Chara és TJ

Vendég

Már megint esett... Imádta az esőt, hiszen olyan ritkán volt részük a vegasiaknak az égi áldásból és különben is, az eső mindig megtisztította a szennytől és mocsoktól bűzlő utcákat. Azonban mindig voltak hatalmas nagy trágyakupacok, mint például ő, amivel még egy zivatar sem tud elbánni. Hiába próbálkozott vele, ő állta a cseppek minden támadását, később pedig egy kapualjban figyelte, ahogyan a bamba embersereglet esernyőkkel hömpölyög a célja felé.
Egy cigaretta volt az arcába, mélyet szippantott belőle, majd kicsit meghúzta magát, hiszen a bejáróból egy autó tolatott ki, majd állt meg mellette.
- Nem tudna máshol dohányozni? - szólt ki a lehúzott ablak mögül egy idősödő úr, majd várt addig, amíg választ nem kapott.
- Nem tudná bekapni a faszom? - jött is az mihelyst, majd TJ egy újabb hatalmas slukkot szívott a tüdejébe, hogy aztán az öreg arcába fújja a füstöt. Az ablak azonnal felemelkedett, majd csak azt látta, hogy a fickó méltatlankodik egy sort, de aztán szépen lassan továbbhajtott. Szerencséjére.
- Hol a tökömben vagy? - kérdését már a vonal másik végén lihegő férfinak mondta, akivel mobilján beszélgetett. Sosem szeretett várni, sőt gyűlölte minden egyes felesleges percét, de most türelmesnek kellett lennie, hiszen neki tesznek szívességet. Méghozzá nem is kicsit.
- Mindjárt ott leszek...
- Még három percet várok. - hiába, nem tudta magát meghazudtolni. Még akkor sem, ha a másik miatta ázik szarrá. - Utána elmegyek.
- Igyekszem baszod, igyekszem...
- Jól is teszed Larry, kibaszottul jól teszed. - szipákolt orrán keresztül, majd bontotta a vonalat. Ebben a pillanatban pillantotta meg a várt férfit, aki egy aktatáskával közeledett és annyira átázott, hogy valószínűleg a tökeiről is eső csöpögött. TJ ellenőrizte a zsebeit, melyben pénz lapult, méghozzá nem is kevés.
- A kurva életbe, hogy mindig siettetsz! - fakadt ki Larry, majd megállt a férfi előtt és homlokáról letörölgette a vizet. - Egyszer még az lesz, hogy nem veszem fel neked a telefont.
- Reméld, hogy annyira sosem utálsz meg Larry.
- Miért?
- Mert tudom, hogy hol laksz... - Larry hatalmasat nyelt, majd sóhaj követte, hogy végül megrázza a fejét. Belenyúlt az aktatáskába, majd egy fiolát vett ki onnan, ami teli volt apró, kék pirulákkal.
- Rohadtul nem értem, hogy miért kell ez... Egy gyógyszertárban fele ennyiért megkapnád.
- Nem kell azt neked tudnod Larry, nekem jó ... neked is jó, akkor meg miért kérdezősködöl?
- Na mindegy... - tette bele a táskába a borítékot, amiben pénz lapult, majd bólintott egyet és továbbsietett.
- Majd még kereslek! - kiáltott utána TJ, zsebébe rejtve a Viagrat, majd egy újabb cigire gyújtott, reménykedve abban, hogy eláll az eső, mielőtt végez a nikotinos rúddal.

Vendég

Esős idő, így előkerülnek nála is a zártabb ruhadarabok. A mai nap sokán egy fekete melltartót vett fel, ami fölé kerül a krémszínű vastag blúza, aminek csak egy kicsi dekoltázsa van. Alul egy fekete csipkés bugyi, amire egy kék farmernadrágot húz. Lábán egy fekete csizma. Bal kezében fogja az esernyőjét, míg a jobbjában a mobilját. A főnökével beszélget, hogy felmond nála, mert egy ideje nem kap tőle fizetést. Ráadásul személyesen állandóan meg akarja fektetni. Végül csak idegesen lerakja a végén. Kell egy idő, míg lenyugszik annyira, hogy tovább indulhasson a dolgára. Egyelőre munkanélküli, de szerencsére van elég pénze jelenleg a munkából, hogy megéljen belőle. Majd csak jut valami munkalehetőséghez, ami kedvére való. Elmerül a gondolataiban, mire feleszmél, akkor kissé eltéved. Nem ismeri a város minden zegét és zugát. Magában elmond egy finom káromkodást, ami egy percig tart. Sóhajt egyet, aztán a legjobb ötlete, hogy az első embertől útbaigazítást kér. Egy kiáltást hall nem olyan messze, így elindul a hang irányába. A zsíros esőcseppek hangosan kopognak a nagy esernyőjén. Nemsokára megpillantja a cigarettázó magányos alakot. Rögtön jókedve támad, majd sietve felé indul csinos alakjával. Megáll előtte, aztán hangosan ráköszön.
- Szebb napot! Nem tudná megmondani, hogy ebből a városrészből hogyan jutok ki? Fontos lenne nekem, vagyis hát nem fontos, csak nem ismerem a környéket. – vallja be, hogy eltévedt az esőben és nincs kedve bolyongani össze-vissza. Ebben nincs semmi kinevetni való. A másik cigijének füstje zavarja kicsit, de egyelőre nem szól érte.
- A nevem Chara Vrettos, örvendek. Ma ráadásul felmondtam a munkahelyemnél, bizonyos okok miatt. Szóval nem csak az idő bánatos, hanem én is. – magyarázza pörgősen, mert ez az ő igazi tempója. Nem foglalkozik azzal, hogy a másik kristálytisztán hallotta e a szavakat. Persze sokan ajánlják neki a lassulást, meg a tisztán beszélést, de eddig sikertelenek voltak vele szemben.
- Bármilyen munkának örülnék, ami jól fizet. Leginkább a lakberendezést ismerem. Ha van egy szép háza, akkor én berendezem és elrendezem úgy az egészet, hogy öröm legyen abban a házban lakni. Pozitív hatással legyen a tulajdonosára. – belefeledkezik a mesélésbe, ráadásul nem zavarja, hogy egy vadidegennek kezd el mesélni ezekről a finom dolgokról. Olyan érzése van, hogy a másikat egy ideje ismeri, ami természetesen nem fedi a valóságot. Még egy darabig mondja a magáét, mikor feleszmél, hogy mi van. Szája elé kapja mindkét kezét.
- Oh, elnézést. Kicsit elragadtattam magam.

