Manchester, Anglia 1986. november 12. 28 Titkárnő, könyvelő Civilian Kendra Spears

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: talpraesett, vonzó, intelligens, türelmes, megbízható, humoros

◆ negatív tulajdonságok: nagyszájú, kimért, szarkasztikus, manipulatív, bosszúálló

◆ egyebek: egy-két zúzódás halványan megmaradt a hátán, de ha nem figyelik, nem észrevehető | odavan a nyulakért | szereti a munkáját | alkalmanként modell munkát is vállal

Történet vagy szerepes példa

A bőrönd nyitva állt az ágyon, a ruhák sorra repkedtek, néha pont beletalálva, néha viszont a cél mellé, vagy épp mögé. Rohamos tempóban pakolt, mintha legalábbis üldöznék, pedig nem így volt. Egyszerűen csak menni akart, izgatott volt, ilyenkor pedig izgágává vált. Épp szekrénye legmélyén kutakodott, mikor a nappaliban megcsörrent a telefonja. Kihalászta magát a hatalmas ruhakupac alól és rohanva kapta fel a mobilt, aminek kijelzőjét meg se nézte. A vonal másik végén lévő mély férfihang már szinte nevetésre késztette.
- Tudod, hogy sosem zavarsz, tesó vagy – nevetett fel, bár hogy a kagyló másik végén ki állt, az rejtély maradt. Colette a füléhez szorította a telefont, mezítláb járkált fel s alá, úgy tűnt hosszú beszélgetésnek néz elébe. Nem is említette még, hogy elköltözik, ahogy azt sem, munkát kapott. Titkárnő lesz, a főnökének még csak a hangját hallotta, de őszintén szólva nem is igazán foglalkozott a férfival. Tulajdonképpen majdnem minden munkát elvállalt volna, csak kiszakadjon a megszokott környezetből. Abban azért reménykedett, hogy nem egy sárkányt fog kapni, hím verzióban, mert akkor ott elég csúnya csaták lesznek. Hosszú hallgatás után végre elmosolyodott.
- Figyelj, nem mi döntöttünk úgy, hogy ez legyen a vége. Bármi is történt, tudnod kell, hogy én nem haragszom – fejét oldalra fordította, hogy még lássa pár zúzódása nyomát. Az árvaház is kemény hely volt, de az utána következő pokoli éveket biztosan nem élte volna túl testvére nélkül. Na persze Nate nem vérszerinti rokon volt, túl szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen, de ők már az intézetben is remekül egymásra találtak. Az örökbefogadójuk, egy negyven körüli férfi és egy harminc valahány éves nő volt az új családjuk. A fiú volt a kedvenc, a lány pedig az örök rossz. Colette tehetett bármit, valamilyen hibát mindig találtak benne, amiért büntetés járt. A megtorlás fizikai és lelki terrorban nyilvánult meg, melyről Nate sohasem tudott. A szülei látszólag imádták őt is, elárulni pedig nem merte az igazat, így hazug idillben élte le életének több mint tíz évét, a végén már nem is számolta. Aztán ki hitte volna, de Nathaniel előbb ért haza és olyat látott, amit nem kellett volna. A drága öreg szülőpáros a kert hátsó végében van elásva. Hirtelen felindulásból, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság volt, amit Colette nem tudott, de szíve mélyén nem is akart megakadályozni. Hogy ezért haragudna testvérére? Kizárt. A történtek után teljesen felszívódtak és csak annyit tudunk, hogy a lányból könyvelő lett, Cambridge-ben végzett. Aztán mindketten egyazon napon, egyazon időben eltűntek és az igazi elszakadás még csak most következett.
- Nate, munkát kaptam Amerikában. Nem nagy meló, de menni akarok. Te úgyis megleszel, mindig is talpraesett voltál, nem lesz gond. Ha el akarsz érni, tudod, hol találsz – a vonal másik végén csend honolt, majd egy hatalmas sóhaj szakadt fel a férfiból. Colette tudta, hogy nyert. Persze Nate sosem eresztette volna el csak úgy, kapott egy gyorstalpalót arról, hogyan védje meg magát – mintha nem tanította volna meg neki… -, majd végül egy újabb sóhaj kíséretében elköszönt.
- Nem szabadulsz tőlem egykönnyen – a nő mosolygott, aztán bontották a kapcsolatot. Még pár percig így ült a kanapén, aztán úgy döntött, ideje lesz indulni. A bőrönd felé vette az irányt, a kimaradt cuccokat belehajigálta és le is zárta. Kiegyenesedve belenézett a tükörbe. Nem volt még ennél biztosabb semmiben, mint most ebben az állásban. Kinyitotta nyakláncát, majd összezárta azt, benne a képpel, ami örökre összeköti majd Nathaniellel. Nem nézett vissza, mikor becsukta maga mögött az ajtót.