KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Bérénice&Edward Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Bérénice&Edward Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Bérénice&Edward Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Bérénice&Edward Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Bérénice&Edward Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Bérénice&Edward Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Bérénice&Edward Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Bérénice&Edward Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Bérénice&Edward Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (356 fő) Szomb. Nov. 23, 2024 6:32 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Bérénice&Edward

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeVas. Jún. 01, 2014 3:44 pm

A munka nem telt túl jól a délutáni órákban, mert nem elég az, hogy Dr. Julius Noble behívatott az irodájába és kritizálta a tevékenységemet, még Nice sem szólt hozzám egy szót sem. Valószínűleg így tüntetett, amiért látta, hogy a recepciós nővérkékkel társalgok, s egy-egy történettel megnevettetem őket. Csak ez lehetett annak az oka, hogy miután felkerestem Őt még munka közben, s próbáltam vele szót érteni, nem volt hajlandó még csak rám nézni sem. Kikerült, elfordította a fejét, s talán csak egy-egy olyan alkalom volt, mikor a szemeimbe fúrta a tekintetét, de akkor úgy éreztem, hogy nagyon haragszik rám. S mikor rákérdeztem, hogy netán az zavarja-e , hogy mertem társasági életet is élni, arra dühösen vágta hozzám a halott aktáit, majd ott hagyott a folyosó kellős közepén. Ennyit a nőkről és a szeszélyeikről.
Nem mentem utána, minek is tettem volna, hisz biztos voltam benne, hogy hazamegy a villamossal, otthon még durcáskodik kicsit, végül majd a karjaimban köt ki és rájön, hogy mekkora ostobaság miatt haragudott meg rám.
Én magam is elvégeztem a munka hátralévő részét, majd kocsival direkt a villamos irányában mentem hazafelé, hátha meglátom Nicet valahol a járdán kóborolni. Ez nem történt meg, sőt, mikor beléptem a lakásba, rá kellett döbbennem arra, hogy Darwynon és Einsteinen kívül nincs odabent senki.
Az első néhány órában még nem aggódtam, sört bontottam, rendeltem egy pizzát és leültem a tévé elé, hogy megnézzek egy focimeccset. Ennek az lett a vége, hogy bealudtam, s a szomszéd kutyájának őrjítő vonyítására ébredtem meg, hajnali fél egy körül.
Szemeimet megdörgöltem, nagyot nyújtózkodtam, s lustálkodva kántáltam barátnőm nevét.
- Nice, miért nem szóltál, hogy ne aludjak idekint? Még mindig haragszol Cica? - Felállva körbepillantottam, bejártam a házat, Őt azonban nem láttam sehol. Ez nagyon aggasztott, s mivel odakint egy kutya is hangosan vonyított, azonnal kirohantam az utcára, hátha rálelek Bérénicere.
Az eső szakadt, s csak Rosemary kutyáját láttam az ároknál, valamiért nagyon ugatott.
- Mit csinálsz Foltos? Ne ugass már, hallod? Mit találtál? Nice , itt vagy? - Körbepillantva nem láttam a nőt, de ahogy közelebb értem az árok széléhez, egy nagyon kis apró, sárga pelyhes kis lényre bukkantam.
- Ohó...egy kacsa? - Nem értettem, mit kereshet az a kis lény odakint, de nem hagyhattam, hogy Foltos martalékává váljon, így rászóltam a kutyára, s szegény párát a kezeim közé véve sétáltam vissza a házba.
- Basszus, szétázott mindenem...Téged most ide beraklak, Darwyn, hozzá ne merd érinteni a mancsodat, mert agyoncsaplak! - A szőrmók persze ott durmolt a kosarában, mióta visszaköltöztünk Nice házába, el lett kényesztetve a dög. Napi ötszöri étkezés, puha, kényelmes fekhely, naná, hogy ilyenkor nem kergetőzött a lakásban körbe-körbe. Nyugodt volt, nem úgy mint én.
Azonnal előkotortam kabátzsebem mélyéről a mobilkészülékemet, s Nice telefonját hívtam, de állandóan kinyomott. Ijesztő volt a helyzet, hisz nem tudtam eldönteni azt, hogy Ő nyomja ki a készüléket, vagy más. Minden megfordult a fejemben, s idegességemben már a patológiára is betelefonáltam, ott azonban azt mondták, hogy Nice már elment. Én meg, mint egy aggódó pasas, végig telefonáltam az összes kórházat, s rendőrséget, félve attól, hogy komoly baj történhetett. Senki még csak nem is hallott róla. Ez egy felől nyugtató volt, más felől még inkább megrémisztett. Még egy sms-t is pötyögtem a nőnek, hogy ha látja, hívjon fel, s tovább próbálkoztam a hívásokkal, de újra és újra kinyomott.
Az órák csak teltek, lassan már hajnalodott, s hajnali hat óra körül, kacsával a kezemben ücsörögtem a nappali kényelmes kanapéján, s percenként a faliórát bámultam.
- Szerinted hol lehet? Hm? Rám unt, és megszökött valami jóképű fickóval? Biztos az a görény Raul a patológiáról, vagy Ben...az is állandóan ráhajtott. Ajj, remélem nincs baja. Mit gondolsz? Mit tegyek? - Fáradt voltam, idiótán társalogtam a kacsával, akit igyekeztem megtanítani az asztalon talpon maradni, s továbbra is próbáltam elérni a nőt telefonon, ami immár elérhetetlen volt...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeVas. Jún. 01, 2014 6:04 pm

Hajnali öt óra tíz perckor hagytam magam mögött a gyomorforgató szagokkal átitatott patológiát. A lengő ajtónak erőszakosan estem neki. Paranoiás gondolataim támadtak a fejem felett villódzó sárga neonfénytől, így azt hittem, ha teljes erőbedobással vágom ki az ajtót, nem eshet meg, hogy az épületben maradok.
Nem is történt meg, hiszen ilyen tájt már jócskán orvosok jártak-keltek a bejáraton. Váltották az éjszakai ügyeletet, takarítók ürítették a szemeteseket, nővérek kísérték levegőzni a pácienseket, s volt, egy valaki, aki még csak most szabadult el munkájától. Ez én voltam.
Arra már nem is akartam gondolni, hogy Marlow is talán most indul majd haza, s utamon mellém szegődik. Rémálmaimban sem kívántam látni a beteg állat arcvonásait. A pápaszemén csillanó fény még most is vakította íriszeimet, ha felidéztem magamban a hajnali boncolást. Nem hiába pihent mind a két kezem a fekete bőrkabát zsebében. Egyikkel a szikét szorítottam, másikkal a gázspray tokját piszkáltam. Jó idő telt el azóta, hogy utoljára összerezzentem utcára lépéskor, most mégsem mertem volna elhagyni a kórház női mosdóját ezek nélkül.
Marlow ígéretet tett nekem, s rettegtem, hogy üres fenyegetésnek tartott fellengző szavait beváltja ellenem, vagy Edward ellen. Sakkban voltam. Még néhány lépés és többé nem tehetem meg, hogy a rendőrségre menjek. Hiszen a hallgatás bűnrészességnek minősül, ami ugyanúgy elítélendő és büntetendő, mint maga a gyilkosság.
A kereszteződésnél mindkét irányba pirosra váltottak a lámpák én pedig a válaszút között torpantam meg. Vesébe fúródó két szempár követett a koszos hajnalban. Nem akartam hallani a farmernadrág sercegő hangját, a cipőtalp ostoba nyikorgását, mégis befészkelték magukat fejembe, s megállás nélkül berregtek a vészlámpák. Marlow nem sokkal lemaradva ott állt mögöttem. Hátrapillantva a járdára vetülő árnyékának pereme ijesztő magasra tornyosult és elérte cipősarkamat.
Végül gondolkodás nélkül követtem el a következő hibát és a hazafelé tartó villamosra szálltam fel. Nyekeregve csikordultak meg kerekei a szerelvénynek előttem. Én szálltam fel utoljára, hiszen megvártam, nehogy Marlow is erre jöjjön. Ilyen szűkös légtérben nem bírtam volna megmaradni vele, tudva, hogy bármikor újra nekem ronthat.
Maradandó sérülést és nyomot nem okozott rajtam – olyat, amit már így észrevettem volna -, mégis éreztem a csontig hatoló fájdalmat végtagjaimban, s erős ujjait, amint gátat szab a tüdőmbe kívánkozó oxigénnek. Fuldokolni kezdtem, s a sípoló hangon záródó ajtó rántott vissza a valóságba.
Rémképek jelentek meg előttem. A legtisztábban azonban a villamos faránál betegesen vigyorgó Marlow tűnt ki. Egészen elfehéredtek ujjaim a szikére fonódva. Levegőt sem vettem rendesen, míg az integető kéz bele nem veszett a hosszú sugárút hajnalába.

