Mumbay, India 1988.05.21 26 ápolónő Civilians Freida Pinto

Karakter személyisége

Visszahúzódó, kedves és halk szavú. Szeret mosolyogni, amögé rejteni az érzelmeit olykor.. Ha nem dolgozik, az érzelmei irányítják, így lehet kimondottan boldog kisovis pillanata is, nem szereti a meglepetéseket, precíz, a legtöbbször eltervezi, mikor mit tesz. Mégis képes elszontyolodni egy pillanat alatt, ha olyan történik vagy a környezetében, vagy vele. Nevezhetjük naivnak is, mert bízik a jóban és abban, hogy mindenkiben ott rejtőzik a kedvesség, így mazochistán igyekszik mindenkin segíteni, amit az anyagi helyzete meg is enged. Szenvedélye a zene, a tánc és a filmek, amellett, hogy ápolónőként dolgozik a kórház traumatológia osztályán, érdeklik a művészetek és pontosan emiatt, ha csak tud, legtöbbször múzeumokba jár, vagy éppen egyes korok művészeteiről olvas, valamint a szépirodalmi művek nyűgözik le őt. Egyik kedvence Jane Austen. Nehezen tud feloldódni, általában ha társaságba megy, akkor is meghúzódik a háttérben, és csak akkor beszél, ha kérdezik. A munkája során viszont kevés dolog van, amiről ne lenne egy kicsinyke tudása legalább. Az egyik álma az, hogy sebész lesz. Ez az egyik oka annak, hogy Az Egyesült Államokba szökött a családja, India törvényei elől és az elől a férfi elől, akinek el akarták volna adni.

168 centiméter, alig több, mint 55 kg. Haja fekete selyem, ami legalább a lapockái aljáig érnek, annál rövidebbre sosem vágatja le. Szemei őzike-szín barnák, a legtöbbször csak szempillaspirált és szemceruzát használ, amikkel még hangsúlyosabbá teszi őket. Idomai nem túl nagyok, de arra ügyel, hogy a testét jó kondícióban tartsa, szeret úszni és szabadidejében egyre több időt tölt jóga órákon is, formás keblei és feneke van, keskeny csípője és a combjai is arányosan izmosak. Öltözködését tekintve a legtöbbször kerüli már a kihívó darabokat, ugyanakkor a ruhatárában számos indiai ruha is megtalálható. A nyugati világ eszményét elfogadva, de az indiai hagyományt továbbvíve igyekszik harmonikusan hordani a ruháit.

Történet vagy szerepes példa

"A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?"
Igaz, hogy a nyugati kultúra térhódítása következményeként fellazultak az indiai hagyományok szigorúsága, de Zahra családja esetében nem minden téren engedtek az új eszméknek. A hindu vallást máig gyakorolja a fiatal nő, viszont ismeri és tudja azokat a hibákat Indiát illetően, amik a fejlettségét, az elmaradottságát illeti.
1988-ban látta meg a napvilágot a Patel család negyedik gyermekeként, egyedüli kislányként, bátyjai már a korai időszaktól kezdve féltve óvták Zahrát, engedve, hogy az apai szigor befolyásolja az egész család életét a továbbiakban is. Ekram, Zahra édesapja a Central Bank of India egyik ügyvezető igazgatójaként dolgozik, és vesz részt az ország kereskedelmi adatforgalmának profitorientált lebonyolításában. Édesanyja Padma háztartásbeli asszonyként mindig is a gyerekeket istápolta, próbálta őket kordában tartani, ami a három fiú esetében elég nehézkes munka volt, mert mindegyik gyerek inkább az apjuk szaván csüngött, anyjuk csak egy volt a nők közül, akit szerettek, de a nadrág, az utolsó szó joga mindig Ekramé volt. Zahra, mint a legkisebb tagja a családnak a bátyjai nélkül sehova sem ment, de ugyanúgy befolyásolhatóvá is vált, bármit megtett a szeretett fiúkért, minden rosszat magára vállalt pici, copfos kislányként a szülei állva nem egyszer vallotta be bátyjai bűnét, vállalta fel helyettük a büntetést, ami számára a megváltás volt! Egyedül maradhatott a szobában a mesék világában elmerülve, de sosem hagyták ténylegesen is magára.
A fiúk olvasták fel az Ezeregy éjszakai meséit neki lefekvés előtt, ahogy velük is beszélgetett Krisna, Visnu és Shiva istenekről is, ahogy arról, hogy látja a világot, a szegények jelenlétét, az éhezést, és már egészen pici korában megvolt a maga véleménye a világ dolgairól, amik akkor még csak a barátaira, az iskolára, az akkori Bombay utcáira vonatkozott csak. De sosem torkolták le gyermeteg ideológiáért, sem pedig azért, mert nem úgy látta a világit, mint a nagyok. Boldog volt! És ha tudott, akkor az iskolából hazafelé menet minden nap kitérőt tett, hogy az egyik kis barátja, Vajra segítségére siethessen.

"Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk."
Minél idősebb lett a lány, annál inkább érdekelték a kulturális különbségek, annál többet nézte a nyugati adókat, de sosem érdekelték a Bollywood-i műsorok. A zenék, a csodálatos helyek, a relatív gazdagság, a technológiai és technikai fejlettség, a nyitottság mások felé. Ehhez persze az édesapja tette le az alapokat azzal, hogy elit iskolába íratva idegen nyelveket tanulhatott, és korán meg is szerette az angolt, de nem volt neki elég, apjánál kikönyörögte, hogy spanyolul és később franciául is tanulhasson. Rengeteg minden érdekelte! Az édesapja pénzügyi, otthoni előadásait csillogó szemekkel hallgatta végig, és igyekezett mindent felfogni abból, Deepak építészeti műszaki rajzai minden egyes alkalommal lenyűgözték, Kiran reklámkampányainak erőszakosságát pedig soknak tartotta, és sosem tudott megbékélni azzal, hogy az ő középső bátyja miért az emberek intim szférájába akart belemászni a különféle termékek eladásával.
Zahra szerette nézegetni a holmikat anélkül, hogy az árusok megzavarták volna, mert olyankor elbizonytalanodott minden esetben, és csak feszélyezve érezte magát a túl sok figyelemtől. Kínos pillanatok voltak azok mindig is. Rasik pedig a gyógyszerészet mellett kötött ki, és ha lehet azt mondani, a kislány őt tartotta a legigazibb bátyjának. Vele tanult akár éjszakákba nyúlóan is anatómiát már középiskolás korában, Rasik mutatta meg a biológia csodáit a lánynak, amik egyszerre nyűgözték le és foglalkoztatták. Különösen a genetika kezdte érdekelni Zahrát, de nem feledkezett meg a többi tantárgyról sem. Padma pedig nem lehetett volna boldogabb, ahogy Zahra sem, egészen addig a pillanatig, amikor megjelent egy ismeretlen férfi, és a neje a Patel család házában.
Házasságkötés. A lány ott volt, amikor a két család egyesítő szándékkal megbeszélést tartott, s abban a pillanatban, ahogy a horoszkópok is előkerültek az asztalra, hogy megnézzék, a két fiatal mennyire hasonlít egymásra, Zahra-t rosszullét környékezte meg. Hányingerrel küszködött és minden igyekezetével azon volt, hogy csak nehogy elájuljon. A kezei remegtek még összekulcsolva az ujjait is. Rettegett a házasságtól, attól, hogy valaki előtt majd le kell vetkőznie, hogy látni fogják őt ruha nélkül is. Hallott történeteket gyermekfeleségről, és igaz, hogy tizenhét évesen érte a csapás, de szeretett volna abban a pillanatban ovis lenni. Jó távol maradni a házasság gondolati szintjétől is. Pontosan ezért is merült bele utána a tanulásba még jobban, és megmaradva a biológia pártolásánál az orvosi egyetemre felvételizett egy évvel később.

"Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel, eredményük sem lesz."
A férjjelölt időről időre felbukkant Pateléknél, hogy minden egyes igényeiket meg tudják beszélni a fiatalok, de Zahra kételkedett, nem volt abban biztos, hogy szeretne még családot, férjet magának. Túlságosan is fiatal volt és hatottak rá a nyugati eszmék annak ellenére is, hogy megmaradt hindu, nem szegült ellen a vallásának, de kétségei nem hagyták nyugodni, amibe bele is vonta Nadir-t, aki nem úgy reagált, ahogy azt a lány elképzelte. A mindig kedves férfi egy pillanat alatt vált agresszívvé és fenyegetővé, Zahra pedig akkor és ott, azon a nyáron eldöntötte, hogy ameddig nem lesz diplomája, az esküvőt is szeretné eltolni addig, amibe fogcsikorgatva, bár belement Nadir. Az idő rövidsége ellenére Zahra igyekezett mindig lelkes, kedves és alázatos lenni a kapcsolatban, de elengednie magát sosem sikerült, s akkor mindig előtérbe kerültek a férfi brutális reakciói, amik minden egyes alkalommal visszavetették azt a cseppnyi elhatározást is Zahrában, hogy ténylegesen is a férfi feleségévé fog válni.
Öt teljes évig képes volt arra a már nővé érett lány, hogy színlelje, mennyire várja az esküvőt. Egészen addig, ameddig a szárit ki nem választották neki. Egy pillanat alatt felrémlett benne az a rettegés, amit hat évvel korábban Nadir szüleinek jelenlétében érzett. Minden egyes nap igyekezett lenyugtatni magát, senkinek sem beszélni erről, és ha a titkot ténylegesen meg is őrizte, a fivérei aggódó pillantásai elkísérték egészen a menyegző napjáig.
Képtelen volt túltenni magát Nadir durvaságán, a félelmen, hogy minden megváltozik és hiába tanult, nem dolgozhat, amit mindennél jobban szeretett volna. Segíteni másokon, segíteni a bajba jutottakon, segíteni azokon, akik nem engedhették meg maguknak, hogy tisztes orvosi ellátásban részesüljenek. Nadirral sokszor összekülönbözött azon, hogy egy nőnek hol van a helye, míg a férfi a régi hagyományokat követve a nőt csak mint családanya és feleség tudta elképzelni, addig Zahra szabadabbá vált, függetlenebbé. És ezzel a nyomással a szívében képtelen lett volna boldog lenni.
A rabiga előtti éjjelen Zahra Rasik karjaiba menekült, minden egyes boldogtalan pillanatát megosztotta bátyjával, ami az elmúlt években őt érte, könyörgött a segítségéért, de attól is félt, hogy a szüleit megbántja a döntésével, és a családja nevét pedig a földbe tiporja azzal, ha nem megy bele a házasságba, elvesztik becsületességüket és a család jó hírnevét. Rasik pedig képtelen volt nem a húga boldogságát szem előtt tartani.
A házasság napján Zahra már a repülőgépen ülve nézte az Indiai-óceán kékségét könnyekbe fojtva bánatát, amiért nem köszönt el szüleitől, idősebb fivéreitől. Fogalma sem volt, hova szólt a jegye.. kiestek neki a készülődéssel teli órák, és csak Rasik ölelésének emlékét, bátyjának szeretetét vitte magával egészen... Las Vegasig.

Mindennek már két éve, azóta Zahra egy kórházban ápolóként dolgozik, igyekszik a saját lábán megélni a családi vagyont nem felőrölve, de az édesapja biztosít számára neki mindent. A fivérei időről időre meglátogatják, elhozva egy kis Indiát Vegasba a nőnek, amiért hallatlanul boldog perceket okoznak neki. Rasik viszont nem bírta a távolságot, pár hónapja a húga után repült, pontosabban Los Angelesbe, ahol az egyik gyógyszerészeti cégnél helyezkedett el.

A nő retteg attól, hogy Nadir megtorolja azt, amit vele tett korábban Zahra, s minden pillanatban fél, mert képtelen lenne visszamenni Indiába, a férfi karjaiba, hogy tisztes felesége lehessen. Még nem készült fel rá, még nem élt igazán. De a hagyományok erősebbek, mint a nyugati befolyás, ugyanaz az ártatlan, kedves és törődő nő maradt, mint korábban volt. És nem is akar ezen változtatni.