KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Wendy & Leo Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Wendy & Leo Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Wendy & Leo Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Wendy & Leo Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Wendy & Leo Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Wendy & Leo Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Wendy & Leo Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Wendy & Leo Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Wendy & Leo Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 Wendy & Leo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeSzomb. Feb. 23, 2013 5:21 pm

Be kell vallanom, a pocsolyában nagy hal vagyok. Egy ilyen kaliberű rendezvényen csak ficánkolok, nehogy megfulladjak, vagy millió cafatra tépjenek a cápák. De ha nem ugrok be a mély vízbe, sose fogom kinőni azt a pocsolyát, ami apám atlantiszának hátsóudvarában van. Igen, ez a fényűzés, a hatszámjegyű üzletek, csalások, mind az ő világa. Persze ő is az utcán kezdte, valahol el kell sajátítani az alapokat, de oly' távoli emlék az neki már. Az ő nosztalgiája az én jelenem. S az én célom az ő élete. Bonyolult? Hangzásra cseppet sem, de kivitelezni... Na de kezdjük ott, hogyan is kerülhet be egy jelentéktelen személy egy ilyen puccos rendezvényre.
Első szabály, a jól ápoltság. Egy plusz pont, ha stimmel a külső. Egy szmoking, egy rendezett frizura, és egy méregdrága szivar csodákra képes. Éljen az emberi megítélőképesség selejtje, a kinézet alapján való beskatulyázás. Oh, és ne feledjünk egy csodás járgányt. Nem lehet pótkerekes, rózsaszín biciklivel a helyszínre gördülni.
Második szabály, a fedősztori, avagy a karaktered. Mindig színészkedsz, kivéve, ha már vagy olyan ismert, mint apám. Egy kis kémkedés is kell hozzá, ármánykodás. Kilesel valakit a listáról, teszel róla, hogy ne jelenjen meg, vagy épp annyit késsen, hogy nyélbe üthesd a kamuüzletet. Néha még hamis igazolványról is gondoskodnod kell. Hogy ki leszek én ezen az esten? Mr. Craig Lee Anderson. Háttérkutatásom mutatja, hogy nem sokszor mutatkozik nyilvánosan, így kevesen ismerik személyesen. Nagy, multis cég igazgatója, s nem mellesleg a lóversenyeztetés fellegvárát képviseli. Tökéletes álca, még egy ilyen suhancnak is, mint én.
Harmadik és legfontosabb szabály, az ügyfelek tetszésének elnyerése, valamint a hiteles alakítás. Egy pillanatra se szabad kilépni a karakterből, különben borul a bili. És ez nem könnyű a sok okoskodó arisztokrata között...
- ...Tehát, itt van ez a fiatal csődör, Air Born. Az összes versenyét megnyerte eddig, és készen áll a nagyok közé belépni a los angeles-i stadionba. Az én szerencsém az, Uraim, hogy Mr. Thompson, a gazda, s egyben menedzser elhunyt a napokban. Az Önöké viszont én vagyok. Ugyanis Air Born-t egy texas-i olajfúró kívánja megvenni. Azonban, ha ezen az esten jobb ajánlatot kapok, én szívesen egy nyerő, s mindenképpen kamatoztató csapat élére helyezném bármelyiküket. - éreztem, ahogy az unatkozó milliomosok tesztoszteron szagot árasztottak magukból. Kezdődjék a verseny, ami kedvemre való. - A texasi ajánlata 25.000 dollár volna. - tettem még a végére, hogy tudják, mit is kell túllicitálni. És eldördült a rajtpisztoly. Izzadtak a nyomás alatt, s csak megkeserítették egymás életét. - Gyerünk Uraim, igazi befektetés ez a paripa! - adom alájuk a lovat. Végül egyikük maradt csak talpon. - Gratulálok Mr. Schultz! Ön egy igazi, száguldó pénzeszsákra tett szert. - kézfogás, majd előkerül a hamis üzletkötői szerződés, egy kis előleg, s boldogan léptem le a színről, 40.000 ropogós zöldhasúval. Persze megszerzem a másik felét egy göthös lóval, de meg kell mondanom, elégedett vagyok magammal!
Innentől már csak élveznem kell a kaszinó nyújtotta élvezeteket. Kezdjük mondjuk a kockával!
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeSzomb. Feb. 23, 2013 8:21 pm

A nappaliban ücsörögve, utolsó öt percemet élvezve a biztos pontatlanság bélyege előtt. Két pár cipő volt alkalmi ellenfelem. Mindkettő irreálisan magassarkú, mindkettő biztos ígérettel esküdött rá a kényelmetlenségre, és mindkettőt szívem legmélyebb bugyraiból gyűlöltem, éppen első két tulajdonságuk miatt.
Amúgy utálom ezeket a puccos estéket. Többnyire a pénzes manusok nem is engem kérnek ilyen bazinagy összeröffenésekre. Mert aki igénybe veszi a testem, az tudja, hogy a lelkem annyira simulékony mint egy kiszáradt tövises kóró, és nem való társaságba. De nem, ma nekem kell bájolognom az aranyifjúkkal, akik a nagy üzlet Moby Dickjét üldözik elkeseredett eltökéltséggel. Unatkozni fogok. Bunkóság lenne valami könyvet rejteni a falatnyi ruha alá, ami amúgy is kevés porcikámat takarva simul rám? Határozottan. De nem izgat...
Mary Shelley Frankensteinjét a kicsi szütyőmbe csúsztatva léptem ki a lakásból. Platformos, utált cipőm hangos visszhangot vert az utcaköveken, ahogy a kirendelt fuvar felé száguldottam...cammogtam.
Unalmas bájcsevejek, karót nyelt figurák, és mindez után egy biztosra beígért lagymatag ágytorna. Holnap mikorra is vagyok beírva? Remélem estére. Több órás tömény fürdőolajban heverés az, ami le tudja mosni rólam a mai nap megpróbáltatásait. A kenceficét, a görcsöt a vádlimból, és annak a pasasnak a szagát a hajamból, és a pórusaimból. Miért érzem azt, hogy ez a munka lassan asszexuálissá változtat. Aggódom? Nem annyira, mint amikor rájöttem, hogy a színlelt orgazmus jobban megy mint az igazi.
Céltalanul lődörögtem a vadidegenek között, akik ha ügyet is vetettek rám, hát azonnal sarkon fordultak, feketén izzó aurán láttán. Nem kívántam most a szükségesnél több szót szólni.
Aztán ismerős név ütötte meg a fülem. Craig. Az a Craig? A beszélgetés utalásaiból határozottan. Anderson. Az a perverz kujon...nem kedveltem, de mindenképpen emlékezetes teljesítményt nyújtott. Azt a két alkalmat pedig nem nagyon fogom elfelejteni, már csak azért sem, mert a borravaló, amit az alkalmak után kaptam, bőven fedezte a heti kiadásaim kétszeresét. Megérte? Bőven. A nadrágjába másznék még egy alkalom után? Nem.
De azért tiszteletemet teszem nála.
Azonban akárhogy keresgéltem, nem leltem nyomára. Helyette, hosszas kérdezősködés után egy kölyökbe botlottam. Na nem szó szerint, a pezsgőmet kortyolgatva figyeltem, ahogy teszi a szépet, üzletet kötöget, alkuszik...
Na mármost... vagy piszok jó a plasztikai sebész, vagy a srác palizza be itt a jó népet. Mit tegyek? A válasz egyszerű: játszunk, hátha nem lesz unalmas a napom maradék része.
- Mr Anderson...- szólítottam meg, mikor végre egy percig magára maradt. - Nagyon örülök, hogy végre személyesen is megismerhetem...sokat hallottam magáról. Habár, nem egészen így képzeltem el... - mosolyodtam el halványan, sokat sejtető, farkasmosollyal. - Mondja hogy van mindig? És a családja? Úgy hallottam a nagybátyja gyengélkedik...remélem nem komoly. - kortyoltam bele pezsgőmbe, végig rajta legeltetve pillantásom. Mert valóban, a vén Anderson tényleg Los Angelesben hever valahol, egy elszigetelt kórterem luxusát élvezve... kérdés, hogy ki a srác?
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeHétf. Feb. 25, 2013 9:10 pm