A lakásom ajtaján úgy estem be, mintha Marlow még mindig mögöttem lenne. A megállótól egészen hazáig futottam, állandóan hátratekintgetve, figyelve, nem-e követ valaki.
Nem volt szokásom, de szükségét éreztem, hogy kulcsra zárjam az ajtót. A gázsprayt és a szikét a tükör előtti tálkába ejtettem reszkető kezemből, s a tegnapi újságpapírokat fektettem rá, nehogy Edward bármit meglásson és megsejtsen. Mire levetkőztem és beljebb sétáltam, már kevésbé éreztem veszélyben magam. És a nappaliban ülő férfi látványára még egy okom volt fellélegezni. Marlow még nem bántotta. Senki nem lehetett számomra fontosabb nála.
Egy percig elgyengülten mosolyogtam a motyogó férfin, de meglátva a kommunikáció kizárólagos vevőjét, szinte lesokkoltam. Nem, nem hittem, hogy Marlow atombombát szerelt a kis jószág testébe, s így próbálta eltenni láb alól.
– Edward Northman… - szólítottam teljes nevén, amiből tudhatta, hogy semmi jóra nem számíthat tőlem. – Egy élő kacsát gyalogoltatsz végig a szakkönyveimen…
Világvége hangulat lopta be magát a szobába. Nem vártam, hogy a férfi bármit is tegyen, magam kapdostam össze a vaskos könyveket, s pakoltam őket a helyükre a polc üres részére. Számítottam egy hosszas veszekedésre, szigorú apa tigrisre Edward személyében, de túlságosan fáradt voltam most végighallgatni őt. Így inkább tereltem a szót.
– Mit keres itt egy kacsa egyáltalán? A konyha a másik irányba van. De ezt előbb meg kéne hizlalnod, hogy bármit készíthess belőle. Elég vézna és olyan… kicsi. Nem számít… tüntesd el, mire lezuhanyozok.
Legyintettem Eddie felé, s szóba se hoztam fekete karikákkal szegélyezett szemét, nyúzott arcát. Egész éjszaka nem aludhatott miattam, most mégsem szándékoztam ezt egyetlen kedves szóval sem megköszönni neki. Sőt, nem akartam emlékezni a tegnapi estére és a mai hajnalra. El akartam felejteni mindent, ami ezen a négy falon kívül történt, így bemenekültem a fürdőszobába.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeVas. Jún. 01, 2014 8:21 pm

Nehezen tartottam nyitva a szemeimet, fáradtságot éreztem, amely vegyült némi feszültséggel, s idegességgel. A talpam folyamatosan pattogott a padlón kínomban néha kezeimmel dörgöltem meg az arcomat, a tarkómat, néha felálltam és nyújtóztam egyet, majd hol az ablakhoz sétáltam, hol a telefon kijelzőjét bámultam, hol pedig a zárat, hogy vajon mikor nyílik majd ki.
Kínomban Darwynt és Einsteint is háromszor etettem meg, szerencsétlenek már kibuktak a sok élelemtől, egyikük a kényelmet nyújtó terráriumban pihent fejét lógatva, másik a konyhaasztalról lógatta lefelé a lábát, miközben nagyokat szuszogott. Egyéb esetben biztos, hogy rászóltam volna Darwynra, hogy azonnal másszon le az asztalról, s legalább annak a felületét tartsa tiszteletben, de ezúttal még erre sem voltam képes. A kiskacsát tenyerembe fogva sétáltam be a konyhába, ahol egy közepes méretű tálkába helyeztem, s míg lefőztem magamnak egy kávét, addig hagytam, hogy a kacsa totyogjon a tál alján.
Később aztán kezemben a gőzölgő kávéval, másikban pedig a kacsával tértem vissza a nappaliba, s helyet foglalva a kényelmes ülőalkalmatosságon, ölembe vontam a kis tollast. Nagyon apró volt még és sárga, csak a csőréből következtettem arra, hogy valószínűleg valamiféle kacsa. Arra viszont sehogy nem tudtam rájönni, hogyan is került a házunk előtti árokba a kis vakarcs. Szegényke nagyon viharvertnek tűnt, így a kávé elfogyasztása után egy kis vízzel tisztogattam meg a tollait.
- Hé, ne félj, ez csak víz. – Járt a kis tollas lába, szárnya, de igyekeztem úgy tartani, hogy ne tudjon menekülni a kezeim közül. Miután végeztem, visszatelepedtem vele a kanapéra, s gondolataimat terelve próbáltam Őt járni tanítani.
- Minek nevezzelek el, hm? Pelyhes? Nagy csőrű? Lehetnél Donald kacsa, mint a mesében…vagy Chris..Chris a kacsa, tetszik? – Ujjammal megsimogattam a pelyhes kis fejét, majd hátulról toltam rajta, hogy végre rászánja magát, s meginduljon az asztalon szétterített szakkönyvek felé.
- Menj csak Chris, gyerünk..- Bíztattam a kacsát, s csak magamnak nem akartam bevallani azt, hogy mennyire rosszul éreztem magam Nice eltűnése miatt. Nem akartam belegondolni abba, hogy hol lehet, nem akartam begolyózni a gondolattól, mely egyre csak ott motoszkált agyam hátsó zugában. Biztos pasassal van, bosszúból.
Ahogy a gondolatok végig szántottak elmémen, meghallottam a kulcs csörgését, s némi matatást az előtérben. Ezer közül is megismerném, Bérénice ért haza. Hogy megkönnyebbülés, vagy düh szántott végig testemen? Mindkettő, de a pillanatnyi örömöt átvette a harag és sértettség.
Nem mozdultam meg, nem rohantam elé, csak ott ültem, s noszogattam a kacsát, hogy tipegjen gyorsabban. Szegény ide-oda dülöngélt, valószínűleg megártott neki az esővíz, biztosan sokat nyelt belőle. Pillantásom már csak akkor emeltem Nicere, amikor a nő nevemen szólított.
- Chrisnek hívják és jól látod, még él. – Vágtam oda minden kedvesség nélkül a szavakat, majd megfogtam a kis tollast, s másik menetirányba fordítottam, hogy nehogy leessen az asztal széléről. Nice azonban olyan hevesen kapkodta el könyveit,hogy a csibe szerű jószágot tenyerembe kellett vennem, mielőtt utoléri a hurrikán.
- Mintha nem lenne tök mindegy, hol a faszban vannak a könyveid. Ez csak egy kacsa. – Jegyeztem meg, s összeráncolt szemöldökkel fúrtam pillantásom a tekintetébe. Szavaim nem a jelen helyzetnek szóltak, sokkal inkább annak, hogy egész éjszaka miatta virrasztottam, hívogattam, Ő pedig mit sem törődve nyomta ki a készülékét.
- Állj meg Marsten! – Ha a teljes keresztnevén szólítottam, az sosem volt jó előjel, ha viszont a vezetéknevén hívtam, az csakis egy nagy vita előjele lehetett. Lerakva a csibét a kezemből, felálltam, s közelebb sétáltam a fürdőszoba felé közeledő nőhöz.
- Hol a fenében voltál egész éjszaka? Többször is hívtalak, már a patológiát, a kórházakat és a rendőrséget is felhívtam miattad! Sms-t is küldtem, de a hívásaimat mindig kinyomtad. Mi a jó ég ütött beléd? Hol voltál? – Bosszúsan ráncoltam szemöldökeimet, miközben megálltam előtte, s vártam a magyarázatát.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeVas. Jún. 01, 2014 9:44 pm

