Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Belváros, amit egyszerűen imádok. Ahol én lakok a környéken minden megtalálható, ami nekem kell. Szauna, ruhaüzletek, bevásárlóközpont és még sorolhatnám a többit. Hétvége van, ami azt jelenti, hogy megyek bevásárolni a boltba. Ilyenkor két nagy szatyrot, meg egy 75 literes hátizsákot viszek magammal. Kényelmesen elfér minden, s nem szokott baj lenni belőle. Öltözetem mesterien van eltalálva, mint általában megszoktam. Helyes pasi vagyok, aki után megfordulnak a nők, hogy hátulról is láthassanak. A drága napszemüvegem rajtam, ami a névjegyem lehetne. Lassan haladok a közeli szupermarketba. Magamban rázendítek egy kellemes country dallamra, mert jelenleg ez az életérzés áramlik belém. ~Sok sok édességet fogok venni.~ Édesszájúság jellemez, aki pudingot pudinggal eszik, vagy éppen lágy, eperkrémes, habos süteménnyel kényezteti magát. Ha valaki meglátja a bevásárló kocsim, akkor az első reakció mindig a meglepettség. Szórakoztató néznem ezeket az embereket, de hát fogalmuk sincs, hogy alkotás közben az agyam milyen erősen igénybe van véve. Kell neki az energia, ráadásul az ecsetvonásaimra ügyelnem kell. Az édesség a legjobb energiaforrás egy olyan művészlélek számára, mint én vagyok. Tizenöt perc laza séta után megérkezek a célomhoz, aztán egy bevásárló kocsit véve megindulok. Veszek almát, meg kiwit és zöldségeket. Pár konzerv, instant leves, tea és a többi apróság. Végül maradnak a sovány húsok, amit általában pörköltként készítek el, rizzsel vagy kukorica körettel. Próbálok változatosan étkezni. Legutoljára hagyom az édességeket. Pudingok, sütemények, csokoládék és forró csoki. Összefoglaló nevén, ahogy én hívom őket: művészesszencia. Átnézem végül, hogy minden fontos megvan e, aztán megyek a pénztárhoz. ~Minden megvan, azt hiszem.~ Mondom magamban, aztán látom, hogy elég hosszú a sor. Nem kezdek el idegeskedni, hanem a napszemüveget feljebb tolom egy kicsit, mikor megpillantok egy nőt ( Sophia ). Elég ismerősnek néz ki az arca, mintha láttam volna már valahol. Ritkán tévézek, s újságot is hébe-hóba olvasom. Öt perc gondolkozás után rájövök. Elmosolyodok, aztán direkt próbálok elé beállni a bevásárló kocsimmal. Megfelelő alkalom, hogy szóba elegyedjünk.
Szombat van, ami azt jelenti, hogy este adásban leszünk. Azaz a délutánom nagy részét a stúdióban töltöm, hiszen még meg kell nézni a beállításokat, a nézőtéren elfoglalt helyek számát, hogy tudjuk, mire számíthatunk és még sorolhatnám, mennyi mindent kell elintézni. Mások örülnek a hétvégének, mert akkor pihenhetnek, nálunk ez fordítva van. Élő adás szombaton és vasárnap, mert ugyebár akkor vannak otthon az emberek. Háromra kell a stúdióba mennem, vagyis gyorsan még meg kell vennem néhány dolgot. Az ebéd nem nagyon izgat, majd rendelek pizzát, vagy kínait. Viszont szükség van még pár magazinra az adáshoz. Pontosabban az összes magazinra, amiben van valami akármelyik vendégünkről. Meg kávét is kell vennem, mert elfogyott tegnap este. Kész tragédia! Mondanom sem kell, hogy miután a magazinok és a hőn áhított kávé a kosaramban van, én még bedobok egy új buborékfújót közéjük. Majd a lakásomban elfújogatom ebéd közben. Normális az, hogy ennyi idősen még mindig buborékmániám van? Elkezdem nézegetni a csokikat is. Kell egy csoki! Minél előbb, de csak egy, nehogy már megártson az alakomnak... Sosem tudok dönteni, hogy Twix vagy Bueno. Annyira imádom mindkettőt, és általában egy a közelemben lévő embertől szoktam megkérdezni, ő mit választana. Most is így teszek. - Hali, bocs, segítenél választani? Twix vagy Bueno? -kérdezem mosolyogva, feltartva a két édességet, miután picit megböködöm az előttem álló srácot. Elnézve a kocsiját, szereti az édességet, vagyis biztos tud nekem segíteni a választásban.
