A villogó táblák már messziről hirdették hogy eeez bizony Vegas! Még a hülyének is megéri ide eljönnie, a pénz szaga a levegőben.. *mélyet szippant* szinte az egekig magasztalja a lelket és én mi másért is lennék itt mint keményen megtömni a zsebeimet!
Elhagyva az aranybánya szívélyes köszöntését, miszerint "itt az égvilágon báármit megtehetsz", nem is vetemedek többre mint megkeresni azt, akiért névlegesen idejöttem. Egy nevet. Egy olyan nevet ami már évek óta a közfelfogás része, legalábbis a mi köreinkben mindenki tudja kihez fordulj ha spéci áru kell, ha valami spéci a hely, vagy épp nincs elég messze a világ túlfele. Minnndenhol vannak kapcsolatai! És bár az utóbbi években.. a tények tények, inkább a művészeti berkekben dorombolt a neve, én tökéletesen biztos voltam benne ha megneszeli a szóban forgó összeget, máris megnyílnak azok a kapcsolatok..
A megcélzott címért már így is eleget fizettem. De valamit-valamiért, tartja a mondás és hozza a helyzet, és mert én tökéletesen bíztam benne, nem forogtak szóban az ablakon kihajigált pénzek. Ééés már meg is van! - fordul le a motor az épülettel szemben az aszfaltszélre, és még mindig dübörgő lovakkal alig egy perc elteltéig a környéket figyelem.
Minden csendes.. Sehol egy rendőrautó, veszélyforrás, vagy kötözködő bennfentes, ezért a mocit sztenderre húzva, kiemelem a kulcsot belőle, és felkoppanó bakanccsal a már-már olvadó aszfalton, megközelítem a kinézett címet. De kurvamelegvanerre!
A csengőbe tenyerelek. Nem mert türelmetlen vagyok, hanem mert csak hallja hogy megérkeztem, és amint valami anyázás vagy zörej üti meg a fülemet, csak akkor veszem le a kezemet.