Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
♂♂ Emlékszem mennyire örült, mikor bejelentette otthon, hogy végre talált magának saját házat. Anyu szinte vele akart menni, már hát ez a gyerek nem tud meglenni anyuci nélkül. Én inkább azt mondanám, hogy tesó nélkül nem tud meglenni, persze neki erről teljesen más a véleménye. Tudom ám, hogy a lelke mélyén imád engem...csak ne szólalnék meg mikor éppenséggel vele vagyok. Az érzés kölcsönös. Amióta kirepült a fészekből, egyszerűen megváltozott. Sosem volt egy pörgős ember, de most aztán pláne nem. Munka után rögtön hazamegy, és ott folytatja a képek babrálását. Vagy éppenséggel még unalmasabb dolgot csinál; írja a könyvét. Azt még nem kérdeztem tőle, hogy miről is akar írni, de egy biztos, nem a női test rejtelmeiről fog összedobni egy könyvit. Fél oldalnyi nem menne neki. Ha mindezt most a szemébe mondtam volna, máris adtt volna egy tockost, mint ahogy általában tenni szokta. Nem bírja elviselni, mikor nyaggatom az ellenkező nem miatt. Nem cseszegetném én, ha látnám annak nyomát, hogy nem meleg! Én lennék a világ legboldogabb férfija - apu után -, ha akárcsak egyszer is látnám, hogy csókolózik egy lánnyal. Mikor elküldtem hozzá egy prostit, Tony belepirult, s elküldte szegény lányt. Hihetetlen, mi?
Úgy tíz alkalomból kilencszer én keresem őt, mintsem fordítva. Néha kezdem azt hinni, hogy azt se tudja ki vagyok, s persze csak akkor tud a telefonjához nyúlni, ha neki kell valami. Olyankor bezzeg jó vagyok, s rögtön ugranom kell. Mégis csak az öcsém, muszáj neki segítenem, amikor csak tudok. Még ha nem is jó szívvel teszem ezt. El kell fogadnom a hülyeségeivel együtt... Felhívott, úgy egy hét után - biztos bevágta a durcit legutóbb, mikor rosszalkodtam a stúdiójában, de ki tudott volna ellenállni annyi modell lánynak?! -, és bevallom őszintén, hogy nem tetszett a hangja a telefonban. Mikor kérdeztem, hogy mi van, annyi volt a válasz, hogy ,,Ez nem telefontéma.”, majd lerakta. Csak nem?! Csak nem be akar nekem mutatni valakit? Nem akarom elkiabálni ezt, de bízom benne, hogy végre egy bige van az oldalán. Máris indulnom kell! Üres kézzel mégsem állíthatok oda. Az asztalon van a Tiának szánt meglepetésem - a kedvenc csokija -, így hát kénytelen leszek felkapni azt, ha már időm nem lesz most virágot venni annak a bizonyos lánynak, aki a legnagyobb reményeim szerint most Tony karjai közt van.
Mikor megérkezem Tonyhoz, úgy húszszor nyomom meg a csengőt, mert tudom, hogy ezt imádja. Mikor kinyitja az ajtót, se puszi, se pacsi, se hello, már indulok is befele, mint akinek sürgős dolga van. - Na, hol van az a lány? - rontok be a szobájába, mire az üres kanapé fogad. Ne máááááár!
Nem is tudom, mi ütött belém, amikor felhívtam Mariot, hogy segítsen. Tudok színlelni, és színészkedni, és az eredeti tervem az, hogy ma végre lerántom a leplet a nagy titkomról, amit őrizgetek. Persze mindent összevetve a múltkori szívatása, amikor apával egymásra kontráztak, az túlzás volt. Ha anya nincs ott akkor, hát szerintem nem csak egy tockos lett volna a jutalma, és persze én is kaptam volna tőle, de akkor nehéz volt megállnom, hogy ne menjek neki a tulajdon fivéremet. Azt hihetnénk, hogy milyen jól megértjük egymást de ez közel sincs így. Pedig ő is művész, mégsem érdekli, hogy könyvet írok, hiszen soha nem kérdezte meg, mi a témája, bár ha így áll hozzá, én nem fogom magamtól elmesélni neki. Ha érdekelné, rég megkérdezte volna. Szóval én nem töröm magam. Sosem értettem, miért nem tud végre megállapodni, vagy egy kicsit komolyabb lenni annyi idősen, hiszen ő a nagy tesó, fel kellene rá nézzek, de ehelyett csak azt hallgatom, hogy nőzzek, és a hasonló finomságok.