Vendég

Gondolataiba merült, miközben szájában élvezte a kátrány keserű ízét. Szerette a dohányzás rituáléját, imádta azt az öt perc nyugalmat, amit mindez okozott neki és rettentően gyűlölte, amikor elvették tőle az egészség szentélyén ült tor egyszerű meghittségét. És volt egy olyan érzése, hogy az a vörös nő, aki éppen közeledett felé, pontosan ezt a nyugalmat szeretné tőle elvenni, valahogyan érezte, amikor közeledett felé, hogy meg fogja szólítani.
Persze mindenre gondolt, csak arra nem, hogy ennyi szar fog fröcsögni azokból a szopásra termett ajkakból, és bármennyire is próbált visszatalálni a nyugalom ösvényére, agya ledobta az ékszíjat és amint egy kis levegőt vett a lány, azonnal rákontrázott.
- Fogd már be azt az ordas nagy pofádat! Kurvára nem érdekel, hogy micsodán szenvedsz! - fakadt ki, szerinte teljességgel jogosan, majd csikkét pöccentette Chara felsőjére, nyomatékot adva mondandójának. Persze nem kellett volna, hiszen eléggé hangosan és eléggé ingerülten válaszolt a másiknak, majd bőrkabátjának belsőzsebéből egy újabb szál cigit vett elő és gyújtotta meg, hogy aztán mélyet szippantson a dohányból.
- Na, bekaphatod a faszomat! - vágta oda a lánynak, majd egy kacsintás kíséretében fordult ki a kapualjból és indult el az esőben. Nem mondhatta volna, hogy sok kedve volt elindulni ilyen esőben, de két lehetősége volt és a másik az lett volna, hogy Chara törött kezével piszkálgatta volna vérző orrát. És az kinek kellett volna, igaz? Egyrészt a lánynak nagyon elkenődött volna a szemfestéke, őt meg igen rosszul érintette volna, ha valaki meglátja, amint éppen acélbetétes bakancsával rúg pépessé egy nőt. Igen, rúg, hiszen nőt nem ütünk meg.
Már csak azt kellett eldöntenie, hogy mit fog csinálni, de csak a zsebében megbújó pirulákra tudott gondolni és arra, hogy felhívja Beckyt egy kis kufirc miatt. Igen, most megérdemelne egy kibaszott jó dugást!

Vendég

Ha tudná, hogy a másik agyában milyen gondolatok vannak, akkor lehetséges, hogy nem szólította volna meg. Ilyen negatív emberekkel sosem találkozott az életében. A pörgős beszéde miatt legtöbbször az emberek meglepődnek, aztán próbálkoznak felfogni a beszéde értelmét. Akkor torpan meg, mikor a másik végül sikeresen megszólal, de nagyon bárdolatlan módon. A csikkpöccintésre gyorsan reagál, mert azon nyomban letörli a felsőjét, hogy nehogy meggyulladjon. Nem szól hozzá egyből, hanem mély levegőt vesz, aztán kifújja. Legszívesebben megütné, de tudja jól, hogy fizikai erő szempontjából nem versenyezhet egy férfivel. Amit utoljára hall, arra felfortyan kissé, mert egy nővel biztosan nem így kell viselkedni. Hamar eldönti magában, hogy nem hagyja magát és vissza fog vágni. Megmutatja, hogy van annyira ocsmány beszédű, mint a másik. Természetesen követi egy biztonságos távolságból, mikor az utóbbira reagál igazán.
- Nah vedd elő! Akkor bekapom neked! De ha nem teszed, akkor te is csak egy keménykedő Jancsi vagy, aki azt hiszi, hogy ő itt a nagy úr! – kezdi el a hadműveletét az ismeretlen férfi ellen, miközben senki sem tudhatja, hogy mi fog belőle kisülni. Chara elsődleges célja, hogy megleckéztesse, aztán nem kell aggódnia a továbbiak miatt. Nem adja magát olyan könnyen, aztán ha harcra kerül a sor, akkor bizony tán van esélye ellene.
- Másodjára megjegyezném, hogy szemmel láthatólag te szenvedsz. Egészen öt percedbe tellene útba igazítani engem, aztán itt sem lennék. Vagy legalább, ha elmondanád kulturáltan, hogy a barátnődre vársz; akkor szintén elmennék a közeledből. De minden férfi csak bonyolítani tudja a helyzetet, vagy olyan nevetségesen viselkedik, mint te. – mondja határozottan a szavakat, miközben a férfi hátát nézi. Ebben az esőben biztosan nem tud normálisan cigarettázni. Szóval nincsen rendben egy cseppet, de ezt nem teszi szóvá. Ha tudná, hogy a másiknál Viagra található, akkor biztosan kinevetné gúnyosan. Ami a kufircot illeti, az ilyen alakokkal biztosan nincsen kedve lefeküdni.
- Addig foglak követni, amíg ki nem vezetsz innen, vagy el nem mondod az útirányt. Ráadásul nincsen kedvem egyedül mászkálni. S tudod mit? Egyél füvet, ha már cigarettázol. – pimasz mosoly jelenik meg az arcán, miközben készen áll arra, hogy megvédje magát. Halad a karate edzésével, s hamarosan megszerezheti a fekete övet.

