a szüzességét és lefekszik a barátjával.
Talán nem figyeltem oda magamra és egy kis félelem ült ki az arcomra? Valahogy észrevehette, hogy mik járnak a fejemben, hogy nem tudom őt hova tenni. Kedvesen mentegetőzik, bizonyítani próbálja nekem, hogy ő más. De a szavak kevesek, majd ha az ágyában is gyengéd lesz velem akkor majd én is kijelentem, hogy ő más.
- Szórakoztatásból ötöst kaptam, szóval nem lesz gond, azt hiszem. - halvány mosollyal reagálok, zavarban vagyok mellette, azt sem tudom, melyik az előre és melyik a hátra. Teljesen elvesztem és szinte biztos, hogy nem találom meg az utat, amin eddig lépkedtem.
Helyet foglalni? Ahogy óhajtja, minden kérése számomra parancs. Óvatosan leveszem a kényelmetlen lábbelit, majd bizonytalanul elindulok, abban reménykedve hogy egy nappali szerűségben kötök ki. És sikerült. Az asztalon egy pohár, benne... gondolom whiskyvel, de nem vagyok benne biztos. Leülök a kanapéra azt remélve nem az ő helyét foglalom el és figyeltem a kérdését.
- A whisky tökéletes lesz nekem is. - most valami töményre vágytam, ami felszabadít kicsit és esetlen nem érzem majd magam ilyen kényelmetlenül. Nem akarja elhamarkodni a dolgot, én viszont veszem a bátorságot és a helyemről felállva odasétálok hozzá és figyelem, ahogy tölti ki az italt.
- A nevét esetleg megtudhatom? - első alkalom, hogy én kérdeztem előbb a nevet és nem a kuncsaft. Vajon sok első alkalom lesz ma este? Reménykedem abban, hogy igen, de ki tudja... talán hamarosan jön a nagy csalódás és pofára esek, megint.

Vendég

Cher & Seb

- Én mindig is jó voltam matekból, értek a számok nyelvén, neked ötösöd volt szórakoztatásból. Jók leszünk... - Ez nyilvánvaló... Nem az, hogy jó páros leszünk-e, mert arról fogalmam sincs. Sokszor éltem vissza a befolyásommal, a pénzemmel, túlságosan hozzászoktam ahhoz, hogy a dolgok az elképzeléseim szerint alakulnak, most mégis új helyzet állt elő, amit magamnak teremtettem, talán csak a változatosság kedvéért, esetleg hogy húsz év múltán elmondhassam magamról, hogy ez a korszak sem maradt ki az életemből. Ki tudja? Valami véletlen folytán az sem elképzelhetetlen, hogy jól fognak alakulni a dolgok.
Tudom, hogy kell bánni egy nővel, csak épp még egyiknek sem kellett előbb fizetnem a szolgáltatásaiért, hogy velem töltsön egy éjszakát. Viszont egy másik szemszögből nézve a helyzetet ennél sokkal-sokkal többe is került már nekem egy nő, ugyanakkor nem mondható el a kapcsolatunkról, hogy megérte volna.
- Hogyne... Sebastian vagyok. De ha jól tippelem úgy egy tízessel fiatalabb lehetsz tőlem, szóval nem lenne kényelmesebb a Te, nem pedig az Ön? Egyiket sem várom el, csak egy megjegyzés volt. - A húszas éveimnek már búcsút intettem, de mégis alig múltan harminc, ez a lány pedig huszonöt sincs... Kissé zavar ez a túlzott tisztelet, vagy nem tudom minek lehetne nevezni. Nem is olyan lényeges... Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy fizettem azért, hogy itt legyen velem, de nem azért, hogy egész este azt tartsuk szem előtt, hogy mi minden járna nekem azért a pénzért. Egész pontosan majd annyi, amennyit szeretnék, de majd csak később.
- Én megtudhatom a tiéd? Az igazit... - Nyújtottam át neki a poharat, miután neki is kitöltöttem az italát, méghozzá whiskyt, ahogy kérte. Kicsit meglepett, hogy a whisky mellett döntött... A nők általában bor kedvelők vagy inkább az édes beütése italok kedvelői, mint például a likőrök, koktélok. Nem kifejezetten a rövid italok.
Fogalmam sincs meddig bírom megállni, hogy ne bukjon ki belőlem a kérdés, ami azóta foglalkoztat, hogy besétált azon az ajtón. De attól tartok az már túl indiszkrét lenne, valamint a jelenlegi viszonyunkba már nem férne bele...

