Zachary Calloway

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
-kitartó,
-jó hallgatóság,
-mindent megtesz a barátaiért,
-tanácsadás,
-segítőkész

◆ negatív tulajdonságok:
-néha túlzásba viszi a piát,
-hogyha elkezdi a piálást, nehezen tudja abbahagyni,
-hirtelen haragú,
-hogyha felidegesítik, hamar tud ütni,
-néha makacs

◆ egyebek: végére is elmenne a barátai érdekében.

Történet vagy szerepjátékos példa

1994. szeptember 21.-én láttam meg a napvilágot, Las Vegas egyik kórházában. Anyám és apám egyáltalán nem örültek az érkezésemnek. Sőt… egy egyéjszakás kaland szülötte vagyok. Anyám 17. születésnapja alkalmából úgy döntött, hogy hát ő most iszonyatosan ki fog rúgni a hámból… Aha, meg is történt. Végül egy 29 éves hapsi ágyasa ként végezte. Egyszeri alkalom volt, mivel megszülettem. Szép kapcsolat volt az övéké, ugye?
Nem jó környezetben nőttem föl. És, ez még enyhe kifejezés. Anyám az én érkezésem után feladta minden álmát, miszerint ő doktor lesz. Hát, drága anyám ezt megszívta. Nem tervezett gyerek voltam, ezt még a hülye is tudja. Már csak anyám viselkedéséből is. Ezután egyfolytában itta a piákat, szívta a cigit, és droghoz is hozzájutott. És semmit nem tettek ez ellen… a nagyszüleim se… pedig, hogy őszinte legyek, eddigi életem alatt igazán csak tőlük, és a barátaimtól kaptam szeretetet. Anyám sose szeretett… és apám se… aki egyszer- kétszer vette a fáradtságot, hogy, mivel a világra baszott, meglátogat minket. Nem volt jó ötlet… Minden egyes alkalommal szobára vitte az anyámat. És hát, 6 éves fejjel egyfolytában a kiszűrődő hangokat kellett hallgatnom. Hogy ez mennyire jó egy hat évesnek? Szerintem erre még a hülye is tudna válaszolni. És, természetesen ezután jöttek a különböző piák, cigit, drogok. Másnap meg, amikor felkelt, agyba- főbe vert. És még ezek után se csináltak semmit. Nyolc évesen is ez volt a helyzet. Aztán, amikor elmentem iskolába, mivel, legalább arra vették a fáradtságot, hogy beírassanak, hazudhattam azt, hogy leestem a hintáról, és megütöttem magam. Na ja, csak azt…
És, a helyzet nem javult. 10 évesen úgy gondolták, hogy én már elég nagy vagyok az alkoholok, cigik, és egyéb szerek fogadására. Hát, rosszul hitték… bezzeg, ők csak jókat röhögtek rajtam, amikor jött ki belőlem a cucc… Én annyira már nem örültem ennek.
Ebben a monoton stílusban folytak a napjaim. Verés, pia, ciki, és a többi. Egészen 16 éves koromig. Akkor már nem bírtam idegekkel, és búcsút intettem. Nem érdekelt, hogy nincs se pénzem, nem tudok sehova menni, és még az iskolát se végeztem el. De már nem bírtam tovább, elég kínzást kaptam 16 év alatt, nem kellett még a további kettő. És, még a középsuliban találkoztam Jareddel, aki hát szintén nem volt jó hatással rám, de mindezt félre téve, ő volt a legjobb barátom. Mindig vele lógtam, és, mivel ő is olyan viszonyban van az őseivel, mint én, teljesen megértjük egymást azzal kapcsolatban, hogy mért nem járunk haza. Jó, ő néha látja a születi, de én még a hátam közepére se kívánom őket. Felőlem meg is halhatnak abban a pillanatban… már az se érdekelne. Utálom őket. Igen, elég nagy szavak ezek egy 19 éves szájából, de minden egyes betűje igaz. Ők csesztek félre, és még ezek után el is várják, hogy szeressem őket? Hát hol élnek ezek?
Végül is, azóta az alkohol, drog és cigi problémáim szűnni látszanak, de még mindig visszatérnek. Főleg akkor, amikor haverokkal valamilyen bárban megfordulunk, és piával kínálnak, vagy cigivel. Akkor nem tudok leállni. És ezzel ők is tisztában vannak, de ezeket leszámítva, továbbra is csinálják. De nem érdekel, ők ettől függetlenül a haverjaim, egy rossz szót se szólhatok róluk, mivel őket tekintem a családomnak. Főleg azok után, hogy a nagyszüleim tudják, hogy milyen körülmények közt kellett felnőnöm, anyámékat meg, mert úgy neveltek, ahogy. Ezért utálom az egész családot, és vagyok ehelyett egyfolytában a haverjaimmal, legfeljebb egyedül. Még az is jobb, mint az a sok marha, akiket állítólag a családomnak kéne, hogy nevezzek. Szép álmok, szép álmok… nekik… nem nekem. Hát, elég szép famíliával áldottak meg, mit ne mondjak. Merem feltételezni, hogy minden egyes ügyemet összevetve, fényévekkel jobb vagyok az őseimnél. És, szerintem, aki ismer, és aki őket ismeri, mind ezen a véleményen vannak. És külön dicséret jár nekem azért, hogy ilyen körülmények közt képes voltam, mondhatni jó formába hozni az életem, és nem váltam olyanná, mint amilyenek ők is.