Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
M ár késésben vagyok, megint, úgy látszik jó szokásommá vált, hogy mostanában folyton elkések minden honnan le kénne erről szokni, főleg azért, mert ez a vacsora egy igen csak fontos vacsora, és Agatha alig bírta össze hozni. Mr. Anderson, Las Vegas egyik legjobb és legkeményebb ügyvédje, még soha nem vesztett pert, tehát a nagybátyám ellen azt hiszem ő lesz a legjobb fegyver, és ha mondjuk én pereskednék… akkor nem csak, hogy a szüleim pénzét, hanem még kárpótlást is kérhetnék. Abban reménykedem, hogy Alessandro keze nem olyan nagy, hogy egészen idáig érjen, mármint, hogy itt is befolyása legyen mindenhol. De ahova egyszer beissza magát, onnan nem lehet elpusztítani, olyan mint a csótányok, ha egy szép lakásba beköltöznek, onnan nem irtod ki őket, még úgy sem, hogy ha bármilyen mérget veszel nekik. Így hát, talán ha jogi útvonalat választom, többre megyek, mintha bujkálnék előle, habár akaratlanul mindig össze futok vele és akkor, ott kő kövön nem marad, sajnos, pont ugyan olyan temperamentumos természettel rendelkezem, mint ő, na meg a harciasságom, az is hasonlít rá. De nem, nem akarok rá hasonlítani, leginkább hánynom kell tőle, attól, hogy milyen megszállottan akar megkaparintani még a mai napig, úgy gondolja, hogy amit akkor nem sikerült elvenni, az most járni, és többször, mint gondolná, így hát addig kell lépnem hivatalosan, amíg megtehetem, mert tudom, hogy még ezt a helyzetet is a saját javára fordítaná, és a végén még én leszek az aki meg akarja erőszakolni és nem fordítva. Utána a gondolataim Alexre terelődnek, azóta a bizonyos éjszaka után nem találkoztam vele, vagyis küldtem egy sms-t, hogy szabadságolom magam egy hónapra, igazából nem tudott sok mindent tenni ellene, mert tudom nagy hiba volt, de Alessandro segített abba, hogy senki ne jöjjön a közelembe, azt mondtam Calebeknek, hogy elutazom pár napra, és nagybátyám kibérelt nekem egy lakást, tudom, hogy nem ingyen tette, tudom, hogy kérni akar valamit…. a testemet, és tudom, hogy nem szép dolog, így hátba szúrni, de hát ha egyszer muszáj, amúgy is jár neki ez. Gyorsan lezuhanyozom, majd felveszek egy testszínű harisnyát, hozzá egy fekete szoknyát, ami nem sokkal a térdem fölött ér véget, oldalt felvágva, de nem kurvásan, csak ízlésesen, felülre egy fehér inget választok, amit csak addig gombolok be, ami a dekoltázsom szépen mutatja, lábamra húzok egy hozzáillő fekete magassarkút, hajam kivasalom szögegyenesre, eper illatú parfümmel befújom magam, egy rózsaszín színű rúzs, szem ceruza, a sminket most nem viszem túlzásba. Fél óra múlva már ott is vagyok az étterem előtt, a taxit fizetem, majd besiettek, remélve, hogy az ügyvéd úr még nincs itt, és ahogy egy eldugott, hátsó boxhoz vezetnek rájövök, hogy tényleg nincs itt még. -Salvatore kisasszony, addig szeretne valamit rendelni?- pillant felém a pincér, én pedig egy pohár kóla mellett döntök, majd az étlapba bújva várom, hogy megérkezzen.
*Nos, számítottam rá, hogy ez lesz. De attól még, hogy Miss Hiszti azt gondolja, hogy akkor szabadul meg tőlem amikor akar, ez nem így működik. Gondoltam, hogy be fog sértődni, bár ő is beláthatja, hogy nincs igazándiból joga. Csupán az történt amit ő mindig is akart, nem dugtam meg, viszont kielégült. Tehát örülhet magának. Még csak bunkó sem voltam, csupán megjegyeztem, hogy hívok neki egy taxit, egyébként a saját biztonságának érdekében. Akkor lettem volna seggfej ha megdugom aztán egy köteg pénzt dobok az ágyra, mondván, hogy itt a díja. De nem tettem meg, úgy hogy nem jogos a sértődés. És most már elegem van. Egy hónapja duzzog, és azóta nem is dolgozik. Kérdés, hogy miből van pénze, biztosan megtakarítás. Vagy a testvére pénzéből él, ejnye-bejnye Farni! Tehát elegem lett, és adott is volt a lehetőség. Lac Vegas egyik legbefolyásosabb ügyvédjével akarsz beszélni? Rendben kincsem, de az nem ma lesz. Tudtad, hogy ő is árvaházban nevelkedett? És azt, hogy az egyik legjobb haverom? Az ügyvédek nem arról híresek, hogy a világ legbecsületesebb emberei, legalábbis a sikeres ügyvédek. Elég lett volna engem megkérnek, hogy intézzek neked vele egy beszélgetést, de persze honnan tudhattad volna? Andrew a kérésemre úgy döntött, hogy a mai üzleti megbeszélést átadja nekem. Persze megígértettem vele, hogy majd felkeresi Frant és bepótolják ezt az alkalmat a közel jövőben. Öltönyt húzok magamra, azt hiszem még sosem láthatott abban. Egy szürke Armanit, alatta egy világosabb szürke inget, és egy kékes szürke nyakkendőt viselek. Csak semmi flanc, de pontosan látszik a három részes öltönyön, hogy nem filléres mutatvány. Jól meg az üzlet kár tagadni. Kicsit kések, csak a hatás kedvéért. Tudom, hogy fog akadni, talán még el is megy... Ahogyan belépek a helyiségbe azonnal egy pincér lép elő és a megfelelő asztalhoz kísér... vagyis kísérne, ugyanis amikor meglátom Fran tarkóját, az egyik boxban intek, hogy innen már megoldom. Ujjaim Fran vállára siklottak, lehajoltam a füléhez, ahol pár kósza tincs keretezi az arcát. - Helló Cicuska!- Mormogom a fülébe, majd kiegyenesedek, helyet foglalok vele szemben a boxban. A pincér hozzánk lép. - Egy üveggel kérnék a legjobb vörösborukból.- Intézem el röviden a dolgot. Majd Franire pillantok, s ferde mosoly jelenik meg az arcomon. -Andrew ma nem ér rá. Megkért, hogy jöjjek el helyette. De ígéri, hogy holnap felhív, hogy bepótoljátok.- Mondom rezzenéstelen arccal. Mintha ez igaz lenne, bár van benne némi igazság, de elég rendesen el van ferdítve.*
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Francesca & Alexander Szer. Júl. 24, 2013 1:30 am
N em akarok arra az éjszakára gondolni, mert ha megteszem csak felforr az agyvizem, és hogy miért? Olyan nagyon meg akarta kapni a testem, minden egyes alkalomkor amikor találkoztunk, próbálkozott, minden hogyan, kérve, könyörögve, csábítva, erőszakkal, és még mindig nem sikerült megkapni, aztán amikor ott lenne a lehetőség, miszerint simán ketté raktam neki a lábam…. felizgat és ott hagy! Persze azóta is átkozom a percet, hogy bele egyeztem menjek el abba a hülye bárba, mégis mit akarhattam ott? Nem számítottam rá, hogy ő is ott lesz, és amikor ott volt, már jócskán túl voltam az alkohol megengedett határán, így testem könnyűszerrel dobta le magáról az ellenálló képesség minden formáját, sőt még élveztem is a dolgot, amennyire csak lehet, és akkor ezt csinálja. Azon nyomban ott hagytam, mire Calebet megtaláltam már az arcom könnyektől duzzadt a dühtől és az elkeseredettségtől, lehet hogy tényleg kezdek érezni valamit ez iránt a tuskó iránt? Na nem, ilyen nem létezik, neki nem vagyok más, csupán egy alkalmazott, aki rengeteg pénzt hozz a kasszájára és akit azért akart eddig megdugni oly annyira, mert eddig még egyszer sem kapott meg? Lehet, hogy már nem si akart, nem tudom, de már nem is érdekelt. Kellett az egyedüllét, a magány, még Chiaranak sem tudtam, képtelen voltam mesélni róla, nem vágytam másra, minthogy magányba zárkózom, hogy hagyjanak békén. Így egy olyan ember segítségét kellett kérnem… akitől hányan i tudnék, de a városban jelenleg ő volt az egyetlen aki olyan hatalommal rendelkezik, hogy senki se zargasson. Igazából már amikor kértem tőle segítséget, tudtam, hogy nagybátyám ellenére sem lesz ingyen az akciója. Bár abban a pillanatban az érdekelt a legkevésbé, el akartam bújni a világ elől, mindenki elől, ezért miután ledumáltam kedves főnökömnek kanyarítottam egy sms-t, miszerint egy ideig nem leszek, elutazom, azzal pár óra múlva már Alessandro által kibérelt lakásban voltam, a külvárosban, mindenkinek azt mondtam, hogy Olaszországba kellett mennem bizonyos dolgok miatt, sőt Alessandro még embereket is küldött az ajtó elé, akik gondoskodtak arról, hogy egy árva lélek sem jöhet be az ajtón, és még csak nem is sejthetik, hogy a városban tartózkodom… persze az ő társaságát nem tudtam ki kerülni, minden nap meglátogatott, lehet, hogy taktikát váltott? Mindegy, akkor sem sétálok bele a csapdájába, és most talán, ez az ügyvéd tudd tenni valamit ezzel, kapcsolatban, hiszen ha hivatalosan úton járok el, akkor csak ő szívhatja meg a dolgot és nem én. legalábbis erősen ebben reménykedem, hiszen ha akarom, ha nem ő sokkal erősebb nálam bármilyen formában, viszont sajnos sokkal jobban hasonlítok rá bármiben, mint gondolnám, le sem tagadhatnám, hogy én is Salvatore vagyok. Újból az órámra pillantok, és már azon gondolkodom, hogy az ügyvéd felültetett, vagy más dolga akadt. ekkor valaki megérinti a vállam, én pedig lefagyok ahogy meghallom Alexander hangját, egy hónapja nem láttam, nem tudom, hogy próbált-e meg megkísérelni rá jönni, hova tűntem, vagy Alessandro olyan jó munkát végzett és semmire sem jutott…. azt hiszem őt ismerve talán az utolsó lehet. Mire észbe kapnék már le is ül velem szemben a boxban, nem mintha egyáltalán bele egyeztem volna, úgy látszik belőle tökéletesen hiányzik az udvariasság kifejezés értelme. Akaratlanul is feltűnik milyen előkelő, és hogy milyen jól áll neki az öltöny, azok az őrjítő kék szemek, úr isten. Frannie, emlékezz múltkor, hogy jártál, emlékezz! Még mindig nagy szemekkel bámulok az elképedéstől ahogy rendel egy üveg bort és el is küldi a pincért. -Te mi a fészkes fenét keresel itt? És mégis honnan ismered őt? Honnan tudtad, hogy itt leszek? Gondolom megkaptad az sms-em nem?- kortyolok egyet a kólámból, majd úgy teszek, mintha nem érdekelne, hidegen hagyna, pedig a szívem majd ki ugrik a helyéről örömében.
