Egy fejvadász életében nem éppen az a legizgalmasabb időszak az életlében, amikor csak tétlenül bolyong a városban, mert konkrétan, nem tud magával mit kezdeni. Akár haza is ugorhatnék pihenni egy keveset, ha már máskor nincs rá lehetőségem, de mindig rám járt a rúd ezzel kapcsolatban. Akárhányszor hazamentem, és letettem a seggemet a bőrkanapémra, rögtön jött a hívás, hogy munka van. Senki nem figyelmeztetett, amikor ezt választottam, hogy ilyen roppant sok időm lesz arra, hogy legalább egyszer kipihenten állhassak a dolog elé. Bár, ha egy kicsit szemfüles lettem volna, felfigyelhettem volna rá, hogy nevelőapám pont annyi időt töltött otthon, mint most én. De akkor minden egyes pillanatot kihasznált arra, hogy megkeserítse az életemet, és különféle kiképzésekre vitt. Jó lövész lett belőlem, és a igen csak jó állapotba kerültem a kondi terén. Egy ideig, amíg úgy tudtam, az ikrem halott, eléggé elhanyagoltam magamat, nem volt kedvem a mozgáshoz, és ehhez társult az éhség hiánya is. De amikor kezdtem feldolgozni a tényt, és nem ezzel foglalkoztam a nap huszonnégy órájában, teljesen megváltozott a véleményem magamról, és a körülöttem zajló dolgokról. Eszembe jutott, hogy én nem is vagyok olyan jó fiú, mint aminek oly sok ideig elkönyveltek, és ki is használtam ezt az időszakot. Gond nélkül szóltam vissza nevelőapámnak, anyámnak, és lássuk be, igen csak szép ütéseket tudhatok a hátam mögött. Igen, tiszteletet követelő az öreg, és akármilyen módot képes alkalmazni arra, hogy ezt sose felejtsem el. Most már nem emelne rám kezet, mert tudja, az ő ereje is véges, én pedig éppen a fénykoromat élem, és nem vagyok rest visszaütni, ha arra kerülne sor. Egy egészségesnek mondható kapcsolat alakult ki köztünk, de ez még mindig nem üti meg az apa-fia szintet. Sokkal inkább munkakapcsolat, mintsem rokoni, családi. És én ezt nem is ellenzem, egyikünk se szereti az érzelgősködést, és a maffiától ezt ne is várja el az ember. Ez, valahogy mindig is az anyám asztala volt, és ahogy azt az elmúlt három évben tapasztaltam, John is kezd erre az útra tévedni. Hát, meg kell hagyni, nem erre számítottam, amikor három évvel ezelőtt szembe jött velem az utcán. Igaz, akkor az nagyobb sokként ért, hogy a halott öcsém sétálgatott tök lazán előttem. Most már inkább izgat a tény, hogy milyen kis... cuki fiú lett belőle. És ez nekem nincs az ínyemre.
Mélyenszántó gondolatok ezek, de valahogy eltörpülnek amellett, hogy a sikátorból egy igen csak éles sikítás szűrődik ki. Összevont szemöldökkel torpanok meg a zsákutca elején, és próbálok kivenni dulakodásra utaló további hangokat, esetleg alakokat. De a kíváncsiság sokkal inkább hajt, mintsem az, hogy akár én is áldozattá válhatok, ha ebbe beleavatkozok. A tény viszont nyugtat, hogy a mai nap se felejtettem el a kis Glockomat magammal hozni, így bármikor fegyvert ragadhatok. Jobb kezemet a fegyver markolatán tartom, miközben lassan araszolva közelítem meg a sötétben látszódó két idegent.

Munka, munka és megint csak munka! Ez van, ha az ember kurvaként dolgozik. Nincs egy szabad perce sem egész nap. Egy nap van vagy 5 kuncsaftom. Ma is egy rendezvényre kell egy fószert elkísérnem. Marhára örülök neki mondhatom. Remélem ez az utolsó kuncsaftom mára, mert unom már a mai napot. Nem együtt érkeztünk a rendezvényre, hanem külön, de a rendezvény épülete előtt találkoztunk. Csókkal köszöntöttük egymást, mintha a barátnője lennék, mert, hogy ő nagy ember.
Vacsora után, táncoltunk, ittunk, csókolóztunk, mintha igazi pár lennénk, aztán később, behúzott egy nyugis helyiségbe, ahol nekem esett és csókolt, vetkőztetett, a puncimat ujjazta, nyalta, izgatta.
- Ahhhh.... - nyögtem alatta.
Én csak feküdtem ott és élveztem amiket velem csinált. Kifárasztó ez az egész napos menés, járkálás, de a legjobb az amikor kényeztetnek, jól megkefélnek.
Hosszú kényeztetések után, ráülök a farkára és lovagolok rajta, elélvezésig.
Egy kifárasztó szeretkezés, és este után, indulok hazafelé. Sajnos nem hívtam taxit, mert azt hittem haza találok egyedül, de tévedtem, mint általában szoktam. Pedig nem ártott volna hívni egy taxit, mert rossz előérzetem van.
És igazam is volt, ugyanis, ez egyik pillanatban, valaki mögöttem termett, és egy kést tartott a nyakamhoz, kezeimet, pedig megszorította.
- Add ide az összes pénzed, vagy különben meghalsz, esetleg ez a csinos ruci lekerül rólad és élvezetes dolgokat teszek veled. - mondta azzal a rekedtes bagó szagú szájával
- Nincs pénzem. Elittam mindet egy buliban. - mondtam kissé rettegve
Nem szoktam megijedni, de most eléggé meg vagyok.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Bocsi a szar reagért és a késésért.