Dear Mario,

Patience is a virtue. Didn't you know that?!

  Édes kincsem, könyörgöm ne most rottyants ide! - ezt mondom mindig magamban amikor Larát pelenkázom. Tudom, szegényke nem tehet arról, hogy bekakil, elvégre ez természetes dolog, csak néha bírná ki addig, míg kész nem leszek! Mindegy, már mondhatni kezdem megszokni, hogy néha szó szerint szarban vagyok. Nem tudom kifejezni szebben magam.
Én is voltam ekkorka, ezzel tisztában vagyok. Ahogy azzal is, hogy anyámék egy ujjal nem értek hozzám, amikor sárga vagy épp barna riasztás volt. Remélem nem kell részleteznem, hogy mire célzom ezzel. Dadusom megcsinált mindent, egy szó nélkül. Anyám helyett anyám volt. Az első szavam nem az volt, hogy mama, papa, anya vagy apa.
,,Mumu” - a legelső ,,szó”, ami körülbelül 6 hónapos koromban mondtam ki. Muriel-t becéztem biztosan, elvégre a neve elég hosszú egy kisgyereknek, nem? Hehe.
És ha már itt tartunk, Lara első szava az volt, hogy ,,ana”. Nem véletlen. Rajtam kívül nemigen lát mást, hacsak nem jön hozzám valaki - mert sokszor ugye itthon kell valakit fogadnom. Kell, de utálom ezt mondani. Amit meg pláne utálok, rühellek, gyűlölök az az, hogy a megélhetésért csinálom. Hiába lapozgatom az újságokat, böngészem a netet állások után, egyszerűen semmi nincs. Ha meg van, akkor meg olyannyira kevés pénzért, hogy azért még felállnom se érné meg.
  Szóval igen, ilyen sanyarú az én sorsom. Bezzeg pár évvel ezelőtt. Akkor se volt fenékig tejfel, de utólag bevallom, hogy maga volt a Paradicsom otthon lenni, és semmit se csinálni. Inkább hallgatnám anyám prédikálását, mintsem egy undorító férfi kicsit sem izgató sóhajait.

  Elhatároztam, hogy a mai nap nem fogok semmit se csinálni. Csak Larával fogok foglalkozni. Nem érdekel ki jönne ma át, vagy ki hívna magához, nemet fogok mondani. Sőt mi több, fel se fogom venni a telefont. Gondolom a férfiak nagy részének úgyse én vagyok az életük (s álmaik?) egyetlen prostija, majd megtalálják másnál a boldogságot.
Éppen ezért elő is szedem Lara kedvenc szőnyegét, majd ráültetem őt, s odaadok neki pár zenélő játékot. Persze a kedvenc kis plüsspirítósát. Nos igen, ilyen bohókás játékot is csak Muriel tudott neki venni. Őrült nőszemély...mondjuk ezért is imádom.

  Alig telik el pár perc, máris pittyen a telefonom.
- Ilyen a világon nincs! Egyszer tervezek el valamit, és akkor is porba hull a tervem. - lehet rosszul gondolom, nem kizárt, hogy valami egyenleginfó jön vagy mi a franc. A kuncsaftok amúgy is hívnak, nem pötyögnek.
Félve megyek oda a telefonomhoz, hogy megnézzem ki is akar engem zargatni, és legfőképp miért is akarja tönkretenni a napom.

---

---

  Tudom mit akar, és azt is tudom, hogy én mit nem akarok. Nem nézem meg meg az üzenetét. Ha annyira sürgős lenne neki, akkor felhív. Persze csak ha van annyi esze. Vagy épp azért pötyögött, mert azt hiszi, hogy Lara alszik? Hm, ez édes.
  Egyébként neki nincs barátnője?  Vagy lemaradtam volna valamiről? Egyszer felhívtam őt, hogy nem-e lenne kedve találkozni velem, mire a csajra hivatkozva lemondott VELEM egy randit. Főleg úgy, hogy én voltam a kezdeményező.
Én idióta! Már megbántam. Nem is értem miért akartam vele jobban összemelegedni. Egyáltalán nem olyan jó pasi, mint ahogy azt ő képzeli. Ellenben jó társaság, és talán csak azt akartam, hogy mosolyra fakasszon egy picit aznap. Bár tudom, hogy ő nem egy beszédes fajta, viszont olyan higgadtnak tűnt, mikor velem volt. Persze az még jóval a barátnője előtt volt.

