Egy hét telt el a születésnapom óta, egy hete lettem huszonöt éves, másnap a tükörben már rögtön találtam egy ősz hajszálat is, amit hiúságból azonnal ki kellett húznom egy kis csipesszel. Kiborított már az az egyetlen ősz szál is, nem vagyok még tata, hogy efféle dolgokra kelljen ügyelnem. A hetem egyébként rohanva telt, rengeteg bizniszt kellett nyélbe ütnöm, voltak közte legális dolgok is, hisz üzemeltetek egy kondi-és fitnessz termet, de mellette sok más illegális dologban is benne van a kezem, többek közt lopott kocsik tuningolásában, eladásában, és egy kis kábszerben, az egyéb, kamionról leesett áruk kereskedelméről már nem is beszélve. Abban az egyik legnagyobb üzlettársam Serge volt, vele ütöttük nyélbe a legjobb üzleteket, ő egyben a haverom is volt, ezért vele bátran mertem bele csapni mindenféle munkába, hisz tudtam, hogy én lennék az utolsó, akit átverne. Ettől függetlenül azért igyekeztem óvatos maradni, hisz sosem tudni, mikor nem alszik az ördög, de alapvetően talán ő volt az egyetlen, akiben képes voltam valamilyen szinten bízni. Meg is beszéltem vele egy találkozót, ezért is érkeztem meg a bárjába, ami luxus designal volt felszerelve, tényleg menő helynek tűnt és az egyik legjobb hely volt a városban, amire nagy valószínűséggel még az oroszoknak is fájt a foga, Serge elmondásai alapján.
Ahogy beléptem az ajtón, azonnal a pulthoz sétáltam, rutinos léptekkel haladtam el a táncolók közt, majd helyet foglaltam az egyik bárszéken, és Clarissára pillantottam.
- A szokásosat csibém. - Rákacsintottam a szőkére, már több, mint egy éve dolgozott Sergnél, és tudta jól , hogy a whiskey a kedvenc italom. Nem is habozott, tüstént kitöltötte nekem az italt, s mikor rákérdeztem arra, hogy a főnöke éppen hol lófrál, már mutatott is a hátsó helyiségek elé, ahonnét kilépett a mindig jól öltözött, hozzám képest divatikon cimborám. Míg ő egy kékes színű öltönyt viselt, addig rajtam csak egy fekete ing és egy farmer volt, az ingem ujjai a könyökömig fel voltak tűrve, és az alja sem volt betűrve a nadrágomba, csak úgy lazán, hanyagul lógott rajtam.
- Mi van, most keltél ki az ágyból? - Vágott nyakon barátian, ahogy közelebb ért, majd megtámaszkodott a pultnál és ő is kért magának egy italt Clarissától.
- A cimbimnek minden ingyen van, értve?- Adta ki az utasítást, mire vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Haver, ne idegelj már, ha így folytatod, nem lesz bevételed. Tudod, hogy mennyi az én napi fogyasztásom?- Ezen jót nevettem, aztán kérdően pillantottam rá.
- Na mi a pálya? A buliról hamar lepattantatok? Nem igen emlékszem a részletekre..- Tettem hozzá, s valóban nem volt tiszta néhány kép, például arra sem emlékeztem, hogy Julie hová tűnt.
- Jah, leléptünk, miután henteregni kezdtél Zoeyval. Egyébként haragszom rád haver, viszek neked egy jó csajt, egy ajándékot, erre meg más nővel henteregsz? Mi volt a gond?- Nézett rám kíváncsian, értetlenül.
- Baszki, nem tehetek róla. Befeküdtem a szobámba, vártam, hogy jöjjön a csaj, akit hoztál, erre meg megjelent Zoey, rákapott a cerkámra, most mondtam volna, hogy bocs, de sorszámot kell húzni?- Nevetve próbáltam ezt a témát is letudni, s nem akartam elmondani a valódi okát annak, hogy miért nem indultam rá az ő hozott csajára.
- Jó-jó, ne magyarázkodj, nincs semmi gond. Ledolgozta a kicsike, este elvittem magamhoz, úgy megdöngettem hallod, nagyon élvezte a csaj. - Serge erős túlzással mesélte el az éjszakáját, de én elhittem minden egyes szavát, s ami azt illeti, nem tetszett az, amit hallottam. Egy pillanatra elhalványodott a mosolyom is, de ezt leplezni akartam, ezért magamra erőltettem egy vigyort.
- Ej haver, nem változtál. - Az italom után nyúltam, majd koccintottam vele, de épp csak kortyoltunk az italból, Serge felállt a székről.
- Ne haragudj, van egy kis dolgom, de jövök még, addig fogyassz és érezd jól magad, a ház vendége vagy.- Hátba veregetett, majd elsétált, én meg egyedül maradtam a pultnál.
- Kérnék még egy ilyet- mutattam a whiskeymre, majd rágyújtottam egy cigire, és unalmamban karikákat fújtam a füstből.

Jól ismertek már a vendégek, tudták, hogy hiába toltak elém a pulton bármennyi pénzt, vagy ejtettek a melltartómba egy luxus lakás bejárati ajtó kulcsát, ígérték, hogy a következő égitestet rólam fogják elnevezni és megkapom a kocsit, amibe megdöngetnek, netán jachtot kapok, ha hagyom, hogy belém élvezzen, akkor is képes voltam visszautasítani a leggazdagabbakat is azzal az indokkal, hogy bocsi, de ma nincs kedvem hozzád.
Tudták jól, hogy én vagyok, aki a legtöbb idejárót antipatikusnak tartja és ezt nem rest közölni se velük. Eric, a pultos srác, mindig jókat röhögött rajtam, és előre sajnálta az aznap este rám akaszkodó férfit, mert tudta, hogy aznap mennyire hisztérikus vagyok és kemény kritikával fogom illetni az összes jegygyűrűt viselő üzletembert. Ma sem volt másképp, hiszen már a második vendégemnek intettem búcsút.
- Megtennéd, hogy nem röhögsz rajtam? Mert beszélgethetünk arról is, hogy impotenciával küszködsz, és csak azért dolgozol ebben a bárban, mert reméled, hogy a sok prostit bámulva visszatér majd a szexuális étvágyad és megjavul a szerszámod.
- Juliet, még egy ilyen kedveskedő megjegyzés és muszáj leszek mérget tenni az italodba.
- Hümm, és utána majd te fogod kielégíteni a főnököt, ha épp nem tetszenek neki a számlák? Tudod, Serge szájjal szereti a legjobban a kényeztetést, ráadásul nagyon-nagyon sokáig bírja tartani magát…
- Megengedem, hogy befejezd – nézett rám nagyon csúnyán Eric, akiről köztudott volt, hogy mióta kidobta a barátnője egy nővel sem volt. A bárban elég sokan gyanakodtak arra, hogy férfiakkal szűri össze a levet, azért tud ilyen fesztelen maradni a sok prostituált társaságában. Nem szerette, ha feszegettem ezt a témát, főleg nem, hogy minden este itt ültem a pultnál és minden este rajta köszörültem kiélezett nyelvemet.
- Beszéljünk csak arról, hogy milyen mérget szánsz nekem – pillogtam rá negédesen, miközben ujjammal játszottam a koktélos pohár száján. Már az italnak sem volt olyan íze, mint az első időkben, a méregdrága italok nem estek olyan jól, és úgy ittam a whiskey-t, mint más a buborékos vizet.
- Nem kell méreg, jön a kedvenc, rámenős faszid – röhögött a képembe és még egy kitartást formált szájával, mielőtt visszament volna poharakat törölgetni.
Mr. Bright. Gyűlöltem a pasast, aki már a hatvanadik évében járt és minimum a hatodik bypass szívműtétjén volt túl ebben a hónapban. Annyira drukkoltam neki, hogy valamikor ott veszik a kések alatt, de sajnos mindig eljött, zavaróan közel merészkedett hozzám, letapizott és még levakarni sem tudtam. Túl edzett volt, jobb volt a beszélőkéje, mint más harmincas éveikben járó vendégeimnek.
Még nem ért elém, de már az orromban éreztem bántó cigaretta füstös szagát leheletének, érdes tenyerét a kézfejemen és azt a bántó gúnyvigyort, amivel idegesített. Ő is tudta, hogy mennyire a pokolra kívánom személyét, de úgy látszott élvezte feszíteni a húrokat, s újra és újra próbálkozni.
- Juliet, az én legkedvencebb angyalkám.
- Mr. Bright, hogy maga mennyire hiányzott – grimaszoltam egyet mosoly helyett.
- Tudom, szívecském, de úgy néz ki három hónapig nincs időpont egyik kórházban sem operációra, úgyhogy hacsak nem szeretkezés közben áll le a szívem, sehol nem leszek fogadva.
- Akkor talán nem kellene kockáztatnunk… - köszörültem meg torkomat és oldalra tekingettem, hátha találok egy fogam alá való vendéget.
- Mit is iszol, tündérem?
Erre a kérdésre már nem válaszoltam, ha nem is konkrétan klienst fogtam, de valakit, akivel átvészelhetem az este következő részét. Winston. A szemére kellett hánynom a születésnapi éjszakáját. Nem bírtam ki, hogy ne tegyem meg. Veszteni valóm már nem volt.
- Bocsásson meg, Mr. Bright, dolgom van.

