Egész délután kutattam. Papírok, jelentések, már csak a rendőrséggel kéne valahogy felvennem a kapcsolatot, és segítséget kérnem ahhoz, hogy jól menjen a keresés. Nem akarok eltűnt személyt jelenteni, inkább egyszerűen csak az, hogy a kórházi papírokhoz legyen hozzáférésem. Hiszen el kell indulni valamilyen úton, és mivel már próbálkoztam a közeli hozzátartozó dumával, és közölték velem, hogy ilyen néven nincs, és nem is volt sose betegük, úgy vélem valami gond lehet. Kizárt, hogy az elmúlt lassan tíz évben egyszer se járt volna orvosnál, még csak egy fogorvosi papír se, semmi. Nem létezik. Egyáltalán tíz évesen hogy nem került árvaházba? Hol lehet?
Egy csendesnek tűnő, belül annál inkább nyüzsgő kávéházba lépve sok érdekes alakot véltem felfedezni. Biztos, hogy nem Las Vegas angyali részében járok, habár még nem ismertem ki annyira a várost, hogy mindig meg tudjam állapítani, hol is járok pontosan. Mielőtt idejöttem az utolsó nyomom az volt, hogy egy szőke, borzos hajú srácot kell keresnem, akit itt fogok találni. Hosszú lenne elmagyarázni, ki volt a forrásom, és az is, hogy miért pont ide küldött, de hát hittem neki. Amint körbenéztem láttam, hogy nem egy ilyen van, azonban az egyik idegen meglehetősen hasonlított a leírásra, így teljesen nyugodtan elé léptem, és a szemébe néztem.
- Ismersz egy lányt, aki pontosan ugyanúgy néz ki, mint én? Ne nézz hülyének, nem vagyok skizofrén, az ikertestvérem keresem. - vontam vállat gyorsan, még mielőtt komplett idiótának tartana a srác, és azt hinné, hogy magamat keresem. Nincs szükségem felesleges információkra, csupán erre az egyre, és ha nem tudja, kiről beszélek, már reppenek is tovább, hacsak nem ígérkezik érdekesnek a további beszélgetés. Rajtam semmi sem múlik.