It’s a big problem..

Borzalmas volt. Hallani a szirénákat, bent ülni az autóban, és nézni, ahogy lassan lecsukódik a szeme, ahogy keze lehullik, és ahogy az orvosok munkálkodnak. Nem érzékeltem semmit, olyan volt, mintha egy hülye filmben lettem volna, ahol nem tudok mit csinálni, a fejemre is fordulhatok, de nem tehetek semmit. A sziréna fénye pirosra és kékre festette az aszfaltot, és ahogy csak néztem és néztem a fényeket elkapott a hányinger. A mentősök betoltál Serát, utánuk akartam menni, de pultnál ülő recepciós kisasszony megállított. Hagyta, hogy üvöltözzek vele, hogy a fejéhez vágjak csúnya dolgokat, hogy kiakadjak. Rendes volt, hozott nekem vizet, és kérdezgetett legfőképpen Seráról. Hol született, mi a neve, hány éves, mikor született, szülei neve.. Alig bírtam minden kérdésre válaszolni, ő franciául beszélt velem, én pedig mindenhogy. Nem igazán értett meg, én viszont értettem.
Az idegeim teljesen kivoltak, azt hittem, hogy idegösszeroppanást fogok kapni. Nem mehettem be hozzá, ott kellett várnom, járkáltam föl és alá véres felsőben.
Óráknak tűnt mire áttolták egy magán szobába, órákig tartott mire kiharcoltam, hogy szép szoba legyen, ne a parkolóra néző ablakkal.
Halkan nyitottam be a szobába ahol ő feküdt. Csendben tettem be magam mögött az ajtót, és beléptem a sötét szobába ahol gépek zümmögtek, pityegtek a szíve ritmusára elnyomva az óra kattogását és Sera szuszogását. Percekig álltam az ajtóban és néztem. Nyugodtan aludt, a mellkasa emelkedett és süllyedt. Nem látszott rajta, hogy fájna valamilye, nem látszott rajta, hogy lenne vele bármi probléma. Percekig tartott mire közel merészkedtem hozzá. Kezemet finoman az arcára helyeztem, és laposan pislogtam. Sose tudnám megbocsátani, hogyha lenne valami baja.
Nem emlékszem, hogy mikor másztam be mellé, hogy mikor aludtam el. Nem emlékszem arra se, hogy mit éreztem, hogy mit gondoltam. Egyszer csak odadőltem mellé, rá a takaróra, néztem ahogy alszik, hallgattam a lélegzetét, bámultam a sötétben, egyszer pedig arra ébredtem, hogy valaki rázogat. Kipattantak a szemeim, azt hittem, hogy Sera volt az aki megrázott, azt hittem, hogy felébredt, és van valami baja, de csalódnom kellet, mert nem ő volt. Egy ápoló nő rázott ki. Álmosan az órára néztem reggel hat.
-Uram, menjen haza! Még nincsen látogatási idő!- A hangja halk volt, suttogott, szeretett volna meggyőzni.
- Nem! Nem fogom itt hagyni! - Suttogtam indulatokkal telve.
- Uram haza kell mennie, és visszajöhet nyolckor! Öltözzön át, fürödjön le, és jöjjön vissza kipihenten! – Szinte kilökdösött, de mire észbe kaptam az ajtó becsukódott előttem. El kell mennem. Át kell öltöznöm.
Kétségek gyötörtek, mikor kiléptem a napfénybe. Elvakított a napfény. A szemem elé kaptam a kezemet, percekig csak álltam és bámultam előre. Nem tudtam, hogy az emberek miért bámulnak meg, nem értettem, miért suttogják a szavakat, hogy vér, beteg, kiszabadult, aztán lenéztem magamra. A felsőmet átáztatta Sera vére, barnára festette, úgy néztem ki, mint aki most szabadult, mint akinek a mellkasából ömlött a vér és a ruhájára száradt.
Percekig gondolkoztam, úgy éreztem magamat, mint egy beteg ember, mint aki nem tudja, hol van és miért van ott. Végül fogtam egy taxist, nem törődtem vele, hogy megbámul. A szállodához vitettem magamat, és megpróbáltam észrevétlenül becsempészni a reggeli órában. Szerencsém volt, nem vett észre senki. Felértem a szobába, a padlón végig mindenhol Sera vére volt. még nem tudták kimosni, még nem vették észre, még nem sikálták föl a gyönyörű szőnyeget.
