Úgy érzem, hamarosan itt hagyom a várost. Hiányzik New York és az egyetem is. Két év nagyon hosszú idő, és nem sikerült beilleszkednem. A könyvesbolt igényes és változatos választékkal rendelkezik, sok az igazán tehetős vásárló. Ők kedvesek, és nagyon örülnek, ha segítségükre lehetek. Azonban a munkatársakkal már kevésbé jövök ki. Az üzletvezető eleinte szimpatikus volt, majd egyre hidegebben kezdett viselkedni velem, míg végül nem telik el úgy egy munkanap, hogy ellenségesen ne nézzünk egymásra. Pedig én úgy igyekszem mindenkivel barátságosnak lenni.
Hamarosan véget ér a mai nap, egy óra van nyolcig, mikor bezár a bolt. Utána nincs más hátra, mint zárunk és egyből indulok is haza. Bevackolom magamat az ágyamba, és próbálok nem rettegni a másnapi orvosi látogatásra. Sosem fogom megérteni, hogy mi szükség volt erre. Las Vegasban csak sorvad a lelkem és sosem szerettem az orvosokat.
Most, hogy közeleg a záróra kicsivel kevesebben lézengnek a polcok sorai közt. Meglepő, hogy milyen sokan térnek be a könyvesboltban Las Vegasban. Épp ezért nem szeretek a kasszához kerülni, akkor mindig hatalmas sort csinálok, olyan lassan haladok. Jobban szerettem az előző munkahelyemet, egy aranyos kis new york-i könyvesboltot, ami egy kávézóval volt egybenyitva. Ha egyszer visszakeveredem a Nagy Almába, első dolgom lesz, hogy megpróbáljak visszakerülni a régi állásomba.
Szerencsére ma az információs pulthoz vagyok beosztva, így csak kérdésekre válaszolok vagy könyveket keresek. Ezt a munkát szeretem a legjobban végezni. Unottan lapozgatok egy irodalmi magazint, amit tegnap vettem a lakáshoz közeli boltban. A pult mögött egyedül vagyok éppen, Katie valahova elment az előbb. Valószínűleg a főnökhöz, biztosan kavarnak. Ez ilyen megérzi az ember. Már csak egy óra és mehetek haza. Tikk-takk...

Délután egy konferenciára kell mennem az iskolába. Egész délelőtt nem csináltam semmi érdekeset sem, csak otthon voltam és pihentem.
Jó idő volt amikor elindultam délután az iskolába, de azért vittem magammal egy kardigánt is, ha esetleg fáznék hazafelé jövet.
A konferencia unalmas volt és fárasztó mint mindig is. Nem igazán figyeltem oda, leginkább a kis noteszomba firkáltam, és a telefonom nyomkodtam. Azon gondolkodtam ,hogy valahová be kellene mennem, ahol tudom, hogy olyan lányok vannak, mert lassan 1 hete nem szexeltem és kell az élvezet.
Hazafelé menve, eszembe jutott, hogy venni kellene egy-két könyvet, mert kell a tanításhoz is, meg olvasni is magamnak. Az egyik kedvenc boltomba mentem, mert ez ilyenkor este is nyitva van.
Nézegettem a könyveket, bele-bele olvastam valamelyikbe, és ha esetleg tetszett, betettem a kosaramba.
Az egyik könyv nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ezért a kis olvasórészben, elkezdtem olvasni.
Teljesen belefeledkeztem a dologba, hogy hol vagyok és már záróra van.
Elraktam a könyvet a helyére, gyorsan a kasszához mentem, hogy tudjak fizetni. Fizetés után, elköszöntem, és elindultam gyalog hazafelé, ugyanis gyalog mentem most a konferenciára. A kardigánomat magamra vettem, mert kezdtem fázni már.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Az utolsó vásárló is elhagyja a boltot, ő jó sokáig itt nézelődött. Ahogy hallom sok könyvet vett, mert a pénztárnál lévő munkatársam nagy vigyorral az arcán zárja le a kasszát. Az csak jó, ha jól megy az üzlet.
Elrakom a magazint a táskámba. Már épp állnék fel, hogy hátramenjek és átöltözzek, mikor Emily, a pénztároslány szól nekem.
- Ivy, menj a lány után! Itt hagyta az egyik könyvét.
- De miért én menjek?- nézek rá értetlenül, de ellépek az információs pulttól.
Nem merek Emily-vel ellenkezni, ha szól a főnöknek, megvonhatja a fizetésemet. Azt meg nem szeretném. Így is sokba kerül a lakás bérlése és az élelmiszer. Ezért elveszem a felém nyújtott könyvet, amit a vásárló lány után kell vinnem.
- Arra ment- mutat jobbra a biztonsági őr.
Miért? Miért vagyok rosszban még a biztonsági őrrel is? Ahelyett, hogy helyettem menne a lány után a könyvvel, engem küld ki az éjszakába. Oké, hogy nincs még késő és viszonylag kicsi az esélye, hogy valami bajom esik. De azért lehetne kedvesebb is.
- Ha gyorsan elindulsz, még utol is érheted- villantja rám az undorítóan felsőbbrendű mosolyát a férfi.
Kedvem lenne felmutatni neki a középső ujjamat, de nem merem. Így inkább kilépek a könyvesboltból és a mutatott irányba indulok. Megpillantom az említett személyt, megszaporázva a lépéseimet hamar beérem.
- Bocsánat, de a boltban hagytad az egyik könyvet- nyújtom felé.- És elnézést, hogy nem hoztam hamarabb.
Hú de hideg van. Magammal kellett volna hoznom a kardigánomat, így ujjatlanban nem éppen a legjobb.