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

Seb & Cher

Ő az első ember, aki egy őszinte mosolyt csalt az arcomra az elmúlt egy évben. És ez nem olyan gyakori mosoly, mint a vicces sztorit hallottam mosoly. Ez más, ez olyan... kedves velem mosoly. És ezt most nem tudom levakarni az arcomról.
Szavai félreérthetőek, vagy csak én beszélek bele mindenfélét? Jók leszünk... úgy érti együtt? Vagy csak ma este jól elleszünk, elszórakoztatjuk a másikat... Bonyolult gondolatmenet fut végig a fejemben, miközben azt várom, hogy kitöltse nekem az italt. Megleptem, nem csoda: a nők nem nagyon szoktak whisky-t inni.
Oldalról alaposan végignézem, minden egyes arcvonását megfigyelem, mintha éppen festeném őt. Egy gyönyörű képet alkotok róla, és egy vonalat sem szeretnék a valóságtól eltérően rajzolni.
Sebastian. Magamban ismételgetem a nevét, francia. Szeretem a franciákat, nyelvüket... kiskoromban az volt az álmom, hogy kijussak Párizsba. Kiskoromban? Még most is ezt szeretném, de jelen helyzetemben nem tehetem.
Hálát mondok magamban, amiért engedi, hogy tegeződjünk, ő az első, aki ezt megengedi. A tegeződés számomra egy olyan dolog, ami azt jelenti, hogy már nem vagyunk idegenek egymásnak, közelebb kerültünk a másikhoz. Szabad olyanokat is csinálnom, amiket nem szokás a szakmában!? Ölelni, becézgetni, sztorizgatni, nevetni és csak úgy nézni valami filmet, ami nem pornó!? Szabad ezeket?
- Köszi. Te vagy az első, aki engedi a tegeződést. A legtöbben nagyképűen elvárják, hogy tiszteljem őket, mikor ők úgy bánnak velem, mint egy zsák szeméttel. - igazából azt sem tudom mit mondtam, hogy hogyan értheti, vagy esetleg megsértődik-e. Nem akartam azt sugallni ezzel a kijelentéssel, hogy őt nem tisztelem, vagy valami. Tisztelem, csak... megvan róla a véleményem.
- Cher vagyok. Cherity. - halvány mosollyal az arcomon mutatkozok be én is, majd a kezembe kapott italból iszok egy kortyot. Sosem bírtam a töményebb piákat, de az ilyen estéken szükségét érzem, hogy igyak egy kevés rövidet, persze csak ha megkínálnak. Előtte egy feles, utána egy pohár bor. Ez így szokott lenni. De most... most nem érzem szükségét, egyszerűen csak megszokásból kértem.
A második korty után ismét végigmérem őt, és azon kapom magam, hogy ajkain időzik el tekintetem. Vannak azok a srácok, akiket az utcán látsz és legszívesebben csak úgy megcsókolnád őket. Ő ilyen nekem, de a kezdeményezés nem az én területem. Talán ma este máshogy lesz. Egy lépést már tettem felé, csak azt nem tudom mit tegyek. Szemeibe nézek mosolyogva, alig van köztünk egy lépésnyi hely. Egyik kezemben a poharam, másik már a felsőtestén pihen, és ingének egyik felső gombjával szórakozik.
- Mit szeretnél csinálni? Tudod... az a feladatom, hogy teljesítsem a kéréseidet. - magamba döntöm a maradék whisky-t, leteszem a poharat, aztán egy apró puszit adok az arcára. Most derül ki, hogy milyen ember is ő valójában.

