Noah Simon Holloway

Karakter személyisége

Most kezdjem el fényezni magamat? Mondjam el az összes jó tulajdonságomat, olyanokat is amiket talán csak én képzelek oda? Jó, hát legyen. Megteszem, mert te kérted, de aztán vess magadra ha nem tetszik amit látsz. Nem vállalok érte felelőséget, nem ígérem, hogy minden igaz lesz..
Első sorban rettenetesen kedves vagyok, barátságos, és segítőkész. A legtöbb esetben csak magammal, de olykor-olykor mások is részesülnek a kegyből. A személyiségem egyszerűen lehengerlő, találékony vagyok, okos és bájos. Jófiú, aki gyakran rosszalkodik. Pénzeszsák vagyok, és tisztában vagyok azzal, hogy nagyon-nagy hatalmam van. Tudom, hogy csettintek és sok kívánságom teljesül, hogy nagyon kemény tudok lenni, határozott, jó vezető. Lenyűgöző, akaratos, szerethető, és gazdag. Milliomos, aki mindent megkaphat ha azt akarja, aki titokzatos, aki nem szeret szabadkozni. Nem vagyok egoista, de valljuk be, hogy tökéletes vagyok kívül és belül. Önző nagyon önző, és irigy, de csak egy kicsit. Nem vagyok olyan romantikus, de tudok az lenni ha te nagyon szeretnéd. Szívesen megteszek bármit amit kérsz, de tudd, hogy tartozol nekem, mert nem szeretek csak úgy szívességeket tenni. Nagyon akaratos vagyok említettem már? Meg makacs, de azért nem elviselhetetlenül. Nem hiszem magamat törtetőnek, nem tiporok csak úgy másokon. Sértődékeny, ez azért nagyon jellemez, és könnyű észrevenni, hogy mikor bántottál meg. Olyankor hűvös leszek, elutasító és szótlan.. amúgy sem vagyok valami olyan nagy dumagép, aki folyton fecseg és csacsog, de ha megbántanak még kevesebbet szólok, és bunkón válaszolok. Néha bunkó vagyok, amikor rossz napom van, mert kicsit ugyan, de hangulatember vagyok. Lobbanékony, és kicsit agresszív.
◆ kedvencek: Seraphina, szex, tengerpart, medencés party, whiskey, pénz, különleges ételek

◆ utált dolgok: ha nem kapom meg amit akarok, napok szex nélkül, eső, békák, kagyló

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről: imádom a szexet

Karakter kinézete

Barna hajam van aminek a vége göndörödik, ezt édesanyámtól örököltem. Neki gyönyörű haja volt, amit szerencsére tőle örököltem. A szemem viszont édesapámé, olyan kék mint az övé. Tengerkék, nagyon igéző, amit sűrű szempilla tesz még vonzóbbá. Kontaklencsét hordok, mert szemüveges vagyok, de nem igazán szeretem hordani. Az arcom kellemesen szögletes, és ha meghagyom a borostámat az még férfiasabbá teszi a megjelenésemet. A testem épp úgy tökéletes, mint az egész megjelenésem. A hasam izmos, a kockák látszanak, éppen hogy annyira, hogy elég legyen. A mellkasom majdnem az egyik legérzékenyebb pontom. Ha körömmel cirógatják –nem karmolják- akkor tuti, hogy beindulok. Szóval ha még olyan ritka eset fordul elő, hogy nemet mondok a szexre, elég csak végig cirógatni a mellkasom, és máris meggondolom magamat. Vagy harapdálhatod finoman a nyakam, mert ő a harmadik tagja az érzékenyhármasomnak. Az első és legérzékenyebb tagja persze a farkam. Most mondhatnám azt, hogy hatalmas, meg minden de ezt a témát nem szeretném nagyon kivesézni. Van, működik, képes vagyok utódokat nemzeni vele, nincsenek nemi betegségeim és a prosztatám is rendben van. A lábaim elég férfiasak, nem borotválom, szőrösek, de mielőtt megkérdeznéd nem, nem vagyok mindenhol szőrös.. Az öltözködésemet illetően próbálok elegánsan öltözni, tehát a mindennapi öltözékem a nyakkendő, ing, zakó és sötét farmer, a hétvégi viselet pedig a póló-melegítőnadrág párosítás, és lányok! Éjszaka semmit sem viselek!

