Kylen~Alex~Francesca

Vendég

Frannie sosem gondolta volna, hogy egyszer eljutnak arra a pontra Alexxel ahol nem veszekednek, sőt mi több, nem csak, hogy nem veszekednek... és összefüggő párbeszédeket tudnak folytatni pár órán belül anélkül, hogy valamilyen törékeny tárgy a kárát lássa. De egész jól elvannak, nincs semmiféle kellemetlen mellékhatás, mint mondjuk a nagybátyja, ami elég nagy szó, viszont aggodalomra is ad okot. Azóta, hogy elrabolta Alessandro, és miután volt az a bizonyos incidens Alexxel, ő pedig fejvesztve rohant nagybátyjához, aki nagyon segítőkésznek bizonyult, hisz minden lehetőséget megragadott amivel legalább egy kicsit is előre juthat régóta dédelgetett, perverz tervében. A düh néha olyan dolgokra késztetik az emberekre, amiket egyébként.... fogalmazunk úgy, józan állapotban még véletlenül sem tennének meg, mondjuk nem kérnek szívességet egy olyan embertől, mint Alessandro Di Salvatore, egyáltalán az sem szokás Frannie családjában, hogy túl sok szívességet kérjenek.... vagy esetleg tegyenek. Abban a családban mindennek ára van, minden apró kis baromságnak, vagy olyan dolognak ami semmi értelme. Ezért is olyan meglepő, hogy azóta semmi hír róla, se egy telefon, üzenet, ajándék.... semmi az ég világon, olyan mintha a föld nyelte volna el őt. Bár annak is lehet köze, hogy nem mindenáron arra hajt, hogy az ikreket megrontsa.... néha azért foglalkozik a munkájával is, hiszen az apját el kell tartani abban a dúsgazdag öregek otthonában, ahová száműzte pár évvel ezelőtt. Szóval most biztosan éppen azzal van elfoglalva, hogy valakit kínozzon, fejbe lőjjön, megzsaroljon, tele tömje drogokkal..... vagy éppen valami huszadrangú ringyón élje ki szadista, beteges vágyait. Ami annyit jelent, hogy ha pár hét erejéig is, de legalább élvezheti Francesca az Alessandro-mentes időszakot, addig is rá tud jönni néhány dologra. Például, hogy végre hogy szabaduljon meg tőle végleg, vagy, hogy a húga mikor a fenébe akar vissza vánszorogni Amerikába, esetleg azon, hogy hogy lehetséges, hogy Alexxel ilyen jól megvannak. Vagy egyáltalán az ennél is fontosabb kérdés.... mégis mi a fene van most tulajdonképpen kettejük között, Az tény, hogy irtó pipa lett amiatt, hogy a lány a nagybátyjához rohant fejvesztve, valamint az is egy tény, hogy már többször sikerült megtapasztalnia mi is az amiről az elmúlt egy évben megfosztotta magát, de vajon meddig? Meddig lesz tartós, ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni, és mikor fog sor kerülni arra, hogy újabb rovátkaként díszelegjen a naplóban ahol azok a lányok neve szerepelhet akiket eddig sikerült hanyatt vágnia. Többek között ezért sem akart ilyen bonyodalmakba keveredni vele, nem akart úgy járni, nem szeret rovátkaként szerepelni sehol sem. A második ok, sokkal inkább a nagybátyjára vezethető vissza, sok mindenben hasonlítanak ketten egymásra, de leginkább birtokló tulajdonságaik egyeznek meg, oly annyira, hogy ha egyszer találkoznának biztos versenyt csapnának belőle.
Már azon is meglepődött, hogy egész nap együtt voltak, mikor reggel fel kelt, eszébe sem jutott, hogy a nap vége a lakásán fog befejeződni. Ez lesz a második alkalom, hogy itt lesz, valamiért izgatott, pedig nem kellene az lennie. Egyszerűen van felöltözve, fehér farmer, egy rózsaszín trikó, fekete magassarkú, kedvenc bőrdzsekije, csokoládé színű tincsei egyenesen hullanak a derekára.
Vesz egy mély levegőt ahogy megérkeznek a lakás ajtaja előtt, olyan fura érzés, mintha zavarban lenne, bár arról fogalma sincs, hogy miért. Magabiztos léptekkel lép be az ajtón Alex mögött, majd ahogy az ajtó csattan mögötte, földbe gyökerezett lábakkal torpan meg. Valami van ami nem tartozik a bútorokhoz.... pontosabban valaki. Egy barbi baba kinézetű lány, kék szemekkel, elefántcsontszínű, hamvas bőrrel, babapofival, modell alkattal.
- Ő meg ki a fene....? - csúszik ki a száján a kérdés, ahogy nem bírja le venni ibolya színű íriszeit a lányról. Megfordul a fejében, hogy azonnal lelép, csak, hogy a lába nem mozdul, mintha oda ragasztották volna.

