Indianapolis, USA - 1978.08.20 35 - Maffia Christian Bale

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:

Intelligens: Ötletekben nincs hiány. Persze általában ezt arra használja, hogy kiszúrjon másokkal, de akkor is.

Humoros: Már persze, ha viccesnek találod azt, amit ő. Ha nem, akkor vigasztaljon a tudat, hogy legalább normális vagy...

Átlagon felüli memória: Szó szerint mindenre emlékszik, gyakran még olyan dolgokra is, amik erősen illuminált állapotban történtek vele.

-Bőkezű: Mindig lehet számítani rá, hogy meghív egy sörre, vagy kettőre, és a borravalói olyan magasak, hogy a pincérek egymást ölik érte.

-Kitartó: Ha valamit el szeretne érni, nem adja fel, amíg nem jut célba.



◆ negatív tulajdonságok:

-Féltékeny: Ha valaki csak hosszabban néz a "kedvesére" mint kéne, már kész a baj.

-Bosszúszomjas: Ha valaki BÁRMILYEN módon keresztbe tesz neki, előbb vagy utóbb nagyon meg fogja bánni. Lehet az illető már el is felejti a dolgot, amire erre sor kerül, Jonathan viszont soha, ebben biztos lehet.

-Makacs: Ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor kő kövön nem marad.

-Sunyi: Nem riad vissza attól, hogy valakit hátba támadjon, sőt, ez az elsődleges taktikája minden esetben.

Amorális: Az erkölcsről azt hiszi, ízületi gyulladás, a törvények legendáiról meg inkább ne is beszéljünk.

◆ egyebek: Ijesztően jó színész. Ha színpadra lépne, vagy a kamerák elé, lehet az Oscar díj sem állna távol tőle.

Történet vagy szerepes példa

Jonathan egy kisvárosi McDonald's asztalánál üldögélve tanakodott épp azon, hogy hogyan fordulhat elő, hogy manapság egy keresztrejtvény már 4 percre sem köti le őt, mikor a teleírt újságlap mögül végre meglátta közeledni a ballonkabátot viselő férfit.
-Üdv. - Szólt ismerőse, és azonnal megcsapta őt a leheletével ötvözött olcsó kávé, és cigaretta szaga. Fintorgás helyett inkább egy amolyan fanyar mosolyt erőltetett magára, és úgy biccentett a férfira.
-Jól nézel ki haver, ahhoz képest, hogy meghaltál - mondja a másik nevetve, és megveregeti a férfi vállát.
-Nagyon vicces. Csak azért, mert nincs Facebbok oldalam, már nem is létezem?
-Nos, talán igen, de az biztos, hogy jóval kevesebb pénzt dobnál ki magánnyomozókra, ha beregisztrálnál. Igaz, ebben a konkrét esetben tényleg szükséged lett volna rám.
-Megtaláltad? - Kérdezte Jonathan, és a beszélgetés kezdete óta először visszatért arcába az élet. Rideg vonásai életre keltek, műmosolya őszintére váltott, hangja pedig annyira izgatott volt, mint egy gyermeknek karácsony reggelén.
-Igen, de nem fogsz örülni neki.
A ballonkabátos egy vastag dossziét rakott ki ekkor az asztalra. Jonathan úgy kapta fel, és tépte szét, mintha az élete múlna rajta. az első 2-3 képen még nem volt semmi izgalmas. Nem örült neki persze, hogy a jelek szerint a nő még mindig az FBI színeiben díszeleg, de szíve mélyén sejtette, hogy még mindig azoknak a disznóknak dolgozik, akik miatt tönkrement a kapcsolatuk, akik miatt úgy kellett bánnia vele, és akik miatt el kellett engednie őt. Most azonban, hogy a terv sikerült, és végre átvehette Silva helyét a családban, és végre beérett a Kolumbiai üzlet is, most már biztosan megértené, ah elmondaná neki. Most már...
-Ki ez a férfi? - Kérdi ridegen, a negyedik fotót gyűrögetve, amin Claire épp valami öltönyös fazonnal ölelkezik. A következő kép megtekintése után csak még rosszabb lesz a hangulata, és szét is tépi a következő négyet.
-A neve Dylan Osborn. Ügyész. Évek óta együtt vannak. Van róla egy jobb kép is...ott valahol a vége felé.
A végéről kezdett el visszalapozni ekkor, félredobálva minden mást, bár a strandon készült fotókat azért nem tette messzire. Inkább középtájt akadt a képre, ahol a férfi egyenesen a kamerába néz. Összeráncolt homlokkal, villámló tekintettel nézett farkasszemet az ügyésszel, aztán amikor legyőzte a kísértést,hogy ezt is darabokra tépje, bólintott, és áttolta az asztal felett a McDonald's-os papírzsákot.
-Ahogy megegyeztünk.
-Köszönöm. A borítékban ott találja a címüket.
Köszönöm.