Vendég

Már azt hitte, hogy megszabadul az idegesítő némbertől, de amikor pár lépés után újra meghallotta a hangját, csak nevetni tudott. Mármint azon, hogy bekapná... Na persze! Aztán mosolya azonnal leapadt, hiszen a vörös veszedelem csak mondta tovább, megállás nélkül, neki meg kezdett elázni a cigije, úgyhogy sehogy sem volt jó.
Csak ment előre, nem törődött egyelőre a másikkal, hiszen mit neki egy orbékoló ribanc, akit szívesen képen törölt volna, de nem tette meg. Még nem tette meg és rettentő nagy hangsúly a még szócskán, hiszen kevesebbért is pofozott már fel valakit.
- Miért segítenék? Azt sem tudom, ki a pöcsöm vagy?! - válaszolt neki ízesen, majd folytatta útját, mélyeket szipákolva az átázott cigarettából. Persze a füstnek már nem volt olyan jó íze, mint kellett volna, hiszen az eső és annak végtelen cseppjei már igencsak tönkretették az élményt. Azonban nem érdekelte, annyi kellett csak neki, hogy hagyják békén és hívhassa fel Beckyt, hogy leszervezzen egy randit vele. Milyen jó lenne ebből a nyirkosságból valami melegebb nedvességbe csusszanni, elfelejteni a hűvős hideget és egy forró ágyékban találni megnyugvást. Azonban Chara hangja újra felbaszcsizta az agyát és már nagyon ott volt, hogy tényleg lekever a másiknak egy igazán csodálatosat, amitől csillagokat lát.
- Hagyjál már békét ribanc! - ugatott hátra, majd felhúzta bőrkabátjának gallérját és úgy vágott be egy szűkebb sikátorba, remélve hogy a másik oda már nem követi. Kerülgette a pocsolyákat, az aszfalthoz ragadt újságpapírokat, a szemetes konténereket és egy hajléktalant, aki a kartondobozából kukkantott ki éppen. És ekkor jött a gondolat, hogy ... na de erről majd csak később.

Vendég

Semmit se higgyen, ha Charáról van szó. Rendkívül kitartó nőszemély, ha elhatározza magát. Jelen helyzetben sincs másképp, mert mindenképpen szeretné megtudni a kivezető utat. Képes érte bármeddig elmenni, szóval ő nem csak poénból gondolta azt a bekapást, mint a másik gondolná. Beszél tovább hozzá, hogy ezzel ingerelje tovább az áldozatot, aki jelenleg menekül előle. Mikor a másik visszakérdez, hogy miért segítene és nem ismeri, akkor elneveti magát.
- Hát ha ennyi hibádzik, akkor megismerhetsz. Chara Vrettos a nevem. Lakberendező munkával keresem a mindennapi falatokat – szól utána, aki egyre gyorsabb léptekkel próbál olajra lépni. Szerencsére jó cipő van rajta, ráadásul gyakran jár futni. Nyomába ered, hogy a kettejük közötti távolság ne növekedjen. Mikor a másik leribancozza, akkor nagyon mérges lesz. Ez már túlment minden határon, sőt eleget tűrt.
- Te vagy a nagy ribanc! Úgy menekülsz előlem! – vág vissza kegyetlenül, emellett futásnak ered. A sikátor nem rémiszti vissza, hanem immáron szorosan a nyomában van. Egyelőre nem kapja el, hanem számít arra, hogy valamikor ütni fog, vagy rúgni. Elbújni a szeme elől biztosan nem tud, de különböző tárgyakat elé boríthat, hogy azzal gátolja a haladását ennek a vörös harcos nőnek.
- Nem akarlak bántani, csak beszélgetni. Csak nem félsz a nőktől? Vagy csak szimplán elgurult a gyógyszered, és most meg nem találod? – bombázza rendesen kérdésekkel, mert egy tapodtat sem akarja békében hagyni. Így a sietség közben eszébe jut, hogy esetleg most szabadult el a diliházból, és valószínűleg körözés alatt áll. Egyedül nem cselekedhet, de a rendőrséget egyáltalán nem szeretné felhívni. Egyelőre egy sikátorban vannak, így nem tud leolvasni utcát és házszámot. Bízik magában, meg az elsajátított képességeiben.
- Ha tovább menekülsz, akkor kénytelek leszek a rendőrséget felhívni, hogy vigyenek vissza az elmegyógyintézetbe. Amilyen viselkedésed van, az oda való. Hallatlan, hogy nincs ott nagy biztonság. – befogni a száját nagy valószínűséggel akkor fogja, ha megcsókolja a másik, vagy oda nem rakja a kezét Char szájához. Több lehetőség nincs jelenleg.
- Ami meg a bekapást illeti, látom cseppet sem vagy kíváncsi rám Pöcsfej – szól a beszélgető partnerének, akit hosszú távon valószínűleg be fog érni, ha nem vigyáz a távolságra.

