kép jön majd, ha küldesz, és küldj mert akkor lesz képed. na nem magadról hanem a házikódról : D

- Mindenki jól érzi magát? - Léptem közelebb a vendégeimhez, akik egy része a nappaliban ücsörgött, iszogattak és diskuráltak, láthatóan jókedvűek voltak.
- Wins, ülj le közénk. - Az egyik csaj megfogta a kezemet, majd lerántott maga mellé a kanapéra, így rögtön a társaság középpontjába kerültem. Hozzám bújt és még egy puszit is nyomott az arcomra.
- Boldog Születésnapot! Italt az ünnepeltnek! - Szólalt fel az egyik haverom és máris egy pohár pezsgőt nyomtak a kezembe, amivel aztán koccintanom kellett. Ami azt illeti, sosem kedveltem a pezsgőt, jobban kedveltem a töményebb italokat, de kivételesen ezt is szívesen elfogyasztottam, hisz mivel mással koccintsunk egy születésnapon, ha nem pezsgővel.
- Egészségetekre! - Szólaltam fel. - Wins Egészségére! - Szóltak a többiek, majd koccantak a poharaink és jóízűen kortyoltunk az italból, pár szót még beszélgettem velük, utána felálltam, és a táncolókhoz sétáltam, tőlük is megkérdeztem, hogyan érzik magukat, majd a konyhapultot támasztó cimboráimat is meglátogattam, akik maguk közé rántva már töményebb itallal kínáltak engem. A buli még csak alig egy órája tarthatott, én máris túl voltam legalább három-négy pohár italon és mondhatom, kezdett igen jó kedvem kerekedni, széles vigyor ült az arcomon, remekül éreztem magam és már a boogiet is éreztem, egy-egy jobb zenére kedvet kaptam táncolni. Lejtettem is egy táncot az egyik haverom húgával, aki nagyon dögös volt, de még csak tizenhét, ezért ő tabu volt a számomra, meg egyébként sem volt szokásom kikezdeni a cimboráim rokonságával, jobb volt az efféle dolgokat házon kívül intézni. Igaz, a kanapén már ücsörgött néhány olyan csaj, akihez vagy már volt közöm, vagy akit csak kiszemeltem egy-egy kellemes óra eltöltésére, így ezen a téren sem kellett panaszkodnom, már előre sejtettem azt, hogy az este így vagy úgy, de végül az ágyamban fog folytatódni egy szőkével, vagy egy barnával. Éppen az egyikükkel szemeztem, amikor kopogtattak az ajtón.
- Wins, ezt felbonthatjuk?- Kérdezte vigyorogva az egyik cimborám, akinek a keze ügyébe keveredett egy üveg Sierra, a színtelenből.
- Naná! Citromot a hűtőben találtok. - Nevetve bólintottam, majd az ajtóhoz sétáltam, de mielőtt kinyitottam, még vetettem egy pillantást a tükörbe, nem tudom, hogy pozitív vagy negatív tulajdonság-e, de hiú voltam, és szerettem tökéletesen kinézni, legalábbis hozzám mérten mindig igyekeztem a legjobb formámat hozni. A hajam ezúttal rövidre volt nyírva, így azon nem akadt sok beállítási gond, a fogaim ragyogtak, mintha vadi újak lennének, és határozottan jól éreztem magam a fekete pólómban és a farmeremben, nem is akartam kiöltözni, fölöslegesnek tartottam. A gyors csekkolás után a kilincs után nyúltam, s ahogy kinyílt az ajtó, máris a nyakamba ugrott egyik legjobb cimborám-bűntársam, és alaposan hátba veregetett.
- Teee, apafej! Mi van Serge, ideértél? - Nevetve, haveri módon adtam egy barackot a fejére, és csak az ölelkezés után pillantottam meg a vele érkezett hölgyeményt, aki ekkor még egy hosszú kabát ölelésében ácsorgott. Ledöbbentem, ahogy tekintetem végig futott rajta, s megláttam az arcát, nem akartam elhinni, hogy Julie az a közértből, a videótékából, a benzinkútról, és megannyi helyről, ahol már számtalanszor összefutottunk és jókat beszélgettünk. Mikor Serge kiejtette a száján, hogy Ő lenne az ajándékom, akkor még inkább meglepődtem, s ami azt illeti, kellemetlenül éreztem magam.