Nem is tudom, mit találok legvonzóbbnak egy ilyen estén. Kiváltképp tetszik, hogy a felső tízezer között tengődök, mintha közéjük tartoznék. Burzsoázia, puccos, kiejthetetlen nevű italok. Még a zsebkendők is többe kóstálnak itt, mint amennyiből egy átlag amerikai család meg tud élni. És a gondtalan, erőteljes pozíció csábító, hívogat. De egyelőre csak apránként haladok, épülök be. Egyik birodalom se csettintésre állt teljes pompájában. Idő...
Hol is folytassam... Minden elég varázslatos... Azzal megragadok egy pohár pezsgőt, s előhalászom szivaromat. Minőségi cuccok. Ezek talán már kokó helyett is gyémántot szippantanak. Valahogy a legrondább, legkorcsabb, rohadt dolgokat képesek szemet kápráztatóvá varázsolni. Respect. Ódákat zengek a legmocskosabb világról, ami csak létezhet, s a nőket még meg se említettem. Milyen bárdolatlan ez tőlem. Csak végignézek a termen és jöhet a kedvenc játékom: ki is ő?
Ott, jobbra a kopasz, pocakos pacáktól. Igen, az a csinoska. Álomba illő segg, hatalmas mellek. Az ott a feleség. Dögös. De akárhogy takargatja, az a két gyerek tönkretette, s csak a busásan megfizetett plasztikai sebész volt képes restaurálni vonalait több-kevesebb sikerrel. Igen, ő a tipikus, férj kedvéért megformált asszony. És a megállapításaim után jön a fantáziálgatás. Ahhoz semmi közötök!
Tovább pásztázom tekintetemmel a kaszinót, miközben ráérősen cammogok úticélom felé, s mélyeket szippantok szivaromból. Néha leállok egy kis bájcsevejre, egy-egy kézfogásra. Olyan tökéletes és felhőtlen az egész. Azonban végig éreztem, ahogy egy vizslató tekintet szinte lyukat éget rajtam, de egészen addig nem találtam gazdáját, míg elém nem ringott egy hölgyemény.
- Áááhh, kedvesem. - fut végig szívélyes mosoly arcomon, s kezet csókolok. - Részemről a szerencse... - hagytam várakozással teli ürességet mondatom végén, hátha kisegít nevével a leányzó. - Hát, tudja, a jó géneknek köszönhetem, hogy ilyen fiatalos vagyok, de nem kívánok kérkedni ezzel. - játszom a szerény milliomost. Az milyen? Hát semmilyen, ezért olyan jó. Ők is csak megjátsszák, így az előadás valóság. Eléggé paradoxon. Durvaaa. - Oh, hát köszönöm kérdését, volt már jobban is szegény pára. Na de... - váltok gyorsan, mint minden érzéketlen, avagy túlérzékeny pénzeszsák. Nem mellesleg jön a jó öreg kommunikációs szabály: az van nyeregben, aki kérdez! - Mégis mi vonzotta hozzám kegyedet? - mérem végig újra és újra kéjsóvár, ámde távolságtartó pillantással. Még a végén kipenderítenek közszeméremsértésért, pedig még csak a szemeimet használtam... Persze a válasz készen el volt raktározva elmémbe; a pénz. Mindig a lóvé, a lé, a zseton. Hívjuk akárhogy, legyünk bármelyik korban, országban, legyen bármennyi az értéke, elhatalmasodott felettünk. - Nem fogja önt hiányolni ma este valaki? Hiszen minden bizonnyal nem jöhetett egyedül egy ilyen csinos nő. Vétek lenne. - futtatom át tekintetem a termen. Víg kurjongatások, asztalcsapkodások, de sehol egy árva lélek eddig, aki elveszett hölgyikéjét keresné. Érzitek ezt a szagot? Ez az én szagom. Itt valami nem stimmel, szar van a palacsintában. Átejtést, hazugságot szagolok, de mire megy ki a dolog? Vagy csak paranoiás lennék ennyi év tapasztalat után? Tovább szaglászok, s megtudom... Mire észbe kaptam, valóban szimatoltam a levegőben. - Igazán elragadóan néz ki, s az illata is rendkívül kellemes. - próbálom menteni az irhámat.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeHétf. Feb. 25, 2013 10:24 pm