Vendég

Az emberek életükben rengeteg hibát követnek el, néha kicsit, néha pedig rettentő nagyot. A lány, aki mögötte igyekezett őt beérni pedig kettő olyan orbitális ballépést követett el, amit nem lett volna szabad egy olyan férfival szembe, mint TJ. Mert ha tényleg csak egy elmegyógyintézetből szabadult beteg lenne, akkor még szerencséje is lett volna Charanak, hiszen befognák az illetőt, visszakerülne rá a muszájkabát és a gyógyszereitől olyan nyugodtan elvegetált volna, mint egy páfrány. Vagy egy bonsai...
TJ azonban nem egy kezelt volt, bár kétség kívül ráfért volna, hanem egy rossz idegekkel rendelkező, véreskezű paraszt, aki nem riad vissza attól, hogy vért ontson. Bárki vérét... S bármennyire is volt ismeretlen számára a másik, nem volt messze attól, hogy megtegye a megfelelő lépést. Legalábbis azt, amit ő megfelelőnek vélt.
Már nem válaszolt egyetlen kérdésre sem, egyetlen pikirt megjegyzés sem kapott választ, csak hagyta, hogy a lány körülbelül négy méterre felzárkózzon hozzá, majd hirtelen megállt és előrántotta a pisztolyát.
- Térdelj le! - kiáltotta el magát, miközben Chara feje volt a célkeresztben. S hogy miért volt nála fegyver? Mert mindig volt nála fegyver, miért ne lenne nála fegyver? S különben is, ki tudja, hogy mikor akaszkodik rá egy kibírhatatlan picsa és üldözi az őrületbe. - Nem hallottad, térdelj le!
Kiáltotta újra el magát újra, ha szükséges volt és még erőteljesebb eszközöket is bevetne, ha arra kerülne a sor. Egyelőre azonban remélte, hogy a pisztoly, a büdös lehelete és a hangos szavak elegek voltak ahhoz, hogy Chara megtegye, amire utasította. Ekkor vette észre újra a hajléktalant, aki a kiáltásra újra kidugta a fejét.
- Hé öreg, akarsz keresni egy ötvenest? - kérdezte a félig beszívott tagtól, majd újra a lányra nézett, aki már remélhetőleg térdelt, legalábbis az ő érdekében. - Szóval faszt akarsz a szádba?
Vigyorgott fel, majd újra a hajlékonyt kereste szemeivel.
- Mit... mit kő csinyáni? - poroszkált felé a szakadt, mosatlan ruhákban és hetek óta a saját izzadságában fetrengő, férfinek már nehezen nevezhető egyed, aki egy kicsit talán még részeg is volt, hiszen nem ijedt meg TJ fegyverétől.
- A csaj szopna, de én sietek, szóval fizetek egy ötvenes, ha betolod a pöcsödet a szájába... Áll az alku? - tekintete pattogott a lány és a hajléktalan között, majd megállapodott Chara pillantásában. - Remélem, szereted az emberszagot...

Vendég

Lehet, hogy hibát követett el, azonban nem az a félős lány. Mondhatni kissé őrült e tekintetben, hogy nem izgatja a halál gondolata. Lehet, hogy az előtte levő férfi erősebb nála, emellett egy véreskezű alak; de Chara nem fogja ilyen könnyen feladni. Az első helyzet rögtön adódik, mikor a másik hirtelen megáll, akkor ő egyáltalán nem torpan meg. A fegyvert látja, azt viszont nem, hogy kibiztosította a fegyverét a férfi. Jobb kezével a férfi fegyvert fogó kezét próbálja nekilökni erőből egy közeli szilárd tárgyhoz, míg a lába bal lába sem tétlen. Megindítja a férfi gyenge pontja felé, s csak abban bízik, hogy a karjának eltartása elveszi a figyelmet a mocskos támadásról. Ha sikerül betalálni, akkor a következő lépés, hogy a fegyvert elvegye. Nevetnie kell, hogy a férfi próbálja letérdeltetni őt. Az nem fog olyan könnyedén menni, mert a helyzetük eléggé paprikázott. Van egyáltalán esélye az alak ellen? Vajon elegendő lesz a karate mozdulatait? Kellő erőt tud kifejteni? Ha ez esetben alul maradna és túlélné, akkor utána lehet kipróbál még pár harcművészetet. Az önvédelem nagyon fontos, s egyes esetekben nagyon hasznos lehet. Ehhez viszont hideg fej kell, s nem kétségbe esni. Jelenleg a túlélésért harcol egy fura alakkal, aki megízlelheti azt, hogy vannak rossz kislányok a földön, akik nem úgy cselekednek az ilyen helyzetekben, mint azt elvárná az ember. Chara teljesen meg van illetődve saját magán, mert mikor az ellensége pisztolyt rántott elő, akkor az erőviszonyokat szépen átrendezte. A sikere attól függ, hogy mennyire leleményes, s mennyire tudja kihasználni a helyzeteket.