- Szép estét, Mr. Cross. Nem fél, hogy valamelyik kedves prostituált magát választja ki partneréül az estére? Tudtommal nincs oda értük – magyaráztam ironikusan, miközben a háta mögött álltam.
Nem vártam meg, hogy hátra forduljon inkább leültem vele szembe az üres fotelba.
- Mit keresel itt? – dőltem előre és nem felejtettem el végighordozni rajta tekintetem. Egy hete, hogy nem láttam és ugyan olyan sármos, mint múlt hét pénteken a DVD kölcsönzőben. Kár, hogy megvet.

Az első pohár whiskey hamar elfogyott, én meg nem ücsöröghettem szomjasan, kiszáradt torokkal, kellett egy újabb löket a jó öreg, aranysárga ír nedűből, ezért meg is sürgöttem a csinos pultos lányt, hogy tegye szépen a dolgát.
- Kérnék jeget is, de még mehet abba a pohárba whiskey szerintem, ne sajnáld tőlem, na, lendítsd meg az üveg nyakát. - Kérlelve adtam az instrukciókat, mire Clarissa mosolyogva annyit töltött nekem, hogy végre elégedett mosoly szökött az arcomra, s kezemmel magamhoz húztam a jégkocka hideg poharat. Ráérősen szívtam tovább a cigimet, néha oldalra fújtam a füstöt, miközben Clarissa tevékenységét figyeltem a pult mögött, néha pedig szemügyre vettem a hátsó és elülső lökhárítóit. Nem is igazán értettem,hogy ez a csaj miért a pultban dolgozott, és miért nem táncoslányként, vagy prostiként, hisz nagyon mutatós volt, jól illett volna a színpadra, vagy akár az ágyamba. Közben áttelepedtem egy asztalhoz, s míg ezen gondolkodtam, ismerős hang csendült fel a hátam mögül, s nem volt nehéz kitalálnom, hogy kihez párosítsam. Hátra sem kellett fordulnom, elég volt a pult mögött elhelyezett tükörlapra pillantanom, hogy lássam, Juliet áll a hátam mögött.
- Ezt nem éppen így mondanám, némelyik egészen az ínyemre való, csak egyesek nem. - Gúnyos vigyorral fordítottam felé a fejem, s az egyesek szót direkt megnyomtam, hogy nyugodtan vegye csak magára. Hogy mi változott a szülinapi bulim óta? Sok minden, többek között az, hogy már nem volt kedvem közértbe járni, se a videótékába, és a futáshoz sem volt kedvem, mert valami megváltozott. Tudtam, hogy már nem vár ott rám az a lány, tudtam, hogy nem is létezik, csak egy prosti, semmi más. Talán előítéletesnek tűnhettem, de még mindig nem tudtam megemészteni azt, ahogyan Julie viselkedett a születésnapi bulimon. A lány a hátam mögül hirtelen elém került, s a velem szemben lévő fotelben foglalt helyet, ami azt illeti, meglepett, hogy ismét az én társaságomat kereste.
- Mi..mi az, hogy én mit keresek itt?- Kérdeztem némi felháborodással a hangomban.
- Tudtommal egyik prostinak sem tartozom beszámolóval, és neked lenne a legkevesebb közöd ahhoz, hogy miért vagyok itt. Ha szolgáltatás miatt jöttem, az se érdekeljen, ne aggódj, nem kérnélek téged. Egyébként kösz, remekül vagyok, ja, és Serge a haverom, ez meg itt az ő klubja, szóval szerintem okos kislány vagy, és hamar összerakod a fejedben a puzzle darabkáit. - Rákacsintottam, hanglejtésem végig gúnyos volt, a poharam után nyúltam és kortyoltam az italból, majd végig pillantottam Julien, s végül a szemeibe néztem.
- Tudod, ki*aszott nagyot csalódtam benned. - Nem köntörfalaztam, ami a szívemen, az a számon, s ugyan a buliban nem tudtunk beszélgetni, most itt volt rá az alkalom, nem mintha bármit is kelett volna beszélnem vele, de azért...még mindig bosszantott a helyzet.
- Julie drágaságom, rám mikor kerítesz sort? Nem a semmiért jöttem ide. - Mr. Bright lépett oda az asztalhoz, ami mellett ültünk, s meglengette Julie előtt a bankóit. Felpillantottam az öreg pasasra, majd Jules reakcióit figyeltem, ezt az egészet annyira hihetetlennek tartottam. Egyszerűen bosszantott és idegesített a helyzet.
- Hé, nem zavarja, hogy épp beszélgetünk? - Szóltam oda a pasasnak, egyelőre még csak ültem, de a tekintetem nem épp a béketűrésemről árulkodott.
- Maga ne szóljon bele, nem láttam, hogy fizetett volna, én viszont hoztam a pénzt! - Szólalt fel erőteljesebben, mire felálltam a székről.
- Leszarom, húzz innen tata, míg kettőt számolok...- Erre már néhányan a közelből is felkapták a fejüket, többek közt az öreg fószer szekrény méretű unokája is, aki a tatát hordozgatta-felvigyázta néhány csomag chips, és pár doboz turbó rágó fejében.

Winston társaságát sokkal szívesebben élveztem volna egész estén át, mint a bárból bárki másét. Kár, hogy ha így folytatom és tovább húzom a szám a vendégekre, akkor előbb vagy utóbb be leszek panaszolva Serge-nél. Akkor pedig hiába lesz a sok odaadó óra, mert le fog hordani, amiért nem végzem a munkám. Biztos elmondaná, hogy ha ehhez túl kényesnek érzem magam, akkor visszalátogathatok a színházba. Persze utána rögtön szabadkozna, hogy ezt, mint főnök el kellett mondania, de mint a barátom és leghűségesebb pártfogóm, csak noszogatni óhajt, hogy ne kelljen megválnia egy ilyen tehetséges és vonzó nőtől, mint szerény személyem. Kár, hogy a főnököm is azon férfiak körébe tartozott, akit jobban ismertem, mint a tenyeremet.
Winstonnal is jó úton haladtam afelé, hogy kiismerjem, egészen addig ment is, amíg ki nem derült a foglalkozásom. Ha akkor Serge nem engem választ ajándéknak, akkor ma már talán Winstonnal eljutottunk volna arra a szintre, hogy felhívom a lakásomra valami mondvacsinált ürüggyel, hogy a megerőltető férfinak való fizikai munka közben kedvtelve bámulhassam meztelen felsőtestét. Reméltem, hogy senkinek nem tűnt fel, de a gondolatra jól esően beleharaptam alsó ajkamba, s csak utána lomboztam le magam a velem szemben ülő valós látványával.
- Miért csak engem vetsz meg? Hm? Miért vagyok én más, mint a többi lány a bárban? Nem értem a logikád. Azt hittem ilyenkor már nem látsz, csak lyukakat – csóváltam meg fejem gúnyos mondatom közben. Talán kérdéseim sora elárult, elárulta, hogy miért vagyok most itt, miért kísértem magunkat egy beszélgetéssel. Normális esetben elkerülném, de ahhoz túl keveset tudok.
Nem igazán vettem fel emelt hangnemét, még meg sem hatott, hogy neki ennyiből tartott felmérgelnie magát, az ő dolga volt, hogy mennyire hevesen reagálja le jelenlétemet. Ez is csak őt jellemezte. Ugyan végighallgattam a kérdésemre kapott választ, de nem reagáltam rá, vártam, hogy lehiggadjon, addig csak emésztgettem a tényt, hogy talán Winston egy nap a főnököm lesz, hisz az tény volt, hogy Serge-el barátok, ha nem mondja is rájövök.
Muszáj voltam felnevetni, mikor kifakadt.
- Ennyi időbe tellett, mire összeszedted magad és ilyen komoly kérdést mertél intézni egy ribanchoz? Gratulálok Winston – válaszoltam pimaszul higgadtan, és visszadőltem a kényelmes fotelbe.
- Egyébként meg tisztában vagyok vele, hogy csalódtál bennem, de te megaláztál engem. Nem az a nő vagyok, akit csak úgy félre lehet dobni, főleg nem olyan módszerekkel, ahogy te csináltad. Undorító és aljas volt tőled, hogy megvezettél, aztán egy másik nővel enyelegtél. Ez lett volna a bosszúd? Nagyon remek, egészségedre…
Mielőtt tovább folytathattuk volna a beszélgetést, az asztalunk mellett megjelent Mr. Bright.
- Ó, Anyám! Maga tényleg ennyire levakarhatatlan? – vontam össze szemöldökeimet és a lehető legellenségesebb pillantásomat szegeztem neki, de úgy éreztem, hogy az előbb felemlegetett sérelmemért nekem is revánsot kell nyernem Winstonnal szemben, a helyzet pedig kapóra jött.
- Winston, fizess értem. Nem akarok elmenni ezzel a pasassal. Kivehető műfogsora van, elborzasztó modora, jéghidegek a kezei, a szottyadt segge nem fér el egy bárszéken – suttogtam halál komolyan Winstonnak, és reméltem, hogy annyi tehetségem még maradt, hogy eljátsszam a teljesen kétségbeesett ribancot, aki élete legnagyobb félelmével kellene, hogy megküzdjön. Komolyan, még szemeim is bekönnyeztek. – Kérlek – biggyesztettem le alsó ajkam, miközben erősen megszorítottam a férfi kezét. Azt azért nem akartam, hogy verekedésig fajuljon a dolog, mert a végén nekem kellene fizetnem a temetést, s Winston kórházi ellátását sem akartam finanszírozni, már pedig ha az a kétajtós szekrény megtalálja verni a férfit, akkor nem marad egyben. Néha jobb szemet hunyni.
- Csak dugj pénzt a melltartómba és máris folytathatjuk a beszélgetést. A tiéd leszek. Itt a beszélgetésért is fizetni kell. - mondtam komolyan Winstonnak, és reméltem célt értem játékommal. - Ha eltűnt a hapek visszaadom - tátogtam és hajamat igazgattam, hogy ne legyen olyan feltűnő, amiről beszélek.
- Mr. Bright, várjon meg a pultnál. Ha végeztem Winstonnal, megbeszéljük a továbbiakat. Addig hívja meg egy kólára az unokáját - böktem a bamba csávó felé, és még mindig Wins reakcióját vártam.
- Winston, csináld már, mert szétverik a pofikád... engem meg megerőszakolnak - súgtam egész halkan, és reméltem, hogy ő meghallja. Nem mondhatnám, hogy érte csináltam, hiszen a pénz hajtott, ez most az én bosszúm volt neki. Utána megpróbálhatok majd újra normális lenni vele, de most át kell vágnom egy kicsit. Talán elég hihető voltam.