*Nem fog neki örülni, előre érzem, de hát nem mindig az történik az életben amit szeretnék. Vannak váratlan és pocsék fordulatok, de nem tehetünk ellene semmit. Ő sem tehet, hiszen majd ott fog, az étteremben szembesülni a tényekkel. Felveszem a szürkés öltönyömet, ami remekül kiemeli a kék szemeimet. Legalábbis ezt mondta az eladó amikor megvettem és ezt láttam a szemeiben amikor este megkeféltem. Nos, igen nálam ez így megy... egy öltöny, egy lány, egy ház... teljesen mindegy. Az olyanokra mondják mint én, hogy tárgyként kezeli a nőket. De ez nagyon nem igaz, akkor szeretném ha az ágyban csak feküdnének, mint egy fa darab. De valójában én nagyon is szeretem ha aktívkodnak, szeretek velük hadakozni és imádom a lényüket. Ahogyan belépek az étterembe azonnal odavezetnek Fran asztalához. A vállához érek s szinte a fülébe suttogva köszöntöm. Érzem, hogy a kezem alatt megdermed döbbenetében. Nem, valójában nem tudtam, pontosan, hogy hol van, egyetlen hírem az a rohadt sms volt amit körbeküldött... Először, nem találtam, aztán már megsejtettem, hogy hol lakik, de a közelébe csak most sikerült férkőznöm. Amikor felvette a kapcsolatot Andrewel, pont vele voltam, egy kocsmában ültünk és arra készültünk, hogy segg részegre isszuk magunkat, amikor meghallottam, hogy kimondja Fran nevét a telefonba. S innentől már sima volt az ügy. Becsusszantam a boxba, s majdnem elnevettem magam döbbent arckifejezésén, s szinte már vártam a kérdés áradatot, ami hamarosan meg is érkezik. Ferdén mosolygok, a pincér ekkor lép hozzánk, bemutatja a bort, bólintok, mire mind a kettőnknek tölt egy pohárral. - Választottak már?- Kérdőn Franire pillantok, hogy ha igen akkor mondja, hogy mit szeretne enni. - Én még nem döntöttem.- Pillantok fel, a pincér bólint és távozik mire én ismét Franre emelem a tekintetemet. - Azért jöttem, hogy kiengeszteljelek a múltkoriért.- És még nem is hazudok. Komolyan ki akarom engesztelni, bár nem bántam meg. De ezt neki nem kell tudnia. - Andrewal egy árvaházban nevelkedtünk, ezer éve ismerem.- Válaszolom a boromba kortyolva, pontosan tudva, hogy Frannek most egy olyan információt árultam el magamról amit még véletlenül sem tudhatott. Nem volt okom, hogy elmondjam neki. Igazából semmit sem tud rólam, még annyit sem amennyit én róla. De én sem vagyok eleresztve információkban. - Meg...- Forgatom meg a szemeimet.- És letelt az egy hónap cicuskám. De ma nem azért jöttem, hogy a munkáról beszéljünk, tehát hanyagoljuk is ezt a témát.- Az étlaphoz nyúlok, s azonnal a vörös húsokhoz lapozok, s megnézem a kínálatot, vagyis előbb végigvezetem Franin a szemem, már amennyit látok belőle az asztal felett. - Istenien festesz.- Tudom, hogy nem lesz egyszerű megint becsalogatni a málnásba, de semmi sem lehetetlen... ugye bár...*
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Francesca & Alexander Szer. Júl. 31, 2013 5:57 am
A lexander olyan számomra, mint maga Lucifer szállta volna meg. Tudom, hogy ez abszurdan hangzik, de olyan férfi nem létezik mint ő, hogy olyan hatással legyen rám. Tudom, hogy imád szexelni, hogy bárhol, bárkivel… vagy alkalomadtán bárkikkel, bármit híve. Hogy akárkit meg kíván akárhol, igen tisztában vagyok vele, hogy ő a nőket nem nőknek tekinti, csupán megszerzendő valaminek. Olyannak aki szereti megszerezni amit akar, majd ha megszerezte birtokolni is akarja…. hát engem még úgy nem sikerült megszereznie, pedig tudom, hogy hányszor vágyott rá, bár ő már most is a tulajdonának tekint, egy olyas valakinek vagy valaminek amit csak ő birtokol, nem egyszer mutatta is, hogy így gondolja. Amikor megjelenik az asztalnál és nemes egyszerűséggel fogja magát és leül akkor először a meghökkenéstől meg sem bírok szólalni, azután meg ahogy végig nézzek rajta vagy húszadszorra akkor sem jut más eszembe, csak hogy ez a szürke öltöny mennyire kiemeli szeme kékségét, mennyire előkelő és ettől mennyire szexinek hat az egész lénye… legszívesebben magam szaggatnám le róla, úgy hogy egy ruhadarab se legyen rajta, hogy lássam azokat a tökéletes izmait, amit eltakar az igazán izgató öltönye, olyan olaszosan hat rá… habár nála nagyobb amerikait még soha életemben nem láttam…. hmm talán ettől olyan izgató az egész megjelenése. Biztosan ideges most rám, hiszen kerek egy hónapja semmi nyom, csak az az sms, és a legszebb az egészben, hogy egyszer életemben számíthattam nagybátyámra, úgy elintézte, hogy még Chiara sem tudott arról, hogy a városban vagyok. Persze a segítségében hátulütő is volt… talán nem is egy. kezdve mondjuk azzal, hogy le se tudtam vakarni magam, és majd be akarja hajtani a hálámat…. na nem mintha én annyira az lennék. De hát amiről az nem fáj neki, néha egészen jól jön, ha az olasz maffia vezetője a nagybátyád.- gondolom keserűen. Döbbenten intek a fejemmel, hogy nem… nem is csúszna le a torkomon egy falat se, nagy szemekkel bámulom ahogy pincér tölt két pohár bort miközben serényen mosolyog rám, amiről képtelen vagyok tudomást venni, de egy biztos, én nem fogok alkoholt inni a közelében. -Kiengesztelj? És mégis miért akarnál kiengesztelni?- emelem rá a pillantásom ahogy magam elé húzom a kólám, jelezve, hogy lesheti mikor iszom én bort az ő társaságában… majd ha befagy a pokol… -Ó… te árvaházban nőttél fel? A szüleiddel mi történt?- azonnal együtt érzek vele, amit utálok, de szar lehet szülő nélkül felnőni, igaz, hogy mi tizenkét éves korunkban vesztettük el…. de hát az majdnem ugyan az. Fura egy bizalmas infót megtudni róla… így valahogy egészen más fényben tűnik, amit szintén utálok. Na nem mintha ő túl sokat tudna rólam… annyit, hogy olasz vagyok, van egy húgom akit imádok, és egy barát aki mindig mellettem állt, de itt vége is van. Például nem tudd arról, hogy nagybátyám az olasz maffia feje, hogy régóta vágyik a testünkre… sőt úgy tekint ránk mint a tulajdonára. Utálom, hogy mindenki csak birtokolni akar mint valami tárgyat…. lehet el kéne mennem egy lakatlan szigetre. -Hát akkor miért vagy itt? Miről akarsz beszélni, a főnököm vagy, miért nem rúgsz ki? Senkinek sem engednél meg ilyet… és egy szavad sincs azért, hogy a szemed kiszúrtam azzal az sms-el?- fúrom bele pillantásom az övébe kíváncsian, ahogy a poharammal játszom. -Köszönöm,- bújok bele én is az étlapba, persze nem nézem csak úgy teszek. a nyelvemen van, hogy a képébe vágjam: nem neked öltöztem ki, de inkább lenyelem, egy igen előkelő étteremben vagyunk… ahol viselkedni kell, tehát fogok is.
*Nem voltam sem ideges, sem pedig bosszús. Csupán megakartam dönteni, ennyi volt a célom. Na meg ugye, hogy visszaédesgessem magam mellé. Jobban szerettem ha tudom merre mászkál, érthetetlen okból úgy hittem ha a közelemben van, biztonságban is. Bár ez kicsit sem volt igaz. Én is pofoztam már fel, bár azt hiszem ennél jobban nem lennék képes bántani. Mondjuk ő azok közé az emberek közé tartozik, akik szinte teljesen kitudnak hozni a sodromból. Elmosolyodok a gesztuson, amivel arrébb tolja a poharat. Ugyan már, ez kissé nevetséges. Egy pohár bortól nem fog berúgni. Na, persze meg tudom érteni, a legutóbbi alkoholmámoros éjszakáról is vegyes emlékei lehetnek... - Hát, azért mert a múltkor elég bunkó voltam veled.- Nos, ez általános, de most mind ketten tudjuk, hogy miről beszélek. Nem feltétlenül gondolom komolyan a szavakat amik kiáramlanak a számon, de ez nem látszik rajtam. Olyan arccal és meggyőződéssel mondom ki a szavakat, mintha igazak lennének. - Igen, apám egy alkoholista strici volt. És hét éves voltam amikor halálra verte anyámat.- Válaszolom fa arccal. Azt hiszem nagy mértékben rányomta az életemre a bélyegét ez az esemény, és életem első hét éve. - Nincs...- Válaszoltam egyszerűen. Nem akartam lecseszni, bár lett volna rá okom. És ha másik lányról lenne szó akkor biztosan megfenyegettem volna, vagy kirúgom... valami történt volna, de biztosan nem egy étteremben ülnék vele. Franni más és sajnos ezzel tisztában is van. - Amint már mondtam azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, és, hogy elmondjam amit ott nem tudtam. Hátha most nem rohansz el...- Összeráncolom a homlokomat egy pillanatra, majd folytatom. - Nem azért hívtam taxit mert elakartalak küldeni, hanem mert részeg voltál és ez az egész nem tűnt helyesnek...- Persze ez marhára nem volt így. De neki ezt nem kell tudni, az eredmény a lényeg. Az arcom komoly, nem lehet belőle olvasni, maximum őszinteséget... ami ugye hamis volt, de ezt csak belülről tudtam. - Tudom kicsit későn jöttem erre rá, de nem az volt a célom, hogy megbántsalak.És mire utánad mentem, eltűntél a tömegben.- És egyébként igaz ez általánosságban. Eltűnt a tömegben, majd úgy egyébként az éterben. A pincér ezt a pillanatot választotta, hogy mellénk toppanjon. - Sikerült választani?- Frannire pillantottam. -Lazackaviár tojásban előételnek?[- Kérdőn néztem rá, sejtettem, hogy nem az étlap tanulmányozásával volt elfoglalva, én viszont nem először járok már itt. És ez az előétel rendkívül ízletes, könnyű és nem lehet elrontani.*
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Francesca & Alexander Szomb. Aug. 24, 2013 7:22 am
Igen határozottan látom rajta, hogy maga a megtestesült nyugalom... tulajdonképpen ha ennél nyugodtabb lenne akkor már alulról szaglászná az ibolyát, az is biztos... Ő amennyire nyugodt, én egyre jobban mérgesebb vagyok, nem is, inkább meg vagyok bántva... azt hiszem. Jó tudom én hogy a nőknek semmi sem jó, első kézből tudom. Hiszen... ha lefekszik velem akkor is ki csapom másnap a mizériát... ha annyira tökös gyerek, mint mondja miért nem józan állapotba próbálkozik? Jó tudom én hogy józan állapotba még annyit sem engednék, mint amennyit ott a clubban lenn. De basszus legalább a pénzt ne adta volna oda... semmi baj nem lett volna.... Már majdnem megkérdezem tőle, hogy mégis mi a fene olyan vicces amikor megszólal, ezzel elveszi a kedvem.... nagyon komolynak hangzik. És ami a legfurább az egészben bocsánatot kért. Tőlem. Ő maga, Alexander Russel... bocsánatot kért, lehet fel kéne valahova írni, mert egy vagy nem lesz többé ilyen alkalom... kettő vagy akar valamit.... De mit akarhat? -Bunkó voltál?- vonom fel érdeklődve az egyik szemöldököm,hmm elég választékosan tudd fogalmazni... az tény. A következő percben olyan dolog történik amin még jobban meglepődöm... elmesél valamit az életéről, valami igazán kényes dolgot, mire csak pislogni vagyok képes először. Majd nyelek újból egyet, és jól megrágom a szavakat, mielőtt hagynám kicsusszanni őket ajkaim közül. -Hát izé.... sajnálom,.- kedvem támadna oda menni hozzá, majd vigasztaljon megölelni, de leküzdőm iszonyú gyorsan. Szar lehet így felnőni, én már csak tudom milyen szar lehet, ha nem úgy alakul ahogy kéne... már gyerekként. De ez nem válasz arra, hogy miért ilyen amilyen, ha én és Chia hagynánk, hogy a családunk befolyásolhasson, akkor olyanok lennénk... mint a nagybátyám. Igazából, én mindig úgy érzem, hogy több hasonlóság is rejtőzik bennem és benne, mint gondolná, csak hát inkább nem foglalkozom vele. -Nem rohanok el...?- nézek rá hitetlenkedve,- tudod úgy láttam, hogy eléggé eleged volt belőlem, nem akartam tovább zavarni,- vágom oda neki, ahogy ajkaimhoz emelem a kólás üveget, meghúzom, addig is sikerül lenyugtatom, és elég nagy szó, hogy nem a képébe löttyintem... na nem miatta, csupán magam miatt. -Oké... mindegy hagyjuk inkább.... ha lehetséges,- semmi kedvem újra meg újra emlékezni rá, mert egy van egy két homályos rész, kettő tényleg élvezet azokat a pereket.... amit sose vallanék be neki, így is túl nagy arccal rendelkezik, túl magabiztos. Végül oda lép a pincér és Alex választ előételt, mire én csak bólintok, úgy sem tudnék most enni, egy falat sem mennem le a torkomon, nekem aztán mindegy, hogy mit eszünk. -És mivel érdemeltem azt ki hogy bocsánatot kérj?- pillantok rá... valahogy túl könnyen, egyszerűen ment, nem szokott ő ok nélkül vagy netalán önzetlenségből csinálni bármit is.
