Ééééés.. egy percig nem áll le! Érdekes egy helyzet, alig fél órája úgy kellett konzervnyitóval élni hogy beszédbe kezdjen, most viszont.. mintha nem is arról beszélne, hogy bedobja magát 10 nagyfiú közé golyófogó csemegének. Hát ezt egy percig sem!
- Idefigyelj nyuszika.. - kezdek aztán mégis bele, némileg kedveskedve, de nem hagyom hogy egy percig is elvakítsa a lényeget. - Ha izgalmat akarsz ülj föl az óriáskerékre. - bökök állal az irányba amerre az egészet az épületek mögött sejtem - Várj! Az nem lesz jó.. - javítom is ki az elméletet, de van itt egy újabb! - Kezdj tandemrepülésbe, tudod milyen izgalmas az ha nem nyílik ki az ernyőd?? - kacsintok rá röptiben, vele az elkerülhetetlen fülig érő száj - Hasonlóképpen kiszámíthatatlan berendezés. - fagy le a mosoly, szinte szíín komoly a vége, de éppenhogy ennek szánom. Elrettentésnek. Ha meg nem menne bele... Hm.. nem is tudom mit kéne tegyek a kicsikével, még egy véletlenül hisztis helyzetben eltalálna járni a szája! Arról szó sem lehet.. - burkolózom rövid csöndbe mikor elérjük a következő kereszteződést. Ez még nem lefutott menet...
- Na szóval.. - engedem aztán el, és kifűzöm a nyakáról a kezemet. - Egy élmény volt.. de most már itt a vége fuss el véle! - kacsintok most már szemből a szemeibe, nem célratörő felkiáltással hogy itt végeztünk. Ennyi volt.. mehet isten hírével!
Vagy épp a pokol szelével a háta mögött...