- Jó gének...valószínűleg sok irigye lehet. - vetettem egy hosszú pillantást a háta mögé, alkalmi ügyfelemre, aki kopasz is volt, hurkás is, még szimpatikusnak sem mondanám, a tömött buksza ellenére sem. Mert ugye egy halom zöldhasú akárkit kaporszakállú, jóindulattal ruház fel. De nem őt. Nem viselem rosszul az emberek érintését. Jó, civilben természetesen ezek számát minimálisra redukálom ha lehet, de lássuk be, luxusprosti vagyok, ezt nem igen lehetne megoldani a szakmában. Tehát közömbösen tűrök. De Ő. A hideg kiráz. Nem csoda, ha kerülöm.
De hogy jutottunk el idáig?
Persze. A kis személyiség tolvaj. Elgondolkodva lötyögtettem poharam alján a maradék korty pezsgőt. - Green. Jeanette Green. - mutatkoztam be, kimondva a legeslegelső kamu nevet ami az eszembe jutott. Ha már ő sem, hát én minek játsszak nyílt kártyákkal? Meg aztán reggelre ki bánja, hogy mit mondtam este. Wendy hálószobai magányában épp a Frankensteint bújja, a mázlista.
- Miért is került kórházba? Mintha hallottam volna ezt-azt...- jegyzem meg látszólag közömbösen, mint akinek épp a nyelve hegyén van valami érdektelenül érdekes, apró információ, amit tud, de sehogy nem akar az eszébe jutni.
Elkaptam méregető pillantását. Ajkam észrevétlenül, gúnyos mosolyra rándult. - A kíváncsiság. - válaszoltam kiürítve a poharam. - Mondtam már, hogy sokat hallottam magáról. Pontosabban az egyik...nagyon közeli ismerősöm említette meg jó párszor a nevét. - és innen most merre? Sokkal egyszerűbb lett volna egyből lerántani róla, legalább saját maga előtt a leplet. Akkor hol maradna a móka? Sehol. Nem is a móka kedvéért...de határozottan azért teszem. Nem vagyok az a fajta, aki a szerzett információt pénzért, státuszért, kiváltságért használja fel. Van, van. A birtoklás és a játék öröme is jelent valamit.
- Hiányoljanak. - vontam vállat, le sem véve minden tudó pillantásom arcáról. - Nem érkeztem egyedül, de a partnerem, korántsem tűnik olyan szórakoztatónak, mint maga Mr Anderson. - tettem hozzá rezzenéstelen arccal.
Az éppen felénk csalinkázó pincér tálcájáról lekaptam egy pezsgőt, kicserélve a régire. És a következő pillanatban a srác szimatoló aurája türemkedett az enyémbe. Hátráltam egy lépést. Bosszantó kölyök.
- Hagyjuk ezt. - forgattam meg a szemem. - Egy ideje van alkalmam...közelebbi ismeretségbe kerülni Craig-el. Hacsak nem vagy valami nagyon távoli rokona, esetleg fia, amit őszintén nagyon kétlek, akkor csak egyetlen szó jut eszembe, ami ezt a helyzetet méltóan körülírja...ez pedig a bukta. - sóhajtottam szívfájdítóan a pezsgőmbe kortyolva. Lehet le kellene állni vele. A fejembe száll majd...annál jobb. Minél kevesebbet fogok fel az estéből, annál jobb nekem. - Szóval, mondj egy jó indokot, amiért ne riszáljak el a biztonságiakhoz a hírrel...- pillantottam fel rá, közömbös, hűvös tekintettel. Zsarolni akarom? Ments isten! Mit kérhetnék én egy kölyöktől? Pénzt? Nem véletlenül vette fel egy kő gazdag faszi személyazonosságát, nyilván ő sem szórja két kézzel a zöldhasút. Akkor szex? Áh...az igazság az, hogy mára már beterveztek nekem egy lepedőharcot, és bár örömmel cserélném egyiket a másikra...nem. Ez sem hajt igazán. Csak kíváncsi vagyok.
-Tehát. Kezdjük szerintem elölről. Szabad a becses nevét? -tudakoltam a pohár szélével játszadozva. Persze nekem eszemben sem volt elárulni a sajátom. Elég az nekem, hogy mint prosti kísérő vagyok itt, aki épp a cseles szökésen töpreng, miközben a bérlőm...egyik whiskyt nyakalja a másik után.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeHétf. Márc. 25, 2013 8:12 pm

- Úgy-úgy... - bólogattam egyetértően, színpadias mosollyal. Meg kell mondjam, elég feltűnő, ha valaki nem rád figyel. Márpedig a mi kis "Jeanette-ünk" elkallódott valahol az Air America repülési magassága körül. Minek rajzoltam még képzeletben is macskakörmöket? Mert agyafúrt kis fruskának tűnik, és tervei vannak, miért ne lenne pont olyan őszinte, mint én...? Na de kanyarodjunk vissza az elszállt figyelemhez: Követtem pillantását a kellemesnek nem mondható látványig. Szegény pára, jól megtapasztalja ma a kék pirula hatásait. Mondjuk mindig is gondolkodtam rajta, mégis hogyan férnek oda egy ekkora hastól... Mintha Jabba the hut Leia hercegnője lenne "Jeanette".
- Csupa-csupa akut, öreges megbetegedés. Valami minifallotitis. - dünnyögöm az utolsó mondatot, hogy véletlenül se lehessen hallani azt a szörnyű betegséget. Persze nem marad el a kérdő tekintet, amit egy lemondó szemforgatás követ.
Wiúúú-wiúúú, rákezdett a vészjelző szirénám. Első: pénzes pasashoz a kíváncsiság vonzotta. Régen rossz. Második: sose hidd el az "egyik barátom..." kezdetű mondatokat. A dokim se tette, amikor a barátom herpeszéről kérdeztem, hogy mégis hogyan lehet kezelni, és vény nélkül kapható-e a gyógyszer...
- Kérem, még a végén elpirulok. - bújik elő belőlem egy pillanatra a pimasz kölyök a bók hallatán. Persze, minek is játsszam tovább szerepem, ha ennyi árulkodó jel utal arra, hogy tudja? Mellesleg el tudom képzelni milyen jól szórakozik velem, Mr. Adersonnal. Bazsalyog a gyantázott bajsza alatt. Ha utálnám, odavágnám hogy igenis látszik és mindenki tudja! De ezt csak a kiváltságosok kaphatják meg, s nem utolsó sorban, nagy futás lenne, mert nem sajnálna beköpni. Spicli.
Amint kijelentette, hogy ismeri Craig-et, nem érdekelt a többi hablaty. Valami túrós bukta volt, de áhh...
- Dugtál az öreggel? - tört ki belőlem őszinte csodálkozással, horkantós röhögéssel egybekötve. Próbáltam csitítani magam, de az agyamban tanyázó kép nehezen engedte. - Jó-jó... Mindjárt mondok neked ezer okot is. - törölgetem szemem sarkát. Miután megnyugodtam, szivaroztam egy pár másodpercet. Csak hogy megerőszakoljam magam és makacs énemet. Zsebembe nyúltam, kirángattam pár százas bankót. - Ezeket a hallgatásodért, - gyűrném a szájába, majd megállok egy pillanatra. - ezeket meg a szépen kidobott mellekért. - dugdosom mélyen dekoltázsába. - Igazán... - a megfelelő szó keresése közben melleket formázok magamnak kezeimmel. Végül csak egy kacsintással zárom a dolgot és nevem követelése közepén fapofával megfordulok és elsétálok.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeSzomb. Márc. 30, 2013 6:26 pm

