to Mr. Northman

A napjaim meglehetősen felborultak az utóbbi időben. Na, nem azért, mert aktív éjszakai életet élnék, csupán feszegetem a határaimat, és minél tovább maradok fenn, hogy a könyveimet bújjam, annál inkább kiütöm magam. Nem ritka, hogy mire ténylegesen is magamhoz térek, mások már jócskán a napot tapossák. De ennyit csak kibírok. Arcom kicsit nyúzott ugyan, de nem kiállításra készülök. Ami azt illeti, én még így is jobb bőrben leszek, mint azok, akiket ma meglátogatok. Csak van valami haszna annak, hogy a nagy múltú és befolyásos Jones-család sarja vagyok. Apámnak elég sok kapcsolata van, amit én is igyekszek kihasználni. Nem akarok én így előrébb kerülni a ranglétrán, szeretek megdolgozni azért, amit azután joggal nevezhetek a magaménak. De van, amit egyedül nem tudok elintézni. Ezek közé tartozik például a mai kirándulásom is. Hiába akartam volna elhalasztani, vagy kifogásokat keresni, értelmetlen lenne, hiszen én kértem fel apám jóbarátját, hogy tegyen velem kivételt és ejtsünk meg egy kitérőt a patológián. Én ugyan, ha rajtam múlna, tökéletesen ellenék anélkül, hogy egy hulla kétméteres körzetén belül kerüljek, de így sokkal nagyobb súlya van a dolgoknak. Hajlamos vagyok néha félvállról venni, amit csinálok, ez alól azonban kivétel a tanulás. A karrieremet nem akarom elcseszni, így mindent kellő alapossággal végzek el, és ha közelebb visz a diplomához az, hogy egy rakás hullát végignézek, ám legyen.
Nem az én szakterületem, be sem tudnék menni a hullaházba engedély nélkül, gondolom a többiek, a csoporttársaim is megoldják maguknak úgy, ahogy akarják. Már ha egy kicsit is hasonlítanak rám abban, hogy a maximumot akarják kihozni az egyetemi éveikből. Választhatnám én is a könnyebb utat és elegendő lenne beszélnem a főorvossal erről, de ha nem is most, valamikor biztosan kerülök majd olyan helyzetbe, hogy így vagy úgy, de holtest lesz a közelemben. Talán ezért is választottam azt, hogy most, hiszen így kevésbé gáz, ha a halott láttán esetleg leszédülök a magassarkúmról. Maximum később jót mosolygunk azon, hogy nincs túl erős gyomrom a fizikai dolgokhoz. Az viszont cseppet sem zavar, ha beszélnem kell róla. Épp eleget olvastam már az erőszaktevők viselkedéséről és néhány esettanulmányt is végigcsináltam már. Talán kibírom.
Lehetőség szerint úgy öltöztem, hogy ne fázzak majd. Próbáltam felkészülni a rosszullétre is, majd összeszedve magam besétáltam a patológiára. Egyetlen vaskos füzet volt csak nálam, amibe a jegyzeteimet írom. Előrelátóan nem hoztam mást, ami hátráltatná a munkámat. Még a telefonom is a táskám jótékony magányát élvezheti, ami szintén ritka eset.
- Üdv – fordultam a nőhöz, aki egy íróasztal mögött ült, és láthatóan papírokat rendezgetett. – Lora Jones vagyok, a főorvos úrhoz jöttem. Megbeszéltem vele.. – Mutatkoztam be annak reményében, hogy útba igazít merre is találom, esetlegesen el is kísér hozzá. Nem ismerem errefelé a járást, és ezen sokat nem is szeretnék változtatni. Nem ez lesz a következő törzshelyem, az biztos.