Mára, pontosabban estig véget ért számomra a műszak. Fény áramlik be a szobám ablakán, mire én csak a fejemre húzom a párnám. Nincs most még kedvem felkelni az ágyból, aludni volna még kedvem, de már nem bírok, nem vagyok fáradt. De nem csak emiatt nem jön álom a szememre. Más indok is meghúzódik a háttérben, amiért nem kell túl mélyre ásnom az elmémben. Fontos számomra a dolog - jobban mondva inkább a személy, akivel a dolog történt - és nem is történt olyan régen. Talán egy hete lehetett, ha jól emlékszem. Ebben már nem vagyok olyan biztos, néha képesek összefolyni a napok, még az ilyen fontos emlékeknél is, főleg úgy, ha az ember még a naptárra is alig tekint rá, mert nem látja túl sok értelmét. Nem vagyok olyan jelentős ember, hogy néznem kelljen, nehogy elfelejtsek valamit megtenni, amit a határidőnaplómban feljegyeztem. Egy teljesen átlagos kurva vagyok, mint olyan sokan itt Vegasban. Még határidőnaplóm sincs, amiről azt akarom, hogy ne feledkezzek meg azt felírom a telefonomba. Na azt ami jelenleg folyamatosan a fejemben jár nem kellett felírnom oda, ugyanis ha akarnám se tudnám elfelejteni. Még mindig a fejemben hallom, ahogyan azt mondja, hogy túl durva és heves vagyok és, hogy csalódást okoztam neki és eljátszottam az esélyem. Szinte még most is képtelen vagyok felfogni, hát még azt, hogy hagytam távozni amilyen hülye voltam és nem rohantam utána bocsánatot kérni. Egyszerűen annyira lesújtott és megdöbbent voltam, hogy mozdulni se bírtam. Csak sírtam, sírtam és még többet sírtam. Nem akartam mást, kizárólag meghalni, de előtte beszélni vele és elmondani, hogy mennyire sajnálom és szeretem. A legjobban az fájt - és még jelenleg is fáj -, hogy nem tehetem meg, mert fogalmam sincs a jelenlegi tartózkodási helyéről. Lakása, háza nincs, a munkahelye se tudom hol van, ez pedig egy hatalmas város, túl nagy ahhoz, hogy körbenézzek minden helyen, ahol csak munkát kínálnak, laknak, vagy egyáltalán van ott valami. Napestig kereshetném, úgy sem találnám meg soha. Már az is lehet, hogy rég elhagyta még az államot is, netán az egész USA-t. Nem tudok mit tenni, csak ülni, várni és reménykedni, hogy valaha még viszont látom és tudunk még beszélni. Ezért nem adtam el a házat és ezért tartottam meg a dárdát. Na meg persze azért, mert a szívem mélyén remélem, hogy egyszer talán újra egy pár lehetünk és eltöröljük a múltunk ezen részét, ezt az ostoba hibát a részemről. Éltet a remény, még akkor is, ha az esélye ennek szinte egyenlő a nullával. Valószínű sokkal kevesebbet járok az agyában, mint ő nekem és ha mégis rám gondol akkor is csak utálattal. Én pedig úgy érzem nem tudok semmit se tenni - amíg meg nem találom biztosan nem -, még azt sem tudom neki elmondani mennyire szeretem. Meg sikerült tudakolnom a telefonszámát, de semmit sem érek vele. Próbáltam már felhívni, de folyton kinyomta, üzenetet is hagyhattam neki kis milliót egyre sem válaszolt. Bár kiderülne, hogy valójában elhagyta a telefonját és egy vadidegen találta meg akinek gőze sincs arról, hogy kié lehetett a készülék. Ez viszont szinte esélytelen. Ha a vezetéknevét tudnám talán kideríthetném a munkahelyét, azonban fogalmam sincs róla, a számát is nehéz volt megtudakolni. Lassan kezdem megérteni, hogy el kell őt temetnem minél mélyebbre a szívemben és az eszemben. Abban biztos vagyok, hogy ez így, ágyban fekve nem fog menni. A munkába sem temetkezhetem bele a végtelenségig, főleg nem úgy, ha mindenről