Őrületesen kívántam a zuhanyrózsa ajkai közül kicsorduló vízcseppeket. A csapódó ajtó után azonnal lehúztam lábfejemről a fehér pamut zoknit, megszabadultam a két napja derekam köré szoruló széles karimájú bőr övtől, s már a farmar anyagú nadrág gombjait taszítottam volna át a megszakadt lyukon, ha nem tárul ki az ajtó. A lezúduló víz permetező neszén Edward hangja hatolt át.
Egy percre elképzeltem, hogy a következő ruhadarabtól majd a férfi szabadít meg, hogy utána fogával húzza le rólam a fehérneműt, de a kép azonnal tovasuhant, ahogy kemény arcvonásaival találhattam szembe magam. Fáradtságosan eltelt napjaimat követően is kívántam a férfit, rajta ez azonban nem látszódott. Tényleg megviselte az értem való virrasztás. Feltehetőleg nekem sem lett volna jobb kedvem, ha fordított esetben ő húzza haza hajnali hatkor a belét, és első útja a fürdőszobába vezet. Rengeteg opcionális történés felmerült volna fejemben. Elsők között a csalárdság, aztán a züllés és tivornyázás, vészhelyzet a családban.
Eddie-nél abszolút megalapozott lett volna mind a három esemény.
Vegyük csak sorba. Fogjuk a tündi-bündi tűsarkakon topogó állatorvosnőt, aki mániákusan keresi Eddie társaságát, hogy magával rángassa a menhelyre és megmutogassa neki legújabb korcs szerzeményeit. A kocsi út éppen elég hosszú, hogy a monoton vezetés közben egy kézzel a sztrádán száguldva kielégítse a férfi vágyait. Kézzel, szájjal, lábbal… abból a szukából bármit kinézek. Egy orvosi diplomával elég kreatívnak tartom a nőt.
Soron következzenek a barátok, akik elérhető közelségben vannak hozzá, hogy csak úgy átugorjon sörözgetni, vagy áthívja őket otthont rombolni. Kiráz a hideg, hogy egyszer a hazavágott berendezésre jöjjek haza, netalán a petárda peches használatától egykezű Edward fogadjon. Nem csak, hogy nem éreztem volna irányába toleranciát, de a gondolat, hogy egy nyomorék férfit pátyolgassak szeretetből vagy anélkül, megviselt volna.
Végül, de szintén a dobogón álló család. Anglia vagy az USA. Ezeknek olybá mindegy. Ha Edward úgy gondolja menni kell, akkor menni kell. Míg a vizeletünket három óráig végszükségben is még képesek vagyunk tartani, úgy Northmanék famíliáját tapasztalatból mondom, hogy nem lehet szabályozni. Úgy jár, mint – csak hogy maradjunk a példánál – az édes álomból kikelt kisfiú kukaca vizeletürítés közben a csempe előtt.

– Nem érdekel a napos csirkéd neve. Ha bemész a bevásárlóközpontba kopasztott, tisztított és főleg kibelezett állatot kapsz. Ezt meg felnevelheted, és a zsebedben tarthatod, hogy a macska ne egye meg előbb, mint mi a tányérról…
Tetszett a jószág téma, kizárólag azért, mert ezzel a fő problémáról terelhettem Edward gondolatait. Vagy legalábbis ezt hittem a kifakadás pillanatáig.
Tovább vetkőztem mindennek ellenére.
– Nincs apám. Soha nem volt, így nagyon szépen megkérlek, hogy most ne játszd el! – szóltam rá még nyugodt hangon a férfire, miközben a felsőmtől megszabadultam. A sors iróniája, hogy bármikor veszekedésre kerül a sor, én alulöltözött vagyok?
– Ne kérj számon Edward. Nincs semmi közöd ahhoz, hogy mivel és hogyan töltöm el a szabadidőmet. A te elcseszett estéd meg hidegen hagy. Gondolj csak arra, hogy mennyit vártam rád éjszakánként, mikor te züllöttél egy kocsmában és döntötted magadba az első fizetéseidből vásárolt alkoholt. Ja, és mielőtt beszólnál. Dolgozd fel, hogy én nem az ápolónő vagyok a pult belső oldaláról. Engem nem hat meg a szép mosolyod. Még valami? Vagy esetleg hagyod, hogy lezuhanyozzak? – Nem mintha jelenléte zavaró lett volna, hiszen még reménykedtem is benne, hogy lesz esélyem ma reggel karjai között elaludni. Mégis úgy tettem, mintha kint tágasabb lenne.
Míg ő gondolkozott, beléptem a víz alá és meztelen alakomat végigmostam kedvenc tusfürdőmmel.
– Itt vagy még?
Kihajolva a zuhany alól, a férfi felé nyújtottam kezemet.
– Adnál egy hajcsatot? Nem akarom eláztatni a helyiség… - néztem kérlelően a férfire és ha nem volt túl dacos, s ha egy kis élet is volt alsónadrágjában így reggel, akkor teljesítette kérésemet. Ha átvehettem tenyeréből a kért apróságot, nem engedtem el.
Hazudni nem akartam, őszintén nem beszélhettem, de elterelhettem a figyelmét.
– Kellene még valami nekem ide a zuhany alá…
Kétértelmű szavaimhoz perverz vigyor is társult és ha nem lökött el, akkor megpróbáltam békítésként behúzni magamhoz.



A hozzászólást Bérénice Marsten összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 02, 2014 3:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeVas. Jún. 01, 2014 10:18 pm

Már megszoktam Nice hozzáállását bizonyos témákhoz, megjegyzéseit, s a viselkedését, amit könnyedén tudtam kezelni is. Ilyen helyzetben viszont túlfeszítette az idegeimet, s szavaival csak még inkább olajat öntött a tűzre. Már nem tudtam fékezni a dühömet, s mindez szavaimban érvényesült.
- Kacsa! És hagyd abba ezt a témát, mert elegem van abból, hogy így beszélsz az állatainkról. Szokd meg, hogy Chris mostantól velünk lesz, ha tetszik, ha nem. Idővel majd megszokod…de most, miért is beszélünk mi a kacsáról, mikor Te egész éjjel nem vetted fel nekem a telefont, hm? – Összeráncolt szemöldökkel álltam a fürdőszoba ajtóban, figyelve, ahogyan megválik a ruhadarabjaitól. Ezúttal valahogy nem hozott lázba a látvány, túl fáradt voltam, s az idegeim kikészültek a várakozásban.
Bérénice meg úgy viselkedett, mint egy kamasz kis kölyök, s az fájt a legjobban, hogy mindenféle magyarázat helyett folytatta a kioktatást, s úgy tett, mintha én meg a kacsa lennénk a földkerekség legnagyobb problémája.
- Mi? Mi az, hogy ne kérjelek számon? Már hogyne kérdezném meg, hogy merre jártál, mikor egész éjszaka és hajnalban rád vártam? Aggódtam érted, felfogod ezt te egyáltalán? Hívtam a kórházakat, az ügyeletet , még a rendőrséget is, keresve téged. Mindenféle gondolat megfordult a fejemben, hogy megtámadtak, hogy rosszul lettél, vagy elraboltak vagy…vagy úgy döntöttél, hogy összeszedsz valami faszkalapot, amiért beszélgetni mertem a nővérekkel? Hm? – Hangomat megemeltem, s így próbáltam kérdőre vonni, Nice viszont továbbra sem törődött velem. A legnagyobb nyugalommal húzta le lábairól a pamut zoknit, s mit sem zavartatva magát megvált a fehérneműitől is, hogy a frissítő zuhany alá vesse magát.
Összeszorítottam a fogaimat, ez egyáltalán nem olyan helyzet volt, amit könnyedén tudtam volna kezelni, s hiába pucérkodott előttem, képtelen voltam arra gondolni, hogy belépjek vele együtt a zuhany alá. Nem, ahhoz túlságosan megbántott, kétségek merültek fel bennem vele kapcsolatban, s úgy éreztem, hogy megfullaszt az érzés.
Nice keményen vágta arcomba a véleményét, s mi több, flegma hangsúllyal tette fel kérdéseit, amiből elegem lett. Nem volt rám jellemző ez a felháborodás, ezúttal azonban nem viseltem el. Sarkon fordulva úgy bevágtam magam mögött a fürdőszoba ajtaját, hogy a felszerelt törölköző tartó is a földön landolt.
A kacsát kivettem a tálkából, majd odasétáltam vele a konyhába, s behelyeztem Őt Einstein mellé, hogy védett helyen legyen Darwyntól. A macska persze még mindig álmát aludta, szuszogott, s fel sem ébredt a kiabálásra. Irigyeltem őt, neki legalább volt néhány kellemes órája, s kipihenhette magát.
- A jó büdös életbe. – Morogva csaptam a konyhaasztalra, egy pillanatra megtámaszkodtam annak szélén, s igyekeztem elnyomni a haragomat. Le kellett csillapodnom, de az igazságérzetem nem hagyott nyugodni, így dühösen rontottam vissza a fürdőszobába, hogy megbeszéljem Nicel az éjszaka történéseit.
- Nem csinálhatod ezt velem, feleségül akarlak venni és te más férfiakkal jársz össze? Legalább légy őszinte és mond meg, hogy melyik baromarcúra cseréltél. – A zöld szemű szörnyeteg csak felütötte a fejét bennem, nem tehettem róla, Nice szótlansága kihozta belőlem a legrosszabbat. Belül tépelődtem, nem tudtam azt, hogy valójában mi történhetett, s mindez kétségbe ejtett. Ő persze, vígan zuhanyzott, s a következő pillanatban félbe szakított dühös szavaimból.
- Mi…t adjak a kezedbe? – Értetlenül pillantottam rá, miközben félrehúzta a zuhanyfüggönyt, s kaján mosoly futott az ajkaira. Nem tudtam nem végig nézni a testén, s bár egy pillanatra az alsóbb felem kívánta a békülést, a büszkeségem nem hagyta, hogy ennyivel levegyen a lábamról.
- Nem Nice, hagyd ezeket a trükköket, mert nem fogod megúszni a válaszadást. Azt hiszem…jobb lesz, ha elköltözöm. – Azzal félre rúgtam az ajtó előtt heverő törülköző tartót, majd dühös léptekkel caplattam át a hálóba, s elkezdtem visszadobálni a még alig kipakolt táskámba a holmijaimat.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeHétf. Jún. 02, 2014 5:01 pm