- Jah bunkó.- Miért kell háromszor mindent elmondanom? Jó, tudom én, hogy marhára hihetetlen, hogy bocsánatot kérek, meg beismerem a nem létező hibáimat, na, de azért ez már egy kicsit túlzás a részéről. Veszek egy mély lélegzetet és folytatom, ugyan abban a nyugalomban, mint eddig. Nem, most nem fog felhúzni, mert nem akarom és nem engedem. Ha ő ideges az más kérdés, de már igazán megnyugodhatna... - Kissé félreérthető volt a helyzet. Azért akartam taxit hívni, hogy biztonságban hazajuss, és ki akartam neked fizetni ezért adtam oda a pénzt. Ennyi... ha nem én lennék én akkor ezt lovagiasnak tartottad volna. De ha én próbálok jó fel lenni, akkor rögtön támadásnak veszed.- Ez komolyan így van, habár ez az egész találkozás egy nagy hazugság, de vannak igazságtartalmú részei is. Mint például ez. Amit úgy sem fog belátni, tehát fölöslegesen jártatom a számat. Én viszont felfogtam, hogy ahhoz, hogy megkapjam taktikát kell váltanom és most éppen azt teszem. - Nem kell sajnálni.- Válaszolom a vállamat rándítva. Ugyanis már nem érdekel. Így nőttem fel, ezt éltem meg és pont. Mi van akkor? Jó persze lehet, hogy nem teljesen vagyok normális... és lehet ennek köszönhetem... de na, mindenkinek megvannak a maga keresztjei. Mély levegő... kifúj... egyszer csak abbahagyja, hogy folyton ugyanazt ismételgeti és hajlandó túllendülni a dolgon. - Nem volt belőled elegem, egy kicsit sem. Csak rájöttem, hogy a megközelítés nem éppen a legmegfelelőbb ebben a helyzetben.- Válaszomra majd megint egy felháborodott kérdés lesz a válasz, és lehet ez így fog menni egész este. Mert nem akarja majd megérteni a dolgokat, mindegy lesz neki, hogy mit mondok ha ő csak a rosszat akarja látni ebben az egészben... benne. Ebben az esetben nem fogunk tovább lendülni. - Rendben, hagyjuk...- Nekem is egyszerűbb lesz így. A pincér hozzánk siet, kiválasztom az előételt és már el is tűnt. Aztán még is visszatérünk az előbbiekre... Nah ennyit arról, hogy hagyjuk. Hátradőlök, s arcomon ferde mosoly játszik, ahogyan a boromba kortyolok. - Úgy tűnik Franny, hogy nem látod az erdőt a fától.- Megcsóváltam a fejemet, és sóhajtottam egyet. Na jó, most valami marha okosat kell mondanom. - Figyelj... már régen fontosabb vagy, mint egy egyszerű bige az életemben. És nem akarom, hogy csak így eltűnj, mert meg vagy sértődve. El akartam magyarázni, hogy ne haragudj, és ennek szerves része a bocsánatkérés is. Vagy nem? Mellékesen meg megérdemelted, tényleg nagy fa*kalap voltam.- Nah persze... nem mintha bármit másképpen csinálnék. Igazából ez úgy volt jó, ahogyan volt. És a bocsánat kérés is csak egy idétlen gesztus amire a nőknek szüksége van, de igazándiból semmi jelentősége...*
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Francesca & Alexander Hétf. Szept. 23, 2013 3:18 am
Kezdem azt hinni, hogy Alex nem is amerikai, csak éppen nem tud róla. Ugyan olyan heves és tüzes vérmérseklettel rendelkezik, mint az olaszok. Ez most nem tudom hogy dicséret lenne a részemről, vagy nem, mert nem vagyok benne biztos, hogy annak venné, habár biztos, hogy sosem dicsérném meg. Nem azért mert nem érdemli, sokkal inkább amiatt, hogy sajnálatos módon, túlontúl el van szállva magától. Nem mintha nem lenne igaza, mert nem panaszkodhat... semmire sem, de azért az embernek legyenek határai is. Az én határaimat Agatha igen csak feszegeti, amiről Alexnek nem kell tudnia, talán... lehet sejti. Felvonom a szemöldököm, amikor egy este alatt másodszor is egyetért velem, próbálom nem meg látni az egészben a legrosszabbat. De ha Mr. Russelről van szó, mindig és minden körülmények között van valami hátsó szándék amiatt túl kedves, nincs olyan, hogy azért mert csak olyan kedve van. -Nem mintha kötözködni szeretnék a főnökömmel,- mézédes mosolyt varázsolok az arcomra, ahogy jegesen csillogó íriszeim az övéibe fúrom,- de amikor a pénzt az ágyra dobtad, inkább éreztem úgy, hogy „kifizeted” a testem, mintsem, hogy annyira lovagiaskodni akartál.- ajkamba kell harapjak, hogy ne nevessek fel elkeseredettségemben amikor kiejti az utolsó szót. Valahogy a fogalom nem egyezik vele, de azt hiszem ezt sem kéne az orra alá dörgölni, mert félek véletlenül újból össze vesznénk... pedig nagyon próbálkozik. És ha továbbra is így bámul rám, akkor percek kérdése és a fal amit közé és magam közé építettem oly nagy műgonddal, hamar össze fog törni. -Nos, ha annak vettem is, ezennel elnézésedet kérem, többet nem fog előfordulni, ígérem. Látom, hogy megpróbálja beadni, hogy semmit nem jelent az egész, de hiába is próbálja nekem beadni, hogy nem így van tudom jól, hogy nem igaz. Már az én családi hátteremből is kiindulva, ha a nagybátyám rendes nagybácsi lett volna, akkor én is máshogy gondolnám. Legszívesebben megölelném, talán az arcán játszó kis gödröcskére is nyomnék egy lágy puszit, de félek, hogy ő ezt nem úgy értelmezné, mint ahogy én, így inkább nem mozdulok a helyemről. -Akkor elárulnád nekem, hogy milyen megközelítésre gondoltál ebben a helyzetben?- kortyolok egyet az ásványvízből, bár lehet nem is kéne kíváncsinak lennem a helyzettel kapcsolatban. Nem jól hangzik ez az ő szájából, végül is örülnöm kéne nem? Egyedül én élveztem a helyzetet és még csak meg sem dugott. Most ezen vagyok kiakadva? Tudom, ha megteszi... akkor pont úgy mérges lennék rá, mint jelen helyzetben, szóval erre a helyzetre nincs megfelelő megoldás, jobb ha nem is beszélünk róla, mert sosem fogunk megegyezni... ebben sem. Nyelek egy nagyot ahogy hallgatom a szavait, valahogy sose gondoltam, hogy ilyet hallok tőle, csak bámulok rá nagy szemekkel, nem tudom mit mondjak.... annyira tudja forgatni a szavakat, tudjon mit mondjon. Elérzékenyülök, pedig nem akarok, nagyon nem. Az ajkamba harapva próbálom megemészteni a hallottakat és megfogalmazni amit akarok mondani. -Fontosabb vagyok? Mégis mennyire vagyok több, vagy milyen értelemben? De, azt hiszem, lehet, előfordulhat, hogy pindurkát túldramatizáltam az egészet, csak tudod... mérges voltam, vagyok magamra, hogy egyáltalán hagytalak hogy odáig fajuljon a dolog. Na nem mintha nem élveztem volna, csak aztán meg úgy tűnt, hogy kiakartál dobni.... mindegy, beszéljünk másról inkább,- halványan elmosolyodom, majd kezem az asztalon elindul az ő keze felé, alig, hogy érintkezünk a bőrünk, már el is kapom a kezem zavartan. Ez a pici érintkezés is, mintha olaj lenne a tűzre, ami azóta éget és kínozz amióta ismerem, ó igen, én is vágyom rá, de erről neki nem kell tudnia.