  Ja, és hogy miért lett Mr. Dahl-ként beírva a telómba?
Mert tudom mennyire szereti, ha így hívják..
(Megsúgom, hogy ezt nem én találtam ki.)

♂♀ Immáron úgy egy hete vagyunk  együtt Tiával, hol boldogan, hol nem annyira boldogan. Az első perctől tudta, hogy mekkora marhát is akar a pasijának hívni. Na mindegy, aránylag jól megvagyunk.
Mikor ma felhívtam, hogy jöjjön át, lerázott. Állítólag valami halaszthatatlan dolga van. Hát legyen, akkor majd én keresek társaságot magamnak...
Kezembe kapom a telefonom, lehuppanok a kanapémra, és elkezdem nézni a neveket.
    Amy, Anna - fogalmam nincs, hogy ők kik. Törlés.
  Christina, Cindy, Cynthia - ők még talán jók lesznek később...
D és E és F betűsöm nincs, ez fura. Lehet nem ártana egyszer ábécé szerint keresgélnem?
Áh, már nem szabad. Nem nem nem.

    Ha az elejétől kezdem nézni a neveket, talán holnap reggelig is csinálhatnám. Na jó, nem, annyi embert nem is ismerek. De jobb lesz, ha mondjuk most az ábécé közepefele keresgélek.
 Jenny1, Jenny2 - mintha tudnám, hogy mitől különböznének. Törlés.
 Karolina - áh, ő öreg. Talán negyven felett van picivel. Nem emlékszem. Ahogy arra sem, hogy hogyan ismertem meg. Hűűű.
  Laura, Lea, Letty, Lia - hm, Lia, majdnem Tia. Talán van egy Mia is?!
  Lily, Lorena, Loretta. - Áhá, megvan!

    Loretta. Mikor először meghallottam a nevét, tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű lány. És igazam lett. Egy igazi nagyszájú lány. Le mertem volna először fogadni, hogy valami gazdag családból származik. Olyan tipikus kis elkényeztetett libának tűnt. De megtetszett. És hát semmi se úgy történt, ahogy én azt elképzeltem.
    Mikor találkoztunk, láttam rajta, hogy valami bántja. Rossz volt a kedve. És hát ki akar szexelni egy depis (már ha az egyáltalán) nővel? Az csak rontana a helyzeten.
Megkérdeztem mi a fene bántja, mire elárulta nekem az egész életét. Életem legunalmasabb estéje volt az.
    Mindennek ellenére egy rettentően értelmes lány Lora, akivel kissé elbánt az élet. Elbeszélgettem vele, pedig egyáltalán nem azért találkoztam vele. Így utólag bevallom, hogy jó volt, pedig nem vagyok az a lelkizős fajta.
Pár hónapja volt mindez, és talán megváltozott azóta. Néha-néha keressük egymást telefonon, de igazából ennyi. Olyan haverszerűség nekem, vagy mi. Elhívott randira - igen, egy lány, engem -, de sajnos el kellett utasítanom őt, mert Tia épp nálam volt.
Na, majd mindjárt meglátjuk mi változott...vagy mi nem. Írok neki egy sms-t. Hello Édes, rámérsz?
Csókolnálak...
    Elküldtem. Erre a rövidkére úgyis hamar válaszol. Legalábbis ebben bízom. Addig tovább szelektálom a neveket a telefonban.
Elvileg az összeset ki kéne törölnöm, nem? Tia az egyetlen nő az életemben. A többi lány csak úgy van, nem igazán jelentenek semmit...