Ezek után egy másik helyre vonult, egy olyanra, aminek a hangulata nagyobb összhangban volt az övével, és ahol felszolgáltak alkoholt is, a kedvenc sült krumplija ugyanis jelen helyzetben nagyon kevés volt, hogy felvidítsa. Teltek az órák, és egyre homályosabbá vált a tükörképe a pohár fenekén, s a vendégek is megfogyatkoztak, ő viszont csak ült tovább csendben, és tovább mérgezte magát.
Claire-t még a szülőföldjén ismerte meg, igaz eleinte ez eléggé felületes ismeretség volt. Közel laktak egymáshoz, a szüleik gyakran összejártak, a kis energiabomba pedig mindig rumlit csinált a szobájában, ha egy fél percig nem figyelt oda rá. Sosem gondolta volna, hogy a kislányból, akinek a haját húzta, és kitépte a kezéből a távirányítót, az a bombázó lesz, akivel évekkel később egy egészen másfajta összejövetelen fut össze, és miután jót nevetnek azon, honnan ismerik egymást, egyik dolog követi a másikat és...
Na igen, az elején még minden mesébe illett. A nő gyönyörű volt, és kedves, és pont a legjobb helyeken gömbölyű. Sok Hollywood-i sztárocskának egy hadsereg sminkesre, meg photoshop mágusra van szüksége, hogy megközelítse azt a dögösséget, amihez neki elég volt megszületnie. Igaz ugyan, hogy sosem mondhatta el neki, pontosan mivel kereste meg a pénzt a gyűrűre, de nem is volt fontos, amíg láthatta azt a  csillogást a szemében, amikor az ujjára húzta, és az ezernyi gyertya fényében hajnalig szeretkeztek. Aztán...aztán jött az FBI, és elrontott mindent. Claire ugyan sosem gyanakodott konkrétan rá, de néhányszor nagyon közel közel került hozzá, nem is tudta mennyire. Egyszer még rá is lőtt...igaz majdnem biztos, hogy az csak figyelmeztető lövés volt. Ha akarta volna, biztosan megsebesíti legalább. Olyan közel volt, a konkurencia végre beadta a derekát, akik pedig nem...azokról jobb nem beszélni. Ott volt a csúcs a szemei előtt, már csak fel kellett mászni, és ekkor szállt rá az FBI, élén az ő kedvesével. Talán elkövetett hibákat, lehet, hogy túl durva volt vele, és lehet, nem ezt érdemelte, főleg, hogy nem is tudta, miért kapja, de nem tehet róla. Abban a helyzetben mindenki kiakadt volna. Most viszont...IGEN! Most együtt lehetnének, erre elszúr mindent ezzel a Dillon...Derek..Darien...Dylan! Ez az! Ha a kocsma végre abbahagyja a táncolást a kacsalábán, biztosan haza fog menni innen, és akkor jaj nekik, mindkettejüknek! Claire-t csak megbünteti, Dylan viszont...borzalmas bosszút áll majd rajta.

Napokkal később Vegas-ban tűnt fel, "hivatalosan" azért, hogy képviselje a terjeszkedő család helyi érdekeit, valójában viszont azért, hogy visszaszerezze azt, amit a szíve mélyén tudott, hogy csak az övé lehet. Pisztolya szinte lyukat égetett a zsebében minden alkalommal, amikor figyelte őket, egyenlőre viszont még nem jött el az idő. Még nem. Ki kellett várnia a megfelelő alkalmat, hogy lecsaphasson.
Amikor a magánkopójától megtudta, hogy a pasi ex-neje is a képbe került, tudta, hogy elérkezett az idő.