Vendég

Cicuska

[You must be registered and logged in to see this image.]

Szinte még most sem hiszem el, hogy ennyire simán megy minden. A békülés kifejezetten nehezen sikerült, de utána minden könnyebb lett. Ha tudtam volna előre, hogy csak annyi kell ehhez, hogy megdugjam akkor nem szórakozok ennyit és hamarabb megteszem. Kicsit olyan volt, mintha egy másik Francescaval lennék minden nap. Nem kötött bele mindenbe, nem hisztizett, nem csapkodott, nem tört össze a fejemen semmit, de még csak nem is próbálkozott vele. A nagybátyja sem döntött úgy, hogy egyszer csak feltűnik. Ma meg kifejezetten kellemes érzés volt arra kelni, hogy rajtam fekszik és szeretek álmos szexelni, a reggeli szexnél nincs is jobb.
És ma irány hozzám, csak előtte még beugrottunk a boltba, mert, hogy én otthon nem igen tartok kaját, inkább rendelni szoktam, amúgy meg jön a házvezetőnő minden nap és feltölti, de erre a hétre szabadságot kért. Pech! Még jó, hogy a bárszekrény ettől függetlenül fel van töltve. Mindent megvettem amit megkívántunk minek hatására a végén úgy néztem ki, mint egy málhás szamár két nejlonnal a kezemben.
- Plah! Úgy nézek ki, mint egy családapa! Soha a büdös életben nem engedem el többet szabadságra a házvezetőnőt.- Morogtam az orrom alatt. Természetesen most sem fogtam vissza magam vezetés terén, habár sokkal lazábban vezettem, mint azon a bizonyos békülős vagy isten tudja milyen estén.
Egy pillanatra letettem a szatyrokat s beütöttem a riasztó kódot, majd kinyitottam a tripla rekeszes ajtómat, na nem mintha egy olyan sokat számítana, elvégre melyik betörő megy be az ajtón? Na mindegy, fő a biztonság, a biztosítónak nem lehet egy szava sem... de várjunk csak! Nincs is biztosítás a lakáson! Na mindegy.
Berúgtam az ajtót, majd belépve megtámasztottam a hátammal, hogy beengedjem Franyt, be sem néztem. Miért tettem volna? Ismerem a lakásomat, helyette Frannyre pillantottam, így pont nem sikerült elmulasztani hirtelen elfehéredő arcát, ahogyan kimeredt szemmel egy pontra fókuszál. Kérdése nyomán, követve pillantását én is bekukkantok a lakásba, persze mind ez csupán egy másodperc alatt zajlik le.
- Ky?- Nézek rá meglepetten. Majd kicsit beljebb tolom Franyt, hogy betudjam mögötte csukni az ajtót.
Persze ennél jobban a szőkeség már kényelembe sem tudta volna helyezni magát. Berúgom az ajtót, ami hangos csattanással ér a keretébe, s leteszem a szatyrokat. Úgy tűnik, hogy a kipakolás várat magára.
Persze most is dögös, mint mindig, pillantásom végigfut tökéletes, formás testén, oh, hogy én hányszor járattam végig a kezeimet ezen a testen.
-Mit keresel itt bébi? - Kérdem tőle ridegen. Persze neki is mindegy, egyik héten felbukkan vagyis az egyik nap, aztán újra eltűnik, majd megint csak előbukkan a semmiből...
- Jah igen, Ky ő itt Francesca, Cicuska, ő itt Kylen - Mutattam be őket egymásnak. Nem tudtam, hogy mi sülhet ki még ebből az egészből, de nem akartam előre magyarázkodni. Remek, egy lakásba vagyok zárva két temperamentumos nővel. Pont ez hiányzott még. Alessandro nem akar beállítani? Akkor már szinte teljes lenne az összkép.

