Éééés igen, visszatértem! A tömeg tombol, én pedig fürdök a dicsőségben! Mickey Vallejo újra a színpadon, yeah! Megforgatom a sörényemet, mint egy oroszlán és a közönség felüvölt!
- Mick, Miiiick keljél fel már! Elkésel! – felriadok, Carol rázogat, mintha össze akarna valamit keverni a gyomromban.
- Mi van? Nincs ma semmi! Haggyá’ má’ Carrrr, áááá! – ebből mindjárt kitalálhatjuk, hogy rohadtul nem hagyott. Pedig milyen jó kis álom volt, teltházas koncert. De még mindig nem tudom, hogy hova kéne menni.
- Behívattak az iskolába Ravin miatt, te idióta – vágja hozzám a párnámat. Ácsi, hogy került az a kezébe, az előbb még rajta feküdtem. Mármint a párnán, természetesen. Nézzük csak: Ravin, Iskola, Iskola, Mákvirág. Mi van vele? Oda jár, jók a jegyei, legalábbis azt mondja, én meg elhiszem. Nem fogom ellenőrizgetni a metálhegedű-hercegnő jegyeit, és még sosem volt baj vele. Biztos nem ez lehet, hanem ki szeretnék tüntetni, mert ilyen királyul vereti azt a nyivákolós sza… hangszert. De baszod Carol, még 5 percet adhattál volna.
- Jól van, megyek már! – tápászkodok fel, és magam elé nézek. Hát egy fürdés rám férne, meg egy kis öltözködés. Gondolom nem díjazák, ha kisgatyában szambázik be a híres Mick Vallejo. Őrjöngenének érte a kis tökik és Mákvirág lenne a sztár. Aki meg nem így hiszi, annak beverné a képét.
- Kivasaltam az inged, fél órád van még, igyekezzél. És Mick, normálisan! – mondja elég zaklatottan Carol, nem tudom, mi baja van. Ő szokott Mákvirággal többet bratyizni, meg anyja helyett is anya. Mondjuk Octival már két anyja van, oszt egyik sem a feleségem. Fasza, mi?
- Jól van anya – de mire már kimondom, rég bevágta a lakókocsiajtót. Gondolom nem kíváncsi rám, pedig hát jól nézek ki így is. Elindulok a zuhanyzóba, természetesen meleg víz ma sincs, még jó, hogy nem hideg, mert akkor most üvöltenék. Így csak halkan anyázok, sokkal jobb. Felöltözöm. Boxer, bőrgatyó, ing, bőrkabát. Felveszem a bakancsom is, szerintem, rohadt jól nézek ki. A tükör is ezt mutatja, még borotválkoznom sem kell, hát nem kemény? De.
Bepréselem magam a kocsiba és nyomkodni kezdem a GPS-t. Termlészetesen van egy ilyen, hogy „Iskola”, Mákvirág megcsinálta nekem. Remélem, hogy az övé lesz az, különben elverem a s*ggét. A GPS alapján elérem az iskolát, beállok valakinek a parkolójába és bemegyek.
- Jó napot, az igazgatót keresem – mondom a portásnak.
- Egy pillanat, a nevét megmondaná? – felvonom a szemöldököm. Hova jár ez a gyerek?
- Mákvirág apja vagyok, időpontra jöttem – vigyorgok rá, az pedig ránéz az órára, majd a paírjára.
- Mickey Vallejo?
- Nem, Mickey egér, öreg. Na, megmutatod, merre van az irodája a dirinek, vagy kérdezzek meg egy gyereket? – kezd elegem lenni a portásból, pedig biztos a protokol szerint jár el. Na, ez a baj.
- Az első emeleten van, balra a második ajtó – mint valami dalban, vagy mi.
- Köszi – kacsintok rá, majd feltrappolok a diridába. Lepacsizok egy idősebb gyerekkel, aki felismer, aztán bekopogok. Amint beengednek, belépek. Ja, nem, hanem egyből. Nem érek rá, az idő pénz.
- Csőváz – eszembe jut Carol arca, úgyhogy gyorsan megmentem a helyzetet. - …Mákvirág. Jó napot! – vigyorodok el, majd közelebb megyek. Ravint leültették a székre, de látszik, hogy nem kényelmes neki. Na, mégis mit csinált már a kis csibetojás?
- Foglaljon helyet Mr. Vallejo – szól az igazgató, meg valami titkárnő. Baszod, már úgy érzem magam, mint suhanc koromban. Azért remélem, hogy a diri nem fogja úgy érezni magát, mint a sajátom, höhö.
- Miről van szó? – kérdezem.

Apának szólított, beszarás. Nem is tudom mikor hívott így utoljára, ezért kissé össze is szűkítem a szemeimet, jelezve, hogy viselkedjen. Remélem nem nagy a baj. Azért köszönök, meg leülök, ilyesmi. Rohadt kényelmetlen ez a szék, biztos az iskola igazgatója miatt. Komolyan mondom nincs szépérzékük ezeknek, meg legalább kényelmesen halna meg benn a diák, akit felcitálnak ide.