- Minifallotitis. - hümmögve rágtam meg a nevet. Minifalloittis. A vakbelem jó viccet hallhatott, mégsem vagyok képes elmosolyodni sem. Közömbös baltaarccal viszonoztam pillantását.
Valahogy, ha ránézek egyetlen remek szó jut róla az eszembe. Hajas baba. Félredöntöttem a fejem. Aztán a másik irányból is szemügyre vettem. Tényleg... Mintha egy játékáruház legfelső polcáról szökött volna meg...oda is azért pakolták ki, mert az élethű babák között is akad egynéhány félresikerült, és a gyerekeknek nem árt, ha zsenge korban szembesülnek az élet komoly törvényével: senki sem tökéletes...korántsem.
- Talán az is dobna valamit a megjelenésén...- jegyeztem meg felvont szemöldökkel. Hajjaj igazán bal lábbal keltem, és a mizantrópia matyóhímzéses gúnyáját borítottam magamra reggel. Még erőltetni sincs kedvem, hogy önszántamból vagyok itt, sőt még a jókedvet sem vagyok hajlandó mímelni...inkább leszek gyászhuszár, de nem. Ha én szenvedek, szenvedjen más is. Ennek az életfelfogásnak az egyetlen célpontja pedig ez a kölök. Sajnos.
A plafont bámulva, sztoikus nyugalommal vártam, hogy a hörgésszerű köhögésnek álcázott röhögése alábbhagyjon, és csak utána emeltem rá megint a szemeim. Prosti vagyok. Felesleges lenne idegeskednem ilyesmi miatt.
Homlok ráncolva meredek rá...és a bankókra a dekoltázsomban. Lehunyom a szemeim, majd utánanyúlok, és megragadva a fülét, erőteljes rántással egy egészen elhagyatott folyosórészre vezetem, akár a rossz kölyköket szokás. Még a végén a térdemre fektetem és itt helyben elporolom...
Ez még vicces is lenne, ha nem tudnám, hogy vannak ám olyanok akár itt a teremben is, akik pontosan erre gerjednek.
- Félreértettél. - szólaltam meg mikor végre elengedtem, és nagy nehezen kihalásztam a melleim közül a bankókat, és szépen a zakója zsebébe tömködtem őket. - A pénzzel egyikünk sem megy semmire. Te főleg nem.
Vettem egy nagyon mély levegőt, és egy frappáns kis tervecske kezdett okosan megformálódni a fejemben. Nincs kedvem az éjszakát a kivénhedt ügyfelem oldalán bájologva eltölteni, majd heves orgazmust színlelni... csak egy átlagos nap. Átlagos és unalmas...- Szóval hogy hívnak? És válaszolj. Ha lehet normálisan, vagy kiderül, hogy Mr. Craig Lee Anderson mégsem tartózkodik köreinkben. -pillantottam rá a szokásos téglaarccal. Közben átfutott a fejemen...Még egy retardált kölyök, jézus isten, minek is keresem én mások társaságát? Minek is akarok én egyáltalán valamit...akármit ettől a sráctól? Próba szerencse talán? Hah. Előbb lesz ötösöm a lottón...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeKedd Ápr. 02, 2013 4:32 pm

Egész nyugodt, meg kell hagyjam. Anyám ekkorra már rég felképelt volna, hogy hallgassak el, ne legyek pimasz, ne hazudozzak minden levegővétellel. Sajnálom mami, ezek mind hozzám tartoznak. De ez a lány... Valószínűleg egy szavam se tudná mélyen meghatni, vagy sebezni. Már könnyem folyik a röhögéstől, fuldoklom, ő meg csak... Csak áll ott blazírt arccal, mint egy márványszobor, s hagyja, hadd éljem ki magam. Nem aranyos?
Hát nem! Amint a legkiválóbb konfliktusmegoldó metódusomba kezdek, utánam nyúl. Fülemnél fogva cibál vissza magához, majd egy baljós hangulatú folyosóra. Végül is igaza van, így kell elbánni az olyan akasztófára való lókötőkkel, mint én.
- Auch, na! - nyafogtam azért, mert valljuk be; egyáltalán nem kellemes, ha egy könnyen leszakítható testrészednél fogva vonszolnak. Esküszöm, féltem a fülem biztonságát. - Most meg fogsz büntetni? - szélesedik még nagyobbra csibészes vigyorom. Azonnal előszöknek emlékeimben elraktározott pornófilmek jelenetei. Ahol a tanárnő jól megregulázza a csúnya-csúnya fiúcskákat. Vagy a mostohaapa rajtakapja valami rosszaságon a lányát... Miért nem működhet így a való világ? Postásként: csomagot hoztam önnek. Mi a válasz? Ó, hadd vegyem én kezelésbe azt a csomagot. Áhh, álmodik a nyomor...
- Ó, nekem más a tapasztalatom. Pénzzel sok mindenre viheted, csak nem mindegy, mennyit dobsz oda. Szóval... - nyúlok vissza zsebembe, s még nagyobb marokkal emelem ki a zöldhasúkat. - Értem én, adod magad, nem pénzzel oldjuk meg, de... Nem lennél prosti, ha elég lenne ebből. - lobogtatom meg a ropogós bankókat. - Több kell. Mindig, mindenkinek. - ajánlgatom újra, egyre többet hozzácsapva látván, hogy nem nyúl érte. Persze nem fogom az egészet odahajítani neki, nem vagyok ostoba!
- Ugyan már, miért olyan fontos a név? Holnapra úgyis elfelejted. - hagyok magamnak időt újabb hangzatos nevet túrni. - Csak ez a szexi pofi fog kísérteni téged minden nedves álmodban. - eresztek el egy csábos féloldalas mosolyt. Ennek általában meg szokott lenni a hatása, még ha tagadják is. Egyszerre találnak gusztustalannak és vonzónak. És mellesleg az ilyen dumákkal tudom elijeszteni az akaszkodókat. Na de ő tartja a pókerarcot. Nem jó. Én egy kettes párra blöffölök, míg ő nyugodtan ül a babérjain, kezeiben egy royal flush-el. - Oké... Én vagyok Batman. - vallok színt mély, karcos hangon, ahogy az összes repkedő egér a filmekben. - Jó-jó, ezt muszáj volt elsütnöm. Ne haragudj, ne árulj be. A nevem Sean. Sean O'neill. - húzom a számat, mint a sarokba szorított állat. Nem kell tudnia az igazi nevemet, senkinek se lenne jó. És vagyok elég jó színész ahhoz, hogy elhitessem vele.
- Egy valamit mondj meg. Mit akarsz tőlem, ha nem pénzt? - emelem rá ujjam, s körözök fejemmel, mint egy gettócsaj.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeSzer. Ápr. 03, 2013 8:27 pm