Várható volt, hogy felteszi majd ezt a kérdést, csak épp választ nem eszeltem ki erre az esetre, hogy miért is vetem meg őt, míg a többieket nem. Mélyen Julie szemeibe pillantottam, majd elkezdtem kotorászni a zsebemben, ismét előkerült a cigis doboz és az öngyújtó, előhúztam belőle egy szálat, őt is megkínáltam, ha vett, ha nem, akkor a dobozt az asztalra tettem, majd meggyújtottam a cigimet, hosszan kifújtam oldalra a füstöt és újra rápillantottam. Előttem állt egy pohár wiskey, nem is hagytam, hogy unalmában elpárologjon, rámarkoltam az üveg falára, majd ajkaimhoz emelve kortyoltam az italból, aztán visszatettem a poharat.
- Már megint, mi ez a f**om feltételezés, mi? Nem vetlek meg, csak …mégis mit kellett volna tennem, mi? Nézd..-újra slukkoltam a cigiből és folytattam .
- Nem kicsit hidaltam le attól, hogy éppen téged hozott Serge a bulimra ajándéknak. Tudod minek örültem volna? Elmondom, annak, ha összefutunk még aznap délután a tékában, én elhívlak a bulimba, te meg szépen eljössz, aztán szórakozunk egy jót. De nem így…prostiként, fizetett kurvaként. Nekem ez sok. – Igyekeztem normális hangnemben beszélni, úgy éreztem, lehetek őszinte már annyi dumálgatás után. Julieval már legalább két-három hónapja ismertük egymást, tényleg sokszor futottunk össze, s a kezdeti véletlenekből már lebeszélt futások lettek. Egy kis kocogás háromkor a Centralban, okééé. Mosás a Harven Street sarki mosodában, mert mindkettőnk lakásához közel van? Mehet. Jól elvoltunk, haverkodtunk, kezdtem megkedvelni, aztán egyszer csak prostiként állított be a lakásomra. Ezen nem tudtam túltenni magam, ráadásul abban sem voltam biztos, hogy nem tudta-e, hová érkezik.
- Látod? Pontosan ez csesz fel, ez a viselkedésed? Hová tűnt Julie? Hová tűnt az a csaj, akit megismertem? Ő nem beszélne így velem. – Hajoltam közelebb az asztal felett és felé fújtam a füstöt, miközben mélyen a szemeibe pillantottam. Az, hogy dühös voltam, már számomra is világossá vált, és tudtam is, hogy mi volt ennek az oka. Julie volt az, akivel egész más terveim voltak, nem mintha sokszor filóztam volna efféle dolgokon, de Ő egyre gyakrabban az eszembe jutott, meg is jegyeztem magamban, hogy pont olyan, aki nekem való, de úgy tűnik, ez téves feltételezés volt részemről. Ezt azonban nem akartam megosztani vele, hülye lettem volna ilyesmiről dumálgatni a csajjal.
- Megaláztalak? Én aláztalak meg?- Halk nevetés tört fel belőlem, némi hitetlenséggel vegyítve, miközben megráztam a fejem.
- Álljunk meg egy szóra. – Hevesen gesztikuláltam cigarettát tartó kezemmel beszéd közben.
- Én aláztalak meg? Nem gondolod, hogy már maga a tény, hogy prosti vagy és mindenkivel összefekszel, azzal már saját magad megalázod? És ne kend rám! Az élet ilyen, nem várhatod el, hogy minden pasas örüljön egy fizetett prostinak, a munkában vannak néha kudarcok. Egyébként sem vezettelek meg, részeg voltam, már cseszettül zavart a helyzet, vártam is rád. Arról meg nem tehetek,hogy míg te a koktélomat keverted, meg Sergel épp azt beszélted le, hogy majd utána hogy s mint fogod őt le**pni, addig engem megkörnyékezett Zoey. Ez van, látod, neki legalább bejövök, ő pénz nélkül is kész volt velem lefeküdni. Te csak a pénzedre hajtottál…- Kezembe fogtam az italomat, s további szavaira inkább megforgattam a szemeimet, majd újra kortyoltam.
- Miféle bosszúról beszélsz? Nem vagyok dedós hülyegyerek, nem volt itt semmiféle bosszú, így alakult az est. Egyébként neked nem tök mindegy, hogy így történt? Utána úgyis ledolgoztad a pénzed, Serge mindent elmesélt…csak gratulálni tudok. – Fintorogtam egy sort, és inkább újra beleszívtam a cigimbe, majd ismét előre fújtam a füstöt. Akkor jelent meg az aszaltszilva képű tata, aki már fél lábbal a koporsót taposta. Egyébként sem voltam jó kedvemben, így csak még jobban felhúzott a viselkedésével és azzal, hogy ennyire nyíltan ráment Juliera. Mikor a nőre pillantottam, meglepett, hogy mit súgott nekem, még a szemöldökeimet is felvontam egy kicsit. Eszem ágában sem volt fizetni, de tény, hogy azt sem akartam, hogy az öreg fószer belekotnyeleskedjen a beszélgetésembe. Nem is tudtam nyugodt maradni, szívesen bevertem volna az öreg képét, de mikor az unokája is megjelent mögötte, vissza fogtam magam. Nem, mintha ne verekedtem volna még kétajtós szekrénnyel, de egyrészt nem akartam szétveretni a képemet, másrészt Serge üzletében sem akartam nagy balhét.
- Talán nem kéne ilyen helyen dolgoznod, hanem kereshetnél magadnak tisztességes melót. – Az asztalon támaszkodva, közelebb hajoltam hozzá, és ezt suttogtam, majd újra felegyenesedtem és az idős seggfejre pillantottam. Nagyon a bögyömben volt a csávó, meg a kopasz gorillája is, de végül Julie szavai meggyőztek, mikor a fülembe súgott. A pénztárcámért nyúltam, elővettem belőle egy szép összeget, majd odahajoltam , és becsúsztattam Julie melltartójába, aztán az öregre pillantottam.
- Van még kérdés baromarc, vagy eltalálsz magadtól is a rokkant mosdóig?- Szúrós pillantással néztem az öreget, láthatóan nem tetszett neki az, hogy elhappoltam előle kedvenc prostituáltját, végül az unokája rángatta őt arrébb, mutatva, hogy vannak még a teremben szép lányok, válasszon azok közül.
- Pff, hülye ******** - Káromkodtam egy sort, majd összeráncolt homlokkal, morcosan pillantottam Juliera.
- Hogy vagy képes elviselni azt, hogy effélék tömködjenek? Basszus, el sem hiszem…- Beletúrtam a hajamba, majd újra elővettem a cigimet és ismét rágyújtottam egy újabb szálra.
-A pénz miatt csinálod, vagy mégis miért? Serge nem az a fajta ,aki fegyvert nyom a homlokodhoz, ha nem csinálod. Régóta ismerem már, meg másokat is, és hidd el, nála vannak sokkal rosszabbak, és ha egyszer azoknak a kezébe kerülsz, onnantól véged. Narkósként végzed majd, el sem tudod képzelni, mire képesek az ilyen lányokkal. Serge próbál benneteket védeni, de mindig van menthetetlen eset. Élvezed ezt? Ne mond , hogy igen, mert eret vágok…- Még mindig hitetlenül néztem Juliet, ismét megráztam a fejem, is kortyoltam a whiskeymből.