Marlow az első elágazásánál győzedelmeskedett felettem. Hívogató volt a gondolat, hogy a végállomásra tartó villamosra szálljak fel, lesétáljak két sarkot és feljelentést tegyek ellene gyilkosság miatt a rendőr főkapitányságon. Míg ott álltam a piros lámpánál, látni véltem magam előtt a rendőrség ajtajának markos rézkilincsét, az üvegezett kazettás ajtót, s a bent üldögélő egyenruhásokat kávéjuk felett görnyedni. Eszembe jutott Skyler Barnes is, akivel az ismeretségünk az eltelt idő alatt a nem túl fényesből segítőkészen ragyogóvá nőtte ki magát.
Rá is simítottam a telefon képernyőjére, hogy kiemelve azt zsebemből felkeressem a helyi rendőrőrs telefonszámát, ott pedig a férfit kérjem a kagylóhoz, de a gondolat, hogy Marlow mögém szegődik és mielőtt a nevét súghatnám a vonal másik végén hallgatózó fülébe, nyakamat töri. Rettegésben tartott a nyomomba szegődő. S még itt a zuhany alatt állva is attól féltem, hogy Marlow áttörve házunk bejárati ajtaját késsel ront Edwardnak.
Szerettem volna a férfit itt tudni magam mellett a zuhany alatt, hogy megóvhassam őt egy őrülttől, akinek én szolgáltam fel őt ezüst tálcán. Edward azonban nem hogy nem maradt velem a helyiségben, de azzal lépett ki a fürdőszobából, hogy itt hagyj és elköltözik.

A heves kijelentés, melyet az ő szájából még soha nem hallottam meglepetten ért és úgy éreztem, hogy ez az a pillanat, amikor komolyan kell vennem Őt. Akár el is engedhettem volna, hogy lenyugodjon, majd visszatérjen hozzám a bőröndjével, amikor beismerte kirohanásának hibáját, de azzal megkockáztattam volna, hogy könnyű prédaként Marlow elé vonul.
Míg azon töprengtem, mivel tarthatnám Őt itt, ha nem meztelenségemmel, a fürdőszoba falára függesztett tükrökből lilára színeződött folt tűnt fel, mely most tökéletes ötletet hozott a konyhára.

Megérintve a nyakamon húzódó elszíneződést és a csuklom körül tekergő ujjnyomokat, már tudtam, hogy nem úszhatja meg büntetlenül Marlow, amit velem tett a patológián. Ha megnyugodott a lelke, hogy ma még nem megy börtönbe, akkor készülhetett rá, hogy rosszabb fog rá várni Eddie személyében, mint egy komforttól megfosztott magánzárka.
Indulatosan letéptem a tartóról a törölközőt, hogy víztől csucsogó testem köré zárjam a száraz anyagot. Nem törődve azzal, hogy nem akartam végigcaplatni vizesen a házon, most mégis törölközés nélkül vettem célba a hálószobát és a ruháit pakolászó Edwardot.
A kezében tartott alsógatyákat erőszakosan kitéptem kezéből és a szoba egyik legmesszebbi végébe hajítottam. Majd kihalászva a bőröndben maradt darabokkal ugyanígy tettem, s a vehemens hadonászást addig folytattam, míg ki nem ürült a szállítási eszköz.
Egy gyilkos pillantást lövelltem Edward felé, hogy még csak meg se próbáljon közelíteni hozzám és a gurulós táskához, majd mintha soha nem is lett volna ott táska, áthajítottam a méretes hordozót a hálószoba küszöbén és úgy csaptam be utána az ajtót, hogy még az emeleti falak is beleremegtek dühömbe.
– Hagyd abba ezt az őrületet. Visszakönyörögted magad, hát akkor most nem fogsz megint kiköltözni. Ha minden problémánkat úgy oldottam volna meg annak idején, hogy az átvirrasztott éjszakák után elköltözök tőled, akkor akár lakókocsiba költözhettem volna. Nem mész ki érte!
Ha kísérletet tett a gurulós bőrönd visszatulajdonítására, nem járt sok sikerrel, hiszen még mindig az ajtólap előtt terpeszkedtem, és ha nyújtózott is volna a kilincsért, úgy mellkason ütöttem ökölbe húzott ujjakkal, hogy rekeszizmai polkát jártak a bordák között és örült, ha még megtalálta a levegő útját a tüdőig.
– Azt feltételezed rólam, hogy megcsallak, te tahó paraszt?! Szerinted élvezetből voltam Marlowwal? Igen, azzal a félőrült dr. Dereck Marlowwal, akit annak idején már háromszor boszorkányperbe fogtak volna férfi létére! Az a férfi egy őrült Ed. Látod ezt? És ezt?
Testemet libabőr futotta el, ahogy visszagondoltam a boncteremben történt erőszakos megmozdulására. Nem néztem Eddie szemébe, miközben fentről lefelé haladva, minden sérült pontomat megmutattam a férfinek.
– Szerinted élveztem, hogy a munkahelyemen úgy terelgetett, mintha patkány lennék a megépített, végtelen labirintusában? Bántott, Edward! Engem még soha nem bántott senki, érted? Megszorította a kezemet itt, és a torkomnál fogva felrántott ültemből… neki lökött az asztal szélének. Engem még… soha.
Teljesen őszinte voltam a férfivel, hiszen ő maga is tudta, hogy ebben az életben még senki nem emelt rám kezet Istenen kívül. Az első eset volt, hogy fájdalom futotta el testem minden porcikáját. Ennek megismétlődése pedig valós rettenetre ébresztett.
– Nem félek semmitől Edward, te tudod ezt a legjobban. De az a szemétláda, beteg állat rám szállt. Itt biztonságban vagyok, mert te is velem vagy. De nem akarom, hogy itt hagyj, hogy elmenj. Bármikor megtalálhat Ed. Nem csak engem. Téged is bánthat, érted? Nem akarom.
Hangom remegett a félelemtől, a mellkasomat szorító érzéstől, mely még ismeretlen volt számomra.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeHétf. Jún. 02, 2014 5:42 pm

