Helyszín: International MMA & Boxing (Gym) - vacsora
Idő: este
Szituáció: Trent nagymamája beteg. És remek escortközvetítő. Nem szeretné, hogy az unokája kihagyjon egy olyan nívós eseményt, ahol az ifjú tehetségek gondozásával foglalkoznak, Trent az egyik díszvendégük. A fiatal férfi egy ideig vívódik azon, hogy elmenjen-e, mert szégyelli pillanatnyi állapotát, a sérüléséből még mindig nem épült fel. Az ideiglenesen vak Trent-nek (az amúgy nagyon édes) nagyija Joan-t választja ki, hisz tudja, hogy a lánynál jó kezekben lesz a férfi.
Joan tud Mr. Gomer állapotáról, egy kicsit sem ítélkezik, hiszen édesanyja is hátrányos helyzetű. Az est unalmas, a kötelező körök futnak le, és valahogy egyikőjüknek sincs kedve a helyszínen lenni, ezért igyekeznek megegyezni a vacsora alatt, hogy mégis hogy lóghatnának meg. Hogy sikerül-e a tervük, vagy keresztbe tesznek-e nekik, ez már csak rajtatok múlik
A kezdő post-ot Trent írja.

Nagyanyám beteg lett. Bevallom, eleinte gyanakodtam arra, hogy ezt csak kitalálta. Mostanság egyre többször hoz engem kellemetlen helyzetetkbe. Gyanítom, gyorshívásra van beállítva az escortcégek száma a telefonjában. Egy év alatt, amióta ide költöztünk Las Vegasba, számtalan lány fordult meg nálunk a drága jó nagyanyám miatt. Folyton abban mesterkedik, hogy így majd rá találok a szerelemre és kijutok a depressziómból. Csak azt nem veszi észre, hogy nekem nincs szükségem holmi női segítségre.
Legújabb húzása nem más, mint a mai hátbaszúrásom, egy gálaest. Meghívott az International MMA & Boxing ( Gym ) egy vacsorára, ahol megnevezésük szerint “a roppant tehetséges és méltán sikeres” Trent Gomert szeretnék a díszvendégnek. Természetesen elutasítottam, még csak az kéne, hogy mindenki rájöjjön, megvakultam. Nagyin kívűl – na és persze a számtalan escorton kívűl – nem igen tudnak a pillanatnyi fogyatékosságomról. Nem hiányzik a felhajtás, hogy a tévések, újságírók és másből a nagy szponzorok és támogatók tudomást szerezzenek róla.
Addig nem is volt baj, amíg nagyanyám kezébe nem akadt a meghívó. Rögtön lecsapott rá, mint valami keselyű és addig körözött a fejem körül, amíg... nem, nem mentem bele. Erre drasztikusabb lépésre szánta el magát, és kihasználva, hogy nem látok semmit, lement a nappaliba és SMS-ben közölte az igazgatósággal, hogy örömmel elfogadom a meghívást. Ráadásul annyira beleélte magát, hogy mit ad Isten, még egy escortot is beszervezett. Hát nem szuper?!
Szmokingba vágtam magam, megborotválkoztam – emiatt volt egy kiadósabb veszekedésünk nagyanyámmal – és eljöttem erre az estre.
- Én már a kezdetektől tudtam, hogy rossz lesz- panaszkodom újfent az ideiglenes társamnak.- El sem kellett volna jönnöm, csupa időpocsékolás.
Megdörzsölöm az orrnyergemet, majdnem leverem a napszemüvegemet. Nem kockáztatom, hogy rájöjjenek a gyengeségemre. Szerencsére Joan eddig megbízható partnernek bizonyul, legalábbis nem kezdett el ordibál, hogy mekkora csaló vagyok. Mondjuk szerintem már nagyon elege van belőlem, de nem kellett volna eljönnie.
- És még a kaja is pocsék- morgok tovább.- Életemben nem ettem ilyen rossz steaket... Mikor mehetek már haza?
Idegesen dobolok az asztalon, majd arrafelé fordulok, amerra Joan ül.
- Lógjuk meg!- mondom neki izgatottan.- Elegem van már ebből a helyből. Húzzunk el!


xx remélem, tetszik