Kolumbia -Bogotá, 1974. május . 20. 40 Maffiavezér Maffia Hugh Jackman

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Mivel is kezdhetném… határozott, és elszánt vagyok. Ha kell, kitartok a végsőkig, és soha nem adom fel. Amibe belekezdek még ha beledöglöm is, de véghez viszem.
◆ negatív tulajdonságok: Negatív tulajdonságom biztos akad egy csomó  bennem, de én mgam csak a maffiát tudom ide sorolni. Ellene nem tehetek, ebbe születtem bele, és amit egyszer megkapsz, attól már nincs visszaút…Bár az talán negatívum, hogy önfejű vagyok, és tulságosan makacs.
◆ egyebek: -

Történet vagy szerepes példa

Hogy ha megkérdezed, még is mi a fészkes fenét keresek a rács mögött, bizonyára vágnék valami értelmes fejet, aztán a képedve vágnám, hogy az nem a te dolgod. Mellesleg, lassan már ismertebb leszek, mint valami átkozott amerikai celeb. Furcsa a börtön. Néhányan megszokják, és ha eljön a szabadulás pillanata berezel, és inkább elkövet valamit, csak azért, hogy továbbra is odabent maradhasson. Nos én nem vagyok ilyen. Minden pillanatban türelmesen várom, mikor szabadulhatok végre meg innen. Talán a Kölyök nem nyugszik addig, míg ki nem visz innen. Igaz átkozottul jó ügyvédeim vannak, de a spiclik vallomásaival ők sem tehetnek túl sokat.
-Bírjon ki még egy kis időt Mr Cordova…-habogta az egyik öltönyös, miközben én magam az asztal másik végében üldögéltem.
-Bírom én Ronald…de a türelmem véges.
Hiába ültem már egy ideje, a tartásom ugyan olyan maradt. Határozott, és elszánt. Nem egyszer játszottam el a gondolattal miképpen tudnám saját kezűleg elintézni a téglákat. Vétettek a családunk ellen, vétettek ellenem, csak mert valami mocskos zsaru védettséget ígért nekik.
-Nem érdekel a sok kifogás amit a képembe akarsz vágni…-folytottam belé a szót, mikor próbált a papírokkal ügyeskedni. Nem egyszer akart rávenni arra, hogy valljam bűnösnek magam, és akkor talán akad némi enyhítő körülmény. De a francokat! Nem estem a fejemre… Ha rám bizonyítják a vallomásom nélkül, nos akkor kalapot emelek, és főt hajtok.- Csak figyelj rám. Hozd be nekem Vivianne-t!
-De Uram…
-Az ellentmondás ideje lejárt Ronald…tedd amit mondtam!- eme végszavakkal felkeltem székemről, majd a rácsos ajtóhoz léptem. Megveregettem párszor, s zsebre vágott kezekkel indultam meg kifelé miután az őr kinyitotta elöttem az ajtót.
Végigsimítottam borostás arcomon, majd arra gondoltam vajon az árulóim közül, még mennyien vannak életben.
Ronald jó ember, és senkinek sem akar rosszat, de az a tény, hogy hagyna idebent megrohadni egy kicsit sem hozta közelebb a szívemhez.
Az őr az udvarra vezetett, hol a sakktáblához léptem. Letelepedtem a kissé kótyagos Öreg Tomhoz. A vénembernek pusztán annyi bűne volt, hogy megakarta ölni a rablót, aki ki akarta rabolni a házát, és megölte a feleségét…60 éves… és 10 évet kapott…Igazságszolgáltatás mi?! Meg a francokat. Ha nekik azaz igazság, hogy öregembereket börtönöznek be, mert védte a családját, hát akkor kezet csókolhatnak a szobalányomnak...
Már nem egyszer határoztam el magamban, ha innen kikerülök, elintézem, hogy az öreg is velem jöjjön. Nem ez jár neki, csak azért, mert védte azt, ami az övé.
-Már vártalak Freddie! Te jössz!- mondta kedves mosollyal arcán, miközben végignéztem a táblán, majd a futóval léptem.
-Tudom Tom… tudom!- engedtem meg magamnak egy apró mosolyt, majd hátradőltem székemben.