◌[You must be registered and logged in to see this link.]◌bocsi, hogy ilyen kis rövidke lett :$◌
Úgy tűnik, hogy észre sem veszi, hogy befurakodtam elé, mert rögtön megszólít. Ráadásul édesség ügyben kell neki segítség. A legjobb szakértőhöz fordult, a legédesebb szájú pasival LA-ban. Az első reakcióm, hogy kedvesen rámosolyogjak, mert ezzel a kérdéssel belopta magát rögtön a szívembe. -Egyértelműen Bueno. A Twix elég rövid rudacska, s keményebb az állaga, mint Buenoé. Ráadásul más alapanyagok vannak benne, s az agy más részét serkenti. – Kissé tudományosra sikeredett a válaszom, de remélem ettől nem fog lökött férfinak elkönyvelni. Az az igazság, hogy én kipróbáltam mindkettőt, hogy miként hat és meddig. A meditáció segített ebben a megfigyelésben. -Különben még be sem mutatkoztam. Yusuke vagyok, de hívj csak Yu-nak. – Mondom el neki, hogy milyen rövidre le lehet csökkenteni a megszólításomat. Persze ha egy csomó japán között vegyülnék el, akkor nagy lenne a valószínűsége, hogy mások szintén felkapnák a fejüket a megszólításra. Kinyújtom a kezem, hogy lekezeljek vele. Nem szorítom meg erősen a pracliját, aztán már el is veszem onnan. -Látom neked szintén nagy bevásárlás van. Esetleg segíthetek neked valamiben? Én egyedül élek, aztán megszoktam a vásárlást. Magamról gondoskodok. Festésből élek meg leginkább. – Az escort munkát egyelőre nem említi, mert az túlságosan új a számára. Ráadásul nem mondhat el mindent egyszerre az embernek fia. Megállok a beszéddel, miközben kérdően nézek rá. Nem volt olyan nehéz szóba elegyedni vele, mint első látásra véltem. Megnyugtat az a tudat, hogy könnyedén beszélgetek vele, mint ha mindent megoszthatnék vele. Különös megérzés, de nem szabad előre inni a medve bőrére. Kellő némaság után szólok újból. -Csinos az öltözeted. Gondolom új. – Kedveskedek neki ezekkel a szavakkal. Ha már előre engedett, akkor beállok teljesen elé, s elkezdem pakolni a szalagra a vásárolt dolgokat. Lefoglal engem a pénztáros, mert néhány kérdést feltesz, amire válaszolok. Végül bekerül az a sok minden a táskámba és a két szatyorba. Megvárom őt, addig ott szobrozok őt figyelve.