- Na mi ez a döbbenet, nem számítottál ilyen ajándékra, mi?- Kérdezte vigyorral Serge és hozzátette.
- Tuti csaj, ezt garantálom. Szép karosszéria, kellemes társaság, ügyes kézimunka..ha érted, mire gondolok. - Kacsintva lépett be mellettem Serge, hogy köszöntse közös ismerőseinket is, egyúttal szabadon hagyott, hogy átvegyem és "kiélvezhessem" az ajándékomat, aminek egyelőre nem tudtam örülni, legalábbis , elég nehéz volt azt a kényszeredett vigyort felvillantanom.
- Öhm, helló...szia Julie, Wins vagyok. - Bemutatkozásom ideje alatt a tarkómat kezdtem piszkálni az ujjaimmal, ezzel is leplezve meglepettségemet, s valljuk be, csalódottságomat. Ez a nő tetszett, mióta megismertem, mióta váltottam vele néhány szót, de úgy gondoltam, rendes nő ez ahhoz, hogy csak úgy gerincre vágjam, aztán ott hagyjam, Ő ennél többet érdemel, éppen ezért a beszélgetéseken kívül nem is nagyon nyomultam rá, legfeljebb párszor flörtöltünk. Ez a helyzet azonban kínos volt számomra, nagyon is, hisz nem sérthettem meg a haveromat, de képtelen voltam élvezni az ajándékot a korábbiak tudatában.
- Öhm, aranyos. - Halvány mosoly futott az arcomra - inkább erőltetett- mikor széthúzta a kabátját, persze ekkor rögtön felbukkant a cimborám, kénytelen voltam mondani valamit,hogy ne érezze azt, fölösleges volt az ajándék.
- Szuper, dögös, nagyon klassz. - Egészítettem ki korábbi szavaimat, rávigyorogtam Sergre és még egy pacsit is adtam neki, mikor a kezét egy ötösre emelte.
- Ez a beszéd, szedd le róla a masnit, és szórakozz kedvedre, én állom! - Kacsintott ismét, majd bevette magát a bulizók közé, én pedig csak ekkor éreztem magam még kellemetlenebbül, hisz nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet.
- Hát, kerülj beljebb...- Tártam szét jobban az ajtót, majd miután belépett, lesegítettem róla a kabátot és felakasztottam a fogasra.
- Öhm, kérsz valamit inni?- Halvány mosolyt megerőltettem felé, de tényleg nem tudtam, hogyan kezeljem ezt a helyzetet, teljesen összezavart. Rossz volt tudni, hogy ez is csak egy olyan csaj, mint a többi. Mégis, próbáltam leplezni, ezért vigyort erőltettem a képemre.
- Nem is tudtam, hogy ilyesmivel foglalkozol . - Közelebb hajolva a fülébe súgtam, miközben bekísértem a lakásba.
- Ez itt a nappali, jobbra a konyha, balra a mosdó, nagyjából ennyi lenne a parti helyszín, érezd magad jól. - Közöltem mosolyogva, majd gyorsan elkezdtem italt öntözni, hogy ezzel is kihúzzam magam a kínos szituáció alól.

Kínos volt a helyzet, magam is éreztem a feszültséget, nem találtam a helyemet a saját bulimon, és kellemetlenül érintett maga a tény, hogy az egész estét Julieval kellene töltenem és nem éppen azért, mert mindketten ezt akartuk, hanem azért, mert Ő az ajándékom. Egy ajándék. Még belegondolni is hihetetlen volt, többször jártam már Serge éjszakai klubjában, láttam ott már mindenféle nőt, prostikat, táncos lányokat, de egyikük sem volt Juliehoz fogható, s nem is hittem volna, hogy Ő is egy közülük. Az ajánlást hallva tudatosult bennem, hogy a lány valószínűleg Sergenek is megvolt, s ki tudja, hogy még hány férfi igényeit elégítette ki. Ezek a gondolatok teljesen lelomboztak, s bár kényszeredett mosoly ült meg az ajkaimon, a tekintetemből láthatta valódi érzéseimet.