- Julie nem tűnt el, itt ül veled szemben – vontam fel szemem, mikor meghallottam egymás után vehemens glédában felsorakozó kérdéseit. Nem akartam felmérgelni magam azon, hogy nem tud megérteni. Nem mintha ezt kértem volna tőle, vagy elmondtam volna neki életem azon töredékeit, mikor ráfanyalodtam e szakmára, de mégis elvártam volna tőle, hogy felnőtt ember létére el tudja különíteni és meg tudja fogalmazni azt az indokot, amiért nem lehettem mindenkivel mosolygós és készséges.
De ahelyett, hogy most erről hosszas monologizált szöveget engedtem volna feltörni magamból kihúztam egy szál cigarettát a felém nyújtott dobozból, és ajkaim közé tűzve megvártam, amíg Winston meggyújtja nekem. Amíg hevesen cikáztak a gondolatok fejemben, csak arra a rövid időre vettem ki a szálat számból, amíg röviden kifújtam a keserű füstöt. Nem akartam őrültséget mondani, vagy kifakadni és ráborítani az életemet, mert azt nem érdemelte volna és nem is tartozott rá minden, mert nem adta jelét annak, hogy jó barátként jóban rosszban mellettem maradna. Így ez volt a legjobb, amit tehettem. Elszívtam a cigarettát, és a jól megszokott gépies mozdulat közben, ahogy mérget juttattam tüdőmbe, elnehezítettem a nikotinnal légvételeimet, sikeresen le is higgadtam.
A hosszú folyamat közben mélyen néztem Winston szemeibe, de meg nem törtem volna a csendet, még azt sem mondtam neki, hogy köszönöm, csak miután elszívtam a cigarettát, és elnyomtam a hamus tálban.
Átgondolva helyzetünket, mérlegelve esélyeimet emeltem fel csupán hangom.
- Ha megismertél volna igazán, eleget kérdeztél volna, és kicsit közelebb kerülünk egymáshoz azon kívül, hogy párszor átöleltem a mellkasodat, mert reggel a macskám nem elégítette ki a szeretet hiányomat, akkor igen, csalódhattál volna abban a Julietben, akivel együtt mostad a fehérneműidet, akivel hot dogot ebédeltél és előszeretettel a segítségére siettél tankolásnál. Kevésbé éreznéd szarul magad, ha a hétköznapi önmagam képe válik negédessé és álszentté. Sajnálom. Tényleg – tartottam cseppnyi hatásszünetet. – Ha felnőtt lennél, el tudnád viselni a tényt, hogy valaki ilyen pályára kényszerült. De látod? Most sem azt kérdezed, hogy miért csinálom ezt? Nem is érdekel, hogy mit keresek egy éjszakai pubban, csak olyan intim dolgokért hibáztatsz, mint az életben maradás. Hát bekaphatod Cross!
Bármennyire is megkeményültek szavaim, nem haragudtam rá igazán, amiért nem áskálódik a múltamban.
- Őszintén? Nem, nem gondolom, hogy prostituáltként dolgozni megalázó – vettem át stílusát és hevesen gesztikulálva tártam szét karjaimat, s préseltem össze érdektelenségtől megfeszült ajkaimat. – És igen, remekül értesültél róla, hogy megdolgoztam a pénzemért, örülök, hogy tisztában vagy vele, hogy megdolgozok minden rohadt dollárért, amit a melltartómba nyomnak. De van egy ötletem, felejtsük el azt az átkozott estét, mind a kettőnknek kényelmetlen volt, rosszul jöttek ki a lépések, s Serge rosszul játszotta ki a lapjait. Most már tudod, hogy mi a foglalkozásom, tudod, hogy ha kell akkor foggal-körömmel harcolok a méltóságomért, ami van, mert még egy örömlánynak is lehet nagyobb büszkesége és tisztelete, mint egy naiv szűznek, s tudod, hogy azokkal, akiket kedvelek, mennyire emberi, kedves és odaadó tudok lenni – magyaráztam komolyan, s észre se vettem, hogy mennyire belemélyedtem gondolataimba.

Kiszakadtam a szakmámból, már olyannyira, hogy Winston sem sajnált meg, nem vált be nála a színjátékom. Átlátszó lett volna? Ne már, hiszen eddig hiányzott neki a rendes énem, akkor most miért nem tudta megsajnálni a kétségbeesett pofikámat?
De azért annak örültem, hogy pénzt kaptam, ráadásul Winstontól. Nem lett volna szükségem rá, nem azért kértem, de hiúságomnak kifejezetten jól esett, hogy a férfinek megértem egy nagyobb összeget, hogy folytathassuk beszélgetésünket az ildomos témájú dolgainkról.
- Majd legközelebb, Mr. Bright – szóltam utána. Tettetet komolyságom hamar odaveszett, mert nevetés szakította félbe szavaimat. Pedig még hozzá tettem volna, hogy ne búsuljon, a temetésén ott leszek és dobok egy rózsát a koporsóra.
Ahogy az öreg törzsvendég odébb állt, kihúztam melltartómból az összeget és az asztalra tettem. Persze, ügyeltem rá, hogy Wins ne vehesse vissza, még ha nem is akarta volna, rátettem tenyeremet és az asztalra könyökölve hajoltam közelebb hozzá önelégült vigyorommal.
- Itt hagynám ezt a munkát, ha lenne valami máshoz végzettségem, itt hagynám ezt a munkát, ha máshol is ilyen jól szórakoznék. Túlságosan jól kiismertem a férfiakat, és elkényelmesedtem, pedig nem így terveztem el a jövőmet – vontam meg vállamat, miközben Winston arcát kémleltem. – Rászedtelek, észrevetted? Öt perce még azt mondtad, te nem fizetnél értem. Hoppá, mintha megdőltek volna az elveid… khm… na de, nem akarok én szemrehányó lenni, mielőtt kényelmetlenül éreznéd magad. Most már ráérek. Egész estére. Ennyi pénzért holnap reggelig is ráérek – pillantottam le a bankókra, és ujjam hegyével felhajtogatva a papírokat megszámoltam, mennyit is értem meg Winsnek.
- Tudod, miért vagyok luxus titulusban? Hogy mondhassak nemet. Nekem nem kell mindenkivel lefeküdnöm, csak akivel én akarok. Arra kell ügyelnem, hogy ne erőszakoljanak meg, de egyébként választhatok, kivel akarok kufircolni. El ne képzeld, hogy zsánereim a Mr. Bright félék… előtte meg kéne vakulnom és alább adnom az igényeimet, hogy egy ilyen pasasnak egyáltalán hagyjam, hogy hozzám érjen. A törzsvendégekre esküszöm, Serge baráti körére. Ne vedd magadra, ha nem akarod, de akár bóknak is szánhattam volna – jegyeztem meg óvatosan. – A pénz miatt csinálom. A szüleim miatt, az eredeti végzettségem miatt, a konokságom végett és nem is tudom… élvezem? Élvezem, hogy a szüleim beleőrülnek a tudatba, hogy a kislányukkal nem büszkélkedhetnek a konferenciákon. Ez az igazság… - azért persze lett volna mit kipótolni ezen, de nem lőttem le mindent rögtön.
- Most pedig gyere. Nem fogunk egész este itt ülni. Elszivárgunk, ahogy az illendő – toltam fel magam a fotelből, majd elmentem a pulthoz, és gyorsan elkértem a pubhoz tartozó szobák kulcsai közül az egyiket. Ujjaimat a kulcsra szorítottam, s győzelmien sétáltam vissza Winstonhoz. Tényleg el kellett döntenem, hogy dolgozom, vagy magamat adom. S ő talán megérdemelt volna Engem. Nem az itt dolgozó pillangót.
Mivel Wins nem követett visszasétáltam hozzá és leültem a fotelje karfájára, majd tenyerébe ejtettem a kulcsot.
- Tessék. Egy szoba, csak két ajtón kell keresztül mennünk, hogy ott legyünk. Nem zavarhat minket senki, és te döntheted el, hogy mit akarsz kezdeni velem odabent. Az egyszerű beszélgetést sem ellenzem, főleg, hogy fájnak a lábaim és szívem szerint csak eldőlnék a kényelmes vízágyon és egy kellemes zene alatt a félhomályban mosolyogva mesélnék magamról. De ez csak egy ajánlat. Vissza is utasíthatsz, ülhetünk tovább itt.