Jól gondoltam a kocsija tartalmából, hogy egy édesség szakértővel van dolgom. Ekkora mázlit! És ez a szöveg. Először is mi van? Lehet bedobom ötletnek a csatornánál, hogy végezzünk kutatást a különféle csokikhoz. Nem lenne rossz ötlet, mondjuk extra adásként... - Hú, de szakértő itt valaki... - mondom nevetve a kissé tudományos kijelentésre. Tényleg meghozta a kedvem ahhoz, hogy utánanézzek majd a csokiknak. Hétköznap úgy is van időm rá, talán majd utána olvasok. Visszateszem a Twixet a polcra, a Buenot pedig bedobom a kosaramba. Gyorsan még átfutom, hogy benne van e minden, ami kell. Magazinok, kávé, bubifújó és csoki. Tökéletes, minden megvan! Hirtelen kapom fel a fejemet a bemutatkozásra. Yusuke? Ilyen nevet sem hallottam még... Pedig azért a stúdióban elég sokan vagyunk, és már többen is megfordultak ott, de ilyen neve még senkinek sem volt. Érdekes. - Sophia Milborrow, nem szeretem, ha becéznek - mutatkozok be mosolyogva. A mondat második felét pedig muszáj hozzá tennem, mert az emberek szeretnek Sophienak becézni. Nincs vele semmi bajom, de jobban szeretem, ha a rendes nevemen szólítanak. - Óh, ez nem olyan nagy bevásárlás, mint látszik - mutatok a kosárra. - Ennek a fele magazin, a munkámhoz kell - indokolom meg a kosár soknak tűnő tartalmát. Bár biztos furának tartja, hogy mégis milyen munkához kellhetnek ilyen vacak magazinok, de azt inkább hagyjuk. Általában kitesszük őket az asztalra adás közben, ritkán még bele is nézünk a már előre bejelölt cikkekbe. Mindig az én dolgom megvenni őket, mert én legalább odafigyelek az ilyenekre. - Festesz? Az tök jó, milyen stílusban? - és már is kijött rajtam a tipikus riporter ösztön és a kíváncsiság. Valahogy mindig is érdeklődő típus voltam, szerettem kérdezősködni az emberektől, hiszen mindig volt valami, ami miatt felfigyeltem rájuk. Sosem lehet tudni, hogy még mire lehet számítani. - Tetszik? Örülök neki, mert sokat töprengtem rajta, hogy megvegyem e - mondom mosolyogva. Nem igazán szoktam hozzá, hogy egy pasi megdicséri a ruhámat. Tök fura, de kedves gesztus volt tőle. Utána én is felpakolok a szalagra. Miután fizettem, a kávét és a buborékfújót bedobom a táskámba. Az újságokat mindig kézben viszem, mert nem férnének bele a táskámba, a csokit pedig még azelőtt meg akarom enni, hogy hazaérek. - Szóval, azt mondtad, hogy szoktál festeni. Esetleg falfestést is csinálsz? Van egy kép, amit szeretnék a falamra, de nem mint fotó, hanem, mint festmény. Érted, miről beszélek. És hát, nem akarom valami gáz vén festővel megcsináltatni, mert tuti, hogy elcseszné - mondom nevetve, miközben kimegyünk az épületből. A meleg levegő és az enyhe szellő hirtelen megcsapja az arcomat. Imádom ezt az időt, bár a hideggel sincs bajom... - Merre mész? Arra vagy erre? - kérdezem Yutól az utcán először jobbra, majd balra mutatva. Én az utóbbi irányba fogok menni, arrafelé van a lakásom pár utcányira.