*Egy szemét manipulatív pöcs vagyok. De hát mit tehetnénk? Nyilván nem most fogok megváltozni. Persze Franni sikeresen ki tudja belőlem hozni a kontrollálatlan állatot, de azt hiszem ez az énem jobb. Számára is... - Öhm, én nem emlékszem erre a momentumra cicám. Csak arra, hogy a mobilomat az ágyra dobom.- A pénzt dobálni? Én soha! Azt hiszem, hogy túlságosan is részeg volt, és összekeverte a kettőt. Én sosem dobálom a pénzt. A pénz az már-már szinte szentnek számít nálam, főként azért, mert sokáig nem volt. Így megtanultam megbecsülni. Na, nem én nem az a strici vagyok, aki csak úgy szabadon hagyja a pénzét a lakásában, vagy egy tízessel többet vág egy lányhoz, mert olyan kedve van. Nem, nálunk bizony a pénz fontos, rendesen vezetem, hogy mennyi bevételem érkezik és a szükséges kiadásokat is, ahogyan azt, hogy a lányoknak egy héten vagy napon éppen mennyi pénz jár. Ezt nem lehet csélcsap módon csinálni. Biztos, hogy nem dobtam semmilyen pénzt, semmilyen ágyra, és én még csak részeg sem voltam, hogy ne emlékezzek erre a jelentőségteljes momentumra. Nah persze, természetesen elő fog fordulni, ahogyan én sem leszek vele, mint olyan kedves, mint most. De mi már csak ilyenek vagyunk, ígérgetünk, de nem tartjuk be, mint a romantikus, és borzasztóan nyálas regények főhősei. Elárulok neki valamit, egy apróságot az életemből. Igen, direkt, csak, hogy lássa nekem sem volt mindig tökéletes. Együttérzés, nos ez nagyon megy a lányoknak. Bár azt nem akarom, hogy sajnáljon, s mielőtt még jobban belemelegednénk a témába, rögtön közlöm is, hogy ennek akkor most vessünk véget. És nem is kérdez tovább, ahogyan egy tapintatos hölgyhöz illik. Hölgy... háh... nah igen. - Rájöttem, hogy egy olyan hely, ahol voltunk nem éppen a legmegfelelőbb. Biztos voltam benne, hogy ha kijózanodsz bánnád, és persze a sárga földik lehordanál érte. Meg részeg is voltál, nem is kicsit.- magyarázom. Persze ez nekem egyáltalán nem jelent problémát más körülmények között. Ahogyan most sem zavart, csak nem akartam, hogy erre fogja az egészet. Sokkal jobb ha józanul megy bele a dologba, akkor még azt sem tudja mondani, hogy leitattam. A szavai majdnem, de csak MAJDNEM önelégült mosolyt csalnak az arcomra. Megvagy kislány! Valahogy azonban még is sikerül elrejtenem s teljesen komolyan pislogok vissza rá. - Nem tudom megfogalmazni Franni...-Pillantok oldalra s szemeim csak akkor találnak vissza rá, amikor pillekönnyű érintését megérzem az ujjaimon. Rendben váltsunk témát. A pincér ezt a pillanatot választja, hogy letegye elénk az előételt. S én bele is kezdek. -Szeretném ha elmesélnéd, hogy mi ez a nagybácsis dolog... - Nagyjából már tudtam, némi kis információval rendelkeztem, de egyszerűbb volt az ő szájából hallani, mint jobban beleásni magamat a témába. Később viszont biztos, hogy be fogom rángatni a mosdóba, vagy magamhoz. Elvégre a mosdó nem túl jó opció azok után amit elmondtam a másik helyről...*
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Francesca & Alexander Vas. Dec. 22, 2013 3:15 am
Kék íriszeit kíváncsian emeli az előtte ülő főnökére, valami belső hang azt súgja neki, hogy ne higgyen neki, de ahogy rá pillant azokkal az őrjítően kék szemekkel, mintha megállna körülötte a világ. Legtöbbször képes lenne egy kanál vízben megfojtani, máskor meg inkább csak rámászna, és szétszedné. Annyiszor, de annyiszor próbálkozott Francesca stricije beljebb jutni a bugyija belsejébe, és habár a lány könnyűszerrel és élvezettel játszott vele, tudta a tűzzel játszik. Tudja, hogy Alexander az az ember akivel nem lehet így játszani, hihetetlen erőt, erőszakosságot sugároz, hogy talán még a börtönben sem laknak ilyenek, az olasz lányt mégis mágnesként vonzza magához. Úgy látszik ez valamiféle betegség lehet... újabban csak ilyen emberek veszik körül. Egy pillanatra a tengerre emlékeztető szemekben zavarodottság fut végig, ahogy megpróbál vissza emlékezni arra az éjszakára, amit inkább a süllyesztőbe dobna, de igazából csak zavarodott képek villannak be. Ahogy egyik percben percenként dobja be a feleseket, utána már csak a táncparkett rémlik neki, míg végül egy ágyban vannak... ő és Alex, a végeredmény pedig nem más, mint az hogy már csak taxit hív az „úri ember”. -Teljesen mindegy, hogy volt vagy nem a lényegen mintsem változtat az a tény, hogy kidobtál... miután jól ki szórakoztad magad, ennyi erővel akár azt is csinálhattad volna.- vágja rá talán kissé hangosabban a kelleténél, minek következtében páran felkapják a fejüket és feléjük pislognak. Francesca szája sarkában bocsánatkérő mosoly húzódik, majd vissza fordul Alex felé. Néha nem érti, hogy hol siklott félre az élete. De rádöbben, hogy ez hazugság, ő nem szeret igazán hazudni, ha a szükség úgy hozná biztosan megtenné, de inkább kerüli ezt az utat. Sokat elmélkedett azon, hogy ha a szülei nem halnak meg, ha a húgával nem kerülnek a perverz nagybátyjuk házába. Ha ő nem akarná mindenáron birtokolni az ikerlányokat, ha nem kellett volna egészen Amerikáig szökniük akkor milyen életük lenne. Annyi „ha” és „mi lett volna”, Frannie is tudja, hogy baromság ezen gondolkodni, hiszen nem így történt, most kell változtatniuk az életükön. Ez a mai találkozás is épp egy ilyen lett volna... Hiszen lehet, hogy máshogy nem de legalább törvényes úton el tudja távolítani az életükből a pökhendi maffia vezért. Ha az egész fizetése rá menne is az ügyvédre az sem érdekelné, csak hogy végre megszabaduljon tőle. Bár nagyon úgy nagyon nehéz... hogy most is a szóban forgó ügyvéd helyett a főnöke jelenik meg. Nem hiába bújt el egy hónapon át, még most is forr benne a düh ahogy felrémlik benne az az éjszaka. Nem is tudja tulajdonképpen miért is annyira mérges, hiszen tök mindegy milyen végkimenetele lett volna.... ugyan így végződött volna: össze vesztek volna, vagyis inkább Frannie lett volna pipa. A különbség csupán annyi lett volna, hogy nem még az éjszaka kellős közepén... hanem mondjuk reggel, amikor ki mászott volna mellőle. Szóval utálja az érzést, de Alex úgy olvass benne, mint egy nyitott könyvben... talán az is a számára. -Hát ehhez igazából nem tudnék mit hozzá fűzni, bizonyára igazad van,- ad a férfinak igazat, igaz kelletlenül, utálja ha neki van igaza bármiben is... még egy ilyen dologban is. Inkább a kólája után nyúl, az üveg száját halvány rózsaszínű ajkaihoz emeli, majd a maradék üdítőt is kiissza belőle, végül félre csúsztatja. Még mindig haragudni akar rá, de valamiért, amilyen hamar jön olyan hamar távozik a düh, amit általában ez a férfi okoz neki, tudja ez fordítva is igaz. Nem könnyű őt kihozni a sodrából, de a lánynak fél percébe kerül. Felvont szemöldökkel, meglepődve emeli szemeit Alexre, nem hiszi el, hogy jól látja-e azt amit éppen lát. Rá tör a kényszer, hogy hirtelen oda szaladjon hozzá, majd a nyakába ugorjon, DE természetesen nem fogja ezt megtenni. Tudja... valószínűleg Vegas össze nőneműje erre vágyik, és ő nem akar egy lenni a többi közül. Ez elég hülyén hangzik... tekintve a munkáját, tekintve, hogy milyen Alex. De képtelen lenne elviselni, hogy tudja az övé lett és ő mégis eldobta.... akkor már inkább ne legyen, és nincs fölösleges szenvedés... már ha egyáltalán ez nem az. A meghitt pillanat elszáll, ahogy szóba kerül Alessandro, ugyan mégis mi a fenét mondhatna róla? Hogy ez idáig üldözte, hogy egy perverz majom, aki azért jött ide, hogy aztán végül megkapja azt amit nem kaphatott meg annak idején? Vagy meséljen a családja hátteréről, hogy a nagybátyja az olasz maffia kemény magja. Alex csak annyit tudd, hogy ő és a húga Olaszországból érkeztek, hogy könnyítsenek az életükön. Na nem mintha ő többet tudna a férfiról, pedig érdekelné, de ha ez kíváncsi kérdésekkel jár... inkább kihagyja. Elkapja a pillantását róla, a szemben levő falat bámulja szikrázó tekintettel, amivel ha ölni lehetne a nagybátyja elevenen égett volna el. -Nincs mit mondanom.... annak idején... elszöktünk, ő nem tudja ezt megbocsájtani, az olaszok család centrikus emberek, így utánunk jött...- jelenti ki jeges hidegséggel tömören, röviden és reménykedik benne, hogy nem fog kérdezősködni tovább.
Nah igen Franny azon kevés nők egyike akiket hagytam elkanászodni. PEDIG ez nagyon nem szokásom. S még is, most is itt ül előttem és duzzog, én meg persze hazugságokkal tömöm a fejét, yzinte kintha magyarázkodnék... De valjuk be,hogy élvezem a kis játszmáinkat, és Fran is nagyon ügyesen játszotta ki a kártyáit velem szemben. De ennek most vége, ugyanis be akarom furni magamat a lábai közé. És ez ma este meg is fog történni, még ha most azt is hiszi,hogy ellent tud majd állni. -Oh, nem Franny, nem szórakoztam ki magam. Ilyesmit akkor vághatnál a fejemhez, ha megfektettelek volna. De ez nem történt meg. S ha emlékezetem nem csal akkor te is nagyon jól szórakoztál. Nem dobtalak ki kiscicám. Maximum hazaküldtelek kijózanodni, hidd el ha nem tűnsz el másnap kávéval kopoktatok be hozzád, de eltűntél.-Tárom szét kissé a karomat egy pillanatra. És ez még igaz is. Valóban másnap dél felè aspirinnel és kávéval keltettem volna, de most már mindegy. Arcomról csak úgy süt az egyszerű őszinteség. Könnyedén bólintok ahogyan igazat ad nekem végre valamiben. Nehéz volt eljutni eddig a pillanatik, de ezt is elértük. Majdnem meg is dícsérem,hogy jó kislány,de ezt most inkább megtartom magamnak. A pincér betoppan az előételekkel, megtörve a kis idilli hangukatot, amibe tudatosan ringattam magunkat. S tudom,hogy ettől a pillanattól bizony meg van az én kis olasz cicuskám. Persze még lehet,hogy labilis a játék, de most már nem fogom hagyni elfutni. Sokatmondó pillantást vetek a cicuskára, hallva a kis magyarázatát, ami meg kell hagyni nem túl bő lére eresztett. - A maffiafőnök nagybácsid, gondolom nem tud arról,hogy mi is a munkátok a nővéreddel...-Vonom fel kissé a szemöldökömet, majd az első ostrigát a számhoz emelem. Mennyei vágyfokozó! -Rendben ha ennyire nem akarod elmondani,hogy mi bajod vele, hát ne tedd. De hogy menekülhettél hozzá, előlem, mikor nyilván nem vagytok jóban... gondolom szívességet kértél tőle aminek meg fogja kérni az árát...-Ráncolom össze kissé mérgesen a szemöldökömet, de azt hiszem ez most jogos. Lehet,hogy semmi közöm hozzá, csak,hogy féltem valamilyen szinten ezt a tüzes menyecsként...Cicuskát csak én bánthatom, énnem fogom összetörni, csak én tudom mi az amit még elbír. És másban nem bízhatok és nem is bízok meg ha az én kis cicuskámról van szó...*
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Francesca & Alexander Kedd Jan. 28, 2014 12:38 am
Francesca Di Salvatore nagyon jól tudja, hogy vannak olyan emberek, akikkel lehet játszadozni, és vannak olyan emberek... akikkel egyszerűen nem lehet megtenni. Ő mégis mindig rá érezz azokra az emberekre akikkel nem lenne szabad, valahogy bevonzza őket. Olyan, mintha rá lenne írva a homlokára, hogy gyertek csak nyugodtan, imádja ha birtokolni akarják. Pedig épp, hogy csak az ellentétje igaz, de még sem tudd mit tenni ellene. Sokszor elképzelte, hogy keress magának egy olyan férfit, akit nem jellemeznek ilyen tulajdonságok, és rá kell jönnie, hogy bizony egy olyan férfi nem tudná őt kezelni, úgy mint mondjuk Alex. Sokszor.... mit sokszor, általában képes lenne meg fojtani egy kanál vízben, de ez rá is igaz, tudja, hogy Frannie két másodperc alatt hozza elő a férfiből a legrosszabb énjét, igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Elképedve, felvont szemöldökkel hallgatja Alex magyarázatát arra, hogy nem szórakozta ki magát.... hiszi a piszi. Mert, ha még nem is fektette meg, tudja nagyon jól, hogy bizony egy oka lehet az egésznek: még pedig az, hogy vissza adjon Francescának mindent amit tőle kapott..... vagyis pontosabban amit nem kapott meg, ez egy elégtétel volt.... egy nem is akármilyen elégtétel. -Valahogy a kettő ugyan olyannak tűnik, a lényeg ugyan az: elküldtél. Nem volt szükség arra kávéra, mert mástól megkaptam.... és igen, mert.... családi találkozó volt....- böki ki végül halkan a hazugságot, bár kétséges, hogy el hiszi-e nem túl jó a hazudozásban. És végül is... nem volt annyira nagy hazugság ha azt nézzük, hogy végig Alessnadronál volt.... mert ő is családtag tehát tágabb értelemben véve családi találkozó volt.... na jó nagyon tágabb értelemben. A pincér hozta az előételeket, Alex osztrigát rendelt, az olasz kaszinótojást, némán nyúl az ezüst színű villájáért, majd be kap egy falatot, végül elgondolkodva pislog a férfire, azon kattogva, hogy vajon mit forralhat ismét a fejében. A legjobb lenne, ha azonnal elmenne, de valamiért a lába nem mozdul, akár be vallja magának, akár nem... élvezi Alex társaságát.... és nem csak azt, pimasz viselkedését, az erőt, az erőszakosságot ami sugárzik belőle, az a domináns akármi... amit nem tud megfogalmazni, de egyszerűen el olvad tőle. Először elképedve bámul a férfire amikor közli, hogy tudja mi a helyzet a nagybátyjával.... ami a munkáját illeti. -De igen... tudja, van róla fogalma.... és bizonyára szét veti az izgalom és az öröm....- szólal meg hosszú hallgatás után, nem is tudja mit kéne mondania.... máris így is túl sokat osztott meg vele, eddig csak Calebnek mesélt a perverz gondolkodású Alessandroról.... nem tudja, hogyan tudna mesélni Alexnek róla, vagy hogy ő hogyan reagálhatna, szégyellné magát nagyon. -Nem arról van szó, hogy nem akarom.... csak képtelen vagy beszélni erről, ez nem olyan dolog, minthogy elloptam tőle valamit... sokkal másabb... és igen.... teljesen jól gondolod, hogy szívességet kértem tőle, neki semmi sincs ingyen, és igen mindennek meg van az ára.... a nagyon magas ára.... biztos örült, hogy „segíthet”...- kirázza a hideg, ha bele gondol mégis mit kérhet tőle a nagybátyja, holott tisztában van vele, de azzal is, hogy sosem kapja meg.... inkább beszerezz magának egy pisztolyt vagy még tökéletesebbre fejleszti kick -boksz tudását.