◆ különlegességek: Mindenki ismeri a Tininija teknőcöket? Akkor jó, amikor 12 voltam azt kértem a szülinapomra, hogy hadd tetováltathassam magamra. Mivel a születésnapom volt, és akkor bármit kérhettem a szüleim megengedték, éppen ezért a bal bokámon egy 10 centiméter nagy Raffaello teknőc virít, hál’ istennek elég halványan ahhoz, hogy csak akkor vegye észre az ember, ha nagyon figyel..

Történet vagy szerepjátékos példa

A mellkasa le- és felemelkedett ahogy lélegzett. A légzése nem volt gyors, nem zihált, és nem fulladozott. Lassan vette a levegőt, és mélyre szívta, de éppen hogy csak egy pillanatig tartotta bent, aztán már ki is fújta. Ha nem láttam volna a mellkasa mozgását, azt hihettem volna, hogy meghalt, mert egyáltalán nem lehetett hallani a légzését. Barna haja a kulcscsontjára lógott, de nem takarta el a melleit amin semmilyen ruhadarab nem volt. a takaró csak a csípőjéig volt felhúzva, ezért megpillanthattam lapos hasát, amin az ember bármikor szívesen simít át. Gyönyörű volt ahogy aludt, olyan nyugodt. Na nem mintha Seraphina ébren nem lenne lélegzetelállítóan szép, de így nyugodtan, hogy nem akart kielégíteni, tényleg nagyon szép volt. ez most nem az a fajta szépség amit az ember megkíván, hanem az a fajta amit jó nézni. Éppen ezért – hiába láttam fedetlen melleit és lapos haját – nem akartam felébreszteni, és nem kívántam azt, hogy elégítse ki a vágyaimat. Most nem kívántam. Pedig akárhányszor megláttam, a vágyaim mindig égni kezdtek. Irigyeltem, hogy ilyen nyugodtan tud aludni, bárcsak nekem is menne! De nem, én nem tudok elaludni, pedig mindent megtettem, hogy lefárasszam magamat. Soha, egyszer sem kértem tőle ennyi aktust, mit a mai nap folyamán. Nem is itt találkoztam vele, hanem egy utcán, rögtön berángattam a kocsiba, ahol lenyomtunk egy gyors, érzelemmentes menetet. Nem engedtem el, magammal vittem egy fontos vacsorára, aztán kalóriaégetés gyanánt kirángattam a férfimosdóba. Szinte az összes pénzemet rá költöm, de annyi van nekem, mint a szemét, és Sera megéri a pénzt. Ő minden pénzt megér, talán ezért lehetett, hogy harmadszorra is megkaptam a mai nap folyamán, de azt már itthon. Itt sokkal meghittebb az egész. Próbáltam sokáig húzni az időt, mert nem akartam egyedül maradni a mai napon. Kértem, hogy ne menjen, feküdjön egy kicsit itt mellettem, csendben, kifizetem azt is, csak feküdjön itt. Megtette, észre sem vette, és elaludt. Mindenkinek csak egy átlagos nap, tényleg olyan, mint a többi, de nem nekem. Utálom a mai napot, mert négy éve ezen a napon halt meg az anyám. Nem akartam ma este egyedül maradni, azt hittem, hogyha ő itt lesz elvonja majd a figyelmemet, simán el tudok majd aludni, és nem fogok olvasni. Tényleg azt hittem, de ezen a napon, már négy éve sosem érzem jól magam, sosem tudom kipihenni, és sosem tudom elfelejteni..
Türelmetlenül fújtam ki a levegőt, hirtelen melegem lett. Óvatosan, hogy ne ébresszem föl a mellettem alvó lányt kimásztam az ágyból. Az igazság az, hogy nem szerettem volna ha felébred, mert akármennyire éreztem magamat rosszul, megnyugtatott, hogy ott feküdt.