Édesség szakértő az túlságosan nagy dicséret lenne. Inkább úgy fogalmaznék, hogy aki kicsit többet tud a csokikról. Hogy mázlista a nő, abban teljesen biztos vagyok. Felvonom a szemöldök, mikor kimondja a véleményét rólam, hogy mi vagyok. -Nem tartom magam annak. – Magyarázom el neki, hogy nem vagyok csokik tudósa. Csupán ki tudom magam fejezni, s volt alkalmam megtapasztani a két csoki hatását. Nézem, ahogy a Twixet visszateszi a helyére, de a Buenoval való bánásra megingatom a fejemet. Egyelőre türtőztetem magam, hogy kioktassam a csokival való bánás mikéntjéről. Szerintem senki sem kíváncsi a tökélyre fejlesztett csoki- és édességevés szokásaimra. Mikor a másik kissé meglepődik a nevemen, akkor kérdően nézek rá, hogy jól van-e? -Yamamoto Yusuke. – Mondom el végre a teljes nevem. Végignézek a magazinokon. Ha valamit nem ismerek, akkor a másikra hagyom, hogy elmondja vagy sem. Mivel nem úgy néz ki, aki szívesen mesélne róla, ezért nem feszegetem a témát. Kíváncsivá válik a beszélgető társam, hogy mit festek, akkor rutinosan válaszok. -Mindent rajzolok és festek. Akt képektől kezdve a természetképekig. Épületeket és tájakat. Sokoldalú vagyok. Most leginkább akt képekkel foglalkozom. – Világosítom fel, hogy jelenleg mi van nálam terítéken. Mikor a másik falfestésen gondolkozik, akkor csak elnevetem magam. -Ugye viccelsz most? Természetesen megcsinálom neked. A lényeg számomra, hogy elmond a fal milyen anyagból van. Ha olyan, akkor külön meg kell hozzá vennem a festéket. – Magyarázom el neki, miközben felcsillan a szemem, hogy ilyen munkákat szintén vállalhatnék. Legalább emberekkel találkoznék és beszélgethetnék velük. Igen, az életem kezd megváltozni apránként. -Persze. Tudod a művészek értékelik az öltözködést, főleg én. Főleg ha a festés mellett Escort munkát végez az ember. Szóval képzelheted, hogy milyen elfoglalt ember vagyok. – Vallom be végre, hogy miből van még pénzem. Kiérünk az boltból, aztán a szemem elé tolom a napszemüveget. Ránézek és elmosolyodok. -Mit szolnál ahhoz, ha most elhívnálak téged a lakásomba. Megmutatnám egy-egy munkám. Sőt ingyen megcsinálom azt a falfestést, csak a festéket kell fizetned. Mit szólsz hozzá? – Úgy vélem ennél jobban nem tudom kifejezni a barátkozási szándékomat, mert igazán kellemes társaság Sophia. Rájövök azért, hogy jobb, ha sietek, mert az édességeim balba kerülnek. -Másik részről, adhatok tanácsokat arra, hogy miként kell elfogyasztani egy édességet. S most induljunk erre. – Jelzi a jobbra irányt. -Tudod nem akarom, hogy tönkremenjenek a finomságaim a hőtől.
Persze, persze. Ő nem édesség szakértő. Még higgyem is el igaz? Aki így tud beszélni két csokiról, az biztos szakértő a témában. Csak egy egyszerű szemforgatással reagálok rá. A kis szerény... Azt hiszem nem tetszik neki, hogy csak úgy bedobtam a Buenot a kosárba. De hát istenem! Ez egy csoki, nem egy baba! Gyorsan megtörténik a névcserés bemutatkozás. Yamato Yusuke. Oké ez számomra tényleg tök furi név, szóval jobb, ha tényleg maradok a Yunál. A kíváncsi természetemnek köszönhetően egyből elkezdem faggatni a festésről. - Imádom a természetképeket. Annyira, hogy is mondjam? Várjál... Itt van a nyelvemen - elkezdem az ujjammal pöckölni az államat. Nem jut eszembe a szó, pedig itt van a számban. - Áh igen, megvan. Mesebeliek tudnak lenni - mondom hatalmas mosollyal. Most meg biztos valami mesemániás idiótának tart... Pedig egyáltalán nem vagyok az, csak nagyra értékelem azokat a helyeket és a színvilágot, amit a mesékhez csatolnak. - Komolyan? Annyira jó lenne, csak nem tudom, hogy miből van a fal. A lakást is lakberendezővel rendeztettem be, szóval nagyon nem tudom, hogy mi miből van - nevetem el magam.