Minden emlékeket ébresztett föl bennem, éppen ezért gyorsan léptem be a fürdőbe, engedtem magamra a forró vizet. Magamra rángattam egy sötét farmer nadrágot ami csak úgy lógott a csípőmön, egy fehér inget amit talán direkt gomboltam félre, hagytam, hogy lógjon rajtam, és belegyűrtem minden a zsebembe amit lehetett. Pénztárca, telefon, személyi, pénz ami nem fért bele a pénztárcámba, útlevél, és minden féle hülyeség amire az embernek szüksége van.
Gyalog indultam vissza, megálltam egy kávézóban vettem Serának friss péksüteményt reggelire. Három csokoládés fánkot, egy vaníliás croisantot, bagettet, sonkás pizzát, és a fél pékséget. Vettem magamnak egy kávét, neki egy forró csokit, egy nagy csokor virágot. Végigsétáltam az éledező városon, el a hangosan beszélgető emberek mellett, át az utcákon, egészen a korházig. Megváltozott a légkör. Minden halkabb lett, és korház szagúbb..
Az épületbe lépve, mindenki megbámult, de én rendíthetetlenül mentem a szoba felé a sok pakkommal. Már befordultam volna a szobába ahol ő feküdt, de ekkor megszólított valaki.
-Mr. Holloway?- Egy fehér köpenybe öltözött fickó közelített meg. Az orrán szemüveg ült, barna szeme melegséget sugárzott, ráncok szelték az arcát, és lehetett vagy hatvan éves. A hangja kedves volt, olyan ember akit más szívesen fogadna a nagyapjának.
- Igen? - Torpantam meg megadóan.
-Beszélhetnénk?- Állt meg ő is az ajtó előtt. Lenéztem a kezemben tartott rengeteg dologra. Majdnem kicsúsztak a kezemből, alig bírtam tartani a virágokat, és a süteményeket, a poharakat, de megtorpantam, és kurtán biccentettem felé, hogy kezdje. Nem látszott rajta, hogy fáradt, nem olyan volt mint én, akinek a szeme alatt óriási karikák voltak, fáradt volt.
- Jó napot. Én vizsgáltam a kisasszonyt az éjszaka, vért vettük tőle és végeztünk vérátömlesztést, mert nagyon sokat vesztett az éjszaka. A kisasszony terhes, gondolom ezt Ön és tudja, és ennek tudatában szeretném elmondani, hogy az éjszaka vetélt el a kisasszony.. Ami jó hír, hogy hamar bejöttek a korházba, és a baba még ott van a hasában, a rossz hír pedig, hogy mivel a magzat még egészen kicsi, így nem tudunk szívhangot nézni. Nem tudjuk, hogy a magzat él-e még, vagy nem élte túl a tegnapi estét. Ne aggódjon, uram, egészen biztos vagyok benne, hogy a gyermek túl élte, az esteke kilencven százalékában a magzat és az anya is túléli, a gyermek fejlődik, és két hónap múlva egészen biztosak lehetünk benne, hogy élve van bent a szülőanya hasában. A kisasszony innentől kezdve veszélyeztettet terhes, a vetélés bármikor újra megtörténhet, azt a magzat pedig már nem élné túl. Éppen ezért három napos megfigyelésen tartjuk a kisasszonyt, és írunk egy papírt az orvosának is.- Érthetően beszélt, a szavak mégis lassan jutottak el a tudatomig.
- Meg tudná mondani, hogy mit takar az, hogy veszélyeztetet terhes? - A hangom tompán csengett, és éreztem, hogy ki fut az arcomból a szín, teljesen lesápadok. Ha Sera megtudja, hogy lehet a gyerekünk nem élte ezt túl, biztosan önmarcangolása kezd, de minden az én hibám. Miattam van mindez. Ha én nem kiabálok vele, akkor ez most nem lenne, nem lennénk itt, hotelszobában aludnánk még.