- Meg. De annak nem lesz semmilyen erotikus felhangja. Hiába számítasz rá. -morogtam és még egy erőteljes rántással jutalmaztam a hülyéskedését. Már nem idegesítem magam rajta. Eddig sem tettem, de most már nyugodt szívvel és lélekkel elfogadom: rajta semmi nem segíthet. Bár azért eszembe jutott, vajon alapból ilyen, vagy a körülmények tették azzá? Vagy csak megjátssza? Mert ha igen, akkor oscar díjat neki, teljesen hihető. De talán kicsit túlzó.
Sóhajtok, és a plafonra emelem esdeklő pillantásomat. Miért? Ugyan miért? Mi a búbánatért vesztegetem vele az időmet? Ott a pont. De teszek még egy próbát. Egy utolsót. Ha menthetetlen degeneráltként viselkedik továbbra is eljátszotta "jószándékom" legutolsó maradék morzsáit is.
-Prosti vagyok, de hidd el életem, nincs szükségem a kis...adományodra. - ahoyg elnézem a legrosszabb napjaimon is jobban profitálok mint ő a legjobbjain, de valami azt súgja az ilyesmit esetleg hülyeség lenne felemlegetni. Nem vagyok rá büszke de nem is szégyenlem magam. Azok sem verik nagy dobra, akik ilyesmikért fizetnek...az is elárul valamit egy emberről. - Úgyhogy légy jó fiú és pakold el azt. Vagy a tökeidbe kampót akasztok és úgy vonszollak el a biztonságiakhoz. -mosolyodtam el angyalian. Hangom komoly volt. Nem viccelek. Fel lehet bosszantani, de ritkán lesz annak jó vége. És igen, a hülyeségnek is vannak határai, bár én kezdem úgy érezni a srác inkább már csak erőltetni a dolgot...
Bár azért érdekelne mennyit lenne képes hozzám vágni...de oh ugyan. Nincs rá szükségem. Nem erre van szükségem.
-Szűz fiúk nem indítanak be annyira, hogy fantáziálgassak is róluk...- horkantottam fel gúnyosan. Sehogy sem tudom komolyan venni. A csábos mosolyra felvontam a szemöldököm, és vetettem rá egy fura pillantást. Egy olyan..."tudom hogy nem vagy százas, de azért kösz hogy még párszor megerősítesz ebben a gondolatban" fajtát.
- Sean O' Neill. -ismételtem a nevet. Furán csengett, de nem akadtam fent rajta. Ha ez a neve, hát ez. Ha meg nem, hát...mit érdekel? Felőlem mondhat akármit, csak a nagyon nyilvánvaló hazugságok bosszantanak annyira, hogy firtassam a valóságot értük. Különben meg igaza van. Holnapra már nem is fogok sokat Sean-el gondolni.
- Nem tűnsz normálisnak. - jelentettem ki válaszol legelső bekezdésében. Csak hogy tisztázzuk. - De mivel valahogy bejutottál, gondolom azért nem vagy reménytelen eset. - bók. Figyelted? Egy hangsúly nélkül elrebegett bók. Szép szavak. Na de eleget nyaltunk mára. - Mint sejted nem jó kedvemből vagyok itt. Szóval a titkodért cserébe azt kérem kelts valamilyen feltűnést, színlelj epilepsziás rohamot, önts le valakit pezsgővel...míg én lelépek. - nem is olyan nagy kérés nem? Vagy mégis? Mindegy. Utána különben sem találkozunk, tehát...
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeSzer. Ápr. 17, 2013 6:53 pm

Prosti létére nem túl szórakoztató, pedig aztán az is ott van feketén-fehéren a munkaköri leírásában. Mosolyogni, integetni, szórakoztatónak és illemtudónak lenni. Majd az ágyban megőrülni, lesni minden kívánságot. Nehezen tudom mindezek után elképzelni, hogy el tudná játszani az örömöt, ha egyszer olybá tűnik; nem érzékeli. Na majd én elszórakoztatom. Nem fogja élvezni. Először. De minden kezdet nehéz.
- Igazán ünneprontó és lankasztó vagy... - csóválom fejem, majd jól helyreráz. - Hékás, óvatosan, drága holmik vannak rajtam! - förmedek rá, leporolva keze nyomát, s az éleket kisimítva. Ritkán vagyok ilyen fess fiatalember, nincs ínyemre, hogy összegyűr, mint egy lapot.
- Oh igaz is, hova gondoltam, sértené a maradék erkölcsödet. - vágok pofákat gúnyos megjegyzésem mellé. Kíváncsi lennék ő miért lépett erre a pályára, mert hogy nem élvezi, az egyszer százas. Pénzért? Nah, kétlem. Hiszen ha olyan pénzéhes ribi lenne, akkor kikapta volna a lóvét a markomból. Sőt, már a szemével meglopott volna, vagy legalább a kedvemben járt volna, hogy egy numera után jól megfizessem... - Kívülről mézes mázas, de oly' brutális állat lakozik benne! - dramatizálok a képzeletbeli fájdalomtól eltorzult arccal.
- Oh! - kapok szívemhez gyötrődő fizimiskával. - Ez igazán fájt, szép, öv alatti ütés volt. Látom, nem játszol tisztán.. - csapom össze tenyereimet elismerően.
Nem fordítottam túl sok figyelmet rá, míg nevemen rágódott. Kérőddz csak, addig méregetlek, te méreggel teli földi lény. hogy lehet valaki ilyen... undok. Fáj, ha mosolyogsz? Na de sebaj, minden megjegyzése és tette csak egy újabb és újabb szál tervem hálójában. Igeeen, így jó lesz.
- Sose tűntem annak. Eszelős arccal törtem elő anyámból, aztán csak sírtam ezen a savanyú világon. - ecsetelem születésem pillanatát. - De én majd megédesítem. - kacsintok rá újfent. - Nocsak, jól hallottam? Talán te se vagy az... - merengek, sunyin lesve őt. - Ezt a verziót hallgasd: megcsinálom én a balhét, de együtt lépünk le. Nem kell tenned magad nekem, nem kell az ágyamba bújnod... csak ha már ellenállhatatlan vágyat érzel rá. - emelem meg szemöldököm, majd henyén nekidőlök a falnak. - Ha futni próbálsz, beköplek a daginak, aki továbbadja az infót rólad, és így tovább... - újabb ok, hogy elfogadja ajánlatomat. Az első, társaságom volt. Amint kiszabadulunk erről a sznob pöcegödörből, hazatérhetek az én terepemre, ahol minden szép és jó.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeSzer. Ápr. 17, 2013 9:55 pm