és mindenkiről ő jut eszembe. Muszáj kimozdulnom és emberek közé mennem, hátha elterelik a figyelmem. Ennek reményében kelek fel az ágyból, húzok fel egy kissé kopott, de még jó szűk farmert és egy rövid ujjút. Nem kell sokat gondolkodnom az úti célomról, a gyomrom ugyanis kordulással jelzi, hogy enni kéne menni. Megindulok hát egy közeli kisebb étterembe, ahol rendelek pár bundás kenyeret és bögre teával és várok. Unottan tekintek az ajtóra, amikor a rászerelt csengő megcsörren, de kis híján a szám is tátva marad meglepettségemben. Ő az! Annyi ember közül pont Ő lépett be. Ez egy csoda! Egy jel! Ezt az alkalmat nem szalaszthatom el! Odamegyek hozzá, ha lehet minél kisebb feltűnést keltve és felkészülök a legrosszabbra. Az arcom szomorúságról árulkodik, de egy halvány mosoly is helyet foglal rajta a viszontlátása iránt érzett boldogságomban. Ha tehetném vigyorognék örömömben, azonban attól tartok félreérteni és úgy felképelne, hogy a fal adná a másikat. Azt pedig egyáltalán nem akarom, mert jelenleg nem csak vidám vagyok. Egyszerre vagyok szomorú is. Az egyik szemem sír, amíg a másik nevet.
- Tudnánk beszélni? Nagyon fontos volna. - nézek rá és látszik rajtam, hogy valóban létfontosságú volna legalább pár szót váltani vele. Szívem szerint órákig mondanám amit iránta érzek, de ha néhány perce jut csak rám az se baj. Az is elég, ha a lényeget meghallgatja, az is több, mint a semmi.

Egy darabig elgondolkozott azon a napon, hogy magában rendezze azokat az eseményeket. Arra a döntésre jutott, hogy túlságosan szigorú volt a másikkal, ráadásul nagyon türelmetlen.  Ő a hibás, és nem Amber hibája. Mikor dűlőre jutott, akkor már majdnem felhívta telefonon, azonban közbejött egy másik dolog. Szép lassan elfelejtette a bocsánatkérést, mert nagyon betemette a munka és a többi személyes ügyek. A mai napon egy ízléses kellemes dekoltázsú kék top van rajta, ráadásul látni, hogy az alatta levő ruhadarab ugyanolyan színű. A felső öltözete finoman rásimul dögös alakjára, így kirajzolva a testének minden előnyös részét. Alul egy fekete farmernadrág, és a lábán egy fehér sportcipő virít. A dús vörös haja finoman omlik lefelé. Sok ember figyelmét felkelti, mert biztosan azt hiszik róla, hogy 25 éves fruska.  Egyik helyen dolga van, így hát belép. Nem méri fel a terepet, hanem csak a saját célja érdekli. Nem pillantja meg a szőke hajzuhatagú kedvesét. Mikor benn van, s lépdelne tovább, akkor veszi észre kedvesét. Bevárja, míg odaér hozzá, aztán biccent neki, hogy igen beszélhetnek kettesben. Teljesen megörül a másik jelenlétének, s ha sikerül elvonulniuk, akkor egyszerűen magához vonja a másikat, és megsimogatja kicsit az oldalát. Ez hiányzott az életéből, hogy az ő egyetlen partnere testét megérintse. Mutató ujját ráteszi Amber ajkára, hogy aztán gyorsan körülnéz. Egy mesés csókkal fogadja.
- Hallgass meg! Tudod szeretnék bocsánatot kérni a múltkori miatt. Fájdalmat okoztál, s én meg a puncimat féltettem. Szóval durva voltál velem. Nem kellett volna elmennem, hanem megmutatni neked, hogy miként tudsz engem az őrületbe kergetni. Mármint milyen tempó fokozatban, és milyen elhelyezkedésben. Ezt nagyon sajnálom, sőt azt, hogy amiket hozzád vágtam akkor kisebb dühömben. – sóhajt neki, miközben ha szerelme engedi, akkor felsőtesteik találkoznak egymással. Egymáshoz nyomódnak először, aztán egymáshoz simulnak. Nagy levegőt vesz, mert ő szintén szeretné bevallani neki az érzéseit.