Ha tudná, hogy hova is járok valójában, akkor tuti kiakadna. Vagy legalábbis azon, hogy három éve titkolom előle. Végül csak felhívtam. Úgy egy hét alatt sikeredett lecsillapodnom, mert ki kellett vágnom. Komolyan 35 évesen ne tudjon viselkedni. Nem tudtam tőle haladni, és ismerhetne már annyira, hogy a munka közben rühellek viccelődni. Így is határidőre alighogy kész lettem. Elmondtam, neki, hogy segítség kellene, és lerendeztem, hogy ne tudjon faggatni. Nehezemre esik színt vallani, szóval taxit is hívtam, ha elindulunk, és amíg oda nem érünk majd, nem mondok el semmit. Éppen írok, mikor ráfekszik a csengőre, én pedig kinyitom az ajtót. Ő berongyol, mintha keresne valakit, de egyedül vagyok itthon. Utána sétálok, majd kikapom a kezéből a csokit. - Jaj de rendes vagy, imádom a csokit... De nem kellett volna, már nincs harag - bontom ki, és eszek bele, és jóízűen majszolom, mint egy kisgyerek. - Azt ne mond, hogy csajt vártál - mosolyodom el Mario csalódott arcát látván. - Igazából segítened kell... - vezetem fel a dolgot komolyra vált képpel, mintha tényleg olyan nagy baj lenne...
music: [You must be registered and logged in to see this link.] note: Remélem nem lett gáz words: lot
♂♂ Nem győzöm szajkózni, hogy engem a nők - vagy az öcsém - fognak sírba vinni. Sőt, napról napra egyre inkább hiszem, hogy igazam van. Mondhatnám azt is, hogy vámpírok vesznek körül, és szívják a vérem, de egyelőre csak Tia harapásainak szoktak nyomai lenni, és jobb, ha ez így is marad.
Mikor megérkezem Tony szobájába, teljesen csalódottá válok. Hát ezért siettem én ennyire?! Érzem, hogy valakit be akar mutatni. Ha a lány nincs elöl, akkor biztosan egy férfit rejteget a szekrényben. Másra nem tudok gondolni. Már majdnem nyúltam a telefonomért, hogy felhívjam aout a lány láttán, hogy azonnal jöjjön ide. Ez nagy bánatomra elmarad. Persze Tonynak rögtön a csoki tűnik fel, így a kis mohó már el is veszi. Életében másodszor mondta ki azt, hogy rendes vagyok, még ha nem is gondolta komolyan. Fel kell írnom! - Epres... - jegyzem meg, mikor elkezdi enni jóízűen a csokit. - ...vagy ilyenkor nem jön elő az allergiád? - felhúzott szemöldökkel nézek rá, majd felhuppanok a kanapéjára. Gyerekként ha jól emlékszem allergiás volt egy-két dologra, mint ahogy én is, de valószínűleg mindketten kinőttünk belőle. - Mert majd pont neked hoztam volna a csokit, nem? - hát mit gondol ez? Múltkor megkapta a kisautóját, amire annyira vágyott, de ne várja el minden alkalommal, hogy meglepem. Aztán mikor komolyan pillant felém, látom rajta, hogy tényleg nagy lehet a baj. Remélem nem keveredett bele semmi rosszba...bár ő nem az a típus, aki vonzza a bajt. Meg mi lehet az, amiben én tudnék segíteni? Mindegy, itt vagyok, végighallgatom, és ha tudok, mindenképp segíteni fogok...bár attól függ mit is szeretne. - Mindig a barnát válaszd! - próbálom elviccelni a dolgot szokásomhoz híven. Hátha tényleg valami nőügy van a dologban, és nem tud választani két-három lány közül... Ha továbbra is ilyen képet fog vágni, a végén még tényleg aggódni kezdek. - Mondd csak mi a helyzet. - hátradölve a kanapén, karba tett kezekkel figyelem Tonyt.