- Persze uram. A terhesgondozás és a szülés másképpen zajlik, és többször kell orvosi vizsgálatra járni, az anyának oda kell figyelnie magára, hogy mit eszik, mit csinál. nem csinálhat nagyon megterhelő dolgokat, mert akkor a vetélés veszélye újra fönt áll. Egy olyan anyuka aki elvetélt, de a gyereke még megvan nagyobb valószínűséggel hozza korábban világra a gyerekét, mint egy rendes terhességet megélő szülő. A koraszülés a 24. hét és 37. hét között szokott bekövetkezni, az a baba aki a 24. héten születik sokkal fejletlenebb és apróbb, mint az a baba aki a 34. héten született.- Csak bólogattam és emésztettem a dolgot.
- Na mármost, meg van az esélye annak, hogy koraszülés és születési rendellenességgel szülessen a gyermek, értem itt ez alatt a szellemi gondokat, vagy testrészek hiányát. Nem akarom megijeszteni magát, nem ez a szándékom, de a nőgyógyászuk biztosan elmond majd mindent, viszont én is kötelességemnek éreztem ezt elmondani önnek. Kicsi az esélye annak, hogy a gyermek rendellenességgel szülessen, de ehhez az anyának is hozzá kell járulni. Tudja, vannak azok a gyógyszerek, sok zöldséget, gyümölcsöt kell ennie, egészségesen élni. Sétálni, vidéki levegőt szívni, és nyugodtan élni, nem felizgatnia magát.. – Még mondott pár dolgot az orvos, de azt már nem hallottam. Nem akart feltartani, beengedett a szobába, ahol ő feküdt. Halkan léptem be, mert Sera még mindig aludt. Lepakoltam mindent az apró szekrényre, és egy sajtos croisanttal a kezemben az ablakhoz léptem. Azon rágódtam, amit az orvos mondott. Nem lesz egészséges a gyerek, lehet, hogy beteg lesz, egészségtelen. Nem, az én gyerekem nem lesz az, én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy egészséges legyen, és Serát is kötelezni fogom rá. Nem érdekel, hogy majd mennyi pénzt kell költenem gyógyszerekre, orvosokra, mindent pénzt kiadok annak érdekében, hogy ő is és a gyerekünk is rendben legyen. Nem is olyan régen még nem akartam azt a gyereket, fent a repülőn azt akartam, hogy vetesse el, mert rettegtem. A sajtó, az apám, sőt mindenki ezen fog lovagolni, de most, hogy majdnem elvesztettük a gyereket fontossá vált számomra. Végül is huszonhét vagyok, majdnem harminc, családot kell alapítanom, bár rettenetesen megrémiszt a gondolat. Apáméknak ment, nekem is menni fog, és Serát sem akarom elveszíteni, mert tudom, hogyha ma éjjel a gyerek elment volna, végleg elveszítettük volna egymást.
A csörömpölés rázott ki a gondolataimból. Rögtön felé kaptam a fejemet, és láttam, hogy fölkelt. Az arcomra kiült egy halvány mosoly ahogy átszeltem a kettőnk közötti teret.
- Szomjas vagy? Mert én hoztam neked forró csokit.. - Ültem le az ágy szélére, kezem pedig már arcán simított végig. - Meg hoztam péksüteményt is, a korházi koszt nem éppen a legjobb.. - A kezem folyton végigsimított az arcán.
- Hogy vagy kicsim? - Suttogtam, és közel hajolva egy csókot nyomtam ajkaira.
- Beszéltem az orvossal, de most el kellett mennie a házassági évfordulója alkalmából. - Percekig némán ültem, mérlegeltem, hogy mit mondjak el neki és mit ne, aztán végül fölpillantottam kéken csillogó, reménykedő szemeibe és beszélni kezdtem.
- Megmaradt a baba. - Halvány mosollyal néztem, hogy arca megenyhül. Nem fogom neki elmondani, hogy lehet a gyerek a hasában halott. Nem akarom, összetörni a reményeket, elég lesz a többit megemésztenie. - De veszélyeztetett terhes vagy Sera, fent áll a koraszülés veszélye és a születési rendellenesség is, bár a doki azt mondta, hogy ha odafigyelünk a gyereknek nem lesz semmi baja, a rendellenesség esélye kicsi, ha tényleg odafigyelünk. Szedsz ilyen terhességi gyógyszereket, eszel egészségesen.. - Megszorítottam a kezét, de nem néztem rá. Nyomta a lelkemet, hogy eltitkolom előle azt a dolgot, de nem vagyok képes elmondani. Nem akarom, hogy emiatt veszélyeztesse a babát, vagy magát.
