Helyszín: Las Vegas, belváros, MGM Grand Hotel, 623-as szoba
Idő: este 9 körül
Szituáció: Nesha telefonhívást kap, hogy egy igen befolyásos és gazdag fickó akarja őt. A megrendelő titokban tartja a kilétét, de azt elárulja, hogy a férfi kedveli a BDSM-et és a sztriptízt. Mivel sok pénzről van szó, ezért a nő nem mond nemet, így megegyezik a megrendelővel, hogy a meglepetésként szánt találkozón nem árulja el a megrendelő nevét.
Dylan a volt feleségével találkozna. Nem tetszik neki az, hogy nem csak este akarja látni a nő, de azt sem érti, hogy miért egy hotelszobában akar vele találkozni. Nem az elutasítások embere, ezért kénytelen-kelletlen belemegy az ötletbe, miközben Claire-t biztosítja arról, hogy az égvilágon semmi nem fog közte és Linn közt. Azt viszont nem tudja, hogy Linnek más terve volt, pontosabban bosszút akar állni Osborn-on bármi áron.
Neshán múlik csak, hogy végül Linn terve sikeres lesz-e, vagy végül együttműködik-e Dylannel.
A kezdés joga Nesha-t illeti.

Folyamatosan Claire arcát figyelte, miközben öltözött és tudta jól, hogy mire gondolt a nő. Azt mondta neki, hogy az ő döntése, miként fog és hogy találkozni a volt feleséggel, de arra nem esküdött meg, hogy mindezt jó szemmel fogja nézni a párja. Igaza is volt, de akkor sem akarta volna már visszamondani a találkozót, ezért csak valamivel komorabb hangulatban tűrte fel ingének ujját a könyökéig kínosan ügyelve a pontos élekre, mert már eddig is sokszor megkapta a nőtől, hogy mit hogyan tegyen, de ő volt az áruló, mindig ellenkezett Claire-rel, mert imádta, ahogy morgott a kis barna. Ezért is biztosította újra arról, hogy ne aggódjon, de nem akart több időt tölteni ezzel a témával, és amikor percekkel később lelépett, a gondolatai az ex felesége felé kalandoztak és afelé a múlt felé, amiről már hallani sem akart.

Kézfejével dörzsölte meg a homlokát, ahogy azt az átkozott számot nézte. A recepciós megerősítette, hogy egy hölgy már elfoglalta, ezért biztos volt abban, hogy nem kevés bosszúságot fog neki okozni Linn, de el kellett fogadnia. Meg kellett tudnia, hogy mégis mit akart tőle a nő ennyi év távolság után, ezért is hangzott fel a hang, kétszeres koppanás azon a faajtón, ami elválasztotta a kék szeműtől, és amikor válasz érkezett rá, csak egy hosszú sóhajt engedett magának, és már nyomta is le a kilincset, hogy belépjen a szobába.
- Helló! Bocs, hogy késtem, de szükségem volt egy cigire. Még mindig nem tudtam róla leszokni - fogott bele a magyarázkodásba, amit maga sem értett. Mégis miért lett volna arra szükség, hogy annak a nőnek elmondja a szokásait, akihez már semmi köze nem volt?! És csak az ajtócsukódás után vette szemügyre a szoba sötétjét, ami nagyon nem volt ínyére. Nem hitt a vámpírokban, és már számtalanszor látta a volt feleségét fényes nappal is, nem okozott volna meglepetést neki, kivéve, ha azt a rengeteg pénzt, amit ráhagyott, plasztikai sebészek munkáira költötte volna.
- Felkapcsolhatnánk a villanyt? - keze már a falra mászott, hogy megtalálja a kapcsolót, mielőtt még a holdfényes romantika illúziójába ringatta volna magát a nő.

Összerántotta a szemöldökét. Nem csak az nem tetszett, amit hallott, hanem ahogy a nő kimondta a szavakat. Régen hallotta már, és nem is tudta hova tenni a hangulatot, de bízott abban, hogy ezt mielőbb befejezi, mert erre a játékra abszolút nem volt kíváncsi, ezért sem tett semmi mást, csak maradt az ajtónál, mert a távolság mindenképpen jót tett annak, hogy objektíven tudjon gondolkodni és ne kezdjen rá a kérdéseire, amikre mindenképpen választ akart volna kapni, ha lehet, még ezen az estén, hogy mielőbb letudhassa a találkozóját a nővel, akire amúgy nem volt kíváncsi, de a kötelességtudat és az, hogy a legtöbb esetben nem volt elutasító, mindenképp igent mondattak vele a találkozóra.
Látta, érezte, amikor megindult felé a nő, mégsem lépett hátrébb, csak figyelte a hátulról, Hold által megvilágított testet, ami ugyanolyan formás volt, mint korábban, de most már nem volt rá hatással egyáltalán. Már csak az emlékek fűzték a három évvel ezelőtt még ismert nőhöz, de amikor amaz megérintette, valahogy nem tetszett neki a dolgok alakulása. Lassú, nehéz sóhajt véve érezte meg a nőről áradó parfümillatot, ami más volt, de ezt betudta annak, hogy eltelt három év, mióta utoljára látta volna.
- Hangulatromboló? - kérdezett vissza enyhe felháborodással a hangjában, és amikor a nő másik kezét a mellkasán érezte meg felfutni, olyan harag lepte el az agyát, amit már rég nem érzett. Hirtelen nyúlt oda, igyekezte azonban nem túl erősen megszorítva a nő alkarján elvonni az őt simító kezet magáról. - Ezt most fejezd be, ha lehet - hangja kimértté vált, és otthagyva a nőt kikerülte a testét, hogy az ablakig sétáljon, ahol elhúzta a függönyt, hogy kinézhessen a kivilágított városra. Nem kapcsolt villanyt. Egyelőre. Fény nélkül is kaphatott válaszokat a kérdéseire.
- Miért itt akartál találkozni? Miért nem egy étteremben? Vagy bárhol, ahol nem kettesben vagyunk?- nem nézett hátra, mert a mozgást úgyis érzékelte volna. Azt biztosan, ha ismét túl közel merészkedne a nő hozzá.