Vendég

Mindig is imádta a fegyverét, szerinte a Ruger P90-es szériája a világ legjobb maroklőfegyvere, mely nemcsak méretével és fenyegető megjelenésével, de egyszerű kezelhetőségével is felül emelkedik a többi pisztoly képességein. Szerette azt a fegyvert és senki a világon ne legyen olyan pontagyú, hogy szembeszáll vele, amikor előrántja az imént nevezett szerszámot. Chara mégis olyan bolond ... sőt, rettentően hülye volt, hogy ezt mégis megtette.
Nem várta a mozdulatot, a támadást, amit a pisztolyt tartó jobb keze ellen intézett a másik, de a pillanatnyi izgalmat gyorsan legyűrte magában. Sokszor nézett már farkasszemet a halállal, így pontosan tudta, hogy mit kell tennie. Hüvelykujja villámgyorsan mozdult és nyomta fel a fémkallantyút, ami kibiztosította a fegyvert, szabad utat engedve az acélköpenyes ólomdarabok röptének. Századmásodpercek alatt újra rámarkolt a gyöngyházrakásos markolatra, majd célzás nélkül lőtt, rettentő hangot hallattva negyvenötös kaliberű eszköztől. Ebben a pillanatban érte a támadás a fegyvert tartó kezét, ujjai azonban nem remegteg meg még akkor sem, amikor kézfeje egy kuka oldalán csattant.
- Te büdös ribanc! - kiáltotta vérgőzös agya egy mondatba gyűjtött összes haragját, majd kissé hátrált, amikor meglátta a heréi felé száguldó lábat. Gyors volt, de nem annyira, hogy teljesen elkerülje a rúgás erejét, így combjának alsó részébe szállt Chara cipője és pusztító ereje.
Fájt a rúgás, ez természetes volt, de annyira mégsem volt erős a támadás, hogy Chara elvehesse tőle fegyverét. A P90-es úgy illett az ujjai közé, mintha éppen oda tervezték volna és annyira ragaszkodott hozzá, mintha az élete függött volna tőle. S valamilyen szinten tényleg ez volt a helyzet...
Nem tudta elképzelni, hogy miért választotta ezt az utat a nő, ésszel nem volt felfogható, hogy miért támad valaki egy pisztollyal felvértezett fickóra, aki látszik, hogy harcedzett, akiről messziről meg lehet állapítani, hogy nem mutatnád be anyukádnak és nem hívnád meg egy délutáni teázásra. TJ egyáltalán nem ilyen volt, inkább azt lehetett leolvasni a megjelenéséből, hogy vigyázz, mert megégeted magad. Egy lávafolyamban. Tizenöt felrobbanó hidrogénbombával körberakva. Egy tikkasztó, vegasi napon bezárva egy fekete kocsiba, aminek fel vannak húzva az ablakai.
Chara lendülő lába azonban lehetőséget kínált, s bár nem volt annyira képzett, mint a másik, az utcai bunyóban szilajjá érett izmok azonnal reagáltak a felkínált alkalomra. Reflex szerű volt a mozdulat, amivel megtámadott lába rettenthetetlenné vált, hiszen az adrenalin, ami felszabadult benne, támasszá edzette végtagját, míg a másik ingaként lendült neki, hogy elkaszálja Chara jobb lábát. Sikerült neki? Valószínű volt a kimenetel, de nem bízott semmit sem a véletlenre, hiszen szabad balja - mely a hátracsapott, fegyvert tartó keze miatt, a törzsének perdületéből adódóan volt jó pozícióban - a nő mellkasát próbálta meglökni, hogy az esés mindenképpen sikeres legyen.

Vendég

Szóval egy fegyvermániás férfi, aki nem bízik a saját erejében. Ruger P90-ben bízik, de nem a saját fizikai erejében. Chara a 7 danos mesternél tanulja a shotokan karatét, aminek köszönhetően a kezeire és a lábaira kardként gondol. Ha tudná, hogy az ellenfele bolondnak képzeli, akkor jól kinevetné. Valójában bolond, zizzent lány, aki mindenki számára tud meglepetéseket okozni. Kissé meglepi a fegyver hangja, főleg ilyen közelről. A golyó eltalálja a karját, vagyis jobban mondva súrolja azt. Hihetetlen számára a másik, mert megint leribancozza.
- Tartogasd a szavakat másoknak! – szól hozzá, s próbálja uralni a dühét. Egy harcművész számára fontos, hogy ne a düh uralja a testét, mert akkor a technikái minden valószínűséggel nem lesznek hatásosak. A rúgása nem ott találja el, ahol szerette volna, de később minden valószínűséggel tud változtatni a helyzeten. A hajléktalan a dulakodás láttára minden bizonnyal kereket old, mert nem akar ilyen ügyekbe belekeveredni. Több szóra nem méltatja a férfit, és akármit mondjon biztosan üres fülekre fog találni. Ha a másik egy lávafolyam, akkor Chara egy végtelen óceán. Sokat edzett ahhoz, hogy ütéseiben ott legyen az erő. Van valami plussz erő, ami a lelke mélyéről szerez és segít neki a küzdelmekben. Mikor a másik el akarja kaszálni a jobb lábát, akkor inkább hátrább ugrik egy lábbal. Meghiúsul a lökés? Nem, mert hátraesik a hátsójára. Azonban nincs vége az izgalmaknak, mert azon nyomban hátraperdül, majd egy erőteljes sprintet próbál levágni. A filmekből veszi az ötletet, hogy cikk cakkban kell futnia, de nem hinné, hogy itt nagy hasznát venné. Az első nagyobb konténernél elbújik. A földön kitapint egy sörösüveget, amit fegyverként tudna hasznosítani. Megnézi a sebesülését, hogy mennyire vérzik, de szerencsére nem vészes a helyzet. Mikor kifújja magát, akkor pár másodpercre fedezékéből óvatosan kikukucskál, hogy hol jár a másik. Az a terve támad, hogy közelről fejen dobja a sörösüveggel, aztán kijuthat a sikátorból. Nehezen de észreveszi, hogy a konténer mögött van hely. Megpróbál furakodni, így összeszerez pár horzsolást, de sikeresen eljut a másik oldalra, s reméli a férfi mögé. Mikor újból szabad előtte a terep, akkor nem foglalkozik semmivel, hanem szalad a sikátor mélyébe, de ügyel arra, hogy minél több fedezék mögé kerüljön. Nem néz hátra, csak szalad teljes erejéből, hogy valahol tényleg meghúzhassa magát, míg el nem tűnik a veszedelem. Hogy a nyomában van e a másik, fogalma sincsen.