Próbáltam a legnesztelenebbül az ablakhoz lépni, és teljesen kitártam. Behunytam a szememet, és hagytam, hogy a hideg szellő a testemet simogassa. Ahhoz képest, hogy nappal milyen jó idő volt, akkor rettenetesen lehűlt a levegő. A testem rögtön libabőrös lett, de addig nem mozdultam el amíg azt nem éreztem, hogy a fogaim össze akarnak koccanni. Lassú léptekkel, indultam vissza a franciaágyhoz, és a takarót felhúztam Sera nyakáig. Nem akartam, hogy megfázzon, mert sikerült nagyon lehűtenem idebent a levegőt. A fogaim összekoccantak, mert az ablakot még most sem zártam be, csak bebújtam az ágyba és magamra rántottam a takarót. Elnyomtam egy ásítást, és hajnali háromkor bekapcsoltam a tévét. Végignyomtam az összes csatornát, de még a pornóadás sem tudott lekötni. Újabb ásítást nyomtam el, és átkapcsoltam a lejátszóra, elindítottam az első filmet ami legfelül volt, de nem kellett volna. Ahogy elkezdődtek az első képkockák tudtam, hogy ezt nem ma kéne, de magamat nem tudtam rávenni, hogy kikapcsoljam. Türelmetlenül pillantottam a képernyő felé.
-Boldog szüliiinapoooot! Boldog szüliiinapoooot! Boldoooog szüüülinapot Nono! Boldog szüliiinapoooot! – Anya énekelt nekem. Még igazából fel sem keltem, még csak Boo nyuszim ébredezett, de ahogy meghallottam anya hangját rögtön kipattant a szemem, és tudtam, hogy ma van a születésnapom. Ma lettem hat éves nagyfiú! Igazi nagyfiú! Anyára vigyorogtam, és Boot szorongatva anya nyakába ugrottam.
-Ma lettem nagyfiú mami!- Visítottam, és nem engedtem el, csak kapaszkodtam, erősen, mintha az életem múlna rajta.
-Az lettél Nono! Hat éves nagyfiú! – Helyeselt kuncogva, és végigsimított a hajamon. Ránéztem apára aki a kamera mögött bujkált. Hatalmas mosoly ült az arcán.
-Boldog születésnapot Noah! – A hangja sokkal mélyebb volt, mint anyáé, de őt épp úgy szerettem, mint a nyuszimat vagy a Mamit.
-Gyere Nono! Sütöttem neked tortát! – Mosolygott rám, és újra végigsimított a hajamon. Virágos nyári ruha volt rajta, a haja csigákban omlott a vállára, és friss virág és méz illat jött felőle. Anya illat. Mindig arra kértem anyát, hogy Boot is anyaillatozza be, hogy este ne féljek az ágy alatt lakó szörnyektől. A kezemet apu felé nyújtottam, jelezve, hogy vegyen fel, és megtette. Amúgy sosem szerette ha cipeltetem magamat, de ma semmi kifogása nem volt ellene, mert a születésnapom volt.
-Apu mit kérhetek a születésnapomra? – Kíváncsian kérdeztem, és belenéztem kék szemeibe amik annyira hasonlítottak a kék marcipános torta színére amit annyira szerettem a sarki cukrászdában.
-Ma bármit kérhetsz Noah, mert ma van a születésnapod! – Egy gyors puszit nyomott a homlokomra, és már le is értünk a konyhába.
-Tortát akarok reggelizni! – Kiáltottam, és ahogy földet értem, csattogó léptekkel rohantam a nagy asztalhoz, fölmásztam és térdelve vártam, hogy anya azt mondja nem kaphatom meg, előtte ennem kell egy vajas kenyeret. De nem mondta, csak mosolygott, és készségesen odahozta, sőt ő is magához vett egy tányért, apu pedig kamerázott. Anya sosem szerette az édességeket, de remekül sütött, és ez a csokitorta olyan fantasztikus volt, hogy még Boo a nyuszim is megkóstolta.
-Azt kérem a születésnapomra, hogy hadd fürödjek makaróni tésztában! - Nagy csillogó szemekkel pislogtam rájuk. Összenéztek, és végül apu szólalt meg.
- Rendben van, Bridgett kezd el főzni, hogy Noah megtudjon benne fürdeni, addig én elküldőm a sofőrt még tésztáért! – Elégedett mosollyal tette le a kamerát.