- Megnézem, mi van, ami nem alkoholos. – Nem akartam néma gyereknek tűnni, valamit csak mondanom kellett, így próbáltam imitálni a társalgást, nem is akartam megsérteni Juliet, de valójában semmi kedvem nem volt ehhez a színjátékhoz, s csak az egyetlen dolog, ami meggátolt abban, hogy kiadjam az útját és haza tereljem, az nem más volt, mint a cimborám, akit valószínűleg vérig sértettem volna ezzel a momentummal. Remek, meg kell döngetnem ma este, csodálatos…Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, s tulajdonképp nem kimondottan a nővel volt problémám, hisz csinos volt, tetszett, egyéb esetben szívesen, bárhol, bármikor, de így, hogy tudatosult bennem a valóság, elszállt minden kedvem, ami korábban felfűtött, ha csak találkoztam vele. Éppen narancslevet töltöttem egy pohárba, amikor megszólalt, s lényegében, mintha csak a gondolataimban olvasott volna, ugyanazt mondta ki, amit én is ki akartam. Rápillantottam, kicsit felvontam az egyik szemöldökömet és végig hallgattam őt. Meglepett az, hogy milyen könnyedén beszélt erről, én teljesen másképp ismertem meg és úgy éreztem, mintha egy teljesen másik nő állna velem szemben, nem pedig az, akivel együtt válogattunk dvd-t a hosszas sorok között, vagy akivel együtt ettem hot-dogot egy kiadós futás után a Central Parkban.
- Persze, az én hibám. – Feleltem , nem épp kicsattanó mosollyal, sokkal inkább morcosan, amiért még ezt képes volt felróni az én számlámra. Ennyire látszott volna az arcomra kiült csalódottság? Elképzelhető, bár esküszöm, hogy próbáltam mindezt leplezni, nem is akartam gubancot, de egyszerűen nem ment, nem tudtam megfeledkezni arról, hogy még ha nem is olyan régóta,de ismerem őt.
- Narancslé, minimális vodkával, szerintem most ihatsz, Serge nem hiszem, hogy zokon venné. – Jegyeztem meg, miközben kezébe adtam az italt , én magam is elvettem egy poharat, amibe whiskeyt töltöttem, és abból kortyoltam a váratlan meglepetés „örömére.” Igyekeztem kezelni a helyzetet, ezért is dumáltam mindenről , többek között a lakás egyes részeiről, mert ezzel is telt az idő , na meg igyekeztem normálisan viselkedni Vele. Ő azonban még ebben is félbeszakított, nagyon ellenszenvesen viselkedett velem, és ez is meglepett, mert máskor barátságos volt és mosolygós, kellemes társaság. Itt azonban teljesen másként viselkedett, nem úgy, ahogy azt korábban megszoktam, ez pedig ismét csak összezavart.
- Tessék? - Értetlenül ráncoltam a homlokomat, mintha nem hallottam volna tisztán a mondandóját, pedig pontosan tudtam, hogy miről beszél. Nyíltan kiterítette elém a lapjait, már bennem is tisztázódott, hogy Ő nem fecserészni érkezett, hanem azért, hogy kielégítse a vágyaimat, s ahogy valószínűleg a köreiben mondják, keféljünk egy jót. Felháborított a helyzet, kínosnak éreztem minden egyes pillanatot, és ezerszer átkoztam azt a pillanatot, amikor Sergenek ez a frenetikus ötlete támadt a születésnapomat illetően.
- Te mégis mit tudsz rólam, hogy ilyen következtetéseket vonsz le, mi? – Kérdeztem kissé felháborodottan, ám csöndes hangnemben, nem akartam, hogy társaságunk is legyen, főleg azt nem, hogy Serge észre vegye, valami nem kóser.
- Basszus, hallgass már el! – Szóltam rá, miközben megfogtam a karját, és behúztam a szobámba. Az ajtót is behajtottam, felkapcsoltam a villanyt és Juliera pillantottam, láthatta rajtam a felháborodás jeleit.
- Neked ez ennyire baromi könnyedén megy? Mi ez a gyorsan legyünk túl rajta duma, mi? Basszus…Nem, én ezt nem akarom. – Jelentettem ki határozottan, valószínűleg meglephettem ezzel, lehet, hogy mások előtt puhapöcsnek tűntem volna, de nem erről volt szó. Egyéb helyzetben szívesen eltöltöttem volna vele az estét, de lesokkolt a találkozás, s az, hogy megtudtam, mivel foglalkozik. Kedveltem őt, valamilyen oknál fogva, éppen ezért nem fért a tudatomba, hogy képes ilyesmire. Pénzért, bármilyen férfivel elmenne. Az italomat letettem a szekrény szélére, majd hátat fordítottam, gondolkodnom kellett, nem fért a fejembe, hogyan rendezhetném ezt a helyzetet normálisan.