Vendég

Érdekes látvány, az már biztos... Olyan szürreális volt a kép, amint Chara a támaszkodó lábával el tudott ugrani a kaszáló mozdulat elől, hogy egy pici pillanatra ledöbbent, de amikor végül a lökésnek hála a seggére huppant a picsa, megnyugodott és apró mosolyt engedett meg magának. A nő azonban gondoskodott róla, hogy öröme ne tartson túl sokáig, hiszen egy perdülő mozdulattal, amit nem igazán látott még soha, újra a lábain volt és szaladt az ellenkező irányba. Szlalomban.
Aztán a futás abbamarad, mert egy nagyobb képződmény mögött talál magának védelmet, amin gondolkodjunk el egy pillanatra! Adva van a világ egyik legjobb maroklőfegyvere, ami egy tizenkét-tizenhárom grammos, acélköpenyes ólomtöltényt közel hangsebességre gyorsít fel és Chara legjobb ötlete a védekezésre egy konténer, aminek falvastagsága maximum két milliméter? Illetve négy, ha mindkét falat számoljuk... Tényleg erre a védelemre bízná magát, amikor egy átlagos, rendőrök által használt golyóálló mellény vastagsága öt-nyolc milliméter, amiben ráadásul nem holmi újrahasznosított vas, hanem edzett acél vagy kerámia lapul? Vagy ezek kombinációja?
Azonban ezen nem gondolkodott, csak célzott és lőtt, egymás után háromszor adott le célzott lövéseket, persze nem tudva, hogy Chara addigra már máshol járt. Illetve a konténer másik oldalán, amiről TJ-nek persze sejtése sem. Lassú léptei vezették a nő vélt helyére, ott azonban már nem talált senkit, így hirtelen kapta fel a fejét, majd nézett körbe az üres sikátorban. Az utcácska azonban nem is volt annyira üres, mint eredetileg gondolta volna, hiszen Chara szaladt benne, úgy szedve a lábait, mintha parázson lépdelt volna. A férfi azonban nem követte, elege volt a másikból.
- Tudom, hogy hívnak ribanc! És gondolom nem sok Chara Vrettos szaladgál a városban! - röhögött fel hangosan, majd leeresztette a fegyverét, újra bebiztosította és ismét a másik után kiáltott. - Megtalállak és kinyírlak!
Vajon tényleg utána fog menni? Tényleg megkeresi a nőt? Még nem döntötte el, csak a nem létező bajsza alatt somolygott, hogy a frászt hozta esetlegesen a másikra... Mindenesetre elindult az ellentétes irányba a kocsijához, hiszen távolról, nagyon messziről szirénákat hallott. Közben mobiljához nyúlt, hogy időpontot egyeztessen egy dílerrel, mivel új fegyverre lesz szüksége. Egy Ruger P90-esre, a világ legjobb maroklőfegyverére.

Vendég

Szerencsére a túléli a fickót, de eldönti magában, hogy ha következőre találkozik vele, akkor minden bizonnyal ellátja a baját. Vagyis nem, szeretné megismerni, már ha a férfi engedi magát. Elmegy az orvoshoz, hogy elássa a sérülését, aki elég furán néz rá, mikor megtudja milyen vakmerő az előtte álló nőszemély. A doki után hazamegy pihenni, hogy a nap fáradalmait kipihenje. Másnap korán reggel ébred, aztán elmegy a karate mesteréhez. Elmeséli neki az esetet, s instrukciókat kér azzal kapcsolatban, hogy abban az esetben mit kell tennie. Két óra gyakorlás után távozik, hogy otthon lezuhanyozzon és egy testére simuló topot vegyen fel, farmernadrágot és a szokásos sportcipő sem maradhat el. Bevásárolni indul, hogy hétvégére legyen mit enni. Fél óra buszozás után megérkezik a nagy üzletbe. Kellemes időjárás van idebenn. Elkezdi sorban a kosarába rakni a szükséges elemózsiákat. Mikor megindul a pénztár felé, akkor maga előtt megpillantja Mr keményfiút, akivel múltkor összefutott. Gondolja a másik a fegyverét biztosan nem hozta e alkalommal, mert van itt biztonsági őr dögivel. Éppen valami keres, így odasunnyog háta mögé.
- Hello ismerős. Múltkor majdnem megöltél a fegyvereddel, de mint látod élek. Szeretnék bocsánatot kérni a múltkoriért, de nem szeretem, ha leribancoznak. Esetleg megismerkedhetnénk egymással. A múltkori ajánlat érvényét veszítette – jegyzi meg egyből, hogy itt bizony nem fog térdepelni. Nem tudja, hogy ezek után mihez kezdjen. Milyen téma érdekelné a pasit? Egyáltalán tud normálisan viselkedni, vagy mindenkivel ennyire lekezelő? Túl sok kérdés fogalmazódik meg benne, ami előhívja belőle a detektív nőszemélyt. Utána akar járni a dolognak. Legegyszerűbb módja, ha rákérdez az ember.
- Van legalább valaki, akivel nem viselkedsz ennyire durván? Én csak szeretnék nyugodtan élni, s akár maffiának is dolgozhatsz, de engem hagyj ki az egészből. – hangosan mondja ki a szavakat, így pár idegen alak feléjük néz. Próbál bájosan feléjük nézni, de közben nem hagyja felszívódni a másikat. Követi természetesen, ahogy múltkor tette, aztán ráadásul ontja a szavakat magából.
- Még be sem mutatkoztál. Szerintem, most már illene. – feddi meg, miközben továbbra sem hagyja nyugton az áldozatát. Mikor új ötlete támad.
- Mit szólnál, ha a munkatársaddá válnék? – teszi fel ártatlanul a kérdést. Hogy milyen behajtó lenne belőle? Nos egy szövegelős, idegesítő és mutatós fúria.

