Rebecca Anna Brook

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: okos vagyok a koromhoz képest ~ jól tudok főzni/sütni dolgokat ~ kissé rendmániás vagyok. megtűröm a rendetlenséget is, de már a nagy kupleráj kiakaszt ~ kedves, barátkozós típus vagyok ~ segítőkész vagyok. segítek az embereken amit csak tudok

◆ negatív tulajdonságok: utálok mosogatni ~ féltékeny típus vagyok ~ aggódok mindenkiért és mindenért is ~ feledékeny vagyok. sokszor elfelejtek dolgokat, pl hová rakom le a telefonom vagy ilyesmi ~ türelmetlen vagyok. nem szeretek sokat várni pl egy étteremben egy kajára, vagy egy orvosnál

◆ egyebek: Terhes vagyok! És még nem tudja a barátom. Pedig már a 4. hónapban vagyok és lassan látszani fog a hasam is. De nem tudom mért nem mondom el neki.

Történet vagy szerepjátékos példa

-Mikor jössz haza? Már itthon kellene, hogy legyél régen! – kérdeztem a telefon túlsó végén lévő barátomtól.
Ő egy újságnál dolgozik és elég későn szokott haza jönni. Délelőtt nekem még iskola van és csak délután 3 után jövök haza. Neki meg általában 5-6 órára itthon kellene,hogy legyen.
De már 8 óra is elmúlt és még sehol sincsen. Már megint bent van és dolgozik.
Nem szeretem, amikor sokáig dolgozik, ráadásul úgy volt hogy holnapután megyünk anyáékhoz ebédre és 3 órás az út oda. Megint hazajön este fáradtan, megy dolgozni holnap megint sokáig és aztán szombaton reggel meg induljunk korán,hogy odaérjünk időben.
- Nem tudom mikor érek haza. Van még munkám és azt nem akarom holnapra hagyni, tudod, hogy menni kell anyádékhoz is szombaton. Le tudom ezt a kicsit és holnap nem kellesz már foglalkoznom annyira sokat vele. – válaszolta a vonal túlsó végéből
- Pedig már vacsorát is főztem már neked. Most azt is tönkrement, meg kihűlt, mert éjfél lesz, mire hazaérsz megint! – kezdek el kissé begurulni és közben a kaját berakom idegemben a hűtőbe.
- Nem fog tönkremenni, mert nem éjfél lesz, mire hazamegyek. És ne vergődj már megint. Mi bajod van mostanában? Annyira megváltoztál! – hallom, hogy ő is mérges, mint én
-Dehogynem ez lesz figyeld meg! És nem változtam meg. Ugyan olyan vagyok mint voltam! – mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Mindent otthagytam az asztalon, ahogy megterítettem az egészet. Leültem a nappaliba nézni egy kis tv-t, hogy elterelődjenek a gondolataim. Egy 20 perc után meguntam az egész kapcsolgatást meg mindent, így felmentem a szobába. Letusoltam, felvettem a háló ruhámat, befeküdtem az ágyba, majd már aludtam is.
Reggel korán keltem kissé. Ma megyek ultrahangra a dokihoz. Blaise szokásához híven most sem volt az ágyban. Unottan kimásztam az ágyból, fogat mostam, majd kerestem valami könnyebb ruhát a szekrényben. Felvettem a fehérneműimet, egy fekete legginget, fölé pedig egy hosszú lenge pólót húztam. Belepakoltam egy kisebb táskába a fontosabb irataimat, pénztárca, telefon meg a többi dolgot. Felhúztam egy topánkát, majd lementem a konyhába.
Nem volt kedvem enni semmit sem, ezért csak egy narancslevet ittam. Becsuktam a házat, beszálltam a kocsimba, majd a kórház felé hajtottam. Leparkoltam, felmentem a 4. emeletre, elültem a váróba és vártam. Nem voltam egyedül, így várnom kellett nem is keveset.
Miután végre sorra kerültem, bementem a rendelőbe. Felfeküdtem az asztalra, a felsőmet felhúztam, a doki kent rá olyan zselét vagy micsodát és vizsgálni kezdte a hasamat, közben a monitort nézegette.
- Semmi baj nincsen a picivel. Egészséges. És a következő ultrahangon már talán meg is mondhatjuk, hogy mi lesz a neme a picinek! – mosolyog kedvesem rám a doki
Kértem, hogy csináljon egy két ultrahang képet a piciről. Közben letöröltem a hasamat.
Addig az asszisztens megcsinálta a papírjaimat és a recepteket. Hazafelé menet majd kiváltom őket. Remélem Blaise még nincsen otthon. Nem akarom, hogy kérdezősködjön.