Annyira haragudtam Bérénicere, amiért titkolózott előttem ,s képtelen volt magyarázatot adni hajnali távolmaradására, hogy meggondolatlanul, indulatoktól vezérelve cselekedtem. Gyorsan vágtam át a fürdőszobán, mérgesen csaptam fel az ágy tetejére bőröndömet, s ugyanazzal az indulattal rángattam ki a fiókokat, hogy összepakolhassam ruháimat a költözéshez.
Miközben a gatyáimat, zoknikat, s pólókat rángattam ki a fiókokból, a gondolataim folyamatosan kattogtak, de leginkább a sértettség vette át felettem az uralmat. Fáradt voltam, az éjszakát átvirrasztottam miatta, Ő pedig még annyit sem képes mondani, hogy bocs, de ezt és ezt csináltam?
Miféle titkai lehetnek előttem ennek a nőszemélynek?
Tovább zakatoltak zavaros gondolataim, de a pakolászás közben Nice szakított meg, aki dühösen tépte ki kezeim közül az alsógatyámat. Mérgesen ráncoltam szemöldökeimet, ahogy a nőre emeltem haragos pillantásomat.
- Hagyj békén! – Morrantam rá, s vissza akartam venni a gatyámat, de Nice azt a szoba túlsó felébe hajította, s a bőröndöm tartalmát is gyors mozdulatokkal kezdte kiüríteni.
- Mégis mi a jó francot csinálsz? Hagyd abba! – Oda akartam lépni, hogy leállítsam Őt, megpróbáltam megfogni a csuklóját, de Nice erre mellkason vágott, majd az üres bőröndömet is kidobta a szobából, s fújtatva fúrta pillantását a tekintetembe. Viszonoztam nézését, s magam is dúvadként álltam vele szemben, várva, hogy ugyan mire készül, mire volt jó ez az akció. Aztán egyszer csak megszólalt, s olyan dolgokat kezdett hozzám vágni, hogy pislogásra sem volt időm.
- Nem könyörögtem, Te fogadtál vissza! – Csak azért is ellenkeznem kellett vele, s meg akartam indulni a bőröndöm felé, mire ismét lökött rajtam egyet. Nem tudtam felfogni, hogy mikor mire gondol ez a nő, s kezdtem már tényleg összezavarodni.
- Hát rohadtul nem értelek, megcsalsz, de azt akarod, hogy maradjak? – Vágtam hozzá a kérdést, mire hirtelen úgy leteremtett, hogy még a szavam is elállt.
- Marlowwal? Mi a fené….-Nem tudtam feltenni kérdésemet, de nem is volt rá szükség, mert Bérénice nyelve magától is megeredt. Miközben beszélt, kezeim ökölbe szorultak, s ahogy megláttam a felszíni sérüléseket Nice nyakán és karjain, azt hittem, felrobbanok mérgemben. Düh , s féltés egyvelege kavargott bennem, azonnal közelebb kellett lépnem Hozzá.
- Mit csinált veled ez az elmebeteg, és …miért? Ugye nem? – A lehető legrosszabb is megfordult a fejemben, de hála égnek Nice elmondta, hogy mi történt. Nem lett jobb, finoman érintettem meg a nyakát, s ujjamat végig húztam a sérülés mentén.
- Mit tett veled ez az állat? Bárcsak ott lettem volna melletted, én annyira sajnálom Nice. Hát ezért nyomtad ki, mikor hívtalak? De nem is értem, miért fojtogatott és miért lökött meg téged? Fáj valamid? – Csuklóját is kezem közé vettem, hogy felmérjem a sérüléseit.
- Gyere ide – Magamhoz húztam, s átöleltem Őt, de a gondolataim bosszúért kiáltottak. Annyira szerettem Bérénicet, hogy miatta képes lettem volna a boncasztalra juttatni bárkit, aki bántotta Őt.
- Ne haragudj, hogy kételkedtem benned, csak annyira zavarosak voltak a szavaid, hogy nem mondtál nekem semmit. Mégis miért tette ezt veled , Nice? Mond el…- Újra magamhoz öleltem Őt, s jó néhány pillanatig el sem engedtem Őt.
- Nyugodj meg, nem kell félned. Nem kell félned egy ilyen barom, felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő idiótától. Marlow nem teheti meg azt, hogy büntetlenül megússza azt, hogy kezet emelt rád. Én most azonnal megyek és megölöm, kicsinálom azt a férget. – Hirtelen újra átjárt a düh, s csak arra tudtam gondolni, hogy megleckéztessem a fickót.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeHétf. Jún. 02, 2014 6:45 pm

A normális családban felnövő kislányoknak megvolt az esélyük, hogy az édesapjuktól tanulják meg, milyen az, ha engedetlenségükben túl nagyra nyitják szájukat, s lesújt rájuk egy intő kéz. De én, akinek soha nem volt édesapja, se anyja, soha nem tettem magamévá a határt, ahol már hallgatni kell.
Marlow pedig az első férfi volt, aki elég erőt érzett magában ahhoz, hogy okítson. Nem kértem, ahogy nem is vártam tőle, hogy majd kezet emel rám. Nem volt időm megtanulni, hogy a világban valaki nem szóval ver és saját hibámmal.
Ahogy Edward kezelni tudta zabolázatlan viselkedésemet, úgy senki más nem tolerálta. Hiszen nem is adtam rá másnak okot, hogy úgy szerethessen, mint a férfi. Gyengéden, szenvedélyesen, meggyőzőn, mindent elsöprőn és humorosan.

Ugyan túlestem a tűzkereszten, s megtanultam, hogy egyetlen első alkalom sem tesz jó benyomást, de azt kívántam, bár soha ne tapasztaltam volna meg, hogy milyen rettegni egy embertől. Marlow arca szüntelenül visszaférkőzött lelki szemeim elé. Elhitettem magammal, hogy a téglafalak védelmet nyújtanak, hogy Edward karjai közt minden olyan lesz, mint régen. De ahogy a férfi is tudomást szerzett a történtekről – legalábbis a múltban lezajlott dolgok egy részéről, úgy nyilvánvalóvá vált, hogy ez az ügy nem fog addig feledésbe merülni, míg Eddie nem vesz elégtételt azon az állat Marlowon.
Kétségkívül megérdemelte volna, ha az ő arcához is szikét emelnek, lökdösik, vagy akár még több, élve eltemetik. De nem akartam, hogy ezt Edward tegye meg. Bármennyire is bíztam a férfi testi erejében, s ismertem teherbírását, a boncasztalon fekvő halottból tudtam, hogy a kegyelmet és az emberi empátiát nem ismeri. Számára a tisztesség csak egy szó.
– Nem fáj, Eddie… csak hirtelen ért, amit tett.
Próbáltam az egész beszélgetés alatt őszinte maradni, de mégis úgy manipulálni a helyzetet, hogy a hasznot ebből a saját malmomra hajtsam. Nem volt kenyerem a hazugság, most mégis ráfanyalodtam.
– Feltehetőleg bejövök neki. Mint nő… azt hajtogatta nekem, hogy te mennyire semmire kellő vagy a szakmában. Mikor az egyik este beültem meginni egy sört a közeli kocsmába, leült mellém, és ugyancsak azt hangoztatta, mennyire nem tud elviselni. Egy igazi nyomorék, aki azt hitte partnerre talál bennem… de minden, amit gondolok róla, hogy egy beteg, nem normális tulok.
Nem is kellett azt kérnie Eddie-nek, hogy odabújjak hozzá, hiszen kimerülten hajtottam rá fejemet mellkasára és fogtam át felsőtestét óvatos kezekkel.
– Ne csinálj őrültséget Eddie. Rohadtul félek, hogy csak felhergelnéd Marlowot, ha most bosszút állnál értem. Ki tudja, mit tenne velem holnap vagy holnap után? Mikor megint egyedül leszek? Ne menj most el, Eddie… maradj itt velem. Kérlek. A kedvemért… a kedvemért ne hagyj itt. Nem akarok egyedül lenni. Gyere velem.
Hogy ott tartsam a férfit, a nyakába kapaszkodtam, s így közelebb került ajkaira forró csókot leheltem. Nem engedhettem el. Hiszen nem védhettem meg máshogy, nem nyugodhattam meg mástól, kizárólag jelenlététől.
Míg egyre jobban elmélyültem csókunkban, elhátráltam a puha, érintetlen ágyig, s miután leültem rá, magamra húztam a férfit is.
– Jól vagyok. Kiszöktem előle a kórházból. És a legközelebbi műszakban nem egyszerre leszünk beosztva. Nem történhet semmi… most már nem történhet semmi. Csak maradj itt – nem engedtem el, belemarkoltam pizsamanadrágjának anyagába, s csók közben együtt vontam magammal a párnák közé.
Észre sem vettem, hogy a két napja tartó fáradtság azonnal elnyomott, ahogy Eddie ajkai nem hívták táncra enyémeket.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeHétf. Jún. 02, 2014 9:50 pm