- De majd eljössz egyszer, és akkor megnézed, és akkor majd tudod, hogy milyen festék kell hozzá. Na, mit szólsz? Úgy tűnik a riporteri kisugárzásom az utcán is meg van. Pedig ezt a ruhát tuti, hogy nem fogadnák el a műsorba. Oda mindig kapunk valami támogatótól új mintadarabokat, és azokból választhatunk. Szerencsére elég jó ruhákat szoktunk kapni, szóval semmi kifogásom nem lehet ellenük. Főleg ha még azt is mondják, hogy a műsor után megtarthatom. Néhány támogatónk úgy gondolja, hogy az is jó reklám, ha hordjuk az utcán vagy bárhol a darabjaikat. Elég bőkezűek tudnak lenni, főleg ha valami még piacra sem dobott darabról van szó... Hmm... Kíváncsi vagyok, hogy ma este ki által tervezett darabot fogok viselni... Mit is mondott Yu? Escort? Szóval ezért ennyire közvetlen és barátságos. Ez mindent megmagyaráz. Közben kiérünk a boltból is. Friss, meleg levegő. Mondtam már, hogy imádom? - Hmm.. Igazán csábítóan hangzik. Viszont csak egy órát érek rá, mert háromra a stúdióban kell lennem, és előtte még van pár dolgom. Remélem nem gond. A festést pedig megbeszéltük, majd egyeztetünk, hogy mikor nézed meg a falat. Itt a számom hozzá - mondom, miközben kikotrok egy névjegykártyát a táskámból, és a kezébe nyomom. Ha eddig még nem jött rá, most már biztos lebuktam, hogy riporter vagyok. Csak nem fogja elijeszteni az ebből adódó néha tolakodó természetem... - Nagyra értékelem az ajánlatodat, még átgondolom - válaszolom az édességes kijelentésre egy kacsintás kíséretében. - Persze, menjünk. Út közben beugrunk a Starbucksba? Ölni tudnék egy kávéért, reggel vettem észre, hogy elfogyott otthon - fejben még hozzáteszem, hogy ráadásul a Starbucksban számomra egyenlő a mennyországgal, de ezt jobb ha inkább nem mondom ki hangosan. - Mesélj még erről az escort munkáról. Nem igazán vagyok képben, hogy ez pontosan mit is takar. Persze, nagyjából, felszínesen ismerem a jelentését, de úgy igazából mégsem... Tudod mire gondolok, nem? - kérdezek rá végül út közben, hogy mégis mi a második melója. Nem igazán volt még dolgom escorttal, és talán épp ezért nem tudom igazán, hogy mi is az.
Tárgy: Re: Bolti incidens - Sophia&Yusuke Szer. Május 28, 2014 11:55 am
Természetesen szerény, mint minden más hozzám hasonló Escort. Munkatársaim mindegyike ért valamihez, de én kifejezetten sokoldalú vagyok. Festő, édesség ismerő és két harcművészeti ág 1 danos mestere, ráadásul a színészkedési képességeim sem elhanyagolhatóak. A fegyvereket ismerem, és tudom őket használni, amit leginkább a katonaságnak köszönhetek. Ezek a csúnyaságok nincsenek benne a portfóliómban, csak annyi, hogy egy kedves és intelligens személy vagyok, aki finomságmániás. Vállalok elkísérést és beszélgetést, magyarán szexen kívül bármit, ami nem veszéllyel függ össze. Fura mi? -A természetképek tényleg lenyűgözőek tudnak lenni. A legtöbbre igaz, hogy mesések, de a legtöbbje ettől sokkal változatosabb. Rejtélyes, sötét, vidám és még sorolhatnám sokáig a jelzőket. – Világosítom fel, de továbblépünk a fal kérdésére, amire egyértelműen bólintok. Ha nem tudja eldönteni, hogy miből készült a fal, akkor én ki fogom deríteni könnyedén. Ott az internet, megfelelő kutatás után ki lehet deríteni. Nem Sophia előtt fogok menőzni, mert túlságosan gyanússá válnék a szemében. -Ha már így felajánlottad, azt hiszem nem mondhatok nemet. – Arcomra kerül egy édes mosoly, amitől leginkább kissé