- Szeretlek, és nem akarlak többé elveszíteni. Emellett engedj nekem kis kalandozást férfiakkal, mert eddig sosem feküdtem le eggyel sem. Ki szeretném próbálni. Ha nem lesz jó, akkor hamarabb megtudom a dolgot és megmaradok neked. Én sem korlátozlak le, mert ha mégis megtenném, akkor régen nem végezhetnéd a munkád. Megtiltanám, hogy másokkal légy és a többi. Egyelőre nem szeretnélek téged se gúzsba kötni. – magyarázza neki, miközben a keze huncut módon belemarkol a másik hátsójába. Jó érzés tapizni megint, s ha nem lenne sürgős dolga, akkor a női Wc-ben nekiesne minden további nélkül. Ránéz az órájára, aztán elgondolkozik az eshetőségen.
- Most te jössz, meghallgatlak

Meglátva a szépségét csak még tovább növekszik az ámulatom és ismét megkívánom. Számítok mindenre, ordibálásra, kiabálásra, jó nagy pofonra, dühös távozásra, de ezt még remélni is alig mertem. Nem csak, hogy beleegyezik a beszélgetésbe, hanem még meg is csókol. Ezer örömmel csókolok vissza. El sem tudom mondani ez már mennyire hiányzott, sőt már maga a társasága is. Most pedig újra itt van, újra érezhetem és úgy érzem nem dühös. Ráadásul még bocsánatot is kér, pedig arra számítottam, hogy majd nekem kell térden csúsznom előtte, azonban kellemes meglepetés ért. Azt hittem már sosem látom, hogy végleg le kell mondanom róla, de helyette kaptam még egy esélyt, egy tiszta lapot, amire vigyáznom kell. Elengedni sem akarom, úgy repes most a szívem a boldogságtól. A szavai úgy megnyugtatnak, olyan jól esnek. Fantasztikus nő, az már egyszer biztos. És nem csak külsőre értem, hanem belsőre is. Nem vennék rá mérget, hogy találnék olyan személyt, mint ő, ezért minden tőlem telhetőt el fogok követni a megtartása érdekében. Örömmel veszem azt is, amikor a csodás testét hozzám nyomja és ha tudnám, hogy nem kell sietnie tétovázás szereznék neki örömöt és persze hagynám, hogy óvatosan ő is terelgessen. Mély levegőt veszek - persze megkönnyebbültet, mint mikor belépve hozzászóltam - és igyekszek összeszedni a gondolataimat.
- Nos, nagyon sajnálom, hogy olyan durva voltam veled, megfeledkeztem magamról és fájdalmat okoztam, pedig kicsit sem akartam. Ígérem többé nem fog előfordulni, jobban fogok rád vigyázni. Azt természetesen hagyom, hogy férfiakkal legyél együtt, engedem, hogy kielégítsd ezt a kíváncsiságod. Nagyon örülök, hogy újra veled lehetek, mert azt hittem már végleg elveszítettelek. Szeretlek és fontos vagy nekem, jobban, mint bárki. - öntöm ki neki őszintén a szívem, majd közelebb hajolok a füléhez.
- Egyébként meg van még a ház, ha lenne kedved este újra felavatni. - ajánlom fel neki, bár a dárdát azt még nem említem. Az szerintem most még kicsit sok lenne, szépen fokozatosan kell elérnem, hogy újra elnyerjem a bizalmát.

Sokáig hallgat Amber, azonban akkor sem szólal meg. Kíváncsi, hogy a másik mit gondol és érez valójában. Most minden kártyájukat előhalászhatják. Mutatják egymásnak, hogy ki milyen lappal rendelkezik a továbbiakban. Hallja a bocsánatkérést, amire a reakciója egy kedves simogatás a haján. Lágyan játszik a másik fürtjeivel, közben jobban magához vonja a finom testét. Ha tehetné, akkor beleharaphatna a lány pajkos ajkaiba. Mikor meghallja az ígérem szót, akkor azon nyomban mutató ujjával próbálja meggátolni a kibuggyanó szavakat.