Hajnali aggodalmam még sem volt alaptalan, hisz Bérénice mindvégig veszélyben volt Marlow kezei közt, aki bántotta Őt. Ennek már a gondolata is feldühített, s bár tudtam, hogy Nicenek szüksége van rám, arra, hogy ott legyek mellette és magamhoz öleljem, nem tudtam nem arra gondolni, hogy Derecknek bűnhődnie kell ezért.
- Rád senki nem emelhet kezet. Annyira sajnálom, hogy nem voltam ott melletted, bárcsak megvártalak volna munka után. – Sóhaj hagyta el ajkaimat, kivételes helyzet volt, hogy a műszakunk nem egyezett, s két órával korábban végeztem. Meg kellett volna várnom Őt, s nem hagyni, hogy egy ilyen veszedelmes fickó pszichopata kezei alá kerüljön.
Furdalt a kíváncsiság, hogy mi miatt tarthatta ott Őt egész éjszaka a patológián és csak remélni mertem azt, hogy nem követett el erőszakot Bérénice ellen. Mégis, rá kellett kérdeznem, tudnom kellett azt, hogy miért fojtogatta, s lökdöste Őt.
- Tényleg? Ilyenekkel zaklatott? A kis féreg…- Fintorba kúsztak vonásaim, amint Marlowra gondoltam, rossz volt hallani Nice szavait, s végig azon jártak a gondolataim, hogy helyre kell tennem a fickót. Ezt nem úszhatja meg szárazon.
- Miért nem mondtad, hogy rád kattant? Szívem, meg tudlak védeni, csak szólj. Arról pedig gondoskodni fogok, hogy többé ne zargasson téged az a f*sz. – Mondtam némi dühvel, s újra magamhoz öleltem Bérénicet. Finom illata volt, s bőrének puhasága is csábított, mindig jó hatással tudott lenni rám. Ha el is akartam rohanni, hogy azonnal beverjem Marlow képét, Ő ezt nem engedte, s nyugtató szavaival igyekezett meggátolni, hogy ostobaságot tegyek.
- Nem fog veled tenni semmit, mert nem fogom hagyni, hogy a közeledbe mehessen. Beszélek doktor Noblelel és minden más műszakomat elcserélem, hogy csak veled legyek beosztva. Ott leszek veled mindig, nem fogom hagyni , hogy az a féreg akár csak egy ujjal is hozzád érhessen. – Kérlelő szavai, s szorítása visszatartott attól, hogy elrohanjak. Szemeibe pillantva láttam félelmét, rossz volt azt látni, hogy Bérénice – aki világ életében nem félt semmitől, s keményen oda mondta a magáét – ezúttal rettegésben élt egy barom állat miatt.
Hosszan csókoltam ajkait, s ölelve haladtam követve az ágy felé, majd megtámaszkodtam az ágy szélein, s fölé hajolva újabb csókolt leheltem ajkaira.
- Annyira aggódom érted Nice és egyszerűen el sem tudom képzelni, hogyan menekültél el előle…de többé nem fog ilyen történni, ígérem. – Ledőltem mellé az ágyra, míg szorított, addig simogattam, s öleltem Őt. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy elaludt a karjaim közt, s végre nyugodtan pihen. Jó érzés volt biztonságban tudni Őt, de ahogy pillantásom újra a nyakára tévedt, s megláttam a fojtogatás nyomait, ismét elfogott a méreg. Nem hagyhattam ezt szó nélkül, így óvatosan kicsusszantam Bérénice öleléséből, nesztelenül kaptam magamra egy farmert, a pólómat és egy dzsekit, majd bezárva a lakás ajtaját, autóba ültem és elmentem a kórházhoz.
Talán egy óra is eltelhetett, mire megjelent az a söpredék az ajtóban, de kivártam, míg elvonul a recepciós pult mellett, hogy bevesse magát az öltözőbe. Körbepillantottam, hogy senki sem figyel, s csak azután törtem rá az épp szekrényét kinyitó férfire. Nem gondolkodtam, begőzölve estem neki, először teljes erőből a szekrénynek löktem, majd rászorítva a torkára behúztam egy jobb egyenest a szeme alá, majd még egyet, amitől felrepedt a szemöldöke, s talán még az orra is vérezni kezdett.
- Te rohadék, ha még egyszer hozzá mersz nyúlni Nicehez vagy akár csak megközelíted, laposra verlek és hullazsákban fognak kihúzni innen. – Dühösen , vicsorogva köptem a szavakat, miközben még mindig erővel szorítottam a szekrénynek Marlowt…
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeKedd Jún. 03, 2014 10:19 am

Dereck a villamos megállóban állva még sokáig bámult a sárga szerkezet után, ami elvitte éhesen fürkésző szemei előle a bonctermek tüneményét. A tömegközlekedési eszköz farába állított üvegablakon keresztül mérte végig utoljára Bérénice Marstent, akinek rémült arckifejezése még percekkel az eszköz távozása után is elkísérte emlékeit.
Betege volt azoknak a gúnyosan megfeszülő ajkaknak, a fürge ujjaknak, melyekben erőszakos inak húzódtak végig, a gesztenyebarna lokniknak, melyek selymét csak képzeletben élte át eddig, és a kitartással megmunkált agynak, mely a legfőbb bája volt a szürke hajnalba távozó fiatal nőnek.
Irigyelte Edward Northmant. Gyűlölte Edward Northmant. Koporsóban akarta tudni Edward Northmant, amiért birtokolhatott egy rangon felüli nőt.

* * *

Alig néhány órát töltött távol a kórháztól, az alvással küszködve döntött úgy, hogy megpróbálja lemosni magáról a patológia mocskát, hogy visszatérjen élete főhelyszínére az ember hentesek közé. A zuhany mit sem ért, az alváshiány fekete karikái továbbra is szemhéján éktelenkedtek. A háromnapos borosta zorddá tette arcát, haja göndör hullámait elhanyagolta fésülni. Fény hiányában fakó arcbőre már majdnem megegyezett az asztalon fekvő emberroncsokkal.
Naiv remény volt részéről, hogy majd egy mosollyal feldobja a reggeli képet, ugyanis a sárgalepedékkel megült, összevissza álló fogaktól nem lett tökéletesebb az összhatás.
Marlow ugyanaz az elbaszott emberi förtelem volt, mint a zuhanyzást megelőzően.
Szájszaga elborzasztotta, felkavarta üres gyomrát. Reményvesztettségében elnyújtózott az elektromos fogkeféért, hogy javítson helyzetén.

Másfél órát pazarolt kószálásra az éledező városban, majd határozott léptekkel célba vette munkahelyét, hogy az éjszakai túlórázás után lehúzzon egy újabb műszakot.
Míg el nem érte a helyi kórház főbejáratát, a tegnap este lopva készített képet nézegette Bérénice-ról. A nő előle menekült. Tetszett neki az arcára kiülő félelem, amit a tisztelet jelének tulajdonított. Végre az okos nő rájött, hogy kire érdemes felnézni, kiért érdemes félni.
Felszabadultan tört be az alagsori panteonba, hogy beöltözzön az egésznapi boncoláshoz. Már hajnalban utána járt a mai hulláknak, és a gondolat, hogy három meztelen, fiatalon elhunyt nővel is lesz dolga a délelőtt folyamán. Másnak talán nem lett volna ez olyan leányálom, mint amekkora örömmel Őt töltötte el a halottak tudata.
Az információs pultnál várakozó férfire nem pillantott fel, nem érdekelte, kivel kell megosztania a boncolótermet, gondolataiba roskadt és végig a tisztára súrolt padló kihagyott pontjait fixírozta. Az öltözőben lehajította háti táskáját, és a kitárt szekrényajtó miatt nem vette észre a felé közelítő, feldühödött dúvadat.
Edward Northman ütése meglepetésként érte.
A vér azonnal kiserkent orrlyukai közül, ráadásul a megtisztított szemüvege is megadta magát az erős behatásnak és a lencse kihullott keretéből, hogy a földre zuhanva ketté törjön.
– Csodálatos reggelt Northman. Mi a fasz bajod van? – a férfi ökölbe szorított ujjai közé fogta minden dühét, és épp, hogy vissza tudta fogni magát, hogy ne adja vissza a fölé magasodó Northmannak, amit kapott. Nem tudta nem észrevenni a bőrkabátujjának feszülését az izmos kar körül. Dühítette a férfi erőteljének tudata, na meg a tény, hogy ez a barom kirakat fiú dugja a kiszemelt nőt.
Zihált, tüdeje majd szétszakadt a visszafojtott levegőtől.
Végül mégis gúnyos röhögéssel fogadta a másik szavait és rájött, hogyha fizikailag nincs is fölényben, de Northman még nála is dühösebb.
– Mit mondott az a csillagvirág? Hm? Egy egész hajnalt töltött velem a nagy szerelmed… és milyen jó volt. Reggel egész a villamosig kísértem. Megnéztem magamnak elölről, hátulról és ó igen… mindenhogy tetszett – vézna karjain igyekezett tartani magát a szekrény résben. De felesleges volt a próbálkozása, újabb öklös sújtott le arcára, amire felordított, ugyanis már a szemöldöke is felrepedt. Hasogatott egész arca. Örülhetett, ha az arccsontjai még a helyén voltak.
Mégsem sérüléseit tette szóvá, úgy döntött még jobban feldühíti a férfit.
– Említette Bérénice, hogy ölni fog? És hogy bűnrészes egy boncolásban, amit nem engedélyezett az igazgatóság? A kis barátnőd keze belelóg illegális dolgokba. Én vittem mindbe bele… és önként dalolva jelent ma meg a kórházban. Az, hogy te férfiatlan vagy és képtelen vagy megnevelni, nem jelenti azt, hogy én nem alakítom őt kedvemre. Jobban tetszett, miután csak a keze járt és nem a szája… és hogy fog tetszeni, ha majd az ágyban is így tesz.
Beteges káröröm rántotta össze a csúf arcizmokat, s hogy ne kapjon egy újabbat munkatársától, ellökte azt magától, és a földre hullott okulárist kutatta.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeKedd Jún. 03, 2014 7:00 pm

