Los Angeles, 1982.12.12 32 Lakberendező Civilians Tamta Goduadze

Karakter személyisége

pozitív tulajdonságok: Mosolygós, Vicces, Kreatív, Optimista, Dögös

negatív tulajdonságok: Pörgős, Nem szereti a tétlenséget, Néha szétszórt, Érzékeny, Szeszélyes

egyebek: ---

Történet vagy szerepes példa

Mikor már majdnem összejöttünk volna…

Korán van, és álladóan energikusan ébredek. Kipattanok az ágyból, aztán első dolgom, hogy Mariora gondoljak. Szerelmes vagyok belé, mert a nap 24 órájában róla álmodozom. Elképzelem magamban, hogy mi mindent tehetnénk meg egy nap leforgása alatt az én tempómban. Elkacagom magam, mert eszembe jut, hogy hozzám képest olyan, mint egy csiga. Ettől természetesen nem utálom, inkább szórakoztat. Ha vele vagyok, akkor sokkal többet mosolygok, mint más emberekkel. Dúdolni kezdek egy közös kedvenc dallamot, amit rongyosra hallgattunk már, miközben hozzá készülődök. Lassan eltűnnek az álmosság utolsó darabkái. Érzem, hogy egyre inkább felperdül a vérem, és alig várom a találkozást. Belenézek a tükörbe, s egy dögös nőt látok. Szép egyenes haj, némi smink és a többi. Sok férfi fog utánam fütyülni, de én hallani sem akarok róluk. Ők nem úgy néznek ki, mint Mario és valószínűleg érzéketlenek lennének. Ezzel szemben ő a pasik pasija. Öltözködés után jön a reggelizés. Meleg szendvicset készítek magamnak, ráadásul készítek többet, mert nem lehet tudni, hogy később nem kell e. Ha megéhezünk, akkor megetetem őt, és nem kerül pénzbe. Telerakom a hasam, aztán felszerelkezek négy életmentő szenyával. Szusszanok egyet, aztán marad a fogmosás. A feladat végeztével marad az ellenőrzés, hogy minden rendben van-e? Mivel igen, így marad a cipőnek a felvétele, aztán indulnék az ajtóhoz, amikor édesapám viharzik hozzám.
-Nem mész sehová kisasszony! Gyorsan öltözz át valami olyanba, amiben nem vagy feltűnő. Nem kell hoznod magaddal semmi fontosat, mert nincs időnk rá. Indulj! – Kissé meglepődök, hogy mi történt hirtelen. Tegnap még arról volt szó, hogy elmehetek vele. Nyitnám ki a számat, hogy kérdőre vonjam a szülőm, de az rám ordít teljesen.
-Gyerünk már! Nem érek elmagyarázni most, de később mindent megtudsz. – Még sosem láttam ilyennek, egyrészt idegesít, másik részt megijeszt. Végül nem vitatkozok vele, mert tudom, hogy képes lenne felpofozni. Kisebb koromban volt rá példa. Gyorsan felmegyek és átöltözök a kikötésnek megfelelően. Mikor leérek, akkor ott már anya hasonló felszerelésben. Nem tudom mi ez az őrültség, de még nem vesztem el a fejem. Úgy gondolom ez csak egy vicc a részükről, s haza fogok menni. Odasétálok hozzájuk, mikor a fejemre nyomnak egy baseball sapkát. Előveszem a mobilom, hogy írjak Marionak, hogy késni fogok, ám apám elkobozza tőlem. Anyuval sem kivételez, ami még inkább idegesít.
-Üzenetet legalább hagyhatnék neki. Nem gondoljátok? – Teszem fel a halkan a kérdést, de kissé el vagyok bizonytalanodva, hogy helyesen tettem e. Apám szigorú szemmel rám néz, hogy mit képzelek, s a további szavak bennrekednek. Végül elkészül a család, ám édesapám a következőket mondja.
-Felejtsd el azt a huligánt örökre! Míg élek te nem mehetsz hozzá ilyen senkiházi emberekhez. – Szavai bántanak, sőt mikor rájövök, hogy örökre eltiltott Mariotol, akkor összeszorul a szívem. Mi történt? Ez valóság, vagy egy nagyon rossz álom? Nem tudok semmit, hogy hová megyünk. Elszomorodok, mert a mai szép nap helyett a világ legrosszabb napja válik. Odasietünk az autóhoz, bepakolunk, aztán beszállunk. Egy halvány reménysugár pislákol bennem, hogy apum azt mondja, hogy ez csak egy vicc. A városban több lámpánál reménykedek, aztán Los Angeles elhagyása már eltűnik. Dühös vagyok apára, anyára és a világra. Szomorú, elárult és nem tudni, hogy mi minden. Sírni kezdek, s anyám nyugtatni próbál. Távolodok Mariotol, életem egyetlen szerelmétől. Fogadalmat teszek, hogy egyszer még visszajövök érte. Később tudom meg, hogy apa benne van egy komoly ügyben, s el kellett menekülnünk valahova, ahová mondták neki. Gondolok egyet, aztán elkezdek naplót írni, hogy mindenről emlékezzek, de leginkább Mariorol.