Független attól, hogy jelen esetben nem egy bevetésre igyekszek, a hűséges, Glock 19-esem ott lapul a farmerem korcájában. Egy fejvadásznak már reflex szerűen hajlik a keze arra, hogyha nem is egy ember életének kioltására szolgálva, de akkor is, ott legyen vele. Valamiért biztonságot ad, hogyha tudom, akármikor előránthatom, ha arra kerülne sor, hogy valaki rám támad, esetleg valakire rátámadnak. Önszántamból sose ölnék embert, de van, hogy a szükség törvényt bont. Elvégre nem hagyhatom, hogy szétverjenek. Ja, és véletlen esetek is adódnak. Van, hogy drága nevelőapám csak úgy közli velem, telefonon keresztül, hogy ugyan menjél már ide meg oda, mert pont onnan fog kijönni ez meg az, akit valamilyen módon el kéne intézni. Ő tipikus, tiszteletet parancsoló fazon, aki nem tűri az ellentmondást. Olyankor, akárhol is vagy, esetleg a nagy dolgodat végzet, akkor is ló halálban kell oda érned. Még a normális fegyverkészletedért se mehetsz vissza, mert ebben a szakmában elvárás, hogy akármilyen fegyverrel, amit a kezedbe adnak, tudj lőni, és a golyó célt is érjen. Hogyha meg nem így történik, és az áldozat boldogan elugrál a helyszínről, kapjuk az elnáspángolást, és az órákon át tartó kiabálást, hogy ugyan mért nem tudtunk egy lyukat lőni az illető fejébe. Azt meg nem mondhatjuk, hogy jaj, bocs főnök, de ma rossz lábbal keltem fel, mert akkor jön a bónusz, legrosszabb esetben elküld a nem létezőbe, és akkor mentheted a seggedet, mert akármikor rád küldheti. Volt már rá precedens, tapasztalatból beszélek. De én, lévén, a nevelt fia vagyok, valamilyen szinten előnyben részesülök. Meg kell hagyni, nem sokat, mert az elhalasztott lehetőségek nálam is erős következményeket vonnak maguk után. Úgyhogy, nekem arra már bőven volt időm, hogy kiismerjem az öreget, és ezáltal mindig a legjobbra törekedjek. Most már a csapatom legjobbjának nőttem ki magamat, bár ezt nem túl sokan híresztelnék ilyen boldogan. Én se verem nagy dobra, mert akkor ki tudja, hány évet ülhetnék érte. Inkább csendben örülök, mint majom a farkának, és a munkámat jól megfontoltan, precízen végzem el. Szép summát kapok érte, a fene akarná ezt a jó megélhetési lehetőséget eldobni magától. És, mivel úgyis egy szép kis összeg van a pénztárcámban, néha a szórakozás nekem is kijár, nem de? Igaz, nem részesítem túl nagy előnyben a különböző pubokat, bárokat, és mi egymást, de néha jól esik az embernek magába önteni pár pohár italt. Rizikós ugyan, hiszen akármikor jöhet a hívás, hogy akció van, és nem szerencsés, ha az ember nincs teljesen magánál. De ez nem ok arra, hogy csak úgy ellógja, mikor a főnök számít rá. Már volt rá példa, hogy így lőttem, igaz, sokadik próbálkozásra, de eltaláltam az emberünket. Azt nem mondanám szép munkának, nem is voltam túlzottan büszke magamra, de a pénzemet csökkentve pár dolcsival, de megkaptam. Most pedig, mint aki jól végezte dolgát, kihúzva magamat, felülök az egyik bárszékre, és várom, hogy a pultos az egyik vendéget követően hozzám forduljon, és feladhassam neki a rendelésemet.