Nem volt semmi, hogy megállítson tettemben, s megfékezzen attól, hogy beverjem boncnoktársam képét, amiért hozzá nyúlt Bérénicehez, s bántotta Őt. Annyira féltettem a nőt, aggódtam érte, hogy a történtek, s hallottak dühöt kovácsoltak bennem, olyan haragot, amit csak azzal tudtam csitítani, ha ellátom a fickó baját. Meg kellett tudnia azt , hogy Nice nem védtelen nő, mert van aki megvédje Őt.
Ezt igyekeztem bizonyítani azzal, hogy méregtől elvakultan neki estem grabancának, először csak löktem, aztán később már ütöttem Marlowt. Dereck egész jól állta a sarat első ütésem után, s bár eleredt az orra vére és szemüvegéből is kicsúszott a lencse, arra azért még volt energiája, hogy vissza merjen szólni. Ahelyett, hogy befogta volna a pofáját, még kérdőre mert vonni, hogy ugyan mégis mit csinálok. Dühtől vicsorogva válaszoltam, miközben ujjaim a torkára szaladtak.
- Megmondtam, nem bánthatod Őt. – Prüszköltem a szavakat képébe, miközben teljes erőből szorítottam a szekrényhez. Úgy szorítottam a torkát, hogy lássam kicsit kapálózni , s rádöbbenjen arra, mi fog vele történni, ha továbbra is Nicet akarja zaklatni.
Látva, hogy a pasas az ütést követően végül csak felvihogott, s csillagvirágnak szólította a nőt, még dühösebben szorítottam a szekrény ajtajához.
- Kussolj, kényszerítetted a beteg módszereiddel! Fojtogattad és szikét rántottál, de soha többé nem bánthatod, felfogtad? – Megragadtam az ingénél fogva, majd közelebb rántottam, hogy azután újból visszavághassam Őt a szekrény falának. Az sem érdekelt, ha betörik a feje, vagy halláskárosodást szerez a kiabálásomtól. Marlow azonban elérte, hogy annál is inkább gyűlöljem, mint amit abban a percben éreztem. Direkt provokált, felhergelt, s olyan dolgokat mondott Béréniceről, amiket nem akartam hallani, nem akartam elfogadni.
- Hallgass, Ő ilyet sosem tenne te beteg fasz. Ne merd még egyszer bántani és kerüld el, mert ki foglak csinálni! – Ez volt a végszó, s mivel csak nem hagyta abba a provokálásomat, megkapta a magáét. Még egyet behúztam neki teljes erőből, minek következtében felszakadt a szemöldöke, majd előre rántottam és gyomorszájon térdeltem. S ha ez nem lett volna elég, akkor félrelöktem olyan erővel, hogy felnyalta az öltöző padlózatát, míg meg nem állította az egyik pad széle.
- Szánalmas rohadék. – Azzal dühösen bevágtam szekrényének az ajtaját, majd dúvadként rontottam ki a helyiségből, hogy minél távolabb kerüljek Derecktől. Szavaival felzaklatott, kétségek közé sodort, s nem tudtam, hogy hihetek-e a szavainak. Hogy Nice valóban magától maradt-e a férfi társaságában?
Túlságosan zavaros volt már a történet is, amit képtelen voltam megérteni. Mégis, ott motoszkált bennem annak a gondolata, hogy mi van, ha mégis belekeveredett valami őrültségbe Nice. Kezem remegett a fájdalomtól, lepillantva láttam , hogy lilás foltok díszelegtek kézfejemen. Le kellett higgadnom, de képtelen voltam rá, míg nem beszélek Bérénicel.
Nem vártam meg, hogy Marlow összeszedje magát , s kimerészkedjen a folyosóra, előbb leléptem. Kocsiba ültem, s amilyen gyorsan érkeztem, ugyanolyan gyorsan hagytam el a kórház területét. Útközben kattogtak a gondolataim, ideges voltam, szó szerint görcsben volt a gyomrom, s nem tudtam fejemből kiverni Dereck szavait.
Hazaérve mindenféle finomkodás nélkül estem be az ajtón, zörögtem a zárral is, de a fenének volt nyugalma csöndben kinyitni azt a szart. Érkezésemre még Darwyn is felébredt, aki ijedten vitorlázott keresztül a szobán, s biztonságos fedezékből nézte végig, hogy ki ólálkodik a házban.
- Nice, felébredtél? – Pillantásommal azonnal a nőt kerestem, lépteimmel átszeltem az előteret, mikor megláttam Őt a konyhában ücsörögni.
- Mi történt éjszaka? Direkt, önszántadból voltál Dereckel? És mi az, hogy bűnrészes vagy , meg gyilkolsz? Mi ez a sok baromság, amit összehordott az az elmebeteg? – Dühösen torpantam meg előtte, s tényleg nagyon ideges voltam, hisz megvertem egy embert, a barátnőm azonban titkolt valamit előlem.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeKedd Jún. 03, 2014 10:08 pm

Az óra elütötte a délelőtt kilencet. Ütemesen vánszorogtak a mutatók a falon. Magamban számoltam a perceket. Pontosan hétszer hatvan másodperc telt el azóta, hogy a lefőtt feketével felugrottam a pult szélére és törökülésbe magam alá húztam amúgyis elgémberedett lábaimat.
Éppen négy órája hagyott itt Edward. Mikor elaludtam, a férfi ott feküdt oldalamon, s őszintén reméltem, hogy ébredéskor sem az üres fehér falat látom majd meg először. Ha a jó illatú férfi mellkashoz fordulhatok, nem Edward hűlt helyéhez, akkor szívesen visszaalszok még a délutáni munkaidő előtt néhány órára. Három óra nem elégítette ki szükségleteimet, és ezt a rohadt fejfájás is tanúsította. Kialvatlanságtól hasogatott a fő.
Az éltető, üres fekete fintort csalt arcomra. A cukor hiányzott az italból. Az én reggelemből pedig Edward. Kértem, s könyörögtem neki elalvás előtt, hogy ne hagyjon magamra. Megtévesztett és átvert, mikor ígéretet tett nekem. Jogosan bántott az üres ház érzete.