The city of sins awaits you
Anthony Dahl
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 8
◮ join date : 2014. Jun. 11.
Tárgy: Re: The Dahl bros Hétf. Jún. 16, 2014 9:17 am
Mario & Thony
I need your help
Nem is tudom már, milyen hirtelen felindulásból döntöttem úgy, hogy lerántom a leplet a titkomról, de jelen helyzetben nem érzem úgy, hogy Mario komolyan venne. Mindig ezt csinálja. Persze már megszokhatnám az egészet, de inkább, csak beletörődve hagyom rá az egész hülyeségeit. Persze nem mondom, hogy gyűlölöm, hiszen a testvérem, és mindig itt van nekem, nade... Ne érzelgősködjünk itt! Persze még a könyv hangulata rám ragad, és ilyenkor hajlamos vagyok mindent komolyan venni, mégsem tudom nevetés nélkül megállni, ahogy berongyol a házamba, és felkutatja szinte azt, hogy megtaláljon egy nem létező nőt. Aztán kinyögi, hogy a csoki epres. Egy pillanatra megáll a számban a falat, majd lenyelem, és csak eztán válaszolok. - Hallod, én azt hittem, hogy mogyorós - majd megvonom a vállam, és az asztalra dobom a csokit. - Mindegy... És képzeld már öt éve kinőttem az allergiámat - világosítom fel, hiszen ezt szerencsére kinőttem. Viszont a tejérzékenységem még néha visszanéz. Érdekes, hogy olykor mit sem bánom, ha megiszom egy pohár tejeskávét, máskor pedig hasmenés kínoz tőle. - Hát reménykedtem, hogy így kérsz elnézést a folyamatos piszkálásért... De ahhoz újra kellene születned - hát hogyne kötekednék vele, hiszen a bátyám. Ő is ezt teszi, és milyen testvér lennék, ha én ezt még hagynám is neki?
Azért engem nem ejtettek a fejemre, de Mario. Mindegy, ő a bátyám, és ahogy látom, felcsigáztam eléggé, hogy figyeljen rá, és aggódjon az arcom láttán. Eleinte azon gondolkodtam, hogy heccelésből a buzibár felé vesszük az irányt, és igazán kecsegtető lenne. - Egy kis bajba keveredtem, és csak te tudsz segíteni. Szükségem lenne rád, ha még holnap is fel akarok kelni - jelentem ki, mikor leültem vele szemben. Két könyökömet a térdemre támasztom, majd magam előtt összekulcsolom a kezeimet. - És arra kérlek, hogy most az egyszer ne rohanj apucihoz, miután felvázoltam, mi is a helyzet... De velem kellene jönnöd - Az arcom még mindig eléggé halálra vált, persze egy részt igaz is, mert nem hiszem, hogy egyhamar elfelejti majd, amit lát, ha megérkezünk a célhoz. Talán el sem kellene mondanom neki, de ha már bele kezdtem, hát hajrá!
music: [You must be registered and logged in to see this link.] note: Remélem nem lett gáz words: lot
♂♂Most komolyan, nem kéne lenyúlnia más csokiját! Igaz, hogy én is azt tettem, de nekem most bármit megért volna az, ha Tonyt egy nővel láthatom végre. Sajnálatos módon ez se az a nap.
- Azért akkora luxust nem érdemelsz meg. - igaz, múltkor pont én kaptam mogyoróst, és tudom, hogy neki is nagy kedvence. És ha nem bontotta volna fel ez a marharépa a csokit, visszavittem volna Tiának. Mindegy, majd veszek neki másikat. Vagy nem. Örömmel könyvelem el magamban, hogy nem kell attól tartanom, hogy Tonyra rájön a fuldokolhatnék, vagy éppenséggel a WC-re-futhatnék. Szóval már öt éve kinőtte az allergiát...hurrá! Régen bezzeg szinte bilit kellett volna a seggéhez kötni...