    Telnek-múlnak a percek, de semmi válasz nem jön Lorettától. Csak nem elfoglalt?!
Felhívjam, ne hívjam? Esetleg az a szám már nem is az övé, és egy másvalakinek küldtem el? Jaj ne.
Elvégre eléggé kis szégyenlős lány. Vagy nem is szégyenlős, de tudom, hogy nem szeret idegenekkel lefeküdni. Pedig abban nincs semmi rossz. Nekem elhihetné...
Mondjuk ő nem válogathat, de szokott - legalábbis régen ezt mondta.

    Még várok pár percet, aztán másvalaki után nézek...
Nem akarok én bűnözni.
Csak egy picit...

Dear Mario,

Patience is a virtue. Didn't you know that?!

  Úgy 6 perc elteltével megnézem az üzenetet, amit Mr. Dahl írt. Miért is nem lepődöm meg azon, amit írt?! - Költői kérdés.

---

---

~ Jaj Mario, tudsz te ennél többet is! ~
Enyhén elmosolyodom, majd arcom tenyerembe hajtom, párszor megcsóválva a fejem, miközben azon kattog az agyam mit is írjak neki vissza.
  Írom is a választ, miután végre megszületett a ,,nagy” ötlet. Amúgy sem akarom én ennyire megvárattatni Őt. Persze furdal a kíváncsiság hogy azért jönne ide, amiért dobta a csaja (már ha ez megtörtént), vagy szimplán unatkozik. Dolgozhatna akkor mondjuk, legalább van egy normális állása. Vajon kellhet neki egy kis segéd? Szívesen besegítenék, ha jó pénzt adna érte. Még le is térdelnék elé...ja, várjunk csak, az már megtörtént. Mhm!
Nem szabad elkalandoznom ennyire, inkább a pötyögésre kell koncentrálnom, még a végén mást keresne fel, és megbánná.

---

Rád nem is, de Hozzád mindenképp érnék...
ha nem lenne nőd, akit kedvedre csókolgathatnál.
Töltsd a szabadidőd Vele, ne az én társaságom keresd.


Ha 20 percen belül itt vagy, tárt karokkal várlak, ellenben ha 10 percen belül, akkor tárt lábakkal is. :)
Remélem motiváltam, Mr. Dahl...;)

---

El is küldtem. A második soron biztos meg fog lepődni, s talán el is dobja majd a telefonját. Őt elutasítani szerinte nem lehet. Pedig lehet, hiába nem bírja elviselni azt, ha nemet mondanak neki. Rém egyszerű.
Ha vénségére (ezt ő hangoztatja állandóan) jó még a szeme, és látja az apró betűs részt (ami mindig a legfontosabb dolog, és az emberek hajlandóak áthaladni rajta), akkor jó eséllyel már úton is van.
  Egyvalamivel viszont számolnia kell: Lara itt van velem. Esélytelen, hogy odaadjam valakinek most, amíg mi jól érezzük magunkat. Benne van a pakliban, hogy sírni fog. Muszáj leszek elaltatni, ami nem egy könnyű feladat. Le kell fárasztanom a kis agyát, ezért le is ülök vele szembe, s elkezdek játszani vele. Az egyik csörgő-zörgő dobozkáját kapja most meg. Állandóan mosolyog, mikor meg tudja zörgetni. Nekem néha az agyamra megy az a hang, de örülök, mikor Lara boldog. Az engem is boldoggá tesz.
  Azt viszont tudom, hogy Mario egyáltalán nem rajong a gyerekekért, de a családjáért bármit megtenne. Pont egy ilyen pasi kéne mellém. Hiába nem szereti Mario a gyerekeket, Larába biztosan szerelmes lesz, amikor majd megpillantja. Hjaj, de megint hol jár az eszem...

  Egy pillanatra sem aggódva azon, hogy [You must be registered and logged in to see this link.] flangálok, várom, hogy A Nagyfiú megérkezzen. Már ha elindult egyáltalán. Lehet épp a barátnője rajtakapta, amint írt nekem.
Mi lesz, ha ketten jönnek ide?