*Franinek volt egy különös érzéke ahhoz, hogy kifogja magának az olyan embereket akik birtokolni akarják, akik nem fogadják el a nemet, akik maguk alá akarják teperni és megakarják neki mondani, hogy mit tehet és mit nem. Én is ilyen voltam. Birtokolni akartam ezt a nőt, és irányítani, igen azt akartam, hogy csak az enyém legyen és senki másé, és hogy ne csináljon ilyen felesleges hülyeségeket... - Hagyjuk, a végeredmény a lényeg. S bármit teszek ugyan ide lyukadunk ki. Méghozzá azért mert te megakarsz rám sértődni. Ferde mosoly jelent meg az arcomon és kicsit megcsóváltam a fejem. Frani ilyen volt, makacs és a fejébe vette, hogy megállja, hogy ilyen közel kerüljek hozzá. Hogy nem hagyja nekem, hogy megdugjam, és az, hogy rajtam múlt, hogy nem tettem meg pont elég kiakasztó a számára. Ugyanis a választás kicsúszott a kezéből, ha akartam volna megdugom, de nem akartam. Itt ezzel van a gond, ha megteszem is kiakad azért mert megtettem. Talán nem is annyira rám, hanem inkább magára. Nem tudom, de nem is lényeges. Ami a lényeg, hogy meg fogom megint tenni, csak most be is fejezem, és nem engedem ki a kezeim közül, mert ha nem vagyok mellette akkor hülyeségeket csinál. Így például felkeresi a nagybátyját... Megjön az előétel én meg lelkesen nekilátok az első fogásnak. Közben a nagybácsira terelődik a téma. Érzékeny eset, egy maffiózó nagybácsi. Bizony, habár itt nincs otthon. Itt én vagyok otthon, ez az én területem meg a testvéremé. Itt nem tehet meg mindent. Ez Las vegas! Ezt még ő nem tudja, de nem is fogja megtudni amíg nem muszáj. Nem mi nem maffiában működünk, de nekünk is vannak embereink és mi sem vagyunk jobbak, bűnözők vagyunk... drogot árulunk, nőket, szexet, alkohol... mindent amivel a maffia is foglalkozik, és még testvérek is vagyunk. Nagy a különbség? Nem, nem hiszem, inkább elenyésző. De ezt nem kötöm Franni orrára, egyenlőre nincs itt az ideje. - Miért?- Szuggesztív pillantásomat gyönyörű kékjeibe fúrom, szinte némán követelve a választ. Minél többet tudok a bácsikájáról és a kapcsolatukról annál könnyebb a dolgom. Az arcom vonásai megmerevedtek, s elkeskenyedett az ajkam mérgemben, letettem az éppen felemelt kagyló héját, s homlokom redői ráncba szaladtak. Igen, egy pillanat alatt változott meg bennem valami, ahogyan tudomására jutottam, hogy mit is csinált az én kis cicuskám. Hogy mennyire hülye helyzetbe sodorta magát. Haragudtam rá, legszívesebben itt az étteremben fektetném a térdemre, hogy elfenekeljem. -Állj fel! Elmegyünk! - Kivettem az ölemből a szalvétát és beledobtam a tányérba, majd felállva mellé léptem és a kezemet nyújtottam neki, mint egy néma parancsként megerősítve a szavaimat. Tudhatja, hogyha most nem jön akkor egyszerűen kicipelem az étteremből. Hangom elmélyült az elfojtott dühtől. Amit biztosra vehet a cicuska az az, hogy nem fogom egy hamar kiengedni a látókörömből. Ha kell akkor az ágyamhoz bilincselem. De nem fog sehova menni ahol én nem látom, nem fog nekem még egy ilyen marhaságot csinálni. Szétvetett a düh, legszívesebben kiabáltam volna, de ehelyett lepillantottam rá, szinte sürgetve a szemeimmel.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Francesca & Alexander Vas. Feb. 23, 2014 4:31 am
Amikor Chiaraval ide érkeztek, sosem gondolta volna, hogy egyszer ehhez hasonló munkát fog csinálni, de hát a kényszer nagyúr. És amikor először találkozott Alexxel.... nem gondolta volna, hogy valaha a főnöke lesz. Az első találkozás is érdekes volt, érezte, hogy kerülnie kellene őt, hogy legalább olyan veszélyes, mint a nagybátyja. De Olaszországba nem mehettek vissza, az örökségéből valószínűleg soha egy árva pennyt sem fog látni. Ahhoz hogy éljenek pénz kell, a pénzhez pedig munka. Így nagy nehezen bele egyezett, hogy bele vág. De már akkor is bele akart mászni a férfi a lány bugyijába, gondolta, majd ő leteszteli milyen is alapon..... csak, hogy Frannie sosem volt az a fajta aki hagyta magát, igazi olasz vér.... nem is igazi olasz, Salvatore vér csörgedezik az ereiben. Ez mi sem bizonyítja jobban, minthogy amint kettesben maradtak és a férfi megpróbált a maga egoista, kemény módjára rámászni, Fran egy jól irányzott rúgással hagyta ott. Biztos benne, hogy több ilyen alkalom lesz. Valamint abban is teljesen biztos volt, hogy sosem fog vonzódni egy ilyen emberhez, mint ő.... olyan, mint Alessandro, ugyan úgy tárgynak tekinti.... legtöbbször, birtokolni akarja, elvárja, hogy úgy táncoljon ahogy ő fütyül.... csak, hogy Francesca nem ilyen, a nagybátyja gondoskodott arról, hogy ne akarjon valaha egy férfinek is megfelelni, vagy alárendeltje lenni, na abból nem eszik aztán senki.... önálló akar marad, minden férfitől mentesen, ő akar lenni az életének, a testének az ura lenni. -Nem.... nem megakarok sértődni rád, ez nem is igaz, nem lenne semmi értelme, amióta ismerlek arra hajazol, hogy végre magadévá tegyél, sok mindennel próbálkoztál.... és amikor ott volt a lehetőség akkor egyszerűen.... elengedted magad mellett... nem értem...- elgondolkodva ráncolja össze tökéletes szemöldökét, és tényleg nem érti, de abban biztos volt, hogy valamit forral.... ilyen könnyen nem adja fel.... sőt fel sem adja soha az életben. De sajnos be kell vallania magának, hogy Alex úgy olvas belőle, mint valami nyitott könyvből. Z igazság az, hogy így is kiakadt, de ha valójában megtörténik.... akkor meg haragudott volna rá másnap. És rájött hogy amiatt ijedt meg annyira, mert egy kicsit Alex kezében volt a gyeplő és ő ezt nem bánta.... de többet ilyen nem lesz, nem hagyja, hogy még egyszer valaki parancsolgasson neki, vagy irányítani próbálja, nem valami hülye robot. Mosolyogva nézi ahogy a férfi élvezettel esik neki a kagylónak, nem sok amerikait látni így, hogy nem csak, hogy rendesen eszik, de egyenesen élvezik az étkezést.... és nem a mű kajának szólnak azok a szemek. Ismét témánál vagyunk, keserű sóhaj hagyja el ajkait. Ha egyszer valamiről nem akar beszélni, az Alessandro..... szégyelli magát a nagybátyja nevében is, amiatt amit már megpróbált tenni és amit meg akar tenni vele még mindig a mai napig. Csak annyi különbséggel, hogy most helyben van, egy városban és biztos benne, addig nem nyugszik, míg haza nem viszi őket Palermoba, a nagyapjuk is ebben reménykedik. Büszke család....- gondolja keserűen, a szűk család tudja, hogy milyen perverziói vannak az ikerlányok felé.... és még sem tesznek semmit még sem zavarja őket.... hiszen ő a főnök, ő dirigál. -Miért.....? - cinikus nevetés hagyja el ajkait,- azért mert ő azt akarja, hogy rá szoruljunk, arra vár, hogy esdekelve kérjük meg vigyen vissza minket Palermoba.... és végezettül, minden jól jön ahhoz, hogy sakkban tartson.... ez egy ilyen dolog....- áhh azok a szemek. Ha egyszer valamit el akar érni Alex a lánynál, nem kell mást tennie, minthogy tengerre emlékeztető íriszeit bele fúrja a lányéba és az dalolva mond vagy tesz meg bármit..... imádja és utálja ezt az érzést. Annyiszor elgyengülhetett volna, ő még sem tette, nem akar egy újabb trófeaként díszelegni Mr. Russel kirakatában. Meglepődve nézi ahogy az előbb nyugodt pasi, most mérgesen vizslatja, ezután felpattan és kijelenti, elmennek. Francesca szemébe is a düh tüze költözik, mérgesen löki el a kezét, majd feláll. -A vendégem voltál....- préseli ajkai közül a jeges választ, ahogy egy százast dob az asztalra. Hogy a fenébe jön ő ahhoz, hogy így dirigáljon és miből gondolta, hogy azonnal fejet hajt neki? -Én veled nem megyek sehova!- azzal csapot-papot ott hagyva siet a kijárat felé. Ó mekkora barom is volt, hogy képzelte, hogy Alexxel rendesen is tud beszélgetni? Biztos volt abban, hogy a férfi nem hagyja csak úgy elmenni, ezek után meg pláne nem, de nem izgatja. Megérdemli.