- Ne ígérgess, másik részről voltam orvosnál, aki megvizsgált. Mondta, hogy nem súlyos, de ideig hagyjam. Ma jár le az előírt pihentetés. – magyarázza, közben a forró leheletével csiklandozhatja a másik finom ajkait. Nem tud ellenállni a belső késztetésnek, mert azon nyomban megharapja lágyan a kedvese alsó ajkait. Mikor befejezte ezt a játékot, akkor elengedi a másik testrészét, hogy hangosan felkuncogjon. Meghallja, hogy a ház még mindig megvan és felavatásra vár. Egy percen keresztül gondolkozik, aztán megadja a választ.
- Rendben, este felavatjuk a házat – formálja nyugodtan a szavakat. Ránéz az órájára, majd kissé szomorú arccal közli a következőket.
- Most megyek a dolgomra, de este találkozunk a háznál. Légy jó – Sóhajt fel, mert legszívesebben most megtenné. Ki van éhezve Amberre. Ad neki egy búcsúcsókot, majd sietősen távozik a dolgára. Azután az idő szó szerint rohan. Estére megérkezik a lakáshoz, de nem tud bemenni, így becsönget vagy megvárja, míg megérkezik. Ha megérkezik a szerelme, akkor szó nélkül ér hozzá a melléhez, hogy lágyan megsimogassa.
- Remélem nem vagy kifáradva, mert én teljesen le fogom szívni az erőd. Hiányoztál és meg akarlak már ízlelni. – pajkosan suttogja bele a fülébe, aztán hagyja, hogy Amber előszedje a kulcsokat. Ha nyíik az ajtó, akkor ő kilőtt puskagolyó módjára indul meg a hálószobájukba. Pillanat alatt lerángatja magáról  a ruhákat, aztán kívánatosan elterül az ágyon, hogy így fogadja a másikat.
- Vetkőzz meztelenre, utána el kell mondanod, hogy melyik testrészeid kényeztessem elsősorban. Sorolj fel hármat – siker esetén vadmacskaként ugrik rá, majd hozzálát azon testrészek becézésébe az ajkaival. Csókol és lágyan harapdál.

Kissé meglep, mikor elhallgattat, de nem állok ellen és engedelmeskedve a néma parancsnak átadom neki a szót. Boldog vagyok attól, amit mond, mert nem akartam, hogy bármi baja essen. Nagy kő esett le a szívemről. Megkönnyebbült mosoly kerül az arcomra, melyet váratlanul töröl le a harapdálásával, de nem zavar, jólesik ez a forró kis játszadozás. Másmilyen játékban is benne lennék, bár ahogyan a suttogás után hallom az most nem kerül sorra, mert neki sietnie kell. Nagyon kívánom már és ha tehetném itt helyben leteperném semmivel sem törődve, viszont nem mindent lehet megtenni. Azért a tudat kárpótol, hogy este még megkaphatom, hiszen már az engedély is meg van hozzá. Már csak ki kell várni, az pedig már nem olyan nagy dolog.
- Rendben, már alig várom. Vigyázz magadra, jó munkát! - búcsúzkodom el tőle, majd a csókját elfogadva elengedem, hadd menjen a dolgára. Szívem szerint sose engedném el, azonban nem akarom, hogy miattam bármiféle gondba keveredjen. Inkább türelmes leszek és addig is megpróbálom elütni valamivel az időt. Visszaülök az asztalomhoz és elfogyasztom az immár kihűlt, de még finom ételemet és utána elmegyek a bordélyházba pihenni. Úgy döntök ledőlök egy keveset pihenni, hiszen sok energiára lesz szükségem. Kicsivel tovább alszok, mint kellene, mert amikor felébredek azt látom az órán, hogy négy van. Egyből eszembe jut, hogy az édesem eddig dolgozik. Sietve felkapok egy dekoltált nyári ruhát, alá egy ízléses fehérneműt, vállamra kapok egy hozzáillő táskát - előtte belerakom a felcsatolhatós játékszerünk, mert ki tudja, lehet, hogy még szükség lesz rá - és útnak indulok. Ő már ott vár rám a háznál.
- Szia, cica! Ne haragudj, hogy megvárattalak, kárpótollak érte. - kacsintok rá és idő közben odaérek hozzá. Tetszik amit súg, nem is picit.