Végre távozott az öreg fószer, jobban is tette, mert nekem nem kellett volna sok ahhoz, hogy állon vágjam, és még az sem érdekelt, hogy már túl volt a hetvenen. Az ehhez hasonló esetekben sosem néztem az illető korát. Ha szemtelen volt, bunkó és pofátlan, beleszólt a dolgaimba, akkor nem számított az, hogy kiféle vagy miféle a célszemély. Tekintetemmel még nyomon követtem az öreget, amint morogva,unokájával sugdosva távozott, majd visszapillantottam Juliera, s figyeltem, ahogy kiveszi melltartójából az összeget, és az asztalra helyezi. Pillantásom ezt követően gyorsan visszaszökkent tekintetére , kissé félre biccentettem a fejemet , és rágyújtottam egy újabb szál cigire.
- Ne mond azt, hogy nincsen végzettséged, ezt úgy sem hiszem el, biztosan tanultál valamit. Egyébként bármi mást csinálhatnál, lehetnél titkárnő, vagy asszisztens is egy cégnél, szerintem menne…- Jegyeztem meg, majd oldalra fújtam a füstöt. Julie valóban nem volt ostoba lány, beszélgetéseink alkalmával mindig úgy képzeltem, hogy valami menő szakmája lehet, talán jogász, vagy pszichológus, esetleg reklám szakértő. Ugyan sosem kérdeztem rá arra, hogy mivel foglalkozik, de erre nem volt szükség akkor, beszélgetéseink mindenféle témára kiterjedtek, és valóban nem gondoltam volna azt, hogy ő épp azzal keresi a kenyerét, hogy a testét árulja.
- Tessék? – Következő kérdése meglepett, s hamar le is esett, hogy mégis mire utal. Hát persze, hogy rászedett, sikerült kicsalnia belőlem a pénzt, még ha nem is éppen azért fizettem neki, amiért mások szoktak. Újból kifújva a füstöt, megráztam a fejem.
- Nem semmi, gratulálok! Most gondolom örülsz, hogy fizettem érted, és azt hiszem, azt az összeget már nem látom viszont. – Böktem pillantásommal a keze alatt nyugvó dollárokra, majd kiittam poharam tartalmát, így elfogyott az utolsó csepp whiskeym is.
- Ennyi pénz nélkül is rám érhettél volna. – Közelebb hajoltam, kezemmel nyúltam a pénz után, de aztán megálltam a mozdulatban, és egy halvány mosoly futott az arcomra, ismét megráztam a fejem.
- De persze a pénz az mindennél fontosabb, nem igaz?- Visszahúzódtam, kényelmesen hátradőltem a fotelben és slukkoltam a cigiből, majd lassan oldalra fújtam a füstöt, közben végig Julest figyeltem.
- Hm, szóval ezt értsem úgy, hogy az olyanokkal szívesen ágyba bújsz, mint amilyen én vagyok, vagy Serge? Hát, ez hízelgő…- Némi gúny ült meg hangomban, de inkább nem fűztem hozzá semmi egyebet, további gondolataimat némán emésztgettem, s figyeltem, ahogy lassan leég a cigarettám.
- Áh, szóval a sanyarú gyerekkorodat, amit a szüleidnek köszönhetsz, azt így próbálod meghálálni, borsot törsz az orruk alá és ettől elégedett vagy. Esetleg úgy gondolod, hogy így majd jobban törődnek veled?- Kérdőn emelkedett magasba mindkét szemöldököm, de valójában nem vártam választ, hisz már így is eleget mondott, főleg azzal, hogy élvezi is ezt a munkát.
- Legalább élvezed, az a lényeg, hogy te szeresd, amit csinálsz…ettől függetlenül, nem hiszem, hogy ezt kellene csinálnod, de ki vagyok én, hogy lebeszéljelek erről? – Előre hajolva elnyomtam a cigarettát, már nem volt kedvem szívni, inkább el akartam menni. Meglepett, hogy ő is épp erre ösztökélt, egyik szemöldököm a magasba szökkent, de nem indultam utána, csak figyeltem, ahogy kecses gazella mozgásával vonul el a pulthoz, szemügyre vettem alaposan, s továbbra is ott ücsörögtem a fotelban, meg sem mozdultam, míg vissza nem sétált hozzám. A kezembe nyomott kulcsra pillantottam, majd Juliera, végül felemelkedtem a fotelből.
- Jó lesz a szobában, ha már fizettem, dolgozz meg a pénzedért. – Talán meglepő fordulatként vehette szavaimat, s valószínűleg az is megfordulhatott a fejében, hogy jól hall-e, de ebben az esetben biztosíthatom, hogy igen. Megindultam a szobák felé, de mielőtt még arra az ösvényre kanyarodtam, megálltam a pultnál és rendeltem két italt.
- Clarissa, két whiskeyt kérek a szobákhoz. – A kezemben lévő kulcsra pillantottam, majd visszanéztem a pultos lányra.
- A 4-es szobába hozd az italokat, köszi. – Bíztam abban, hogy egy ilyen luxus helyen a kiszolgálás is öt csillagos, ezért sem akartam én magam megvárni az italokat a pult mellett. A rendelést követően megpörgettem a kulcsot az ujjamon, majd elindultam a szobához, hagytam, hogy Juliet végezhesse a dolgát és kövessen engem a szobáig. Belépve egy sötét, félhomályba borított helyiség várt ránk, kékeszöld neonfények és egy hatalmas vízágy. Nem kedveltem az ilyen ágyakat, máris egy fintor ült ki az ajkaimra, de ezt inkább elnyomtam, majd odasétáltam az ágyhoz, ráültem és hanyatt dőltem, megvártam, míg Julie is megérkezik, bár talán csak néhány másodperccel később lépte át a küszöböt nálam, s ahogy tekintetem visszavezettem a plafonról, már meg is láttam őt.
- Mivel szoktátok kezdeni, más kuncsaftokkal? Vannak egyéb kérések is, vagy durr bele? – Érdeklődtem kíváncsian, nem azért, mert nem tudtam, hogy általában itt hogyan végzik a munkájukat a prostik, csak érdekelt, hogy Julie mit válaszol. Az est során elfogyasztott whiskey kellően ellazított, élveztem a zenét is és próbáltam hozzászokni ahhoz a tényhez, hogy Julie egy prostituált, akivel ha dumálni akarok, pénzt kell fizetnem, akivel, ha szexelni akarok, pénzt kell fizetnem.
- Gyere, ülj ide mellém. – Magamat is feltornáztam karjaim segítségével ülő pozícióba, majd megpaskoltam magam mellett az ágyat, ezzel is jelezve, hogy szeretném, ha mellém telepedne. Eközben a whiskeyk is megérkeztek, amit Clarissa villámgyorsan helyezett be egy tálcán az ajtó mellett álló dekor asztalra, majd tova is tűnt, így kettesben hagyva minket.
- Mutasd meg, hogyan szoktad kezdeni…- Lehet, hogy Julie nem számított erre, valójában én sem voltam benne biztos, hogy meddig akarok elmenni, egyszerűen csak próbálgattam a határait, bár úgy véltem, hogy az összegért cserébe bármire képes lesz.