- Nem láttam. Tudja nem nézelődni jöttem, és kevés olyan iskolafalat láttam, amin nem lennének rajzok… oda nem illő rajzok, gondolom. Szóval ő volt. – fújok egyet. – Bizonyíték van rá? – kérdezem, mert azért alaptalanul senki ne vádolja be Mákvirágot, mert kénytelen leszek egy sallerral jutalmazni, bármilyen öreg is legyen. Amúgy sem néz ki nőnek, egy igazgató pedig megérdemli. Vagy nem? Mindegy.
- Apropó, a többi gyereknek is be lett hívva a szülője? Meg mi az, hogy főleg az ő firkálmánya? Lemérték a festékmennyiséget, vagy mi? – persze ezt így, hogy fingom sincs, mit kellett volna látnom, kissé merész kijelentés, de azért érezze, hogy nem úgy van ám, ahogy azt Móricka elkérdezi.
A dirinő belekezd ezután Ravin szapulásába és ki akarja tessékelni. oké, talán nem a legszentebb a gyerek, de hogy rossz hatással lenne rájuk? Na, neee. Álljon már meg benned az ütő, asszonyom! Emellett finoman lehülyéz, kár, hogy nem ismer, akkor nem tette volna.
- Először is beperelem becsületsértésért, amit volt kedves irányomba intézni – lám Mickey Vallejo sem egy tudatlan, persze a szart perelem be, hamarabb kirúgom alóla széket, minthogy üldögéljek egy koszos teremben, mert lehülyéznek. Napi szinten kapok ennél rosszabbakat is, nem ügy.
- Másodszor az iskola nem kap pénzt tőlem a teljes renovációra. Harmadszor pedig nem kell javasolgatnia semmit, majd én megteszem a lépéseket, ha szükségesnek vélem. Negyedszer Ravin már művész, a büdös életben nem lesz ilyen hegedűse ennek az iskolának még egyszer, de gondolom fingjuk sincs erről sem – már félig emelkedni kezdtem, mert dühített. De megszólalt bennem Carol – Mick, nyomd vissza a segged -, és szépen visszahelyezkedtem. Azonban a nő még nem fejezte be és csak a magáét hajtotta.
- Ez konszolidált? Még egy rohadt székre sem telik maguktól, amiben kényelmesen végig lehet hallgatni a süketelését. Ne röhögtessen, de tényleg – csak csóválom a fejem, gondolom ő is, de magában biztos. Mondjuk, nem érdekel rohadtul, hogy mit gondol, mert Mákvirág kisujja már most többet ér, mint az ő egész pályafutása.
- Szóval, kezdjük előröl. Mit javasol, hogyan tehetné jóvá Ravin ezt a kis félreértést? És akkor még elgondolkodom az első két ponton is – hangom immár újra nyugodt, bár tény, hogy nem vigyorgok rá. Nem szeretem az okoskodókat.
- Mákvirág, veled este még számolunk, csak, hogy tudd, és tedd le a lábad a székről – mondom neki apásan. El kell játszani, hogy az igazgatónő végre magához kapjon és úgy viselkedjen mint egy felelős intézményvezető. Az más kérdés, hogy Ravinnal valóban esz egy kis beszélgetésem. Utálom kidobni a pénzem ugyanis.

- A több diák nem lenne mérvadó… szóval a konszolidált iskolában megfigyelik a gyerekeket. Szép kis dolog, mondhatom – na, ezzel már nehéz lenne vitatkozni, ezek szerint meg kell fizetni majd a kárt is. Persze ha Marknak szólnék, biztos eltávolítaná a helyéről a vén nőt, aki mellett eléggé elment a világ, csak nem vette észre.
Utána muszáj vagyok leoltani a vén csirkét, mert nehogy már beszóljon. Nem azért, mert híresebb vagyok a sok naplopónál, hanem mert a rohadt anyját már! Nem bírom az ilyen tudálékos okoskákat.
- Á, értem. Szóval a másik gyerek kisebbet firkált, az még nem olyan nagy probléma – nyugtázom az ítéletet és látom a dirinőn, hogy rendíthetetlen. Valami más is lehet a dologban, persze kaptam már meghívást, de nem értem rá bejönni. Amíg rendben vannak a jegyek, kit érdekel, hogy mit csinál? Az, hogy Ravin egy őstehetség, az sem hatja meg az öreget. Hát ez nem normális. Persze gondolom volt már pár kedvesebb szülővel dolga, mint én, de mint egy FASZobor üldögél ott és bírja az ekézést.
Mivel kurva rendes ember vagyok, felajánlom, hogy előröl kezdhetjük a beszélgetést, és persze Ravinnal el lesz beszélgetve. Tudok neki olyat mondani, aminek nem örülne, például a következő koncerten nem léphet majd fel, vagy nem lóghat Sonjánál, illetve Octobernél.