- Nekem van, a kérdés már csak az, hogy neked van-e elég. Nagyon vágytam már rád. - vallom be őszintén és forró csókkal pecsételem le a puha ajkait. Ezután hamar fordul a kulcs a zárban és örömmel észlelem mennyire lelkesen siet előre. Beérve először magamon akarom hagyni a ruhát, de látva, hogy ő már meztelen - és persze olyan dögös, mint amilyenre emlékeztem - és az utasítását hallva ez megváltozik.
- Fantasztikus látványt nyújtasz, édes. - jegyzem meg a szemeimet a nagyszerű testén legeltetve, mialatt megszabadulok a ruháimtól.
- A mellem a nyakam és a puncim. - sorolom fel a három leginkább ingerelhető testrészem mialatt felmászok az ágyra és lefeküdve mellé nyögdécselve fogadom a kényeztetését. Ez hiányzott már nekem. Azok az ügyes ajkai és ujjai, amikkel képes elvenni az eszem. Annyira imádom, hogy azt kifejezni alig lehet, alig bírtam ki nélküle. Most már viszont újra itt van, újra megkaphatom és csak ez számít.

Ezen alkalommal édes a várakozás, mert tudja, hogy utána mi fog történni. Végül megjelenik párja, amire elmosolyodik, sőt a maga módján üdvözli. A bocsánatkérést elfogadja, ám mikor meghallja a kárpótlást, akkor elkuncogja magát. Kíváncsi, hogy mit ért alatta a másik, mert neki a mai napra más szándékai vannak. A vallomás után biccent neki, és a forró csókot fogadja. Siet előre, hogy meztelenségével lepje meg Ambert, aki végignézheti dögös, sportos testét.
- Köszönöm, kicsim – hangzik el a válasz, miközben figyeli, hogy a lány miként szabadul meg a ruháitól. Először a felső testrészeit takaró ruhák kerülnek le, majd az alsó. Megpillantja a telt dús idomait és teljesen lázba jön a látványától, amit csak a másik fedetlen szentélye koronáz meg. Meghallja, hogy mely testrészeket támadja meg, akkor nincs más hátra, mint előre. Mikor kedvese a hátára fekszik, akkor csókok megtalálják az utat, hogy becézzék a másik nyakát és ajkait. Lágyan ráfekszik, hogy kellemesen a saját kebleivel becézze a másikét. Az ujjai egyelőre nem kényeztetik. Mikor fenn teljesen kiélte magát, akkor ajkai rátérnek a domborulatok, de leginkább a megduzzad mellbimbók irányába. Lágyan játszik rajta, mint egy jó zenész a hangszerén. Hallgatja a nyöszörgéseit, de neki ettől több kell. Leszáll a másikról, hogy a két keze szétnyissa Amber formás lábait, majd hozzáérjen a puncijához. Elkezdi simogatni az egyik kezével, míg a másikkal gyúrja a szépséges kebleket. A lenti simogatás átvált hirtelen ujjazásba, de a lágyság megmarad. Csakis a finomságot lehet érezni tőle, amit a másiktól elvár. Amber teljesen nedvessé válik, így a végén odahajol az ajkaival, hogy megízlelje.
- Finom vagy, mint mindig. Hol van a dárda? Most jön a büntetés ideje, egész este kényeztetlek, de holnap felébredés után, akár támadhatsz is – jelenti be a mai estét. Meg fogja mutatni neki, hogy mennyire finoman lehet bánni a másikkal, de ugyanúgy nagy élvezetet adni neki. Nem eszeveszettség lesz, mint az övé. Arcán mosollyal fekszik fel rá a másikra.
- Nyalakodj rajtam, aztán készülj fel rá, hogy egész este szeretkezni fogunk – nyom egy lágy csókot Amber ajkaira, aztán megfordulnak, hogy ő lehessen alul. Még nem teljesen nedves a szeretkezéshez, így várja, hogy párja megtegye ezt a kegyelemdöfést.