- Már elmagyaráztam Cicuska. Nem voltál józan és lehet, hogy most haragszol, de akkor is haragudtál volna. Miért nem örülsz, hogy most az egyszer nem használtam ki a helyzetet? -Sóhajtok, igazság szerint mindegy mit csinálok vagy mondok, vagy inkább, hogy mennyire akarom jól csinálni, mindig lesz valami ami nem tetszik neki. Hogy miért? Mert így akarja, talán meg fél attól amilyen vagyok, vagy az érzéseitől vagy isten tudja, hogy mitől. Pillantásomat az övébe fúrom, nem egy cseppet sem tetszik, hogy nagybácsihoz menekült miattam. Meg sem fordul a fejembe, hogy ezért magamat hibáztassam, hiszen én nem kértem erre. Csak az ő csökönyös és megzavarodott kis elméje késztette ekkora baromságra. Hát persze, hogy felidegesít, meg tud őrjíteni azzal ha veszélybe sodorja magát. És nem, nem a pénz miatt, nem azért mert nem dolgozott, vagy mert ha baja esik nem dolgozhat. Nem érdekel, sőt azt akarom, hogy ne dolgozzon, nem akarom, hogy kurválkodjon hanem azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Csak és kizárólag az enyém. De ezt ő még nem tudja, legalábbis nem biztos benne, s egyenlőre ezt nem is fogom az orrára kötni. Ma estére egészen más terveim vannak vele. Minden esetre ezeket egy pillanatra félre teszem mikor eljut a tudatomig, hogy mekkora marhaságot csinált azzal, hogy felkereste a maffia főnök nagybátyát... gratulálni tudok csak ehhez a borzalmasan átgondolt lépéshez. - Ha ezzel pontosan tisztában vagy, akkor még is hogyan fordulhatott meg a fejedben, hogy hozzá menj?- Kérdezem kissé indulatosan, s a szavak szinte sziszegve törnek elő fogaim közül. Felállok, legszívesebben felkapnám és úgy cipelném ki ebből az átkozott étteremből, és nem engedném ki az utcára felügyelet nélkül. Helyette megadom neki a lehetőséget, hogy saját két lábán hagyja el a helyet. Természetesen él is vele, nem is ő lenne ha egyszer azt csinálná amit mondok. Utána sétálok, öles lépteimmel is csak az utcán érem utol, útközben odaszólok, hogy hozzák az autóm. Elkapom Franny könyökének hajlatát, s szinte visszarántva az étterem falának tolom, testem az övének préselődik, s kicsit sem érdekel, hogy ki lát vagy ki nem. - Soha nem tudod azt csinálni amire kérlek?- Sziszegem.- Csodálkozol, hogy dühös vagyok? Hát nem érted, hogy aggódom érted? És iszonyatosan mérges vagyok amiért képes voltál a nagybátyádhoz menni, és veszélybe sodorni magadat. Legszívesebben bezárnálak egy szobába és sehová sem engednélek ki egyedül. A kurva életbe!- Mormogom dühösen.- Szóval szállj be abba a telibe k*rt audiba míg be nem váltom ezt a vágyamat.- Oldalra állok helyet adva neki, hogy az autóba ülhessen, s valóban addigra már az R8as audi ott parkol a járda szegélynél. A parkolós fiú már ki is nyitotta az ajtót Frannek. Remegek a dühtől és csak reménykedni tudok benne, hogy nem kell bevágnom a kocsiba. HA beszáll az autóba én a vezető ülésen foglalok helyet, s amint lecsukódik az ajtó telibe nyomom a gázt. Imádom ezt a kocsit, körülbelül kétszázzal robban ki főútra, s úgy dorombol alattam mint egy kéjes kiscica. De valahogy most ez sem tud lenyugtatni. Persze ha nem Franny ülne most itt mellettem, hanem bármelyik másik nő akkor megpróbálna lenyugtatni, de ő nyilván csak duzzog. Mert miért ne lehetne megsértődve ha én ideges vagyok? Nah igen, meg lehet, én meg lehetek ideges. S mivel ő sosem enged ezért nem jutunk sehová. Persze én sem mondanám, hogy túl jó vagyok az engedésben,de azért vele kapcsolatban bizony volt már rá példa... nem is egyszer.*
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Francesca & Alexander Hétf. Márc. 31, 2014 5:09 am
Először nagyokat pislogva próbálja felfogni a szavak értelmét, amik elhagyják Alexander ajkait. Naná, hogy ebben sem értenek egyet, talán sosem fog bekövetkezni az a pillanat amikor egy dologban is megegyeznek. Mintha számított volna valaha is, hogy valaki mennyire öntudatlan, egy dologban biztos volt, még pedig abban, hogy Alexandernek csak az számít, hogy egy nő szét terpesszen, és ne akarja Francescának bemagyarázni az ellenkezőjét. Próbálja megfékezni olasz temperamentumát, de három másodpercnél tovább nem bírja, ami a szívén, az a száján, akár akarja, akár nem... -Mert ismerlek, és biztos vagyok abban, hogy valami hátsó szándék van e mögött. Bár elég fura, hogy nem használtad ki.... miért? Amióta ismersz azóta próbálsz a bugyimba bejutni, és amikor ott van a lehetőség.... akkor meg még sem.... áhhh tudod mit ne is válaszolj inkább, nem akarok többet erről beszélni, úgy is az lesz, hogy te az igazadat fújod és én is.- próbálja elkapni a pillantását, de amint Alex rá néz azokkal a kék szemekkel, nem bírja elkapni ibolya színű íriszeit. Ha meglátja azt a szempárt, azonnal elkezd bizseregni.... már csak a pillantásától felforrósodik, arról nem is beszélve, hogy a libabőr kúszik fel a gerincén. Olyan könnyű és egyszerű lenne engedni az ösztönöknek és a karjaiba borulni. Nem tagadja sokszor elképzelte, hogy vajon milyen lehet az ágyban.... és múltkor kapott egy kis ízelítőt. De nem akar olyan nő lenni, aki elmondhatja, hogy Alex megkapta, majd elhajította, mint valami lejárt szavatosságú terméket, nem akar egy újabb rovátka lenni az ágya oszlopán. Inkább akkor ne is tudja meg, így lesz a legjobb. Bár a teste és a szíve sokszor nem ért egyet az eszével, és hatalmas csaták szoktak kialakulni, általában a szíve nyer... Bár a férfi is megéri a pénzét, az biztos, tuti, hogy a családjában valamikor lehetett olasz, mert amerikai módjára sokszor legalább annyira szenvedélyes, mint ő maga, hanem jobban. Méregtől fűtött hangja Frannieben is feléleszti a dacot, össze húzott szemekkel méregeti, ahogy próbálja vissza fogni magát. Oké, talán igaza van abból, hogy nem egyből a nagybátyjához kellett volna rohannia, de sosem volt az a előbb gondolkodj aztán cselekedj fajta ember, sokkal inkább az a amin a szívén az a száján, dühösként cselekvő, boldogként ígérő ember. Tudja nagyon jól, hogy ennek meg lesz a böjtje, igaz, hogy még nem jelentkezett Alessenadro. De azt is tudja, hogy napok kérdése és biztos benne, hogy meg fog történni, és nem nyugszik addig míg a lány nem teljesíti a szívességet. -Úgy, hogy ha mérges vagyok vagy nagyon megbántanak.... nem tudok tiszta fejjel gondolkodni, vagyis nem is gondolkodtam.... csak tettem amire abban a pillanatban szükségem volt, el tűnni mindenki elől, és ezt csak ő tudta elérni. Nem mintha közöd volna hozzá!- vág vissza mérgesen, ahogy látja, amint felpattan, kijelentve, hogy ők most mennek, teljesen elborul az agya. Azonnal elindul kifelé azzal a céllal, hogy egyedül legyen, Alex sosem fogja megunni a parancsolgatást.... sohasem. Amint kilép a friss levegőre, nagyot szippant belőle, hogy valamennyire kitisztuljon az agya. De nem tudja sokáig élvezni az egyedüllétet, mert vaslaki elkapja a könyökét, a következő percben az étterem falának szorítva találja magát. Hátulról karcolja a fal érdes oldala, de valahogy az eltörpül ahhoz képest amit Alex közelsége vált ki belőle. Ibolyaszín szemeiben szikrázik a düh, mégis ahol neki feszülnek a férfi izmai ott melegség önti el. Egyszerre kezdené el püffölni és bújna hozzá. Szólásra nyitja húsos ajkait, hogy megvédje magát, de annyira lefagy hallva Alex válaszát, hogy először csak bámul rá őzike szemekkel, végül annyira meglepődik, hogy szó nélkül ül be a kocsiba. Dacosan keresztbe fonja kezeit a mellkasa előtt, és hidegen néz előre az ablaküvegen keresztül. Melle fel-le süllyed, ahogy beszívja a levegőt és kifújja. -Remélem levegőt azért néha szabad vennem....- böki ki azért jegesen, felé sem fordulva, többet akkor sem lenne képes kinyögni ha akarna, ugyan is Alex telibe nyomja a gázt, úgy belepréselődik az ülésbe, hogy azt hiszi hirtelen a csomagtartóban köt ki egy másodpercen keresztül. Valahogy le kell nyugtatnia magát, nem akar még jobban össze veszni vele, mert abban biztos volt, hogy a végén tényleg egy szobában bezárva találja magát, Alex képes megtenni rá. Ezért bekapcsolja a rádiót, keress valami pezsdítő muzsikát, egyik kezével elkezd dobolni a bal combján, hogy elterelje a figyelmét, néha néha azért a férfi felé pislog, de nem szólal meg, mit is mondhatna?
- Legközelebb inkább örülj neki ha nem használnak ki.- Vágom rá félvállról. Mondjon amit akar, ez akkor is csak hiszti, egy teljes mértékben fölösleges Franis hiszti. Persze most sem bírunk végigülni egy vacsorát anélkül, hogy összevesznénk. - Már pedig van közöm hozzá még akkor is ha neked ez nem tetszik.- Persze fel kell állnia és kiviharozni, nem is ő lenne. És én pedig nem én lennék ha nem mennék utána és nem nyomnám a falnak. Ha most nem szállna be a kocsiba, akkor valószínű, hogy a hátamra dobnám és bevágnám a csomagtartóba, megjegyzem ott nagyon kicsi a hely, és idegesen nem vezetek valami finoman. De szerencsére beül, habár nem éppen jókedvűen, de nem érdekel, hiszen nekem sincsen a legjobb kedvem. Pillanatra Frannire nézek, s formás kebleire szegezem kék íriszeimet. - Ahogyan figyelem most is éppen azt teszed...- Ezzel telibe nyomom a gázt és teljes erővel kihajtok a forgalomba. Legszívesebben rászólna, hogy ne nyúljon a rádióhoz, de mivel szeret vezetés közben zenét hallgatni nem teszi. Egy pillanatra Frannyre pillantok, de éppen csak annyi időre, hogy meggyőződjek róla sejtéseim igazak és valóban nincsen bekötve. Mivel jócskán a megengedett sebességhatár felett autózom, a belvárosban, nem ez a cicuska legjobb döntése. - Kösd be magad!- Vakkantom, miközben sebességet váltok, s még jobban gázra lépek. Úgy érzem az agyam elment otthonról, és ezt is persze csak ő képek kihozni belőlem. A nagy probléma csupán az, hogy azzal a képességgel viszont nem rendelkezik, hogy le is tudjon nyugtatni, azzal meg végképp nem, hogy tudja mikor kell ezt megtennie. Kikanyarodtam a főútra, s most úgy isten igazából rátapostam a gázra, kétszáz felett a száguldás isteni érzés, dühösen, ittasan, belőve nem szabadna vezetni, de én imádok dühösen, ittasan és/vagy belőve vezetni. Elvégre mi értelme van a vezetésnek ha az ember nem így teszi. Ujjaim megfeszültek a kormányon, s éreztem, hogy ez most egy kicsit sem segít. A megvilágosodás viszont olyan gyorsan jött, mint ahogyan az autó száguldott. Hirtelen szinte tövig nyomtam a gázt, s kifaroltam az út szélére, még mielőtt Fran felocsúdhatott volna, kikapcsoltam a biztonsági övét (már ha bekapcsolta, de ha nem akkor most inkább a szélvédőre van felkenődve), s az ölembe rántottam, ujjaim a tarkójára feszültek, ahogyan megszorítottam a nyakszirtjét, s közelebb rántottam magamhoz. -Kur**ra felb***os az agyam! - Sziszegtem, majd még mielőtt Fran előállhatott volna valami frappáns megjegyzéssel, durván megcsókoltam, ágyékomat felfelé tolva az övének feszítettem, s szabad kezemmel közelebb rántottam magamhoz. Nyelvemmel erőszakosan hatoltam a szájába, teljesen magamnak akartam, a magamévá akartam tenni minden hogyan, s ebbe most aligha lehetett beleszólása. Hallani akartam, ahogyan sikítozik alattam, és könyörög, hogy keményebben. Mert abban biztos voltam, hogy élvezni fogja, és rohadt dühös voltam rá, és más módszert nem nagyon tudtam volna mondani, hogy lehiggadjunk mind a ketten. Szabad kezemmel a pólója alá nyúltam, s végigsimítottam a derekán és a háta ívén, a jobb kezemmel azonban még mindig a tarkóját szorongattam, közel tartva magamhoz. Aztán egyszer csak elengedtem a tarkóját, s ujjaim dús hajába markoltak és kissé hátrahúztam a fejét. - Na most bepótoljuk ami a múltkor kimaradt!- Mormogom, s elenged a haját, szinte letépem róla a felsőt, ujjaimat végigfuttatom feszes hasfalán, s közelebb hajolva, ajkam finom ívű nyakán húzom végig, a füle tövétől a kulcscsontjáig. A fenekébe markolva még közelebb rántom, s ágyékomat az övének dörzsölöm.