Reménykedni szép dolog, de lehetetlen dolgokról felesleges. én kérnék elnézést tőle? Melyik bolygóról jött? - Akkor sokkal rosszabb lennék. Kétlem, hogy ezt kívánnád. - még jobban az idegeire mennék, amiért sokkal jobban utálna. Hogy miért is cikizem állandóan? Azt nem tudom, de jól esik. Imádom látni a fejét, mikor kiakad valamin. Persze mindig is ő volt a nagyobb szájú...csak, hogy valami pozitívat is említsek róla.
Nem tetszik nekem ez a gyerek, nagyon nem. Mintha csak most akarná elmondani, hogy van egy pasija. Igen, egy pasija. Ha barátnője lenne, azt biztosan együtt mondták volna el nekem. Elvégre régen azt kértem tőle, hogy nekem mondja el először. Nem is tudom mit csinálnék akkor örömömben, mivel még elképzelni se tudtam azt a helyzetet...
Lövésem nincs arról, hogy mit akar, de a szívbajt hozza rám. Mi a fene lehet az amiben csak én tudok segíteni? - Elkapta valami nő a grabancod, igaz? - nem tudom elképzelni, hogyha erről is van szó, pont az én segítségemet kéri. Felveszem ugyanazt a pozíciót, amit ő, és szinte már farkasszemet nézek vele, csak bökje már ki mit akar! Igazából megfordult a fejemben az, hogy mi van, ha dokinál volt, és kiderült valami rossz? Áh, ez lehetetlen. Ha bajba keveredett, akkor biztosan nincs orvosról szó. Egyébként se szoktam ilyen negatív lenni, de mégis csak a tesómról van szó, aki bajba került. Pont ő, az ártatlanság mintaképe! - Ki vele mibe keveredtél, mert addig én innen fel nem állok. - nem szeretem a meglepiket, úgyhogy bármiről is szó van, előbb el kell árulnia mi az. Ha nem is teljesen egészében, de egy-két részletbe igazán beavathatna. Különben hogy segítsek? - Apu miatt meg ne aggódj. Ha annyira szörnyű, akkor nem szólok neki. - na álljon meg a menet. Apuval csak cikizni szoktam Tonyt. Az aggódósabb az inkább anyu....ha Tony belerúgott volna mondjuk a küszöbbe, már akkor is kihívná a mentőket, annyira félti szegény gyereket. Pedig nem kellene. Elvégre önálló életet él. Mondhatni szó szerint. Egy barátja van, és az a fényképezőgépe.
The city of sins awaits you
Anthony Dahl
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 37
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 8
◮ join date : 2014. Jun. 11.
Tárgy: Re: The Dahl bros Vas. Jún. 22, 2014 8:21 am
Mario & Thony
I need your help
Hát jó, ha egyszer belementem, csináljam is végig ezt az egészet, és akkor talán végre békén hagy. Legalább amíg emészti a dolgot. Amíg felfogja végre, hogy a kisöccse nem egy buzi, hanem ugyanolyan hetero, mint ő. Csak én várok. Szeretném kideríteni, hogy a lány, akit választok, megérdemli-e az érzelmeimet, vagy ilyenek. Szóval nem akarom elsietni. Persze szükségleteim nekem is vannak, mint mindenki másnak, de nem...nem szeretkeztem még soha senkivel. Amíg megkapom az a kellő figyelmet - igaz, hogy csak pénzért -, de megkapom, addig nincs is rá szükségem. Legalább én nem pusztulok bele, ha egy napig nem szeretkezem senkivel, mert még soha nem tettem. Sok előnye van, de hátránya is, például az örökös szívatás. - Jaj hagyd már ezt a nőügyet, azt intézem én, köszi, nem kell szívózni folyton. Ugye nem hiszed, hogy akkor hozzád fordulnék? - két szemöldököm a magasba emelkedik, miközben az ablakhoz sétálok, és így nem láthatja a mosolyomat, amit a tudat ébreszt, ahogy belépünk abba a bárba. Ahogy Mario majd meg sem bír mozdulni. Ahogy kinézek az ablakon, észreveszem a taxit, és zakómat hanyagul átvetem a vállamon, mikor meghallom bátyám makacskodását. Hát ezt nem hiszem el.