- Nem kell letudnunk semmit, elmehetsz, nem kell itt lenned. Az ajtó tudod merre van, majd azt mondom Sergenek, hogy táncoltál nekem, mondjuk…vagy, hogy megvoltál. Tudod , mit ? Döntsd el, melyiket mondjam neki, aztán menj el. Én nem akarom ezt így…- Megráztam a fejem, majd az italom után nyúltam, jobbnak láttam, ha egy kis alkoholt juttatok a szervezetembe, mielőtt még jobban kiakadnék.
- Pff, nem hittem volna…éppen te, egy kurva…- Jegyeztem meg, hangosan kimondott gondolat volt ez, igazából nem is figyeltem arra, mit beszélek, mindezt csak a döbbenet mondatta velem, s bele sem gondoltam abba, hogy ezzel talán majd kivívom Juliet haragját, vagy megsértem őt.

- Ugyan már, ne csináld ezt, ha az ajándékom vagy, igazán megihatsz egy pohár italt, Serge biztosan nem fog szólni ezért, egyébként is a születésnapom van, tényleg ihatsz velem egyet. – Nem azért mondtam ezt, mert célom volt, hogy leitassam őt, inkább saját magam akartam kicsit elbódulni, hogy könnyebben viseljem a helyzetet, de úgy véltem, jobb, ha ő is iszik egy pohárral, akkor talán majd könnyebben megy a beszélgetés, mintha mi sem változott volna. Míg az italát kortyolgatta, én is iszogattam a magamnak kitöltött whiskeyt, melynek kellemes íze azonnal körbejárta ízlelő bimbóimat és pillanatok alatt megéreztem a hatását, kezdte felpezsdíteni a szervezetem, ahhoz viszont nem volt elég, hogy oldottan tudjak viselkedni Juliet társaságában. Hihetetlen volt ez a szituáció, világ életemben talpraesett voltam, soha nem hozott zavarba semmi, kivéve ezt az egyetlen estét és ezt a találkozót. Miért így kellett megtudnom, hogy mivel foglalkozik valójában? Miért épp Ő lett az ajándékom? Ezekre a kérdésekre kerestem a válaszokat elmémben, miközben a konyhától átsétáltunk egészen a nappaliig, ahol azt az ominózus megjegyzést tette rólam.
- Nagyszerű, örülök ennek, meg annak is, hogy miféle pszichológiai tudással rendelkezel. Nyilván akkor azzal is tisztában vagy, mennyire kellemetlenül érint engem ez a helyzet és abszolút nem számítottam ilyesmire. – Suttogtam halkabban, majd csak ezt követően rántottam be a szobámba, miután kellően sikerült felhergelnie.
- Hagyd már abba, elég volt! Nincs itt Serge, nem figyel, nem kell megjátszanod magad, viselkedj úgy, ahogy korábban. – Dünnyögtem, mert hiányzott az a Julie, akit a közértben ismertem meg, és nem tudtam megszokni ezt a flegma, gúnyos stílust, amit ez a lélekben teljesen más nő képviselt. El nem tudtam képzelni, mi változtathatta meg ennyire, vagy talán csak én ismertem őt félre? Biztosan ez lehetett…Csalódottságomat már tényleg nem tudtam leplezni, már a bulitól is elment a kedvem, mert kellemetlennek és kínosnak tartottam ezt az ajándékot, egyáltalán nem örültem neki.
- Nem látom, mert úgy látom, hogy ez téged egyáltalán nem zavar, nem érint kellemetlenül, hogy pénzért kellene velem lefeküdnöd. Jesszus…ezt kimondani is …áh. – Ide-oda léptem, majd újból kortyoltam az italomból, végül letettem az üres poharat és visszafordultam Juliett felé, aki ekkor már a ruháját cipzározta.