- Ezt azért nem mondanám, és még egy ilyen kénytelen leszek komolyabb szavakat használni – anyádnak szóljál be hülyegyerek. Komolyan, nekem is ilyen tanáraim voltak? Mondjuk, valószínűleg megváltás lenne Ravinnak, ha elvinném innen. Ez rövidesen teljesül is, mert gyakorlatilag kirúgják Mákvirágot, csak ironizálni próbál a vén nyanya.
- Ó, hát nagyon sajnálom, hogy a tanári kár ilyen érzékeny, vagy fatökű, hogy egy kislányt képtelenek megnevelni. Otthon nincsenek ilyen – mutatok neki két macskakörmöt a kezeimmel – gondok. Nem mondom, hogy tökéletes egy angyal, de ő egy eleven kislány. Úgy látszik, hogy az önök – hogy is mondta? – konszolidált intézményére ráférne egy kis tapasztalatcsere komolyabb iskoláktól. De ez nem az én dolgom – viszont megértettem a célzást, ahelyett, hogy egyszerűen csak kirúgták volna, kellett a hülyeség, meg a körmondatok.
- Kétlem, hogy sírna önök után, én sem tenném. A papírokért majd bejövök, szóljanak. Mákvirág, szedd össze a cuccaid, elmegyünk innen. Örökre – felpattanok a székről és kedvesen mosolyogva kezet nyújtok a dirinőnek. Ha ő is kezet nyújt, akkor megfogom neki és nem engedem el.
- Nem szeretném, ha bármilyen hátránnyal indulna a következő iskolájában. Különben kénytelen leszek intézkedéseket tenni – mosolygok tovább, majd elengedem a kezét. Intek a fejemmel Ravinnak, remélem már felszedte a virgácsait és már alig várja, hogy elhagyjuk a termet.

Úgy látszik, még ha ilyen konszolidált, és úrinő valaki, akkor is megérti az egyszerű és egyenes beszédet. Csak kell némi él, és máris helyén vannak a dolgok. Nem kellett messzire mennem, hogy közös nevezőre jussunk, és lehetőleg úgy, hogy Ravin ne jöjjön ki belőle túl rosszul. Az már egyértelmű volt, hogy nem maradhat egyrészt azért, mert túl sok fa volt a tüzén, ugye. Másrészt pedig ha hagyják, tovább folytatja a dolgait és az senkinek nem tesz jót, főleg nekem nem. Meg ki tudja, hogy ezek a vérszívók hogyan tudnak kibabrálni vele, pedig még milyen kicsi. Máris elrontanák a lehetőségeit, ha egyáltalán vannak más álmai a rock sztárságnál. Nem lennék azon sem meglepve, ha lennének, sem azon, ha nem. A kézfogás közben megerősítést kapok, hogy minden oké lesz, és Mákvirág arcán is látom az elégedettséget, hogy többet nem kell ide bejönnie. Két embernek is örömet szereztem egyszerre, ez még az ágyban sem egyszerű, nem pedig egy ilyen szituációnál.
- Viszlát! – fordulok ki én is, amikor Ravin előadja a performanszát.
- Na húzzál kifelé, mint a vadliba – morranok rá, de ez nyilván nem szegi kedvét az én drágalátos művész lányomnak. Alig hogy kiérünk, máris elbúcsúzik a pajtásitól… Ha ezt lehet annak nevezni. Szóval ennyit a naaagy sírásos búcsúzkodásról. Nem vártam, hogy túl sok barátja van, de nem úgy tűnik most, hogy egy is akadna. Az is lehet, hogy büntetésben vannak miatta. Nos, ezzel sem lesz már több gondunk.
- Fejezd már be ezt a papusozást! – ripakodom rá egy kicsivel emeltebb hangon. Nemhogy örülne, hogy kihoztam a topsec börtönből, még odaszúrogat, beszarás.
- Csak azért, hogy mentsem a bőrödet és a jövődet, kis szaros – ingatom meg a fejem, és bosszankodva nézem a vidám kis pofiját. Az a baj, hogy két perc múlva kenyérre fog kenni. Nem nekem való ez az egész.
- Na meg a nagy fenéket! De most választunk valami… jobbat, ahol jobban a körmödre néznek, és elismerik a tehetséged. Van két napod, hogy kitaláld, mit szeretnél csinálni a velem való lógáson kívül – megfogom és megállítom, komolyan a szemébe nézek. Olyan komolyan, mint, ahogy még talán soha sem. Vagy csak én hiszem azt, hogy mennyire kurva komoly vagyok.
- Jól gondold át kölyök. Felőlem trombita iskolába is beíratlak, de ott jól kell szerepelned és vissza kell fognod magad. Nem biztos, hogy a következő esetben ilyen könnyedén megússzuk. Szóval két nap – engedem el, és átkarolom a vállánál, majd magamhoz húzom. Az arcom megváltozik, féloldalas mosoly ül ki a komorabb tekintetemre, és szokás szerint összeborzolom a haját.
- Freedom, fuck yeah – fújok egyet halkan és elindulunk a kocsiba, hogy meghozhassa a nagy döntését.

*** Köszi a játékot Mákvirág!   ***