Nagyot sóhajtok, majd zsebre vágom a telefonomat, és a pénztárcámat, majd felé nézek ismét. Mély levegőt veszek, mert nem hiszem el,hogy ezt akarja csinálni. Mint egy óvodás. Oké, hogy nem szereti a meglepit, de legalább tenne úgy, mintha örülne. - Felidegesítettem valami alvilági fejest, aki párbajra hívott, és kell a segítséged, na gyere már, mert elkésünk! - sürgetem, miközben azon jár az elmém, hogy elég hiteles voltam? Reményeim szerint igen, hiszen egész jól tudok színészkedni, tehát remélem azért csak elhitte. Végig nézek rajta, hallom, hogy nem fog szólni apának, amire azért kértem meg, mert folyton szívatnak, meg tréfálkoznak, és most ez egyszer nem akarom ezt hallgatni. Direkt nem anyámat említettem, mert ő a múltkor is mentőt akart hívni, mert megvágtam egy fotóval az ujjam. Alig tudtam lebeszélni róla, és azt végképp alig hitte el, hogy semmi bajom. Szerintem ez azért egy kicsit durva. Na de mindegy, néha jó kiélvezni ezt a pátyolgatást, de többnyire kikerget a világból a gügyögésével. Az ujjaim között játszom a kulccsal idegesnek ható fejjel, amire nem kell rájátszanom, mert remélem, nem fog kiakadni a bátyám, hogy eddig titkoltam. - Jössz már, vagy maradsz, és hagyod, hogy kinyiffanjak? - sürgetem, majd a hátamat mutatva neki elindulok a taxi felé. Legalábbis indulnék, ha nem kéne rá várjak, mert be kell zárjam mögötte az ajtót. Ha ez végre megtörtént, és leértünk a taxishoz, és csak halkan súgom meg a fülébe, hogy hova menjünk, és milyen kerülőúttal. És be is jön a számításom, hiszen éppen egy meleg bár előtt áll meg a kocsi mert piros a lámpa előttünk, és tüzetesen megnézem magamnak, hogy utána sokat mondóan pillantsak Mario-ra. - Nyugi nem ez a végállomás - jegyzem meg sunyi mosollyal az arcomon. A másik bár nem ennyire feltűnő, csak egy ajtó van, ami fölött villog valami felirat, de nem lényeges. A taxi hátul parkol le, én lassan szállok ki, és a hátsó ajtón kopogok be. - Áá, Mr Dahl! - köszönt a kétajtós szekrénynek beillő szelíd ábrázatú férfi, én pedig csak jelzem, hogy a bátyám is velem van. Egy cigarettát kapok elő, hogy húzzam az időt, addig semmi kedvem bemenni, míg a nikotin át nem járja a testem. Ritkán cigizek, de most úgy érzem kelleni fog. Körbekínálok mindenkit, majd némán figyelem, ahogy a taxi elhagyja kis hármasunkat... - Előbb jöttünk, mindjárt bemegyünk - jegyzem meg félelmet erőltetve az arcomra, miközben a bátyám tekintetét kutatom.