[4 órával később]
Apu megint a kamera mögött állt, anya pedig a félig vízzel telt kádba öntötte bele a már 12 tál tésztát. Csillogó szemekkel figyeltem, amin belecsúszik az újabb tál tészta a vízbe, míg Boo vizesen bámult a szárítóról. Türelmetlenül tébláboltam anyukám körül, aki nem szólt, pedig ez a tésztában fürdés már volt téma, és nem engedte. De ma mindent megkaphatok amit akarok.
-Kész van! Nono vetkőzz! –Anya kivitte a tálakat a bejárónő segítségével, aki szólni sem bírt, annyira meglepődött. Nem kellett kettőször mondania, lerángattam magamról a kedvenc Mickey egeres felsőmet, és a piros melegítőnadrágot, és teljesen meztelenül futottam.
Anya segített belemászni, apa pedig kíváncsian lesett rám a kamera takarásából. Integettem, és hangosan visítoztam ahogy beleléptem. Nagyon csúszós volt! nevetve sikítottam, anya pedig velem nevetett.
-Mami ideadod a játékaim? – Pislogtam felé, ő pedig felém nyújtotta. Nevetve borítottam a tésztás vízbe és élveztem, hogy a tésztatengerben Polip Úrra rátekeredik a tészta. Hangosan nevettem, úszkáltam, és nagyon élveztem.
-Bele ne fulladj a tésztába Noah! Mindjárt jövök, csak elintézek valamit! – Lerakta a kamerát
Még mielőtt a következő videó elkezdődhetett volna, kikapcsoltam a tévét. A mellkasom rettenetesen gyorsan mozgott föl és le. Felkavart az, hogy láttam az anyámat, ezt a videót azóta nem néztem meg, mióta meghalt. Nagyot nyeltem. Az, hogy anya meghalt mindent megváltoztatott. A kapcsolat az apámmal megromlott, én meg megváltoztam. Elkezdtem ezt a csapongó életemet. A telefonomért nyúltam, négy óra volt. egy mozdulattal felnyitottam a telefonzárat, és megláttam a híváslistát. Az utolsó hívás édesapámtól érkezett, erről pedig eszembe jutott, hogy anyám sosem fog felhívni. A soha pedig most nagyon hosszú időt foglal magába, mert tényleg nem fogom az életben hallani a hangját, csak a videofelvételeken. Ez a legrosszabb dolog a világon, hogy soha nem fog már tőle hívásom érkezni, nem fog érdeklődni irántam, nem mondja többé, hogy boldog születésnapot Nono! Az ég világon rajta kívül soha senki nem becézett. Utálom a becenevem, de az ő szájából simogatott, kedvesen hangzott. Soha senkitől nem viseltem el, hogy becézve szólítson, de anya olyan kedvesen mondta, hogy tőle nem zavart, még jól is esett. Éreztem, hogy egy könny akar kiszabadulni a szememből, dühösen fogtam, és a falhoz vágtam a mobilomat. Hatalmas csattanással ütődött neki a falnak, és a földre hullott darabokban. Mellettem Sera felriadt.
-Noah? – A hangja nem volt álmos, lehet, hogy annyira megijedt, hogy a szeméből minden fáradtság eltűnt. Lehet, hogy hallotta a videót, de azt soha senki nem hallotta még. Senki nem tudja, hogy miket kaptam a születésnapomra, senki nem kérdezte meg sohasem, hogy milyen volt hét évesen egész nap csak csokit enni: nutellás oreo kekszet, mogyorókrémet csokoládéra kenve szendvics gyanánt. Soha senki nem kérdezte meg tőlem, milyen volt 8 évesen egész nap egy játékboltban játszani bármelyik játékkal, és azt mondani, hogy az az én boltom. Mert soha nem mondtam el ezt senkinek. Annyira akartam, hogy valaki tudja, mégsem mondtam.
- Csak a macska volt! Aludj vissza! – Sóhajtottam, és letöröltem a kósza könnycseppet. Nincsen macskám mellesleg.