- Te pedig igazán fárasztó és kiábrándító a férfi nemből... - forgattam meg a szemeimet. Már csak azért sem hagyom, hogy mosolyra fakasszon. Mert ez a kis fintor inkább lenéző lenne, semmint őszinte. Veheti nyugodtan személyeskedésnek, bár ez csak egy önvédelmi mechanizmus, a hülyeség ellen. - Ahogy elnézem, életedben most először...- mérem végig, elgondolkodva, és megrázom a fejem. Az öltöny, a nyakkendő, a fehér ing, mindenkinek jól áll. A pacsuli és a pomádés haj, már necces.
- Pontosan. Rászorulóktól nem fogadhatok el pénzt. - sóhajtottam, világfájdalmas arckifejezéssel,kisimítva egy kósza tincset az arcomból. Utálom a kontyokat. Utálom a flancos eseményeket. Utálom a rongyrázós, feltűnő ruhába kényszerítős alkalmakat. És isteni lesz kibújni a magassarkúból, a feszülős, mellkidobós, látszik-hogy-prosti-vagy ruhából, a harisnyakötőből, és a többi kényelmetlenségre teremtett ruhadarabból. És, tudom, hogy félreérthetően fogalmaztam most, de a vetkőzésnek nem mindig szex a vége. Még akkor sem ha történetesen férfi vetkőzik nővel. Vagy nő férfivel. Vagy nő nővel. Vagy férfi férfivel..na mindegy.
- Csak annyira, mint te. - csóváltam meg a fejem homlok ráncolva. Nem játszom tisztán. Az őszinteséget és a makulátlanságot az ő lelkére is nehezen lehetne rámosni. Mindketten álnéven mutatkoztunk be, innentől kezdve akár mindegy is mire alapszikés akármiben merüljön is ki a kapcsolatunk...nem lesz őszinte, az már biztos.
Felvont szemöldökkel, pislogás nélkül meredtem rá.- Egészen biztos vagyok benne. - horkantam fel csendesen. Nem vagyok reménytelen eset? Ugyan. Bár a hanglejtése annyira nem tetszett. Ígérte, sejtette előre, hogy sántikál valamiben. Tudtam, hogy tromfolni akarja az ajánlatomat. És nem is tévedtem. Megvető mosolyra kunkorodott a szám sarka.
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabj. És köszönöm a gáláns ajánlatot, de... nincs az a hatalom és kisugárzás, hogy egy szűz srác lázba hozzon. - sóhajtottam együttérzést mímelve. Mondjuk lehet én tévedek. És nem szűz...bár ezzel a fizimiskával...jó, le az ítéletekkel! Legyen, nem szűz a srác. De nem az ágyában ér a hajnal, az tuti. - Legyen. Aztán én jobbra, te balra...- nekem aztán végül is mindegy mit akar és hogyan. Ahogy kijutottunk én mint a szél lépek is az olajra, és hazáig meg sem állok. Abban pedig nem kételkedem, hogy a kis tacskó Seant...asszem így mutatkozott be, könnyen lerázom majd. - Rajta fiam...- fordítottam meg finoman, és a tenyerem a hátára simítva, nógattam a tömeg felé. Balhét ígért, és behajtom rajta.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeKedd Ápr. 23, 2013 9:32 pm

- Kérlek, én egy dominánsabb alfaj vagyok, ezért olyan fura minden, oly' hirtelen. Kezdjük ott, hogy nem fizetek a társaságodért. Igen, rögtön különbözök a nálad őshonos férfifajtól. - csipkelődök, s pimasz vigyor terül el képemen. - Hé kislány! A szemek idefent. - jelzek amolyan sértődött gettó fekanő stílusban, mikor végigméri fess lényemet. Csípőmet kibillentve, kezemmel tekergő kígyót utánozva. Igen, tipikus nigga. Meg is vagyok elégedve produkciómmal. Én is lehettem volna a Gagyi mami. Még hitelesebb is lett volna, mint Martin Lawrence-szel.
Újabb tapsvihart kapott tőlem csípős megjegyzéséért. Kaptam az ívet. De most komolyan. Úgy oltogat, ahogy kevesen képesek rá - mondhatni született tehetség - és mégis olyan arcot vág 24/7-ben, mint aki citromba harapott. Ezt nem veszem be kisanyám. Gizelle... nem. Hehh, még a kamunevét se jegyeztem meg. Nem csoda, a rendesek agyba égetése se erősségem. Néha önnön anyám nevén el kell gondolkodnom. Szégyen, de ez van. Enyves kéz, erkölcstelenség, szégyenérzet hiánya, gyerekesség, hóbortosság, gyér rövidtávú memória... Mindenben apámra ütöttem.
- Ez azt jelentené, méltó ellenfelek volnánk? - vonom fel fél szemöldököm kíváncsian. Már el is képzeltem a harcjelenetet. A lemenő nap narancs fényében egymásnak háttal állunk mi; cowboy és cowgirl. Tíz lépés előre, majd harangszóra fordulunk és durrogtatjuk a pikáns, fájó megjegyzéseket egymásra. Akinek betalál, összerogy, meghal. Vagy ha döntetlen, megiszunk valamit és jót döngetünk. Gondolatban minden olyan könnyű és élvezetes.
Újfent megforgatom szemeimet üregükben. Honnan szedi, hogy szűz vagyok? Oké, nem a leghatásosabb a csajozási technikám, de bejött már. Többé-kevésbé...
- Majd meggondolod még magad. Igazán bájos emberke vagyok. - búgom negédesen, s nagyokat pislogok rá. - Azt mondtam együtt, és így is lesz. - akadékoskodok, de azért engedek taszajtásának. A folyosó takarásából végigpásztázom tekintetemmel, a leggyengébb láncszemet keresve. - Figyelj és tanulj, bogaram. Így készül az instant káosz. - igazítom meg hajamat, galléromat és ingujjamat. Csak sikkesen, ne lógjak ki, ha lehet. - Az ott egy patkány? Vagy patkányméretű csótány? - mutogatok eszeveszetten egy nőnek, aki azonnal undorodva hátrál, nekirontva megannyi embernek. Hisztérikus picsák... Majd tovalibbennek a valószínűsíthetően féltékeny férjhez. - Haver, nem szép dolog, hogy herpeszt adsz a nődnek. Most rohad az én farkam is. - méltatlankodok, mire egy dühös, felspannolt bikaként ugrana nekem. Elszökkenek az útból. Papírvékony vagyok, könnyen mozgok. A kockázóktól elcsórom a dobókockákat, s szaladok tovább. Mindenki elégedetlen, mindenki őrjöng és lázad. Üvegek a földön, hőbörgés, ezeket a hangokat szeretem. Elszaladok Kamunév Királynő előtt és biccentek, hogy mozgás, mire letarol a féltékeny pasas. Nyögve terülök el, de kicsusszanok karjai közül, rövidre sikerült ütlegelés után. Friss levegő!
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeKedd Ápr. 23, 2013 10:45 pm