Vendég

Cher & Seb

- A férfiak disznók. Ezen nincs mit szépíteni... Én is az vagyok. De csak azokkal bánok úgy, mint egy zsák szeméttel, akik nem érdemelnek többet és ők maguk is csak annyit érnek, mint egy zsák szemét. - Tényleg nem szépítettem a tényeket, de minek? Nála jobban csak a többi örömlány ismerheti a férfiakat. Én pedig inkább nem lennék rá kíváncsi, hogy eddig milyen férfiakkal kellett dolgoznia. Valószínűleg ezért undorodik annyira, meglehet érteni. Mire is számíthatna, mikor azért fizetünk, hogy megkaphassuk tőle, amire vágyunk. Ő pedig csak szeretne mi előbb túlesni ezen. Ő mégis másnak tűnik. Olyan visszafogott, tartózkodó, vonakodva közeledik... Tudom, nem kellene ennyire figyelnem rá, ahogy az is abszurd, hogy éppen egy ilyen lán keltette fel az érdeklődésemet. Pont az estem. De az persze még egyáltalán nem biztos, hogy olyan is, amilyennek akarom, hogy legyen. Egy nőnek nem csak megjátszania kell tudnia magát. Valamikor kell, hogy merjen önmaga is lenni, a kellő időben.
- Cherity, nem akartam megkérdezni, de most mégis... Viszont, ha nem szeretnél, akkor nem felesz. Ki vagyok, hogy faggassalak, de... Mit keresel itt? - Vontam fel a szemöldököm komolyan, miközben ránéztem. Szerintem nem kell részleteznem, hogy is értendő a kérdés. Mióta belépett fel nem foghatom, hogy egy ilyen nő hogyan lehet prostituált. A leggyönyörűbb nő, akivel valaha találkoztunk, ráadásul éppen így kellett...
- Tudod... Bosszantó, hogy nekünk éppen így kellett találkoznunk. - Vallottam be, mintha ez most számítana. A legtöbb modell ügynökségnél kikaparnák egymás szemét egy ilyen szép nőért... Úgy tűnik, hogy közülük senki sem tudja, hogy a szép nőknek mind más állásuk van.
Néhány röpke pillanatig csak figyeltem, ahogy az ingem gombjával játszadozik. Lassan vele együtt letettem a poharat, majd a szemébe néztem. Közelebb húztam magamhoz... Én is adtam viszonzásul egy apró puszit az arcára, majd még egyet, és még egyet, végül pedig egyet az ajkára.
- Én... Azt akarom, hogy élvezd, hogy legyél tüzes. Áruld el, mit kellene tennem ahhoz, hogy ezt elérjem? - Időközben lassan a háta mögé sétáltam, végigsimítva mindkét kezemmel vállán kezdtem el apró csókokkal behintetni finom bőrét. Nekem általában fogalmam sincs arról, hogy mit akarok. Így most is inkább megmutatom. Egy csókban pedig minden benne van... Vágy, tűz, szenvedély, vagy éppen undor. Tényleg elképzelésem sincs hogyan tud minden egyes érzelmet magába zárni és folyton csak adni, többet és még többet.
- A nőt akarom Cherity. Nem aki belépett az ajtón, hanem az igazi nőt. - Ennél érthetőbben azt hiszem nem is tudtam volna a tudtára adni, hogy pontosan mit akarok tőle. Még egy apró csók a vállára, majd tovább haladtam felfelé a nyakán lassú tempóban.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

Seb & Cher

Egy őszinte ember. Végre, aki nem tagadja, hogy ő is egy disznó, mint a többi férfi. Ez a kijelentése mégis arra utal, hogy ő nem egy szokásos disznó, hanem annál több, ha nem is sokkal. De ebben nem lehetek biztos.
- Remélem kiérdemlem a megfelelő bánásmódot tőled. - halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Kezdem elengedni magam, nem vagyok annyira feszült, mint szoktam lenni. Lehet csak a whisky teszi, lehet a közelsége, hogy tegeződhetünk... lehet csak teljesen megbabonázott a külseje, pont annyira, hogy elfeledkezzek magamról egy pillanatra. Nem tudom mi fog történni ma este, lehet, ha iszunk még egy pohárra kitör belőle a vadállat, hatszor megfektet és egy cseppet sem lesz gyengéd velem, ahogy azt várom tőle. - Nem érzem úgy, hogy egy zsák szeméttel lennék egyenértékű. Bár, ha a foglalkozásomat nézzük... - és ismét feszült lettem, nem szeretek erről beszélni, most mégis kimondtam. Nem szavakkal, de azért lehet érzékelni, hogy utálom a munkámat, nem is kicsit.
Figyelek a szavaira, a kérdésére, és meglepődöm. Tudom, hogy nem az a válasz a kérdésére, hogy ő hívott ide. Arra gondol, hogy miért vagyok az, ami. Úgy gondolja többre vihetném? Én is így vagyok, de nem tehetem, nem tudok kilépni. Sóhajtok egyet, mielőtt válaszolnék.
- Igazából én sem tudom. Családi okok miatt, mondjuk úgy... nem én akartam. - vállat vonok, számat elhúzom. Nem akarok belemenni a részletekbe, kitérni a szüleimre és a bátyámra. - De az élet nem kívánság műsor, nem?
Utálom. Utálok erről beszélni, ilyenkor mindig sírni támad kedvem, ahogy most is. Visszaszívom a könnyeimet, nem kéne így látnia, nem szabadna elrontanom az estéjét. Talán egy másik lányt kellene hívni helyettem, de akkor otthon... hogy is mondjam?! Kikapnék. Mint mikor a szülők megbüntetik a gyereküket, mert kiszöktek éjszaka bulizni. Csak én nem szeretetből kapnék egy kis ordítást. Végig kell csinálnom, muszáj rendbe szednem magam egy pillanat alatt.
Kijelentésén elmosolyodok, halkan fel is nevetek.
- Hogy kellett volna találkoznunk? - teszem fel mosolyogva a kérdést neki. Ezután jön az, hogy egész este inkább csak beszélgetünk, majd elhív egy randira? Jó lenne, de nem tudom elképzelni, hogy ez legyen. Tudom miért hívott, és meg kell kapnia.
A whisky teszi velem és ő maga, hogy kezdeményezek. Gombjait piszkálom, puszit adok neki és viszonozza. Nem is egyszer, hanem többször. Arc, arc, arc... aztán jön egy az ajkaimra. Nem kellene meglepődnöm, mégis ezt teszem. Nem tudok időben reagálni rá, és miután felfogtam többet szeretnék. Azt szeretném, hogy megcsókoljon, ne csak puszit adjon. Miért?
Ajkaim kicsit nyitva maradnak, szemhéjaim nehezek, mintha fáradt lennék, de ezt csak az izgalom teszi és a vágyakozás.
Azt akarja, hogy élvezzem... élvezem. Hogy legyek tüzes... már most is majd meggyulladok. Már elérted, nem kell több nekem. Beleremegek az érintéseibe, észre sem vettem, hogy mögém sétált.
Apró csókokat érzek a vállaimon, finom érintéseket a karjaimon. Elég volt a félénkségből, épp itt az ideje, hogy teljesen elengedjem magam és önmagamat adjam. Nem kell álca, már úgysem tudnám tartani magam hozzá.
- Már elérted. - megfordulok, hogy vele szemben legyek és óvatosan ajkaira tapasztom az enyéimet. Mi történik?