music: [You must be registered and logged in to see this link.] note: Bocsánat a sok késésért, nem volt ihlet words: lot
♂♂ Le kéne szoknom az állandó cukkolásról. De nem tehetek róla, szinte kötelességnek érzem azt, hogy megneveljem ezt a gyereket, még ha ezt a magam módján is teszem. Nem fordulhat elő ezen a földön olyan, hogy egy ilyen jóképű (elvégre Dahlból van) srácnak, mint a drága jó öcsém, ne legyen nője. - Isten őrizz, hogy hozzám fordulj. Hozzád hasonló kis ártatlankákat én aztán nem ismerek. Ha tényleg az igazit várod, engem kihagysz belőle. - remélem, hogy ezt hallva lemegy majd hídba. De álljon meg a menet. Mi az, hogy intézi? Soha nem hallottam még ilyet tőle. Mármint nővel kapcsolatban. Hmm, tuti biztos, hogy a kis asszisztensét próbálja becserkészni. Láttam, hogy hogyan pillantott felé múltkor. Majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet akkor. És van egy-két tippem, hogy miért pont azt a lányt választotta ki annó. Ó öcskös, hát mégis van eszed?!
Mikor röviden elmondja, hogy mi is történt vele, abban a pillanatban máris kételkedni kezdek. Itt valami bűzlik. De tegyük fel, hogy beveszem, amit mondd. Egy ideig. - Te meg az alvilág...na ne röhögtess. - fejem lassan csóválva legyintek egyet. Nem hiszek neki, bár az arcát elnézve lehet, hogy tényleg aggódnom kéne. Na jó, addig aggódtam, míg szóba nem jött az alvilági manus. - Minek ennyire kinyalakodni egyébként? - nézek végig rajta, míg készülődik. Oké, az túlzás, hogy kicsípte magát, de zakó, meg pénztárca?! - Ha valóban a halálodról lenne szó, nem sürgetnél ennyire. - jegyzem meg halkan, és már állok is fel a kényelmes kanapéjából. Hmm, ezt lehet el fogom kobozni tőle, csak ő erről még nem tud. - Jól elbaszhattad annak a fickónak a képét. - jegyzem meg félig-meddig felröhögve, míg kilépek az ajtón. Mi komolyat tudott volna elkövetni Tony azon kívül, hogy tönkreteszi másvalaki képét? [...] Aha, szóval taxit hívott. Micsoda luxus! Miután beültem a taxiba, gyanakodva pislantok Tonyra...egyszer, kétszer, sokszor. Mondja már el, hogy hova megyünk! Vajon hova a fenébe akar elrángatni?! - Mindegy is, már itt vagyok, bármi is történjen, nem fogok elmenekülni. Mikor megáll a taxi egy buzibár előtt, már nyitnám is számat, hogy kérdőre vonjam Tonyt, de nagy szerencsémre (vagy épp szerencséjére?) ő előbb közli, hogy nem ez a végállomás. Ki se szálltam volna a taxiból, ha ide jöttünk volna.
Megérkezünk végre egy másik helyre, amiről fogalmam nincs igazából hogy mi. Van rajt egy felirat, de eléggé semmitmondó. Ez a drága jómadár pedig úgy látom ismeri a járást, úgyhogy követem. Mikor megjelenik a nagy benga állat, kissé megrökönyödöm. Tipikus kidobó embernek tűnik. Tony biztos észhez térne, ha ez a fazon fejbe kólintaná egyszer... De az, hogy ilyen lelkesen, és a vezetéknevén szólítja meg...összezavar. Mindegy, előbb-utóbb kiderül. Csak biccentek a fószer felé. - Ez akar téged kicsinálni? - értetlenül nézek a mamlaszra, majd Tonyra. - Vagy ő lesz ma a védőszented?
Fel-alá kezdek járkálni, míg Tony cigizik. Néha-néha felé pillantok, és látom rajta, hogy valóban fél. Vagy csak színészkedik? Egyszerűen nem tudom mi van most, de kezdek meglehetősen feszült lenni. - Na jó, ha most nem mondod el, hogy mi van, itt hagylak. - mondom mindezt halál komolyan. Feszült vagyok igen, mert lehet, hogy ez a dilibogyó tényleg belekeveredett valamibe. Ha meg nem, és csak szivat, akkor én leszek az, aki kinyiffantja - ha már így fogalmazott.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: The Dahl bros 
