1987.07.22. Los Angeles 27 Dobos Civilians Chace Crawford

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
- tökéletes lelki szemetesláda, bármilyen szarságot elmondhatsz neki, meg fogja hallgatni, és nem adja tovább.
- teljesen idióta, azt az életérzést közvetíti, hogy minden a legnagyobb rendben van, és ha sokat vagy a közelében, jó eséllyel ragad rád valami ebből. (vagy csak érzed, hogy igen, vannak még nálad is gyökerebbek.)
- nagyon nyitott mindenki felé, könnyű vele összehaverkodni
- a legnagyobb őrültségekben is benne van

◆ negatív tulajdonságok:
- meggondolatlan, nem gondolkodik racionálisan tetteinek következményeiről
- nyomulós, nem veszi észre, ha idegesít valakit
- őrülten szar poénokat nyomat 0-24-ben
- és még nevet is rajtuk.
- nem egy hűséges típus...
- az egója lassan kinövi ezt a világot

◆ egyebek: sex, drugs, rock'n'roll.

Történet vagy szerepes példa

Már majdnem három órája próbálunk, de már az első tíz percben rájöttem, hogy ebből az egészből nem lesz semmi. A dalaik bénák, a basszeros ronda és ők sem egészen tudják, hogy mit akarnak. Bosszantó, hogy ezzel a próbálkozással is befürödtem, de azt írták, hogy az első próba árát állják és utána elvisznek sörözni, amit mindenféleképpen meg akarok várni. Azt, hogy eszem ágában sincs velük dolgozni, nyugodtan megmondhatom nekik holnap is. Miközben gépiesen, a lehető legkevésbé megerőltető módon adom az ütemet, megpróbálom eldönteni, hogy az énekes csajnak vagy a gitáros srácnak van-e jobb segge, és hogy melyiküket dugjam meg este. Ideális esetben persze mindkettőjüket, de meglátjuk, hogy mi jön össze. Legalább kárpótolnának az elvesztegetett időmért.
Az eddigi bandám tavaly feloszlott, én meg azóta vadászok egy újabbra, de nem nagyon jönnek össze a dolgok. Valahogy csak az ilyen gyökereket találom meg, közben pedig pörög az idő. Még pár év, és maximum egy nyugdíjas klubba mehetek zenélgetni. Fásultan nyúzom tovább a dobokat, egészen a próba végéig. Az utolsó számot azért felpörgetem, mire a többiek hurráznak és nevetgélnek. Magabiztos vigyorral állok fel, és nekiállok leszerelni a cineket. Hihetetlen, hogy mennyire könnyű lenyűgözni az embereket. Csak sohasem azokat, akiket én szeretnék.
Mindent összepakolunk, aztán elindulunk a beígért kocsmázásra. Itt, Vegasban nem nehéz lerészegedni, úgyhogy nem tart sokáig a bár kiválasztása. A többiek sztorizgatnak, röhögnek, én meg széles vigyorral követem őket. A bejáratnál megtorpanok, intek nekik,hogy elszívok egy cigit, aztán bemegyek én is. Amint becsukódik mögöttük az ajtó, bevetem magam az épület melletti kis sikátorba, és megkocogtatom a vézna fekete srác vállát. Megkérdezem, milyen cuccot árul, mire elővesz egy tasak kokaint. Sosem értettem hozzá igazán, de egész jónak tűnik. Drágállom az árat, amit kér érte, de nincs értelme alkudozni, úgyhogy megveszem az egész tasakot. Leülök mellé az aszfaltra, előveszem a kártyámat, és kiszórok egy csíkot, aztán tölcsért tekerek egy bankjegyből, hogy felszívhassam. Szipogva állok fel, megtörlöm az orromat, aztán a zsebembe süllyesztem az anyagot és belépek a bárba.
Hamar kiszúrom a majdnem-kollégákat egy asztalnál, felöltöm a legszexibb mosolyomat, és feléjük indulok. Tekintetem az énekes és  a gitáros között ugrál, a reakcióikat lesem. A csaj nem nagyon leplezi, hogy bejövök neki, nyíltan rám mosolyog és megnyalja az ajkát. Egy. A srác ezzel szemben elfordul, de mielőtt leülök, elejtem a tárcámat, és a lehető leglassabban hajolok le érte. Mikor felegyenesedek és megfordulok, még elcsípem, ahogy elkapja a tekintetét és nagyot nyel. Beülök kettejük közé, ügyelve arra, hogy a lábaink összeérjenek, de a srác úgy húzódik el az érintésem elől, mintha konnektorba nyúlt volna. A basszeros megérkezik az első kör vodkával, amit hamarosan követ a második, a harmadik és a negyedik is, amikor pedig az ötödik felespohárért nyúlva végigsimítok a karján, már önkéntelenül is közelebb húzódik hozzám. Kettő.