Constance Boyd Peterson

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: türelmes, bohókás, megértő, gyerekes, optimista

◆ negatív tulajdonságok: nyughatatlan, túl sokat gondolkodik, szétszórt, kissé ügyetlen, gyanakvó, bizalmatlan

◆ egyebek: állt és gyerek bolond vagyok, született filantróp.

Történet vagy szerepjátékos példa

Szórakozottan igazgattam a színes ceruzákat a kicsi asztalka mellett. Korán van, hét óra sincs még, de nem tudtam aludni. Az izgalom kivert az ágyból és idevezetett. Az első nap. A legeslegelső, önálló lépésem az egyetem után, és bizony be vagyok sózva.
Nem is értem különben mi spannol ennyire. A gyerekekkel jól kijövök. A munkám is szeretem, tudom mire számíthatok. Nincs okom nyugtalankodni. Egészséges vizsgadrukk az egész. Kifújtam a levegőt. Iszok egy kávét.
Ásítva tápászkodtam fel a földről, mikor a kis, feketére lakkozott tölgyfaajtó kivágódott, és Naima beviharzott rajta. Ziláltnak látszott, nyugtalannak, és izgatottnak. Gondolatban elhalasztottam a nikotin adagolást, egy bő órával, és nyugodtan ereszkedtem vissza a földre, a színes ceruzák körébe.
- Beszélnünk kell. –nyugodtan bólintottam, és egy plüss macskát nyújtottam felé. Vegyük ezt főpróbának. Fura pillantással válaszolt. Bíztatóan intettem, hogy kezdje csak, de nagyon nehezen vette rá magát.
- Szóval?
- Szóval…
- Szóval…
Ez volt a beszélgetés legelső felvonása. Valahányszor Naima felkeres, és ezzel a szöveggel támad nekem, mindig így kezdődik az egész. Hosszú, néma csönddel. Idegőrlő percekkel. Türelmes mosollyal. Feszengő pillantásokkal…
- Addig hozok kávét.
Feltápászkodtam, és kisántikáltam az automatához. Hoztam két műanyagpohár, higított kakaó ízű löttyöt, amit kávé névvel hirdettek, és amit én készséggel elhittem, hiszen ha ló nincs jó a szamár is.
- Nathan. – kezdett bele nagy nehezen, a poharat szorongatva. – Nathan.- ismételte, és jelentőségteljesen felnézett rám. Mintha ezzel érteném a problémát.
De nem értettem. Ennyire nem fejlődtek túl az empatikus képességeim, hogy gondolatot is olvassak. – Nathan? Mit csinált megint? Részegen megint nálad húzta meg magát? Illetlenkedett? Fuvaroztatott?...Te jó isten, ti…
Megint az a pillantás. Jobbnak láttam hallgatni. Elnémultam, és vártam, hogy folytassa. Legnagyobb meglepetésemre azonban felpattant, és a kávét a kezembe nyomva, mentegetőzve elsietett.
Döbbenten bámultam utána.
Ugye nem terhes? Ugye ha terhes nem Nathantől terhes? Bár ha azt nézzük nagyon is valószínű, hogy ezek ketten egyszer egymásba botoljanak… Egészen praktikus lenne, főleg, hogy nem kéne sokat tökölni a névvel. Peterson? Peterson marad és kész.

Órákkal később, az ebédszünetem nyugalmát a másik testvérem, Nathan rombolta porba. Megint családon belüli terapeutát játszok, de…ugyan. Lassan fel sem veszem.
- Coin, beszélnünk kell. Azonnal, szóval tedd le a…fujj mit eszel te?
- Tojásos szenyát. Kérsz?
- Van hozzá ubid?
És megosztoztunk a kajámon. Testvériesen. Én megehettem a szendvics tetejét meg a salátát belőle. Közben pedig Nathan is összeszedhette a gondolatait. Már ha voltak neki olyanok…
- Tehát?
- Mit tehát? –fogai közül kificánkolt egy darabka sonka, és csámcsogva bámult rám.
- Beszélni akartál. – emlékeztettem a kis salátámat majszolva. Nem tudtam, hogy ennyi elég ahhoz, hogy elvegyem Nathan farkas étvágyát, de kelletlenül lerakta a maradékot, és komolyan pillantott rám.
- Naimáról van szó. De esküdnöd kell, hogy nem árulod el senkinek.
- Esküszöm.
- Esküszöl, a hetedikben elpusztult tengerimalacod lelki üdvére? A macskád életére? A…a…
- Esküszöm… - forgattam meg a szemeim, és vártam. Ám a gyónás elmaradt. Nathan csak ült ott, furán bámult rám, és bár néha szóra nyitotta a száját, inkább csöndben maradt.
A fejemben pedig lassan összeállt a kép. Hoppácska. Ami késik, nem múlik.
- Rendben Nathan, felőlem elücsöröghetünk itt, de a kajaszünetnek mindjárt vége, és…
- Oh zavarok? – pattant fel hirtelen, mintha megkönnyebbült volna.
- Nem, ezt nem mondtam, csak…
- Mert megyek is. Nem is tudom miért jöttem. Jó volt látni hugi, a szenyát elviszem, isteni lett, vigyázz magadra, szia. – ezt elhadarta és már kint is volt. Döbbenten néztem utána. A szendvicsem…