- Mi a fenét csinálsz? Hagyd abba…- Nem tudom, mi ütött belém, de nem akartam azt, hogy így történjen ez az este, nem akartam, hogy így végződjön, az elmém tiltakozott ez ellen. Közöltem is vele, hogy akár el is mehet, sőt, felajánlottam, hogy azt füllentem, jó volt az éjszaka, de ő továbbra is csak makacskodott, és nem akart letenni arról az eszement ötletről, hogy együtt töltsük az éjszakát.
- Ne bosszants már. – Összeráncoltam a homlokomat, minden egyes szavával egyre jobban hergelt, végül sikerült kihúznia nálam a gyufát, ekkor csúszott ki a számon is az a bizonyos szó, ami úgy tűnt, hogy nem nyerte el Julie tetszését. Tekintetemmel mozdulatait követtem, szemeibe pillantottam, mikor közel lépett hozzám, nehéz is lett volna máshová néznem, hisz mindennek ellenére még mindig tetszett, igazán csábító volt, ráadásul, mivel kicipzározta a ruháját, az akaratlanul is lejjebb csúszott, így még kínálkozóbb belátást nyújtott a dekoltázsába, ahol egy egész pillanatra meg is akadt a tekintetem, de aztán visszapillantottam a szemeibe.
- Hm, értem, szóval akkor azt szeretnéd, ha kihasználnám a kínálkozó helyzetet? Szívesen játszanál a f**kammal, majd hagynád, hogy kedvemre meg****ak? Jó érzés lenne neked mindez némi pénzért? Esetleg csatlakozzon Serge is, vagy a kedvemért körbe pippantanád az összes haveromat?- Rossz volt kimondanom minden egyes szót, mert azt a Juliet láttam magam előtt, akivel annyira jól éreztem magam alig néhány nappal korábban, úgy, hogy semmit sem tudtam róla.
- Ha ez az életed, akkor csináld, de nekem nincs szükségem arra, hogy nőt fizessenek nekem. És, ha mindez futás után történt volna, talán még élvezném is, de ahogy neked nincs szükséged adományra, úgy nekem sincs szükségem fizetett nőkre, érted? – Ideges voltam, kezét ellöktem az arcomtól, majd távolabb sétáltam, közben a hajamba túrtam. Zavart ez a helyzet, bosszantott az, hogy csalódnom kellett benne.
- Mégis, hogy a francba végezhetsz ilyen munkát, mikor eszed is van? Nem vagy olyan , mint a többi, láttam már Serge jó pár lányát dolgozni, egyik szerencsétlenebb , mint a másik, de te??? Miért műveled ezt, nem igaz, hogy nem találnál más melót. Ez neked is kellemetlen, ezt te nem akarod, mert ha megtennéd, holnap már nem tudnál a szemeimbe nézni, ne akard, hogy ez így legyen. Menj el, menj el most. Nem segíthetek neked. – Elutasító voltam vele, nem is akartam Őt kihasználni, nem akartam megalázni, valami nagyon ellenezte, hogy bármit is tegyek vele. Pedig nagyon dögös volt abban a szűk koktélruhájában, Serge igazán remekül választott, pont eltalálta a zsáneremet, de ezt nem mondhattam el Julienak, mert akkor csak még inkább próbálkozott volna.
- Nem kell beszélned Sergel arról, hogy mi történt idebent, ha kérdezi, elég, ha annyit mondasz, hogy elvégezted a munkát. Bulizni is maradhatsz, vegyülj el, egyél, igyál, szórakozzatok Sergel. – Fűztem még hozzá, majd ellépve mellette, kisétáltam a szobámból, egyenesen a teraszhoz sétáltam, kiléptem az erkélyre és rágyújtottam egy cigarettára. Ennél pocsékabb bulim már rég volt.


- Na , mi van cicám, miért nem végzed a dolgod, hm? Miért dohányzik a haverom a teraszon, ahelyett, hogy a lábaid között járna, mi? – Serge kiszúrta a jelenetet, s miután kisétáltam a teraszra, ő szinte azonnal lecsapott Juliera, akit egyből kérdőre is vont.