- Gyere egyél valamit, biztosan éhes vagy! - Nyúltam a péksütemény zacskós felé, és egy nyugodt mosolyt erőltettem az ajkaimra.

Sorry baby, but I have to go..

Az a hülye mondat visszhangzott a fejemben. A koponyám egyik oldaláról lepattant, átpattant a másikra és vissza. Hirtelen nem hallottam mást, lelki szemeim előtt a múltat láttam. Nincs szex.. nincs szex hetekig! Nem két napig, nem egy hétig, hanem egy kis ideig.. A lelki szemeim előtt láttam már, hogy mi lesz.. Nem fogunk szexelni legalább egy évig! Uram ments meg! Én napokig nem bírom szex nélkül, nem hogy hónapokig. Igazából rettegtem, mert ismertem magamat, de nem ismertem olyan jól Serát. Nem tudtam, hogy mi lesz, mit fog tenni, vagy hogyan fog viselkedni. Nem tudhattam, hogy mennyire fogja elhagyni magát, hogy mi lesz velünk a gyerek születése után. Fogalmam sincs, és ettől nagyon félek. Rettegek, hogy az amúgy is instabil kapcsolatunk tönkre megy, hogy nem lesz elég az amink van..
Megvártam amíg az orvos kisétált a műszerekkel. Vegyesek voltak az érzelmeim. Az, hogy a gyerekem láttam egy ilyen micsodán keresztül, felborzolta az idegeimet. Igazából olyan volt, mint egy kis űrlény, valószínűleg E.T is valahogy így nézhetett ki, amikor kibújt a.. nem tudom miből. Kicsit fura látvány volt, igazából sosem láttam még ilyen kicsi babákat. Szerintem ezek nem is emberek, olyanok, mint az ufók. Lehet, hogy Sera egy ufóval szeretkezett.. egy gyerek nem nézhet így ki nem? Vagy igen ? Az egészen biztos, hogy felébresztett bennem valamit, legbelül mélyen.. Elkezdtem gondolkozni rajta, hogy milyen lesz majd a kezembe fogni, mi lesz a neve, hogy fogom szólítani, mit fog mondani, hogyan kell majd fürdetni. Gonoszabbik felem, bennem mélyen gonosz szavakat suttogott, és hiába próbáltam róluk megfeledkezni, nem tudtam. Sera mennyire fogja szeretni? Mennyire fog elfeledkezni rólam a gyerekünk miatt? Elhessegettem a gonosz gondolatokat, bezártam egy kis dobozkába, és elástam mélyen a gondolataim közé. Majd egyszer megbeszélem ezt vele..
Mikor az orvos kilépett, és behúzta maga mögött az ajtót, ráemeltem rémült, kék szemeimet Serára.
- Azt mondta nincs szex.. - A hangom megremegett. Olyan érzés volt, mint amikor a kisfiútól elveszik a cukrot. - Ez azt jelenti, hogy nem fogunk szexelni hónapokig? - Meredtem magam elé. - De ugye, máshogy kielégíthetjük egymást? Mármint hogyha a csiklódat izgatom, akkor az nem számít szexnek nem? Meg mondjuk, hogyha te is kielégítesz engem máshogy.. az sem szex.. - A szemem reménykedve nyílt nagyra, úgy pislogtam a lány felé. Igent kell mondani, muszáj igent mondani, hiszen ismer nem? Tudhatja, hogy nem fog menni, hogy nem fogom bírni. Nálam a szex elvonás olyan, mint a drogosoknál a drogelvonás. Függők, nem tudnak élni nélküle.. na valahogy én is így vagyok a szeretkezéssel. Kell nekem, különben hisztis leszek, bunkó, akaratos.. Na nem mintha alapjáraton nem lennék ilyen, de senki ne akarjon megismerni éppen akkor amikor nem szexelhetek..