Nem sok idő telt el, és a várt férfi meg is érkezett. Nagy hévvel törte át az ajtót, a kulcs hangosan zörrent a tükör előtti tálba érkezve. Nem láttam, de biztos voltam benne, hogy Edward cipője az előszoba két legtávolabbi pontjában ért földet, a lábtörlő szőnyeget pedig sietségében összebarmolta.
Dühödt arckifejezésével másodpercek alatt szembetaláltam magam. Ott állt a konyhaajtóban és engem rossz érzés fogott el. A kézfejére száradt vér rosszat sejtetett. Minden kérésem ellenére is elment a patológiára, előhúzta férges lyukából Marlowot és megverte. Nem érdekelt, hogy milyen fájdalmat élt át a nyomorult, vagy hogy túlélte-e a találkozást. Mind hidegen hagyott.
– Megkértelek valamire Edward.
Erősebben markoltam meg a csésze fülét. Ujjaim elfehéredtek és nyomokban zsibbadni kezdett kezem. Nem akartam veszekedni a férfivel, főleg azért nem mert láttam, hogy mennyire feszült és nyelvén ülnek az indulatos kérdések.
Féltem, hogy Marlowval való találkozása során többet tudott meg, mint amennyit én elmondtam neki. S hogy a teljes igazsághoz mit tudtam volna hozzá tenni? Hogy őrült voltam? Hogy meggondolatlan és hülye? Edward szemeiből sütött, hogy ezt magától is tudja.
– Nyugodj már meg. Honnan tudjam, hogy mit hordott össze az a közveszélyes állat? Megkértelek, hogy ne menj oda. Nyomatékosan kértem, hogy maradj itt velem, mert nem akarok egyedül lenni. Erre mire kelek? Hogy sehol nem vagy. Ennyit jelent neked az, ha mondok valamit? Miért kellett hősködnöd Edward? Odamentél és még jobban felkavartál mindent. Azt hittem egy olyan férfinek mondom el a problémáimat, aki segít majd feldolgozni azokat, nem nehezít a dolgon.
Kikerült kezemből a megüresedett csésze és már én sem ültem a legnagyobb kényelemben a put tetején. Odasétáltam Edward elé, hogy anélkül is jól értsen, nyomatékosan, hogy felemelném hangomat.
– Az egész egy fogadás volt. Bejött a kocsmába. Soha nem láttam azelőtt ott. Rossz hírű kocsma volt hozzá, hogy az az idióta csak betévedjen oda. De múlt pénteken beült mellém és ahogy elmondtam, miután megelégelte szidalmazásodat, azt mondta, nem hiszi el, hogy minden esetet meg tudnék oldani. Kérdőre vonta azt a rengeteg évet, amit végigtanultam, tudod? Hajnali háromig gubbasztottam a kórházban, vártam, hogy mit talált ki, mi az, amivel össze akarta mérni tudásunkat. Addig nem volt semmi probléma, míg meg nem tudtam, hogy a boncasztalon fekvő hulla nem legális. Ő maga végzett az áldozattal. Beteges és kicsinyes volt, ahogy viseltetett az áldozattal szemben. Nem vagyok emberkedvelő, de az a férfi a mai napig élne, ha én nem fogadom el Marlow ajánlatát. Először nem akartam részt venni a játékában… akkor szorított meg és bántalmazott. Utána még lökdösött és mintha pórázon lógó kutya lennék, úgy beszélt velem. Fel kellett volna jelentenem őt. Hívni a rendőrséget feladni, hogy egy gyilkos. De már elkéstem. Hamarabb kellett volna jelentést tennem. Tényleg a bűnös társa lettem annak a baromnak…

Ugyan ez mind színtiszta igazság volt, de volt egy része, amit homály fedett. Edward nem tudhatta meg, hogy a zsarolás odáig fajult, hogyha nem leszek képes én magam is embert ölni, ő kerül az asztalra. Rettegtem tőle, hogy istent játszva életek felett ítéljek, de attól még jobban féltem, hogy őt elveszítsem.
– Megsérültél?
Lehiggadva közelebb léptem hozzá és kezembe vettem kezét. Reméltem, hogy túl nagy őrültséget nem csinált.
– Nem tehetem meg, hogy elárulom Marlowot. Magával ránthat. Nem vehetik el a papírjaimat. Ha ez kiderülne, talán soha többé nem boncolhatnék, érted? Nem jelenthetem fel már nem…
Míg én a férfi kezét forgattam, sérülést keresve rajta, nem tűnt fel, hogy mobilomra nem az első hangüzenet érkezik.



Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitimeSzer. Jún. 04, 2014 5:28 pm

Pillantásom végig futtattam a konyhában ücsörgő nőn, ki kávés csészét szorongatott kezében, s engem méricskélt. Láthatta rajtam, hogy dühös és ideges vagyok, hisz nem sikerült megnyugodnom. Elégtételt akartam venni Marlown, azt akartam, hogy tudja, Nicet nem bánthatja, mert ott leszek, s megvédem Őt. Nem bántam meg azt, hogy bevertem annak a féregnek a képét, az viszont már sokkal jobban nyugtalanított, amit a férfitől hallottam. Képtelen dolgokat vágott hozzám Bérénicel kapcsolatban, nekem pedig tudnom kellett végre az igazat, hogy mégis mi a fene történt éjszaka.
Joggal voltam mérges, s követeltem válaszokat.
- Nyugodjak meg? Tudod Te, hogy miket vágott hozzám Dereck? Hm? – Még mindig összeráncoltam homlokomat, kérdéseim továbbra is indulattal voltak átitatva. Szívem szerint vissza mentem volna, hogy befejezzem azt, amit elkezdtem. Felbőszült voltam, haragos. Aggódtam Bérénice miatt, féltettem Őt, féltékeny voltam, s még sorolhatnám, miféle érzések kavarogtak bennem.
- Lehet, hogy megkértél, de ne is gondold, hogy szó nélkül fogom hagyni azt, hogy egy ilyen aljas alak csak úgy fojtogasson. Most majd megtanulja azt, hogy hozzád sem nyúlhat, mert akkor megjárja. – Közben lekaptam a bőrkabátomat, s dühösen dobtam rá az egyik konyhai székre, hogy közelebb sétálva a csaphoz, lemossam kezemről a vért.
- Felkavartam? Én kavartam fel? Állítólag Te akartál vele találkozni..- És ekkor rázúdítottam mindent Nicere, amit Marlowtól hallottam. Nem bírtam tovább magamban tartani, válaszokat akartam, tudni az igazat, hogy mi a fene történt.
Nice ekkor lépett felém, mélyen szemeibe pillantottam, s a csap szélén támaszkodva vártam, hogy végre elmondja mindazt, amit eddig titkolt előlem. Miközben figyeltem, a szimpla történet egyre meredekebbé vált, s ha az elején nem találtam benne semmi furcsaságot sem, az utóbbi szavak feldühítettek.
- Ó a fenébe is Nice, nem lehetsz ennyire buta! – Igen, kimondtam hirtelen haragomban, bár egyáltalán nem akartam sem bántani, sem pedig sértegetni Őt. Mégis, eszetlen dolognak tartottam azt, hogy Bérénice képes volt egy ilyen őrült fazonnal akár csak beszélgetésbe is elegyedni. Amit pedig azt követően hallottam, kétségbe ejtett. Nem akartam kimutatni, de nagyon is féltem attól, hogy Bérénice veszélybe kerül, s ha épp nem Dereck fogja bántani, akkor a törvény az, ami lesújt rá.
- Hjaj Te, gyere ide. – Odaléptem, s magamhoz öleltem Őt, belegondolva, hogy elveszíthetem, csak még inkább féltettem. Azonnal zakatolni kezdtek a gondolataim, szavaira pedig tiltakoznom kellett.
- Nem, ne beszélj butaságokat, mert Te nem vagy bűnös. Nem kell félned, majd én megvédelek. Felöltözöl és bemegyünk a rendőrségre, ott elmondasz mindent. Téged nem bánthatnak, hisz nem tettél semmi rosszat. Ráadásul , ha kérdezik, hivatkozhatsz arra, hogy megtámadott és féltél Tőle. Ott vannak a nyomok a nyakadon, a csuklódon. Nice, meg fogják érteni azt, hogy te nem voltál benne ebben. Hisz patológus vagy, ez a dolgod, honnan kellett volna tudnod, hogy miféle aberrált kollégád van? Hm? – Kicsit távolabb húzódtam , hogy a szemeibe nézhessek.
- Nem, csak egy kis horzsolás. – Magam is lepillantottam az öklömre, kissé belilult, picit fájt , de nem volt vészes. Csak az nem fordult meg a fejemben, hogy Marlow feljelenthet engem. Ebbe még csak bele sem gondoltam, mikor elmentem a férfihoz, hogy megleckéztessem. Ezúttal is csak azon gondolkodtam, mit tehetnék Nicért.
- Ne mond ezt, feljelentheted és meg kell tenned, különben folytatni fogja a mocskos kis játékait. Amúgy is, már én is tudok róla, ennek pontot kell tenni a végére. Az a fickó egy őrült…és azt hiszem, hogy tetszel neki. Olyan dolgokat mondott nekem, hogy még jobban felhergelt. Azt mondta, hogy nem fogsz ebből kiszállni, és hogy Ő végre megfelelő partner lesz melletted, akivel nem unatkozhatsz. Meg azt is mondta, hogy majd…majd több is lesz köztetek. De nem fogom hagyni, hogy egy ilyen beteg fazon elvegyen tőlem. Nem, érted?- Hátammal , s kezeimmel a csapnak támaszkodtam, nagyon lehangolt az, ami történt. Bántott az, hogy Bérénice titokban ezzel a fickóval találkozott, hogy nem beszélt nekem erről a dologról, s az is ,hogy most ekkora veszélybe keveredett. Nem akartam elveszíteni.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Bérénice&Edward Empty
TémanyitásTárgy: Re: Bérénice&Edward   Bérénice&Edward Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Bérénice&Edward

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» bérénice | edward
» Bérénice&Edward - A tavas kaland
» Edward & Lorainne
» skyler × bérénice
» bérénice × eddie

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-