- Pff…- További megjegyzéseire tényleg nem tudtam mit mondani, annyira természetesen beszélt arról, amivel foglalkozott, hogy rossz volt hallani. Rossz volt, mert másként ismertem meg, kedveltem és egész más gondolataim voltak vele kapcsolatban, egészen eddig a pillanatig. Ekkora csalódás már régóta nem ért, ezért sem tudtam normálisan kezelni a helyzetet. Ha egy ismeretlen szajha lett volna, már rég kiélveztem volna az alkalmat, de ebben a helyzetben nem ment. Nem voltam hozzá elég részeg, és a gondolataim is valahol egész máshol jártak.
- Hogy mit mondtál?- Akkor pattant el a húr, amikor letöketlenezett, de rádöbbentem, hogy ez is csak egy kis trükk a részéről, hogy elérje a céljait. Még inkább csalódnom kellett benne, már undorral néztem rá, mint sem úgy, mint korábban. Már az sem hatott rám, hogy testéről lecsúszott a ruha, s immár fehérneműben ácsorgott a szobámban. Még csak végig sem néztem rajta, nem érdekelt, elegem lett az egész színjátékból.
- Tudod mit? Nem kellesz, aki minden nap más f***ak közt vergődik, az nekem nem kell. Hülye a haverom? Azt hiszi, erre vágyom? Hogy ne tudnék felszedni akármilyen nőt, akit csak akarnék? A másikkal kedvem lett volna, de ezzel itt…nem! -Ráförmedtem Juliera, dühös voltam, de nem csak rá, hanem a szituációra is, meg Serge cimborámra is, aki képes volt ilyen kellemetlen szituációba sodorni engem.
- Vedd fel a ruhád és menj el! – Ezt követően hagytam őt magára, ki kellett mennem a teraszra, hogy rágyújtsak egy cigire, és lenyugodjak. Felháborítónak tartottam azt, hogy a haverom prostit fizetett a születésnapomra, ráadásul pont Őt. Talán még az is zavart, hogy Julie kizárólag pénzért lett volna hajlandó velem lefeküdni, bár ezt sem akartam az orrára kötni. Odakint szívtam a cigarettát, néztem a város fényeit, a lent elszáguldó taxikat, mikor Serge megjelent mellettem a teraszon.
- Haver, mi van, nem tetszik az ajándék? Szőkét akartál volna, vagy inkább vöröset? Azt hittem, a barnákra buksz…Vagy mi van? Megsértett a csaj valamivel, nem állt fel a cerka?- Röhögése közben dühösen villantak meg szemeim, ahogy rápillantottam.
- Ne csessz fel, nem vagyok nyomorék. – Szavaim erőteljesebbre sikerültek, Sergenek is feltűnt, hogy nem vagyok a legjobb kedvemben, ezért csitítani próbált.
- Jól van már, tudom haver, hogy nincsenek gondjaid na…de akkor magyarázd már el nekem, hogy mi van? Haver térj már észhez, láttad, micsoda nőcske ez? Bombasztikus. –
- Láttam..- Dünnyögtem Serge szavaira, miközben újra beleszívtam a cigarettába, majd kifújtam a füstöt. Nem mondhattam el neki, hogy mi a problémám, és hirtelen nem is tudtam kitalálni semmi értelmeset.
- Nem szimpatikus a csaj, érted? Nem tetszik a stílusa…- Ezt nyögtem be a sok kérdésre, hogy ugyan, mégis mi a gondom, mire Serge megcsóválta a fejét.
- Julie nálunk különleges, egyéni stílusa van, de a melóját jól végzi, ne sérts már meg haver, más ajándékkal rohadtul nem készültem, a szívemre venném, ha ez nem sülne el jól. Na, haver, legalább hadd táncoljon neked a csaj. – Addig kérlelt, hogy képtelen voltam erre nemet mondani, be kellett adnom a derekamat, azért, hogy ne sértsem meg a haveromat, de kizárólag ezért mentem bele az eszement ötletébe.