Vendég

Francesca & Alex & Ky

A tudat, hogy van valakid csodás. Hogy tudod, az ujjaid köré csavartad már és minden kérésedet teljesíti. De ez a csodás érzés is elmúlik. Van viszont az, amikor az a valaki nem csak a tied. Dühítő, és azon vagy mindig, hogy csak a tied legyen. Én ezt már majdnem teljesítettem, aztán feladtam. Lehet hogy a majdnem az igazából még a fele sem volt, de közelebb voltam hozzá, mint az elején. És most érkeztem ahhoz a tudathoz, hogy egyáltalán nem birtoklom őt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Szörnyen fáj, hogy a szemembe mondta, hogy van már neki más és köztünk nem lesz semmi sem olyan, mint régen. Fájdalmat okozott, mélyebbet, mint mikor a szemem előtt csalt meg. Megcsalás? Ugyan, a mi kapcsolatunkba ez is beletartozott, és utólag elismerem, hogy azoktól lett igazán jó, heves, vad... nem, nem a szexre célzok, hanem magára a két ember közti kapcsolatra. Szerettem őt, de nem tudom, hogy igaz szerelem volt-e vagy sem... és azt sem tudom biztosra, hogy ő mit érzett irántam. Az biztos, hogy szeretett, de hogyan és mennyire?
Ami viszont biztos, hogy ma az ő lakásában töltöttem a napot és vacsorát főztem magunknak az egyik ingébe bújva, melltartó nélkül csak egy szál tangában. Igen, mikor leléptem a múltkor megint csak szó nélkül kerestem és találtam is egy pótkulcsot az ajtóhoz. Már minden tökéleted, a teríték, az étel lefedve, hogy ne hűljön ki nagyon, gyertya az asztalon, én pedig a kanapén. Nem várom hogy együnk, kinézem belőle, hogy szinte egyből nekem esik, mert most is örülni fog annak, hogy itt vagyok, örülni fog, hogy nem tűntem el megint, vagyis de... csak nem hosszú időre, egészen pontosan csak 1-2 napra.
Mi ez? Mintha ezt az érzést mondták volna régen nekem úgy, hogy 'pillangók repkednek a hasadban'... de ezt a szerelemre mondták akkor én meg most egyszerűen csak izgulok. Jól nézek ki? Nem sóztam el a kaját? Tökéletes lesz ez az este? Annak akarok tudni hajnalban majd, hogy ez az egész tökéletes. És a görcs, vagyis a pillangók felerősödnek, ahogy meghallom a kulcs hangját, ahogy valaki a zárba dugja és elforgatja. Mély levegő és elindulok a bejárat felé, készülve, hogy a nyakába ugrok miközben azt mondom neki, hogy 'Meglepetééés!'. De ezt nem tudom megtenni. Földbegyökerezett lábakkal állok meg egy barna hajú lánnyal szemben. Nem takargatom magam, miért is tenném? Nem vagyok szégyenlős, főleg nem lányok előtt. Biztosan ő... elfelejtettem, vagy Alex nem is említette nekem a nevét?!
Kérdése nem túl udvarias és mikor épp válaszolnék Alex szólal meg. A bébi szó egyensúlyozza a lány udvariatlanságát számomra... bár megértem. Meglepődött, hogy a 'drága barátja' lakásán egy szinte meztelen és elég csinos lányt talál... mit ne mondjak, meg vagyok magammal elégedve. Piros rúzsom remekül illik hasonló színű tangámhoz, fehér fogaimat kivillantva vigyorodok el. Ez egy vicces szituáció.
- Megnézted ma a naptáradat, édes? Boldog évfordulót, a szokásosat főztem. - közelebb lépve nyomok egy puszit az arcára, majd a Francesca felé fordulok.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Örülök, hogy megismertelek, Francesca. Szép neved van, és a külsődre sem panaszkodhatsz. Alexnek jó ízlése van, bár részegen neki is mindegy, csak éljen és mozogjon... - nevetem el magam, kicsit sem vagyok zavarban, de ez a jó kedv is hamar eltűnik és kicsit oldalra biccentett fejjel teszek fel neki egy kérdést, olyan hangsúllyal, hogy értse a célzásomat: nem kéne most itt lennie, és esetleg elrontania a tökéletes esténket. Vagy elmegy, vagy szebbé teszi. - Velünk tartasz, neked is terítsek?

|| Szavak: 553 || Megjegyzés: sajnálom a késést, és hogy lecsúsztam a második helyről, igyekszem visszarázódnia a reagolós életbe(:||