Nagyon vártam már, hogy újra a karjaim közt érezhessem, cirógathassam, szerethessem és úgy néz ki megérte várni, ami miatt nagyon boldog vagyok. Alig bírtam ki nélküle, néha már azt hittem beleőrülök. Viszont ez, hogy ismét magaménak tudhatom kárpótol érte. Úgy veszem észre Charának is ugyanúgy hiányoztam. Érzem ezt a csókjából, látom a tekintetében. Ez csak növeli az amúgy sem kis mértékű örömömet. Madarat lehetne velem fogatni, bár egyenlőre biztosan nem engedem el még legalább reggelig. Azért lentebbre elengedem, de csak mert annyira szeretné és mert olyan ügyesen tudja csinálni. Más teknikát használ, mint én, azonban ez is ugyanúgy jó. Nem baj a lasabb tempó, nem feltétlenül a gyorsaság, a hevesség a jó, csak ezt szoktam meg, mert sok kuncsaft így "dolgozik", illetve ezt várja el. Persze van, hogy előfordul olyan is, aki ilyen téren a páromra hasonlít, de találkoztam már olyannal, aki közölte, hogy szeretné, ha lassan tevékenykednék, aztán végül nem bírta türelemmel és átváltottunk nagyobb sebességbe. Ezek az esetek azonban ritkák, mivel nálunk a nagyobb igényűeknek lehetőségük van kiválasztani az öltözéket, a tempót és persze a helyszínt is. Visszatérve ide hangos nyögések szöknek ki az ajkaimon és bíztatóan túrok bele a hajába, simogatom meg az arcát. A pontot az i-re az teszi fel, mikor belenyal a már elég nedves pinámba, amire felnyögök. Pimaszul elmosolyok, mikor rákérdez a dárdára és pikáns ajánlatot tesz. Tetszik nekem, legalább annyira, mint a kedvesem maga.
- Itt a szobában, a táskámban. - közlöm vele, mialatt felmászik rajtam és finoman belemarkolok a formás hátsójába. Nem hangzik rosszu a mondanivalója, sőt olyan jól esi, akár az ajkai érintése.
- Ezer örömmel. - jelentem ki és a következő pillanatban már a nyakát csókolgatom, harapdálom lágyan a nyakát, majd pár perc múlva leljebb haladok a melleihez, a bimbóira is figyelmet fordítva.

Az már biztos, hogy teljesen más módszert alkalmaz, mint Amber. Egyáltalán nem a durvaság van előtérben, hanem a finom és határozott mozdulatok, amik olykor huncutkodnak a másik testén. Egyértelműen Amber a durvasághoz szokott, mert leginkább vademberek gázolnak át rajta minden egyes alkalommal és cseppet sem nézik, hogy a partnert mi hozza lázba, vagy mitől lesz nagyobb az élvezete. Hallja kedvesét, hogy hangos nyögésekkel adja tudtára, hogy a kényeztetése mennyire célba talált. Elmosolyodik, miközben érzi, hogy odalenn teljesen nedvessé vált. A kérdésére megérkezik a válasz, amit egyelőre elraktároz magában. Egy könnyed sóhajjal válaszol, mikor megérzi a markolást a hátsóján. A nyakcsókolgatásra elmélyül ez a hang, míg a mellbimbóinál már nyöszörög édesen. Elkapja kedvese mindkét kezét, hogy rátegye mindkét dús idomára és közös erővel gyurmázzanak rajta. Nyögés egyenlőre nincs, de kellemesen nyöszörög a másiknak.
- Ezentúl, ha kellemetlenséget okozol nekem, akkor rácsapok a hátsódra. Nem teljes erővel, de jelzésnek simán el fog menni – megmutatja kedvese fenekén az erősséget, s egy lágy csapást megenged. Elneveti magát, miközben két vállra fekteti Ambert. Megtapizza a két dús idomát, ami ugyanakkora, mint az övé.  Leszáll róla, hogy beszerezze a dárdát, meg a két bilincset. A hatalmas férfiasság után a két bilincs segítségével szerelme két kezét kötözi fel, miközben a hátán fekszik. Két lábát széttolja, aztán közeledni kezd. Láthatja ezt a másik, míg végül a dárda hegye nekinyomul a szentélyének bejáratához. Mikor az első centi benn van, akkor kap egy apró simogatást a kebleire jutalomként. Következő szint, mikor három centi van benne, amihez egy forró csók párosul. Hét centinél a dárdával aprókat mozog, aztán gondol egyet és egyenletes erővel tövig behatol Amberba.