-Akkor lehet a bugyi sem kerül le rólam, és a nyelved nem kerül a helyére,- vág vissza epésen a férfinak. Persze, Frannie nem is gondolt mást Alexről, minthogy mindössze egy laza hisztinek teszi be az egészet, ha nem így tekintene rá.... talán nem is ő volna. Pedig aztán egyáltalán nincs igaza, de úgy sem fognak egyetérteni.... ritka az olyan dolog amiben valaha is egyet fognak érteni. -Igazad van nem tetszik, és lehet, hogy valahol félúton lemaradtam arról, hogy a férjem lettél,- válaszol neki sziszegve, már az anyós ülésen ülve,- de úgy tudom egyelőre csupán a főnököm vagy.... tehát a magánéletet azért hívják annak, mert.... magánélet.- keresztbe font karokkal bámul előre. Elege van Alex zsarnokságából, és azt hiszi, hogy ha kedve szottyan akkor simán nemes egyszerűséggel leláncolhatná a pincébe, azt tesz vele amit akar, és hogy minden óhaját lesi, azt várba, hogy tálcán kínálja magát, mert nagyon, de nagyon téved, ha ezt hiszi. A kényszer nagyúr, biztos volt abban, hogy képes lett volna bevágni a csomagtartóba, és ha a két rossz között választhat, akkor inkább utazik az ülésen, mintsem a csomagtartóban.... csak kényelmesebb. Legalább a kedvük hasonló, ha másban nem is értenek egyet. Megérzi, hogy Alex pillantását mellkasának szenteli, halvány, piros pozsgás pír lepi el elefántcsont színű arcát, de úgy tesz mintha észre sem venné. -Nem éppen szó szerint...- kezd bele, de belé forr a szó, ahogy a férfi elindul, azon nyomban az ülésbe préselődik. Hát azt tudta, hogy Alex szereti a gyorsulást, meg a jó kocsikat, de gondolhatta volna, ha dührohamot kap, akkor előszeretettel áldozz ennek az élvezetnek. Már azon is meglepődik, hogy egyáltalán nem oltja azért amiért merte használni a rádiót, nem mintha a lány sokat törődött volna vele, mert nem igen. Mikor felszólítja.... mit felszólítja, inkább hangzik parancsnak, mint kérésnek, hogy kapcsolja be az övét, először csupán a móka kedvéért is feleselni akart, de belátta, hogy igaza van, főleg, hogy a férfi percről percre gyorsul, és még túl fiatal a halálhoz. Ráadásul nem egy ilyen arrogáns seggfejet akar látni élete utolsó perceiben.... némán szót fogad. Alessandroval is képes három perc alatt össze veszni, és akkor ott kő kövön nem marad, de ez most más, teljesen, főleg, hogy amíg nem hozta fel a nagybátyját addig semmi probléma nem volt, jól elvoltak. Minek kellett szóba hoznia? Minek kell mindig, mindenbe bele ütnie az orrát, olyan dolgokba amiken úgy sem tud változtatni és amit egyedül a lánynak kell megoldania? Mert az tény, hogy a nagybátyját lehet soha az életben nem fogja levakarni magáról, akár mennyire is szeretné. Hirtelen arra lesz figyelmes, hogy Alex még jobban felgyorsít, már ha ez lehetséges, majd a következő percben leparkol az út szélén, körülöttük porfelhőt hagyva. Az egyik percben még Alex mellett ül, biztonságban, becsatolva, mire észbe kaphatott volna már a férfi ölében ücsörög, szoknyája egészen a combja közepéig felcsúszva. De most nem ért rá ilyen dolgokkal foglalkozni, ugyan is Alex ujjai durván markolnak a hajába, halk szisszenés hagyja el ajkait. Mire megszólalhatna nyelve már a szájában volt, ezzel elsöpörve bármiféle tiltakozást, vagy ehhez hasonlót. Még felötlik benne a gondolat, hogy ez.... most erőszaknak számít-e, vagy egyáltalán beszélünk erőszakról amit ennyire élvez valaki, Mert tény, hogy ez a nyers férfiasság sokkal inkább lobbantja lángra, mintsem a félelem gyökeret verjen Alex parfümjétől eldugult agya mélyén. Ilyen még nem történt vele, minden pórusa vágyott az érintése után, jobban szomjazott rá, mint egy túrázó a sivatagban a víz után. Szenvedélyesen viszonozza a csókot, nyelvével incselkedve játszik, kóstolgatja, néha szívogatja, keze felfedezőútra indul az izmos vállon felfelé ében fekete tincsei felé. Gyorsabban kezdi szedni a levegőt amikor megérzi a férfi kezét a hátán, lába közt bizsergés kezdődik, melegséggel árasztva el többi testrészét, a vér eszelősen dübörög az ereiben neki feszülne a tejszín árnyalatú, bársonyos bőrnek, dobolva a fülében és a szívében. Ahogy a férfi hátra feszíti a fejét a haján keresztül, ajkába harapva próbálja csökkenteni a nyögést ami kikívánkozik ajkai közül, ibolya színű íriszeit Alex mély kék szemeibe fúrja, sugárzik belőle a vágy. -Ideje lesz,- feleli az ajkaira, pironkodnia, vagy legalábbis zavarnia a kellene a ténynek, hogy éppen melltartóban ücsörög az út szélén Alex ölében, a kocsijában, és akárki járhat arra.... az megláthatja, de annyira elborítja az Alex-kábítószer, hogy megfeledkezik mindenről, térről, időről, emberekről, jelen pillanatban nem akar mást, csak az övé lenni... akár itt, most. Keze felfedezőútra indul ismét, csak most le, egészen, a nadrágja széléig, ahol keze becsusszan az inge alá, pár pillanatig, élvezi az izmokat ahogy tenyere alatt dolgozik, majd ahogy újra vissza tér keze a nyakához és elkezdi leszaggatni róla a felesleges ruhadarabokat. -Nem hittem, hogy valaha ilyet mondok... de akarlak, őrülten...- suttogja a bőrébe, ahogy ha lehetséges megpróbál még közelebb férkőzni hozzá.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Francesca & Alexander Szer. Május 21, 2014 12:31 am
- Ne nevettesd ki magad.- Forgattam meg a szememet, még, hogy nem kerül le róla. Akkor kerül le róla a bugyi amikor én akarom. Csak csupán eddig udvariasabb voltam vele, mint a legtöbb nővel. De ahelyett, hogy ezt megfelelőképpen értékelné még pattog is nekem... - A kurváknak nincs magánéletük.- Mondom szárazon és nem túl kedvesen. De hát néha úgy viselkedik, mint egy királynő. Holott az, egy kurva, akinek nem sok kilátása van a jövőre, főleg nem az ő hozzáállásával. Dühös voltam rá, roppant dühös, legszívesebben elfenekeltem volna, de talán itt és most erre nem ez a legjobb pillanat.Tövig nyomom a gázt, hogy valamennyire lehiggadjak, de nem mondanám, hogy használ. Talán ezért farolok le az út mellett mielőtt, még felcsavarodnánk egy fára. Már módot találok az ideglevezetésre. Magamhoz rántom Frant az ölembe ültetve.Vadul csókolom és ujjaim felfedező útra indulnak a testén. - Ne szemtelenkedj!- Mormogtam, ujjaim felsiklottak a combján, feltűrve a rövid szoknyát a derekára. A bugyin keresztül végigsimítottam a lábai között, miközben szabad kezem végigsimított a hátán, fel a tarkójáig. Közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókoljam, harapósan és szenvedélyesen. Imádtam ezt a nőt, a testét, de még a hisztijét is. Szórakoztató volt, habár sokszor legszívesebben kitekertem volna a nyakát. A lábai között finoman ingerlem ujjaimmal. - Nyugi cicuska, most nem menekülsz.- Morgom az ajkai közé. Aztán egy hirtelen rántással hátradöntöm az ülést, így szinte teljesen vízszintesben van, és fordítok a helyzetünkön. Így már ő van alul, felé támaszkodok, és lerántom róla a bugyit. Megfogom a kezét és felhúzom mind a kettőt a feje felé, lefogva egy kézzel mind két csuklóját. Az így felszabadult kezem a lábai közé siklott, s két ujjam a résébe csúszott. Megkerestem azt az édes recés pontot, amelynek ingerlése oly nagy gyönyört jelent a nőknek. Lehajoltam, s megcsókoltam, de ezúttal ez csak egy puszi volt, finom. - Most megbüntethetnélek azért mert szemtelen vagy, és nem fogadsz szót.- Mormogtam az ajkára miközben ujjaim szorgosan mozogtak benne. Megcsókoltam ismét, most kicsit vadabbul, de még mindig lefogva a kezét. Még nem döntöttem el, hogy a büntetést valóban most hajtom-e végre vagy majd máskor, vagy most ezt kihagyjuk. A férfiasságom mely készenlétben dudorodott a lábaim között azt mondta, hogy hagyjuk későbbre és most hágjuk meg ezt a gyönyörűséget...*
Frannie sokszor gondolta már végig, hogy egyszerűen miért nem fojtja meg Alexandert egy kanál vízben? Vagy egyszerűen csak az ujjaival, mert sokszor bizony legszívesebben átküldené a másvilágra. Viszont vannak olyan napok amikor a nyakába ugrana, addig csókolgatná, simogatná, kényeztetni, ameddig csak lehetséges lenne, és akár bármilyen kívánságát teljesítené. Kár, hogy ezek a pillanatok ritka kevesek. Sokszor képzelte el a pillanatot, amikor megteszi, de tudja, hogy soha sem fogja. Tulajdonképpen tetszik neki, hogy ilyen heves és férfias, ha olyan lenne mint a tipikus amerikaiak vagyis rideg, semmitmondó, akkor biztos lenne benne, hogy nem fogta volna meg semmi sem benne, bár ezt még magának sem vallja be, talán soha sem. Már szólásra nyitja húsos ajkait, hogy jól megmondja neki mit is gondol a dologról, és hogy ha akarja, akkor nyugodtan feldughatja a fenekébe a véleményét egész nyugodtan. De aztán inkább becsukja a száját, elszámol magában tízig, majd vesz egy mély lélegzetet. -Már meg ne haragudj, de csak, hogy tudd nem dolgozom a nap huszonnégy órájában, ami annyit jelent, hogy amikor nem dolgozom szabad óráim vannak, tehát ezt nevezik magánéletnek..... ha nem tudtád....- vág vissza ridegen a férfinek, ahogy oldalra fordítja a fejét, mivel csokoládé tincsei az arcába hullanak, nem láthatja megbántott arcát. Egyszer csak arra eszmél fel, hogy az egyik pillanatban még oda szegezi a gyors hajtás az üléshez, a következőben meg már Russel ölében ül, és ahol éri csókolja. -Azt hittem, hogy szereted ha szemtelen vagyok,- suttogja halkan ahogy ujjai bele markolnak ében fekete hajkoronájába. Közel húzódik hozzá, szenvedélyesen viszonozza a csókokat, apró harapásokat, melyek néha keményebbre sikerednek, de nem bánja, tudja, hogy Alex is ugyan úgy élvezi.... vagyis gondolja, mert igazából idáig még nem jutottak el. Kezével Alex ingébe kapaszkodik amikor annak ujjait megérzi a lába között, élesen beszívva a levegőt alsó ajkába harap, hogy ne nyögjön fel. -Nem biztos, hogy most akarnék menekülni....- válaszolja pajkosan, amikor a következő percben már hanyatt dőlve ő fekszik alul, akár mennyire is sok nő számára nem fekszik az amikor lefogják, Franniet beindítják. Alex vasmarkai olyan erősen tartják feje fölött csuklóit, mintha valóban bilincsek lennének azok. Mikor a férfi ujját megérzi ott lent, immár a zavaró bugyi nélkül, halk nyögéseit nem bírja vissza fogni, elkezd mocorogni, hogy legalább az egyik kezét sikerüljön kiszabadítania. Megőrjíti a tudat, hogy nem érhet hozzá egy ujjal sem, szó szerint megőrjíti. -Még sosem bűntettek meg....- feleli szemtelenül miközben még mindig küzd, lévén, hogy sok mindent nem tud tenni, közel hajol Alex nyakához, először finom csókokat lehel rájuk, majd apró harapások következtek, végül a haja tövénél elkezdi szívogatni a hófehér bőrt, vissza akarja adni amit kap tőle, plusz nem akar a kocsiban hangot adni annak amit most érezz.