esetlennek tűnhetek, ráadásul erősíti a helyes kisugárzásom. Másik öltözködése kellemes, ha művészi szemmel nézi, és nem fogja véka alá rejteni a véleményét. Minden bizonnyal, ha egyszer rossz ruha lesz rajta, akkor finoman tudtára adja, hogy valami hibádzik. -Semmi pénzért nem rabolnálak el órákra. Távol álljon tőlem az olyan galád cselekedet. Nekem amúgy is hozzá kell látnom egy festményhez, vagyis be kell fejeznem minél előbb. Nem tudnék rád ügyelni. Tudod, ha ecsetet a kezembe veszem, akkor a külvilág megszűnik számomra. Minden mozdulat fontos, meg vonás és koncentrálnom kell. Voltak már egyszer nálam kutatok egy évvel ezelőtt, s le voltak nyűgözve, hogy én sosem javítok bele utólag a munkáimba. Akartak nekem adni érte díjat, de nem fogadtam el. Szóval, ha megérkezünk, akkor ne keress se oklevelet, se kitüntetést. – Jár el a szám. Az igazság az, hogy már fiatal korom óta a világ legjobbjai között vagyok. Számos neves festőművésszel találkoztam már életemben. Elfogadom a névjegykártyáját, aztán biztos helyre elrakom. Győzelemként lehet elkönyvelni, ami ráadásul egy mosolyt varázsol az arcomra. -Nyugodtan gondold át. – Szélesedik a somolygás, sőt már majdnem elnevetem magam. -Beugorhatunk, semmi akadályát nem látom. Sőt talán megspórolhatjuk a sorban állást is. Ilyenkor rengetegen vannak. Szóval ha kell még valami, akkor most szólj. –Mesélem, aztán a legegyszerűbb mobilkészüléket veszem elő, ami csak létezik. Felhívom a barátom, aztán leadom Sophia rendelését. Pontosan egy percig tart az egész. Elrakom a mobilt, aztán odafordítom felé az arcom. Elmondom a lánynak, hogy pontosan mennyibe fog kerülni az egész. -Nos érdekes munka. Én úgy fejezném magam, hogy pontosan azt csinálhatod, amit szeretnél. A portfólióba minden be van írva, hogy milyen munkákat vállal az ember. Mi Escortok sok dologgal foglalkozunk, természetesen minden, ami nem törvényellenes. Biztonsági őr lehetsz, zsaru segéd, hegymászó oktató és minden más. Minket az emel ki az átlag felé, hogy az ügyfeleinkkel nem létesíthetünk szexuális kapcsolatot, mellesleg elmondható, hogy jól nézünk ki és magas fokon űzzük azt, amiben jók vagyunk. Két szóval elit specialisták. Én legalábbis így fogom fel az egészet. – Nincs benne semmi ördöngösség, ráadásul a neten ha beütik a nevem, vagy megtalálják a portfólió oldalam - amit a My Little Diamonds cég készített -, akkor ott minden le van írva feketén fehéren. Közben megérkezünk a Starbucksba, ahol a barátom szünetet tartva ott van a rendelt dolgokkal. Üdvözlöm őt, aztán bemutatom neki Sophiát és ha rendezték egymás között a dolgokat, akkor tovább indulunk hozzám. -Megérkeztünk hozzám. – Mondom, már az első háztömbnél. Nem kellett sokat sétálnunk, eddig tíz percet loptam el az idejéből. Felmegyünk a lakásomban, ahol kissé kupi van a sok vászon miatt. -Nyugodtan megnézheted a képeket, már ha nem vagy szégyenlős vagy pirulós. – Tudom jól, hogy néha azért csinálok férfiakról is akt képet, de vannak természet és portré képek. Míg ő lefoglalja magát, akkor én berakom a szép hűtőmbe a vásárolt dolgokat. Mikor végzek, akkor viszek neki saját készítésű limonádét: igazi cégkockákkal, citrommal a pohár szélén és szívószál van benne. Odanyújtom neki az egyiket, míg a másikat megtartom magamnak. -Tessék, saját recept alapján. Kinn mégis csak nagyon meleg van.