A hideg is kirázott a gondolatra, és szégyen, nem szégyen jobban izgatott, mint a saját gyerekem. Nem tudom átérezni, még annyira valótlan. Persze láttam azon a monitoron – ami elég régi gyártmány, talán elgondolkozom rajta, hogy a cégem és én gyártsunk ilyen dolgokat is- és Sera is mondta, hogy benne van a baba, de még nem tudom elképzelni. Hogy fog kinézni? Szeretni fogom? Nem fogom megunni? Ettől féltem az egyik legjobban. Mi van, ha nem lesz elég? Ha menni akarok, ha nem tudnak eleget nyújtani nekem.. Félek magamtól, és tudom, hogy félni fogok ettől az egésztől addig amíg meg nem beszélem vele. Mert tudom, hogy Sera megtud majd gyógyítani, megtud nyugtatni, ha nem kapja föl a vizet. Olyan problémáim vannak, amivel szerintem más leendő apuka nem küzd. Betegesen irigy vagyok, meg önző, soha senkin nem kellett osztozkodnom. Az anyukám meghalt, és utána betegesen, mániákusan ragaszkodtam mindenbe amit magamnak hittem.
Nagyot sóhajtva ültem le az ágya szélére, és néztem szomorú szemekkel.
- Ott voltam a szobában, lemostam magamról amit Rómeó művelt.. - Elfintorodtam, és nagyot sóhajtottam. - Aztán beszéltem Pierrerel, és biztosított róla, hogy Rómeó nem fog többet neki dolgozni, sem más szállodáknak.. - Nem tehettem róla, de egy elégedett mosoly kúszott az arcomra, amit igyekeztem elfojtani. Lehajtottam a fejemet, és a lábamat bámultam, majd a szempilláimon keresztül lestem rá.
- Te meg Júlia, jó lenne ha az eszedbe vésnéd, hogy az enyém vagy. Nem bírom amikor körül lengenek a pasik, és olyan szemekkel néznek, amik levetkőztetnek.. - Csóváltam meg a fejemet és bocsánatkérően pislogtam rá. Enyhe birtoklási vágyban szenvedek? Csak egy nagyon piciben.. De ami az enyém, az az enyém is marad! Én sem lopok a szomszéd kertjéből – na jó talán néha, hasra vágom magam amikor a lányok miniszoknyában tipegnek – más se szedjen az enyémből, mert én aztán tényleg tűzzel-vassal küzdök azért ami a sajátom. Mert Sera igen is az enyém, és nem csak azért mondom, mert fizetek a szolgáltatásaiért, hanem mert nekem ő kell. Fontos nekem, és nem tudnám eldobni magamtól, még a gyerek miatt sem, pedig Noah Holloway utolsó álma egy gyerek volt. Nem tudom mit kell csinálni egy kisbabával. Azt sem tudom, hogy hogyan kell megfogni..
Az arcvonásaim megkeményedtek, az ajkam egy vékony vonallá préseltem össze. Felpattantam, és vészjósló tekintettel néztem le rá. Hangulatember vagyok, a hangulatom pillanatok alatt képes jóból rosszba vagy épp fordítva váltani.
- Látom felvágták a nyelved, most hogy szex tilalom van.. - Összefontam a karomat a mellkasom előtt.
- Csak, hogy tudd. Meg fogod te ezt még kapni, a játékszereim alig várják, hogy kijöjjön a kisbaba a hasadból, hogy újra kezelésbe vegyelek.. Igazán engedetlen lettél.. - Gonosz vigyor ült ki az arcomra.
- Másrészt, pedig nem vagy az anyám, hogy parancsolgass! - Fortyogtam a dühtől, elléptem tőle, kibámultam Párizsra. Az emberekre akik nyugodtan beszélgettek az utcákon, sétálgattak. Láttam az Eiffel tornyot, ahova szívesen elmentem volna, mondjuk már voltam, de Sera minden tudásom szerint egyszer sem járt még ott. Nem baj, majd egyszer elviszem oda, meg majd a kisbabát is aki a hasában van.
Az elmélkedésemből, és mérgelődésemből a telefonom rezgése rántott ki. Előhalásztam a zsebemből, és bosszúsan olvastam el az sms-t. Az ajkamba harapva fordultam Sera felé, már nem is haragudtam rá.
- Sera, valami gáz van a dolgokkal, vissza kell mennem a géphez, hogy onnan intézzem, de este ígérem visszajövök! - Bűnbánóan nyomtam csókot az ajkaira.
- De ajánlom, hogy edd meg amit hoztam, mert nagyon mérges leszek ha egy darab is marad! - Mordultam föl, és még egy gyors csókot nyomtam az ajkaira, aztán mielőtt meggondolhattam volna magamat, gyors léptekkel kiléptem a teremből.