Vendég

Pontosan tudta, hogy miért volt a bevásárlóközpontban. Kocsijában már ott sorakozott két hatos pakk sör, egy üveg olcsó bourbon, három papírkosár csípős, grillezett csirkeszárny és egy kis zsugor lónyál. Már csak két összetevő hiányzott és pont az egyik olyan polc előtt állt, ahonnan a legfontosabbat beszerezhette: a chipsek. S hogy miért verte magát ekkora költségekbe? Miért vette ki a mai napot, hogy egyedül lehessen? A választ egy műsorújságban kellett keresni, a mai nap részletes ismertetőjénél, ahol hatalmas betűkkel és vöröslő kerettel kiemelték, hogy kedvenc szappanoperájának maratoni hosszúságú bemutatója lesz, reggeltől kifulladásig.
Pontosan tudta, hogy csak vizelni és szarni fog felállni a tévé elől, azt is szigorúan a két epizód között lévő reklámok alatt, így mindenre előre felkészült, hogy a tíz órás extravaganza során semmiről ne maradjon le. Két paprikás burgonyaszirmot már a kocsiba tett és éppen egy mogyorós flip után nyúlt, amikor meghallotta maga mögött az a pár napja hallott hangot, amit már szeretett volna elfelejteni. Nem volt számára kellemes a pillanat, hiszen ha emiatt a picsa miatt fog lemaradni Roberto és Olivia szerelmének beteljesüléséről, akkor tényleg kitekeri a nyakát!
Először csak felmorgott, majd amikor a földimogyorós finomságot beletette a kocsijába, úgy fordult Charahoz. - Megtennéd, hogy kurva gyorsan elmész a picsába? Nem vagyok kíváncsi rád, nem akarok tőled semmit, az meg mégis mi a faszt jelent, hogy a munkatársam akarsz lenni?
Egy negyedik, csípős ízesítésű kukorica snacket is pakolt a kocsijába, majd a hozzá tökéletesen passzoló mártogatóst sajtos ízben, meg egy másik cípős BBQ-sat is a csirkének. - És most további kurva szép napot ribanc!
Markolta meg két kézzel a kocsit, majd elindult a fagyasztópult felé, hiszen még meg kellett vennie egy triplacsokis, áfonyaöntetes joghurtfagyit, ami majd az egész maraton koronája lesz. Órájára pillantott, majd sietősebbre vette, hiszen még fizetnie kell a pénztárnál, bepakolni a kocsiba és haza is kellett jutnia!