Durva vagyok, sosem voltam más. És vele sem leszek, ezt ő is tudja. Lényemből fakadóan nem vagyok egy szende férfi akinek a nők gyereket akarnak szülni. - Igen cicuska, de te mostanában túlzásba esel. Azt is szeretem ha utána megmutatod hogyan tudsz dorombolni.- Duruzsoltam az ajkaira, majd ujjaim a lábai közé siklanak. Élvezettel hallgatom az ajkai közül felszakadó nyögés visszhangját. Magam alá döntöm, s az ülésnek szorítom. Tudom, hogy élvezi, tapasztalataim alapján a legtöbb nő így van ezzel. Ritka, hogy egy csaj ne élvezné egy picit az alárendelt szerepét. Olyan előfordul, hogy nem bízik a partnerben, és ezért frusztrálja ha a nem mozoghat szabadon, a félősebb nőknél előfordul. De hát mindenkihez csak a megfelelő utat kell megtalálni. Nem de? Frannie is végre beláthatja, hogy bizony minket nagyon is egymásnak szántak, ha másra nem is, egy-két éjszakára mindenképpen. Őt beindítja ha lefogják, engem meg beindít ha lefoghatok valakit... Ujjaim ismét nedves réséhez siklanak s élvezettel tapasztalom, hogy ficánkolni kezd. Ujjaim még erősebben szorulnak a csuklója köré, hogy ne tudjon kiszabadulni. Hagyom egy kicsit játszadozni, ráadásul élvezem, hogy dús, csókolnivaló ajkai a nyakamon kalandoznak. Ujjaim szorgosan mozognak benne, míg szavaira kaján mosoly terül el az arcomon és kissé elhúzódok, hogy az arcába nézhessek. Közelebb hajolok, s az ajkaira suttogom a szavakat, miközben ujjaim elhagyják a rését, s most a csiklóján simítanak végig. -Hát akkor éppen itt az ideje. - Felkaptam a nyakkendőmet, és pár gyors mozdulattal összekötöttem Frannie kezét a feje felett. Végigsimítottam az oldalán le egészen a fenekéig, ott áttértem a formás domborulatokra, tőlem furcsán nagy gyengédséggel. - Gyönyörű lenne a feneked pirospozsgás színben...- Beszéd közben kezem a fenekétől a combja irányába halad, s miközben végigsimítok a formás lábakon, a derekam köre teszem. Halkan beszéltem, olyan mély tónusban, hogy az is kérdéses volt ki tudja-e venni a szavaimat. Kék szemeimben megjelent az a jól ismert domináns sötétség. - Szívesen elfenekelnélek...- Duruzsoltam, az ajkaira, majd a fenekébe markoltam miközben forró csókot leheltem az ajkaira. Durva mozdulattal megfordítottam, s a csípőjébe markolva felrántottam a csípőjét. Mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül vágódtam belé. - De ez nem most fog megtörténni.- Rásóztam a fenekére, kicsit sem finoman, hogy utána gyengéden megsimítsam a kipirosodó bőrt. Közben nem mozdultam benne, hagytam neki pár pillanatot, hogy hozzászokjon a méreteimhez. Kezeim a csípőjébe markoltak és így hátulról kezdtem el megdugni. És imádtam, ahogyan forrón ölelte körül a hímvesszőmet. Gyönyörű látványt nyújtott így alattam, összekötözött kézzel, és kéjesen sóhajtozva.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Francesca & Alexander Szomb. Júl. 05, 2014 5:26 am
Frannie kénytelen bevallani, hogy nagyon is bejön az ahogy a férfi hozzá ér, erőszagossága, durvasága, de ha kell... ha tudja, hogy éppen az ellenkezőt éri el a lánynál, akkor annyira gyengéd tud lenni, hogy a világ legromantikusabb költője is meg irigyelhetné. Nem is tudja már, hogy miért ellenkezett annyira amikor Alexander rád mozdult, de most hogy alatta fekszik... valahogy nem jut eszébe a dolog. Annyira elködösíti gondolatait a férfi fanyarú és férfias parfümjének esszenciája, hogy jelen pillanatban nem érdekli semmi csak hogy az övé legyen, minél tovább, minél jobban, durvábban, keményebben, nem ismer magára. -Csak annak dorombolok, aki megérdemli, aki nem... az hát szóval az a szemtelen énem élvezheti,- még mindig kacérkodik főnökével. Nem is tudja, hogy mi az ördög bújt belé, nem sokkal ezelőtt még megtudta volna fojtani egy kanál vízben, de akár simán le is vágta volna a fejét a helyéről.... most pedig, itt liheg az érintése alatt, miközben minél többet kíván, mindenhol és mindenhogyan érezni akarja a férfi érintését, szinte annyira, hogy már fáj. Mire szájával reagálhatna Alex csókjára, a férfié már tova is száll, mire csak újabb keserves nyögés a válasza, ajkába harap, hogy valamennyire is sikerüljön vissza fogni magát. Elvégre az út közepén állnak, mikor eszébe jutna, hogy ez nem a megfelelő hely erre, és tiltakozni szeretne, Alex újabb simogatása teljesen kitörli ellenkezésének még csak az akarását is. Tetszik neki, hogy leszorítja az ülésnek, tenyerével végig simít az izmos hátán, amit az ing elfed, de így is érezni lehet tökéletesen kidolgozott izmokat. Alessandro után félnie kellene az ilyen férfiaktól, az ilyen helyzettől, Russeltől, és ő még sem fél, sőt az érzés amit jelen pillanatban érez minden csak nem félelem. Nem gondolta volna, hogy valaha ilyet fog gondolni, de úgy érzi ebben a percben, mintha neki teremtették volna, mintha valóban egymáshoz illenének. De tudja, hogy ez csak pillanatnyi varázsa a dolognak, hogy lehet két óra múlva ismét el akar majd törni egy vázát a feje tetején, de jelenleg nem tud a jövőre gondolni, vagy az ellenkező érzésekre. Jelenleg az számít, hogy Alex fölötte simogatja, cirógatja, és hogy milyen érzéseket vált ki ez. Végül csuklói a feje mellé kerülnék Alex erős ujjainak szorításában, ahogy elkezd mocorogni a férfi lába között simogató, fürge ujjainak köszönhetően, Alex sokkal erősebben szorít rá, éppen mikor kiszabadíthatta volna legalább az egyiket. Egy pillanatra mérges arckifejezés fut át az arcán, de azonnal el is múlik, amint egyre hevesebb tempóra váltanak a mennyeket ígérő ujjai. Francesca nem bírja ki, hogy ne érjen hozzá, így ajkaival kezdi kényeztetni a férfi nyakát. Kezdetben puha puszikkal halmozza el, majd a puszikból csókok, néhol harapások, szívások lesznek. De nem bírja sokáig tenni, ugyan is pillantása a férfiével találkozik,elégült mosoly terül szét a lány arcán amikor egyre izgatóbb helyre kalandozik el Alex ujja. -Megérdemelném a büntetést?- kacérkodik tovább vele, miközben fura szemekkel látja, hogy felveszi a nyakkendőjét... majd legalább annyira kötözi össze a lány csuklóit, mint ahogy bilincsként fogták közre egyik keze. -Alex- nyög fel halkan amikor az tőle szokatlan módon simít végig a lány domborulatain,- akarom.... most, kérlek....- könyörög lehunyt szemmel, össze kötözött kezekkel. Ha most úti ellenőrzésbe buknának, vagyis... inkább azok beléjük, sehogy sem lehetne kimagyarázni, az már biztos. -hmm, talán nem tetszik a mostani színe?- vágytól ködös íriszeit a férfi fűtött tengerre emlékeztető szemeibe fúrja, miközben kissé megemeli csípőjét, majd nőiességét a férfi ágyékához dörzsölve figyeli reakcióját, az arcát, a mimikáját, kék íriszeiben megcsillanó sötétséget, Lehet, hogy normális esetben menekülne, de az ő helyzetét mindennek lehetne nevezni, csak normálisnak nem. -És mi tart vissza ettől?- kérdez vissza izgatottan, eddig egészen még abban sem volt biztos, hogy élvezne egy fenekelést, de ahogy Alex kérdezte.... nos egészen ráizgult. Halk szisszenés hagyja el a lány húsos ajkait ahogy a férfi bele markol a csípőjébe, de hangja bele veszik a férfi heves csókjába, mielőtt jobban elmélyülhetne abban is, már a férfi előtt térdel pucsitva, tenyerével az ülésnek támaszkodva, bár nem túl stabilan. -Aucs... ez... ez fáj....- nyögdécseli halkan megérzi Alex tenyerét a fenekén, de ahogy megérzi magában a férfi igen csak jól ellátott méretét bele fagyassza a szót. Mikor az elkezd mozogni benne akaratlanul is rövid sóhajok szaladnak ki félig szét nyílt ajkai közül, minden egyes lökésnél újabb nyögés hallat, ami egyre csak erősödik ahogy megpróbál vele együtt mozogni, ami nem túl könnyű dolog, tekintve, hogy nem tud túl könnyen kapaszkodni, össze kötözött kezeivel. Ha lehetséges hátsójával még jobban pucsit, minél közelebb akarja érezni magát a férfihoz, ajkába kell harapnia, hogy ne legyen ennél hangosabb, egyre gyorsabban szedi a levegőt.
Imádtam ezt az incselkedő Frannit, sokkal, de sokkal izgatóbb volt, mint a hiszti énje. Azt hiszem akkor sem unnék rá, hogyha mindig ilyen lenne. Persze ez egy lehetetlen gondolat, mindig is hisztis volt és biztos vagyok benne, hogy az is marad. Így még lesznek harcaink. A hajába markolok, s kissé hátrahúzom a haját, de ezúttal finoman, s nem rántva. - Szóval én nem érdemlem meg?- Kérdeztem miközben ajkamat végighúztam az álla vonalán, le egészen a kulcscsontjáig, hátrafeszített nyakán keresztül. Isteni érzés volt, ahogyan pulzusa az ajkaim alatt lüktetett. Nem is bírtam sokáig, hogy máshol ne érintsem és magam alá ne döntsem. Kezeit a feje felé feszítem s így támaszkodom édesen vonagló teste felé. Morcos pillantását charmeos vigyorral jutalmazom. Majd pedig a nyakkendővel a csuklója körül, elvégre mind a kettőnket izgat ha ő ki van kötözve. Miért is ne? - Igen, határozottan megérdemelnéd.- Mormogom az ajkaira, s finoman beharapom az alsó ajkát. Habár lehet az is elég nagy büntetés lesz neki, hogy nem érhet hozzám, és nyilván így, hogy ő ki van kötözve az én szabályaim szerint fogunk játszani. Minő öröm, ahogyan elfúló hangja is az érintésem nyomán. Nagyszájú kis fruska meg kell hagyni, és kifejezetten pozitívan értékelem, hogy most nehezére esik beszélni. A férfiasságom szó szerint megrándul a szavai hallatán, s elégedett pillantást vetek gyönyörű testére. Nohát, most még sem kellett neki olyan sok, hogy könyörögjön, múltkor egy picit tovább tartott a dolog. - Nyugi Cicám!- Lehajoltam és puha csókot leheltem a csípőcsontjára, majd onnan ajkaimat végigvezetve, s nyelvemet kicsit kidugva ízleltem meg a bőrét egészen a melléig, ahol kezelésbe vettem a formás domborulatokat. Finoman megszívtam és megharapdáltam, hogy még jobban benedvesedjen odalent. - De, így is csodás, a piros pír minden nőnek jót tesz.- Mosolyodtam el sötéten, a következő kérdésre azonban már nem válaszoltam csupán megfordítottam, hogy aztán hátulról belé vágódjak. Rásóztam a fenekére, hogy aztán azonnal elkezdjek mozogni benne. Gyengéden végigsimítottam az előbb megütött hátsón. - Látod cicám?- Kérdeztem megállva a mozgásban, miközben végigsimítottam ebben a pózban tökéletesen ívelt hátán. - Ez tart vissza, hogy még kicsit finnyás vagy.- Megsimítottam tenyeremmel ismét a fenekét ahol az ütés érte, ami bizonyosan kellemesen bizsergett neki. Finoman megpaskoltam a combja és a feneke találkozását és lassan, mélyen kezdtem el benne mozogni. Édesen kínozva, ki akarom élvezni és persze kitapasztalni őt. Kíváncsi vagyok, hogyan reagál. S ellentétben vele, én nem félek a közúti ellenőrzéstől a semmi közepén.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Francesca & Alexander