Számomra a mesés az egyetlen szó, ami megfelelően jellemzi a tájképeket. Persze a következő mondatból - amit Yu-tól hallok - kiderül, hogy a művészek - pontosabban az alkotók - teljesen mást gondolnak erről. Rejtélyes, sötét, vidám.... Szerintem a mesebeli szó jelentése mindezt magába foglalja, vagy rosszul gondolom? - Szerintem a mesebeli igazán tág fogalom, ami mindezt magába foglalja, de ezt a témát inkább hagyjuk -mondom nevetve. Velem jobb ha nem áll le vitatkozni, a vitákban ugyanis verhetetlen vagyok, erről pedig Jon igazán sokat tud mesélni. Hány adás után is kezdett el veszekedni velem a spontaneitásom miatt? Két kezemen sem tudom megszámolni... Egy dolog viszont megegyezett bennük: mindegyikben én kerültem ki győztesként. Ha már hanyagolni szerettem volna a témát... Tökéletes időzítéssel kérdezek rá, hogy esetleg falfestést vállal e az újonnan megismert művészlélek. Annyira unalmas a lakásom, már régóta nem változott semmit, és bár semmi bajom vele, mert eszméletlen jól néz ki, mégis jól mutatna egy kép a cseresznyefa virágzásáról a nappalimban. - Nem is fogadok el nemleges választ - bököm kii teljesen őszintén, ahogy mindig is szoktam. Jont ezzel is az őrületbe kergetem párszor, hiszen én simán elmondtam neki a véleményemet, míg ő inkább megtartotta magának. Persze ez mostanra valamennyire változott - végre. A ruhámra tett megjegyzésem kissé meglepődök, hiszen nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egy srác megdicsérje az öltözékemet. - Miért kéne lennie bármilyen oklevélnek vagy díjnak nálad? Van Gogh-nak voltak serlegei? Picasso kapott elismerő okleveleket az ő korában? Azt hiszem nem. Az igazi művészeket nem díjakkal értékelik, hanem elismeréssel. Legalábbis ez az én véleményem - teszem még hozzá gyorsan az utolsó mondatot. Néha még én is meglepődök, hogy mennyire tájékozott vagyok, esetleg azon, hogy mennyire ösztönzően tudok hatni. Nem semmi, le a kalappal előttem! - Komolyan? Öö.. Elvitelre kéne egy Jeges Caramel Macchiato és egy áfonyás muffin - adom le Yu-nál gyorsan a rendelésemet, aki azt továbbítja egy ismerősének, aki a kávézóban dolgozik. Ekkora véletlent! Mázlim van. Miközben megyünk kiszámolom pontosan a rendelésem árát, hogy ne kelljen sokat várnunk majd. Figyelmesen hallgatom Yusuke beszámolóját arról, ogy pontosan mit is csinál egy escort és wáó. Ennyi az egész? Ha nekem kéne leírnom ezek után ezt a munkát, azt mondanám, hogy "olyanok, mint a prostik, csak ők nem fekszenek le az ügyfelekkel, hanem normális dolgokat csinálnak velük... pénzért". Jobb ha ezt megtartom magamnak, mert néha azért elég gagyin tudok következtetni. A Starbucks-ban tényleg soron kívül, és gyorsan rendezni tudjuk a kávévásárlásomat. A muffint elteszem a táskámba, majd megeszem otthon, miközben átfutom még a mai adást. Hamar megérkezünk Yu lakásához, eddig tényleg nem rabolta sok időmet. Ráadásul ez a kávé is isteni és nem kellett miatta húsz percet sorban állnom. Főnyeremény! Imádlak koffein, imádlak kávé! A stúdióban eleinte mindenki furcsállta a kávémániámat, de hé! Valamitől pörögnöm kell! Mégsem lehetek olyan, mint valami zombi... Elkezdem nézegetni Yusuke festményeit, miközben ő kipakolja a vásárolt termékeket. Jó képek, tetszenek a mozdulatok. Alig nézek meg négy képet, hallom, hogy a telefonom jelez, mi szerint új sms-em érkezett. Háromszor olvasom el, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg az áll e benne, amit gondolok, és ingerülten tapasztalom, hogy igen, az egyik vendégünk hóvihar miatt külföldön ragadt, és így hosszabbra kell vennünk a többiekkel a beszélgetést. Ehhez viszont kellenek még kérdések, méghozzá elég sok kérdés. Jon tíz perc múlva az irodában lesz, és ott meg tudjuk beszélni, hogy mit csináljunk. - Jaj, nagyon cuki tőled, nem kellett volna - mondom a limonádéra nézve, de hogy mégse sértsem meg, gyorsan felhörpintem az egészet, amit pár perc múlva valószínűleg megbánok, mert beüt majd az agyfagyás szindróma, de nem érdekel. - De nekem most rohannom kell. Hatalmas vészhelyzet történt a stúdióban, és minél előbb oda kell érnem. Majd dobj egy sms-t, hogy meglegyen a számod, oké? Szia, örülök, hogy találkoztunk Yu! -köszönök el már az ajtóban, és az egész mondókámat csak úgy gyorsan lehadartam, miközben az eszem már teljesen máshol járt. Szóval kell még mindegyik vendégünknek pontosan.....
◌[You must be registered and logged in to see this link.]◌bocsi, hogy csak most :$◌
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Bolti incidens - Sophia&Yusuke