Az ajkamra harapva kényszerítettem magam a hallgatásra. Mert tudnám sorolni a különbségeket közte és más férfiemberek között. Úgy értem, igazi férfiakra gondolok most. Nem vagyok túl szigorú típus, nincs is megugorhatatlan mércém...oké, egy prostinak, egyáltalán ne is legyen mércéje. ha valamit megtanultam, az az, hogyan kell rezzenéstelen arccal a legmeredekebb ügyfél legidiótább kéréseire is igent mondani. Fizet? Fizet. Nincs is probléma.
Viszont itt kezdődnek a gondok. A srác nem fizet nekem. Ergo nincs erő ami visszafogjon, így nem is kímélem. Ez a szomorú tény.
- Ezt egy szóval sem mondtam. Azért egy negyedórás ismeretség után meredek volna ezt így kijelenteni. - forgattam meg a szemeimet. Oké, maradjunk a semleges megjegyzéseknél. A semleges, semmitmondó hozzászólásoknál. Amik esetleg nem ásnak mélyebbre a savanyú- szikkadt karó lelki állapotba. Amik talán nem festenek rólam semmilyen...semmilyen negatív képet. Oké, ezzel valószínűleg már bőven elkéstem, de nem gond. Még lehet javítani a helyzeten. Sosem késő. És persze megint az érdek sarkall ilyesmire. Mi más? Ritkán vagyok magamtól jóindulatú...vagy legalábbis jóindulatú szerű.
Vettem egy mély levegőt.
- Ajánlom, hogy az légy. Amúgy az első adandó alkalommal lepasszollak egy óvodának. - a poénjaival kb ott tudna igazán beilleszkedni. Lélekben gondolom még nem hagyta el a játszótér légkörét. Persze nem mintha gondom lenne az infantilis emberekkel, mert ugyan...csak engem ne próbáljanak a játékukba csábítani. De mély levegő.
Viszont az előadására kíváncsi vagyok. Ha már ennyire rákészült... A falnak vetett háttal, karbafont kézzel néztem végig az előadást. Egyik-másik megmozdulása, igazi mosolyt csalt az ajkamra. Igaz, kicsit kárörvendő volt, néhol meg éppen döbbent, de összességében, jól szórakoztam.
Intésére aztán én is mozgósítom magam és a lehető leggyorsabb úton távoztam a tett helyszínéről. Búcsúzóul még vetettem egy utolsó pillantást a kopasz, pocakos ürgére, aki miatt itt kellet életem legrémesebb óráit eltöltenem, de a száradó vörösbor folt jobban lefoglalta az ingén, mint az én hollétem. Tehát vállat vonva eredtem a srác után.
Útközben a folyosón haladva, nagy nehezen leerőszakoltam magamról a magassarkúkat, és kezemben lóbálva őket, ráérősen ballagtam tovább. Nem aggódtam, hogy utánunk jönnek, mindenki a káosz utáni, alatti sokkal van elfoglalva. Meg aztán mennyivel kényelmesebb így.
Jólesően nyújtóztattam ki lábujjaimat, és aztán egész testem.
- Egészen szép műsor volt... -fordultam felé, amint kiértünk az utcára. - Ezt veheted dicséretnek is...- tettem hozzá némi töprengés után. Most miért? Hátha gúnyolódásnak hatnak már az egyszerű, kifejezéstelen szavaim is. Könnyen lehet.
- És most, nagyokos? - kérdeztem a talpamon hintázva. Oh, ha másért nem, hát ezért az érzésért teljesen megérni ezeket a topánokat viselni. Végre lábakon és nem centi hosszú műanyag oszlopocskákon bicegni. Ruhám alsó részét felhúzva vettem elő a harisnyakötőhöz erősített kis cigis dobozkát és öngyújtót. Ne hülyéskedj, a táskám egész tartalma elfér rajtam, még akkor is ha nem hordom magamnál a kis szütyőt. Kérdőn felé nyújtom a dobozt. Mondjuk nagyon kétlem, hogy az ő...15 évével, dohányozna...bár a mai fiatalság, ugye.
A háttérből már egyre erősödtek az ideges férfihangok, a káosz zajai. Oh remélem nem tűzték ki célul, hogy vasvillával és fáklyával veszik üldözőbe Seant...asszem így hívta magát. Mert akkor itt elválnak útjaink. - Javaslom, induljunk valamerre. - szólaltam meg, és válaszára nem várva vettem az irányt, találomra, mondjuk balra. Csak azért mert arra nem üzemeltek az utcalámpák és ott volt eléggé sötét ahhoz, hogy...oké lírikus módon a sötétség az én aurám metaforája lenne most. De hagyom is. Nem megy ez ma nekem...

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeSzer. Május 22, 2013 4:41 pm

