Tucson, Arizona, 10. 10. '86 32 mikor mi civil brandon flowers

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Ha pozitív tulajdonságnak lehet venni, hogy humorral leplezem, hogy néha mekkora elbaszott egy valaki tudok lenni, akkor azt hiszem, megtaláltam az ebbe a kategóriába tartozó egyetlen tulajdonságomat. Mindent viccnek veszek, mindent viccként adok, mondhatni elég jól megy nekem, hogy ne vegyem komolyan a dolgokat. Ez persze nem feltétlenül pozitív, nem? Na jó. Nézzük más szemszögből: adok aprót a csöveseknek. Megsimogatom a kóbor macskákat. Nem erőszakolok gyerekeket. És eddig kibírtam, hogy ne öljek meg senkit. Ez összességében elég pozitív, nem?

◆ negatív tulajdonságok: Nem vagyok kitartó, nem vagyok tiszteletteljes, kifejezetten kedves, udvarias, vagy épp egészséges sem. Viszont vagyok akkora hazudozó, hogy mindezeknek az ellenkezőjéről bármikor meggyőzzelek.

◆ egyebek: Két évig ültem Arizona-ban egy állami börtönben.

Történet vagy szerepes példa

Minden nő kurva, és gyűrűt már csak madarak kapnak.
Mondjuk madárnak néztem.
Meg dobtam neki egy százdollárost az ágyra, mielőtt kiviharzott.
"Vegyél magadnak valami szépet. Viszlát."
Mondtam
Még meleg a paplan. Van pár hajszál a párnán. Talán ki kéne mossam az ágyneműt.
Nem fáj. Nem akarom, hogy fájjon.
Kikönyökölök az ablakon. Jó, jó, oké, most már felkelhet a nap. Maradjon a tegnapban minden, de tényleg minden, amit valaha mondtál, reméltem, akartam, amivel áltattam magam. Kéne egy mókuskerék, amibe beleszakadhatok. Kéne bármi. Akármi. Csak hogy egy kicsivel értelmesebbnek tűnjön az élet.


Én vagyok Kennedy fejében a golyó. Az LSD az MK ultrában. A seb a valaki más szájpadlásán, amit te a nyelveddel piszkálsz. Egy kiló, amit leadnál. Egy fekete billentyű a zongorán, amit sose nyomsz le, meg amúgy is hamis. Szar, amibe belelépsz. Egy dollár, amit még elveszthetsz. Egy zeneautomata, tele régi, műanyag slágerekkel. A nyolcvanas évek. Egy zsebkendő, meg mindaz, amit apád tizenhat évesen belekent. Lehetnék az, mint bárki más. A te életed, a te választásod. A te piszkos, piszkos kis választásod.


Csak beszél és beszél. Réges-régen belefáradtam már minden hangba, ami kijön a torkán, ahogy kötőszavak előtt és után megnézi az I-Phone-ját, majd a hajába túr és még egy soha nem látott ismerős szexuális életét elmeséli ugyanolyan szükségtelen részletezéssel, mint az előző hatvankilencet. Rágyújtok. A széken hátradőlök. A combomat simogatja. Lehunyom a szemem. Gyűlölöm őt is, a világot is. Legkevesebb kedvem van ma este a vele való szexhez, vagy a cigihez, amit szívok, vagy a piához, amit magamba töltök.
Vicces, de minél többször mondasz ki egy szavat, annál kevesebb értelme marad.
Szórakozás.
Ez most szórakozásnak látszik? Nem is tudom. Egy jó ital, a dohány alapvetően annak szerves részeként van számon tartva. Bár ez elég gennyesen hangzik. De ez a nő. Nem rossz. Úgy értem, nézz rá, nem nagy szám, de már jobb annál, mint amit remélhetnék. Jó kis nő. Talán egy kicsit kurvás. Talán tegnap este még csakugyan az utcasarkon állt. Esze az nem sok van, már ránézésre se, untat is. Talán csak nézni jó. Dugni a fenéért sem akarnám.
Megkérdezi, milyen néven vagyok fenn Facebook-on, mert két levegő vétel között bejelölne. Azt felelem, nem vagyok fenn, ami hellyel-közzel igaz is. Meghökkenve néz rám, mintha csak magyarázatra várna. Én a témát ennyiben hagyom. Tíz percig még dumálunk a semmiről. Ő ahol tud, taperol, én csak még egy italt rendelek. Nem történik semmi. Újabb tíz perc, és kimegy vécére. Hét perc múlva arra jutok, hogy soha a francba nem is látom többet. Húsz perc múlva otthon eldőlök az ágyamon. Bámulom a plafont. Azon agyalok, miben lenne más az életem akkor, ha halott lennék. Persze lehet, nem zárom ki, hogy már évekkel ezelőtt megöltek - nem a testet, a lelket. Már valahol máshol lakom. Valahogy máshogy. Csak a tisztelet köröket futom. Vagy nem is tudom. Valami ehhez hasonló hülyeség. Mindegy. Kurva mindegy. Rágyújtok. Mire a cigi elég, el is alszom.