- Szereted ahogy a dárda kitölti szűk kis puncidat? – teszi fel a kérdést szerelmének, majd egy forró nyelvcsatát levág vele. Teste közben teljesen odasimul a másikéhoz. Megragadja ezután kedvese két combja tövét és elkezdi őrjítően csinálni a ki-be tologatást. Csak egy kicsit gyorsít, de így se heves. Ügyel arra, hogy mindig majdnem kijöjjön a másikból, aztán vissza be. Ez az igazán szeretkezős tempó, aminek megvan a maga varázsa.  Magában igen csak száraz, ezért az egyik kezét felszabadítja, hogy azzal simogassa és kényeztesse Amber erogén zónáit, amitől nem lesz elhanyagolható a tevékenysége. Még egy pici gyorsítást tesz csinál, azonban azon a szintén marad. Változatos kényeztetéssel szolgál a másiknak. Addig csinálja, míg Amber el nem élvez neki, s ő vele együtt hiszen a dárda ugyanúgy izgatta őt is. Hagy pihenőt kedvesének, aztán mikor látja, hogy készen áll a következő menetre, akkor újból belétolja a dárdát, hogy most két órán keresztül jutassa el a csúcsra. Ekkor már kiengedi a bilincsből, és leveszi magáról a szerszámot. Szépen rásimul pihegő kedvesére.
- Úgy látom megfogadtad a tanácsom és rendesen eszel. S lám akkora melleid vannak, mint az enyém – ad neki egy csókot, aztán végigjárja a testét. Nyalakodik egy keveset a barlangjánál.
- Éjfél van. Hmm, szeretnél még egyszer elélvezni tőlem? A mostani dolog teljesen új lesz számodva.

Igaz, ami igaz van, hogy vademberekkel is találkozom, amikor dolgozom - bár őket sem muszáj elviselnem, ha elkezdenek erőszakoskodni, vagy meg akarnak verni kidobathatom őket -, azonban a legtöbben szimplán csak hevesek és azért kicsit törődnek a partnerükkel is. Persze előfordul, hogy képtelen vagyok elviselni az olyan ügyfeleket is, akik érzéketlenül bánnak velem - ez főleg akkor fordul elő, ha hívásra megyek -, de ez van, nem kell engem sajnálni, hiszen én választottam magamnak ezt a munkát bevállalva mindent ami vele jár, köztük a nem túl jó bánásmódot és a megvetést is, melyet van, hogy megkapok, ha elmondom mivel foglalkozom. Azért meg vannak ennek a szakmának előnyei is, nem csak hátrányai és erre a legjobb példa Chara akinél fantasztikusabb nőt nem is kívánhatnék. Mondjuk lehet, hogy akkor is összejöttünk volna, ha nem úgy ismerjük meg egymást, mint kurva és kuncsaft, viszont szerintem így azért mégis csak könnyebb dolgunk volt. Az is lehet, hogy nincs igazam, nem lehet tudni. Az idő úgyis választ ad minden kérdésre, addig meg törődök a jelennel, azzal érdemes, főleg ha olyan jó, mint ebben az esetben. Nagyszerű érzés őt tűzbe hozni és úgy érzem kezdem ehhez is megtalálni a legjobb utat, mert még igazán délre sem mentem és máris az édes nyöszörgését hallhatom amitől az én nedvességem is fokozódik és egyre inkább meg magamévá akarom tenni. Sajnos megállít, de ezt is úgy tudja megoldani, hogy véletlenül se lombozódjak le. Odarakja a kezeimet a formás melleire és együtt dagasztjuk őket - ami igazán kedvemre van -, mialatt megismertet velem egy pikáns jelzést.
