New York, Amerika; 1987. augusztus 13. 26 év Zsaru Cops Sebastian Stan

Karakter személyisége

A munkájában nagyon elhivatott, és szereti, amit csinál. Nem az a tipikus zsaru, aki fánkot zabál vagy épp titkos ügynöknek képzeli magát. Ha kell segít, fegyvert ránt, de az ő specialitása a beépülés. Hát talán túl jól is ment neki, mikor egy drogos bandához kellett csapódnia. Azóta vannak káros szenvedélyei. Alkohol, drogok, nők, szerencsejáték. Ettől függetlenül mindig pontos, többnyire betartja a szavát. A szülei már kiskorában meghaltak, nem igazán ismerte őket. A nagymamája nevelte, akinek azóta is hálás. Nem egy elveszett lélek, nem hal bele, ha egy rántottát meg kell csinálnia magának.
A társasági élete elég színes a maga módján. A bulikon ott a helye, a haveri köre igazán szerteágazó. A kollégák egy részével megtalálja a közös hangot, másokat viszont provokál, és akkor nem ritka, hogy valaki bemosson neki egy hatalmasat. Hát talán meg is érdemli a mocskos poénjai és beteges humora miatt.
Nem teljesen százas, hirtelen haragú, sokszor talán nagyképűnek tűnhet. Hangulatember, mindig attól függ a viselkedése, hogy milyen lábbal kelt, milyen körülmények közt. Emlékszik-e a lány nevére, másnaposan egy árokban találta magát vagy pedig végre odahaza ébredt a saját ágyában.

◆ egyebek: szerintem tök fontos, hogy mennyire utálom a macskákat, a papagájokat, azokat a ribi kis p.cs kutyákat és még sorolhatnám. Ez a lényeg, nem!?

Történet vagy szerepes példa

I've had the time of my life, No, I never felt like this before... szólalt meg a rádióban a szám, amitől hirtelen még a hányinger is rám tört.
-A k.rva anyád, Peter! -ordítottam rá a kocsiban mellettem ülő járőr társamra, mikor még a hangot is ráadta. A belem majdnem kifordult a helyéről. Annyira utálom az ilyen nyálzenét, a nyál filmeket, hogy leírni nem tudom. Nem vagyok egy romantikus alkat, szóval bocsássa meg nekem a világ, hogy nem dobok egy hátast valami efféle zenebona hallatán. Az élet a rock zenénél kezdődik és valahol a metal környékén ér véget. Oké, egy buliban nem állok le ezen vitatkozni a DJ-vel, mikor bedobja Garrix egy számát, mert még ki is dobnának, és akkor ott annak meg van a hangulata, de ez így egy kocsiban összezárva, több mint buzis. Nem bírom a meleg helyzeteket, khöm...
A társam csalódott képpel nézett rám, majd már nyomta is el a zenét egy másik csatornára, ahol valami elviselhetőbb akármi dübörgött. Elhiszem, hogy ő valami régi vágású gentlemanus, de én nem!
Az ablakon bámultam kifelé és a kávémat iszogattam, de egy cseppet sem éreztem tőle magam éberebbnek így hajnalok hajnalán. Azt se értettem, hogy egyáltalán minek figyeljük ezt a házat, szerintem valamibe nem lettem beavatva. A kormányra támaszkodtam és megengedtem magamnak egy bazi nagy ásítást, és alig bírtam visszatartani, hogy a fejemet be ne verjem és rá ne zuhanjon a dudára, mert akkor aztán k.rva világ lett volna. Mindenki felkelt volna és még a szélvédőt is betörték volna, hogy ki ez a barom állat. Ha én nem aludhatok, legalább nekik legyen jó.
-Végre történik valami. -szólalt meg Pete, én meg kómáson pislogtam, hogy na ne vicceljen már. A ház felé fordítottam a tekintetem, és valóban mocorgás volt. Na nem a ház tulajai voltak, hanem egy kisebb furgon állt meg. Gondolom valami piti tolvajbanda. Zsír!
-Fülest kaptál és még csak nem is szóltál róla, te buzi!? -fordultam felé felháborodottan, de azt hamar felváltotta egy tipikusan rám jellemző elégedett vigyor. Hát mégiscsak megérte felkelni ma reggel, és meglepő módon ezt a saját ágyamban tettem, mindenféle másnapos érzés nélkül. A végén még szentté avatnak. Anyám büszke lenne rám, ha még élne. Meg a drága nagyi! Jézus! Letagadom, hogy ezt én gondoltam. A nagy megrázkódtatásomban rá is kellett gyújtanom egy cigire, de mielőtt még kettőt-hármat szívhattam volna belőle, Peter kikapta a számból és kihajította az ablakon, majd vissza feltekerte az ablakot. F.szom!
-A környéken már szinte minden második házat kirámoltak. Megkértük a környék tulajdonosait, hogy jelezzék felénk, ha elutaznak, így tudtuk meg, hogy ez a család kirándulni megy a hétvégére, tökéletes célpont a bandának. Ezért vagyunk most itt... -magyarázta.
-... és lám itt is vannak. -fejeztem be a mondatot bólogatva. Kösz, hogy szóltatok.
Csak figyeltem az eseményeket és a pacák már neki is látott, hogy felfeszítse a zárat, és bejuthassanak a házba. Egy vigyorral a képemen szálltam ki a kocsiból, majd az ajtót kellemesen becsaptam magam után és kissé flegma arckifejezéssel lépdeltem feléjük. Mindig elégedettséggel tölt el, mikor le buktatjuk az ilyen kis férgeket.
-Te barom... -szólt utánam Peter, de ezt már nem hallottam, vagy nem is akartam. Hát én már csak ilyen vagyok...