Valóban, a pénz mindennél fontosabb. S hiába fordult meg a fejemben, hogy a jó útra térésem első lépcsőfoka az lesz, hogy visszaadom a pénzt Winston kezébe, mikor megláttam, hogy előre hajolva közelít az asztalon nyugvó pénz felé, reflexszerűen rántottam magam felé kezemet, ezzel együtt az alatta pihenő fizetséget is. Nem volt szép dolog, hogy kicsaltam tőle ennyi pénzt, de megőrjített, ha csak arra gondolhattam, hogy ez mind az enyém, és talán nem is kell érte semmit tennem, csak pár szép mondatot szólnom és meghallgatni, hogy mennyivel jobban állt a melegítőnadrág a mosodában, mint most a ribancos koktélruha. Nem volt kérdés, belebetegedtem a pénzbe, s ebből már nem lehetett kigyógyítani. Nem volt népbetegség, inkább jelenség a mai társadalomban, de ijesztő volt, hogy az érzéseimen felülkerekedett az akarás, a birtoklási vágy.
Hiába volt bennem, hogy bebizonyítom Winstonnak, hogy tudok emberien viselkedni, anélkül, hogy a pénz megvezetne. Elbuktam, s talán igaza van. Átlépve a bár küszöbét megváltozok, és nem vagyok önmagam. Szégyelltem-e? Nem értem még rá ezen gondolkozni, és most is volt más, amire koncentrálhattam, nem kellett depresszióba esnem, amiért volt egy kis „szépségfolt” az életemen.
Nem is igazán reagáltam Winston megszólalásaira, néha felkaptam fejem, ahogy oldalra fújta cigarettája füstjét, vagy előre hajolt.

Már csak akkor eszméltem fel igazán, mikor a kulcsot átadtam neki, s kijelentette, hogy ma este megdolgozhatok a pénzemért. Meglepett, amit hallottam, egyáltalán nem ezt vártam tőle, és nem is voltam benne biztos, hogy így le akartam vele feküdni. Hiszen ez most teljesen más volt, mint a születésnapja, itt nem volt rajtam nyomás. A pénz még mindig ott feküdt izzadt tenyeremben, s lenéztem a gyűrött zöld hasúakra, amíg egyedül maradtam. Tudtam a szabályainkat, hogy nem utasíthatok vissza senkit, miután pénzt kaptam tőle, így most már azt kellett tennem, amit majd Winston akar. Nem éreztem áldozatnak magam, inkább csak meg kellett ennem a levest, amit főztem magamnak. Ha eddig olyan nagy volt a szám, akkor ezután sem foghatom vissza magam, s ha kettesben maradva ránk zárul a négyes szoba kulcsa, akkor sem toporoghatok az ajtóban, várva, hogy valaki ránk nyisson és megzavarja az együttlétet.
Rossz volt belegondolni, hogy talán ezzel most lemondott rólam. Hogy azért ment bele egy szexbe, hogy utána ne találkozzon velem, lemondjon rólam, elengedje emberi énemet, és csak a ribancra emlékezzen. Mást keressen maga mellé, olyat, akinek tisztességes a munkája, a neveltetése hibátlan, intelligens és legfőképpen tud a neméhez híven viselkedni, simulékonyan, engedékenyen és odaadóan, adódjon bármilyen helyzet.

Ahogy Winston elindult a szobába, felpattantam a fotel karfájáról és én magam is követtem őt az oly ismert szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót, s neki is dőltem.
- Előbb válaszolj arra, hogy miért gondoltad meg magad? Miért döntöttél úgy, hogy szexelni akarsz velem? Oka kell, hogy legyen, s ha nem tudom meg, akkor nem fogom tudni magam kellően elengedni. Akkor meg nem lesz olyan jó az együttlét, szóval kímélj meg engem órákig tartó töprengéstől és oszd meg velem, hogy miért akarsz most mégis megfektetni – követelőzően néztem rá, de legalább az igazat mondtam. Tényleg tudni akartam, mi alapján hozta meg a döntését.
Ha megkaptam a választ, már sokkal könnyebben tudtam visszaállni az eredeti modoromra, s nem esett nehezemre válaszolni kérdéseire.
- Mindenkinek vannak érdekes kérései. A férfiak tele vannak buja titkokkal, amiket itt élnek ki. Ha tudnád mikkel találkoztam már… de a legátfogóbbak, talán a vetkőzés, önmagam kielégítése, tánc, valamilyen eszköz használata… de volt már erőszakos vendégem is, aki azt akarta, hogy kötözzem meg magam, öltözzek be dominának. Ezek a legáltalánosabbak. Szóval és azt teljesítem, amit a vendég akar. Nem a kreativitásomról vagyok híres, ha rajtam múlna a durr-bele lenne, és senki nem kapna több időt, mint húsz perc. De nem rajtam múlik – magyaráztam, majd kéréséhez híven leültem mellé az ágyra. Nem felejtettem el végignézni rajta, s nehezemre is esett letagadni, hogy mennyire jól nézett ki, s hogy vonzódtam hozzá.
Éppen letelepedtem az ágyra, mikor láttam, hogy Clair egy tálcán italt csúsztat be a szobába. Erről jutottak eszembe a szabályok.
- Nem ihatok alkoholt, nem csókolhatsz meg… azt hiszem ez a két legfőbb dolog, amit tudnod kell. Én bármit megtehetek, te már kevésbé. Neked kell élvezned, nem nekem – magyaráztam szemeit fürkészve, s közben hajamat hátradobtam, hogy ne zavarjon. A mellék cselekvések, a helyezkedés, a szemezés, mind-mind csak a pillanat elnyújtásának szóltak. Fogalmam nem volt, hogy kezdhetnék bele. Wins nem csak egy vendég volt.
- Biztos ezt akarod? Visszaadom a pénzed, nem muszáj megtennem. A bulin sem akartál, talán most sem kívánsz, sőt, egyenesen undorodsz tőlem és a szakmámtól. Beszélgethetünk ingyen is…
Pár percig még vártam, aztán úgy döntöttem, mivel ő túl elszántnak tűnt, én sem pazarolhattam az idejét, elkezdtem kigombolni fekete ingjét, s azzal egy időben, ahogy letoltam róla, áttettem egyik lábam csípőjén és beültem az ölébe.
Igyekeztem nem felvenni vele a szemkontaktust, csak rosszabb lett volna és saját magam szegtem volna meg a szabályokat és csókoltam volna meg kívánatos ajkait. Pedig nem tehettem meg. Így az volt a legjobb, ha számat mással foglalom le, így jutottam odáig, hogy gyengéden végigcsókoltam vállának ívét, majd visszatértem nyakához.
- Meg kell kérdeznem, hogy van-e valami nemi úton terjedő betegséged? Honnan akarod? Milyen pózokban óhajtod? Hányszor és ha végeztél hagyjalak-e itt, vagy maradjak, és együtt menjünk ki a szobából? Néhány embernek furcsák a kérései, jobb mindent az elején tisztázni… szóval. Válaszolj – súgtam fülébe, és vállára hajtva fejem, vártam válaszára. Miért reménykedtem abban, hogy nem fogja akarni?