- Rendben, nyugodtan alkalmazhatod. - adok engedélyt a intés alkalmazására egy kacsintás kíséretében. Trükkös nőszemély meg kell hagyni, mert ügyesen maga alá gyűr, szinte egy mozdulattal megoldja. Meglátszik rajta, hogy karatézik, biztos jól is megy neki. Engedem neki, hogy kibilincseljen az ágyhoz, sőt ha tudok még segítek is benne. Mindig is szerettem az ilyen mókát, jó emlékeim vannak ezzel kapcsolatban. Az is igaz, hogy egyszer egy elmebeteg megpróbált megcsonkolt kikötözve, de akkor szerencsére nem házhoz mentem, így megúsztam a dolgot, azonban azt ezért megtanultam, hogy bízzak a megérzéseimben és akár a legkisebb mértékben is zakkant agyúnak tűnő egyéneknek az ilyesmit ne engedjem akármekkora pénzt is ígérnek érte cserébe. Persze ezen kívül rossz tapasztalatom kevés akad ilyen helyzetben, inkább csak jó. Valahogy szeretem ezt a kiszolgáltatott pózt - persze azután az eset után megválogatom kinek engedem meg - és úgy érzem az én édesem csak jót tud nekem okozni így. Ezért széttárt lábakkal fogadom ezzel lényegében a bizalmam is közölve felé az engedelmességemmel együtt. Általában nem szeretek engedelmeskedni, de ez most más, vele élvezek az lenni, mert tudom, hogy nem bánom meg a dolgot, cserébe kéjt kapok. És igazam is van, mert nyögést kicsalva belőlem tolja belém a méretes műférfiasságot.
- Imádom, főleg ha te csinálod. - válaszolom teljesen őszintén. Az egyik kedvenc elfoglaltságom a dugás, főleg vele. Tudom néhányan azt mondják, hogy az ilyesmit is mértékkel kell művelni, de szerintem ez ostobaság, pláne ha az ember fiatal. Ilyenkor kell élvezni az életet, kihasználni minden adódó alkalmat és élvezni az életet. Aki meg nekem erre azzal jön, hogy teherbe esek, vagy elkapok valamilyen fertőzést, hát annak csak azt tudom mondani, hogy van koton is a világon - ma már nem is egy fajta -, meg én a légybekapás ellen - hiszen nem biztos, hogy a gumi nem szakad ki, meg van aki nem kedveli és anélkül akar szexelni - háromhavonta beadatok magamnak egy fogamzásgátló injekciót - nem túl kellemes érzés, de praktikus megoldás -, fertőzés ellen meg manapság már vannak gyógyszerek, meg kenőcsök. Azt szeretem az ilyen felcsatolhatós szerszámokban, hogy ezekkel sokkal kevesebb macera van, mint igazival, még akkor is, ha az élmény esetleg nem akkora. Ettől nem lehet elkapni semmi, fel sem csinál. A szerelmem jól dolgozik vele, bár ha nem segítene rá kézzel nem biztos, hogy annyira nyögdécselnek. Már nem azért, mert rossz, hanem mert nem a kedvencem ez a szeretkezős tempót. Mindenesetre egész jó és végül mindketten el is megyünk. Nem kell túl sok pihenő, éppen csak pár perc és már jöhet is a következő kör. Hiába, szépen fel sikerült tornáznom az állóképességem ilyen téren, hiszen a partnerek gyakran nem érik be egy menettel - nem kicsi a férfiak étvágya ilyen téren - és nem szeretnek félórákat várni egy-egy újabb körre, azonnal akarják, vagy legalábbis nem sok időn belül. Végül is előnyömre vált a dolog, mivel a hétköznapokban is jó hasznát veszem ennek. Mindenesetre a kétórás szex után már nem marad túl sok energiám. Mosolyogva fogadom a kedveskedését amit ezután kapok, hogy szabadon enged.
- Köszi édes, igyekszem. - és nem sokára rá már kapom is a csókot, amit boldogan fogadok. Ez azután elhangzott mondatára pimasz mosoly ül ki az arcomra. Vajon mi újat tud ő mutatni nekem, amivel eddig még nem találkoztam a négy év alatt? Szerintem nem túl sok olyat tud mutatni, bár lehet, hogy szerencsésen kifogja azt a néhány dolgot, amihez még nem volt szerencsém.
- Új? Ez esetben örömmel várom. - jelentem ki és kíváncsian várom, hogy mit akar tenni velem.