Vendég

Cher & Seb

- Szerintem Te bármit kitudnál érdemelni. - Nem vagyok az a tipikus férfi, akinél egy kis szempilla rebegtetéssel bármit el lehetne érni. De persze ettől független mindenkinek vannak gyenge pontjai, ahol nem tud erős maradni. Vagyis ez sokban függ attól, hogy a nő hogyan áll a helyzethez. Hisztériával csakis a lehető legrosszabbat lehet kihozni belőlem, de ha mondjuk rávezetve, hogy az a valami, amit szeretne bizonyos szinten számomra is kedvezne esetleg belemennék. Talán egy kissé számító vagyok, aki nem tűri, ha szánt szándékkal keresztül néznek rajta... Én is csak akkor teszem, mikor valakit tényleg nem találok arra érdemesnek, hogy érdekeljen. De egy nő... Mindig tud érdekelni. Őt pedig valami különös módon kedvelem.
- Ezt tedd el... Ne köszönd meg, ne mondj semmit... Csak tedd el. Ha egy napon úgy éreznéd, hogy ennél többre vágysz, akkor tudd, hogy nem lehetetlen. Én megadhatom neked. - Nem akarom ezt az egészet túlmagyarázni, túlbonyolítani. De nem fogom visszatenni a zsebembe a kis névjegykártyát. Tudom, hogy hatni fogok rá annyira, hogy elfogadja és elvegye tőlem. De ha mégis vonakodna, akkor emlékeztetnem kell rá, hogy ma este nekem kell, hogy a kedvre tegyen, vagyis nem tűrök ellentmondást. Ebben legalábbis. Egyébként pedig nem vagyok erőszakos, sokkal inkább makacs, akaratos, de azt sem fájdalmasan, sokkal inkább bosszantóan. Nem kizárt, hogy ezt még Ő is megtapasztalhatja. Ez csak egy névjegykártya. Neki kell eldöntenie hogyan tekint erre. De ha nem akarja, akkor meg sem muszáj tartani. Amint reggel kisétál a lakosztályomból, a szállodából az első adandó alkalommal megteheti, hogy eldobja és elfelejti. Én csak felajánlottam valamit... Természetesen nem kell elfogadnia, ha nem akarja.
- Hmmm... Fogalmam sincs. Mondjuk úgy, hogy egy kávézóban mindketten sietünk, figyelmetlenek vagyunk, Te nekem jössz, a kávém pedig rád ömlik, Én pedig átnyújtok neked egy papírszalvétát, mindketten szabadkozunk, hogy a mi hibánk... Valahogy így. - De ennek persze még számtalan módja lehetett volna, de így történt. Nem egy kávézóban vagyunk. Nem rohant belém, nem ömlött rá a kávém.
Óvatosan megcsókolt... Én viszonoztam. Egyre hevesebben és szenvedélyesebben. Amíg végül azon kaptam magam, hogy mohón falom ajkait, mert annyira édesek, hogy egyszerűen felakarom falni, mégsem vagyok rá képes. Karjaimmal egyre szorosabban öleltem magamhoz. Pontosan ezt akartam. Csak ennyit... Egy kicsit megfeledkezni mindenről. Én pedig nem leszek vele hálátlan, amiért megadta nekem mindezt. Tudtam, hogy erre most végképp nem számít, de képtelen vagyok tovább várni rá. Egy hirtelen gondolatból kiindulva kaptam őt fel a karjaimba... Elszakadva ajkaitól fúrtam tekintetem az övébe... Annyira gyönyörű.
- Az tízszeresét is megadtam volna az összegnek... - Egy ilyen nőért bármit és bármennyit megadtam volna. Nem egyszerűen felülmúlta minden várakozásomat, hanem egyben túl is szárnyalta. Sosem láttam még ilyen szépet, pedig gazdag vagyok, rohadt gazdag. De úgy tűnik, hogy van amit még a rohadt gazdagok sem kaphatnak.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