A kérdése váratlanul ért és meglepett, én már az ágyon feküdtem, de ekkor könyökeimre támaszkodva kicsit felemelkedtem, hogy az ajtónál álló nőre pillanthassak. Eddig egyetlen kérdést sem tett fel, a buli alkalmával meg akart dolgozni a pénzéért, most azonban kérdésekkel ostromolt,amivel kezdte elvenni a pillanat varázsát. Nem akartam válaszolni, nem volt se kedvem, se épp és értelmes válaszom arra, hogy miért gondoltam meg magam, mert ilyesmin még csak nem is gondolkodtam, mikor beléptem a négyes szoba küszöbén.
- Csak ki akarom élvezni azt, ami a pénzemért jár. – Ennyit feleltem, se többet, se kevesebbet, nem akartam, hogy egyéb dolgokat képzeljen a szituációba, vagy újabb kérdéseket tegyen fel nekem. Tekintetemmel tovább figyeltem őt, kecses mozgását, ahogy közelített felém, s érdeklődve hallgattam válaszát a kérdéseimre.
- Hm, sokrétű igényeket elégíthetsz ki. – Fűztem hozzá, nem voltam gúnyos, de nem is veregettem vállon, hogy ügyes, amiért prostituáltként keresi a kenyerét. Nekem is bele kellett törődnöm abba, hogy ez már egy veszett ügy, s talán ezért is akartam túl lenni rajta, minél előbb. Amikor leült mellém az ágyra, akkor én is ülő helyzetbe tornáztam fel magam, tekintetem végig vezettem formás combjain, szűk koktélruhába csomagolt testén, végül az arcán, s tekintetem újra az íriszeibe fúrtam.
- Szép vagy, főleg az arcod. – Állapítottam meg, mindig is ezt gondoltam, csak korábban sosem említettem neki, a beszélgetésnek sosem jutottunk el abba a fázisába, hogy bókokkal halmozzam el őt. Most azonban már teljesen fölösleges volt titkolni a gondolatokat, hisz a titkok lelepleződtek, s egész más formájában ismerhettem meg Juliet. Az arcát már nem érintettem meg, mert akkor lépett be Claire az italokkal, amiket éppen jókor hozott. Felálltam az ágyról, odasétáltam a kisasztalhoz és kézbe vettem a poharakat, majd visszasétáltam velük és visszatelepedtem Julie mellé, az egyik poharat felé nyújtottam, de szavai hallatán egy pillanatra megtorpantam a mozdulatban.
- Aha…nos, a bulimon sem ihattál volna, mégis megtetted. Serge a főnököd, a haverom, szóval , ha szükséges, elintézem, hogy ne szedje le a fejedet, amiért ittál. Én pedig a vendéged vagyok, elég sokat fizettem, szóval ne sérts meg, igyál. – Kezébe adtam a poharat, tekintetem le sem vettem róla, mindvégig őt figyeltem, közben én is kortyoltam a whiskeymből, de nem ittam ki a pohár tartalmát, csak a negyed részét, majd a poharat az ágy melletti kis éjjeli szekrényre helyeztem, s ismét kezeimen támaszkodtam meg. Néhány pillanatig csak figyeltük egymást, az odakintről dübörgő zenét alig lehetett bent hallani, hála a hangszigetelt falaknak, melyek szinte teljesen elnyomták a kinti őrjöngést. Kérdése hallatán ismét végig pillantottam rajta, de egy szót sem szóltam, csak vártam azt, hogy hozzá kezdjen a feladatához, ahhoz, amiért fizetem őt. A néma perceket követően végre megmozdult, s megéreztem, ahogy az ölembe ül. Kezeim először a derekamat ölelő combjaira siklottak, s míg ő föntről vetkőztetett és csókokkal hintette vállamat, majd nyakam vonalát, addig kezeimet lassan felcsúsztattam a combjain, ujjaim betüremkedtek a koktélruha aljának szövete alá, feljebb is csúsztattam rajta, így meggyűrődött a ruha, majd kezeimet a fenekére csúsztattam, s közelebb húztam magamhoz, s néhány pillanatig kiélveztem kényeztető csókjait. Kezdtem ellazulni a whiskeynek és a szoba nyugalmának hála, de Julietnek sikerült kiragadnia a gondolataimból a hülye kérdéseivel, amiket a fülembe súgott. Nem voltam benne biztos, hogy profi prostiként viselkedik, inkább úgy tűnt, mintha csak azért beszélne, hogy ezzel is húzza az időt.
- Majd legközelebb kitöltök egy kérdőívet, mielőtt fizetnék…- Válaszoltam kissé gúnyosan és hozzátettem. – Ne aggódj, nincs fertő tenyészetem…- Ezt követően hanyatt dőltem vele, de úgy, hogy egyúttal oldalra is fordultam, majd ahogy az ő háta érte a matracot, úgy én kerültem fölé. Ekkor egészen közel került hozzám az arca, néhány hajszála csiklandozta a bőrömet, ezért ujjaimmal párat félre söpörtem, közben végig a szemeit és az ajkait figyeltem, éreztem lélegzetvételét, ő érezhette az enyémet. Kezemmel megérintettem az arcát, végig simítottam annak élén, már nem kerülhette el a szemkontaktust, s mikor el akarta fordítani a fejét, ujjaimmal visszafordítottam , s megfeledkezve a szabályokról, megcsókoltam őt.

Pénz. Pénz. Pénz.
Már Winstonnak is ennyit jelentettem: a pénzt, amit fizetett értem. Belenyugodott a ténybe a foglalkozásomat illetően, nem firtatta, nem hitetlenkedett, csak elfogadta és annak megfelelően, ahogy ilyen helyzetben cselekedni kell, felnőtt mivoltának megfelelően várta el a nálunk felkínált szolgáltatást pénzéért cserébe.
- Eddig még ezt soha nem mondtad… - hunyorítottam felé meglepetten, s mintha valami jelentéstöbbletet reméltem volna abban a két szóban: szép vagy. Puszta ténymegállapítás lehetett a részéről vagy ildomos megjegyzés, amellyel úgy érezte oldhatja a köztünk lévő hangulatot.
Amíg ő felállt a két pohár italért, kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon. Ahogy szoktam, ahogy kérte tekintetemmel elégedetten nyugtáztam jelenlétét és arcomra ültettem egy buja mosolyt. Nem voltam benne biztos, hogy meg kellene innom azt a whiskeyt, de ugyanakkor azzal kapcsolatban is elbizonytalanodtam, hogy nemet kellene mondanom neki és tovább ellenkezni. Unalmas lehettem és megcáfoltam azt a képet, ami eddig kialakult benne, pedig nem állt szándékomban magamat rossz prostituáltként reklámozni, ellenkezőleg. Meg kellett volna fognom a vendégeket és nem csak a lábuk között.
Felbátorodva vettem ki kezéből a poharat majd emeltem ajkamhoz és vele egy időben húztam le az erős italt. Igyekeztem nem fintorogni, de régen ittam már erős piát, s nem is volt a kedvencem.
- Rendben, legyen minden, ahogy akarod – fintorodtam el, majd mikor visszaült mellém az ágyra letettem az éjjeli szekrény sarkára poharamat és felé fordulva, elfoglalva helyem ölében vetettem alá kényeztetésnek meztelenre vetkőztetett felsőtestét.
A whiskey-től kimelegedtem, de ami azután jött, hogy megérintette testem égetőbb volt, mint a pokol purgatóriumában levegőt venni.
Nehéz volt úgy koncentrálnom a „munkámra”, hogy magamon éreztem érintéseit, s közelsége elvette szinte az eszemet. Megérezve, hogy felgyűrődik a ruhaanyag, halkan nyögtem egyet, ezzel is tudtára adva, hogy nem fogom megállítani és rajta múlik, hogy meddig jutunk el ma este. Tetteimmel is ösztönözni akartam a tovább lépésre, így kezeimmel a hátát bejáró simítások után eltaláltam nadrágja övéhez, és a lényegre térve bontottam ki a vastag övet.
Egy centivel kellett volna lejjebb haladnom, hogy elvágjam magunkat a visszaúttól, de tekintve, hogy másodpercek alatt fölém kerekedett, muszáj voltam felhagyni egy időre ténykedésemmel. Arra kellett figyelnem, hogy ne ragadtassam el magam.
- Egy szót se szólok többet, nem fárasztalak felesleges kérdésekkel, nyugi. Így is eléggé el fogsz fáradni – nézek mélyen szemeibe, és hagyom, hogy arcomon átsuhanjon egy apró mosoly.
Akár még kényelmetlenül is érezhettem volna magam, hogy ahogy fölém hajolt, s minden ellenkezésemet megakadályozva ajkaival megérintette enyémeket. A hosszan tartó papolásom az előbb semmit nem ért. Ha akkor nem vette semmibe a szabályokat, minek emlékeztessem?
Szemeimet még hosszan csukva tartottam, mikor elszakadtak ajkaink, úgy kapkodtam előle a szenvedélyesen elhúzott csók után a levegőt.
- Ezért is vállalod a felelősséget? Mert ez már… - elfulladt hangom, és tenyeremet megtámasztottam mellkasán, hogy eltoljam magamtól. – A csókkal két ember kifejezi az egymás iránt érzett szerelmét. Ezzel nem a bár szabályait léped át, hanem az enyémeket. Ezzel lelkileg megbánthatsz, sérülést okozhatsz nekem, ami miatt munkaképtelen leszek, és majd nem dolgozhatok tovább, akkor tönkre megyek és az utcán, valódi narkósként fogok élni, ahogy odakint mondtad. Egy csók és az amúgy is összekuszálódott gondolataim miatt tönkreteszel… Nem megy ez nekem. Itt a pénzed… - húztam elő melltartómból az odarejtett pénzt és miközben Wins alsónadrágjába dobtam a papírt, próbáltam úrrá lenni remegő kezeimen.
Nem maradtam tovább alatta, se a közelében.
- Menj el – szóltam rá határozottan és meggyűrődött ruhámat igazgattam a falnak lapulva, szemezve a whiskey-vel. Nem tudtam megállni, hogy ne nyúljak a pia után. Még soha nem utasítottam vissza senkit. Innom kellett.
- Tűnj ki a szobából – tártam ki az ajtót és míg egyik kezemmel az ajtó kilincset tartottam addig másikkal számhoz emeltem az üveget. Meghúztam először, meghúztam másodszor és még harmadszorra is belekortyoltam, de köhögés lett a vége és enyhe szédülés.
- Tudtad, hogy álmodtam arról, hogy szexelek veled? De akkor sokkal inkább olyan volt a jelenet, mint egy romantikus vígjátékban, mert a mosodában csináltuk az egyik pult tetején a tisztára mosott textilek között. Álmomban elmondhatatlanul jónak képzeltelek… a külsőd és lehengerlő stílusod arra engedett következtetni, hogy lekörözhetetlen vagy az ágyban. Bármennyire vágyok rád, nekem ez nem megy. Túl sokat kockáztatnék. Már így is túl sokat kockáztattam – szorítottam ujjaimat nedves ajkaimra és hosszan kémleltem a földet, remélve, hogy Wins eltűnik.