Vendég

Fura a tudat, hogy most jóba vannak, legalábbis Frannienek, inkább az, hogy nem kapnak össze két másodpercenként apróságokon, de tudja a lány, hogy ez hamar változhat és változni is fog. Nem szoktak ilyen sokáig megülni egymás mellett anélkül, hogy ne kapjanak össze bármin. És ez az idilli állapot is csak két napja tart, de Frannienek tetszik, sőt igazából hozzá tudna szokni Alexnek ehhez az oldalához. Tulajdonképpen bármelyik oldalát imádja, szereti amikor ilyen, de azt is szereti, ha azt nem jobban, amikor kemény, férfias, amikor perverz, az illatát, a pillantását, amitől már benedvesedik, sőt mi több magát, egész lényét, mindent imád benne. De talán a legjobban azt szereti benne, hogy mellette nem unatkozik, olyan, mintha benne is csördegezne némi olasz vér. Ez is talán Alessandro számlájára kellene írni, hiszen ez is az ő hibája, és az is, hogy habár Frannie utálja, hogy megmondják, hogy mit tegyen, hova menjen, és mégis az ilyen szadista, öntörvényű birtokló embereket fújja az útjába a szél. Habár először ki nem állhatta, sokszor még most sem állhatja ki, de vannak pillanatok amikor egyszerűen elolvad tőle. Szóval akár honnan is nézzük a dolgot, Frannie a nagybátyjának köszönheti, hogy találkozott vele, mert ha nem teszi azt amit akkor most nem lennének a húgával Amerikában, akkor sosem jöttek volna ide, és most is boldogan élnének Palermoban, sőt mi több lehet, most fejeznék be az egyetemet vagy valami ilyesmi. Ehelyett ilyen munkát kell végezniük, és a legszomorúbb az egészben, hogy nem is lenne rá szükségük, csak hát Alessandro ha már lúd, akkor legyen kövér alapon, meg amúgy ha már olaszok vagyunk elven még csak azért is, hogy nekik szar legyen, elvette az ikrek örökségét amire amúgy semmilyen szüksége nem volt, mert aztán neki is bőven van, hacsak nem jóval több, ami biztos. Hiába az olaszok már csak ilyenek, főleg, ha Alessandro Di Salvatore-nek hívják őket.
-Tudod, nem kell mindenhez embereket felvenni, néha napján mi magunk is megcsinálhatunk dolgokat, és akár még élvezhetjük is azokat.- mosolyog magában ahogy igyekszik felfelé a lépcsőn. Megfordul a fejében, hogy még egyszer megpróbálkozik azzal, hogy az egyik zacskót elkönyörgi Alextől, de a bolt előtt is hisztit vert ki, hogy milyen férfi lenne ha hagyná, hogy a lány cipekedjen mellette, úgy hogy hagyta, hogy inkább Alex nyugodtan férfiaskodjon, de biztos volt benne, hogy mire felérnek elfárad rendesen tőle. Ő akarta, így járt.
Mikor felérnek az ajtó elé, türelmesen vár amíg a férfi beüti a kódot, egy kicsit nevetségesnek tartja ezt a biztonságérzetet, főleg, mivel nála csak van kb. kettő zár az ajtón, azt csók, ha egy betörő valahová be akar törni, az mindig betör, mindegy, hogy nyitva áll az ajtó, vagy csak egy zár, esetleg mondjuk riasztó, ha akar bemegy, ez ilyen egyszerű. Minek kell mindent túl bonyolítani?
Ahogy belép a lakásba nem erre a látványra számított, vagyis a kanapéra, a festményekre, az asztalra, a virágokra a vázában, minden ilyenre igen.... de egy dögös barbibabára egy férfi ingben meg egy vörös tangában a kanapén.
Első gondolata az volt, hogy futás, a második, hogy már felnőtt nő, a felnőtt nők nem futnak, és ha Alessandro elől nem menekült akkor ez elől sem. Valamint ha még nincsenek is együtt Alexxel, de már több joga van itt lenni, mint neki.... akárki is legyen az.... tényleg ki is az? Amikor meghallja a „baby” szót, ha lehet elefántcsont színű arca még jobban elsápad, de még nem szólal meg, nem akar téves következtetéseket az amúgy is kényes helyzetből.
Már épp udvariasabb hangot ütne meg amikor a szösszenet megszólal, tátott szájjal hallgatja, hogy valami évfordulóról hablatyol, elkerekedett, kérdő tekintettel pislog a férfira, hogy biztosan ő megtudja magyarázni, de az biztos, hogy ő nem fog a nyakának ugrani.
Halvány mosolyt erőltet az arcára, kedvesen szólal meg, habár belülről fel tudna robbanni.... a szó legszorosabb értelmében, alig bírja vissza fogni olasz temperamentumát.
-Szia, köszönöm szépen, ahogy látom....- itt jól érezhetően méri végig tetőtől talpig, - te sem panaszkodhatsz. Igen, azt látom,- ennél többet nem hajlandó ki nyögni, még mindig azon van, hogy elmeneküljön, de ő sosem volt az a fajta, csak amióta találkozott Alexxel menekül mindig. De ez most meg fog változni, ugyan is most nem szalad el kislány módjára.
Hangjából tisztán lehet hallani azt szeretné, ha mielőbb eltűnne az olasz lány, úgy tesz, mintha fel sem tűnne neki, határozott mozdulattal le veszi a bőrdzsekijét, majd a fogasra akasztja, végül mézes-mázos hangon megszólal:
-Maradok, semmi pénzért nem hagynám ki..... ráadásul, imádom a házi kosztot. - azzal egy laza mozdulattal bele túr a hajába és hol a lányra, hol a férfira pislog.