Seb & Cher

- Bármit? - jó ezt hallani, megismételni. Önbizalmat ad és elégedettséggel tölt el. Szóval... nála bármit ki tudnék érdemelni? Csak akarnom kell?! És persze tennem érte. Sosem voltam olyan lány, aki csak ül és várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb. Nem. Én szerettem tenni a dolgokért és megérdemelni azokat. Jó érzés volt úgy kapni vagy elérni valamit, hogy nem hisztivel értem el.
Figyelem mit csinál, mit húz elő a zsebéből és mit mond. Meglepődök, és ezt nem is takarom. Nem tudom mit kéne tennem, vagyis mit kell tennem, ilyen helyzetben. Ha elfogadom kötelességemnek érezném felhívni őt, akárhogyan is végződik az este. Ha elutasítom, akkor nem lesz túl jó vége, ahogy azt már elképzeltem. Az, hogy odaadja azt jelenti, hogy számítani fog a hívásomra... szeretne velem ezek után is találkozni. És nem úgy, mint most, nem akarja, hogy örömlány leegyek akkor is. Meg szeretne ismerni jobban, mint embert, nőt!?
- Hogy érted, hogy többre vágynék? - óvatosan elveszem tőle, megnézem, majd leteszem a pultra. Nem tudom mire céloz ezzel, vagy mit szeretne elérni. Mire vágyhatnék? Talán egy kávéra, vacsorára? A kártya felé nézek, majd vissza rá, szemeiben merülök el.
- Csak itt ne hagyjam. - mosolygok, majd halkan el is nevetem magam, mikor képzeletbeli első találkozásunkat ecseteli. Filmbeillő lett volna, de sajnos nem így történt.
Csókomat viszonozza, miért ne tenné? Hiszen ezért hívott és neki szívesen oda is adom magam. Jól érzem vele magam, egy csepp undort sem érzek, csak... tényleg jobb lett volna, ha nem így találkozunk. Akkor lassabban jutottunk volna el idáig, jobban ismernénk egymást és még szenvedélyesebb lenne ez a csók, mert többet kellett volna rá várni. És a napok, akár hetek alatt felgyülemlett érzelmek, vágyak, mind belemerülnének ebbe a csókba.
Hirtelen ér, de jól esik, mikor felkap a karjaiba, viszont az, hogy ajkaink elválnak egymástól... szinte már fájdalmat okoz.
- Nem kell többet fizetned. Épp elég, hogy nem kurvaként bánsz velem, ahogy mindenki más. - egy újabb puszi, egy újabb csók és egy újabb mondat. - Menjünk a hálóba... - ellent mondok magamnak, nem kéne élveznem ezt a helyzetet, mégis ezt teszem. Egy órája talán, hogy itt vagyok és máris úgy érzem, talán úgy is viselkedek, mintha évek óta barátok lennénk, vagy többek annál. Mintha nem először lennék vele, nem először bújnék vele ágyba... mégis ez az első. Az első vele és az első, amit élvezek. - Vagy... akár maradhatunk itt is. Te döntesz, ma este csak a tiéd vagyok. - mosolyogva, finoman nyakára vetem magam, apró puszikat lehelek rá, de még mennyi... milyen sokat.