- Eddig nem volt ilyen szituáció, hogy mondtam volna. – Halvány mosoly szökött az arcomra, tekintetemmel hol barna íriszeit, hol arcát, hol pedig ajkait vettem alaposan szemügyre. Kívánatos volt, bár ez a gondolat nem csak ebben a helyzetben fogalmazódott meg bennem, hanem korábban is, mikor még csak a parkból ismertem őt.
- Ugyan, csak azt akarom, hogy lazíts. – Nem akartam semmire kényszeríteni, de úgy véltem, jobb, ha ő is kortyol a whiskeyből, majd őt is ellazítja az ital. Nem igazán gondolkodtam, nem is nagyon tudtam, hogy pontosan mi vezényelt ebbe a szobába, vagy miért gondoltam meg magam hirtelen vele kapcsolatban. Talán úgy éreztem, megvalósulhatnak vágyálmaim vele kapcsolatban, s ha más nem, legalább ilyen formában. Bár, sokkal jobb lett volna minden, ha egy délutáni futás után hív fel a lakására, de úgy gondoltam, ez már lehetetlen lenne. Viszont, ha már volt a kínálkozó lehetőség, nem akartam veszni hagyni, bár abba bele sem gondoltam, hogy mi lehet majd a következménye. Egy valami viszont biztos volt. Most nem Serge kényszerítette rám a nőt, hanem én akartam azt, hogy itt legyünk, s velem foglalkozzon. Figyeltem, ahogy egy huzatra kiüríti pohara tartalmát, arcára az is kiült, hogy nem élvezte igazán az ízeket, vagy talán túl erősnek találta az italt, de sebaj, legalább ellazul. Már nem volt rajtam ing, s már az övemet is kicsatolta, a nadrág kissé lejjebb csúszott rajtam, bokszerem jól láthatóvá vált, mikor fordítottam testhelyzetünket, s ő került alám. Nem tudom, mi ütött belém, hogy megszegjem a szabályokat, de meg akartam csókolni. Bár egy éjszakai klub egyik kényelmes, hátsó szobájában voltam, mindez nem tudatosult bennem ezekben a pillanatokban, mert csak Juliet láttam magam előtt, mikor ajkaimmal az övéit érintettem. Mohón furakodtam be a szájába, szenvedéllyel csókoltam, mely egészen addig tartott, míg mindketten levegő után kaptunk. Tenyereimmel a feje mellett támaszkodtam, s ugyan egy pillanatra toltam csak el magam tőle, újra vissza akartam hajolni, hogy megint csókolhassam, de akkor megéreztem tenyerét a mellkasomon, amivel eltolt magától. Felvontam szemöldököm és ledöbbenve figyeltem, ahogy az alsómba tolta a pénzt, majd arrébb húzódott tőlem.
- Megbánthatlak? Miért mondod most ezt, és miért adtad vissza a pénzem?- Nem igazán értettem Julie reakcióját, leültem az ágy szélére, figyeltem, ahogy a ruháját igazgatja, s a falhoz lapul, mint egy menekülő kisállat. Megdörgöltem ujjaimmal a tarkómat, egy ideig a padlót néztem, majd felpillantottam rá, ő éppen a whiskeyt nyelte, jó pár korty szaladhatott le a torkán.
- Ne csináld már ezt…fizettem, nem? – Abban a pillanatban az sem érdekelt, hogy visszaadta a pénzt, amit közben kihúztam az alsómból és immár a kezemben tartottam.
- Mi ez, hogy hirtelen meggondoltad magad? – Több kérdést is neki szegeztem hirtelen, mert képtelen voltam megérteni őt, és azt, hogy miért épp engem akar lerázni, és miért bánik velem másként, mint a többi vendéggel.
- Nem megyek el, mert kifizettem az egész estét! – Ledobtam a pénzt az asztalra, de közben már felálltam az ágyról, s visszabújtam az ingembe is, és az övemet is visszacsatoltam, hogy ne essen le rólam a nadrágom.
- Tessék? – Meglepődtem a vallomásán, arról, hogy miről álmodott, s érdeklődve hallgattam őt végig, kezdtem azt hinni, hogy mégis meggondolta magát.
- Az álmok nem hazudnak, jó is vagyok, de most rohadtul nem értelek. –Megráztam a fejemet, nem mentem el egyelőre, az ajtót visszahajtottam, mert nem volt szükség leskelődőkre, s közben Julie elé lépkedtem, még az ingemet sem gomboltam be, csak hagytam, hogy szétnyílva lógjon rajtam.
- Múltkor a buliban még te könyörögtél, hogy megdolgozhass a pénzedért. Most még benne is lettem volna, erre pedig visszautasítasz? Mindenkivel lefekszel, még Sergenek is hanyatt vágod magad, csak velem nem akarsz? K***rva jó. – Dünnyögtem, mert kissé felbosszantott az, hogy elutasít, főleg azután, hogy sikerült meghoznia a kedvemet a dolgokhoz. Tenyeremmel a feje mellett rácsaptam a falra, nem túl erősen , de annyira biztosan, hogy megrezzenjenek szempillái. Heves természetem volt, ezen nem is tudtam változtatni, hirtelen képes voltam felhúzni magam minden apró dolgon, de amilyen hamar jött a harag, olyan hirtelen el is csitult bennem.
- Ne utasíts el..- Lehet, hogy már túl részeg voltam ahhoz, hogy ennyire megalázkodtam, de az sem érdekelt, hogy egy prostival beszélek, újra odahajoltam és ráerőszakoltam a csókomat.

- Nem kell a pénzed! – szakadt ki belőlem szinte már kétségbeesetten, s hogy ne gondolhassam meg magam, tovább szorongattam a whiskey-s üveg nyakát.
Összeszorítottam pilláimat, reméltem, hogy megszűnik körülöttem a világ. De nem így lett, csupán megszédültem az erőlködéstől. Semmissé akartam tenni ezt az egész estét, meg nem történté a csókot. Egyáltalán miért hoz ilyen kellemetlen helyzetbe Winston, hogy idejön a bárba? És én miért hoztam magam annyira kellemetlen helyzetbe, hogy odaültem az asztalához és beszélgetésbe keveredtem vele? Elég lett volna köszönnöm, nem leszólítani, végezni a munkámat és találni az estére egy jól fizető klienst.
- Csak ez érdekel, hogy fizettél? Nem figyeltél rám, és most még erőszakoskodni akarsz? Vagy mi? Ha nem fogadom el a pénzed, akkor mész és beköpsz Sergenél? Ejnye-bejnye nekem… mi a legrosszabb, amit tehet? Kirúg és új munka után kell néznem. Nem hiszem, hogy nem kapnék munkát akárhol is a városban… de legalább nem kell azt tennem, amit nem akarok. Már pedig nem akarok lefeküdni veled. Teljesen máshogy viszonyulok hozzád, mint más vendégeimhez, ráadásul megcsókoltál. Ez nekem egyáltalán nem könnyű. Nem tudok veled pénzért szexelni – döntöttem meg szavaim végén újfent az üveget, és úgy éreztem, hogy összetörtem a munkám súlya alatt. Még soha nem utasítottam vissza ennél a pontnál senkit, de Winston más volt… nem tudtam rá úgy gondolni, mint egy vendégre. Ráadásul féltem, hogy ha most lefekszik velem, utána csalódik, és legközelebb már se emberként, se kurvaként nem akar látni. Nem akartam ennyire gyorsan elengedni, főleg, hogy neki nem így akartam adni magam. Ő nem ezt az énemet ismerte meg, hanem a mosolygós Julie-t. Neki úgy kellett volna megkapnia.
Ahogy elém lépett megrezzentem vehemens természetétől. Az üveg lassan kicsúszott kezemből és lábunk mellett a földre hullva kiömlött tartalma. Ahogy hátrébb léptem Winstontól pont beleléptem a whisky-be, így hátam a hideg falnak ütközött. Muszáj voltam felszisszenni egy pillanatig. Lélegzetvételnyi időm sem maradt, hogy ellenkezzek, talán ez tett feszültté.
Mielőtt még ajkaink összeértek volna arcát két tenyerem közé fogtam és várattam még egy kicsit a csókkal.
- Ameddig csak prosti leszek a szemedben el foglak utasítani. Ember vagyok Winston. Érző ember – leheltem elhalkulva és teljes odaadással, ahogy az előbb is, viszonoztam csókját. Mielőtt azonban elfajulhatott volna a dolog, kibújtam karjai alól.
- Menj és bazd meg a pénzed.
Szóltam vissza az ajtóból és zaklatottan, zihált külsővel hagytam magam mögött a szobát ezekkel a végszavakkal.

V É G E <3