- Jól van, megyek már, de szükséges ez a szar?- Utaltam a kendőre, miközben elnyomtam a cigimet. Serge hevesen bólogatott, majd a szememre kötötte a rongyot, és bevezetett a nappaliba. Hallottam, hogy ott van a többi vendég is, tapsolnak és ujjonganak, arra is felfigyeltem, hogy változott a zene ritmusa. Serge lenyomott egy székre, majd arrébb lépett, s alig néhány pillanattal később már azt éreztem, hogy valaki az ölembe ül, és valamiféle erotikus táncot próbál adni nekem. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy Julie lehetett az, s mikor lehúzta a kendőt a szemeimről, akkor mindez be is bizonyosodott. Míg rajtam volt a kendő, próbáltam elvonatkoztatni a gondolattól, hogy ki táncol nekem, de ahogy a pillantásunk találkozott, ismét azt a kellemetlen, kínzó érzést éreztem, mint akkor, amikor kinyitottam az ajtót, és kiderült, hogy miért is érkezett Julie. A legkínosabb viszont az volt, hogy mindazok ellenére, hogy tiltakoztam ellene, dühös voltam és csalódott, öl táncát nem tudtam semmisnek venni, képtelen voltam nem élvezni, s bár az arcom még mindig arról árulkodott, hogy ezt rohadtul nem akarom, egyes testrészeim ezt másként kezdték gondolni.
- Ne aggódj – Súgtam vissza a fülébe, nem volt más választásom, közönség előtt nem lökhettem el, így bele mentem a játékába, miközben ő a munkáját végezte, és táncolt, addig igyekeztem vigyort erőltetni az arcomra, taperoltam, hogy még látványosabbnak tűnjön a produkció. Igyekeztem úgy tenni, mintha csak Juliera figyelnék, de lopva kipillantottam Sergre is, s mikor láttam arcán az elégedettséget, úgy éreztem, sikerült teljesítenem a „ne sértsük meg a cimboránkat” akciót is. Ami azt illeti, bár nem akartam, Julienak sikerült beindítania, éppen ezért úgy éreztem, jobb, ha mielőbb abba hagyja a táncát, szerencsére a zene is épp véget ért.
- Nagyszerű voltál kislány. – Vigyorogva simítottam a füle mögé néhány hajszálat, mindez a kis műsor a közönségnek ment. Végig simítottam a combjain, majd vele együtt felálltam és letettem őt a földre.
- Hozz egy kis piát, várlak a szobámban. – Rákacsintottam, majd fenéken paskoltam, ezzel is utasítva, hogy induljon és hozza azt az italt. Míg Julie elindult, addig irányt váltottam, Sergnek még mutattam egy „tuti” jelet, majd útközben felkaptam egy pohár whiskeyt, magamba döntöttem, és megindultam a hálószobám felé. Fogalmam sem volt, hogyan alakul majd tovább az este, teljes dilemmába kerültem, de úgy véltem, ha alaposan leiszom magam, akkor már a továbbiak sem jelenthetnek akadályt és akkor talán majd Julie is megkapja , amit annyira akart, és aztán vígan lelép. Beértem a szobámba, majd levetettem magam az ágyamra, s a következő pillanatban egy nő sziluettjét pillantottam meg, de nem Julie volt az, hanem az egyik csaj vendég, akivel már korábban pezsgőztem.
- Mi újság Winsi? Láttam, nagyon is élvezted azt a táncot. – Közelebb sétált, már ő is ittas volt, akárcsak én, s lehuppant mellém az ágyra.
- Jó kis tánc volt, ha tudom, hogy ilyen ajándék lesz, én is kötöttem volna masnit magamra. – Mosolyogva elfeküdt mellettem, s kezét a combomról a férfiasságomra vezette.
- Óhó, úgy látom, nem csak te élvezted a műsort…mit szólnál, ha én adnám a folytatást?- Elvigyorodtam, azt hiszem, hatott a whiskey, és az is könnyített a helyzeten, hogy tudtam, nem Julie az, így bele mentem a játékba. A következő pillanatban már rajtam feküdt a nő, csókolóztunk, s miután lehúzta rólam a pólót, már a nadrágomból szabadította ki fegyverzetem…

Serge elégedett volt Julie műsorával, így , miután vége lett a számnak, követte őt a konyhapulthoz.
- Jól van cicám, ügyes voltál, ezt már szeretem, de ez még csak az első lépés volt. Most menj szépen és elégítsd ki a haveromat, úgy , ahogy kell. Aztán, ha végeztél , velem is lehetnél kedves, cicám. – Vigyorogva Serge is végig simított Julie arcán, majd a hátán, végül a fenekén, s perverz mosolya arról árulkodott, hogy az est folyamán ő is igényt tart majd a lány szolgálataira.