Vendég

Mikor megpillantja a bevásárlókocsiját, hogy mi mindent pakolt bele a férfi, akkor elismerően bólint. Biztosan sokat fog fizetni a pénztárnál, de vajon miből fogja kifizetni? Nem tudja elképzelni, hogy a másiknak ennyi pénze lenne. Fogalma sincs arról, hogy egy ostoba sorozat miatt vásárolt be ennyire. Ha megtudná, akkor biztosan kinevetné a férfit, vagy legalábbis valami kellemetlen jelzővel illetné őt. A másik jókedvének a vége Chara megszólalásával biztosan megszűnik. A morgás egyértelműen tudomására adja, hogy nem igazán megtűrt személy, de egy darabig kitartóan fog próbálkozni. Legalábbis ezen a szép napon.
- Ha egy fokkal kedvesebb lennél, akkor talán elmennék, és sosem zavarnálak. De ez a viselkedés engem arra sarkall, hogy jobban megismerjelek. Szóval teljesen kíváncsivá tettél, hogy miért vagy ez a fura kemény fiú, aki nem szereti a nőket. Minden férfi szereti azokat? Vagy te esetleg a saját nemedre buksz? – teszi fel a kérdést, aztán nem áll meg itt. Válaszokat szeretne, amit remélhetőleg kap, mert különben megint be fog vadulni. Múltkor igen csak inába szállt a bátorsága, s a mai alkalom még kérdéses.
- Hoppá, de édes vagy. Szóval szeretnéd, ha társad lennék. Ha érdeklődsz efelől, akkor biztosan nem lehet másképp. – mondja, miközben egyáltalán nem képzeli a másikat gyengébb képességűnek, mint saját magát. Elmélkedése miatt a másik előnyhöz jut, mert kereket old. Elköszön tőle, de azon nyomban utána siet és besorol mellé.
- Munkatárs, aki segít a bajban és elintéz helyetted pár dolgot. Bevásárlás, takarítás, fűnyírás és más hasznos dolgokat. Nekem jelenleg nincsen munkám, ezért gondoltam azt, hogy betársulhatnék melléd. Nem vagyok túlságosan fényűző, mert nekem tökéletesen elég az, ha lesz egy partnerem, akivel átmegyünk a tűzön és a vizen. – elvesz egy karamellás-banános fagylaltot, ami kellemes lesz olykor enni. Az ő kocsijában különböző ital alapanyagok vannak, aminek a legtöbbje gyümölcs és lé formájában. Utóbbi időben szeret kísérletezni. A nagy rohanásban elfelejt pár kisebb dolgot vásárolni, mint egy fél dinnye vagy fűszerkeveréket.
- Szerintem nem véletlenül találkoztunk egymással, s szeretnék a segítségedre lenni. Szóval találj ki valami nagyon értelmes elutasítást. – szedi a lábait, mikor a pénztárhoz érnek, akkor besorol gyorsan egy teljesen üres sorba. Gyorsan végez, azután vár TJ-re. Csatlakozik hozzá, és mosollyal közli.
- Nem ribanc a nevem, hanem Chara. Jegyezd már meg! A te nevedet szeretném megtudni, legalább ennyit elmondhatnál. Nem halsz bele, azt tudom garantálni.

Vendég

Nem volt kedve ehhez az egészhez, sőt azt is mondhatjuk, hogy ebben a szent pillanatban teljességgel máshol lenne. Nem válaszolt a ribanc egyetlen kérdésére, hozzászólására, mondatára, szavára sem, csak csendesen besorolt az egyik rövidebb sorba, majd lassú léptekkel közelített a pénztárhoz. Látta, hogy a luvnya már régen végzett és várja őt, s miközben a szalagra pakolta a cuccait, majd levett még egy mentolos rágót a kassza melletti polcokról.
- Jó napot kívánok! - mosolygott rá az idősödő pénztárosnő, majd egyesével olvasta le a termékek vonalkódját. - Nagy rendezvény lesz?
- Mi köze hozzá...? - förmedt vissza TJ, majd nyelt egy hatalmasat, amikor újra a ribancra pillantott. - Ne haragudjon, csak az imént felidegesítettek.
Nem szokott elnézést kérni semmiért, de ez a vénasszony semmiről sem tehetett, egyedül a vörös veszedelem miatt volt ennyire haragos.
- Nem tesz semmit... - mosolygott a chipszekkel és fagylalttal zsonglőrködő alkalmazott, majd körbenézett az üzlet előterében, ahol meglátta Charat. Sejtette, hogy ő lehet minden gond forrása, hiszen látta, amint TJ rápillant és megrázza a fejét. - Volt barátnő?
- Isten ments! - fakadt ki a férfi, majd a kocsijába pakolt pár terméket.
- Akkor miért zaklatja?
- Ha én azt tudnám...? - őszintén nem volt fogalma arról, hogy miért élvezte a ribanc kitűntetett figyelmét, de annyira nyilvános helyen volt, hogy nem tudott semmit sem tenni. Épp az egyik csirkés vödröt tette a kosarába, amikor a pénztáros megint megszólalt.
- Olyan jóravaló embernek tűnik, hadd segítsek... - nem várt TJ válaszára, azonnal nyúlt a telefonjához, majd egy belső melléket hívott.
- Szia Billy!
- ...
- Te Billy, az egyik vásárló arról panaszkodik, hogy egy nő zaklatja az üzletünkben.
- ...
- Igen, itt áll az előtérben... Vörös haja van, fekete szeme és olyan ... nem is tudom, olyan félelmetes mosolyoja van. - a nő hirtelen TJ-hez fordult, majd félrerakta a kagylót. - Tudja a nevét?
- Chara ... Chara Vrettos.
- Hallottad Billy?
- ...
- Köszönöm Billy, egy angyal vagy! - mosolyogva tette le a kagylót, majd újra a férfihez fordult. - Harminckettő dollár, negyvenhét cent. Kártya vagy kézpénz?
- Kápé...
- Negyvenet kaptam, a visszajáró hét dollár ötvenhárom cent. - nyújtotta át a pénzt, majd megragadta TJ kezét. - Várjon egy picit, Billy mindjárt utánanéz a dolgoknak...
És így is volt. Két hatalmas alak biztonsági őr egyenruhában közelített a ribanc felé, majd biccentve köszöntötték Charat.
- Jó napot Ms Vrettos! Bejelentést kaptunk, hogy zaklatta az egyik bevásárlónkat. Megkérném, hogy maradjon itt velünk, amíg az úr elhagyja az üzletet. Ellenkező esetben kötelességem hívni a rendőrséget. - mosolygott egy aprót, majd Laura felé nézett, aki TJ-t tartotta vissza, majd engedte el, amikor a biztonsági őr bólintott egyet.
- Köszönöm ... Laura. - olvasta le a névtáblát a férfi, majd diadalittasan tolta kifelé a kocsiját, egy mosolyt lőve a nő felé, aztán igyekezett kifelé a üzletből a hatalmas önműködő ajtókon keresztül.