Elégedetten követem a leányzót, a parkolón át. Séta közben sután, színpadiasan meghajlok, és hallgatom a vastapsnak aligha nevezhető, de legalább dicsérő szavakat. Csoda, egyre több meglepetést okoz ez a leányzó. Kíváncsi vagyok, mi a következő lépése. Leteper és megrontja "szűzies" lelkemet? Nem bánnám, mi tagadás. Szép formás, valószínűleg idősebb nálam, de kétlem, hogy túl sokkal.
- Köszönöm, habár csaphattam volna még nagyobb ramazurit, de... úgy éreztem, ez is megteszi. Nem akartam kérkedni a képességeimmel. - vonok vállat nemtörődöm módra, de mélyen büszkeség tölt el. A káosz az én éltető erőm.
- Hát... Szerintem ünnepeljünk valahol. Az ízlésedtől függ csak, hogy hova menjünk. Gondolom a sznob helyek ezek után kizárva. - fintorgok egyet. Nem a természetes élőhelyem az. Kiránt a komfortzónámból. - Úgyhogy ajánlani tudok temérdek kétes, híres, hírhedt romkocsmát, vagy a lakásomat, esetleg a tiédet. - mélyül el hangom a csábító ajánlatra, és szemöldökhúzogatva várok válaszra.
Vigyorogva figyelem, hogy honnan varázsol elő egy doboz cigit és öngyújtót. Vajon mi mindent rejteget még magán? Ohh, kiégeti a fantáziámat ezekkel. Besokallok, és hogy ne robbanjon szét a fejem, a fülemen fog kiszállni a füst.
- Igen, kérnék. - veszek el egy szálat és hatalmasat szívok belőle. - Mondd, mi van még nálad, és hol? Amióta előhúztad a cigit, ezen tanakodok... - mérem végig testének minden szegletét éhes szemekkel. Biztos, hogy a melltartójában, vagy a mellei közt tárolja a pénzét. Klisés hely, de még mindig titokzatos.
"Nevenincs lány" (oké, biztos van, csak én még a kamunevét is elfelejtettem) idegesen pillant hátra, s jó indoka is van rá. Végre kifundálták, hogy meglógtam. Gondolom senkit se érdekel a misztikus nő eltűnése, na de a pofátlan kölöké... Az már más tészta. A lány sarkon fordul és gyors léptekkel száguld a sötétség felé. Én inkább a kikölcsönzött autómhoz szaladok, beszállok és "Nevenincs lány" mellé hajtok.
- Szabad egy körre? Mennyi is a tarifád? - könyökölök ki az ablakon. - Ne nézz így, csak hopp be! Vagy gyalogolnál hazáig? - biccentek az anyósülés felé. Már körvonalazódott fejemben egy újabb szívatás. Amint beszállna, kicsit gyorsítok. Igen, tudom, éretlen, kiszámítható, de számára bosszantó, számomra meg felettébb szórakoztató. Mit tehetnék a természetem ellen? Zsigerből jön a hülyeség.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitimeKedd Júl. 09, 2013 6:53 pm

- Képességeiddel? – sandítottam rá, felvont szemöldökkel. Éreztem, ahogy a kőtömbbé fagyott, pici szívemről foszladozik le a sötétség, amit ez a puccos társaság, a munkám borított rá. Most, hogy elvárások és magas sarkú nélkül bandukolok a srác mellett, valahogy megkönnyebbültem. Feszült tagjaim ellazultak, és a mocskosabbnál kiábrándultabb gondolatok is vettek fel valami kopottas színt. Azért szép este volt. – Azt ne mond, hogy még tartogatsz valamit… - a cigarettafüst lustán gomolygott ki ajkaim közül. Régen megpróbáltam formákká alakítani őket. Most is tettem pár kísérletet. Ajkaimat o-ra formálva, nyelvemet megmozdítva próbáltam karikát fújni. Nem sikerült. Ismét megszívtam a cigimet, ismét megpróbáltam, ismét elbuktam. Még fütyülni sem tudok.
Halkan felhorkantam. – Csodásan mutatnánk kisestélyiben, és szmokingban egy olcsó kocsmában üldögélve. – halvány mosollyal megráztam a fejem. Élvezem, hogy azt tehetek végre amit akarok, és nem nyomnak le az ostoba ügyfelek, ostoba, aberrált kérései. Karomat a fejem fölé emelve nyújtóztattam ki tagjaimat. A hátam erőset roppant, de sokkal jobb volt így. – Inkább csak sétáljunk. Szerezzünk sört, keressünk egy parkot, és legyünk egyedül. – villantottam rá egy ellenállhatatlan mosolyt. Olyan Wendyset, amit csak ritkán látni, olyat, ami nem gúnyos, nem lenéző, de nem is komoly, őszinte. Csak egy egyszerű mosoly. Nem is tudom mivel érdemelte ki. – A lakásomat meg verd ki a dauerolt fejedből. – váltottam ismét vissza, a kérlelhetetlen magánybajnok szerepkörbe. Haha, ha van valami amit szigorúan elzárok a férfiszemek elől, az a lakásom. Senki, semmilyen körülmények között nem juthat fel oda. Bogaras szokás,de jobb szeretem, ha marad valami ami az enyém, anélkül, hogy más beszennyezné valami emlékkel, élménnyel, amit aztán még akkor is ahhoz az egy valakihez kötök, mikor már mindennek vége. Nem mondok le magamról.
Nem kerüli el a figyelmem, vizsla tekintete. Ajkam gunyoros mosolyra rándult.- Nem gyakran látsz ilyesmit nem? – paskolom meg lazán a combomat és visszasimítom a szoknyámat. – Akad… De csak apróságok. – a gúnyos fintor sejtelmessé halványul, szemem kíváncsian villan rá. – Majd kiderül, lesz-e lehetőséged rájönni mik…- tettem hozzá hátradöntött fejjel, búgó hangon. Nem ígéret volt, nem is ajánlat. Egy lehetőség, és nem több. Ki tudja hogy alakul tovább ez a mai este.
- Annyi pénz nincs a zsebedben, amiért neked adnám magam. – nevettem fel. A kacajom üresen csengett, de komolyan gondoltam a szavaim. Úgy unom ezt. Megadón léptem az ajtóhoz, amikor hirtelen a gázra taposott. Arcom kifürkészhetetlen maradt, de belül forrongott bennem valami. Olyasmi, amit nem szívesen adnék ki. Felegyenesedtem, és a kocsi után bámultam. És elindultam. Eszemben sem volt futni utána. Ha utolértem a kocsit, még akkor is rendületlenül lépkedtem tovább, közben megeresztve egy álmos félmosolyt. – Egyre messzebb kerülsz a lehetőségtől…anyukád nem tanított meg, hogy illik bánni a nőkkel? – jegyeztem meg félhangosan. Nem vártam el semmit. Pláne nem udvariaskodást. Hogy lefékezzen, kiszálljon, és kinyissa nekem az ajtót. Aha persze. Nem élek fantáziavilágban, nincsenek álmaim, nem szoktam álmodozni. De minek rágjam a szájába az ilyesmit? – Vagy legalább, hogy semmi nincs ingyen? – tettem hozzá csendesen. Nem én akartam mindenáron vele maradni. Felőlem kettéválhattunk volna. Mindenki irány a saját dolgára. Ő kötötte ki, hogy együtt távozunk. Most, este, nem számítottam magam luxus prostinak. Van öntudatom, már elnézést.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Wendy & Leo Empty
TémanyitásTárgy: Re: Wendy & Leo   Wendy & Leo Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Wendy & Leo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-